Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
I. oda! KELET-MAGYARORSZÁG Katonai kormány alakult Jordániában Abdel Moneim Rifai jordániai miniszterelnök és kormánya kedden este Husszein királynak benyújtotta lemondását. A király a lemondást elfogadta és Mohammed Daudot bízta meg az új kormány létrehozásával. . Az ammani rádió jelentése szerint Mohammed Daud vezetésével ideiglenes katonai kormány alakult. Feladata az hogy véget vessen a palesztinaiak és a jordániai hadsereg összecsapásainak és biztosítsa a békét az országban. Szerdán reggel az Ammanban megalakult kormány közleményt hozott nyilvánosságra, amelyet a jordániai rádió is sugárzott. A nyilatkozat hangsúlyozza: az új kormány azzal a célkitűzéssel kezdi meg tevékenységét, hogy Jordániában véget vessen a testvérharcnak és az állampolgárok számára szavatolja a biztonságot és stabilitást. Az új kormány feladatának tekinti a Palesztinai ellenállók támogatását, hogy azok a fegyveres erőkkel vállvetve az ellenséggel szemben teljesíthessék küldetésüket. A kormány figyelmeztet, hogy „vasököllel sújt le minden bajkeverőre”. Az ammani rádió szerint Husszein király a katonai kormány javaslatára Habesz Al-Madzsalit nevezte ki a jordániai hadsereg főparancsnokává. A király Madzsalit egyúttal megbízta a biztonsági erők parancsnoki tisztségének betöltésével. A jordániai minisztertanács szerdán öt tagból álló kormánybizottságot hozott létre. Ennek az a feladata, hogy képviselje a kormányt azokon a közvetítő tárgyalásokon, amelyeket az Arab Liga bizottsága folytat a jordániai hatóságok és a palesztinai partizánok között. Szerdán, közép-európai idő szerint 17 órakor lépett életbe a palesztinai ellenállók és a jordániai hatóságok között létrejött legújabb megállapodás. A három hónapon belül immár negyedik egyezményt a két fél képviselői kedden este kötötték meg az Arab Liga által kiküldött megbízottak jelenlétében, néhány órával azután, hogy Zarka térségében elcsendesedtek a harcok a jordániai hadsereg egységei és a palesztinai ellenállók között. Az új egyezmény arra kötelezi a kormányt, hogy csapatait vonja ki Ammanból és a kormányépületek, valamint a nagykövetségek őrzését ruházza át a rendőrségre. Katonák a jövőben csak a királyi palota körül állhatnak őrséget. A partizánok szintén kötelezik magukat arra, hogy Ammanból kivonják összes egységeiket, de a főposta és a víztároló környékén megtarthatják „szimbolikus jelenlétüket”. Az Ammanban létesített utcai akadályokat le kell bontaniuk. Polgári személyek, katonák és a biztonsági alakulatok tagjai nem alkalmazhatnak erőszakot az ellenállási mozgalom tagjai ellen Az egyezmény szerint a partizánoknak szintén be kellene szüntetniük a házkutatásokat és az általuk ellenségeknek tartott személyek őrizetbe vételét. Az egyezmény betartása fölött a két fél képviselőiből álló nyolctagú katonai bizottság őrködik. A Palesztinai Népi Felszabadítási Front nevű szélsőséges palesztinai szervezet, nem vállalt szerepet az egyezmény létrehozásában. A UPI erre hivatkozva azt jósolta, hogy a jordániai hatóságok és a partizánok között létrejött újabb megállapodás ezúttal sem lesz hosszú életű. A palesztinai ellenállási szervezetek szerdán elrendelték az ellenállási mozgalomhoz tartozó valamennyi reguláris csapat, osztag és milícia azonnali hatállyal történő egyesítését. Az ellenállási szervezetek egyik rádiója szerint az egyesített csapatok főparancsnokává Jasszer Arafatot nevezték ki. Ugyancsak a rádióadó szerint Jasszer Arafat, a palesztinai felszabadítási szervezet végrehajtó bizottságának elnöke kijelentette: Jordániában történt események célja, hogy „csapást mérjenek az