Kelet-Magyarország, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

XXTO. EVOLVAM. 245. SZÁM ÁRA 1 FORINT Kongresszusra készülve A szocialista közgondolkodásról A pártunk X. kongresszu­sára való készülődés napjai­ban a politikai és a gazda­sági fejlődés elemzése köz­ben gyakran esik szó belső fejlődésünkről, népünk gon­dolat- és érzés­világának vál­tozásairól, gazdagodásáról is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy mind az eredmé­nyek, mind a tennivalók meg­ítélésében a bátor, bizakodó, felelősségteljes hang a szo­cializmust építő, s szocialista módon gondolkodó ember hangja. Városon és falun szinte napról napra nő azoknak a száma, akik jó közösségeik­ben élnek, méltón és nagy felelősséggel képviselik kö­zösségünket. Gyarapszik azok száma, akik a kisebb közös­ség ügyes-bajos dolgait in­tézvén, éretté váltak a na­gyobb közösség, nagyobb fe­lelősségének hordozására is. Akik már a hazát, s a népet látják maguk előtt, amikor cselekszenek, tetteiket a kitá­gult látóhatár nagyobb kö­vetelményeihez szabják. Jó dolog, hogy ez így van, de az már kevésbé volna jó, ha az eddigi eredményekkel megelégednénk. Pártunk kü­lönösen jól látja, hogy a jövő ■nagy feladatainak végrehaj­tása megköveteli az emberek tudatának még hathatósabb formálását, a­­szocialista köz­­gondolkodás kiteljesítését. A­­ kongresszus irányelveiben jelentős hangsúllyal szerepel a követelmény: „...a szocia­lizmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvona­lú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus ki­alakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartás­sal szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társa­dalommal együtt boldogul­hat.”­­ Az Irányelveknek ez a be­kezdése tehát világosan meg­jelöli a tennivalókat, de arra is rámutat, hogy akadnak még szép számmal olyanok, akik kilógnak a sorból, akik nem a közös úton keresik a boldogulást. Ezek az embe­rek vagy nem értik, miről van szó nálunk, vagy nem is nagyon akarják megérteni. Talán úgy vélik, nekik úgy jobb, ha a maguk útját jár­ják, és az egyéni boldogulás­ban lelik meg életük célját és értelmét. Ezek az embe­rek hangoztatják leghango­sabban, hogy valamit vala­miért. De még ezt az alkut sem állják, ők a semmiért akarják a valamit. Van sajnos jó néhány olyan ember is, aki megérti miről van szó, külsőleg nagyon is közösségi embernek mutatja és szavakban is annak vallja magát. De megszállta a gyűjtögetés, a harácsolás ördöge, és szenvedélyében nem hogy segítene másokon, inkább mindent magának próbál megszerezni. Sok szó esett már a fridzsider-szo­­cializmusról. Vagyis arról a jelenségről, hogy gyarapodá­sunk növekvő lehetőségei jó néhány ember figyelmét el­terelték a közösen vállalt feladatokról, s mindinkább a szerzésre, az egyéni gyarapí­tásra irányították azt. Nem az itt a baj, hogy valaki fri­­dzsidert, gépkocsit, vagy ví­­kendházat akar, hiszen ezek mind azért vannak, hogy az ember életét kellemesebbé, jobbá tegyék. Bár már ott tartanánk, hogy mindezek megszerzése minél több dol­gozó embernek sikerüljön. A baj ott kezdődik, amikor a gyűjtés, a harácsolás, az anyagiasság szenvedélye kezdi elnyomni a társadalommal szemben vállalt kötelesség- és felelősségérzetet. Amikor a közösen megálmodott cél szép látomását kezdik elhomályo­sítani az egyéni kis célok csalfa képei. Amikor a magánérdek szembefordítja az embert a közösség érde­keivel, az önzéstől megszál­lott ember a társadalmi tu­lajdont dézsmálva, vagy összeköttetések, kapcsolatok útján sem restell jogtalan anyagi előnyökhöz jutni. Az anyagiasság, a harácso­lás, a jogtalan előnyök haj­szolása az önzésből fakad. Márpedig az önzés közössé­gi életünk egyik legnagyobb ellensége. Az önző embertől hogyan