Kelet-Magyarország, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
IfITO, március 18 fettw-WACYAitoießüWi A népi rendőrség 25 éve írta: Antal Pál ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője " JUBILEUMRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG NÉPE, számvetést készítettünk mi is: a kezdetektől, a népi rendőrség megalakulásától eltelt évek óta hogyan fejlődött a rendőrség, milyen eredményeink s gondjaink vannak a közrend-közbiztonság megszilárdításában, a bűnüldözés terén, hogyan fejlődött maga az apparátus. Nyíregyházán a felszabadulás első napján megkezdődött a közigazgatás újjászervezése, s hozzáláttak a rendőrség megszervezéséhez is. Ugyanekkor megyénk községeiben önálló kezdeményezésre különböző rendőri szervek alakultak, csendőrség, polgárőrség, polgári rendőrség elnevezés alatt többek között Újfehértón, Nagykállóban, Balkányban. A felszabadulás utáni helyzet határozta meg a rendőrség feladatait. Alapvető volt a közrend és a közbiztonság helyreállítása és fenntartása. Ebben az időben kezdték megszervezni a rendszeres őrszem- és járőrszolgálatot. A szolgálat ellátását azonban befolyásolta a napról napra változó rendőri erők létszáma és hogy megoldatlan volt a rendőrök fizetése, élelemmel való ellátása. A megyeszékhelyen aktív szerepet vállalt a rendőrség megszervezésében az MKP nyíregyházi szervezete. Tudatában voltak, hogy a rendőrség kézben tartása fontos hatalmi kérdés, ezért kommunisták egész sorát küldték szolgálatteljesítésre, elsősorban a vezetői posztokra. Az első főkapitány Sajben András volt. 1945-ben megjelentek az első rendeletek, amelyek rögzítették a jogi alapokat. Meggyorsult a rendőrség felülvizsgálata és szervezése. 1945. május végére Szabolcs megyében Nyíregyházán főkapitányság és városi kapitányság, a kilenc járási székhelyen járási rendőrkapitányság alakult. Nagyjából ebben az időben alakult meg a főkapitányság Szatmár megyében is ötvenkét rendőrbiztossággal. 1945 JÚNIUSÁTÓL A POLITIKAI HARC végső kimenete folyamatában a rendőri szerveknek fontos feladatokat kellett végrehajtani. A közrend, közbiztonság helyreállításán és megszilárdításán kívül jelentős volt a népellenes és háborús bűnösök felkutatása és bíróság elé állítása, a földreform elleni és egyéb ellenséges támadások visszaverése, a spekuláció és a csempészek elleni harc, valamint az államosítással kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtása. Ezek komoly erőfeszítéseket igényeltek a rendőri apparátustól. Az új népi rendőrség felkészültsége és ütőképessége gyorsan fejlődött. A közrend, közbiztonság megszilárdításában elért eredmények mellett a közügyekben való részvételével is felhívta magára a figyelmet. Vármegyei rendőrnapot szerveztek, az „arccal a vasút felé” mozgalom keretén belül rohammunkán volt a rendőrség, Nyírbaktán jótékonysági rendőrnapot rendeztek. Szabolcs megyében ezek a rendezvények és akciók voltak a dolgozók és a rendőrség közötti kapcsolat elmélyítésének első formái. A rendőri munka eredményes végzése szükségszerűen megkövetelte, az állomány politikai és szakmai felkészültségének növelését. A parancsnokok a napi munka mellett előbb önállóan, később felsőbb kezdeményezésre különböző tanfolyamokat szerveztek. Említésre méltó a Szatmár megyei főkapitányságon szerveit első politikai tanfolyama. A népi rendőrség első három esztendeje hősi korszak volt. A „fordulat éve”, a közbiztonság megerősödése újabb korszakot nyitott a rendőrség életében is. A proletárdiktatúra kivívása után a gazdasági építő, szervező és kulturális nevelőmunka került előtérbe. Közben gyors ütemben folyt az államgépezet megtisztítása a burzsoá befolyás alatt álló tisztviselőktől. A rendőrséget is érintették az átszervezések. Az alkotmány megjelenését követően a tanácsok létrehozása a rendőri munkában is a megyei rendszer kialakítását tette szükségessé. 