Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
BP, augusztus 7. Koncepciók a forintért Dánia külkereskedelmi bevételeiben egyre tekintélyesebb részt képévsel az eladott koncepciókért befolyt összeg. Meglepő, hogy ebben a kis országban, amely igazán nem számítható a nagy és neves ipari országok közé (mégha az utóbbi évtizedben ipara sokat fejlődött is) — néhány év alatt elszaporodtak az olyan kisebb-nagyobb vállalatok, amelyek lényegében ötletgyártásból és eladásból tartják el magukat, s tesznek szert szép haszonra. A dániai ipar annyi ötletet, elképzelést, szervezési sémát, amennyit ezek a koncepciógyártó vállalatok, — az ún. engineering bürök, mérnöki, szervezési és tervezési irodák piacra dobnak — képtelen megvenni. Ezek az irodák mégis jól működnek'- fejlődnek, amiből pedig az következik, hogy „gyártmányaikat” — különféle technikai, szervezési, gyártási koncepciókat — a nemzetközi piacon értékesítik. Mindebből pedig több tanulság is leszűrhető a saját hasznunkra. Az első, hogy létezik ennek a speciális terméknek — a gazdálkodási, gyártási koncepcióknak világpiaca, ahol ilyen termékeket adni-venni lehet. Létezik ez a világpiac, a fejlődés és a munkamegosztás gyors tempója következtében ki kellett alakulnia, mint ahogy kialakult ez az üzlet vagy szolgáltatóágazat is (mindkét kategóriába besorolható), amelyik megbízásra, vagy anélkül „raktárra” gondolkozik, tervez, szerkeszt, kalkulál a mindennapos gyakorlat tempójában ilyesmire időt szakítani nem tudó ipari, kereskedelmi vállalatok vezető gárdája helyett. Ehhez az ágazathoz tartozó vállalatok életképességének titka az, hogy a legkiválóbb szakembergárda birtokában nem csinálnak mást, csak elképzeléseket, megoldásokat dolgoznak ki adott, sajátos helyzetekre, s azokat jó áron értékesítik. Szándékosan a dániai példából indultunk ki, lévén ez az ország sok tekintetben hozzánk hasonló adottságú, nyersanyagokban nem gazdag, külkereskedelem-érzékenyen, kis lélekszámú, tehát kis hazai felvevőpiaccal bír és ipara is a háború után indult nagyobb fejlődésnek. Az ilyen országok alapvetően arra kényszerülnek, hogy mindig sokkal több munkát adjanak el, mint anyagot. Nos, koncepciókat gyártani, ahhoz nem kell nyersanyag, csak szellemi potenciál. Még beruházás sem kell hozzá sok — bár ma már egy tisztes engineering bürótól elvárják, hogy számítógépe is legyen. A fentiekből következik tehát, hogy miért is lendült fel Dániában ez az üzletág, s az is, hogy koncepcióexportra nálunk is érdemes gondolni, hisz a hazai műszaki és gazdasági szakembergárda nemzetközileg is számottevő felkészültséggel és szellemi kapacitással rendelkezik. Ez azonban csak egyik része a dolognak — szellemi produktumot adni el, valutáért. Ez távlatilag lehet jó üzlet a számunkra, ha ma szervezni kezdjük. A másik oldal azonban az, hogy már ma érdemes vevőként is megjelennünk a koncepciók hazai és világpiacán. A IV. ötéves terv célkitűzései csak akkor válhatnak valóra — amint azt a Központi Bizottság irányelvei is leszögezik, ha a műszaki színvonal, a munka szervezettsége, a vezetés színvonala a szükséges mértékben emelkedik, s ennek eredményeként javul a gazdálkodás hatékonysága, s ezen belül a termelékenység. Ebben a feladatban — amelyben mindenütt osztoznak — az időzavart elkerülni egyben a terv teljesítését is jelentheti. Az időzavar elkerülésére szolgáló legjobb eszközök sorában viszont fel kell fedezni akkor mindenütt a