Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
MTI Január 14. KOMMENTÁROK: Az érdekek találkozása Néhány napja értékelte a megyei operatív bizottság a termelőszövetkezetek őszi mélyszántásban kibontakozott egymást segítő mozgalom eredményeit. A szövetkezetek kölcsönös támogatásának különösen szép példái születtek az árvíz idején és az utána következő helyreállítási időszakban. Az őszi mélyszántásban való segítség ennek mintegy folytatása volt. Hogy mégis az utóbbit említjük most, annak az oka: az egyik megyei vállalat,az AGROKER az éves nyeresége terhére felajánlott 10 vagon műtrágyát a mozgalomban részt vevő termelőszövetkezet jutalmazására. Látszólag a vállalat ezzel az anyagi ösztönzéssel csak a termelőszövetkezeteket segíti. Valójában közvetlenül a több, mint 100 ezer forint értékű műtrágya a szövetkezetekben hoz hasznot. Az őszszel felszántott terület többlettermése is a szövetkezetek tulajdona lesz. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ha a szövetkezetek gazdagabbak, több jut nekik gép vásárlására is. Mintegy 10 ezer holdat szántottak más tsz-ben azok, akik részt vettek ebben a mozgalomban. Az ősszel felszántott földön ha csak kéthárom mázsa kukoricával, vagy 10 mázsa cukorrépával növekszik a holdankénti termés, máris több milliós bevételről beszélhetünk. Ilyen összegből pedig sok gépet, műtrágyát vásárolhatnak a szövetkezetek. A népgazdasági és közvetlen szövetkezeti hasznán túl így találkozik a vállalati érdek a szövetkezeti érdekkel. A példa adott. Más vállalatok, akik hasonlóan kapcsolatban állanak a szövetkezetekkel, mint például a gabonafelvásárló, vagy az állatforgalmi, talán tudnának szintén valami ösztönző akciót szervezni a szövetkezeteknek. « Követendő példa A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet sikereiről adtunk már hírt lapunkban. A jó gazdálkodásnak sok összetevője van. Nem lehet leszűkíteni csupán a színvonalas vezetésre, a jó természeti és közgazdasági adottságok egyik vagy másikára. Hiszen mindezen túl igen fontos a tagság szorgalma, szakképzettsége, tájékozottsága és így tovább. A Ságvári Termelőszövetkezetben már hagyománya van a téli tanfolyamoknak, ahol a tervismertetéstől kezdve, szakmai kérdésekig sok mindenről szó esik. Például ilyen témák szerepelnek, a megbeszéléseken: A tsz-demokrácia; az alapszabály; ügyrend; a szocialista brigádverseny; a termelőszövetkezet termetés rendszere; a jövedelem-elosztás; a társadalombiztosítás és így tovább. Ezt a féloktatást a szövetkezetben tsz-akadémiának nevezték el. Akik rendszeresen látogatják az előadásokat, tájékoztatókat, azokat a szövetkezet átlag 5 forintos órabérrel dotálja. Megéri ? Az eredmények mindennél ékesebben beszélnek. Több, mint kétszázan járnak tanfolyamra, aminek a haszna a termelésben fog majd megmutatkozni. Ha a tagság ismeri részleteiben is a megvalósítandó tervet, a szövetkezet állapotát, és még szakmai továbbképzést is kapnak a végzendő munkához, "nyilván sokszorosan megtérül a befektetett összeg.•''«•'“Vajon műr termelőszövetkezetekben, ahol baj van a szakmai, oktatással, tájékoztatással, nem hozna-e eredményeket egy ilyen szerény anyagi befektetés? Cs. B. fWTITT W»f5V4*»AW«f r*H S. f Mal Szabolcs legnagyobb községe: ÚÍJFEHÉRTÓ Rang már van, csak rossz alapjárás A következő öt év tervei Az ember egy kicsit peszszimistává válik, ha egy olyan makacsul egy helyben topogó nagyfaluban, mint Újfehértó, órákig görnyed a tervhalmazok felett. Ennyit mindenki tud: a nagyközség 14 445 lakosával Szabolcs-Szatmár megye második legnagyobb lélekszámú települése. Megelőzi a már város