ellenállásra”. Felszólította az arab királyokat és államfőket, hogy teljesítsék „nemzeti és történelmi kötelezettségüket”. Arafat az új katonai kormány megalakítását „meglepetésnek” minősítette, mert a kormányalakításra néhány órával azután került sor, hogy Rifai kormánya egyezményt kötött a palesztinai ellenállás képviselőivel. A kedden létrejött jordániai katonai kormány szerdán — első intézkedéseként — az ország egész területére kihirdette az ostromállapotot. Az ammani rádió jelentése szerint az ország valamennyi tartományának élére katonai kormányzót állítottak. A katonai kormányzókat teljhatalommal ruházták fel. A Fehér Ház szóvivője Nixon európai útjáról Washington Nixon amerikai elnök — mint már jelentettük — szeptember végén európai körutazásra indul. Az utazás programját Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője nagyvonalakban ismertette a sajtó képviselőivel. Ziegler a többi között kijelentette, hogy Nixon Rómában, az utazás első állomásán az olasz köztársasági elnök vendége lesz és ott-tartózkodása alatt felkeresi VI. Pál pápát is. Ezt követően találkozik az amerikai 6. flotta parancsnokaival a „Springfield” parancsnoki hajón és a „Saratoga” repülőgép-anyahajóról megtekinti a flotta hadgyakorlatait. Nixon látogatást tesz a NATO dél-európai főhadiszállásán is, majd részt vesz a földközi-tengeri térségben működő amerikai nagykövetek értekezletén. Az elnök — mondotta a szóvivő — elfogadta Franco tábornok régebbi keletű meghívását is és elmegy Madridba, ahol megbeszéléseket folytat majd a két országot kölcsönben érdeklő kérdésekről.Washingtonba való hazatérése előtt az elnök programján szerepel még egy angliai látogatás, ahol ez alkalomból első ízben találkozhatik Heath miniszterelnökkel, amióta az tisztségét átvette Az elnököt európai útjára elkíséri felesége, Rogers külügyminiszter, Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint Daniel Moynihan elnöki tanácsadó. A tervek szerint Nixon szeptember 27-én indul el Washingtonból és október 5- én érkezik haza. A francia hírügynökség megjegyzi , az elnöki látogatás középpontjában a földközi-tengeri térség áll. Ami arra mutat, hogy ki akarják hangsúlyozni az amerikai jelenlétet ebben a térségbe Nixon elnök szeptemm 27-én kezdődő európai körutazása során ellátogat Jugoszláviába is — közölte szerdán délben a Fehér Ház szóvivője. Mint mondotta, Jugoszlávia — amellyel az Egyesült Államok baráti kapcsolatokat tart fenn, — már régen meghívtaNixon elnököt. Újságíróik kérdéseire válaszolva kijelentette, jelenleg nem tudja megmondani, mi lesz Nixon és Tito megbeszélésének témája. 1970. szeptember 1. Elvtelen liberalizmus, nacionalizmus — szocialista jelszavakkal álcázva A Tribuna az 1968-as események gyökereiről A Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának ideológiai és politikai hetilapja, amely egyik fő feladatának tekinti az 1968-as csehszlovákiai események gyökereinek hiteles feltárását, újabb elemző tanulmányt közöl a társadalmi válság kialakulásának okairól. Oldrich Svestka főszerkesztő, a cseh iroda titkára azt vizsgálja, hogy a január előtti pártvezetés súlyos hibái miképpen készítették elő a talajt a revizionizmus térnyerése számára. Azokkal vitatkozva, akik mindmáig „puccsnak” minősítik januárt, kimutatja az 1968-as pártplénum történelmi szükségszerűségét. „Mindazok — állapítja meg —, akik jelenleg valamiféle „puccsról” beszélnek, lényegében ki akarnak bújni a január előtti viszonyokért reájuk háruló felelősség alól. Ha ugyanis rátermett politikusok lettek volna, megelőzhették volna az áldatlan helyzet kialakulását, de mindenesetre erre kellett volna törekedniök. A