másutt már kész és megvásárolható technikát, technológiát, szervezési sémát — vagy ha készen sehol sem találjuk, meg kell rendelni ezeket az ilyen árut szállító hazai cégek, kutatóintézetek valamelyikétől. Ugyanis létezik már a koncepciókból a vezetők, irányítók, szervezők számára a hazai kínálat is. Itt az Invesztory például, amely vállalja a beruházások kivitelezésének szervezését. Vagy a KGM Ipargazdasági Szervezési és Számítástechnikai Intézete, amely nemrégiben fejezte be immár a 43. gépipari vállalat helyzetfelmérését, s az ehhez kapcsolódó számításokat kimutatva azt az optimális termékösszetételt a megrendelőknek, amelyekkel maximális nyereségre számíthatnak. Emlegethetnénk a tudományos kutatóintézetek sorát is, amelyekben jobbnál jobb megoldások várják a vevőket. Egyébként ezek a speciális vállalatok és kutatóintézetek nem is csak a ma jelentkező gondok megoldásával, hanem az ún. problémamegelőző kutatással is foglalkoznak már. Tehát már nemcsak azt mondják meg, mivel van a baj, hanem azt is, jó előre, miből lehet, ha egyik-másik módszeren, szervezeten nem változtatnak időben: a készletgazdálkodás, az ügyvitel, az anyagfelhasználás, a munkaidő-kihasználás, vagy a vezetés, tervezés szorul e javításra a hatékonyabb munka érdekében. ••••••Drága hiúság az, ha valahol mindent saját maguk akarnak kitalálni, végigpróbálni. A szakmailag valóban korunk színvonalán álló ember, s a közvetlenül előttünk álló feladatok megoldására valóban rátermett ember koncepciójának szerves része — mások koncepciójának keresése, megismerése, s átvétele, ha azt megfelelőnek találja. Különben a forintért vett koncepciókra — garanciát is adnak. Egy-egy saját elképzelés sikertelensége esetén nem fizet senki — csak ráfizet, az, aki nem ismerte fel idejében a nagyipari módszerekkel „gyártott” műszaki gondolatok értékét. G. F. Megkülönböztetett figyelemmel Az elmúlt hét végén láttuk-hallottuk a televízióban, vasárnap olvastuk az újságokban: az egész társadalom megértő összefogásának eredményeként, az eddig elosztott százmillió után újabb százmillió segélyt juttatnak Szabolcs-Szatmár árvízkárosultjainak. A segélyek elosztásának első és második szakasza megnyugtatást és bizalmat adott. Megnyugtatást az önzetlen felajánlóknak, hogy forintjaikkal valóban a károsultakat segítik, és bizalmat a segélyezetteknek, hogy a társadalom hozzájárulása a károk enyhítéséhez, valóban vissza nem térítendő támogatás. . ...... Az újabb százmilliót — ugyancsak vissza nem térítendő társadalmi segítségként — a lakóházak újjáépítéséhez adják majd. Eddig is elsőrendű törekvése volt az árvízkárosultak megsegítésére alakult országos társadalmi bizottságnak, hogy a segélyek összegét megkülönböztetett figyelemmel állapítsák meg. Azért is alakultak meg a helyi társadalmi bizottságok, hogy a község lakosságát külön-külön is legjobban ismerő emberek csoportja mérlegelje nem csak az elszenvedett anyagi kár nagyságát, hanem a család szociális helyzetét, a családtagok számát, az idős emberek sorsát is, és így tegyenek javaslatot a segély összegére. A gyorssegélyt korábban, az ingókárral kapcsolatos segélyt pedig ennek a hétnek az elejéig adták át a károsult családok ezreinek a Szamos mentén. Voltak-e problémák a segélyek elosztásánál, kérdeztük 12 OTP megyei vezetőjétől. A következőt válaszolta: várható, hogy néhány esetben pótsegélyt kell kifizetnünk. Magunk is tudjuk, hogy valóban csak néhány, a