Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

•* 's. est® ***»rxrxxxK&*rJ3tijft» HÉTFŐ: KEDD, SZERDA: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában. Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére. Amerikai—spanyol támaszpont-megállapodás. Növekvő feszültség Madridban. Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban. NDK-nylatkozat a potsdami szerződés évfordulóján. Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézetekben. Újabb véres összetűzések Észak-Írországban A SALT-megbeszélések 28. ülése Bécsben. Harcok az indokínai csatatereken. CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: SZOMBAT: Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kiváncsi lehallgató-készülékeket a kanálisokba. A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménytkeltőnek tartják a párbeszédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben a SALT- ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni. A jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszú tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szótértésre, de az akárcsak részletegyezmények érdekében is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ mindenképpen melegedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hirosimai atombomba-támadás 25. évfordulójára emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben. Egy másik időszerű megbeszéléssorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombinációözöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja. (A szovjet fővárosba rekordszámba vonultak fel a nyugatnémet különtudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformának... Bár a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen, fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár elemeit is. A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultráikkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit azonban a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat, s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU—CSU- kurzus állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bizottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hoszszabb és rendkívüli összetevőiről, a rövid „gondolkodási szüneteikről” jelezhetik: az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szállodafoglalások” időtartamáról nincs hír. A világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében —átmenetileg tudomásul kell venni az információ szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. Hiába. 1945 olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy 25 évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormánynyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban potsdami értelemben is sok kívánnivalót hagynak maguk után.) Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény, s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, revansista erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandt-kabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, s nyilván nem lenne hatás nélkül a lengyel E NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Szenzációk helyett kivárásra van szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szólhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez Réti Ervin Gerencsér Miklós: Mély barlangok csendjesötétje hűvöslett Pattantyús Ábrahám igazgatóban. Komor ismerőse, a gyász, megint a lelkére nehezedett, ő, akit családi tragédiák szoktattak bánathoz, újraélte szenvedéseit. Ma tudta meg, hogy pénteken reggel kivégezték Németh László Jánost és Stelczer Lajost. Mindkét ifjú huszonegy éves volt. Odakint szinte támadó ragyogással szikrázott a februári verőfény. Vakítóvá élesítette a hótakaró fehérségét a Rába hullámterében, késpengékké köszörülte a jégtáblákat a folyó hátán. Idebent, a vagongyári bérház szobahallos lakásában viszont pasztelles lágysággá olvadtak öszsze a színek a központi fűtés melegében. A kinti fények keménysége, a benti meleg oltottsága valahogy bátorító egyensúllyá kapcsolódott, s ez a kapcsolat mintha az élet sebezhetetlen tovaáramlása mellett tanúskodott volna. De az igazgató nem fogadta el a pillanatok és a végtelen nászából sugárzó csalóka idillt. Gyászolt az erőszakos fényben, vacogott