Kelet-Magyarország, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

­­s oldal CELET-M­AG­Y­ARORSZÁG külpolitikai összefoglaló eli Dobriim­­u­llo­reivű tanácskozás a K­özel-k­eletcni A Közel-Kelet körül válto­zatlanul élénk a diplomáciai aktivitás. A négy nagyhata­lom megbeszéléssorozatát felfüggesztették és a csütör­tökre tervezett találkozót március 31-re halasztották Indoklásul a szóvivők külön­böző technikai okokra hi­vatkoztak, csaknem bizonyos azonban, hogy az intézkedés összefüggésben áll egy másik fontos bejelentéssel. Eszerint folytatódnak azok a kétoldalú szovjet—amerikai megbeszélések, amelyek az­ elmúlt év novemberében megszakadtak és amelyek témája ugyancsak a Közel- Kelet. A megbeszéléseken szovjet részről most is Dob­­rinyin nagykövet vesz részt, amerikai részről azonban ez­úttal nevrt a novemberi part­ner Sisco külügyminiszter­­helyettes hanem maga Ro­gers külügyminiszter ül tár­gyalóasztalhoz a State De­­partmen­t épületében. Aligha férhet kétség ahhoz hogy a négyhatalmi megbe­szélések elhalasztása és a szovjet—amerikai párbeszéd felújítása között ok-okozati összefüggés van. A Közel- Keleten az utóbbi időben nemcsak a rendezést nem le­hetett­­elérni,­­ de a helyzet gyors romlását sem sike­rült megakadályozni. Egysze­rűen nem maradt más alter­natíva, mint az, hogy a nemzetközi békéért legin­kább felelős nagyhatalmak megpróbáljanak közös kezde­ményezést kidolgozni. Ezen­belül is a legfontosabb a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok eset­leges közös fellépése lenne. Erre természetesen ninc­s sok esély, hiszen az álláspontok közismert különbsége túlsá­gosan is nagy. Maga az a­­tény azonban, hogy a megszakadt dialógus ebben a kulcsfontosságú kér­désben folytatódik, feltétle­nül örvendetes Az MTI jelenti Ülést tartott a KISZ Központ Bizottsága Szerdán összeült a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára is — két téma került napirendre: megvitat­­ták az ifjúsággal foglalkozó párthatározatból adódó fela­datokat, majd megemlékez­tek hazánk felszabadulásá­nak negyedszázados évfor­dulójáról. Megkezdődött a ma­gyar—bolgár együtt­működési bizottság ülésszaka Szerdán délelőtt a Parla­ment épületében megkezdő­dött a magyar—bolgár gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos­­ együttműködési bizott­ság IX. ülésszaka. A két de­legációt Apró Antal és Ivan Mihajlov miniszterelnök-he­lyettesek vezetik. A megnyi­tó ülésen részt vesz Vaszil Bogdanov, Bulgária budapes­ti nagykövete is. Első napi­rendként a gépipari, vegy­ipari és a könnyűipari szak­­bizottság jelentése alapján megvizsgálják a legutóbbi ülésszak óta végzett munkát Népf­ront-küldöttség utazott Mongóliába Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségi tagja vezetésével szerdán népfrontküldöttség utazott Mongóliába. Tagja a delegá­ciónak Nagy Antal ország­­gyűlési képviselő, a Komá­rom megyei népfrontbizott­ság elnöke és Bedő Ottó, az MSZMP Győr megyei Bi­zottságának osztályvezetője. A látogatásra a mongol bé­ke és barátság társaságok szövetsége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közötti együttműködési mun­katerv alapján kerül sor. Laktanyát neveztek el Szalvai Mihály altábornagyról A felszabadulás közelgő 25. évfordulója alkalmából a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségéről, Szalvai Mi­hály altábornagyról nevezték el néphadseregünk egyik bu­dapesti laktanyáját. A szer­dán tartott bensőséges név­adó ünnepségen részt vett a néphadsereg tábornoki kará­nak több tagja, képviseltet­ték magukat a társ fegyveres testületek, ott voltak töb­ben a névadó egykori har­costársai közül, s elment az ünnepségre az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet csapatok küldöttsége is. Péter János látogatása Potsdamban Péter János külügyminisz­ter, aki hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köz­társaságban tartózkodik, szer­dán­­­délelőtt Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és dr. