Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

I. o­da! KELET-MAGYARORSZÁG Katonai kormány alakult Jordániában Abdel Moneim Rifai jordá­niai miniszterelnök és kormá­nya kedden este Husszein ki­rálynak benyújtotta lemondá­sát. A király a lemondást el­fogadta és Mohammed Dau­­dot bízta meg az új kormány létrehozásával. . Az ammani rádió jelentése szerint Mohammed Daud vezetésével ideiglenes katonai kormány alakult. Feladata az hogy véget vessen a palesz­­tinaiak és a jordániai hadse­reg összecsapásainak és biz­tosítsa a békét az országban. Szerdán reggel az Amman­­ban megalakult kormány köz­leményt hozott nyilvánosság­ra, amelyet a jordániai rádió is sugárzott. A nyilatkozat hangsúlyozza: az új kormány azzal a célkitűzéssel kezdi meg tevékenységét, hogy Jor­dániában véget vessen a test­vérharcnak és az állampol­gárok számára szavatolja a biztonságot és stabilitást. Az új kormány feladatának te­kinti a Palesztinai ellenállók támogatását, hogy azok a fegyveres erőkkel vállvetve az ellenséggel szemben telje­síthessék küldetésüket. A kormány figyelmeztet, hogy „vas­ököllel sújt le minden bajkeverőre”.­­ Az ammani rádió szerint Husszein király a katonai kormány javaslatára Habesz Al-Madzsalit nevezte ki a jordániai hadsereg főparancs­nokává. A király Madzsalit egyúttal megbízta a biztonsá­gi erők parancsnoki tisztsé­gének betöltésével. A jordániai minisztertanács szerdán öt tagból álló kor­mánybizottságot hozott létre. Ennek az a feladata, hogy képviselje a kormányt azokon a közvetítő tárgyalásokon, am­elyeket az Arab Liga bizott­sága folytat a jordániai ható­ságok és a palesztinai parti­zánok között. Szerdán, közép-európai idő szerint 17 órakor lépett életbe a palesztinai ellenállók és a jordániai hatóságok között létrejött legújabb megállapo­dás. A három hónapon belül immár negyedik egyezményt a két fél képviselői kedden este kötötték meg az Arab Li­ga által kiküldött megbízot­tak jelenlétében, néhány órá­val azután, hogy Zarka térsé­gében elcsendesedtek a har­cok a jordániai hadsereg egy­ségei és a palesztinai ellenál­lók között. Az új egyezmény arra kö­telezi a kormányt, hogy csa­patait vonja ki Ammanból és a kormányépületek, vala­­mint a nagykövetségek őrzé­sét ruházza át a rendőrségre. Katonák a jövőben csak a királyi palota körül­ állhatnak őrséget. A partizánok szintén kötelezik magukat arra, hogy Ammanból kivonják összes egységeiket, de a főposta és a víztároló környékén megtart­hatják „szimbolikus jelenlétü­ket”. Az Ammanban létesített utcai akadályokat le kell bontaniuk. Polgári személyek, katonák és a biztonsági ala­kulatok tagjai nem alkalmaz­hatnak erőszakot az ellenál­lási mozgalom tagjai ellen Az egyezmény szerint a par­tizánoknak szintén be kellene szüntetniük a házkutatásokat és az általuk ellenségeknek tartott személyek őrizetbe vé­telét. Az egyezmény betartása fö­lött a két fél képviselőiből álló nyolctagú katonai bizott­ság őrködik. A Palesztinai Népi Felszaba­­dítási Front nevű szélsőséges palesztinai szervezet, nem vál­lalt szerepet az egyezmény lét­rehozásában. A UPI erre hi­vatkozva azt jósolta, hogy a jordániai hatóságok és a parti­zánok között létrejött újabb megállapodás ezúttal sem lesz hosszú életű. A palesztinai ellenállási szervezetek szerdán elrendel­ték az ellenállási mozgalom­hoz tartozó valamennyi regu­láris csapat, osztag és milícia azonnali hatállyal történő egyesítését. Az ellenállási szervezetek egyik rádiója szerint az egyesített csapatok főparancsnokává Jasszer Arafa­tot nevezték ki. Ugyancsak a rádióadó sze­rint Jasszer Arafat, a palesz­tinai felszabadítási szervezet végrehajtó bizottságának el­nöke kijelentette: Jordániá­ban történt események célja, hogy „csapást mérjenek az