több, mint nyolcezer család közül néhány száz az, aki elégedetlen volt a részére megállapított segélyösszeggel. A helyi és járási társadalmi bizottságok tehát elég jó munkát végeztek. Azt nem állíthatjuk, hogy az a néhány kifogás maradéktalanul helytálló. De az biztos, hogy van közöttük jogos sérelem. És ez nem jó dolog. A kárt szenvedettek, érthetően, most igenigen érzékenyek minden olyan eseményre, amely velük kapcsolatos. A községben mindenki tud mindenkiről mindent. Az elesettebbekhez, a csöndesebb szavúakhoz is elérkeznek a hírek, esetleg eltorzítva is arról, hogy ez ennyit, amaz amanynyit kapott — igazságtalanul. Ezek a hangok, akár van alapjuk, akár nincs, elkeseredést, rossz érzést szülnek. A következő időben, amikor a lakáskárok enyhítését célzó segélyek összegére tesznek javaslatot a helyi bizottságok, figyelemmel kell lenniök az eddig tapasztalt jelenségekre. Még körültekintőbben, még nagyobb türelemmel, az érintett családokkal történő személyes beszélgetések nyomán tegyenek javaslatot. Kerüljenek ezek a listák megfelelően a nyilvánosság elé, és a lakosság lehető legteljesebb egyetértése után jussanak azok tovább, úgy, hogy a járási döntés se sértse az emberek igazságérzetét. Nagyon fontos dolog ez! Nagyon fontos, nehogy a társadalom önzetlen segítsége békétlenséget váltson ki azokból a Szamos menti emberekből, akiknek éppen most van a legnagyobb szükségük egymás megértésére és kölcsönös megsegítésére is. SAMU ANDRÁS KELET-MAGYARORSZÁG eti UT Termel a Fehérgyarmati Téglagyár Búcsú a nehéz fizikai munkától — Hat sínre vezényel az automatika — Az idén tizenkétmillió téglát ad Nagy eseménye volt az elmúlt hét szombatján és e hét első munkanapján a Fehérgyarmati Téglagyár dolgozóinak, vezetőinek, építőinek. Végre hosszas kísérletezések után, az árvíz okozta nagy késés egy részét is behozva, szombaton megindították a szárítóberendezés hőlégfúvókáit. Elindult az automatikusan vezérelt alagutakban 6 sínpáron a 440 szárítókocsi közül az első, majd utána a többi, hogy az igen bonyolultan kiszámított műszaki feltételek mellett téglánként 36 óráig szárítsa az anyagot. Augusztus közepéig lesz annyi, hogy — körülbelül 15-én — begyújtják az első kemencét is. Mit jelent iparunknak az az automatizált üzem? És miért tartott ilyen sokáig — a megígértnék jóval hosszabb ideig — az üzembe állítása? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Magonyi Antal elvtársat, az üzem igazgatóját, Bán Gábor főmérnököt és Sági Józsefet, az automatikus berendezéseket építő Mechanikai Mérőműszerek Gyára megbízott főszerelőjét, aki az önműködő berendezések üzembe állításáért felelős. Az építőanyag,a Csata — Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni — kezdi a tájékoztatást az igazgató —, hogy aminek most Fehérgyarmaton tanúi vagyunk, az egy országos program lényeges része. Talán legfontosabb része. Ismeretes a kormányprogram: ahhoz, hogy mindent, amit meg kell építenünk, meg is építhessük, legelsősorban az építőanyag-ipar teljesítőképességét kell felfokozni. Ezért épülnek sorozatosan az automatikus téglagyárak ifá. országban. Szegeden, Kunszentmártonban már üzembe helyezték a két kisebb üzemet, de azok kisöccsei lehetnének a fehérgyarmatinak, mert amíg mi megfelelő felfutás után évi ötvenmillió tégla termelésére vállalkozunk, a két említett üzem — és a nemsokára utánunk meginduló csillaghegyi — csak húsz-húszmillió tégla kapacitású lesz