Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

«. co m Külpolitikai összefoglaló­k­ Xuan Thuy beszéde a párizsi konferencián • Újabb véres összecsapás Libanonban SS reaktyisztor-interjú az Apollo­prog­ramról Amerikai ködösítési manő­vert leplezett le a párizsi Vietnam-konferencia 43. ülé­sén Xuan Thuy, a VDK dele­gációjának vezetője, aki a tanácskozás megkezdése előtt kijelentette az újságíróknak: minden alapot nélkülöznek azok az amerikai forrásokból származó híresztelések, ame­lyek szerint Ho Si Minh ha­lála óta magánjellegű meg­beszélések voltak a VDK és az Egyesült Államok képvi­selői ii­."Ut. Xuan Thuy han­goztatta, hogy a két küldött­ség között csak a konferen­cián került sor érintkezésre , a munkaülések keretén belül. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője arról is szólt, miért topog egy helyben ez a nagy jelentőségű konferencia. A Nixon-adminisztráció „az erő helyzetéből folytatott tárgyalások” politikáját foly­tatja Kizárólag a washingto­ni kormánytól függ, hamaro­san véget ér-e a vietnami háború, továbbra is fiatal amerikaiak halnak-e meg Vietnamban, vagy visszatér­hetnek hazájukba A párizsi értekezleten a haladás felté­tele, hogy a Nixon-kormány lemondjon a gyarmatosítás és az agresszió politikájáról — hangsúlyozta Xuan Thuy miniszter. Nem csak a Távol-, a Kö­zel-Kelettel kapcsolatban sem érkeztek jó hírek a legutób­bi órákban. Libanonban, ahol immár több hete úgy tűnt, a kairói tárgyalások meghozták gyümölcsüket, újra véres ösz­­szetűzések robbantak ki a hadsereg és a Palesztinai menekültek között — ezúttal Nabatijeh település közelé­ben. Az incidens kezdemé­nyezői — mármint a hiva­talos beirúti verzió szerint — a palesztin menekültek vol­tak. A libanoni hadsereg erő­sítést vezényelt a helyszínre, amely géppuskatüzet nyitott. A tűzharcban három palesz­tin meghalt, hat megsebesült A libanoni részről a sebesül­tek száma ugyancsak hat Aligha lehet vitás, hogy az összecsapást újabb erőfeszíté­seknek kell követniök, a ha­sonló esetek megismétlődésé­nek elkerülésére. Az ilyen véres villongások csak az arab világ ellenségeinek tá­borában kelthetnek elégedett­séget. A Komszomolszkaja Prav­da című moszkvai ifjúsági lapban érdekes interjú jelent meg: Feoktyisztov szovjet űrhajós, a műszaki tudomá­nyok doktora beszélgetett a lap riporterével. Elmondta: a közelmúltban Beregovojjal együtt az Egyesült Államok­ban járt. Ellátogatott a hous­toni űrközpontba, megtekin­tette a jövőben kilövésre ke­rülő Apollo—140 űrhajót — Utazásunk során — hangoztatta Feoktyisztov — számos alkalommal tapasz­taltunk szívélyességet az amerikaiak részéről, akik őszintén üdvözölnek az or­szágaink közötti kapcsolatok megszilárdítására tett min­den lépést. Ma, amikor gra­tulálok új amerikai ismerő­seimnek és kollégáimnak az Apollo—12 sikeres Holdra szállása alkalmából, szeret­nék még egyszer köszönetet mondani nekik azért, hogy lehetővé tették az amerikai űrprogram megismerését. A Feoktyisztov-interjú nyil­ával­­ bejárja majd a világ­sajtót, annak újabb bizony­ságaként, hogy szovjet rész­ről készek az együttműködés­re a legmodernebb kutatási területen, a kozmoszban is. Lemondott Cabot Lodge Washington (MTI)­ Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a viet­nami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián részt ve­vő amerikai küldöttség veze­tője —, jelentette be csütör­tökön a Fehér Ház. Nixon elnök Cabot Lodge lemondá­sát sajnálkozva bár, de elfo­gadta­­, hangzik a