kommunisták és az állampolgárok csakis úgy értelmezhették a januári politikát, mint a korábbi fogyatékosságok és hibák helyrehozására irányuló törekvést. A „puccs” szó azonban bizonyos csoportnak azt a kísérletét jelöli, hogy megragadja a hatalmat, márpedig semmiképpen sem erről volt szó: az akkori pártvezetésből senki sem távozott, még ha új első titkárt választottak is. Ám a kormányban és a parlamentben sem történt változás.” Svestka január eljövetelének közvetlen okai között említi a gazdasági problémák megoldatlanságát, a minden realitást nélkülöző terveik meghirdetését és azt a körülményt, hogy a párt képtelennek bizonyult határozatainak teljesítésére. A párt továbbá nem dolgozott ki megfelelő politikát az értelmiség irányában, s a politika elsőbbségéről szóló lenini tételt leszűkítették a hatalmi jegyek hangsúlyozására. Mindennek következtében rohamosan csökkent a párt tekintélye, nőtt a széles néptömegek elégedetlensége. A pártszervezetekben elhangzó bírálat azonban a tárgyilagosság határai között maradt, s nem jelentette a párt addig kifejtett egész munkájának tagadását. A cikk szerzője külön kiemeli annak a ténynek a súlyosságát, hogy minél nagyobb hatalom összpontosult Antonin Novotny kezébe, annál kevésbé bízott munkatársaiban. Ezt — mutat rá Svestka — nem jellembeli fogyatékosságai, hanem a problémák megoldására való képtelensége és a korábbi balfogások hatása okozta. Novotny szektás megnyilvánulásain kívül még inkább bonyolította a helyzetet azzal, hogy igazságtalanul megbélyegezte és személyesen megbántotta a becsületes szlovák kommunistákat. A fenti hibák általános nyugtalanságot és bizonytalanságot keltettek a pártban és a társadalomban, s az emberek többsége arra a meggyőződésre jutott, hogy a bírálat hiábavaló. Mindenütt passzivitás lett úrrá. Ezek a tényezők pedig kapóra jöttek a jobboldali és szocialistaellenes erőknek A Tribuna főszerkesztője ismét kitér arra, hogy a jobboldal képviselői miképpen igyekeztek kisajátítani a januári politikát, a Csehszlovák Kommunista Párt vívmányát. A tömegtájékoztató eszközök segítségével kezdetben ideológiai téren próbálták előkészíteni a hatalomátvételt. A hatalom megragadásához ravaszul átgondolt lélektani háborút indítottak először csak a kommunisták bizonyos csoportjai ellen, később már az egész pártot, majd legvégül a szocializmus intézményét vették tűz alá. Lényegét tekintve ellenforradalmi jellegű és ellenforradalmi célú erkölcsi fehér terrort bontakoztattak ki, bár valódi szándékaikat szocialista frazeológiával leplezték. A következő szakaszban a szocialistaellenes, kommunistaellenes és imperialista erők támogatásával káderszempontból igyekeztek biztosítani a hatalomátvételt A párton belüli jobboldalt akarva-akaratlanul gyakorlatilag valóra váltotta az imperializmusnak Csehszlovákia és a szocialista társadalmi rendszer ellen irányuló terveit. A tanulmány nagy teret szentel Alexander Dubcek szerepének. Svestka megállapítja, hogy Dubcek jobboldali opportunista nézetek hordozójává, csehszlovák, szlovák és cseh nacionalistává, szovjetellenes elemmé vált. A lényeg abban rejlik, hogy a pártnak soha sem szabad ekkora hatalmat adni a Dubcek típusú embereik kezébe. 