az áldásos melegben. És félt. Azt már értésére adta a főispán, hogy Sopronkőhida eléggé közel van Győrhöz, s azt is tudta, hogy a hóhér kötelét nem éppen a gonosztevők kedvéért szokták megszappanozni mostanában Nem a főipáni fenyegetéstől, nem a tetteit követhető megtorlástól félt. Nyíri Imre miatt szivárogta át valami halk riadalom. Perceken belül meg kellett érkeznie az autóosztály vezetőjének. A mindenki által gyávának és szolgalelkűnek ismert Nyíri Imre máris sokszorosan elkövette a halálos ítélethez elegendő cselekményeket. Egyre nyomasztóbban kínozta Fattantyús Ábrahámot, hogy Nyíri az ő ösztönzésére keveredett életveszélybe. Hasztalan kapaszkodott a józan ész, a becsületes értelem érveibe, lelkifurdalását ezzel nem volt képes közömbösíteni. Hiába fontolta meg százszor és százszor, mennyire parancsoló a kockázat vállalása, mennyire nem lehet tekintettel az érzelmekre az ügy nagysága miatt, újra és újra megsanyargatta a felelősség. Most, hogy tudomást szerzett a két ifjú mártírhaláláról, kínozta a dilemma, joga van-e elhallgatni Nyíri előtt a kőhidai gyilkosságot? Ha nem vallja be, néma hazugságával indokolatlanul kisebbíti a tényleges veszélyt. Ha bevallja, a kötelező cselekvést sodorja veszélybe. Erkölcsi gátlásait sehogy nem tudta öszszebékíteni a hideg ész parancsával. Német sebesültek bámészkodtak a szemközti tűzoltó-laktanya ablakaiban. A két épület között összetorlódott a motorok zaja, lent, a bécsi országút aszfaltján szakadatlanul dübörögtek a katonai járművek a front felé. Idegtépő volt a bizonytalanság, hogy mikor fogynak el végre ezek a tereptarka járművek, meddig lesznek még képesek a németek a kimeríthetetlenség látszatát kelteni? Élesen berregett a csengő az előszobában. Nyíri Imre a megbeszélés szerint pontosan délután három órakor érkezett. Az igazgatót ez némiképp megnyugtatta. Alázatos természetének rabjaként félszegen hajbókolt az autóosztály vezetője, pingvinléptekkel téblábolt a derűs szobában. — Ugye nem haragszik, hogy még vasárnap sem hagyom pihenni? — kérdezte szabadkozva Pattantyus-Ábrahám. De a szabadkozás inkább a zavarból fakadt; úgy döntött, mégsem hozza szóba a sopronkőhidai tragédiát. — Ellenkezőleg, igazgató úr... Boldogan jöttem. — Kérem, tegye magát kényelembe, foglaljon helyet. Magán viselte a lakos az ideiglenesség nyomait. Eredetileg a Teleky utca és az Árpád út sarkán lakott az igazgató egy villaszerű csarnai házban, de az örökös bombázások miatt Dénesfára költöztette családját, maga is ott élt egy ideig, amíg betegeskedett, de mihelyt úgy-ahogy rendbe jött, sietett vissza a városba, szükségesnek tartotta, hogy állandó jelenlétével közvetlen köze legyen a dolgok alakuláséhoz. Így választotta átmeneti otthonául ezt a szoba-hallos lakást az Urbantsek Tibor tervezte vagongyári bérházban. — Mindjárt kapunk egy csésze hársfateát, valódi falusi mézzel! — ígérte vendégének finom derűvel. Majd töprengőre komolyodva folytatta: — Egyébként sokat utaztam az elmúlt napokban a gyár vidéki telephelyein. A körülményekhez képest egészen jó benyomásokat szereztem. Sőt azt mondhatnám, hogy hihetetlenül jókat. Itthon mi újság? — Ugyanezt mondhatom igazgató úrnak. Alig merek hinni a valóságnak, annyira beválnak az elképzeléseink. (Folytatjuk) is Ui «og te?«. Nemzetiségek a nemzeti egységben A nemzetiségi lakosság körében végzett politikai munkának sokéves hagyománya van a népfrontmozgalomban. Az évek során gazdag tapasztalatok halmozódtak fel. Erről beszélt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésésén Bugár Jánosné is, a népfront főtitkárhelyettese. — Az együttműködés gyakorlata és eredménye attól függ — mondotta —, hogy a nemzetiségi szövetségek mennyire veszik igénybe a helyi népfrontbizottságok erejét, együttműködési hajlandóságát. Attól függ, hogy együttes munkájukkal menynyire szolgálják a lakosság egészének, benne nemzeti ■ ségi dolgozóinknak politikai cselekvési egységét, összességében és végeredményben egész dolgozó népünk szocialista nemzeti egységét. — Nemzetiségi politikánk legfőbb vonása, hogy elvi alapokon nyugszik. A nemzetiségek között nincs megkülönböztetés. Ugyanolyan gonddal, körültekintéssel és politikai felelősséggel gondolkodunk minden nemzetiségi dolgozó jó politikai, emberi