Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

1­1. old­al KELET MAGYARORSZAO Tudomány • TECHNIKA • Tudomány ® TECHNIKA # Tudomány • TECHNIKA @ Tudomány »■■■ ________________________________________________ A falábtól a robotokig Ha régebben valaki súlyo­san megsérült, például elve­szítette egyik vagy mindkét karját, lábát, élete nyomorú­ságra volt kárhoztatva, moz­gásképtelenné, tehetetlenné vált. Az orvostudomány igyekezett a segítségükre len­ni, de sokáig komoly ered­ményt nem tudott elérni. Emlékezhetünk még ma is arra, hogy az első világhábo­rús rokkantaknak, ha az egyik lábuk veszett el, cson­kolt végtagjára rúdszerű művégtagot erősítettek és bottal, vagy mankóval már legalább járkálni tudtak. Primitív volt ez a megoldás — mégis jelentős lépésnek számított. Ma már gyakorla­tilag nem látna ilyen művég­tagot. A sérültek műanyag, fém kombinációból álló mű­lábat kapnak, amelyek „ízü­leteik” révén már bizonyos elmozdulásokat is végeznek. Felületesen szemlélve nem is lehet megkülönböztetni , hogy végtaghiánya, vagy esetleg bénulása van-e az ilyen embernek. Bioelektromos protézis További óriási lépést je­lentettek a II. világháború után az úgynevezett bioelekt­romos művégtagokkal foly­tatott kísérletek. Az elveszí­tett végtag helyett olyan protézist szerelnek fel a be­tegre, amelyet megfelelő mó­don csatlakoztatnak a meg­maradt végtagcsonk izomza­tához, illetve idegeihez. Az­­idegtevékenység során bio­­elektromos tevékenység zaj­lik le, tehát rendkívül ki­csiny, de mégis mérhető elektromos energia termelő­dése. És ez az az energia, amely megfelelően felerősít­ve működteti az új rendszerű protézist. Elég arra gondol­ni például, hogy felemeljük az asztalon álló pohár vizet és kiisszuk, az akarati tevé­kenység során az idegsejtek­ben, idegrendszerben keletke­ző és az izmokba áttevődő bioelektromosság végrehaj­tatja a megfelelő parancsot. A protézis célszerűen szer­kesztett, csuklókkal ellátott mechanizmusa simán végre­hajtja a feladatot — anélkül, hogy a víz kilötyögne a po­hárból. Bár nem mondhat­juk azt, hogy ez a rendszer már tökéletes lenne és álta­lánosan elterjedt volna — el­vileg mindenesetre megol­dott probléma. A fétis, mesterséges ember Az eddigi példák kényszer­helyzetben kerülnek felhasz­nálásra, emberi tragédiákat könnyítenek meg. Valószínű azonban, hogy ez az út, amely néhány évtizede elkez­dődött, óriási perspektíva előtt áll. Elképzelhető ugyanis hogy az ember a vele született szerveknél sokkal tökélete­sebbet fog tudni konstruálni, a protézist tehát nem a hi­ányzó szerv pótlására, hanem esetleg a meglévő erősítésére használja fel. S ez különö­sen előnyös lesz ak­kor, ha az embernek nem normális környezetében megoldandó feladatot kell elvégeznie. Ha elolvassuk Taylor nemrégi­ben magyarul is megjelent könyvét, a Biológiai pokolgép egyik fejezetét — már a cí­me is döbbenetes: A félig mesterséges ember­­ — érde­kes példákat láthatunk arra, hogy mindez talán nem is olyan fantasztikus, mint első hallásra gondolnánk. Megtudjuk például, hogy az emberi izmok teljesítmé­nyét felülmúló izomrendszer tulajdonképpen már készen is van. Az úgynevezett „em­­berfelerősítő”-t az Am­eri­­kai Egyesült Államok egyik űr­hajózási laboratóriumában dolgozták ki a hadiflotta és a légierő számára. Ennek a szerkezetnek az a lényege, hogy az embert egy külső acélvázba, exoszkele­tonba bújtatja, amelyet izmok he­lyett hidraulikus motor mű­ködtet. Belsejében