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet társaságában meg­tekintette a potsdami Ceci­lienhof kastélyt, a történelmi jelentőségű potsdami megál­lapodás aláírásának színhe­lyét. Péter Jánost a Cecilienhof kastélyban Herbert Pucherl, Potsdam megye tanácsának elnöke üdvözölte. A látogatás befejezésekor a magyar külügyminiszter az alábbi sorokat írta be a ce­­cilienhoff emlékkönyvbe: „A potsdami történelmi je­lentőségű megállapodások nyomán új korszak nyílott Közép-Európában. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői, a szocialista orszá­gok a Német Demokratikus Köztársasággal együtt.” Péter János ezt követően megtekintette a potsdami Sanssouci-kastélyt. Délben a megyei­­tanács elnöke ebédet adott Péter Já­nos tiszteletére. Délután Berlinben város­nézés szerepelt a programon. Este dr Nagy Lajos berlini magyar nagykövet a magyar külügyminiszter tiszteletére fogadást adott. Itulamon a magyar békemozgalom küldöttsége Stockholmba, a nemzetközi Vietnam-ko­nferen­ciára Budapestről Stockholmba utazott szerda délelőtt a ma­gyar békemozgalom nyolcta­gú küldöttsége, amely dr. Héczei László professzornak, az Országos Béketanács el­nökhelyettesének vezetésével részt vesz a nemzetközi Vi­­etnam-konferencia sorrend­ben ötödik tanácskozásán. Búcsúztatókként a Ferihegyi repülőtéren ott voltak az Or­szágos Béktanács részéről: dr. Káldy Zoltán püspök, a Béke-világtanács tagja, Se­bestyén Nándorné, az OBT titkára. Megjelent a Stock­holmba utazott magyar dele­gáció búcsúztatásán Lé Hun Van, a Dél-vietnami Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője és Chau Tho Thong, a VDK magyarországi nagykövetsé­gének első titkára is. W 10. március 0 Külpolitikai széljegyzet: Huszonkét év múltán... Tavaly júliusban Gromiko külügyminiszter azért tett javaslatot a négy nagyhata­lom berlini tárgyalásainak új­rakezdésére, mert az összes európai körülmények mind sürgetőbbé tették, hogy tisz­ta vizet öntsenek ebbe a za­varos pohárba. Amikor a szovjet javaslat elhangzott, a nyugat-berlini Szövetségi El­lenőrző Bizottság már mint­egy 22 esztendeje csak pa­píron létezett. A három nyu­gati nagyhatalom, az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország gyakorlatilag lehetetlenné tették a SZEB munkáját azáltal, hogy a vá­rosrész feletti közigazgatási jogaikat formálisan — és jogtalanul — átruházták a Német Szövetségi Köztársa­ságra. Ezáltal olyan válság­gócot hoztak létre Európa közepén, amelynek segítsé­gével bármikor kiélezhetik a helyzetet. Gromiko javaslata azért is volt oly idősze­rű,­­mert ez a válság­góc a nyugati hatal­mak számára is mindin­kább „korszerűtlenné” válik, hiszen a rosszemlékű hideg­háború terméke. Feltehető tehát, hogy a három nyugati partner is hajlandó változ­tatni a helyzeten. Szeptemberben megindul­tak az előtárgyalások a négyhatalmi megbeszélés színhelyéről és időpontjáról Végül is megegyeztek ab­ban, hogy március 26-án, ma, csütörtökön a Szövetségi El­lenőrző Bizottság immár több mint két évtizede „üze­men kívül helyezett” nyu­gat-berlini épületében talál­kozik a Szovjetunió berlini, valamint a három nyugati hatalom bonni nagykövete. Miről fognak tárgyalni? A kérdés lényege: mi a státu­sza annak a városrésznek, amely 1945-ben, Berlin négyhatalmi megszállásának idején a három nyugati ha­talomhoz tartozó zónák egye­sítéséből született, s megma­radt a tőkés társadalmi rendszerben, miközben körü­lötte létrejött a­­ szocialista Német Demokratikus Köztár­saság? Nyugat-Berlin tulaj­donképpen sziget, amelyet csak­­a Német Demokratikus Köztársaságon keresztül ve­­­zető útvonalakon vagy lé­gi úton lehet megközelíte­ni. Az a hidegháborús idők­ben született koncepció, amely ezt a városrészt az NSZK részének tekinti, ab­ból indul ki, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem életképes, és az adenau­­eri bonni állam előbb-utóbb be fogja kebelezni. Nyugat- Berlint a három