Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

1*La! R^lY-MÄö YÄRÖRS2! Ä9 Jordánia: Létrejött a tűzszünet? Arafat is aláírta a megállapodást . Damaszkusz: A Palesztina térenállók rádiója közel-keleti idő szerint 17 óra 30 perckor sugározta Jasszer Arafatnak, az El Fatah vezetőjének a Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bizottsága elnökének felhívását. Arafat közli, hogy az ellenállás legfelső vezetősége elfogadja az Aimanban bejelentett tűzszünetet és felszólítja a Palesztinai harcosokat, hogy tartsák tiszteletben a fegyvernyugvást. Arafat bejelentését, amelyet a gerillavezető saját kezűleg írt, Nimeri szudáni elnök olvasta fel az ammani rádióban. A nyilatkozat így hangzik:hogy a lakosság eltemethesse halottait és hozzájuthasson mindahhoz, ami az élet folytatásához szükséges, én, mint a forradalom főparancsnoka, az arab államfők és királyok kairói tanácskozásáról Ammanba érkezett delegáció felhívásának eleget téve, és azért, hogy megakadályozhassuk népünk ellenségei gonosz terveinek valóra váltását, elfogadom a tűzszünetet és felszólítom testvéreimet. ők is tartsák magukat a tűzszünet előírásaihoz, feltéve, ha a másik fél is hasonlóképpen jár el. Husszein király nyilatkozata: „A fegyveres erőkhöz intézett korábbi tűzszüneti felhívásomnak megfelelően és tekintve, hogy testvéreim, a gerillaparancsnokok biztosítottak róla, hogy a tűzszünetet elfogadják, megismétlem parancsomat: a fegyveres erők szigorúan és késedelem nélkül hajtsák végre a tűzszüneti utasításokat”. A tűzszüneti parancsot végül Madzsali tábornagy, katonai főkormányzóje megismételte az ammani rádióban. A hírügynökségi jelentések komor képet festenek az Ammanban kialakult helyzetről. Az utcai harcok következtében mindössze három kórház maradt olyan állapotban, hogy egyáltalán működni tud. A részben ellátatlan sebesültek ellepik a kórházak folyosóit és környékét, vízért és élelmiszerért kiabálnak. Az ivóvízellátás és az energiaszolgáltatás részleges vagy teljes hiánya akadályozza a kimerült orvosok és ápolók munkáját. Az országba érkező vöröskeresztes szállítmányok a harcok következtében gyakran el sem jutottak céljukhoz. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Úgy tűnik, valamivel több esély van arra, hogy Jordániában elhallgassanak a fegyverek. Bár az eddigi tapasztalatok alapján nyilván számos megfigyelő szkeptikusan, vagy egyenesen gúnyos ajkbiggyesztéssel fogadja az Ammanból keltezett legújabb tűzszünet hírét a reménykedőik ezúttal talán nem csalatkoznak. Igen, túlságosan sok ellentmondó hír érkezett az utóbb időben Ammanból és a király által aláírt fegyverszünete törékenynek bizonyult. Akkor azonban az okmány palesztin oldalán a nemzetközi közvélemény számára ismeretlen nevek szerepeltek, ráadásul olyan nevek, amelyek viselői gyakorlatilag a királyi csapatok fogságában írták alá a megállapodást. Most azonban a tűzszüneti megállapodásra a királyon kívül rákerült a másik legfontosabb név is: Jasszer Arafat. A legismertebb és legtekintélyesebb palesztin vezető, a legnagyobb gerillaerők parancsnoka kalandregénybe illő körülmények között találkozott Nimeri vezérőrnagy, szudáni elnökkel, az összarab békéltető bizottság vezetőjével, aki példamutató személyes bátorsággal közvetített az ammani vérfürdőben. Arafat aláírása — hangsúlyozzák: az eddigi állapothoz képest — kétségtelenül valami pluszt jelent. A korábbi, ugyancsak Husszein által aláírt egyezményhez a palesztin vezető már csak tekintélyi okokból sem járulhatott hozzá — ezzel átengedte volna a döntést egy sorsdöntő kérdésben. Olyan kérdésben, amely felemelheti, de le is taszíthatja azt, aki az egész palesztin mozgalom egyértelmű és kizárólagos vezetésére törekszik. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy Arafat, aki a korábbi, az ő aláírása nélkül napvilágot látott egyezményt „az utolsó emberig harcolunk!” kiáltással kommentálta, ezt az okmányt több okból is alighanem komolyan veszi. Az egyik ok személyes tekintélyének jövője, a másik a mozgalomé, amely most drámai keresztúthoz érkezett: el kell döntenie, mennyire képes alkalmazkodni a Közel-Kelet és a világ realitásaihoz. Sok mindent hozhat a közeljövő, de Arafat aláírása jó esetben valamiféle kibontakozás kezdete lehet. DUNA—16 Tudományos meglepetést ígér a holdkőzet A Duna—16-tal kapcsolatos érdeklődés természetesen most már a várható új szenzáció felé irányul. Nemcsak a tudományos közvélemény, hanem a laikusok tábora is rendkívül kíváncsi arra, milyen új tudományos meglepetésekkel szolgálnak a holdbéli Termékenység-tengerének vidékéről érkezett talajminták, amelyek a Szovjet Tudományos Akadémia tulajdonába jutottak. A tudományos elemzés eredményei magától értetődően csak később kerülnek nyilvánosságra, de a szovjet tudósok máris rámutatnak két fontos szempontra: 1. az a tény, hogy a Lima—16 holdtalajmintái az Apollo— 11 Holdra szállásának színterétől 1000 kilométer távolságból és az Apollo—12 Holdat érésétől 2000 kilométernyi messzeségből származnak, lehetővé teszi a Holdat alkotó anyagok átfogóbb jellegű tanulmányozását; 2. a holdkőzetek révén jelentősen kibővíthetjük a Hold keletkezéséről és anyagának szerkezetéről eddig kialakított ismereteinket. Sinicsiro Tomonago Nobeldíjas japán fizikus a Pravdának adott nyilatkozatában kiemeli: a Luna—16 sikeres repülése arról tanúskodik, hogy a Szovjetuniónak mindazok a technikai eszközök birtokában vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy űrberendezést irányítson nagyon pontosan a világmindenség legtávolabbi térségeibe. Nyilatkozott a moszkvai televízióban a Lima—16 sikeréről Valerij Bikovszkij szovjet űrhajós. A riporternek arra a kérdésére, vajon az űrhajósok nem tekintik-e „versenytársuknak” az önműködő űrállomásokat, a Vosztok—5 kozmonautája határozott nemmel válaszolt. Maga és űrhajóstársainak nevében hangsúlyozta, a szovjet űrhajósok nem félnek attól, hogy „munkanélküliek” maradnak. BUDAPEST A magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 25. évfordulója alkalmából Péter János külügyminiszter ebédet adott, amelyen részt vett A. M. Szorokin követtanácsos, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője, a nagykövetség számos diplomatája, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. ROMA Tiltakozásul Nixon elnök küszöbön álló olaszországi látogatása ellen az Olasz Kommunista Párt felhívására kommunista és a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjához tartozó fiatalok plakátokat ragasztottak ki az olasz fővárosban. „Olaszország nem lesz repülőtér a Közel-Kelet felé”, „Nixon, NATO, Napalm — Nem” — és hasonló jelszavak olvashatók a plakátokon. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Chanira Bellrappa Muthamma nagykövetnőt, az Indiai Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gesti Endre vezérőrnagy és Forró József, a Külügyminisztérium protokollosztályának megbízott vezetője. PRÁGA Mohammad Zahir sah, Afganisztán királya négynapos hivatalos csehszlovákiai látogatásának befejeztével pénteken gyógykezelésre Karlovy Varyba utazott. Ezzel egyidőben Umaha afgán királyné Prágából Rómába repült. MÜNCHEN A dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével Münchenben tartózkodó magyar élelmiszeripari küldöttség megtekintette az IKOFA nemzetközi élelmiszeripari szakkiállítást. 1870. September 28. m, őszintén megvallom, utcán nem láttam, nem hallottam politizáló olaszt. Nem hiszem, hogy azért, mert a nyári hőség nem kedvez a politikának. Az idén nyáron egyhónapos kormányválságot éltem át Rómában. Rumor megbukott. Bukása megfosztott attól a lehetőségtől, hogy élményem legyen egy 24 órás általános sztrájk, amikor is nincs közlekedés, nincs kereskedelem, nincs élet. Rumor megbukott a sztrájk előestéjén, a sztrájkot még abban az órában lefújták. Nem alkalmas az időpont, mondták, ha nincs kormány, ki ellen a sztrájk? Az olaszok sokat beszélnek, hangoskodnak, de minden hiedelemmel szemben nem kenyerük a szélsőség, a kiélezett helyzet. Mondják, az olasz sztrájkok, felvonulások nagyon fegyelmezettek. Ha rendbontás történik, azt rendszerint a rendőrség követi el. A lefújt sztrájk után egyetlen visszás helyzettel nem találkoztam. Az üzletek másnap