el­lenállásra”. Felszólította az arab királyokat és államfőket, hogy teljesítsék „nemzeti és történelmi kötelezettségüket”. Arafat az új katonai kormány megalakítását „meglepetés­nek” minősítette, mert a kor­mányalakításra néhány órá­val azután került sor, hogy Rifai kormánya egyezményt kötött a palesztinai ellenállás képviselőivel. A kedden létrejött jordá­niai katonai kormány szerdán — első intézkedéseként — az ország egész területére kihir­dette az ostromállapotot. Az ammani rádió jelentése sze­rint az ország valamennyi tar­tományának élére katonai kormányzót állítottak. A ka­tonai kormányzóka­t teljhata­lommal ruházták fel. A Fehér Ház szóvivője Nixon európai útjáról Washington Nixon amerikai elnök — mint már jelentettük — szeptember végén európai körutazásra indul. Az utazás programját Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője nagyvo­nalakban ismertette a sajtó képviselőivel. Ziegler a töb­bi között kijelentette, hogy Nixon Rómában, az utazás első állomásán az olasz köz­társasági elnök vendége lesz és ott-tartózkodása alatt fel­keresi VI. Pál pápát is. Ezt követően találkozik az ame­rikai 6. flotta parancsnokai­val a „Springfield” parancs­noki hajón és a „Saratoga” repülőgép-anyahajóról meg­tekinti a flotta hadgyakorla­tait. Nixon látogatást tesz a NATO­ dél-európai főhadi­szállásán is, majd részt vesz a földközi-tengeri térségben működő amerikai nagyköve­tek értekezletén. Az elnök — mondotta a szóvivő — elfogadta Franco tábornok régebbi keletű meg­hívását is és elmegy Madrid­ba, ahol megbeszéléseket folytat majd a két országot kölcsönben érdeklő kérdé­sekről.­­Washingtonba való hazatérése előtt az elnök programján szerepel még egy angliai látogatás, ahol ez al­kalomból első ízben talál­­kozhatik Heath miniszterel­nökkel, amióta az tisztségét átvette Az elnököt európai útjára elkíséri felesége, Rogers kül­ügyminiszter, Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója, valamint Daniel Moynihan elnöki tanácsadó. A tervek szerint Nixon szeptember 27-én indul el Washingtonból és október 5- én érkezik haza. A francia hírügynökség megjegyzi , az elnöki láto­gatás középpontjában a föld­közi-tengeri térség áll. Ami arra mutat, hogy ki akarják hangsúlyozni az amerikai je­­lenlétet ebben a térségb­e N­i­xon elnök s­zeptem­­m 27-én kezdődő európai kör­utazása során ellátogat Ju­goszláviába is — közölte szer­dán délben a Fehér Ház szó­vivője. Mint mondotta, Ju­go­szlávia — amellyel az Egye­sült Államok baráti kapcsola­tokat tart fenn, — már régen­ meghívta­­Nixon elnököt. Új­ságíróik kérdéseire válaszolva kijelentette, jelenleg nem tud­ja megmondani, mi lesz Nixon és Tito megbeszélésének té­mája. 1970. szeptember 1. Elvtelen liberalizmus, nacionalizmus — szocialista jelszavakkal álcázva A Tribuna az 1968-as események gyökereiről A Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának ideológiai és politikai hetilapja, amely egyik fő feladatának tekinti az 1968-as csehszlovákiai ese­mények gyökereinek hiteles feltárását, újabb elemző ta­nulmányt közöl a társadalmi válság kialakulásának okai­ról. Oldrich Svestka főszer­kesztő, a cseh iroda titkára azt vizsgálja, hogy a január előtti pártvezetés súlyos hi­bái miképpen készítették elő a talajt a revizionizmus tér­nyerése számára. Azokkal vitatkozva, akik mindmáig „puccsnak” minő­sítik januárt, kimutatja az 1968-as pártplénum történel­­mi szükségszerűségét. „Mind­azok — állapítja meg —, akik jelenleg valamiféle „puccsról” beszélnek, lénye­gében ki akarnak bújni a ja­­nuár előtti viszonyokért reá­juk háruló felelősség alól. Ha ugyanis rátermett politiku­sok lettek volna, megelőzhet­ték volna az áldatlan helyzet kialakulását, de mindeneset­re erre kellett volna