közle­mény. Cabot Lodge decem­ber 8-án válik meg tisztsé­gétől. A Fehér Ház közleményé­ből kitűnik, hogy Lodge he­lyettese Lawrence E. Walsh is benyújtotta lemondását. Utódaikat még nem nevez­ték ki. December 8-a és a küldött­ség új vezetőjének kinevezé­se között Philip C. Habib, Cabot Lodge egyik tanács­adója irányítja az amerikai küldöttség munkáját. A Cabot Lodge lemondá­sáról beszámoló washingtoni közlemény nem ismerteti a diplomata elhatározásának indoklását. KELET-MAGYARORSZÁG Brezsnyev— Sunay találkozó Moszkva (MTI): Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára csütörtökön Moszk­vában megbeszélést folytatott Cevdet Sunny török köztár­sasági elnökkel, aki hivata­los látogatáson a Szovjet­unióban tartózkodik. A megbeszélés során érin­tették a szovjet—török kap­csolatok kérdéseit és véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi helyzet egyes prob­lémáiról. A találkozóról kiadott hi­vatalos közlemény szerint a megbeszélés baráti légkörben zajlott le. A helsinki első munkahét Pirityi Sándor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Bonyodalmak nélkül, türel­mes munkastílusban zajlott le a szovjet—amerikai tár­gyalások első hétért Helsinki - ben átgondolt menetrend sze­rint történik a világ egyik legnehezebb katonapolitikai problémájának „körültapoga­­tása”, azzal a céllal, hogy a mostani előzetes megbeszélé­seken megjelölt mederben azután konkrét tárgyalások kezdődjenek a hadászati, fegyverkezési verseny megfé­kezéséről. Csütörtökön a helsinki szovjet nagykövetség tanács­termében találkozott, a Vla­gyimir Szemjonov külügymi­niszter-helyettes vezette szov­jet küldöttség a még mindig csonka amerikai küldöttség­gel. Mindkét delegáció — történészekből, katonákból, diplomatákból, jogászokból álló — tanácsadói és szakér­tői kísérettel vonult fel, hogy folytassa a témával össze­függő kérdések megtárgyalá­sát. A százperces, csütörtöki munkaülés után a tárgyaló­felek semmiféle információt nem adtak a sajtónak. Nem közölték hivatalosan a követ­kező munkaülés időpontját sem, de a jól tájékozott körök szerint, hétfőn találkozik is­mét a két küldöttség, mégpe­dig a helsinki amerikai nagy­követségen. A helsinki tárgyalások saj­tóközpontjában megcsappant a tudósítók száma. A hét ele­jére idesereglett közel 300 külföldi újságírói részben már visszatért Moszkvába, Stockholmba, Genfbe vagy hazai állomáshelyére. Ismét Hold körüli pályán az Apollo—12 (Folytatás az 1. oldalról) motívuma az, hogy a hold­komp tévékamerája rövid működés után felmondta a szolgálatot. Elveszett egy ér­tékes filmtekercs is, amelyet az Intrepid utasai a Hold felszínén fotografáltak, de véletlenül eltávolítottak a ka­binból a rajt előtt. Conrad és Bean mindvégig kiváló hangulatban, jó erőn­létben hajtotta végre feladata­it. A jó hangulatot egyes tu­dósok részben annak tulajdo­nítják, hogy az űrhajósok mindvégig tiszta oxigént lé­legeztek be házi tartályaikból. A sétákon összesen több mint 2 kilométeres utat tettek meg az égitest felszínén és több holdkrátert kerestek fel. Con­rad és Bean tapasztalatai szerint a leszállás helyén a Hold felszínét sötét színű, erősen tapadó por borítja, amely ruhájukon kívül bebo­rította a Holdon elhelyezett tárgyakat is. A porban üveg­hez hasonló anyag található, kisebb golyócskák formájá­ban. Az űrhajósok úgy vélik, hogy egyes helyeken olyan kőzetre is akadtak, amely mélyebb rétegekből került a felszínre. Gordon a várakozás másfél napján optikai és egyéb meg­figyeléseket