1950-ben Nyíregyháza székhellyel megalakult a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság. A RENDŐRSÉG EGYSÉGESEN FOGADTA EL a párt politikai irányvonalát és igyekezett azt munkájában érvényre juttatni. Az államosítást követően a társadalmi tulajdon fokozottabb büntetőjogi védelme került előtérbe. Létrejöttek a „közvagyon elleni bűncselekmények” osztályai, a mai társadalmi tulajdonvédelmi osztályok elődjei. Ezek a szervek a népgazdaság egyes ágainak megfelelően foglalkoztak a szakterületek védelmével. Jelentős intézkedés volt a területfelelősi szolgálati rendszer bevezetése, amelynek célja az volt, hogy a rendőri állomány közelebb kerüljön a dolgozókhoz és céltudatosabban valósítson meg bűnügyi megelőző feladatokat. Ez a módszer lehetőséget adott a szolgálat rugalmasabb, a terület közbiztonsági helyzetének inkább megfelelő vezénylésre is. Később ezeknek a tapasztalatoknak alapján alakították ki a ma is érvényben lévő körzeti megbízotti szolgálatot. Ennek bevezetésével párhuzamosan jelentős intézkedés volt a segédrendőri, később pedig az önkéntes rendőri csoportok felállítása. 1954-ben a bűnügyi szolgálat tevékenységében előtérbe került a megelőzés, s nagyobb helyet kapott a társadalmi tulajdon védelme. A bűnügyi szolgálat szervezetén belül különváltak a nyomozó és a vizsgálati szervek. Ily módon nagyobb lehetőség jutott a bűntettek megelőzésével együttjáró feladatokra, az értékelő, elemző munkára. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően rendőri szerveink kiemelten foglalkoztak a termelőszövetkezetek vagyonvédelmével. Igazgatásrendészeti szerveink jelentős, megyénk lakosságának tekintélyes részét érintő feladatot teljesítettek 1954—55-ben az első személyi igazolványok kiadásával. Az 1950-es évek közepétől az állampolgári fegyelem lazulása volt tapasztalható, amelyet helyenként már rendszerellenesség is kísért. Az „értelmiségi ankétokon és vitákon” a nép ellenségei szabad fórumot kaptak a népi hatalom elleni lázításra. Ezzel egyidejűleg szervezetileg is készült az ellenforradalom. A bonyolultan együttható belső és külső tényezők megyénkben is előkészítették a talajt október 23-ra. Az ellenforradalmi bizottmányoknak és nemzetőrségeknek azonban nem volt idejük hosszabb tevékenységre. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT POLITIKÁJA NYOMÁN 1956. november 4 után új fejezet kezdődött az ország és így a rendőrség történetében is. 1956 végén és 1957-ben az ellenforradalom közvetlen maradványainak felszámolása volt a legfontosabb feladat. A célratörő akciók eredményeként viszonylag rövid idő alatt sikerült a nyílt ellenforradalmi tevékenységet folytató erők felszámolása. Ezzel egyidőben harc folyt a rendőri szervek újjászervezéséért. E harcból szerveink politikailag és erkölcsileg megerősödve kerültek ki. Az eltelt időszakban rendszeresen foglalkoztunk az állomány képzésével. Továbbképzési terveink végrehajtása során nőtt és állandóan tovább növekszik állományunk politikai, szakmai felkészültsége, általános műveltsége. Ennek arányában emelkedik a rendőri munka színvonala. Gyorsabbá, határozottabbá váltak a rendőri intézkedések. A