Kelet-Magyarország, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

I f. t/fSé HÉTFŐ: KEDD, SZERDA: Fekete hétfő a New York-i tőzsdén — Szovjet állásfoglalás Kambodzsa ügyében BAK—­szudáni—líbiai csúcs Khartoumban A NATO miniszteri tanácsülése Rómában Amerikai repülőgépek ismét bombázták a VDK-t CSÜTÖRTÖK: Baloldali siker a ceyloni választásokon Összetűzések a párizsi diáknegyedben Az angol választások hivatalos kampány kezdete Heves harcok Indokínában Palesztin konferencia Kairóban Miért hosszú a közlemény? PÉNTEK. SZOMBAT: Egy párbaj és egy pár­baj — ezzel a szójátékkal össze­gezhetném az atlanti mi­niszterek kétnapos tanácsko­zásának fejleményeit. Pipine­­lisz görög külügyminiszter az olasz fővárosban sem hazud­tolta meg a fekete ezrede­sek rezsimjének hírhedt hí­rét. Amikor még NATO-beli kollégái is bírálták Athén magatartását, s tiltakoztak a fegyszerszállítások felújítá­sa ellen, t érveiből kifogy­va, párbajjal fenyegette meg a dán külügyminisztert. Nem hinném, hogy vala­melyik hajnal szürkületében tanúi leszünk majd annak, amint e tekintélyes férfiak kardot rántanak, vagy pisz­tollyal célozzák meg egy­mást. Néhány kisebb atlanti hatalom erkölcsi felháboro­dásánál, amiben mindenek­­előtt saját közleményük ál­lásfoglalása tükröződik, töb­bet nyom a latba az Egye­sült Államok stratégiája. Washington viszont a NATO déli szárnya, a Földközi-ten­ger, s nem utolsósorban a Közel-Kelet miatt, elsősorban a görög bázisok megszilár­dítását tartsa szem előtt. A párbajügy epizódján­ál, ezzel elérkeztünk az atlanti tanácskozás magvához. Ró­mától azt várja a világ, s főként kontinensünk, Euró­pa, hogy végre világos vá­laszt ad­ az európai biztonság ügyében előterjesztett szo­cialista javaslatokra. Ez a fe­lelet­ elmaradt. Nem titok, hogy elsősor­ban az Egyesült Államok el­lenzi földrészünk ügyeinek rendezését. Washington attól tart, hogy az európai bizton­ság megvalósítása még inkább ráirányítja a figyelmet a re­ménytelen délkelet-ázsiai háborújára, növeli Amerika amúgy is súlyos katonai, po­litikai, gazdasági és­ morális terhelések A helyzet változását, a budapesti felhívás óta eltelt tizennégy hónap hatását mu­tatta azonban, hogy számos NATO-tagállam sem volt hajlandó teljesen elutasító álláspontra helyezkedni. So­ha ennyit még nem tanács­koztak zárt ajtók mögött és soha nem volt ilyen hosszú — kétszázötven soros — az ilyen jellegű értekezletekről kiadott közlemény. Ezek a té­nyek azt jelzik, hogy a ku­lisszák mögött lázasan ke­resték a kompromisszumot. Franciaország még így sem tudta elfogadni a nehezen kialakított formulát és tar­tózkodott a szavazástól. Vagyis a NATO-ülés negatív volt abban az értelemben, hogy a konkrét biztonsági tervekre vonatkozó válasz is­mét elmaradt. Ugyanakkor nyílt elutasítás sem történt és nyilvánvalóan kifejezésre ,int az atlanti kereteken be­lüli erjedési folyamat. Rómában a pozitívabb magatartásra elsősorban azok a külügyminiszterek helyezkedtek, akik az elmúlt időszakban a szocialista or­szágok — köztük hazánk — képviselőivel, több ízben is alapos tanácskozást folytat­tak az európai kérdésekről. Ez igazolja az aktív diplo­mácia folytatásának szüksé­gességét, ami a jelek szerint nem is várat magára sokat. Holnap, hétfőn Gromiko kezdi meg párizsi tárgyalá­sait, holnapután külügymi­niszterünk, Péter János ér­kezik Oslóba. Azokkal a kollegáikkal ülnek majd a tanácskozóasztalhoz, akik ott voltak Rómában, a ke­let-nyugati eszmecsere tehát első kézből kapott informá­ciókkal nyitja meg újabb szakaszát. (Külkapcsolat­unk élénkségére vall, hogy a na­pokban egy másik magyar kormányvezető is útra kel: Fock Jenő