Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
*d. 9 A megyei pártértekezleten elhangzottak nyomán Több tégla a szabolcsi gyárakból Beszélgetés Pinczés Andrással, a Hajdú-Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójával A megyei pártértekezleten is elhangzott: a IV. ötéves tervben húszezer lakást kell felépíteni Szabolcs-Szatmár megyében, ötezerrel többet mint az előző öt év alatt. Fokozódik az iparosítás üteme is. A korszerű építési módszerek, az előre gyártott építőelemek gyors elterjedése ellenére is egyre több hagyományos építőanyagra — téglára, cserépre — is szükség van. Ezek ismeretében beszélgettünk Pinczés Andrással, a Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójával. — Hogyan jelentkezik ez az igény a vállalatnál? Milyen lehetőségeik vannak? — A tégla iránti kereslet 1968—69 évben — előző évekhez viszonyítva — visszaesett Több gyárban olyan nagy mennyiségű készletek halmozódtak fel, ami már veszélyeztette a folyamatos termelést. Az elmúlt év kezdetén azonban már a jelzések azt mutatták, hogy az igény növekedik. A kedvező feltételekkel igénybe vehető lakásépítési kölcsönök növekedése, a III. ötéves tervidőszak utolsó évére jellemző fokozódó ütemű beruházások a tégla iránti keresletre is jelentős kihatással voltak. Készleteink az első negyedévben az 1—2 napos termelési szintre csökkentek le és egész évre jellemző volt a téglahiány. Több jogos igényt kielégíteni nem tudtunk. Két számadat: égetett téglatermelés; 1965-ben 132 230 000 darab volt, 1975-ben 167 000 000 lesz. Ebből a Szabolcs-Szat-' már megyei termelés" 1905 ben 26 290 000, 1975-ben 64 910 000. Szabolcs-Szatmár megyében tehát tíz év alatt közel két és félszeresére növekedik a termelés. — Igen. A téglaipar fejlesztése a III. ötéves tervidőszak alatt kezdődött, de a nagyobb ütemű fejlesztésre, korszerűsítésre a IV. ötéves tervben kerül sor. Vállalatunk a III. ötéves tervidőszak alatt kapott lehetőséget nagyobb volumenű fejlesztésre. Fehérgyarmaton egy új téglagyárat helyeztünk üzembe 1970-ben 42 millió darab téglakapacitással. Sajnos, az árvíz ezt a gyárunkat is közvetlenül érintette, így termelési növekedése nem következett be olyan ütemben, mint ahogy azt terveink tartalmazták. Az elmúlt évi elmaradás okát elsősorban az árvíz következményeiben és a tavaszi rendkívül kedvezőtlen időjárásban kell keresni. — Lehetséges-e törleszteni az adósságot? — Az adósság törlesztésének — különösen Szabolcs- Szatmár megyében — kedvező lehetőségei vannak. A tégla iránti kereslet és ezek között az árvíz sújtotta vidék helyreállítási munkálatai a fehérgyarmati üzem gyors helyreállítását követelte meg. Így a gyár termelését rövid idő múlva ismét meg tudta kezdeni. Rendkívül sok segítséget kapott ez az üzem a helyreállítás után. Ezért ezúton is ismételten köszönetet mondunk a helyreállításban részt vevő vállalatoknak. Vállalatunk az árvíz sújtotta vidék helyreállításához előirányzott falazóanyag szállítási kötelezettségének az iparágon belül a legrövidebb idő alatt tett eleget. Dolgozóink 1970. május 15-től , év végéig szabad szombatjukról lemondva, számos vasárnapi műszak szervezésével 14 millió téglát hordtak ki, ami jelentős mértékben járult hozzá az újjáépítéshez. Szabolcs megyei gyárak vasárnapi kihordásának eredményei : Tiszavasvári 350 000, Tiszabercel 432 000, Fehérgyarmat 700 000 darab. — Mit várhatunk ettől az évtől? — Úgy vállalati, mint Szabolcs-Szatmár megyei vonatkozásbanerőfeszítéseket teszünk arra, hogy az igényeket kielégítsük, de megítélésünk szerint még a bázishoz viszonyított 25 milliós többlettermeléssel sem tudunk eleget tenni — legalábbis vállalati szinten — a jelentkező igényeknek. — Tudomásom szerint a nyers tégla gyártása már megkezdődött. — Termelő berendezéseink készen álltak a március 1-i indulásra. Célunk volt, hogy még kockázatvállalással is — számolva a fagyveszéllyel — indítjuk március 1-én gyárainkat. Tervünk