töreked­­niök. A kommunisták és az állampolgárok csakis úgy értelmezhették a januári po­litikát, mint a korábbi fo­gyatékosságok és hibák hely­rehozására irányuló törek­vést. A „puccs” szó azonban bizonyos csoportnak azt a kísérletét jelöli, hogy megragadja a hatalmat, már­pedig semmiképpen sem er­ről volt szó: az akkori párt­vezetésből senki sem távo­zott, még ha új első titkárt választottak is. Ám a kor­mányban és a parlamentben sem történt változás.” Svestka január eljövetelé­nek közvetlen okai között említi a gazdasági problémák megoldatlanságát, a minden realitást nélkülöző terveik meghirdetését és azt a körül­ményt, hogy a párt képtelen­nek bizonyult határozatainak teljesítésére. A párt továb­bá nem dolgozott ki megfe­lelő politikát az értelmiség irányában, s a politika el­sőbbségéről szóló lenini té­telt leszűkítették a hatalmi jegyek hangsúlyozására. Mindennek következtében rohamosan csökkent a párt tekintélye, nőtt a széles nép­tömegek elégedetlensége. A pártszervezetekben elhangzó bírálat azonban a tárgyila­gosság határai között maradt, s nem jelentette a párt ad­dig kifejtett egész munká­jának tagadását. A cikk szerzője külön ki­emeli annak a ténynek a súlyosságát, hogy minél na­gyobb hatalom összpontosult Antonin Novotny kezébe, an­nál kevésbé bízott munka­társaiban. Ezt — mutat rá Svestka — nem jellembeli fogyatékosságai, hanem a problémák megoldására való képtelensége és a korábbi balfogások hatása okozta. No­votny szektás megnyilvánu­lásain kívül még inkább bo­nyolította a helyzetet azzal, hogy igazságtalanul megbé­lyegezte és személyesen meg­bántotta a becsületes szlovák kommunistákat. A fenti hibák általános nyugtalanságot és bizonyta­lanságot keltettek a pártban és a társadalomban, s az emberek többsége arra a meggyőződésre jutott, hogy a bírálat hiábavaló. Mindenütt passzivitás lett úrrá. Ezek a tényezők pedig kapóra jöttek a jobboldali és szocialistael­lenes erőknek A Tribuna főszerkesztője ismét kitér arra, hogy a jobboldal képviselői mikép­pen igyekeztek kisajátítani a januári politikát, a Csehszlo­­vák Kommunista Párt vív­mányát. A tömegtájékoztató eszközök segítségével kez­detben ideológiai téren pró­bálták előkészíteni a hata­lomátvételt. A hatalom meg­ragadásához ravaszul átgon­dolt lélektani háborút indí­tottak először csak a kom­munisták bizonyos csoportjai ellen, később már az egész pár­tot, majd legvégül a szocializ­mus intézményét vették tűz alá. Lényegét tekintve el­lenforradalmi jellegű és el­lenforradalmi célú erkölcsi fehér terrort bontakoztattak ki, bár valódi szándékaikat szocialista frazeológiával lep­lezték. A következő szakaszban a szocialistaellenes, kommu­nistaellenes és imperialista erők támogatásával káder­szempontból igyekeztek biz­tosítani a hatalomátvételt A párton belüli jobboldal­t akarva-akaratlanul gyakor­latilag valóra váltotta az imperializmusnak Csehszlo­vákia és a szocialista társa­dalmi rendszer ellen irányuló terveit. A tanulmány nagy teret szentel Alexander Dubcek szerepének. Svestka megálla­pítja, hogy Dubcek jobbol­dali opportunista nézetek hordozójává, csehszlovák, szlovák és cseh nacionalis­tává, szovjetellenes elemmé vált. A lényeg abban rejlik, hogy a pártnak soha sem szabad ekkora hatalmat adni a Dubcek típusú embereik kezébe. 