1968-ban pártunk és nemzeteink bálványozták. Kisszerűségében nagyzási hóbortba esett. Egyre inkább a „világszocializmus megmentőjének” szerepében tetszelgett, ám az ilyenfajta megváltás szüli az eszmei és politikai árulást. A „dubcekizmus” alapja az elvtelen liberalizmus, főleg pedig a nacionalizmus és szovjetellenesség lett. Dubcek politikájával nagyban segítette a jobboldalt, mert lényegét, az elvtelenséget sokáig szocialista jelszavaikkal, a pártról és a munkásosztályról szóló jelszavakkal álcázta. A „dubcekizmus” a munkásosztály és a dolgozó nép elárulásának ideológiája. Jelenleg a „dubcekizmus” elhal, de ennek ellenére nem becsülhetjük le legfontosabb elemének, a nacionalizmusnak az életképességét. Az osztályellenség csehszlovákiai fellépésének tanulságairól szólva Svestka hangsúlyozza, hogy a jövőben kétségtelenül még sok adatot hoznak nyilvánosságra az ellenséges felforgató tevékenységről, amely törvénybe ütköző jellegénél fogva a bíróságokra tartozik. Egyetlen ország sem nézheti el a törvénysértéseket, életbevágó érdekeinek elárulását. De, sohasem ítélkezünk emberek felett érzelmek, benyomások és hamisítványok alapján. Mindig a tényeket vesszük figyelembe, még akkor is, ha az osztályellenségről van szó. Ebben is az ideológiai harc elvei az irányadók. A jobboldali, kommunistaellenes és szocialistaellenes erők feletti végső győzelmet pozitív munkával, és azoknak a problémáknak a sikeres megoldásával vívjuk ki, amelyek a január előtti és főként a január utáni viszonyok áldatlan örökségei — hangsúlyozza Oldrich Svestka. Gerencsér Miklós: Telett tél « — önöknek sokat köszönhet a Harmadik Birodalom. Amit tettek, az rendkívül imponáló. Tökéletes fegyelem, maximális nyugalom adott rangot az önök közéleti tevékenységének. Személyükről, működésükről a lehető legjobb benyomást szereztem. Egészen természetes, hogy a továbbiakban is számíthatnak bajtársi odaadásomra. Ugyanezt mondhatom feletteseim nevében is. Ez a kegy nem tudta felébreszteni Magyarffyt az éber ájulatból. Szélütötte gyámoltalansággal próbált valamit motyogni, majd nagy nehezen rebegte el alaktalan szájmozdulatokkal: — Köszönjük az elismerést, őrnagy úr... A Gestapo tisztje udvarias bólintással nyugtázta a főispán szavait. Még soha nem volt ennyire jó modorú Kurt Prinz. Szokásos dúló-fuló, fenyegető, követelődző viselkedése helyett az egyenrangú barát tapintatával kezelte a nyilas vezetőket. Még mindig szüksége volt rájuk. Alkalmasnak vélte a pillanatot, hogy a lényegre térjen: — Tapasztalataim alapján semmi okom kételkedni az önök magas fokú elszántságában. Velem együtt tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy elszántságunk a legvégső pillanatig kötelező. Ami a bénítást illeti, arról már szó volt a minap szélesebb körben. Időszerűvé vált a végrehajtás. Ezentúl meg kell még említenem egy s más halaszthatatlan tennivalót. Műszaki különítményünk a város hídjait már aláaknázta, szám szerint kilencet. Kérjük a magyar hatóságok fokozott éberségét, nehogy valami szabotázskísérlet okozzon zavart. Haladéktalanul időszerű a birodalom területére menteni a megye állatállományát, különösen a nagybirtokok egy tömegben található szarvasmarha- és lóállományát. A földbirtokos urak mindenféle ellenkezését szigorúan le kell törni. Amenynyiben a közép- és kisbirtokosok élő vagyonát is megmenthetjük, szorgalmazzuk minél erélyesebben. Végül említést tennék a város készleteiről. Egyetlen marék búza, egyetlen kiló liszt kevés, de ennyit sem engedhetünk át az oroszoknak. A polgári közigazgatás, a csendőri szervek, a fegyveres pártszolgálat mindent köteles elkövetni a kiürítés sikeréért. A német katonai hatóságok igyekezni fognak hathatós segítséget nyújtani ehhez a felelősségteljes munkához. Amennyiben megzavarnák a hadműveleti események az evakuáció normális menetét, fel kell gyújtani a maradék készleteket. Mindezzel, párhuzamosan az utolsó pillanatig üldözendők a baloldali elemek, a szökött katonák és a szökött zsidók. Velük szemben a fizikai megsemmisítés az egyetlen eljárási mód. Más elbírálás alá esnek a munkaszolgálatot teljesítő