nem sikerült, mert a közbejött 4—10 fokos fagyban még kockázatvállalással sem lehet indulni. Március 15-re azonban már olyan kedvező időjárás köszöntött be, hogy minden gyárunk megkezdhette a termelést. Szabolcs-Szatmár megyei gyáraink közül ki kell emelni tiszavasvári gyárunk dolgozóinak igen jó eredményét, mivel terven felül 460 DOO téglával termeltek többet Ez az eredmény a többi gyárak között is egyike a legkiemelkedőbb teljesítményeknek. Ugyancsak meg kell említeni a tiszaberceli gyár eredményét is, ahol 211000 téglával teljesítették túl előirányzott tervüket. A fehérgyarmati gyár erősen csökkentett nyersgyártási tervét ugyan túlteljesítette, azonban a tervezett termelési felfutására csak május 1-re lehet számítani A termelési folyamat biztonságához ugyanis még szükséges olyan műszaki megoldások elvégzése, ami az április hónapot igénybe veszi. Ebben az évben már 23 millió darab téglával termel többet a gyár az 1970 évhez viszonyítva. Köztudott, hogy a számos kézi árvíz utáni újjáépítés tovább tart. Lényegesen nagyobb ütemben iparosodik Szabolcs-Szatmár megye. Ki tudják-e elégíteni ezt az igényt téglával a megyei gyárak? — Véleményem szerint — előre gyártott elemekkel való építkezés arányának ismerete nélkül is — a jelentkező igényeket vállalatunk ki tudja elégíteni. 1971-ben azonban átmenetileg még számítani lehet a téglahiánnyal. Tiszabercelen nem tervezünk 1972. január 1-től cserépgyártást, mert fagyállóságát tekintve a cserép minősége nem felel meg a szabvány előírásainak. A IV. ötéves tervidőszak alatt egy 16 milliós kapacitású cserépgyár építését tűztük ki célul, azon a területen, ahol az anyag alkalmas jó minőségű cserép előállítására. Az anyag felkutatása folyamatban van. — Számításba jöhet-e a tiszaberceli gyár fejlesztése, esetleg új, korszerű, a fehérgyarmatihoz hasonló syárítése? — Tiszaberceli gyárunk agyaga jó minőségű tégla előállítására alkalmas. Új gyár létesítését nem tervezzük a IV. ötéves tervidőszak alatt. Azonban tervezzük egy korszerű vácuumprés beállítását, ami lehetőséget ad a korszerűbb üreges téglák előállítására. Megjegyzem, ebben az évben már a gyár megkezdte a B. 30-as üreges tégla üzemszerű gyártását. Tóth Árpád A KISZ-kongresszusra készülnek megyénk fiataljai Kongresszusra készül a KISZ. A nagy eseményhez méltó programot állított öszsze megyénk fiatalsága is. Az események közül néhány: tavasszal és ősszel „kommunista vasárnapokat” szervez a KISZ, s ennek keretében társadalmi munkában segítik saját üzemeik legfontosabb feladatainak teljesítését. Aktívan részt vesznek megyénk fiataljai a „Barátság II. kőolajvezeték” és a „Tisza II. vízlépcső” építési programjának megvalósításában. Több szakmai, ifjúsági tanácskozást is tartanak a kongresszus évében. Májusban rendezik meg a fiatal műszakiak harmadik megyei tanácskozását, s újra meghirdetik a korábbi években sikeresen szervezett szakdolgozat-pályázatot. A fiatal műszakiak részére megyénk tíz nagy üzemében tanácskozást szervez a KISZ, ezzel is élénkítve a fiatal szakemberek bekapcsolódását a társadalmi életbe. A szakmunkásfiatalok számára meghirdetik a „Vagyok olyan mester, mint te” című pályázatot. A mezőgazdasági üzemekben és a tsz-ekben a helyi védnökségvállalások szélesítésével elsősorban az állattenyésztésben kíván segítséget adni szakmai mozgalmaival a KISZ. Ezek közé tartozik a húsprogram megvalósítása. Megrendezik az ifjúsági szocialista brigádok vezetőinek megyei tanácskozását. Hasonló megyei rendezvényre kerül sor az ifjú mérnökök és technikusok bevonásával. Jelentősnek ítélik a KISZ vezető testületei az 1971. évi „Kiváló ifjú dolgozó” és a „Szakma ifjú mastere” mozgalmakat. A fásítási hónap során már jó eredményeket értek el a fiatalok. Megyénkben hirdették meg ugyanis az „Ültessetek annyi fát, ahány évesek vagytok” mozgalmat. A kongresszus jegyében ebben az évben először szervez rendszeresen a KISZ ifjúságpolitikai