miniszterelnök néhány napos látogatást tesz a szomszédos Jugoszláviában). Kassel és Róma ugyan kontinensünkre rái­rányítot­­ták a figyelmet az eltelt hét so­rán, de változatlanul súlyos helyzettel kell számolnunk a délkelet-ázsiai és közel-keleti válsággócokban is. Rogers a­mer­i­kai k­ü­l­ü­gym­i­n­i­szter ,­kambodzsai bizonyít­vány­­magyarázatot­ igyekezett adni a NATO-tanácsban, — nem sok sikerrel. Ráadásul közeleg Washington maga szabta határideje: egy hóna­pon belül az utolsó ameri­kai katonának is el kellene hagynia Kambodzsa földjét. Bizonyos csapatkivonásokra valószínűleg sor kerül, már azért is, mert­ közeledik a had­műveleteket nehezítő mon­­scri időszak. Elképzelhető, hogy a sai­goniak mellett thaiföldi csapategységeket is bevetnek, ily módon próbál­ják majd tehermentesíteni az Egyesült Államokat. Az ed­digi mérleg azonban min­denképpen az, hogy Was­hington a kambodzsai inter­vencióval nem könnyített helyzetén, ellenkezőleg: job­ban belesügyedt a mocsár­ba. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság egyes dé­libb körzeteinek bombázása is arra vall, hogy a "meg­nyugtató" hivatalos nyilat­kozatokkal ellentétben az amerikaiak folytatták, sőt fokozzák a beavatkozást. A naptárt júniusra lapoz­ták át, s ez, évfordulót je­lent a Közel-Keleten. Három éve immár, az 1967. június 5-én kirobbant háborúnak. A helyzet harminchat hónap múltán is feszültségtől, majdhogynem robbanástól terhes. A naponta érkező ha­dijelentések mellett fel kell figyelnünk azonban a s tér­­ségben bekövetkező alapvető változásokra. A Kttartoum­­­ban a héten lezajlott egyip­tomi—szudáni—líbiai csúcs­­találkozó bizonyítja, hogy az arab országok az egység, formailag talán szerényebb, de sokkal hatásosabb útjait járják. Nasszer elnök beszé­de nagy teret szentelt a szo­cialista országok segítségé­nek: szólt a Szovjetuniótól kért, és kapott korszerű vé­delmi felszerelésről, a ki­képzést irányító katonai ta­nácsadókról. Az arab orszá­goknak ez a fejlődése az egyensúly helyreállításának irányában hat, amelyet eddig Izrael katonai, s főként lé­gi fölénye bontott meg. Egy valóban ki­egyensúlyozottabb állapot ugyanis megfelelőbb alátámasztást adna a Bizton­sági Tanács határozatainak végrehajtásához. Rogers azonban éppen a NATO-ülésen jelentette be, hogy az Egyesült Államok további Phantomokat kíván szállítani Izraelnek. Hogy ez a törekvés az ENSZ-határo­­zatokkal dacoló Izrael kato­nai előnyeinek tartósítását rejti magában, ez a feltűnő­en rövid, ötsoros amerikai bejelentésből is kitűnik. . . Réti Ervin ­poef Arf 3 Komsomol kongressusa Moszkva, (MTI) ‘ Szombaton, a Kreml kong­­resszus­ palotájában záró­­ü 1l­ését t­artotta a Komszomol JK­T. kongresszusa A záróülésen Leony­iir Brezsnyov, Aleks­ej Koszi­gin, Nyikolaj Podgornij, va­lamint az SZKP és a szov­jet kormány más vezetői is részt vettek. A tisztújítás során a Kom­somol Központi Bizottságá­nak első titkárává ismét Jev­­getiy Tyazselnyikovot vá­lasztották meg. Tyazselnyi­­kov 1968 júniusa óta tölti be ezt a tisztségét. KELET-M­AG­Y­ARORSZÁ­G} 1970 május 91. ..Vegyétek körül a gyűlölet falával.. Az öregek még emlékez­nek rá, a fiataloknak már csak történelmi esemény, hogy közvetlenül a 133 napos Magyar Tanácsköztársaság megdönté­se után­­az ország vezetését 1919. augusztus 1-én Peidl Gyulával az élén szakszervezeti funkcioná­riusokból alakult kormány vette át, de ezt a feudális arisztokrácia és a nagytőké­sek vezette ellenforradalom egy hét leforgása után min­den ellenállás nélkül puccs­szerűen félreállította. Helyét elfoglalta az úgynevezett Friedrich-kormány. Ezután I. Ferenc József egykori szárny­segédének, Horthy