zsidók. Közülük csak azokat szabad likvidálni, akik végképp alkalmatlanok a sáncmunkára, egyébként részét képezik a szervezett visszavonulásnak, mivel kényszerítve vagyunk megbecsülni az izomerőt. Uraim, röviden ez a helyzet. Ha valamit nem sikerült eléggé szabatosan kifejeznem, örömmel válaszolok bármilyen kérdésükre. .Vendégei hallgatásából ítélve joggal hihette az őrnagy, hogy eléggé szabatosan fejezte ki magát. Némi szünet után egyenesen Weinhofferhez intézte szavait: — Az ön tevékenységéért külön köszönetet mondok. Folytassa változatlan erélylyel az aktív elhárítást, közben legyen gondja az utolsó pillanatig a titkos hálózat fejlesztésére. Anonym ügynökeinkre nagy szükség lehet a jövőben. Egyúttal ismét felhívnám figyelmét a konspiráció életbe vágó fontossá,gára. Eljött az ideje annak, hogy aggályos körültekintéssel tiszta terepet hagyjunk magunk után. Kérem, az utolsó cetliig semmisítse meg az összes nélkülözhető papírt. Inkább a memóriájában mentse át az adatokat, mint az iratborítókban. Nagyon köszönöm, hogy ide fáradt. A főispán úrral még meg kell beszélnünk néhány katonai részletkérdést. Ez önt úgysem érdekli. Miben lehetnék a szolgálatára? — Mindent értek, őrnagy úr — jelentette ki Weinhoffer személytelen tartózkodással. — Hát akkor isten önnel. Gépiesen távozott a villából a nyilas nyomozófőnök. Szokatlanul tiszta volt az agya, szokatlanul reálisnak érezte lényét, mégis valami soha nem tapasztalt valószínűtlenség tette számára felfoghatatlanná a világot. Rég elfelejtett dimenzióban találta magát. Hosszú idő óta először látta józanul a délelőttöt, a napfényt, a várost, az egész külvilágot. Nem kellett neki ez a világ. Gyűlölte, irtózott tőle, anélkül, hogy egyáltalán ismerte volna. Soha nem tartotta fontosnak, hogy milyen az idő, süt-e a nap, avagy havazik, soha nem nézte meg, hogyan változik a víz színe, magassága, sebessége a folyókban, soha nem vette észre, mikor lombosodnak ki a fák, nem tartotta számon a gyümölcsök érkezését és távozását, épp így az arcok értékére, a város hangulatára, a sétányok üdeségére se volt kívácsi soha. A fogalmakat csak puszta jelentésükben, értéküktől megfosztva ismerte. Az arcokat csupán a megkülönböztetés kedvéért jegyezte meg, alkoholista létére még a kocsmákhoz sem kötődött, ivott, ahol úrrá lett rajta az ihatnék. Most, a Gestapo villájából távozóban fel sem tűnt neki a város szomorú képe, az utcákon halmozódó szemét, a kiégett falak, a szétroncsolt tetők, a kolduskopár kirakatok. Nem vette észre a háborút az emberek toprongyos ruházatán, ijedtre soványodott arcán, még az otromba facipők is hasztalan kopogtak körülötte. A háborút, a nagy bajt csak abból vette észre, hogy Kurt Prinz megvallotta az oroszok közeli érkezését. Régóta számított erre a pillanatra, néha az őrület határára szorult a rettenetes valószínűségtől, de mindig elodázta a végső szembenézést a szembesítő végzettel. Ilyenkor, ha sikerült legyűrni gyötrelmeit, még dühödtebben fordult az élet ellen, ivással, verekedéssel korbácsolta tajtékzóvá gyűlöletét, mert a gyűlölet adott erőt, egyensúlyt a napok átvészeléséhez. De ez a tobzódó öngerjesztés is csak az elviselhetőség állapotáig tudta megszabadítani kedélyét az örökös zaklatottságtól. Akkor érezte remeknek az életet, amikor tajtékzás nélkül, nyugodt, hűvös áramlással irányította energiáit az uralomvágy démona. Csaknem boldog volt, ha a hideg ész birtokában töviről-hegyire kifürkészhette az emberek titkait, gondosan elrendezhette láthatatlan hálóját, gyönyörködve figyelhette, hogyan úszkálnak a gyanútlan halak, hogy aztán reménytelen vergődéssel kapjanak észhez, amikor már késő. (Folytatjuk)