napokat, amelyeken az ifjúsági szövetség felkérése alapján párt-, tanácsi és társadalmi vezetők tájékoztatják a frakciókat politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekről. Í KELET-MAGYARORSZÁG I. oldal KÉPVISELŐJELÖLTEK 19-es számú választókerület Dr. Sándor Erzsébet az iránta tanúsított tisztelet, mint a közvetlenség. Régi ismerősnek tartják Fehérgyarmaton, pedig nem idevalósi. Törökszentmiklósról származott a szatmári vidékre. Az itt élő, dolgos, egyszerű emberek éppen olyanok számára, mint a földiek. A fiatal orvosnő munkáskörnyezetben nőtt fel, a kétkezi munkások kenyerét ette jó ideig, ő maga is dolgozott a törökszentmiklósi gépgyárban, a munkásélet adta számára az első kitekintést, hogy igyekezzen tovább látni szűkebb munkáján. Sándor Erzsébet élethivatásul a gyógyító munkát tűzte célul maga elé, s vállalta az ezzel járó nehézségeket is. Azok közé tartozik, akiknek nem az a fontos, hogy városban maradjanak. A hivatás öröme, izgalma, a visszaadott egészség foglalkoztatja. Ezért is jött az egyetem elvégzése után Szabolcs-Szatmárba. A mátészalkai kórházban kezdte a gyógyító munkát, majd „szélebbre”, Fehérgyarmatra került, a kórház megnyitása óta gyógyítja a szatmári embereket Hét éve fehérgyarmatinak vallja magát, s nerü érez emberfeletti áldozatot, hogy vállalta a távoljárási székhelyen az orvosi munkát Pedig sok áldozattal, lemondással is jár itt élni és dolgozni. A fiatal orvosnő egyéniségéből, élethivatásának komolyságából ered, hogy fogékony minden emberi probléma, közös társadalmi ügy iránt Szűkebb környezetében, a kórházi szakszervezeti bizottságban is adódtak tennivalói, de a Hazafias Népfrontbizottság megbeszélésein még szélesebbre tárultak a kapuk. Talán akkor érezte mindezt a legerősebben, amikor a megtisztelő hírt közölték vele: a népfront javasolja a 19-es választókerület jelölőgyűlésén képviselőjelöltnek. Azok sem szóltak a jelölése ellen, akik más javaslatot is tettek. Ezt a népszerűséget pusztán a hétéves ottlakással aligha érhette volna el dr. Sándor Erzsébet. Ez a néhány év több volt, mint egy fedél alatt élni a fehérgyarmatiakkal, inkább hasonlít ahhoz a meghitt viszonyhoz, amit a népnyelv így fejez ki: „Egy sót, egy kenyeret eszik velünk..." 19-es számú választókerület Széles Lajos Hónapokig nem aludt, alig evett, éjjelnappal talpon volt. Utána Járta a szatmári vidéket, terepjárón, kétéltőt, helikopteren, gyalog. Széles Iajos, a Fehérgyarmati Járási Tanács VB. elnöke nemcsak ott volt a katasztrófától szenvedő emberek között. Ott is élt közöttük. Nem egyszer vette le a lábáról a fáradtság. Sokan nem tudták megérteni, hogyan bírja: örökösen a községekben, s mint a járás egyik vezetője a mentés, a kitelepítés, később az újjáépítés „parancsnoki” posztjain. Ez a hallatlan szívósság nem aszkézisből, különleges adottságból táplálkozott Akire húsz vagy több éve, jól ismerik őt, azok tudták, az újra töltődi energiát a cselekvés öröme nyújtotta számára. Szereti a szatmári embereket, de ez a jellemzés színtelen, szürke lenne, ha ismerői nem tudnák felidézni az évei* során megnyilvánult sok-sok találkozást jóban-rosszban. „Nem tudtunk olyan egyéni vagy között bajjal, gonddal hozzá menni, hogy ne segített volna.” — mondták róla a közelmúlt napokban. Valójában ezt is „betudhatnánk" amolyan előírt kötelességnek. De ott feszül mögötte az a plusz is, amit Széles Lajos az évek során nyújt környezetének. Nem adakozási vágyból, jótékonykodásból — természetes kommunista emberségből. Másként nem is tud élni és dolgozni. „Nem olcsó népszerűsködéssel kedveltette meg magát. Hanematettein keresztül" — így hangzott az egyik vélemény. Ő volt az egyik fáradíttatatlanu átrajzolója az árvíz utáni Szamos mentének. Új házak, utcák, vízvezetékek, emeletes épületek, iskolák, művelődési házak — nemcsak megálmodója, — egyik kikovácsolója is. Sokan emlékeznek rá hogyan képviselte a járásban járó országos