Kelet-Magyarország, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
tim Minior S.t Nemcsak bérfeszültség A TUZSÉRI ERDÉRT-TELEPEN sok művezető dolgozik, kiváló szakemberek, technikusok, s mérnök is akad, közöttük. A keresetük 1800—2200 forint között van. Általában 60—70 ember tartozik egy művezetőhöz. A dolgozni akaró és tudó férfiak közül nem ritkaság, ha a művezetői kereset dupláját viszi haza valaki. Képzettség, szakmai tudás nélkül. Ez a helyzet nem túl rózsás, inkább úgy néz ki, mintha egy hatalmas kéz a feje tetejére állított volna mindent. Hát büntetés az, ha valakiből a termelés közvetlen irányítója lesz? Büntetés, ha felelősséget vállal évi húszmilliós termelésért — művezetőnként körülbelül ennyi jut Tuzséron, — és a munkatársaiért? Nyilvánvalóan nem így van, s csupán arról van szó, hogy egy rendkívüli helyzet alakult ki a körzetben. Rakodómunkást nehéz kapni, különösen Záhony környékén, fizikai dolgozói sántán nem könnyen, — nagy a kereslet, a kínálat meg egyre kisebb. A művezetők nagy része pedig egy életre eljegyezte magát a faiparral, — s nincs is sok választási lehetősége a környéken. A tuzséri helyzet azonban nem kivétel. Nemrég jelent meg egy hirdetés, amelyben nyíregyházi fzereskedeltű vállalat keresett rakodómunkásokat Kereset 2800-tól 4 ezerig! Sok fontos beosztású dolgozó, — akiken az évimunka, és eredmény múlik, — nem kap annyit a vállalatnál. Egy szabolcsi vállalatnál felmérték: a segédmunkások keresete meghaladja a szakmunkásokét az esztergályoskevesebbet kap, mint az anyagmozgató. És itt — hogy a tuzséri példánál maradjunk — a művezetőkről is bebizonyosodott: a munkájukkal vállalt felelősségük nincs megfizetve. Más szóval: tapasztalható egyfajta bérfeszültség, bár ennyivel nem lehet elintézni. S hogy miért éppen a művezetőkről van itt szó, azt a termelésben elfoglalt különös, különleges helyük indokolja. A SZABOLCSI IPAR EGYIK IGEN FONTOS KÉRDÉSE a termelés közvetlen irányítóinak tevékenysége. Rajtuk nagyon sok múlik, hogy miként dolgoznak, hogyan hajtják végre a vállalat céljait, mennyire ügyelnek a munkaidő kihasználására, az anyaggal és szerszámmal való ellátásra, s egyáltalán, hogyan szervezik meg hatáskörükben a munkát Jó példa erre a HATE nyíregyházi gyáregységének esete. Nemrég átszervezték a termelés irányítását új, megfelelő embereket irányítottak ezekre a közvetlen parancsnoki posztokra, és az eredmény nem maradt el: tavaly már a vállalat együk legjobb gyáregységeként beszéltek róluk. Ehhez hasonló példa másutt is van, de olyan is, hogy a munkásból lett technikusművezető kérte: helyezzék vissza a gépe mellé. Jobbam érzi ott magát, kevesebb a gondja, nem kell az eraterekel törődni, és ráadásul többet is keres. Ez igen furcsa, de szinte nincs olyan vállalat, ahol ne fordult volna elő hasonló eset az elmúlt években. -' .."sím. ■ •‘fuzsárolt más a helyzet, onnan elment két mérnök művezető, mert keresetüket nem tartották arányban állónak felelősségükkel és képzettségükkel. Számításukat lehet, hogy másutt sem találták meg, bár a szabolcsi faipar dinamikusan fejlődik, sok ma már a választási lehetőség a munkahelyekben. De hogy milyen fontos épp a faipar szakemberekkel való jó ellátása, azt mi sem mutatja jobban mint az, hogy Szabolcsban az ipari termelés harmadát a fások adják. Nagy súlya van tehát ennek a megyében, s különös gondot kell rá fordítani. MOST SZINTE A LEGNEHEZEBB KÉRDÉS ELŐTT ÁLL ez a szakma: mérnök kell, sok mérnök és technikus. Szinte minden területre. Van olyan vállalat, amelyik hónapok óta főmérnök nélkül dolgozik. Máshová is kevesen jönnek, mert faipari mérnököt éppen az ország túlsó végében képeznek. Ha lakást kérnek a letelepedéshez, azt