közrendet, közbiztonságot befolyásoló erőszakos, durva módszerrel elkövetett bűncselekmények száma egyre kisebb. Csökkentek a különösen nagy kárt okozó és szervezetten elkövetett fosztogatások. Az állampolgárok élete, testi épsége és tulajdona ellen irányuló bűncselekmények aránya is kedvezőbb. A közös feladataink végrehajtását elősegítő önkéntes rendőri csoportok mennyiségben és minőségben tovább fejlődtek. Folyamatosan javult a főkapitányság technikai ellátottsága. Szervezeti intézkedésekkel nagyobb lehetőségeket biztosítottunk a rendőri szerveknek a bűntettek megelőzésével együttjáró feladatokra, az értékelő, elemző munkára. Az URH, illetve a gépkocsizó járőrszolgálat bevezetése, a bűnügyi technikai csoport megalakítása szintén fontos lépés volt a bűnüldöző munka javítása terén. Az eltelt idő alatt a megelőzés és a felderítés sínvonala fokozatosan javult, kedvezően változott megyénk bűnügyi helyzete is. A bűnözés további csökkentéséért, a közrend, közbiztonság javításáért, a közlekedési balesetek megelőzése érdekében azonban még sokat kell tennünk. A NEGYEDSZÁZADOS MUNKA SZÁMVETÉSE során szólnunk kell arról a támogatásról, amelyet az évek során kaptunk. Hathatós segítséget nyújtottak a párt politikájából adódó feladatok gyakorlati megvalósításában a területi pártszervek, a megyei BM -szervek pártbizottsága, a rendőri pártszervezetek. Hozzájárultak az elvtársi, kollektív szellem létrehozásához, ezen keresztül az állomány egységének, ütőképességének fokozásához. Kedvezően fejlődött és pozitívan értékelhető a rendőri szervek együttműködése az állami, társadalmi szervekkel és kapcsolata a dolgozókkal. Az eltelt 25 szabad esztendő kudarcaival és eredményeivel gazdag tapasztalattal szolgál. Nehéz volt az út az első madzagos puskától a mai korszerűen felszerelt és szervezett rendőrapparátus kiépítéséig. Mindezek köteleznek is bennünket, hogy az MSZMP politikája szellemében erősítsük és védjük a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági® rendjét. s. mm Tízezer holdra nem kell víz ? Százmilliós veszteség okai Megyénkben — nem kis költséggel — 40 000 holdat tettünk eddig öntözhetővé. És ebből — a mostanig beérkezett adatok szerint — csak 30 000 holdat akarnak öntözni. Több éves tapasztalat szerint a bejelentett területet sem veszik igénybe. Az elmúlt évben — a vízügyi szervek pontos kimutatása szerint — Szabolcs-Szatmár megye öntözőberendezéseit, ezt a milliárdos nagyságrendű beruházást — mindössze 35 százalékban vették igénybe. Csak! Berendezések kihasználatlanul Az adatok hatására kis kerekasztal-konferenciára hívták össze a szakembereket. Nyíri József, a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vízhasznosítási osztályának, vezetője elmondotta, hogy a víztárolókat feltöltötték és így a vajai, rohodi, alsóréti és szamossályi tárolókban közel 5 millió köbméter öntözővíz áll rendelkezésre. A tiszabecsi és tunyogmatolcsi „úszó” vízkivételi művek üzemképes állapotban képesek másodpercenként 3,8 köbméter vizet adni, természetesen annak, aki kéri. Tartani lehet tőle, hogy ez a hatalmas apparátussal létrehozott rendszer ismét kihasználatlan marad. Másik meghívottunk, Eli Miklós öntözési szakmérnök a szakértelem sokoldalú hiányát emlegeti okként. Vám termelőszövetkezeti vezetőség, amely nem is tudja, mennyibe került neki az öntözőrendszer és mennyi amortizációt fizet érte évente. Hogyan számoljon be a tagságnak, hogy ezt a pénzt kár kihasználatlanul heverni hagyni ? Laczik Miklós öntözési