Mátészalkát és Kisvárdát is. A munkaerő-tartalék, különösen a női munkaerőé óriási. Kedv, vállalkozó szellem kifogyhatatlan. Ennek a falunak jó ideje mégsem sikerül semmi. Hadilábon a szerencsével Építkezés. A felszabadulás óta sok új ház épült, de ezek az egyetlen korszerű kétszintes ház kivételével nem felelnek meg a mai követelményeknek. Iskolák. A meglévő tantermek nagy többsége a régi egyházi iskolák öröksége, egy-egy osztály átlaglétszáma 63—70 fő. Felújításra gondolni sem lehet, hiszen rosszak az ajtók, az ablakok, a tető és a falait. Út kellene. A harmadik ötéves tervben szerepelt is egy új 8 tantermes iskola építése. De csak terv maradt. Kereskedelem. Az üzletek, kettő kivételével korszerűtlenek, raktárak nincsenek. A külterületeken, különösena Béke-telepen, a Százházi és a Mályvás részen még mindig 30—40 évvel ezelőtti szatócsboltok üzemelnek. . Az ÁFÉSZ korszerűsít ugyan, nemrégen adták át a modern vendéglő-éttermet de kísért , a községi ,,lapjárás”. Az ÁFÉSZ-nek kifogyott a ■pénze, jó darabig többre nem futja. Művelődés. A korábbi elrettentően rossz viszonyokhoz képest két évvel ezelőtt úgy látszott, megfordul minden. Ujfehértó a vidék legmodernebb művelődési házát kapja. Megkapta. De aligha vann benne köszönet. A kivitelezők (érdemes lenne felsorolni, de annyi volt az alvállalkozó!.!!) a lehető legrosszabb munkát végezték. Kétezer kellett építeni, hiszen már egyszer elbontották. Azóta is hol ez romlik el, hol az. Jelenleg a vízmű, a kazán a hibás és még hiányzik a világítás. Átadási határidő már sok volt, átadás még nem. Például a konkurrencia Mi lenne a megoldás? Tószegi Ferenc, a községi tanács vb-elnöke egy esetet mesél. Amikor a tanács közösen az iparcikk kiskereskedelmi vállalattal egy fűszer-csemege üzletetnyitott a faluban, azÁFÉSZ elnöke könyörgött: — Ne tegyék.. Elvonják a vásárlóerőt, csődbe jutunk. Nem vonták el. Az új üzletnek van ugyan havonta 4— 500 ezer forint forgalma, de az ÁFÉSZ-üzleteké sem ” esett. Dinamizmus kell tehát, valami serkentő, például a konkurrencia. Újfehértó nagyközség, a legnagyobb a megyében, új negyedül, ötéves fejlesztési tervének megvalósításához 60 millió forint kellene. Lesz vagy nem lesz, meg nem tudják, hátra vannak a tervegyeztetések és hát itt is van konkurrencia. Csak a közmű-jesítésben nincs, a környék községei közösen akarják megoldani ezt a nagyon időszerű kérdést. Ez az elsőrendű feladat a következő öt év alatt, amelyet a szomszédos Hajdú-Bihar megye kezdeményezett azzal, hogy felajánlotta, Hajdúhadház, Téglás, Újfehértó, Érpatak, Bököny és Geszteréd közösen építsenek vízművet egy fő gerinc vezetékkel. Az elképzelést az újfehértóiak is elfogadták, s a közművesítésnek már készül a beruházási programja. Ezer női munkáskéz Aligha lehet elmondani más Szabolcs megyei községről: ezer nő vár munkaalkalomra. Arról már volt szó, hogy a munkaerő-tartalék óriási, de arról még nem, hogy a remények és a lehetőségek minimálisak. Az elkövetkező évtizedben, legalábbis a jelenlegi tervek szerint ipart Újfehértó nem kap. Ha a foglalkoztatottság megoldásáért egyáltalán lehet tenni valamit, azt a községi tanácsnak egyedül kell megtennie. A tanács próbálkozik, tárgyal, ösztönöz, fizet, de sovány az eredmény. Legkézenfekvőbb a ktsz-t fejleszteni, ahol ma négyszázan dolgoznak. A ládaüzerpben ebből kétszázan. Az új ötéves tervben szerepel egy műanyagüzem létrehozása is, ahol újabb 200 dolgozó állhatna munkába. De még mindig nem a nők. Az ő gondjaik megoldására nagyszerű lehetőség nyitott volna, akkor, amikor a Debreceni Konzervgyár egy kihelyezet tisztítótelepet indított 