közérzetéről, anyanyelvi és kulturális igényeiről, ha kisebb, ha nagyobb a lélekszámuk. Nemzetiségi politikánk elvi alapját és gyakorlatát sem a lélekszám nagysága, sem egyéb megkülönböztető szempontok nem befolyásolják. Szocialista nemzeti egységünk erősítése szempontjából is fontos, hogy minél jobb egyetértésben, kölcsönös megbecsülésben éljenek és dolgozzanak együtt a magyar és nemzetiségi dolgozók, és a különböző nemzetiségiek is egymással. A népek és ezen belül a szomszédnépek közötti barátság, a népek közötti baráti kapcsolatok ápolásában, erősítésében, mi fontos összekötőkapocsnak ítéljük és úgy is kezeljük a nemzetiségi lakosságot. A Hazafias Népfrontnak, amelynek legfőbb célja a szocialista társadalom teljes felépítése és ennek érdekében szocialista nemzeti egységünk erősítése, jelentős feladatai vannak a párt és a kormány nemzetiségi politikájának megvalósításában. A népfrontban nemcsak folyamatosan tanulmányozzák a nemzetiségi kérdést, hanem mindent el is követnek annak érdekében, hogy nemzetiségipolitikánkat megismerje a hazai és a határon túli közvélemény. Nemzetiségi politikánk egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit megvitatják a Hazafias Népfront honismereti bizottságában, megbeszélik a mozgalom apparátusával — természetesen szoros együttműködésben a mezetiségi szövetségek vezetőivel és a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályával. A népfrontban abból indulnak ki, hogy a magyar és a különböző nemzetiségű lakosság közötti egyetértés, kölcsönös megbecsülés fejlesztése, a barátság ápolása hazánk különböző nemzetiségi lakosai, valamint a magyar és a szomszédos népek között, mindnyájunk alapvető érdeke. Épp ezért a népfront nemzetközi kapcsolatának ápolásába bevonják a nemzetiségi szövetségeik képviselőit is. A belpolitikai tevékenységben is szoros az együttműködés a Hazafias Népfront és a nemzetiségi szövetségek között. A különböző tervek egyeztetésén túl, a népfront támogatja a nemzetiségiek arányos képviseletét az országgyűlésben, a tanácsokban, s biztosítja az arányos képviseletet a népfrontszervek minden szintjén. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának pl. tagja valamennyi nemzetiségi szövetség főtitkára. Saját tömegpolitikai munkájába is bevonja a népfront a nemzetiségi aktivistákat. Nem egy ünnepségen, politikai rendezvényen lépnek fel a magyar lakosság körében is nemzetiségi szónokok. Nemzetiségi politikánkat és a nemzetiségek rendelvényeit rendszertelent ismertetik a népfront sajtójában. Az anyanyelvi művelődés ápolása érdekében a népfront nemcsak a nemzetiségi szövetségeket támogatja közvetlenül. A Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó művelődésügyi, iskolai kérdésekben jelzéseket, javaslatokat intéz a minisztérium nemzetiségi osztályához és az illetékes tanácsi szervekhez. A felsoroltak korántsem jelentik azt, mintha a népfront bábáskodna a nemzetiségi szövetségek felett. A népfront és a nemzetiségi szövetségei közötti viszony alapvetően és döntően politikai, tartalmi kapcsolódás. Valamennyi nemzetiségi szövetség „önálló társadalmi szervezet, amely politikai, társadalmi, kulturális tevékenységét az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfronttal együttműködve fejti ki, az adott nemzeti- sségű magyar állampolgárok alkotmányban biztosított nemzetiségi jogai területén” — mondják ki a nemzetiségi szövetségek alapszabályai. Ugyanezt a kapcsolatot rögzítette a Hazafias Népfront IV. kongresszusának állásfoglalása is, amikor megállapította, hogy a társadalmi tömegszervezetek és mozgalmak — nem szervezeti, hanem tartalmi vonatkozásban — részesei a népfrontmozgalomnak és a maguk működési területén végzett munkájukkal illeszkednek bele a nemzeti egységfrontba és a közös akciókba. Ez a munka tartalmából fakadó politikai kapcsolat egyre gyümölcsözőbb. A magyarországi nemzetiségi szövetségek tevékenysége hasznosan segíti nemzetiségi politikánk megvalósítását, szervesen illeszkedik a népfrontmozgalom szocialista építést segítő munkájához. Ebben az értelemben nyilatkozott még a közelmúltban, népszabadságbeli cikkében a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője. Kővágó László is. Magyarok és nemzetiségiek egyaránt örülhetnek ennek. (KSI Terra)