szakmérnök, megbeszélésünk harmadik vendége szerint az új vízdíjrendelet arra ösztönzi a termelőszövetkezeteket, hogy minél jobban használják ki berendezéseiket, hiszen az alapdíjat mindenképpen fizetni kell, a többi úgy oszlik meg, ha minél több vizet használnak. Egy EMAGE esőztető berendezés ára 200 000 forint körül van. Ha azt hagyják berozsdásodni, kárba vész értéke. Alagcsövezett, csőkutas területeken is kell a szakértelem. A csőkutak beiszaposodnak, azokat légnyomással induláskor ki kell „kompreszszorozni”. Aki ért hozzá, megcsinálja. Ahol nincs szakértő, ott is igénybe vehetik a vízügyi szervezet szakértői szolgálatát. Sajnos, egyes termelőszövetkezetek ezt sem igénylik. Hol a tízezer hold? Péter László öntözési szakmérnök hatalmas dossziékkal jelenik meg és közösen próbáljuk megállapítani, miből tevődik össze az a 10 000 hold öntözőterület, melynek igénybevételéről a március 25-i végső határidőig már lemondtak tulajdonosaik. Például a gávai Új Erő Termelőszövetkezet 3 esőztető berendezése 240 holdat tudna öntözni. Negyvenöt holdra, jelentette be igényét. A dombrádi Szűke Tisza Termelőszövetkezetnek 174 hold öntözhető területe van. Egyáltalán nem kér vizet idén. És nem kér a kemecsei Új Barázda (két esőztetője vann), a 154 holdas területű Tornyospálca, az ugyanekkora Tiszadada, a nagykállói Zöld Mező, a 97 holdra „hitelesített” Tiszaaszlár, Kisar, Cégénydányád és még sok termelőszövetkezet. Nem is válaszoltak A 10 000 holdból alig pár száz indokolt. Ilyen a nyírszőlősiek esete, akik valamilyen szennyvíz-problémával küzdenek, bizonyos értelemben a leveleki Dózsa, mely más okból tér el idén bevett öntözési gyakorlatától. De a bejelentett igények mögött is sok későbbi kihasználatlanság remélhető, sokéves tapasztalat alapján jósolják a szakmérnökök, hogy a kocsordi Új Élet 500 holdjával háromszázra ismét bejelentette igényét, de ismét nem él majd vele. Tiszaeszlár és a dombrádi Szőke Tisza esetében pedig megjegyzik, hogy ez a két termelőszövetkezet sok mással együtt két udvarias hangú felszólítást kapott. Még csak nem is válaszolt rá. Nagy Ferenc öntözőtechnikus pár hete érkezett a Szatmárból és elmondja a milotaiak, tiszabecsiek öntözésellenes álláspontjának rugóit, a rejtett okokat. Nem becsülik az öntözési szakembereket. Nem képeztek szakmunkásokat. Aki volt, azt is igyekeznek átképeztetni növényvédő szakemberré. Valamit elrontottak egyszer és most azt magyarázzák, hogy „nem éri meg”. Pedig megéri Pedig megéri. A termelőszövetkezetek benne fekvő forintjain kívül százmilliókkal segítette államunkba ezeknek az öntözőtelepeknek a létrehozását. Az is pazarolja, aki nem használja. Maguk ellen is dolgozva, hiszen bevételtől esnek el, terméstöbbletet dobnak el. Aki jól csinálta, szakemberrel, annak sikerült, s már nem tud lemondani róla. Ahol szakértelem híján elrontották, ott évek óta sorozatosan elhanyagolják, rozsdásoknak a drága berendezéseik, eliszaposodnak a kutak és alagcsövek. Nem jósként, és nem ijesztésül: micsoda könyörgés folyna itt a vízért, ha véletlenül aszályos volna az idei nyár! De akkor már késő. Előkészületek nélkül nem lehet öntözni. Gesztelyi Nagy Zoltán A LÁMPA... 1944 decembere volt. Néhány hete mondta be a szovjet rádió: „Csapataink elfoglalták Gacsály. ránk nagyobb állomáshelyiségeket!” — Már megindult az élet. Az iskola kapui kitárultak újra. Igaz nem vonattal, de gyalog, már Szatmárra jártunk. Kollégium nem indult meg, de ott lakott a nagymama, s én ott maradtam nála, onnan jártam iskolába. A nagymamának egy nagy és egy kis szobája volt, meg a konyha. December elején egy reggelen megjelent két „orosz” katona, nekünk még „orosz” volt, a félelmes, akivel annyit ijesztgettek bennünket. , Közölték velünk, hogy szükségük van a nagy szobára. Nagyon megijedtünk. 