lehetne közös erőfe­szítéseket várni, hiszen min­dent magának akar, és min­denáron akarja. Sajnos, sok, egyébként jól dolgozó, a szocializmust ma­gáénak valló embert is ha­talmába kerített ez a szenve­dély. Márpedig a vele kö­tött alku kizárja az őszinte­séget. S ez a kettősség pe­dig bevallott, vagy be nem vallott cinizmust takar, és cinizmust szül Mit szóljon az áldozatosan helytálló, dol­gozó többség, ha azt látja, hogy jobban boldogul, aki külön utakon jár? Könnyen felvetődik a közösségért élő emberekben is a kérdés­: Ér­demes így élni? Vajon nem az jár jobban, nem annak van igaza, aki a „kaparj kurta, neked is lesz” elve alapján éli világát, a szo­cializmust építő társadalom­ban is? Meglehet, hogy az önző, harácsoló ember pillanatnyi­lag jobban jár, mint az, aki a közös boldogulás útját vá­lasztotta, de pillanatnyi bol­dogulása könnyen múló, csak látszat. Az ilyenfajta boldogulás ugyanis ellenke­zik céljainkkal, politikánk­kal. Márpedig ennek a poli­tikának éppen ami a sajátos­­sága, hogy meg tudja külön­böztetni a jót a rossztól. És van ereje hozzá, hogy ér­vényt szerezzen a jónak. Kékesdi Gyula Járási pártértekezlet Fehérgyarmaton Gulácsi Sándort választották első titkárnak Szombaton tartották meg pártértekezletüket a fehér­­gyarmati járás kommunistái. Az egész napos tanácskozá­son — melyen 141 szavazati jogú küldött vett részt —­­ megjelent dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság titkára és Fazekas István, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa. A pártértekezletet Gulácsi Sándor első titkár nyitotta meg, majd a küldöttgyűlés levezető elnökévé Széles La­jost választották meg. A je­lölő, a mandátumvizsgáló és­ a szavazatszedő bizottságok megválasztása után Gulácsi Sándor első titkár fűzött szó­beli kiegészítést az írásos be­számolóhoz, majd vitára ke­rült sor A vitában felszólalt Takács József, Korponai Istvánné, László Béla, Dányádi László, Varga Józsefné, Szabó Gyula, Károly László, dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság titká­ra, aki egyben tolmácsolta a megyei pár­t- végrehajtó­bizottság jókívánságait, Diósi József, Szkokán János, dr. Laczkó István, Pásztor Ist­ván, Kormos János, Kádár Ferenc és Bükk Sándorné. A felszólalók által felvetett kérdésekre Gulácsi Sándor első titkár válaszolt. A küldöttgyűlés résztvevői ezután megválasztották a 47 tagú pártbizottságot és a megyei pártértekezleten részt vevő 33 küldöttet. A pártbizottság első titkárá­nak ismét Gulácsi Sándort választották meg. A pártbi­zottság titkárának Forgács Andrást, tagjaivá Károly Lászlót, Lengyel Józsefet, Ta­kács Józsefet, Széles Lajost, Jácsák Lászlót, Dalmadi Kál­mánt és Varga Józsefnét vá­lasztották. A fegyelmi bizottság elnöké­vé László Bélát, referenssé Si­pos Mihályt, tagjaivá Márkus Zoltánt, Radács Sándort és P­app Endrét választották meg. Biszku Béla nyilatkozata a televízióban és a rádióban Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, a­­ párt­­kongresszus előkészítésének néhány tapasztalatáról nyi­latkozik vasárnap este a „Hét” című tv-műsorban. A beszélgetést a Kossuth adó vasárnap este 20 óra 15 perckor közvetíti. m ág noLtxÁnjAt,muoijiiwiT 1#70. OKTOBER 18, VASARNAP főAPPNK TARTALMÁBÓL» Negyedszázad változásai a megye térképén Országgyűlés után, tervkészítés közben Mai sportműsor Mit fizet a lottó (7. oldal) (3. oldal) (11. oldal) (12. oldal) Kádár János elitárs a Csepel Vas- és Fémművek pártértekezletén A Csepel Vas- és Fémmű­vek kommunistái szombaton pártértekezletet tartottak, amelyen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára és Né­meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a budapesti pártbizott­ság első titkára is részt vett. Borbély Sándor, a Csepel