Miklós volt Császári és királyi ten­gernagynak „fővezéri”, majd kormányzói uralmával meg­kezdődött és egyre féktele­nebből bestiális módon foko­zódott Magyarországon a fe­hérterror, ezrével gyilkolták a védtelen munkásokat. Tíz­ezrével bebörtönöztek és a rögtön felállított internáló tá­borok sz­öges­ drót kerítései mögé csukták őket. Vérszomjas, „darutollas" tiszti különítmények garáz­dálkodtak országszerte, rette­gésben tartva az egész ma­gyar népet. A magyar ellen­­forradalmárok, mint a ké­sőbbi külföldi fasiszta rend­szerek, nem tettek különb­séget szociáldemokraták és kommunisták között. A nemzetközi sajtó állan­dó témaként folyamatosan számolt be a szervezett mun­kások és a haladó gondol­kodású polgárok üldözéséről. A világ szervezett munkássá­gának körében mélységes felháborodást váltottak ki a fasiszta magyar reakció és az elvadult­­ katonatiszti rém­uralom borzalmas tettei. Tombolt a fehérterror a munkások, vezetőik és szer­vezeteik ellen. A munkásság nemzetközi szolidaritása ek­kor tettekben nyilvánult meg: az amszterdami szak­­szervezeti siket­t­ség kezde­ményezésére a Nemzetközi Szállítómunkás Szövetség 1920. június 1-én bojkottfel­hívást adott ki. A Kommunista Interna­­cionálé II. kongresszusa, amely a bojkott idején ülé­sezett, külön felhívást bo­csátott ki a magyar proleta­riátus megsegítésére. ..Fel a harcra Magyarország hóhérai ellen — mondja a kiáltvány —. ...vegyétek körül a gyű­lölet­­ falával a gyilkosok és hóhérok országát..." — „Le­gyetek erősek! Az egész vi­lág proletariátusa veletek van!" — si­ól a magyar munkások­hoz. 1920. június 20-án a boj­kott tervszerűen megkezdő­dött. Magyarországgal meg­szűnt a külföldi vasúti for­galom, megszakadt a posta-, a telefon- és távirati össze­köttetés. A bojkottban legje­lentősebb sz­erepe az osztrák és a csehszlovák munkásság­nak volt, mert Magyarország e két országgal, illetve raj­tuk keresztül bonyolította le nemzetközi forgalmának túl­nyomó részét. Június 28-án és 30-án tár­gyalások folytak Bécsben a nemzetközi munkás,vez­vi­zetek vezetői, a cseh és az­ osztrák szállítómunkások megbízottai és dr. Gratz Gusztáv, bécsi magyar .­gret között. A megbeszélések során azonban kitűnt, hogy a horthysta bécsi követség nem hajlandó ezekről a kérdések­ről tárgyalást folytatni. Erre elhatározták a bojkott to­­vábbfolytatását. A nemzetközi szállítómun­kás-szervezet bojkottakciója a magyar proletariátusnak je­lentős segítséget nyújtott. Ez a nemzetközi szolidaritási bojkott, amelyben a Magyar­­országgal határos országok munkássága közvetlenül részt vett, mintegy másfél hónapig tartott. Ha a bojkott nem is érte el kitűzött célját, a fe­hérterrorista rendszer meg­döntését, mégis erős morális és politikai nyomást gyako­rolt a magyar fasiszta kor­mányra. Horthyéknál kor­mányválságot idézett elő. A Simonyi-kormány a bojkott megrendezése után egy hét­tel lemondott. Az újonnan megalakult kormány, amely­nek miniszterelnöke Teleki Pál gróf, az úgynevezett Bethlen-csoport egyik veze­tő politikusa lett, a nemzet­közi nyomás hatására az­­in­ternáltak nagy részét sza­badon bocsátotta. A magyar munkásság rend­kívüli szakszervezeti kong­resszusa 1921 decemberében köszönetét fejezte ki a nem­zetközi munkásosztálynak a bojkottakcióval tanúsított szolidaritásáért és harcos megmozdulásáért-­­ Székely Anita? Rajzolta: Sebők Imre Irta: Cs. Horváth Tibor Tehát ho ma na/ hazajött !PompAs.ez is BIZONYÍTJA AKCIÓNKSIKEREI DE KIK L£~ ■HÉTNEK A SEG/rőt , AZT A KÉT ALAKOT A­E GYANAKSZIK MINDENESETRE BEJ!TETEM. Intézkedjek, To dp HOGY STÁL­ÉUL er MŰSZERÉSZT Es GaBE SOFŐRT ELŐÁLLÍTSÁK A GANS­­BOHMERBŐL.

Next