500 női dolgozóval. (A fele már megvolt, ezren várnak tojásra.) De közbeszólt a Nyíregyházi Konzervgyár, terörtjogra hivatkozott, a debreceni visszavonult, nyíregyházi nyugton maradt. Azóta ismét ezren várnak munkára. A tanács mit tehet? Ismét tárgyalni a debreceniekkel. És dolgozni. Azt mondják, ha lesz erő és akarat, na lesz pénz. öt év múlva sok minden megváltozik Újfehértón. Nagyon szeretnék, ha az egy helyben topogást igazi, dinamikus mozgás váltaná fel Horváth L. Janós át . A Csöngő utcai Füged!Kiss Áron, nem tartozott, a felmondottam közgazdászasopaik közé. De azért — amint jómaga meghatározta — megtalálta a számítását Hol itt esett le egy kis plusz, holott már a rendes munkaegységértéken felül, mert mindig akadt nemszeretem munka és sürgős tennivaló. Ő vállalkozott az ilyenekre. Egy kis természetbeni pótlásért — rudas széna, villa lucerna, szekérderék szalma. Meg ami jött. Faros keltett sürgősen a vetőgépre? Majd elmegy Fügeös, össze kellene gyűjteni a gépi gereblye után a kaparékot, de nincsen rá megfelelő norma? Majd megcsinálja Áron. Csak nyomjátok meg jobban a ceruzát, vagy adjatok neki valamit, mondta az agronómus. Amikor a háztájiból kellett hozni, vagy vinni valami . Hiába mondta ki a közgyűlés, hogy minden brigád köteles a hozzá beosztott gyalogosok háztájiját betakarítani, nem sokat adtak rá. A világért sem mondták volna, hogy nem mennek, vagy ez, esetleg amaz kívánságuk van, csak akiről tudták, hogy nem szívesen adja a százast, — kevesebbet el sem nagyon fogadtak — annak sohasem értek rá. A szekér nem volt jó, vasaltatni kellett, amíg meg nem unta az illető. És vagy betört, vagy másfelé folyamodott. Fügedi-Kiss Áronnak már iskolás korában nem azért volt a nyakán a feje, hogy az inge nyaka fel ne csússzon, amint azt Bertók tanító úr mondta annak idején — az a kissé szegletes homlokkal, dús szemöldökkel és még dúsabb hajjal ellátott testrész — hanem azért, hogy használja. — Majd adok én nektek piroskaticát, meg lityiénél, egy-egy fordulóért. A százast nevezte katicának. Csapós Jóskának, meg Ónozó Bertinnek említette meg a háztájibólhazahozandó „cuccok” dolgát. Ők nem alkudtak előre, csak mindent elfogadtak. ..Bort, pálinkát, és a többit, ahogyan ki van írva. Nagyon ki lehettek éhezve, amikor szólott nekik Fügedi, mert egyszerre kaptak az alkalmon, sőt azt ajánlották, hogy jó lenne megemlíteni Topogó Gyulának, meg Csapod Antinak, mert akkor egy fordulóval otthon lenne a „cucc”. Majd ők közbejárnak, ajánlották jóakarattal. — Ne azt a féldecis poharat adjad, nem fél emberek ezek — mondta kissé fennhéjázó hangon feleségének, amikor az indulás előtt, egy kis előzetes áldomásra került a dolog. A pálinka kozmás is volt, meg az élesztő is jobban érzett rajta a keltetnél — felesége a kuktára panaszkodott, amit úgy kért kölcsön az alkalomra, mert ki az isten győzné meg az embert bolti portékával, bizonygatta súgva, de azért fogyott. Sőt Ónozó, elég nehéznek találta, amikor az asszony a minősége felől érdeklődött. — Nehéz? Kapta fel a fejet Fügedi. — Merne-mart nehezen, ki-ki-kínálják !