pontosan kinyitottak, szabályosan megindult a közlekedés, az élet ment tovább. A gombnyomásra sztrájkoló olasz munkások néhány soros felhívásra leálltak. Ebben nem ismernek lazaságot. A jelen helyzetben — mondják a választók — középbal kormány alkalmas az ügyek vezetésére. Középbal: tulajdonképpen ez is olasz specialitás, mint a pizza, ez a sajtos, hagymás, gombás lepény, ami ízre és evésre jó, de jóllakásra nem. Ha eltekintünk a pártoktól és árnyalatoktól, amelyek a középbal kormányt alakítják (valamint a programtól, amely semmiben nem különbözik az eddigi polgári kormányok programjától) — fennmarad a kérdés: miért tűri el ezt a kormányt az egyébként radikalizálódó tömeg? Paradox a válasz, de mégis meg kell kockáztatni: azért tűrik, mert a széles tömeg radikalizálódik. A jelenlegi helyzetben olyan kormány alkalmas az egyensúly fenntartására, amely elhárítja ugyan a bírálatot, de nem torolja meg. A középbal koalíciónak kétségtelenül fennáll ez a lehetősége, ha akarja. A politikai szél ugyanis, amit lengedeztek, ha akarja jobb, ha akarja bal. Az olasz választótömegek és a NATO vizein (amelyen egyaránt evezget) így tud a legügyesebben manőverezni. Az olasz utca nem politikai fórum. Rómában az utca a lakás része, otthon, márpedig az ember otthon nem szokott politizálni, vagy csak ritkán teszi ezt, inkább akkor, ha népnevelők látogatják. De népnevelők, ha lennének te Róma utcáin, nem nyitnának vitát az „időszerű politikai problémákról”. Az emberek problémáikat és gondjaikat maguk mögött hagyva szeretnek üldögélni az esti órákban a paloták tövében, vagy a megszámlálhatatlanul sok kisvendéglő utcára rakott asztalainál. Vörös bort isznak és hangosan csevegnek semmiségekről. A tengerről jövet, hűvös, párás szél önti el a várost, fel kell üdülni, s erőt kell gyűjteni holnapra. Az a vélemény, hogy politizáljon a tévé és az újság, ezért fizetik őket. Persze ezt csak mondják és ha ma nem is adják-veszik a szavazatokat, mint a régi Rómában, a KP-ra leadott szavazatok is bizonyítják, hogy a felszín alatt, az élet mélyén örvénylik az olasz politika tengere. Olaszországban, a legutóbbi választásokon 8 millió ember szavazott a kommunista pártra. De ebből 6 millió nem kommunista, vagyis nem párttag. Ez a látszatra pártonkívüli tömeg — amely egyébként nagyon is tudja, hogy hova tartozik — emeli az olasz kommunista pártot az ország mondhatni döntő politikai tényezőjévé. Semmiféle titka nincs a sikernek és a népszerűségnek. Ellenkezőleg: az egyszerűség, a nyíltság, a közvetlenség, a társadalmi helyzet világos magyarázata vonzza az embereket a kommunistákhoz. Aki megízlel az olaszok mindennapi életét, maga is hamar rájön, milyen nagy az ellentét az ország ipari fejlettsége és társadalmi struktúrájának elmaradottsága között. Az olasz KP ennek felszámolását hirdeti: ez a siker titka. Marad az egyház. A hatást amelyet a tömegekre gyakorol, kár lenne lebecsülni a politikusoknak, bár például a rómaiak korántsem olyan vallásosak, mint ahogy azt hinni lehetne. Róma megszámlálhatatlanul sok temploma közül számos zárva van vasárnap. Ennek különben nincs semmi jelentősége, mert valószínű, hogy a római templomok befogadóképessége nagyobb a lakosság létszámánál. De ettől eltekintve sem templomlátogató a római nép. A misék alatt a templomok általában konganak, annál több a turista, aki bámulja és tanulmányozza a templomok látványnak is csodálatos műkincseit Az egyház hatalmát és tekintélyét ma is — vagy ma még inkább — a pompa, a látvány, — mai nyelven szólva a vizualitás tartja fenn. Még a nem hívőknek is nehéz ettől a hatástól szabadulni. Egyébként az sem tagadható, hogy kánikulában a temploomok és bazilikák különösen kellemesek. Légkondicionáló berendezés nélkül is frissen és hűsen tartják levegőjüket, ami egyáltalán nem mellékes a fáradt turistának. Tulajdonképpen arra szerírettem volna választ adni miként politizálnak az olaszok? Nem kérdeztem, nem idéztem, egyetlen politikust sem. Ez a szándék szándékos. Impresszióra bízva magát, az ember tévedhet. De tévedések előfordultak már politikusok nyilatkozataiban is. Kerekes