végzett a Holdról és különleges fényképfelvéte­­ket készített az égitest egyes részeiről. Sikerrel kapcsolták össze az Apollo–12 űrhajó hold­kompját a Hold­ körül kerin­gő űrkabinnal. A manőverre közép-európai idő szerint rö­viddel este 7 óra előtt került sor. A holdkomp, amely 3 és fél órával korábban rajtolt a Hold felszínéről az előre ki­számított pályán ,,alulról és hátulról” közelítette meg az űrkabint, amelynek belsejé­ből Richard Gordon irányí­totta a bonyolult műveletet. A két űrjármű már korábban vizuális kapcsolatban állt egymással és— a földi közön­séget kárpótolva a holdséta tévéközvetítésének elmaradá­sáért . Gordon a kabinból té­véközvetítést adott az össze­kapcsolás befejező szakaszá­ról. 1969. noverrifeer­s­. Az út Helsinkibe II. Lemondás ex erőszakról Március 18-án, 24 órával a budapesti felhívás nyilvános­ságra hozatala után a világ­sajtó a felhívás szövegénél sokszorosan terjedelmesebb első visszhang-gyűjteményt produkált: vezető politikai személyiségek, szervezetek és a nemzetközi publicisztika legkiemelkedőbb alakjai mondottak véleményt a Var­sói Szerződés országai nagy jelentőségű kezdeményezésé­ről. Ha megkísérelnénk a legjellemzőbb megnyilvánu­lásokat összeállítani az élre feltétlenül Jean Vincentnak, az AFP francia hírszolgálati iroda tudósítójának tömör megfogalmazása kerülhetne. Vincent ugyanis ezt a mon­datot írta annak idején cik­ke elejére: „A felhívás hi­vatalos szövege élénk figyel­met kelt azért is, mert ve­zérfonala három szóban fog­lalható össze: Európa, enyhü­lés, egymás mellett élés.” Ha valaki figyelmesen ta­nulmányozta a budapesti felhívást, azonnal észrevehet­te, hogy az európai problé­mák sorában a szocialista országok milyen hangsúlyt helyeznek az Odera—Neisse­­határ, az NDK és az NSZK közötti határ sérthetetlensé­gének kérdésére, az NDK és az NSZK létének elismerésé­re és arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak immár be kell látnia, hogy a bukott Hallstein-doktriná­­nak (az úgynevezett egyedüli képviseleti igénynek) még a maradékát is ki kell iktatni a bonni közgondolkodásból. Nyugat-Berlin különleges státuszát pedig félreérthetet­lenül el kell ismerni. Éppen ezért jelentőségteljes volt, hogy Willy Brandt, mostani kancellár­ — akkor még csak a nagykoalíció külügyminisz­tere — a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egy nap­pal a budapesti felhívás nyil­vánosságra hozatala után ki­fejtette a felhívással kapcso­latos véleményét. Brandt ak­kor a többi között azt mond­ta: „megelégedéssel állapí­tom meg, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő ha­talmak budapesti felhívásuk­ban a feszültség enyhítésé­nek, a béke biztosításának,­­ a jószomszédságnak és a bi­­zalom teljes együttműködés­nek európai politikája mel­lett foglaltak állást”. Most Willy Brandt már kancellár és éppen a prágai külügyminiszteri tanácsko­zást megelőző napokban kor­mányprogramot adott. A kor­mányprogramban Brandt az európai biztonsági konferen­ciával kapcsolatban kijelen­tette, hogy az „gondos előké­szítés után fontos szakasz le­het a nagyobb biztonság megteremtéséhez vezető úton, a fegyverek csökkentése mellett — a kelet- és nyugat­európai szövetségesek közötti előrehaladásban”. Ezek egyelőre szavak; meg kell várnunk, hogy a kor­mányprogram megvalós­­í­tá­sát milyen tettek jelzik, ké­pes-e az SPD—FDP kiskoa­­líció a választási kampány során elhangzott ígéreteinek megfelelően új arculatot ad­ni a bonni politikának és végleg hátat fordítani