nyugati nagyhatalom sajátos harci előőrsként kezelte, óriási pénzeket áldozott gazdasági fellendítésére, a bonni ve­zetők pedig még államelnö­köt is itt választottak, hogy ezzel is provokálják az NDK-t és hangsúlyozzák: igényt tartanak Nyugat-Ber­­linre Ez a koncepció­­ nyilván­valóan megbukott. Elsősor­ban azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság megerősödött, a világ kilen­cedik legfejlettebb ipari ha­talmává nőtt és húszéves fennállása alatt olyan tekin­télyt vívott ki magának, hogy a bonni vezetők ma már tárgyalóasztalhoz ülnek a nem is olyan rég „szov­jet zónaként” kezelt ország­gal. Ebből következik, hogy a Nyugatnak előbb vagy utóbb el kell ismernie- Nyu­­gat-Berlinnek különleges és mindenképpen önálló politi­kai státusza van, semmikép­pen sem tartozik az NSZK- hoz, s a hozzá vezető utakon az NDK teljes mértékben­­gyakorolhatja felségjogait.. Ennek elismertetése a tár­gyalásokat­ kezdeményező szovjet fél első számú célja. A nyugati hatalmak azonban le szeretnék szűkíteni a tár­gyalásokat a „közlekedési problémákra”; olyan megál­lapodást szeretnének kötni, amely feltétel nélkül biztosít­ja a szabad közlekedést az NDK területén átvezető ISO kilométeres útvonalon, s kor­látozná a Német Demokra­tikus Köztársaság ellenőrzési jogát. A kezdet a tárgyalásokon bizonyára csak­­az ellenté­tes álláspontok tisztázásának és jobb megismerésének sza­kasza lesz. Mégis bíztató már maga a tény, hogy a 22 éven át tartó ,,jegyzékháború” he­lyett végre ismét egy asztal­nál ül a négy nagyhatalom a nyugat-berlini kérdésben. Olyan időben történik ez, amikor az NDK—NSZK, len­gyel—nyugatnémet, sőt szov­jet—nyugatnémet megbeszé­lések is folynak. Nyugat- Berlin státusza kétségtelenül r­észe az általános európai rendezésnek,­ az európai biz­tonság széles problémaköré­nek; az előrehaladás ebben az ügyben, feltétlenül vissza­hat a kontinensünket érintő más, fontos sorskérdésekre. Szabó L. István A NYUGAT-BERLINI NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK RÉSZTVEVŐI. (balról jobbra): Roger William Jackling Anglia, Francois Seyd­oux Franciaország, Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövetei és Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagy­követe. (Kelet-Magyarország — telefoto) Gerencsér Miklós: 20. — A többivel együtt kell vállalnom a­­felelősséget — jegyezte meg Stelczer Lajos. Oldalról, ferde fejhajtással sandított rá a csendőrtiszt, de érdeklődésében nem volt semmi fenyegető. — Őszintesége nem lesz ár­talmas a többiekre. Szá­munkra a megbánás a fon­tos. Ezt kell bizonyítania. Roppant egyszerű az egész. Mindössze választ ad néhány kérdésemre. Még hangsú­lyozni is felesleges, hogy kor­rektségét lovagiassággal fog­juk viszonozni. Nos?... — Megpróbálhatjuk. . Demeter vette legkevésbé tudomásul puhítása eredmé­nyét. Az unottság határát súroló nyugalma semmit nem változott. — Már-már nevetséges, olyan egyszerű. Két nevet ké­rek öntől. Azét, aki a röpla­pok kliséjét véste el azét, aki a röplapokat készítette. Ez a két név a szabadságát jelent­heti. Abbahagyta ujjai tördelé­sét Stelczer Lajos. Két kezét összekulcsolva az ölébe tette és fölfelé fordított tenyerébe figyelt. — Sajnálom, főhadnagy úr Nem tudom a választ, fekete tét — Ez önre nézve határo­zott pech. .Mi ugyanis tud­juk a neveket, csak éppen a maga lojalitásáról akartam meggyőződni. De hát annyi baj legyen. Most akkor egy komikusan könnyű kérdést teszek fel magának. Kitől szokta kapni a röplapokat? — Senkitől — jelentette ki egyszerűen a fogoly. Mintha oda se figyelt vol­na a válaszra Demeter. An­nál jobban érdekelték a fali fogason függő gumibotok. Sorra megvizsgálta mindegyi­ket, majd gumibot helyett olyan korbácsot választott, amit különböző színű vil­lanyhuzalból fontak. Faragó azt hitte, végre erélyesebb fellépésre határozza el ma­gát halvérű felettese, de a csendőrtisztnek csak ezért kel­lett a korbács, hogy játsza­dozva hajlítgassa és