1968-ban pártunk és nemzeteink bálványozták. Kisszerűségében nagyzási hóbortba esett. Egyre inkább a „világszocializmus­­ meg­­mentőjének” szerepében tet­­szelgett, ám az ilyenfa­j­ta megváltás szüli az eszmei és politikai árulást. A „dubcekizmus” alapja az elvtelen liberalizmus, fő­leg pedig a nacionalizmus és szovjetellenesség lett. Dub­cek politikájával nagyban segítette a jobboldalt, mert lényegét, az elvtelenséget so­káig szocialista jelszavaikkal, a pártról és a munkásosz­tályról szóló jelszavakkal ál­cázta. A „dubcekizmus” a munkásosztály és a dolgozó nép elárulásának ideológiá­ja. Jelenleg a „dubcekizmus” elhal, de ennek ellenére nem becsülhetjük le legfontosabb elemének, a nacionalizmus­nak az életképességét. Az osztályellenség cseh­szlovákiai fellépésének ta­nulságairól szólva Svestka hangsúlyozza, hogy a jövőben kétségtelenül még sok adatot hoznak nyilvánosságra az el­lenséges felforgató tevékeny­ségről, amely törvénybe üt­köző jellegénél fogva a bí­róságokra tartozik. Egyetlen ország sem nézheti el a tör­vénysértéseket,­­ életbevágó érdekeinek elárulását. De, sohasem ítélkezünk emberek felett érzelmek, benyomások és hamisítványok alapján. Mindig a tényeket vesszük figyelembe, még akkor is, ha az osztályellenségről van szó. Ebben is az ideológiai harc elvei az irányadók. A jobbol­dali, kommunistaellenes és szocialistaellenes erők feletti végső győzelmet pozitív munkával, és azoknak a problémáknak a sikeres meg­oldásával vívjuk ki, amelyek a január előtti és főként a január utáni viszonyok ál­datlan örökségei — hangsú­lyozza Oldrich Svestka. Gerencsér Miklós: Tel­ett tél « — önöknek sokat köszön­het a Harmadik Birodalom. Amit tettek, az rendkívül im­ponáló. Tökéletes fegyelem, maximális nyugalom adott rangot az önök közéleti tevé­kenységének. Személyükről, működésükről a lehető leg­jobb benyomást szereztem. Egészen természetes, hogy a továbbiakban is számíthatnak bajtársi odaadásomra. Ugyan­ezt mondhatom feletteseim nevében is. Ez a kegy nem tudta fel­ébreszteni Magyarffyt az éber ájulatból. Szélütötte gyámoltalansággal próbált valamit motyogni, majd nagy nehezen rebegte el alak­talan szájmozdulatokkal: — Köszönjük az elismerést, őrnagy úr... A Gestapo tisztje udvarias bólintással nyugtázta a főis­pán szavait. Még soha nem volt ennyire jó modorú Kurt Prinz. Szokásos dúló-fuló, fe­nyegető, követelődző viselke­dése helyett az egyenrangú barát tapintatával kezelte a nyilas vezetőket. Még min­dig szüksége volt rájuk. Al­kalmasnak vélte a pillanatot, hogy a lényegre térjen: — Tapasztalataim alapján semmi okom kételkedni az önök magas fokú elszántsá­gában. Velem együtt tökélete­sen tisztában vannak azzal, hogy elszántságunk a legvég­ső pillanatig kötelező. Ami a bénítást illeti, arról már szó volt a minap szélesebb kör­ben. Időszerűvé vált a végre­hajtás. Ezentúl meg kell még említenem egy s más halaszt­hatatlan tennivalót. Műszaki különítményünk a város híd­jait már aláaknázta, szám szerint kilencet. Kérjük a magyar hatóságok fokozott éberségét, nehogy valami sza­botázskísérlet okozzon za­vart. Haladéktalanul idősze­rű a birodalom területére menteni a megye állatállo­mányát, különösen a nagybir­tokok egy tömegben található szarvasmarha- és lóállomá­nyát. A földbirtokos urak mindenféle ellenkezését szi­gorúan le kell törni. Ameny­­nyiben a közép- és kisbirto­kosok élő vagyonát is meg­menthetjük, szorgalmazzuk minél erélyesebben. Végül említést tennék a város kész­leteiről. Egyetlen marék bú­za, egyetlen kiló liszt kevés, de ennyit sem engedhetünk át az oroszoknak. A polgári közigazgatás, a csendőri szer­vek, a fegyveres pártszolgá­lat mindent köteles elkövetni a kiürítés sikeréért. A német katonai hatóságok igyekezni fognak hathatós segítséget nyújtani ehhez a felelősség­­teljes munkához. Amennyi­ben megzavarnák a hadmű­veleti események az evakuá­­ció normális menetét, fel kell gyújtani a maradék készlete­ket. Mindezzel, párhuzamo­san az utolsó pillanatig üldö­­zendők a baloldali elemek, a szökött katonák és a szökött zsidók. Velük szemben a fi­zikai megsemmisítés az egyetlen eljárási mód. Más elbírálás alá esnek a munka­­szolgálatot teljesítő