— válaszolta dadogva a többiek röhögése közben Csapódd. De csak az állomás előtti bodegáig jutottak el megállás nélkül. A szakosított gazdálkodást a legfejlettebb tsz sem űzi jobban, mint ezek. Ha reggel szilvával kezdik, egész nap az van, ha barackkal, barack, olykor cseresznye, vagy éppen semmi. — Mit akartok — kérdezte riadtan Fügedi, amikor a szekerek egymás után torpantak meg a járda mellett? Lapult ugyan a zsebében egy százas, de arra szánva,hogy amikor hazafelé jönnek, majd nyernek érte, vagy két korsóval. — Csak nem gondolod, hogy lemaradunk, tudjuk mi, mi jár, mi nem — válaszolta a többiek felé kacsintva Topogó és decijével rendelte meg a kört. Hozzá bambit, hogy az kísérje te... Visszafelé sört írtak. Természetesen „béléssel’ kérve — minden korsóba féldeci szilva — aminek az tett a következménye, hogy a negyedik kör már fizetetten maradt. Elfogyott a százas. Topogó irányításával közben folyt a dicséret. Hogy tényleg nem olyan ez a Fügedi, mint amilyennek mondják. Le előtte a kalappal, ha mással nem. Mert akinek a vérében van a gavallérság, annak a vérében van, na! — mondták, hogy meghallja. A lerakodásnál nem is engedték dolgozni. — Odarakjuk mi, csak intézd a dolgodat — szabadkoztak előzékenyen! A vacsora pompás volt. A főtt tyúk után rántott hús került az asztalra— bár vastagabban volt rajta a prézi a szokottnál,— de az asszony szorgalmát sem hagyta szó nélkül Topogó. Feltűnés nélkül, mintha csak magának jegyezné meg. — Ha nekem ilyen feleségem lenne,, még a helyét is megfújnám, meg így, meg úgy — amit az alkohol mámorával küzdő Fügedi, teljesen készpénznek vett. Nem volt még ugyan berúgva, de hangja, jóval magasabban járt a szokottnál. — Ne kancsózd itt a bort — parancsolta tüstént feleségének — hozz be egy fazékkal, vagy egy vájlinggal, van itt miből, terem nekem, nem sajnálom én azoktól, akik megdolgoznak érte! Nóra is bizseregtette a nyelvüket, de a folytatásra kiváncsiabbak voltak. Nemhiába, mert Áron egyszerre csak elsápadt. Nem az elázás végső jeleképpen, hanem egy gondolat végett. Ugyanis az villant át ködfátyolos agyán, hogy tulajdonképpen máris rossz ez az üzlet. — Tudjátok pát — kiáltotta váratlanul — menjünk vissza egy cseppet a bodegába. Komolyan mondta, a szeme sem rebbent. — Aszszony, adj ide egy százast. Úgyis van egy ids adósságom, na gyerünk fiúk — indítványozta! Amikor a többiek kívül léptek a kisajtón és a cigarettagyújtással voltak elfoglalva, ő váratlanul visszaosont, a kisajtót eredig beriglizte maga, után. Szállási László A fuvardíj KAPTAFAGÉP. A Nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban a nagy fizikai munkát igénylő folyamatokat gépesítik. Zubog Sándor szakmunkás és Tóth Zsuzsa ipari tanuló a félmillió forint értékű gép segítségével műszakonként 700 pár férő cipő kaptafára húzását végzi el. Ugyanezt a mennyiséget kézi munkával 10 dolgozónak kellene élvea PTín és Elek Emil folv. Nyüzem az erdőgazdaságokban Az erdőgazdaságokban télen sem szünetel a munka. Ez a legkedvezőbb időszak a fakitermeléshez. Serényen dolgoznak a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészeteiben is. A negyedik ötéves terv első esztendejére, 1971-re előirányzott 189 000 köbméter fakitermelés 35 százalékát a téli hónapokban szeretnék elvégezni. Bár a kivágásnak már a 90—95 százaléka motorfűrésszel történik, a vágás előkészítéséhez, gallyazáshoz, rakodáshoz és szállításhoz még sok közmunkaerőt használnak. A rakodásnak ugyanis még alig 20—25 százalékát gépesítettek, ez inkább a rönkök rakodására szorítkozik A fakitermeléssel csaknem mindenütt termelőszövetkezeti tagokat is időszaki munkához juttatnak. Jól jön ez a közös gazdaságoknak, mert ebben az időben nem tudnak mindenkit foglalkoztatni. Az idén elsősorban a fehérgyarmati erdészet területén kapcsolódtak be nagyobb számban szövetkezeti tagok a fakitermelésbe, de sokat foglalkoztatnak a baktalórántházi, a ricsikai erdőben is. Annak ellenére, hogy a tél keményen tartja magát, a munka megfelelő ütemben halad. A dolgozóknak a munkahelyeken létesített melegedőkkel és meleg teával teszik elviselhetővé a hideget, a zord időjárása . com