Vas- és Fémművek pártbi­zottságának első titkára szó­belileg egészítette ki a tröszt­höz tartozó üzemek párt­­szervezeteinek, kommunis­táinak elmúlt négyévi mun­kájáról szóló írásos előter­jesztést. A beszámolót a pártértekezlet megtárgyalta, a vitában Kádár János is felszólalt. Végezetül újjáválasztot­ták a Csepel Vas- és Fém­művek pártbizottságát, amelynek első titkára ismét Borbély Sándor lett. a Szüntelenül erősíteni kell védelmi képességünket Czinege Lajos pohárköszöntője Magdeburgban Mint jelentettük Czinege La­jos vezérezredes, a honvédel­mi miniszter pénteken este a magdeburgi Hotel Internazio­­nal-szállóban vacsorát adott a Varsói Szerződés hadsere­geinek Fegyverbarátság fe­dőnevű hadgyakorlata oltal­­mából. A vacsorán jelen volt az NSZEP Politikai Bizottságá­nak több tagja és póttagja. Részt vett Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere, a hadgyakorlat vezetője, Ja­­kubovszkij marsall, a Varsói Szerződéshez tartozó államok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a bolgár, csehszlovák, lengyel, román és szovjet katonai küldöttség ve­zetői, Batin Dorzs vezérezre­des, mongol honvédelmi mi­niszter, Tran Sam vezérőr­nagy, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság nemzetvédel­mi miniszterhelyettese. Czinege Lajos pohárköszön­tőjében elmondotta: a Varsói Szerződés tagállamai hadsere­geinek nagyszabású közös gya­korlata befejezéséhez közele­dik. A Magyar Néphadsereg katonái, parancsnokai a gyakorlaton részt vevő és az otthon maradt személyi állo­mány részére egyaránt öröm és megtiszteltetés, hogy részt vehettünk közös védelmi szervezetünk hadseregednek ezen nagy erőpróbáján — hangoztatta. Hadseregeinknek ez a nagy­szabású közös akciója újból bebizonyította és egyben to­vábbfejlesztette a nemzeti hadseregek és egyesített fegy­veres erőink magas fokú harc­készültségét, együttműködé­sét. A Fegyverbarátság hadgya­korlat jól szolgálja népeink és hadseregeink szilárd elvi alapokra és céljaink azonos­ságára épülő, a proletár in­ternacionalizmus eszméit tük­röző barátságot és együtt­működést. Közös védelmi szervezetünk szüntelen erősítését parancso­­lólag követeli, hogy a nem­zetközi imperializmus — és annak legfőbb ereje az ameri­kai imperializmus — szaka­datlan politikai, diplomáciai, gazdasági nyomással, fenyege­tőzéssel, fegyverrel igyekszik fenntartani reakciós uralmát, meggátolni a társadalmi ha­ladást szerte a világon. Euró­pában szüntelenül erősíti az agresszív célokra létrehozott tömböt, a NATO-t, bátorítja a revansra spekuláló nyugat­német militarista erőket. Ilyen körülmények között saját népeink érdekeinek, az európai kontinens biztonságá­nak, a világ békéjének védő­ine kötelezi a Varsói Szerző­désben tömörült országaink pártjait és kormányait, hogy céltudatos és hathatós lépése­ket tegyenek közös védelmi szervezetünk erősítésére, egyesített fegyveres erőink felkészültségének növelésére. Nagy örömünkre szolgál, hogy a hét szocialista ország hadseregeinek közreműködé­sével folyó hadgyakorlat is­mételten megmutatta: össze­fogott erőinkkel bármilyen el­lenséggel szemben képesek vagyunk megvédeni országa­inkat, népeink szocialista vív­mányait — hangoztatta Czinege Lajos. __ A szívélyes, baráti hangula­tú vacsora» még több pohárt köszöntő hangzott el Szombaton volt az utolsó napja a Varsói Szerződéshez tartozó államok hadsere­gei Fegyverbarátság fedőnevű közös gyakorlatának. A gyakorlat utolsó mozzanatának befejezése után került sor az ünnepélyes záróaktusra. Ma — a Fegyverbarátság had­gyakorlat befejezése alkalmából — Magdeburgban nagyszabású katonai díszszemlét ren­deznek. Képünkön: magyar páncélkocsi-egység a harci gyakorlatok sikeres befejezése után. (MTI fotó — Friedmann Endre felv.)

Next