Kelet-Magyarország, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
mXc nourXnjAt, esmOLjtkKi AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA SCXVTI. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 26. KEDD P • " * LAPUNK TARTALMASOK» Új menetrend a távolsági járatokon A BNV-ről jelentjük Mexikói mozaik Úttörő-olimpia Nyíregyházán (5. oldal) (fi. oldal) (fi. oldal) (7. oldal) FOCK JENŐ ÉS BISZKU BÉLA AZ ÁRVÍZSIÍJTOTTA SZATMÁRBAN Pontosan vasárnap délben szállt le Nyíregyházán az a helikopter, amelynek fedélzetén érkeztek a szatmári árvízi helyzet megtekintésére Fock Jenő miniszterelnök, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Dégen Imre államtitkár, az árvízvédelem kormánybiztosa. A szemleútra érkező magas rangú vezetőket a repülőtéren Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, dr. Feleszi István, a megyei tanács vb-elnöke fogadták, majd Sajnovics János vezérőrnagy, a polgári védelem országos törzsparancsnoka és Lakatos Béla vezérőrnagy, a megyénkben tartózkodó árvízvédelmi erők parancsnoka adtak jelentést a védelem munkálatairól és a jelenlegi helyzetről. Fock Jenő, Biszku Béla és Dégen Imre ezután a megyei vezetők és a katonai parancsnokok társaságában újra helikopterre szállt, s a magasból tekintette meg a Szamos, Túr és a Kraszna térségét. Fél kettőkor ért a gép a Csengersima, Nagygéc és Komlódtótfalu között elterülő ideiglenes helikopterállomásra. Itt a járás dolgozói nevében Kovács Sándor, a mátészalkai járási pártbizottság első titkára és Szabó József, a járási tanács elnöke, valamint a községek lakossága képviseletében Szegedi Antal MSZMP-titkár köszöntötte a vendégeket. Kovács Sándor néhány szóban vázolta: a nagy pusztításokat megért járás lakossága szeretettel köszönti Fock Jenő és Biszku Béla elvtársakat és biztosan tudja, hogy a segítség, amelyet az országtól eddig is kaptak, a jövőben sem marad el. A párt és a kormány vezetői ezután a legtöbbet szenvedett szatmári községek egyikébe, Komlódtótfalura látogattak. Innen már elvonult a víz, de az utca két oldalán szomorú látvány fogad: mintegy két kilométeres hosszúságban alig van egykét épen maradt ház, a többi romokban hever. Vasárnap kora délután volt de a szemleútra érkezőket munkában fogadta a község népe. A lakosság és a segítségükre érkezett katonák megkezdték a romok eltakarítását, a még épen maradt építőanyagok megmentését. Komlódtótfaluban a tragédiát követő 10 nap múltán megindult az élet. Ezt tapasztalta Fock Jenő, Biszku Béla és kísérete az emberekkel való beszélgetések során isA miniszterelnök először egy idős, 68 éves parasztember Gyarmati András portája előtt állt meg. Gyarmati bácsinak is, fiának is elvitte a házát az áradat. Az idős ember elmondta, hogy hozzákezdett a bontáshoz, de az építéshez már nem lesz ereje. A kormány elnöke megjegyezte, hogy ennek is neki kell fogni minél hamarabb, mert az élet nem állhat meg. Az építésben pedig segít a kormány, a nép. — Az egész ország magukkal érez — mondta Fock Jenő. A komlódtótfalui utcán találkoztak a vendégek Rápolti Ignáccal, a szomszédos Szamosbecs tsz-elnökével. Itt érdeklődött a miniszterelnök, milyen a helyzet a szövetkezetben? Rápolti Ignác arról számolt be, hogy a község és közös gazdasága is nagy károkat szenvedett. A gyümölcstermés tönkrement, a fák is nagyon megsínylették az árvizet, a földekre még sokáig nem tudnak rámenni, s az állatállomány számára nincs takarmány. — Vetőmag van-e? — kérdezte Fock Jenő. — Mit dolgoznak most az emberek! Hol van most az állatállomány? A válasz az volt, hogy az emberek a saját