Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

vrUs neurjiRjAijemOijerm BLXVII. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM ÁRA­: 80 FILLER 1998. SZEPTEMBER 19. SZOMBAT F Bort, búzát... A kenyérevés — a sok és jóízű kenyér evésének — szokása ősi tulajdonsága né­pünknek. Erre utal a köz­mondáson kívül az az érzé­kenység, ahogyan kenyerünk legkisebb hibáját tárgyaljuk és éppen a szabolcsi, szat­mári lakosságnak az a szó­­használata, mely minden ételt a „zsírozok” és „édesítők” vi­lágába utal, vagyis kenyeret eszünk — így fogjuk fel — és hozzá ezt-azt. Jó emlékeztetni most er­re, aratás után, az őszi mun­kák idején, mely egyben a jövő évi vetésszerkezet kiala­kításának, a vetésszerkezet meghatározásának időszaka is. Ugyanis éppen az a ré­teg, amely ennyire szereti a kenyeret, mintha húzódozni kezdene attól, hogy megter­melje az ország kenyerét Pár éve még adminisztra­tív intézkedések írták elő, melyik termelőszövetkezet­nek hány holdat kell bevet­ni búzával, kenyérnekvaló­­val. A tervlebontásos mód­szer persze nem tett különb­séget — vagy csak alig — jó búzatermő és búzának nem való föld között. Igyekezett igazságosan szétosztani a kötelezettséget és így meg­történt, hogy olyan helyen is termesztettünk búzát, ahol az nem volt gazdaságos és olyan helyen sem sokat, ahol jóval több lett volna jövedelmező. Amikor a gazdasági re­form megszüntette ezt a kényszert, egészen új ará­nyok alakultak ki termelő­­szövetkezeteink vetésszer­kezetében. Ahol érdemes volt, a réginél is többet ve­tettek, ahol nem volt érde­mes, abbahagyták. Az ered­mény: nemhogy kevesebb, de valamivel több búzánk is termett. Meglett éveken át az ország kenyere. Most először fenyeget az a veszély, hogy a leszűkített területen kevesebb búzát ve­tünk, mint amennyi kell. Nem jó dolog ez. Vannak tartalékaink, hozzájuk nyúl­hatunk. De ha évről évre is­métlődnek, ismét adminiszt­ratív beavatkozásra volna szükség. Népgazdaságunk ugyanis nem engedheti meg magának, hogy amúgy is nagy feladatok megoldására kötelezett külkereskedel­münket még a kenyérgabona importjával is megterhelje. Mire hivatkoznak a búza­ellenesek? Hogy nem érde­mes! Ez így egyszerűen nem igaz. Az új árszerkezetben búzánk helye valóban vál­tozott kissé, de nem annyi­val, aminek a többszörösét is ne lehetne behozni jó ag­rotechnikával, gondos talaj­műveléssel és — ami a leg­fontosabb — megfelelő mennyiségű és minőségű műtrágyával. (Most nem be­szélünk a búza után búzát vetők hibáiról, ez szerencsé­re már nem jellemző ná­lunk.) Ha a kis hozamú szabolcsi búzáról esik szó, jó ha őszin­tén beszélünk arról is: meg­kapta-e a búza a megfelelő gondozást nálunk mindenütt? És mondjuk meg őszintén, hogy nem kapta meg. A mi hibánk is, ha a jó Bezosztá­­sából tíz valamennyi mázsát tudtunk csak learatni hol­danként. Jó munka mellett a mi földjeinken is elérhető a húsznál több mázsa is. És, aki ilyen hanyagul dol­gozik, az más, érzékenyebb növényeinél még többet ve­szíthet. Erre is kár tehát hi­vatkozni. Aki így érvel, az csak mellébeszél, hamis ürü­gyet keres. Ne várjunk tehát admi­nisztratív beavatkozásra. A búzakérdést most már nem­csak tisztán gazdasági ügy­nek kell felfogni. Politikai és társadalmi kérdés is, a köz­vélemény, a társadalmi fóru­mok is beleszólhatnak, ahol szükségét látják. Tartja min­denki becsületbeli kötelessé­gének, hogy részt vegyünk mi is a megfelelő arányban kenyerünk megtermelésé­ben. Hogy milyen arányban? Nagyon egyszerű. Olyan te­rületen kell búzát vetni jö­vő évre is, mint amekkorán az kialakult az elmúlt évek­ben. És akkor lesz kenyerünk. (gesztelyi) Befejeződtek a magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások A megbeszélésekről közös közleményt adtak ki Jan Marko csehszlovák külügyminiszter — aki Pé­ter János külügyminiszter meghívására négynapos hi­­vatalos baráti látogatást tett hazánkban — pénteken fele­sége társaságában elutazott Budapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János kül­ügyminiszter és felesége, Vince József, hazánk prágai nagykövete és a Külügymi­­nisztérium több vezető be­osztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete és felesége. A csehszlovák külügymi­niszter elutazása előtt záró­­megbeszélésen vett részt a Külügyminisztériumban. Jan Marko elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió munka­társának adott nyilatkozatá­ban a többi között a követ­kezőket mondotta: — Több megbeszélésem volt a magyar párt- és kor­mány vezetőivel és minde­nekelőtt a Magyar Népköz­­társaság külügyminiszterével, Péter