elnéze­gesse, milyen tarka színekből illeszkedik össze a fonat. — Jól van, Stelczer. Tuda­tosan idegenkedik az úri megoldástól. Elcsüggeszt a konoksága, dehát maga tudja. Talán még van remény. Arra kérem, gondolkodjon a kérdé­seimen. Nem szabad az ilyes­mit elhamarkodni. Se ne­künk, se magának. Ha esetleg eszébe jutna valami fontos, jelentkezzen a zárkaőrnél. Soron kívül állok rendelkezé­sére. — Aztán a lényére jel­lemző kényes komótossággal sétált az ajtóhoz, kiszólt az őrnek a folyosóra: — Kísérjék vissza a foglyot a cellájába! Oda se nézett, hogyan veze­tik el Stelczer Lajost. Remél­te Faragó, most hallani fog valami érdemlegeset a főhad­nagytól, elmondja neki, mi­lyen céllal igényelte jelenlé­tét a kihallgatásnál. — Szörnyen éhezem. Átug­ranál velem a Sárkánylyuk­ba? — Legyen meg az akaratod — állt fel fürgén Faragó a cserépkályha mellől. Már a Sárkánylyuk étterem boltívei alatt érezte magát Demeter, amikor a szobába li­hegett Bede Antal csendőr zászlós. Ő is civilben volt, szörnyű rosszul állt rajta a szélesen csíkozott zakó. Mint akit örök mozgáskényszer gyötör, minden tagja vibrált. — Főhadnagy úr, elkészült az áramfejlesztő! — Hol van? — kérdezte Demeter anélkül, hogy félbe­szakította volna kalapja igaz­gatását. — Itt a folyósón a mérnök­kel együtt. — Hát akkor lássuk a mű­vet és alkotóját. Gyűrötten, nehéz szagot cipelve jelent meg a nyilasok között Geiger Aladár munka­szolgálatos elektromérnök. Készítményét az íróasztalra állította és ügyefogyottan vá­rakozott. Tömör kis szerkezet volt az áramfejlesztő, autómágnes­ből fabrikálva. Geiger Ala­dár kényelmesen kezelhető tekerőkart szerelt a forgó­részre, a dinamótestből pedig­­ két huzat ágazott ki. A huza­lok csipeszekben végződtek. — Nagyon csinos — szem­lélte meg Demeter a masinát. — De arra is kiváncsi lennék, hogy működik-e. — Hozok valakit az alag­sorból! — rohant volna el rögvest Bede Antal zászlós. — Minek — fintorított unottan a főhadnagy. — Elég nekünk az Aladár is. Amióta megbízták Geiger mérnököt az áramfejlesztő el­készítésével, szerette volna tudni, mire kell a csendőrök­nek a szokatlan szerkezet Amit gyanított, most egyszer­re bizonyossá lett előtte. Ré­mülten mosolygott, nem akar­ta elhinni, hogy rajta akarják­ kipróbálni a szerkezetet. De a zászlós nem sok időt hagyott a kételkedésre. — Nyelvet kinyújtani. Ala­dár. » — Nem úgy — helyesbített a főhadnagy. — Ne kínoz­zuk fölöslegesen. Az egyik csipeszt a nyakára, a másikat a füle mögötti ideggócra. Mohó buzgalommal teljesí­tette Bede Antal a paran­csot. A csipeszek felillesztése után még mohóbban vetette magát a hajtókarra — Majd Faragó testvér megforgatja — intette le a főhadnagy. — Béla, próbáld ki. ■ Geiger Aladár rongyai már­is rázódtak a test didergésé­től, pedig a kísérlet el­ sem kezdődött. Lehullott a fültőre erősített csipesz, Bede Antal gyorsan visszaerősítette. Közben forgatni kezdte Fa­ragó a hajtókart. Szemrebbenés nélkül, majd­nem unatkozva tanulmányoz­ta Demeter a hatást. Sebes vibrálás torzította el a mér­nök arcát, szája szederjesen remegett, szeme kancsalra torzult,­ lábujjhegyre állt, tes­te hullámzóan vona­glott, majd ordítva letépte magáról a huzalokat. " — Kitűnő a masinája, Ala­dár — igazította meg végképp a kalapját Demeter. — Mára két adag ebédet engedélyezek. De mi is menjünk már a Sárkánylyukba, mert éhen halok. Hagyta, hogy Faragó ráse­gítse tagján ujjú felöltőjét. Újabb fordulat, ami növel­te a szökött SS-katona zava­rát. Nem tudott eligazodni fe­lettese ellentmondásos visel­kedésén Eszes fickónak, re­mek helyzetfelismerőnek tar­totta magát és most egyre jobban meggyőződött, hogy nincs eléggé tisztában ér­telmi adottságaival. Valósággal pá­nikba ejtette, mennyi modor­­beli finomság takarja el a főhadnagy alattomos kegyet­lenségeit. Vonzotta és rette­gésben tartotta ez az ember, képes lett volna arra is, hogy megölje, s arra is, hogy min­den parancsát telesítse. (Folytatjuk

Next