házaik romjainak eltakarításához kezdenek először. Sokat segített a szövetkezeten a Nyírtassi Állami Gazdaság és a csengerújfalui tsz, amely befogadta a szamosbecsi állatállományt, elvállalta a gondozását. Örömmel hallották a vendégek azt is, hogy vasárnap reggeltől három szivattyúval megindult a földekről a víz levezetése. Fock elvtárs megjegyezte, hogy a kormány ülésén megtárgyalták a termelőszövetkezetek megsegítésének módját is. Úgy véli, hogy a leghatásosabb segítség, ha a területi tsz-szövetségek — az egész országból — patronálnak egy-egy bajba jutott szatmári szövetkezetet. — A legjobban takarmánynyal, állattal, vetőmaggal és gépi erővel lehet itt segíteni — közölte a miniszterelnök. Darvas Lajosnét Orosz Ferenc megyei első titkárunk mutatta be a kormány elnökének. Az idős asszony azt kérte, hogy mivel férje, beteg, maga nem bír a munkával, engedjék haza hoszszabb szabadságra katonai szolgálatot teljesítő fiát. A miniszterelnök Lakatos vezérőrnagyhoz fordult, hogy teljesítse a kérést. A katonai parancsnak jelentette: intézkedtek már, hogy minden árvíz sújtotta területről bevonult katonát hosszabb újjáépítési szabadságra küldjenek. A járási első titkár sátrakat kért. Elmondta, hogy az országos megmozdulás igen jelentős, de most a legfontosabb, hogy a visszatelepültek ideiglenesen tudjanak hol lakni. Ezenkívül sürgetően szükséges az építőanyag is, hogy minél hamarabb felépülhessenek a házak. Fock elvtárs azt válaszolta, hogy a kormány is ezeket sürgeti elsősorban. A sátrak hamarosan megérkeznek, s építőanyag is megfelelő mennyiségben áll majd rendelkezésre. Az óvoda előtt — amelyet ideiglenes szállásnak rendeztek be — Csorvási Gedeonnétól érdeklődik a miniszterelnök. Az asszony elmondta, nem akarta hinni, hogy ilyen pusztítást képes véghezvinni az ár. Közölte: gyermekei a nyírségi községekben vannak, tanulnak. Elmondta, hogy megkezdik majd az építkezést, de már csak kőből és téglából akarnak házat csinálni. Munkácsi András bácsi — aki maga is tevékeny részt vállalt az ár elleni küzdelemben — ment oda Fock Jenőhöz és Biszku Bélához, s ismertette, hogyan történt a védekezés, a mentés. — Hálásan köszönjük a párt és a kormány vezetőinek — mondta —, hogy ilyen nagy részvéttel vannak irántunk. Azt várjuk, hogy ez a segítség a későbbiekben is megmaradjon. Fock elvtárs megnyugtatta az idős embert, hogy az ország figyelme nem lankad, s közös erőfeszítés alapján szebbek lehetnek majd az utcák, mint eddig voltak. A helyi pártszervezet titkára a hősies mentésről, a tanács vb-elnöke arról számolt be a miniszterelnöknek, hogy a lakosság jó része már otthon van, dolgozik. Fock elvtárs azzal köszön eltőlük: örül, hogy ilyen kemény emberekkel találkozott. Asszonyok veszik körül ezután a Minisztertanács elnökét. A romok előtt is első szavuk a köszönet a szovjet és magyar katonáknak, akik kimentették a vízzel körülzárt falut. Ezután a segélyezés, a biztosítási pénz, a ruhák elosztása iránt érdeklődnek. Fock Jenő válasza az volt, hogy megkapják a segélyeket a biztosítótól és a Vöröskereszttől is. Máshonnan is össze fog jönni még pénz. A miniszterelnök a következő szavakkal búcsúzott: — Sok mindenről hallunk, tudunk. Azért jöttünk el magukhoz, hogy továbbra is segítsünk. Az élet megmentése volt a legelső és legfontosabb, azután a víz levezetője. Most a romok eltakarítása, s az, hogy a kárt szenvedettek újra bizakodjanak. Ezt követi az újjáépítés. Ahogy az eddig is történt, ezután sem hagyjuk ebben magukra az embereket. Segít a társadalom, deigénybe kell venni a helyi erőket, a katonákat, s minden lehetőséget, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba. A vendégeket szállító helikopter a kora délutáni órákban indult el a szemlent következő állomáshelyére, Vásárosnaményba. A kormány elnökét és kíséretét itt Hegedűs Sándor, a vásárosnaményi járási pártbizottság első titkára. Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára. Spisák András, a Vásárosnaményi Járási Tanács VB elnöke és Széles Lajos, a Fehérgyarmati Járási Tanács VB elnöke fogadták. Fock Jenő, a kormány elnöke és Biszku Béla, a KB titkára a két járás vezetőivel az árvízvédelemmel kapcsolatos további gondokról és a helyreállításról folytatott eszmecserét. Hegedűs Sándor tájékoztatást adott arról, hogy a válságos helyzetben a két járás pártos állami vezetői összefogtak, s közösen tevékenykedtek annak érdekében, hogy rend és nyugalom legyen. A naményi járás 10 ezer menekültet fogadott be, akiket 17 községben helyeztek el. A járás községeinek lakói nagy szeretettel és gondossággal fogadták az árvíz sújtotta fehérgyarmati járás lakóit, s már megkezdték azokba a falvakba a visszatelepítést, ahol ennek a feltételeit biztosították. Elmondta, hogy a vásárosnaményi járásban 10 ezer hold az a terület, amelyet az árvíz érintett. A válságos időkben a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői sokszor életük kockáztatásával mentették a jószágállományt a fehérgyarmati járás tsz-eiből, így sikerült jelentős számú szarvasmarhát, sertést és juhot megmenteni. Ezután Gulácsi Sándor számolt be arról, hogy a fehérgyarmati járásban 20 községet teljesen, tizenegyet pedig részlegesen telespítettek ki, összesen 28 ezer embert kellett biztonságba helyezni. Az életek mentése volt a legfontosabb. Ezzel együtt egyszerre 31 községben kellett védekezni. Lassan az ár levonul,d * most a károk felmérését végzik. Szólt arról, hogy ■ a tragédiához viszonyítva az állatállományban esett kárt jelentősen csökkentette, hogy az emberek életük kockáztatása árán is a közös és a háztáji állatokat mentették. Az áttelepített lakosság mielőbb vissza akar menni falujába. De csak oda engedélyezik a visszaköltözést, ahol annak egészségügyi, stb. feltételeit már megteremtették, s ha fedél alá tudják helyezni az embereket. Gulácsi elvtárs beszámolt arról is, hogy a megmentett jószágállomány takarmányellátásában a járás árvizet nem szenvedett tsz-ei segítenek, de nagy erőfeszítéseik ellenére sem képesek azt megoldani. Ezért a megye és az ország segítségét várják a területen is. Ezt követően Fock Jenő, a kormány elnöke szólt a látottakról, tapasztalatairól. Elmondta, jólesett hallani az összefogás sok szép példáját. A helyi lakosságnak, a néphadsereg alakulatainak, a karhatalomnak, a munkásőrségnek, a polgári védelemnek, a belügyi szerveknek, a községek és a megye vezetőinek rendkívül jelentős szerepük van abban, hogy ma már újjáépítésről beszélhetünk ezen a vidéken. Nekem azonban az első gondolatom mégis az volt, amikor elindultam, hogy vajon azok, akiket közvetlenül ért a csapás, hogyan viselik. Ez a mai látogatás arról győzött meg bennünket, hogy ebben az egész katasztrófában a leghősiesebb helytállást maga az árvíz sújtotta lakosság tanúsítja — ezért őket illeti a legnagyobb elismerés. Fegyelmezetten és derekasan viselték el a veszély nehéz óráit és most is úrrá lesznek a nehézségek felett A falvak népe tud és akar újrakezdeni, mert például ahol 10—20 ember összegyűlt, és ha csak egyetlen (Folytatás a 3. oldalon) Komlódtótfalui asszonyok előtt. Házuk romokban, ideiglenes szálláshely Fock Jenő, Biszku Béla és kísérete Komlódtótfaluban.