Imre A siker titka Szent-Györgyi Albert cikke a New York Timesban A pénteki New York Times ,,15 perc zéróig”címmel Szent-Györgyi Albert Nobeldíjas professzor cikkét közli, amelyben a magyar származású tudós ismét figyelmeztet: korunk emberisége elérte a maximális bizonytalanság állapotát és azt a biológiai abszurditást, hogy a természet által évmilliárdok alatt létrehozott élet, önmaga elpusztítására készülődik. Cikkében a kiváló tudós felpanaszolja, hogy — mint írja — „komputerekhez kapcsolt két radar — egy a Szovjetunióban egy az Egyesült Államokban — figyeli egymást, s ha a másik oldalról rakétát lát közeledni, kiadja a tűzparancsot. Mindössze 15 perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ember eldöntse, mit akar, de ilyen rövid idő alatt egyetlen emberi lény sem képes felmérni a helyzetet... Dollárbilliókat (nem milliárdokról van szó, —a ford.) költöttünk, hogy idáig eljussunk, akkora összegeket, amelyeket képzeletben fel- mérni sem lehet. S közben a világon élő gyermekek fele éhesen fekszik le esténként, mert nem tudunk nekik ele- gendő proteint adni...” Szent-Györgyi Albert arról ír, úgy érzi, hogy le kell mondania a közéletben való részvételről, mert elszégyellte magát. — „Úgy érzem — írja — bűnös vagyok, hiszen a dollárjaimmal magam is hozzájárultam a dél-vietnami Con Son szigeten felállított tigrisketrecek létrehozásához, én is hozzásegítettem ahhoz, hogy hazánk egy antidemokratikus korrupt kormánnyal lépjen szövetségre, s magam is segítséget nyújtottam ahhoz, hogy kiszolgáltassanak egy fejlődésben lévő nemzetet egy technikailag fejlett, ha intellektuálisan és morálisan visszamaradott hadseregnek. Fejvadászokká lettünk, akik azokkal a holttestekkel táplálkoznak, amelyeket hadügyminisztériumunk hullaszámlálásai során elénk vet...” Gerencsér Miklós: Tekebül «. Ügyet sem vetett a tízes szobában tartózkodó népes társaságra, Weinhoffer elé rontott, kiabálva jelentette: — Parancsnok testvér, a rám bízott feladatokat maradéktalanul végrehajtottam! Kérem további utasításait! Már nem volt Weinhoffernek sem kedve, sem ereje, ahhoz, hogy lehordja a bárót képtelenül pózoló viselkedéséért. Reggel óta nem ült le, állva és szakadatlanul osztogatta rémuralmának végső parancsait. Szobájából egyremásra rajzottak szét a nyilas csoportok. Kész tervek szerint vitték véghez a rombolást a város gyárainál és közműveinél, előkészítették az utolsó pillanatra időzített gyújtogatásokat, szabályszerű hadművelettel folytatták a maradék készletek teljes kirablását. Weinhoffernek kipállott a szája a sok beszédtől, szeme nyálkában úszott az álmatlanságtól, mégis elnyűhetetlen szívóssággal osztogatta parancsait az irodában szorongó fegyveres csoportnak: — önök az állomásra mennek. A fejükkel felelnek azért, hogy a vasutasok legalább huszonöt személykocsiból álló szerelvényt állítsanak össze. Ez a szerelvény legkésőbb este hét órakor menetkészen várakozzon az első vágányon. Semmi pardori Ha esetleg ugrálnának a vasutasok, rendezzenek vérfürdőt. Végrehajtani! Megbotránkozva fájlalta Strahlendorf, hogy nem őrá bízzák ezt a tekintélyt és erélyt kívánó feladatot. Irigyen meresztette szemét a távozó nyilasokra. — Na, szomszéd, rád is fontos munka vár még — mérte végig unottan Weinhoffer. — Itt a telefon, hívd az embereidet Felszámoljátok a fogdát. Az a parancsa a méltóságos főispán úrnak, hogy minden foglyunkat el kell intézni, mielőtt visszavonulnánk. Siess, mert perceken belül a telefonhálózat is felmondja a szolgálatot, csupán a pályaudvari vonal marad élő. Máris elfelejtette Irigységét a báró. Lett légyen bármilyen komoly a helyzet a főispán számon tartja őt, rá vár az utolsó szemtanúk likvidálásai — csapott egyszerre magasba Strahlendorfban a fontosságtudat. Minden elszántságát belesűrítette a mozdulatba, ahogy megragadta a telefonkagylót. Dühösen tárcsázott — Maga az, Piriti?! Haladéktalanul közölje parancsomat az egész különítménnyel! amilyen gyorsan csak lehet, zárt alakzatban, teljes fegyverzetben vonuljanak át a vármegyeházára. A fogdában találkozunk! Riadótempó, futólépés! Végeztem! (Folytatjuk)’