ritkán kapnak. És akkor itt van a kereset, amin viszonylag a legegyszerűbb volna segíteni, s még ezzel is gondok vannak. Mert jóllehet, főmérnök is hiányzik megyénk faiparából, azért a fejlettségnek már a jelenlegi színvonalán is szükség volna a termelés közvetlen irányításában is nagyon képzett emberekre. Olyan gépeket állítanak be manapság a szabolcsi faiparba, olyan gépsorokat, amelyek egész Európa legfejlettebb berendezései, rendkívül sokat tudó gépek, akár szovjet, akár finn, svéd, norvég, csehszlovák vagy dán gyártmányúak is, hogy leggyakrabban már a beszerelésükhöz, az egyszerű fizikai munkához is magas szakképzettség kell. EZ A FOLYAMAT — hogy a rakodómunkás kétszer amynyit keres, mint a munkáját irányító vezető, — valószínűleg nem tart sokáig. Egyre jobban gépesik az anyagmozgatást, áramlanak megyénkbe is a Dutra, Volvo, Empor vagy Lancer feliratú gépek, amelyek mind több ember fizikai erejét pótolják. De ez nem minden: már most gondolni kell a termelés fejlesztésének következő lépéseire is, a mind több szakember beállítására. Hogy mire van mindehhez szükség? Megfelelő szándékra, a lehetőségek — lakás elsősorban — megteremtésére, s az olyan fizetések, keresetek kialakítására, amelyek arányban állnak a végzett munkával, a vállalt felelősséggel és a társadalmi megbecsüléssel Kun István Százmillióval növekedett a tanácsi ipar termelése Általában igen 16 évet zártak a szabolcsi tanácsi vállalatok 1970-ben. Több, korábban zökkenőkkel dolgozó cég lett stabil pénzügyileg, mások a gyártmányaikkal vagy a partnereikkel léptek előre. Voltak természetesen olyanok is, amelyeknél — főként az új szabályozók miatt — sok nehézséget okozott a tavalyi év. A leglényegesebb az, hogy a tanácsi vállalatok 1969-hez képest másfélszeresére növelték nyereségüket, s ez húszmillió forint pluszt jelent. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy általában még mindig nem elég nagy a vállalatok nyereségtömege, a további fejlődés lehetőségeinek megteremtése érdekében ezt a következő években is erőteljesen fokozni lehet. A vállalatok összes termelése csaknem 100 millióval növekedett 1969-hez viszonyítva,s meghaladta a félmilliárdot: 570,2 millió. Ez 19,3 százalékos növekedést jelent, ami rendkívül gyors, tiszteletre méltó ütem. A termelés növelésében tavaly elől járt a Gépjárműtechnikai Vállalat, ahol csaknem megkétszerezték 1969- hez viszonyítva az árbevételt. Ez nyilván összefügg az új profiljukkal, a szovjet teherautók-szervizének ellátásával, s a végrehajtott beruházásokkal is. A VAGÉP több mint 13, a Szatmárvidéki Faipari Vállalat csaknem 10, a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat 11, a Nyíregyházi Cipőgyár 13 millióval növelte tavaly termelését, s a kis Nagykállói Vegyesipari Vállalat is másfélszeresét érte el 1969-es munkájának. Két helyen csökkent a termelés : 1970-ben: a Patyolatnál és a Textilruházati Vállalatnál. Különösen az előzőnél számottevő a csökkenés, hiszen az 1969-es termelésnek csak a 82,8 százalékát érték el. Háromnegyedére csökkent tavaly a szabolcsi tanácsi ipar exporttevékenysége. Ez főként azzal függ össze, hogy a két cipőgyárunk korábbi exportértékesítésének most a felét sem érte el. Ez egy országos jelenség következménye volt: fel kellett számolni a belföldi piacon a feszültséget. A Kisvárdai Bútoripari Vállalat viszont nagyszerű ütemben növelte exporteladásait, s a tavalyi 3,6 milliós külkereskedelmi értékesítés a korábbi megnyolcszorozását jelenti. Jó eredményeket ért el e téren a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat is, amely a korábbi, igen jelentős exportját növelte 36 százalékkal, s most a tanácsi iparvállalatok 66 milliós