János kollégámmal. Elsősorban a két országot érintő kérdésekről folytat­tunk igen hasznos és gyü­mölcsöző eszmecserét Köztu­dott, hogy szomszédok va­gyunk, és hozzátenném, olyan szomszédok, akik el­határozták, hogy országaik­ban felépítik a szocializmust és akik ennek érdekében nap mint nap céltudatosan cse­lekszenek. Közösek céljaink, s közös törekvésünk, hogy egymást mindjobban megis­merjük. Ez a találkozás is ezt a célt szolgálta, ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy jó egyetértés van közöttünk. — A magyar főváros a leg­mélyebb benyomást tette rám — mondotta a külügyminisz­ter. — Azzal a meggyőződés­sel térek haza e tárgyalások­ról, hogy a magyar népben és annak vezetőiben, Kádár János elvtárs személyében legjobb barátainkat tisztel­hetjük, akik mindenkor ké­szek segíteni, s akik a múltban is tanúj­elét adták ennek. Meggyőződésem, hogy a magyar—csehszlovák köl­csönös kapcsolatok a jövőben tovább fejlődnek. Jan Marko és a magyar államférfiak megbeszéléseiről pénteken közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására 1970. szeptember 15—18 kö­zött látogatást tett Magyar­­országon Jan Marko, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere és fe­lesége. A csehszlovák­ külügymi­nisztert szívélyes baráti be­szélgetésen fogadta Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, vala­mint Focik Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a kül­ügyminiszterek részletesen át­tekintették a két testvéri or­szág kapcsolatait és véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb, idősze­rű kérdései­re. A miniszterek megelégedés­sel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődnek. Ezen elvek szelle­mében alakul a Magyarorszá­gon élő szlovákok és a Cseh­szlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocia­lista ország barátságát Mind­két ország érdeke, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együtt­működés szélesítésének lehe­tőségeit ezzel együtt hozzá­járuljanak a szocialista or­szágok egységének szilárdítá­sához. A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KGST- tagországok gazdasági együtt­működésének sokoldalú fej­lesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hoz­zájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind po­litikai egységük megszilárdí­tásához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együtt­működési konferencia össze­hívásának gondolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében, minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gya­korlatilag hozzákezdeni a konferencia előkészítési mun­kálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek leg­utóbbi budapesti tanácsko­zásáról kiadott memoran­dum javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör ja­vulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság képvise­lői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérthetet­lenségét. A szerződés egy­ben megteremti a további nyitott európai kérdések meg­oldásának a feltételeit, bele­értve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvény­telenségét, valamint a Német Demo­kratik­us Köztársaság el­ismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan el­ítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletár internacionalizmus szellemé­ben továbbra is megadnak minden támogatást a vietna­mi népnek és Indokína más népeinek igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalanság­gal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e térségiben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatának következetes végre­hajtásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaság­nak más arab országok által is támogatott békés kezde­ményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság poli­tikai rendezésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor el­ítélik Izrael folytatódó ag­resszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabo­­tálását. A felek ismét megerősítet­ték elhatározásukat, hogy a két ország szorosan együtt­működik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a bé­ke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügymi­nisztérium céltudatosan koor­dinálja a jelentősebb kérdé­sekben külpolitikai lépéseit Jan Markénak, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látoga­tását, fogadtatását minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere csehszlovákiai Látogatásra hívta meg Péter Jánost a Magyar Népköztár­saság külügyminiszterét aki a meghívást örömmel elfo­gadta. LAPUNK