jelzőbe­rendezésekkel ellátott köny­­nyebb váz van, amely érzé­keli az ember mozdulatát. Az exoszkeleton egy-egy kezével mintegy fél tonna súlyt bír el és ezzel még nem is használ­ta ki a benne rejlő teljes le­hetőséget. Hátránya ennek a szerke­zetnek, hogy a mozgásokra hivatott hidraulikus egységek otrombán nagyok. Az egyik izraeli intézetben ezért olyan mesterséges izmokkal kísér­leteznek, amelyek az izmok­hoz hasonlóan húzódnak össze és az amputált karok helyén lévő bioelektromos kéz mintájára fogja mozgat­ni a külső vázat. Kibernetikus organizmus És itt ismét tovább jutot­tunk egy lépéssel. Új viszony alakul ki ugyanis az ember és a gép között — a kettő annyira összekeveredik, hogy nehéz lesz a megkülönbözte­tés. Kiborgnak nevezték el ezt a hibridet a „kiberneti­kus organizmus” szavak rö­vidítéséből. A hagyományos gépek és eközött az a lénye­ges különbség és ez az új, hogy kétirányú köztük a jel­zésrendszer: nemcsak utasí­tást kap a gép az embertől, hanem tájékoztatja is az em­bert — úgy mintha valamifé­le szerve lenne. A további lépés már a ro­botokhoz visz bennünket. Olyan gépet konstruáltak Amerikában, amely pontosan ismétli azt, amit gazdája a kezével tesz, csak sokkal na­gyobb dimenzióban. KAG- na­k rövidítik e gépet a „ki­bernetikus antropomorf gé­pezetek” kifejezés szavainak a rövidítése alapján. Ha most összekapcsolj­uk azt, amit a bioelektromor protézisről és a KAG-ró mondtunk, elképzelhetjük azt az embert, aki olyan gép­be van beágyazva, am­ely mindenféle izomerő kifejtése nélkül gondolatsebességgel teljesíti akaratát. Nagy re­ményt jelent ez a bénult em­ber számára, de új távlato­kat nyithat meg az élet más­­ területein is. A rózsa, mint gyógyszer A rózsát — már az ókor­ban is — nemcsak szépség­­ápolásra, illatosításra, ha­nem gyógyszerként is hasz­nálták. Ezeken a rendkívül érdekes ősi nyomokon indult el most az egyik bolgár or­­vostudom­ányi kutatóintézet dr. Athanas Malcev profesz­­szor által vezetett munkacso­portja, amely a rózsaolaj gyógyító hatásának korszerű kivizsgálását tűzte ki célul. A rózsaolajjal és a „rózsa­vízzel” történő gyógyítással 30 évvel ezelőtt kezdték meg a kísérleteket; megállapí­tották, hogy ezek kiváló gyulladásgátló, fájdalomcsil­lapító és baktériumölő ha­tással rendelkeznek. A rózsa­levélnek hashajtó és féreg­­hajtó tulajdonsága van. A szófiai I. sz. Állami Kór­házban 1964-ben kísérleteket kezdtek az epekövek rózsa­olajjal történő gyógyítására. Sok betegnél nem várt ked­vező hatást értek el, az epe­kövek feloldódtak és így az operáció elkerülhető lett. Athanas Malcev professzor és munkatársai a későbbi években krónikus epehólyag­­gyulladásban szenvedő bete­geknél alkalmaztak rózsaola­jat. A „rózsagyógyszert” zse­­latinos pirula alakjában ad­ták be. Három-négy nappal a kezelés után megszűntek a fájdalmak, a láz csökkent, majd megszűnt, a vérsüllye­dés eltűnt, a vérkép norma­lizálódott. állatokon végzett kísérle­te kimutatták, hogy a rózsa­olaj beadása az epefolyadék azonnali elválasztását segíti elő, kedvező hatással van az egész emésztő­ apparátusra, az izomzatra és emellett kiváló görcsoldó. A kutató orvoskollektíva a rózsaolajjal a gyomor bélda­­gana­tokkal is kísérleteket folytatott. Amikor daganatot akartak előidézni a kísérleti állatoknál, kiderült, hogy az előzőleg rózsaolajjal kezelt állatok 70 százalékánál nem képződött daganat, 25 száza­lékánál volt a betegség halá­los kimenetelű,­­ de a ró­­zsaolajjal nem