exportjának több mint a felét ez a cég adja. Mivel a termelés sokat, a munkáslétszám pedig alig — mindössze 4 százalékot — nőtt, javult a termelékenység is a szabolcsi tanácsi iparban. Egy-egy munkás tavaly 20 ezer forinttal több értéket állított elő, mint egy évvel korábban: átlagosan 160 405 forint értékű új terrméket. Hasonló arányban nőtt az egy órára jutó termelési érték is, és elérte a 80 forintot. A leghatékonyabb beruházás Egy tűz, ahol minden negyedik tag szakember A cm nem teljesen pontos, de néhány hét múlva az lesz. Ugyanis a tunyogmatolcsi Új Élet Termelőszövetkezetben jelenleg a tagok 19 százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal, de rövid időn belül vizsgát tesz a most tanuló 34 zöldségkertész is. Ezzel a tagság egynegyede vallhatja magát valamilyen szakmában képesített szakembernek. Ebben a szövetkezetből idejében rájöttek, hogy a legjobban kamatozó befektetés a tanulás, a szakemberképzés. Sok szövetkezetben ott vannak a drága gépek, a megfelelő védekezőszerek, jó minőségű állat és a kívánatos jövedelmet nem érik el, mert nincs elegendő szakember. Nagyon fontos, hogy az irányításban agronómusok, mérnökök, állatorvosok legyenek, de csak félmegoldás, ha hiányzik a szakértelemmel rendelkezők serege, akik végrehajtják a korszerű elgondolásokat. 15 százalék plusz A tunyogmatolcsági Életben nemcsak megszereztetek az emberekkel a szükséges szakmát, hanem gondoskodnak a tervszerű hasznosításról is. Első dolguk a díjazás rendezése. Minden szakmunkásvizsgát tett és a szakmájában dolgozó termelőszövetkezeti tag 15 százalékkal több alapbért kap, mint a nem szakmunkás. Tizennyolc gyümölcstermesztési szakmunkása van a termelőszövetkezetnek. Ők egy szocialista brigádot alkotnak, de ugyanakkor egy szakkört is létesítettek, ahol továbbképezik magukat. A szakkör részére kétholdas gyakorlókertet biztosít a szövetkezet. Ezen a területen a csemetenevelésiől az oltásig, szemzésig, a koronaalakítástól a permetezési kísérletekig mindennel foglalkoznak a kör tagjai. Többek között az országban fellelhető minden gyümölcsfajtát összegyűjtenek. Ennek olyan haszna is van, hogy a tunyogmatolcsi talaj- és klímaviszonyok között „versenyeztetik” az egyes fajtákat, és a legjobbat telepítésre ajánlják. A kör tagjai előadásokat hallgatnak neves szakemberektől. A kísérleti kertből nyert bevétel 50 százaléka a munkadíjak — e terület műveléséért — a másik 50 százalékot pedig takarékbetétben helyezik el és ebből szakmai tapasztalatcserékre utaznak, az ország más tájaira. Kísérletező növénytermesztők Nemcasfe agrQm08cs 8 kertészeti szakmunkásoknak van ilyen továbbképző köre, hanem a növénytermesztőknek is. Ők elsősorban burgonyával, napraforgóval kísérleteznek. A kísérleti parcellákat mindig a nagyüzemi táblák végéből kapják. Ez azt célozza, hogy azonos talajon kell bizonyítaniuk ültetési, ápolási és védekezési kísérleteik előnyét Eddig jó példával szolgáltak. 1968-ban burgonyából 126 mázsás holdamként átlagot értek el a nagy táblákon is. Minden bizonnyal a zöldségtermesztők is követik majd a gyümölcs- és növénytermesztők példáját Hiszen a szövetkezet egyik legjelentősebb ágazata éppen az öntözéses kertészet. Eddig 70 hold volt a területük, de a legutóbbi kertészeti értekezleten 120 asszony jelent meg és kérték a vezetőséget: növeljék a konyhakertészet területét. Most vizsgálják a terveket, hogy honnan szakítsanak el a konyhakertészet növelésére. Ez szükséges, öntözővizák, munkaerő és értékesítési lehetőség van, tehát támogatni kell az aszszonyok javaslatát. A szaktudás ebben az egyetlen példában is megmutatkozik — nem húzódoznak az újtól, sőt ösztönzik a vezetőséget a gyorsabb haladásra. Az