évente. A Törökbálinton üzembe helyezés alatt álló üzem már nagyobb, de az is csak évi 36 millió téglát termel. A mi fehérgyarmati üzemünknek egyelőre csak egy párja van: a Bakonyszentlászlói Téglagyár, melyet augusztus végén indítanak be, pár héttel utánunk: ez lesz az egyetlen, amely szintén évi ötvenmillió tégla legyártására vállalkozik. Búcsú a szilikózistól — De vannak olyan berendezések — teszi hozzá Bán Gábor főmérnök, — melyek eddig egyedül nálunk, Fehérgyarmaton működnek. Itt van például az a szellemes daruszerkezet, mely a kiégetett forró téglát leemeli az égetőkocsiról. Ez is újdonság. Olasz műszakiakkal készítettük, magyar tervek szerint. Amióta téglát gyártanak, ezeket a forró téglákat mindig munkások szállították el, egykerekű talicskán, alkalmanként 350 kilót. A forró anyag, a szállongó kristálypor tönkretette a férfiak egészségét nyolc-tíz év alatt Jól lehetett vele keresni, de nyomorékok nemzedékeit dobta koldulni a régi téglaipar, most is az orvos éberségén múlik, mikor hagyatja abba. Ez a berendezés először és egyedül Gyarmaton működik. Természetesen, ha beválik, elterjesztjük az egész országban. Most szólal meg először az automatikus berendezések gazdája, az MMG fiatal főszerelője . — Tulajdonképpen azt kell megérteni — közli Sági József — hogy amit a főmérnök mond: „Ilyen nincs még egy Európában”, az a szó szoros értelmében értendő. (Az MMG is késett, közel egy évet.) Ami ebben a gyárban van, majdnem minden új, prototípus, első példány. Prototípusok gyártására pedig, úgy látszik, a mi gépiparunkat nagyon nehéz rávenni. Az igen sok üzem közül, melyeknek kooperációjából a gyarmati egyedi üzem végül is elkészült, igen sok részt a tégla- és cserépipar javítóműhelyeiben készítették el, más híján. Próbák közben derült ki, min kell még változtatni. Elhúzódó munka volt, de megérte. Ami most itt működik, ilyen kevés van a világon. És hadd tegyem hozzá — fejezi be — hogy öt évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt. Ez talán egyben ment is minden műszaki késést. A világ legkorszerűbb szakirodalmából lestük el, amit ide építettünk. Nagy munka volt. De most már jár. Elit munkások Valóban jár. A ravasz kis szerkezet először az első sínre helyez egy kocsit, aztán a másodikra, és így tovább. Harminchat órán át megy a szárítóban a szárítókocsi. Száznyolcvan métert halad ezalatt előre, tehát a haladási sebessége óránként öt méter. Hogy milyen hőfokú, milyen páratartalmú levegővel szárítják, azt a laboratórium írja elő. Az se jó, ha túl száraz: megrepedezik az anyag, feszültségek keletkeznek benne. Tizedfokokra van itt előírva minden és azt kell végrehajtani egy nagyon képzett munkásgárdának. A régi téglagyárban napon száradtak a kivetett anyagok. Olyan is volt. Százezernél több tégla anyagát mosta el például az árvíz. Nem lehet egy ötvenmillió darabos üzemnél napra, vagy esőre számítani. A verklinek mennie kell, akár esik, akár fúj. És a tégla minősége bánná, ha nem a legjobb módszerrel szárítanák, égetnék. A régi gyár valamivel több, mint hatmillió téglát ad évente, ötven munkás dolgozik benne. Az új gyár egy-két éven belül eléri az ötvenmilliós teljesítést. És ehhez mindössze nem tízszer annyi, hanem csak háromszor annyi, 140 munkás kell. De azoknak nagyon képzetteknek kell lenni. Nehezen toborozták őket össze, most is állandóan tanfolyamokra járnak. De a szatmári járási székhelynek náluk rangosabb — és jobban kereső — munkásrétege nem lesz, mint ők. A hőlégfúvók már járnak. A szárítókocsik mozognak a síneken. Augusztus tizenötödikén elkezdik fűteni az egyes számú égetőkemencét. Szeptembertől a próbaüzemben is havonta kétmillió téglát — tanuló vezetők mellett — összesen nyolcmillió darabot ad az újjáépítéshez az új, automatikus téglagyár. A régi is ad még ide négymilliót GNZ. Funkcióhalmozó? Nem hinném, nem olyan típus. Inkább közszeretetnek örvend, s így aztán itt is megválasztják, meg ott is. És ő elvállalja. Hogy miért? Nehéz lenne erre egyértelműen válaszolni, öröme van abban, hogy bíznak benne a jánkmajtisiak. Hol a tanácsülésen, hol a szövetkezeti igazgatóságban tűnik fel. Gondja van a felvásárlásra, az önkéntes tűzoltótestület munkájára és ezenkívül még sok minden másra. Js — Az önkéntes tűzoltó parancsnoki tisztemtől nem válnék meg semennyi pénzért — említi. Több mint két évtizede végzi ezt a munkát. Csak 1970 januárjától kap érte havonta 800 forint tiszteletdíjat. Eddig is csinálta szívvel-lélekkel. Legalább félszáz tagja van az önkéntes tűzoltótestületnek Jánkmajtson Valamennyit Kocsis Ador nevelte. Nem volt még olyan járási vagy megyei verseny, hogy a Három jánkmajtisiak ne szerezték volna meg az első, vagy a második helyet. Eddig még nem volt szükség a tűzoltók beavatkozására Jánkmajtison. Jó a megelőző munka. Kocsis Sándort az önkéntes tűzoltótestületben végzett munkájáért többször kitüntették. Megkapta a Tűzrendészet érdemérem bronz fokozatát is. Tizenkettedik esztendeje látja el a tanács vb-elnökhelyettesi beosztást. Társadalmi munkában: ő a 7-es választási körzet községi és a 28-as járási tanácstagja. Amikor arról volt szó, ki legyen az elnökhelyettes, rá szavaztak. Voltak időszakok, amikor többet funkcionált, mint a ,,hivatásos” tanácselnök. Övezeetületi üléseket, poszton — Tavaly januártól júniusig egyedül láttam el társadalmi munkában az elnöki teendőket — említi. — Ettől a funkciótól megvállna-e? — Attól függ, meddig élvezem a nép bizalmát. Szervezi a közétkeztetést, gondoskodik az ellátásról 750 embernek. De ott van az építkezéseknél, az anyagok biztosításánál is. Türelmetlenek az emberek. Baj van az anyagszállítással is. Sorozatban nem kaptak mást az építők, mint kisméretű téglát. Ez többlet segédmunkaerőt iggényel. És munkabért is. A penyigei, nagyszekeresi vasútállomás befogadóképessége kicsi. Ezért Jánkmajtisra hozzák az üres szerelvényeket. Ez meg itt késlelteti a vagonok kirakodását. — Egy mozdonyvezető kelme — említi. Szólt is ez igyben. Munkaerő van, eddig még közerő kirendelésére nem került sor. DJ Kocsis Sándor az ÁFÉSZ- elnökhelyettes, s egyben a felvásárlási osztály vezetője is. Ez a főállása, innen kapja a fizetést. — Itt is kell valamit csinálni — mondja mosolyogva. Említi, hogyan keltek ki a kiscsibék az árvízben a keltetőgépekben. 5 darab 10 ezres keltetőgépükben összesen 240 ezer naposcsibét kelthettek volna ki, ha nem jön az árvíz. Sajnos 410 000 forint érték odaveszett, 35 ezer csibét megmentettek. Kocsis Sándor még idejében gondoskodott arról, hogy a szellőzőnyilások rendben legyenek. S mikorra visszakerültek, már csipogtak a csibék. — Soknak érzi? — Mint ember igen. De mit tegyek? Melyikről mondjak le? Hiszen nem én akartam, hogy így legyen. Kértek, javasoltak, megválasztottak. Mit tehetek? Hajnaltól késő éjszakáig talpon van. Családja alig látja. Most főleg. Az ő házát is elvitte az árvíz. Farkas Kálmán