a hi­degháborús, adenaueri ha­gyatéknak. A prágai külügyminiszteri tanácskozás első napirendi pontjában az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás szerepel az euró­pai biztonság megteremtése érdekében. Mit jelent ez a gyakorlatban ? Nem kevesebbet, mint hogy a helsinki konferencián a po­zitív állásfoglalások kapják meg a tettek aranyfedezetét­ is. Sajtónyilatkozatok, válasz­tási beszédek után nemzetkö­zi jogi érvényű megállapodá­sok szögezzék le: vitás és megoldatlan problémák ren­dezése földrészünkön ezúttal csak tárgyalóasztal mellett történjék. Gárdos Miklós (Folytatjuk) Interkozmosz Moszkva, (MTI): November 17—20-ig a Szovjet Tudományos Akadé­mia fizikai intézetében meg­tartották soron következő ta­lálkozójukat az Interkoz­­m­osz—1 kísérletben részt ve­vő NDK, Szovjetunió és Csehszlovákia tudósai és szakemberei. Értékelték a kísérlet első tudományos eredményeit. Az Interkozmosz—1 szputnyik tudományos műszerei sok ér­tékes adatot rögzítettek a napfolttevékenységről, az at­moszféra felső rétegeinek sű­rűségéről, valamint a kozmi­kus porrétegekről. A részt vevő országok kép­viselőiből álló Irányító ope­­ratív­ műszaki csoport meg­­tárgyalta a kísérlet menetét és körvonalazták az Inter­­kozmosz Rt további működé­sének programját. A tudományos adatok fel­dolgozása folytatódik. Gerencsér Miklós: 7Méd, a cé­ l. Tanácstalan lettem. Én is p­óbáltam kipillantani a vi­lágűrbe, de csak a szilfák erős boltozatát láttam, ahol éles fényhüllők ütöttek át a lombok derengő rengetegén. — Hát igen. Ha a történe­lemről hallok, mindig elfog az ünnepélyes melankólia. — Te is így vagy ezzel ?! — kapott az alkalmon Adél. — Csodálatos érzés. Engem fő­leg jogi szempontból érdekel a történelem. Kétségtelenül nemzeti tragédia, hogy kivé­gezték Wesselényit, Frange­­pánt, Nádasdyt és Zrínyi Pé­tert, de jogi szempontból a Habsburgoknak volt igazuk. Elvégre a magyar főrendek kínálták fel a magyar álla­miság összeomlása után a királyi koronát az osztrák császárnak. — Szóról szóra így igaz — erő­sí­tettem meg a történel­mi érveket a gödöllői nagy­erdő komoly környezetében. Adél egyre lelkesebb lett Minél beljebb értünk az er­dőbe, ő annál mélyebbre nyúlt vissza a történelembe. — Most éppen a köztársa­sági Róma foglalkoztat. Per­sze jogi szempontból. Nem tudom megérteni, miért be­szélte rá Cicero a szenátust, hogy teljhatalmat szavazzon Pompejusnak a keleti had­járathoz, amikor ez durván megsértette az alkotmányt. Cicero nagy tehetségű ügyvéd volt, ráadásul nem is ro­konszenvezett Pompejussal. Ez rejtély. — Tényleg rejtély — döb­bentem rá én is. Ennek elle­nére Ciceróval rokonszenvez­tem, mert róla már hallot­tam egyet-mást. De Pompe­­jusról soha egy szót sem be­szélt Csidei tanító úr a Kos­suth Lajos utcai állami elemi népiskolában, ahol szert tet­tem alapműveltségemre. Már­pedig Csidei tanító úr min­den jelentős történelmi alak­ról említést tett, még Bi­­singer József üvegesmester­ről is, aki alapítványt hagyo­mányozott szülővárosunkra. Nyilván tudott erről Adél, hi­szen ő is tanult Csidei tanító úr keze alatt, de nem akar­tam még csapongóbbá tenni a beszélgetést kiterjedt isme­reteimmel, sőt szerettem vol­na a kirándulás céljához kö­zelíteni. — Valóban aggasztó rejtély ez a Cicero, meg Pompejus, de térjünk vissza a rózsákhoz, szívem. Adél boldog döbbenettel sugározta rám a megillető­­döttséget itáliai szeméből. — Azt montad: Szívem?! Ó, te drága. Hallgasd a sza­vak muzsikáját: Rózsa, Róma, Cicero. Mind­ez