Új Életben most építik — saját építőbrigáddal — a szakosított szarvasmarhatelepet Ez csak 1973-ban lép be a termelésbe, de már a tejkezelők megvannak, állatorvos és technikus is dolgozik már a szövetkezetben. Két év alatt pedig kiképezik a még hiányzó állattenyésztőket. Szorgalmazzák a tanulást El lehet mondani: jól gondolkoznak, amikor szorgalmazzák a tanulást. A múlt évi nagy árvíz után mindössze 16 mázsa napraforgót csépeltek, a többi termésük mind a víz martaléka lett, mégis az állattenyésztésből, a tartalékalapjukból, a zöldségtermő terület újraültetésével elérték, hogy a tervezett jövedelem 80 százalékát kifizették és nem lettek mérleghiányosak. Az előző évekhez képest ugyan csökkent a jövedelem, az 1 tagra jutó átlag most csak 10 500 forint volt, de mégsem hagyta cserben senki a szövetkezetek sőt jönnének vissza, akik korábban elmentek. Itt nehéz újabb tagokat fogadni, mert csupán 2,9 hold jut egy tagra. Ilyen kevés fődből csak további intézitással, az emberek tudásának fejlesztésével tudnak még többet kihozni. Csikós Baktat ÚJ TAKARMÁNYSILÓ. A Nyíregyház! AGROKIR Vállalat raktárudvarán új cikk, a 13 köbméter űrtartalmát takarmányszárító tartály példányai sorakoznak. Hannat Jásszt felvétel* Egyetértek azzal, hogy a férfiaknak segíteniük kell a háztartásban. Sajnos, a házias férfi mindig humoros figura. Gyökeres, forradalmi változás csak akkor lesz ezen a téren, ha a képzőművészet és az irodalom népszerűvé teszi a házi munkát végző férfiú alakját. Most mi a helyzet? A szobrászok lovon ülő, íjazó, diszkoszt vető, szétterpesztett lábbal a semmibe meredő, fegyvert hordozó férfiakat mintáznak meg. Milyen szép lenne pedig egy meztelen férfi, márványból vagy bronzból, amint éppen tányért törülget! A tanárnő így magyarázna a köréje sereglő diáklányoknak: — Jól nézzétek meg ezt a szobrot! Figyeljétek meg, milyen elszántan, büszkén törülget.. Mintha csak azt mondaná a hitvesének: „Nem addig, asszony, ez az én dolgom!” Látszik az arcán, hogy ez a férfi akkor sem adná ki a kezéből a konyharuhát, ha rátörne az ellen... ugye, szép? Mi jellemzi ezt a szobrot, lányok? Három szóban foglalhatjuk össze: erő, szépség, háziasság! Ha így lenne, sokkal nagyobb kedvvel dolgoznának a férfiak a háztartásban. A festők is sokat tehetnének az ügy érdekében. Megfesthetnék például a mosógéppel mosó apát, a főzőcskéi, férjet babos köténykében, babos főkötőben, vagy a parkettát kefélő aggot,rőt alkonyati fényben. Akkor igen, akkor büszkén végeznénk házi munkát. De se szobor, se festmény? Az íróknak is részt kell venniük ebben a népszerűsítő munkában, írjanak regényeket olyan férfiakról, akik nem ijednek meg egy palacsintasütéstől, akik szőrén ülik meg a partvist, akik az utolsó csepp szidojukig fényesítik a kilincset. Íme, egy példamutató regényrészlet: J Géza híres volt a dunsztosairól. Ha az asszonyok véletlenül bekukkantottak méléskamrájába, szemük elhomályosodott a gyönyörűségtől, és azt suttogták: — Ah, milyett ismert férfi. Senki sem tudott olyas, elegánsan ablakot mosni, minek. Halált megvető bátorsággal állt a nyitott ablakban, és fütyörészett. Midőn végigment es utcán, tömött cekkerrel a kezében, sorra kinyíltak az ablakok és szőke, barna, fekete leányfejek bámultak utána...” Ha ilyen regényeket imának rólunk, akkor igen, akkor minden férfi belevetné magát a házi munkába. Akkor érdemes lenne. De így? Most csak kacagás, gúny az osztályrészünk is legjobban a nők kacagnak, gúnyolódnak rajtunk. Ki érti ezt? Minket lelkesítem beli. Szép esóink pMsmattaMssal, htd»ttfd«gitoA. mMeetint»műk mm karai dallal ás akkor mi Hmjfal hajrá! hajrá!.«, Um elmegyünk haza!eak bum •mih msst' Mikes György: Második műszak