12 órakor megérkezett a beszállásolásra kijelölt egység. Rendezkedtek. Mindent dugtunk, mindent féltettünk, de én legjobban a lámpát meg a „petrót”. Nagy kincs volt az akkor. Nekem tanulni kell! El is határoztam, hogy a lámpát nem adom. Elérkezett az este. Elbúcsúztunk egymástól a nagymamával. Hisz ki tudja mi lesz itt az éjszaka! Lefeküdtünk. Félve gyújtottam meg a lámpámat. Tanultam. Egyszer csak valaki kopoghat. Gyorsan elfújom a lámpát. Ismét kopogtat valaki, majd megszólal: „háztárka!”. Jaj, mi lesz most, most viszik el a lámpámat. Nyissam ki az ajtót, ne nyissam? Nyitni kell, mert betöri! Kinyitottam. Egy szép szál szovjet katona áll ott lámpával a kezében. Beszél, de nem értem. Bejön. Mutatja — üljek le. Leteszi asztalomra a lámpáját. Ő is leül. Forgatja a könyvemet... félve nyögöm, is... iskola.. . iskolás vagyok. — Áh, skola! Skola! Veregeti meg a vállamat barátságosan. Kimegy. Nemsokára egy szakajtókosárral tér vissza. Alma van benne. Kivesz egyet, azt mondja: „gyeblonka” — legalábbis így értettem! Nyújtja nekem: „No, ...gyeblonka!” Bátortalanul mondom utána: „gyeblonka”. „Harasó!” — kacagja vidáman. Fog egyet ő is, beleharap, unszol, hogy én is. És én is! Már értjük egymást! „Gyeblonka, skála, házajka, fill, orr, lámpa... én diák, — ő? Tanár Moszkvában egy technikumban. De köszön. Ő megy, a lámpa marad, és otthagyta a kosarat is. Ugrok utána, s az ajtóban kiáltom: „gyeblonka”, s mutatom a kosarat. Visszajön és elveszi kezemből, leteszi az asztalra és újra elmegy mosolyogva. Értem. Az enyém, nekem hozta. Enyém a kosár alma. Nekem világít az ő lámpája. Az iskolában én voltam a nap hőse. Nekem van egy „orosz katona” barátom! Már meg is tanított oroszul. — Tudod mi az: „gyeblonka”? Na, ugye nem!? De én tudom, mert nekem Vasil a „barátom”. Szaladok haza. Benyitok a szobámba. A lámpát keresem az asztalon. Nincs ott. Hát Vasil, mégsem az enyém a lámpa? Kacagva lép elő az ajtó mellől, s kattintja a villanyt. Ég a villany! A csillárban is. Az ágyam fölött is a falon. Hogy lehet? A németek felrobbantották a villanytelepet! Honnan van az áram? Vasil csak nevet, húz maga után. Bevisz a szobájukba, mutatja, s csak most veszem észre a vezetéket. A szobájukból vezette át az áramot. Nekik volt egy aggregátoruk, ami a parancsnokságot, meg a szállást látta el, s ebből kaptam én is. — Nagymama! Nagymama! Ég a villany! Nyílik a konyha másik ajtaja, s az udvar felől is jön egy katona. Fáskosárral. Leteszi a tűzhelyhez, oda nyújtja a kezét. — Andrej. De nagymama, — hát nem fél az oroszoktól? — Ej, fiam, ezek nem oroszok. Ezek Vasil, Iván, meg Andrej. Vasil tanár, Iván asztalos. Andrej meg tehenész! Múlnak a napok, s mi tanújuk egymást saját nyelvünket érteni. Alig van vége a tanításnak, rohanok haza, mert Vasil meg Andrej megígérte, hogy megtanítanak még valamire. A nagymama sír. Mi baj nagymama? — Nem látod? — Nem. De tényleg. Miért van csend. Szaladok a nagyszobába. Üres. Nincs senki. Nagymama! Hova mentek, ugye visszajönnek? Nem jönnek. Lejárt a pihenő. Karácsonyra az első vonalba kerültek újra. Hát ezért sírt a nagymama! Siratta a fiait. Mert Vasil, Andrej, meg a többiek fiává lettek már, neki. Dr. Gyarmathy Zsigmondi középiskolai tanár, Vásárosnamény