egyszerre a köl­tészet és a gondolat teljes asszociációja. Belefér az egész világ. Nem tudok be­telni a gondolattársítások­kal. Elbűvöl a dialektika min­dent átölelő hatalma! Most kezdtem igazán érte­ni, miért nem szeret Adél le­gyeket fogdosni az öklözés­­hez. A dialektika segítségé­vel azonnal meg tudtam ma­gamnak magyarázni Antonió viselkedését. Reméltem Adél beszélni fog a kisfiáról, a tönkrement házasságáról és engem is kikérdez, hogy miért olyan nehéz szívem mostaná­ban, miközben kebléhez szo­rítja árva fejemet Maradjunk az erdőnél. Adél. Van ott egy selymes tisztás, gyere, pihentessük rajta a dialektikánkat és szűkítsük le az ölelést a perc realitásá­hoz. Szavaimra érdeklődve húz­ta fel szemöldöke fekete sar­lóját. — Nocsak, Illés. Elragadó, hogy a társalgásom máris ilyen választékossá tesz, de félő, hogy tartalmilag frivol az ajánlatod. Dühösen megráztam árva fejemet. — Ne itélj már annyit, Adél! Az én türelmem sin­csen svédacélból! — Ellenkezőleg. A te tü­relmed szappanból van. Gyorsan kopik. Nemde? — Méghogy nemde. Eskü­szöm a diplomádra, hogy az esernyő alatt sokkal elvisel­hetőbb voltál. — Te is. — Mondd, minek ez az úri nyafogás? Hosszul áll. Sok­kal fárasztóbb, mint az ere­deti. Egyáltalán miért szólí­tottál le? — Játszadoztam. Egy adott hangulat intellektuális ki­használásáról volt szó. Meg­próbáltam, képes-e rezonálni egy ösztönlény a kifinomult érzésekkel. Nem tartod ta­lán eredetinek? Hogy mennyire igaza van Antoniónak. — De igen. Nagyon erede­ti. Ezzel szemben meg kell próbálni egy sablonos kísér­letet. Valami olyasmit, amit az orvosok rutinvizsgálatnak neveznek. Ezzel kivettem kezéből a rózsacsokrot, meg az ügyvé­di táskát és a tisztásra dob­tam, ahova engem is húzott a tömegvonzás. Adél hátrányos vértezetben állt szembe ve­lem, nem volt rajta más, csu­pán egy méregzöld nyári se­lyemruha, amely ingerlőn hangsúlyozta feszes idomai­nak kreol árnyalatait. Soha nem próbáltam ki udvarlás közben robosztus fizikai fölé­nyemet, de most rettenetessé tett a sérelem, amiért ösz­­tönylénynek minősített a női vakság. Elvégre százötven ki­lométert utaztam gyorsvona­ton, HÉV-en is huszonegyne­­hányat és akkor a jog és a történelem viszonyával akar­tak szédíteni, amikor engem egészen másfajta viszonyok érdekeltek. Ilyen nővel szem­ben még egy rózsalovagnak sem lehettek gátlásai. — Gondold meg, Illés — zihálta bajvívásunk közben a már megadásra készülő AdaL — ötévi fegyházra ítélhetnek szemérem elleni erőszakért... Végsőkig dühített ez a jo­gászi pedantéria. Eddig azt hittem, még a paragrafusok is illatot fognak lehelni, ha megcsókolom Adélt, most meg rá kellett jönnöm, hogy a csókjának is paragrafus íze van. Már-már kezdett ér­dektelenné válni a hódítás, éppen fékezni akartam len­dületemet, amikor Adél iz­mos teste akkorát rándult a karjaimban, mint egy szerel­mes delfin. Tudtam, ezt a mozdulatot szánja az utolsó­nak, ezzel akarja igazolni, hogy a lehetetlent is megkí­sérelte szemérme védelmére, hogy aztán engem terheljen a teljes erkölcsi és jogi fele­lősség. De az élet keresztül­húzta mindkettőnk számítá­sát: elrepedt. Adél méregzöld selyemruhája a hónaaljától a csípőjéig. Ő is, én is elcso­dálkoztunk. Néztem a hosszú repedést és mögötte az áhí­tott nő feltáruló bájait. Most derült ki, hogy valójában milyen pici egy modern nyá­ri ruha. Bárhogy takargatta magát Adél, mezítelenebb volt, mint a pattintott kőkor­­szakbeli ősleányok, hogy a történetnél maradjak. (Folytatjuk)

Next