TARTALMÁBÓL! Az életmentő a oldal) Tér tüzelő minden családnak ( 15. oldal) Labdarúgó-bajnokságok 1 (9. oldal) Tím­ár M­ilí­vás Olaszországir­a látogat Mario Zagari olasz kül­kereskedelmi miniszter meg­hívására Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet-Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes olaszországi tartózkodása so­rán megtekintette a Bariban rendezett 34. nemzetközi vá­sárt, s megnyitotta a vásár magyar napját ,eső hivatalos látogatásra a közeljövőben Olaszországba utazik. ★ Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes Rómá­ban megbeszélést folytatott dr. Renzo Forma külkereske­delmi államtitkárral, vala­mint az olasz kereskedelem­fejlesztési intézet vezetőivel. Tanácskozás Nyíregyházán a megye mezőgazdasági helyzetéről Pénteken délelőtt tanács­kozást tartottak a járási ta­nácsok elnökhelyettesei és mezőgazdasági osztályveze­tői, valamint a mezőgazdaság ellátásával és a felvásárlás­sal foglalkozó vállalatok ve­zetői részére a megyei taná­cson. Bacsó József, a mező­­gazdasági osztály vezetője tartott értékelést a közel­múltban megtartott országos szintű hasonló tanácskozás­ról. Az élelmiszer-gazdaság jelenlegi helyzetének értéke­lésével kezdte tájékoztatását. Szabolcs-Szatmárban az év elején az országos egyszáza­lékos termelésnövelés helyett reálisan 2—3 százalékos me­zőgazdasági termelésfelfutást terveztek. A közbejött rend­kívüli körülmények azonban megakadályozták a tervek valóra váltását. A legnagyobb kiesés megyénkben a nö­vénytermesztésben, különö­sen a kedvezőtlen búzater­mésben jelentkezett. Ezeket javarészt objektív körülmé­nyek okozták, de a tanulsá­got már a mostani őszi ve­tésnél is hasznosítani lehet, hogy a jövő évi betakarítás kedvező legyen. Ehhez segít­het a vegyszeres gyomirtás, ami a múlt évben 54 ezer hold gabonára terjedt ki, az idén viszont csak 36 ezer hold kalászoson végeztek gyomirtást. A télial­ma-termés sem éri el a tavalyi szintet, várha­tóan 7—8 ezer vagonnal ma­rad alatta. Az exportminő­ség jóval kevesebb lesz, vár­hatóan a termés 45—50 szá­zaléka. A többi növénynél a tavalyi termésátlagokra szá­míthatunk, de csak akkor, ha a betakarítás jó. Az állattenyésztés helyze­te pozitívan alakult. A szarvasmarha-állomány nö­vekedett, különösen a közös gazdaságokban, de a háztá­jiban is. A hízónevelésnél a nagyobb kínálat várhatóan az év végén fog jelentkezni, ezért — a felvásárlási torló­dás elkerülése végett — ajánlatos előrébb hozni a leadási időt a tsz-ekben. A termelőszövetkezetek gazdálkodásában mintegy 170—180 millió forint ter­meléskiesésre számítha­tunk, melynek zömét az ár­víz okozta károk adják. Ép­pen ezért a közös gazdasá­goknak már most fel kell ké­szülni a jövő év megalapoz­­ására úgy, hogy a személyi jövedelmek a termeléssel arányosan alakuljanak. Gondok vannak a megyé­ben az alkatrész- és a gép­ellátásban. Ezek megoldása hosszabb időt vesz igénybe, ezért fel kell használni a belső lehetőségeket. Ajánla­tos a tsz-eknek nyújtott és kettős műszakok szervezésé­vel felkészülni. Számítások szerint a meglévő géppark­kal mintegy 25—30 nap alatt végezni lehet a szántással. A nyári munkák értékelé­sénél az aratás okozta gon­dok állnak az első helyen. Igaz ugyan, hogy az időjá­rás megnehezítette a mun­kák elvégzését, de a terme­lőszövetkezetek sem készül­tek fel tervszerűen az ara­tásra A tapasztalat bebizo­nyította, hogy kevés a kom­bájn, ahol megdőlt már má­jusban a gabona, ott fel kel­lett volna készülni a kézi aratásra. Az őszi mezőgazdasági munkák szintén sürgetően je­lentkeznek. Az alma szedése mellett 50 ezer hold burgo­nya és 130 ezer hold kukori­ca betakarítása vár a sorá­ra. Emellett mintegy 180— 190 ezer hold talaj előkészíté­sét, vetését kell elvégezni. Az idei évben már éreztette hatását a tavalyról elmaradt 40 ezer hold mélyszántás, ennek nem szabad megis­métlődnie. Az őszi betakarítás társad­­almi üggyé kell váljon, eh­hez elengedhetetlen a csa­ládtagok bevonása. Az árvizes területeken cél­szerű a búza vetésterületét 15—20 százalékkal növelni a megfelelő műtrágyázás mel­lett. Már megkezdődött az árvíz során megsemmisült mezőgazdasági építmények újjáépítése, a helyreállítás pedig befejeződött. A terve­zett 49 létesítményből még csak 15 építése folyik, ami az idő előrehaladását tekint­ve elég kevés. Néhány léte­sítménynél kivitelezői kapa­citáshiány mutatkozik. Itt a TOT és a patronáló területi szövetségek segítsége kell. Az értekezleten felszólalt dr. Fekszi István, a megyei tanács vb-elnöke és a ke­nyérgabona-termelést szor­­­galmazta. (lányi)

Next