zsidók. Közülük csak azokat szabad likvidálni, akik végképp al­kalmatlanok a sáncmunkára, egyébként részét képezik a szervezett visszavonulásnak, mivel kényszerítve vagyunk megbecsülni az izomerőt. Uraim, röviden ez a helyzet. Ha valamit nem sikerült eléggé szabatosan kifejez­nem, örömmel válaszolok bármilyen kérdésükre. .Vendégei hallgatásából ítélve joggal hihette az őr­nagy, hogy eléggé szabato­san fejezte ki magát. Némi szünet után egyenesen Wein­­hofferhez intézte szavait: — Az ön tevékenységéért külön köszönetet mondok. Folytassa változatlan erély­­lyel az aktív elhárítást, köz­ben legyen gondja az utolsó pillanatig a titkos hálózat fejlesztésére. Anonym ügynö­keinkre nagy szükség lehet a jövőben. Egyúttal ismét felhívnám figyelmét a kons­piráció életbe vágó fontossá­,­gára. Eljött az ideje annak, hogy aggályos körültekintés­sel tiszta terepet hagyjunk magunk után. Kérem, az utolsó cetliig semmisítse meg az összes nélkülözhető pa­pírt. Inkább a memóriájá­ban mentse át az adatokat, mint az iratborítókban. Na­gyon köszönöm, hogy ide fá­radt. A főispán úrral még meg kell beszélnünk néhány katonai részletkérdést. Ez önt úgysem érdekli. Miben lehetnék a szolgálatára? — Mindent értek, őrnagy úr — jelentette ki Weinhof­­fer személytelen tartózkodás­sal. — Hát akkor isten önnel. Gépiesen távozott a villá­ból a nyilas nyomozófőnök. Szokatlanul tiszta volt az agya, szokatlanul reálisnak érezte lényét, mégis valami soha nem tapasztalt valószí­nűtlenség tette számára fel­­foghatatlanná a világot. Rég elfelejtett dimenzióban ta­lálta magát. Hosszú idő óta először látta józanul a dél­előttöt, a napfényt, a vá­rost, az egész külvilágot. Nem kellett neki ez a világ. Gyűlölte, irtózott tőle, anél­kül, hogy egyáltalán ismerte volna. Soha nem tartotta fontosnak, hogy milyen az idő, süt-e a nap, avagy ha­vazik, soha nem nézte meg, hogyan változik a víz színe, magassága, sebessége a fo­lyókban, soha nem vette ész­re, mikor lombosodnak ki a fák, nem tartotta számon a gyümölcsök érkezését és tá­vozását, épp így az arcok értékére, a város hangulatá­ra, a sétányok üdeségére se volt kívácsi soha. A fogal­makat csak puszta jelenté­sükben, értéküktől megfoszt­va ismerte. Az arcokat csu­pán a megkülönböztetés ked­véért jegyezte meg, alko­holista létére még a kocs­mákhoz sem kötődött, ivott, ahol úrrá lett rajta az ihat­nék. Most, a Gestapo villá­jából távozóban fel sem tűnt neki a város szomorú képe, az utcákon halmozódó sze­mét, a kiégett falak, a szét­roncsolt tetők, a koldusko­pár kirakatok. Nem vette észre a háborút az embe­rek toprongyos ruházatán, ijedtre soványodott arcán, még az otromba facipők is hasztalan kopogtak körülötte. A háborút, a nagy bajt csak abból vette észre, hogy Kurt Prinz megvallotta az oroszok közeli érkezését. Rég­óta számított erre a pilla­natra, néha az őrület hatá­rára szorult a rettenetes va­lószínűségtől, de mindig el­odázta a végső szembenézést a szembesítő végzettel. Ilyen­kor, ha sikerült legyűrni gyötrelmeit, még dühödteb­­ben fordult az élet ellen, ivással, verekedéssel korbá­csolta tajtékzóvá gyűlöletét, mert a gyűlölet adott erőt, egyensúlyt a napok átvésze­léséhez. De ez a tobzódó ön­gerjesztés is csak az elvisel­­hetőség állapotáig tudta megszabadítani kedélyét az örökös zaklatottságtól. Akkor érezte remeknek az életet, amikor tajtékzás nélkül, nyu­godt, hűvös áramlással irá­nyította energiáit az uralom­vágy­ démona. Csaknem bol­dog volt, ha a hideg ész bir­tokában töviről-hegyire ki­fürkészhette az emberek tit­kait, gondosan elrendezhette láthatatlan hálóját, gyönyör­ködve figyelhette, hogyan úszkálnak a gyanútlan ha­lak, hogy aztán reménytelen vergődéssel kapjanak észhez, amikor már késő. (Folytatjuk)

Next