vezetők, miniszterek, az újjáépítési bizottság előtt a több ezer bajba jutott ember érdekeit. Tárgyilagos józansággal, követelőzések nélkül, de a megfelelő támogatást kérve, nem nagyítva és nem csökkentve a keleti országrészen ütött sebeket, melyek ma már gyógyulófélben vannak. Optimista, és egyik jellemzője, de nincs ideje és kedve megnyugodni. A fehérgyarmati jelölőgyűlésen megnyilvánult bizalom elől — ahol képviselőjelöltnek javasolták — kitért, de a másik jelölőgyűlésen, Szatmárcsekén újra kérték... Széles Lajos neve felkerült a képviselőjelöltek listájára. Egy több mint húszéves helytállásnak szólt ez. Olyan mozzanat ez az életében, amely erőt kölcsönözhet, hogy még többet tehessen majd. „Szívélyes és végtelenül türelmes.” — Ez volt az első vélemény dr. Sándor Erzsébet fehérgyarmati körzeti orvosról, amikor találomra megkérdeztük a helybeliektől, milyennek ismerik a doktornőt. Néhányan „Erzsike doktornőnek” nevezték, amelyben éppúgy benne van A szoba zsúfolásig megtelt. Mindenki látni akarta Zolikát, aki ismét ötöst hozott haza. Az ünnepelt, csikós frottirköntösben, a díványon hevert. A mama csokoládéval etette, a nagymama pedig fényképeket készített róla. Az idősebb, szikár, szemüveges asszony — Zoli nagynénikéje — a bajnok kuglifejét gyúrta, gyengéden, szakértő kezekkel. Nem meszsze a díványtól, szerényen, félrehúzódva, néhány kislány állt, rajongó pillantásokat vetettek a hősre, aki újra győzött, újra ötöst kapott. Zolika tavaly még amatőr diák volt, csak az idei tanévben lett profi. Tavaly még nem kért pénzt az ötösökért, megelégedett egy-egy könyvvel, kézszorítással, néhanap egyegy franciakrémessel. Az idén azonban profiszerződést írt alá a családjával: minden egyes ötösért három forintot kap, per köp*. Ez azt jelenti, hogy egy jó osztályzatért — a családtól és a rokonságtól — húsz-huszonöt forintot is összeszed. Ma délelőtt, a fizikaórán, Schulteisz tanárral mérkőzött. A viadal tizenöt percig tartott és harminchat diák szorongott a lelátókon. A fizikatanárt „szemüveges bombázónak” nevezik az iskolában, mert valóságos kérdésbomba záport zúdít ellenfeleire. — Nehéz volt? — kérdeztem Zolikát, aki éppen málnaszörpöt kortyolt félig lehunyt szemmel. — Hát nem volt könnyű — felelte a bajnok. — Az ötödik perc végén már-már feladtam a küzdelmet. Azokban a pillanatokban úgy éreztem, hogy mindennek vége: az agyam nem fog, a nyelvem nem forog, sőt a számat sem tudom kinyitni... A mama áhítattal hallgatta, a nagymama pedig egy törülközővel legyezgette Zolit. A rajongó kislányok közelebb húzódtak a díványhoz. — A hatodik percben elhatároztam: nem adom meg magam. Küzdeni fogok. S attól kezdve úgy harcoltam, mint egy berberoroszlán. Minden kérdésre pontosan, késedelem nélkül válaszoltam, és végül győztem... ötöst kaptam!... Nem faggathattam tovább a győztest, mert a nagynéni dühösen rám mordult: — Na, most már eleget kérdezett... A gyereknek pihennie kell! Az ajtóban öszszeütköztem a menedzserrel, Zoli apjával. — Helló! — mondta ő, szivarral a szájában, és mutatóujjával hátratolta fején a kalapját. — Helló! — feleltem. — Beszélhetnék önnel? — Beszélhetek, Zoli? —– kérdezte a papa. A fiú nem felelt, csak fáradtan, beleegyezően legyintett. Kimentünk a szobából. A menedzser megkínált egy szivarral, aztán büszkén így szólt: — Mit szól a sráchoz? — Gratulálok! — Köszönöm... Nos, mi akar tudni, öregfiú? — Mi igaz abból, hogy ezért az ötösért Zolika 19568 forintot és 47 fillért zsebel be a családjától? — Sok mindent beszélnek az emberek — nevetett a menedzser. — Ezért az ötösért, bizalmasan közlöm magával, huszonnégy forintot kap. — Szép pénz! És legközelebb kivel kerül össze? — Alighanem Zimányival, Közép-Európa legszigorúbb irodalomtanárával. Nagy mérkőzés lesz, de én bízom a srácban. Este bankettet rendeztek a profibajnok tiszteletére. Nekem is volt meghívóm, de nem mentem el. Nincs szmokingom. Mikes György: PROFI