kezelt álla­toknál 60 százalékos volt a halálozási arányszám. Allergiás tünetek és a tü­dőasztma gyógyításánál is si­keresen használták fel a ró­zsát. Mesterségesen előidézett tüdőgörcs esetében a rózsa­olaj mentette meg a kísérleti állatokat a megfulladástól. A további, mind­máig hú­zódó vizsgálatok során kide­rült, hogy a rózsaolaj tágítja a véredényeket és kedvező hatással van a nagyagy bio­­elektrikus aktivitására. (SO­­FIAPRESS—BUDAPRESS.) iQTI. Január S1. A mosógépek új generációja A mosógép napjaink em­berét az egyik legfárasztóbb házi munkától szabadítja meg. Az utóbbi években meg­jelentek a több műveletű mo­sógépek, amelyekben a mosás különböző fázisai előre prog­ramozhatók. A gép „gondol­kozik”, dolgozik, és ezalatt az ember elvileg el is mehet a színházba. Képünk az első teljesen automatikus működésű szov­jet mosógépet mutatja. Az „Elektra” nevű mosógép a harkovi elektromechanikai üzemben készült. A gép mun­kafeladatait két táblázat se­gítségével programozzák be. Az egyik a lehetséges fehér és színes szövetféleségeket, a másik a hatféle üzemmódot tartalmazza és meghatározza a mosás idejét és sebességét. A szép és modern formájú gép speciális vízmelegítővel van ellátva és 4 kg száraz ru­­hát mos ki egyszerre. Az Apollo—14 tökéletesítése A Saturn­us—5 óriás rakéta konstruktőreinek még mindig olyan hiányosságokkal kell megküzdeniök, melyek köny­­nyen hibás start okai lehet­nek. A legnagyobb nehézsé­geket eddig az egyes rakéta­fokozatok üzemanyagvezető rendszereinek mechanikai rez­gései okozták. Ezek a rezgé­sek a nem kívánatos rezo­nancia következtében időn­ként veszedelmes méreteket ölthetnek. Az Apollo—14 startjánál, melyet ez év január 31-re terveznek, ezeket a hiányos­ságokat egy „akkumulátor” beépítésével szándékoznak ki­küszöbölni. Ezt a héliummal töltött akkumulátort úgy kö­tötték össze az oxigénvezeté­kekkel, hogy a vezetékrend­szerben keletkező nyomásin­­gadozásokat kiegyenlítse. Biztonsági intézkedéseket tett a NASA az Apollo—14 űrhajósainak védelmére is. A Holdon járó űrhajós a test melegét elvezető hűtőrendszer kiesése esetén másfél méter hosszú tömlőn keresztül tár­sa üzemképes felszereléséhez csatlakozhat. Ez az intézke­dés lehetővé teszi, hogy 40 perctől 60—75 percre hosszab­bodjék az az idő, ami az űr­hajósok számára az egyik hűtőrendszer meghibásodása esetén a holdkompra való visszatérésre rendelkezésre áll. Eddig a testmeleget, ha a hűtőrendszer — amelyet az asztronauták a hátukon ma­gukkal visznek — felmondta a szolgálatot, úgy kellett el­vezetni, hogy a légzést bizto­sító oxigéntartalék érzéke­nyen csökkent. GÉPÓRIÁS JAPÁN­BAN Óránként 4300 ton­na földet, illetve homokot mozgat meg a felvételen látható japán gépóriás, amelynek egyes részeit szállítószalagok kötik ösz­­sze A hatalmas géprend­szer is rakodik szállít és lerakja terhét, s mindezt­­ kevés emberi munkaerő alacsony üzemeltetési költ­ségek és rövid munkaidő mellett.(Fotó: UPI—MTI—KS) Életfolyamat a mesterséges napfényben A tudósok évtizedek óta foglalkoznak a fotoszintézis „rejtélyének” felderítésével. A fotoszintézis a zöld növé­nyek alapvető, „kísértetiese­n” érdekes életfolyamata; a nap­fény energiájának felhaszná­lásával szervetlen anyagból (széndioxid, víz) szerves anyagot (cukor) hoznak létre. Az átalakulás során a növény zöld anyaga, a klorofil játsz­­sza a legfontosabb szerepet. Közreműködésével történik a fényenergia felhasználása,­­ az­­úgynevezett , ' szinteszecskék­­ben. A kőbe fagyott napsugár A növény a ráeső fény energiájának 3,5 százalékát használja­­, a többi vissza­verődik, vagy hőenergiává alakul át. Ennek következmé­nye, hogy a sugárzás hatásá­ra energiában szegény anyag­tól energiában gazdag kelet­kezik. Ez magyarázza a nap­energia felhalmozódását az élőlényekben, a földtörténeti őskorokban élt szervezetek­ben,­­ így jött létre a kő­szén, az olaj. Ennek az ener­gia-felhalmozódásnak egyik legérdekesebb példája a Szovjetunióban, a Jakut Autonóm Köztársaság szén­­mezőin található. Két méter vastag rétegben itt tárták fel a rendkívül ritka szapro­­pelitet, a „kőbe fagyott nap­sugarat”. Bitumenes szén ez, amely 90 százalék illő anya­got tartalmaz és égéskor 9000 kalória hőt ad le. Az egyet­len szénfajta, amely az olaj­hoz hasonló alapanyagot szolgáltat a vegyiparnak. Vörös, ibolya, kék Az energia-felhalmozódás és a fotoszintézis vizsgálata köz­ben Tyimirjazev mutatta ki, hogy a növények a vörös, az ibolya és a kék színű fényt hasznosítják; a fényelnyelés lezajlásánál rövid megvilágí­tás is elindítja a titokzatos fotoszintézist s az ezt követő folyamatban a szervetlen­­szerves átalakulás már a sö­tétben is végbemegy. Ezt a felismerést használ­ták fel a szovjet kutatók a fotoszintézis problémájánál, megoldásánál A legutóbbi időikig nagy nehézséget jelen­tett, hogy nem volt megfelelő erősségű fényforrás. A kísér­leteket magas hegytetőkön kellett végezni, nem egyszer napokig kellett várni az erős, éles napfényre. A nap­fény egyenlőtlen áramlása azonban megnehezítette a tu­dományos kísérleteket, állami állam működő mesterséges fényforrásról kellett tehát gondoskodni A naplámpa Az Országos Fénytechnikai Tudományos Kutató Intézet tudósai most „mesterséges Napot” hoztak létre. Az üvegedényben elhelyezett hi­ganylámpa — a látható és láthatatlan fény határán — az ibolyántúli tartományboz tartozó, meghatározott hul­lámhosszúságú fényt sugároz. A gyógyszerészetben felhasz­nálható fontos anyagoknál) előállításához a higanylámp® sugarait vízben oldott külön­leges savra irányítják. A fénykvantumok hatására vég­bemegy a molekulák egyesü­lésének vegyi folyamata, lét­rejön a fotoszintézis, a szervetlen-szerves átalakulás. A berendezés lényege a lámpa, amelynek hatásfoka ezerszer nagyobb a szokásos fényforrásokénál. A fotoszintézis új módsze­rét ma már széles körben alkalmazzák, nemcsak a gyógyszeriparban, hanem a vegyészetben is. Jelenleg a szovjet tudósok a fotoszinté­zishez kapronból és nylonból készítenek új lámpákat. Ezeknek a fényforrásoknak a kapacitása eléri a 20 000 wat­tot. (APN—BUDAPRESS) A világ legmagasabb szállodája Karácsonykor nyílt meg a 3800 méter magas Namche­­csúcson épült szálloda, az Everest Kilátó Hotel. Az üdülőszállót a Himalája hegy csúcsai felé vezető utak felezőpontjába tervezték, s alig egy év alatt építették fel a japán és nepáli vállalko­zók. A szálló kőépületének ti­zenkét szobája huszonnégy vendéget tud fogadni. De már a megnyitás előtt elké­szült a bővítés terve — a következő években hetven­­személyessé növelik. A kis­méretű szálló luxuskényel­met biztosít vendégei számá­ra — saját áramellátóval, központi fűtéssel, oxigéndúsí­tó berendezéssel szerelték fel A szálló a Namche-hegyen 170 kilométernyire van Katmandutól, Tíepál főváro­sától. Mivel ezt a csúcsot gépkocsival nem lehet elérni, gyalog pedig 12—13 napig is eltart az út, a szálló laépítő vállalat repülőjáratot rend­szeresített

Next