Kelet-Magyarország, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

* oldal •WEflf.- lfSÓTÁLOtt§2 A & (Folytatás az 1. oldalról) a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke,­­­dr. Gál Tivadar, a Miniszter­tanács titkárságának vezető­dj -je. Jelen volt a búcsúztatás­­­­nál. dr. Zoltán Rabay, a Csehszlovák Szocialista Köz­­­­társaság budapesti ideiglen , k­es ügyvivője. " A magyar küldöttség a dél- V előtti órákban érkezett meg Prágába. A prágai Ruzyne repülőtéren a magyar kor­mányfő fogadására megje­lent Lubomir Strougal mi­niszterelnök, Vasil Bilak és Josef Kempny, a CSKP KB titkárai, Josef Korcák és Jan­­ Gregor, a kormány elnökhe­­­­l­yettesei, Iradko Kaska, Martin Dzur és Pavol Bahyl miniszterek, valamint Pavel Auersperg, a CSKP KB osz­tályvezetője és Frantisek Krajcic, a külügyminiszter első helyettese. Fock Jenő megérkezése­­ után rövid nyilatkozatot tett a csehszlovák és magyar sajtó képviselőinek. Arra a kérdésre, hogy mi lesz tár­gyalásainak fő témája, kije­lentette: — Megbeszéléseink fő té­mája, ha ezzel Strougal elvtárs is egyetért, három kérdéscsoportot foglal ma­gában. Először is teljes őszinteséggel tájékoztatjuk egymást országaink helyze­­téről, gondjainkról, problé­máinkról. A másik téma a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek megbeszélése. A harmadik tárgykör pedig, s ez talán a legfontosabb, vagy a legnagyobb helyet el­foglaló kérdés, a két ország további kapcsolatainak épí­tése. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke prágai tartózko­dásának első napján a déli órákban látogatást tett Lud­­vik Svoboda hadseregtábor­noknál, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöké­nél. Az elnök a prágai vár­ban lévő dolgozószobájában fogadta Fock Jenőt, akit el­kísért L­ubomír Strougal csehszlovák, miniszterelnök, valamint Vince József, ha­­­­zánk prágai nagykövete és Frantisek Dvorsky, budapes­ti csehszlovák nagykövet. A két államférfi igen szívé­lyes, baráti beszélgetést foly­tatott. Fock Jenő felelevenítette korábbi csehszlovákiai láto­gatásait, valamint a hazánk­ban is nagy tiszteletben ál­ló Svoboda elnök 1971-es magyarországi útját. Ludvik Svoboda meleg hangon szólott magyarorszá­gi élményeiről. Emlékezetbe idézte, hogy a két világhábo­rú között Kárpátalján telje­sített katonai szolgálatot, s itteni magyar nemzetiségű kiskatonái kedvéért megta­nulta a magyar nyelvet. Sza­batos magyarsággal, kitűnő kiejtéssel hozzátette: valami­kor folyékonyan társalog­tam, ma már azonban kijöt­tem a gyakorlatból. Annak idején többször is Magyaror­szágon töltötte szabadságát,­­ később, a Nagy Honvédő Há­ború idején, a fasizmus el­leni harcban pedig egységé­ben szolgáltak magyarok. Fock Jenő miniszterelnök megjegyezte, hogy ily módon Svoboda elnök több idő­szakban is megismerhette hazánkat, láthatta az időköz­ben bekövetkezett nagy tör­ténelmi változásokat. „Nagy­ra becsüljük azt a tényt, hogy voltak olyan magyarok, akik Svoboda elvtárs pa­rancsnoksága alatt harcol­tak” — mondotta a Minisz­tertanács elnöke. Mind Svoboda, mind Fock Jenő befejezésül hangsúlyoz­ta a két állam minden terü­leten sikeresen fejlődő poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis együttműködésének fon­tosságát. A délutáni órákban a Hradzsinhoz közel fekvő Hrzan palota történelmi ter­meiben megkezdődtek Fock Jenő magyar és Lubomir Strougal csehszlovák minisz­terelnök hivatalos tárgyalá­sai. Az esti órákban a tárgyalá­sokról kiadott közlemény megállapítja: a szerdai tár­gyalásokon a két kormá­n­yyfő megvizsgálta a csehszlovák— magyar kapcsolatok elért színvonalát és megtárgyalta a két ország együttműködésé­nek elmélyítésére és kiszéle­sítésére irányuló javaslata­itat. Lubomir Strougal, a cseh­szlovák szövetségi kormány elnöke szerdán este a prágai vár új galériájában ünnepi vacsorát adott Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének tiszteletére. A vacsorán a két küldöttség tagjain kívül részt vettek: Vasil Bilak, Peter Jo­­lotka, Josef Kempny, Josef Tisztelt miniszterelnök elvtárs! Drága magyar ba­rátaink, elvtársnők és elv­társak ! Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizottsága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ne­vében örömömet fejezzem ki, hogy elfogadták meghí­vásunkat és eljöttek, ha na­gyon rövid időre is Cseh­szlovákiába. Az önök láto­gatásának nagy jelentőséget tulajdonítunk, főként azért, mert további lépést jelent sokoldalú kapcsolataink el­mélyítése és kiszélesítése te­rén. Népeink barátsága és együttműködése közös osz­tályérdekekből és a szocia­lista építés céljainak egysé­géből fakad. Hozzájárul az egység megszilárdításához a szocialista közösség országai között, melyek mindenek­előtt annak fő ereje és tá­masza a Szovjetunió érde­meként oly jelentős sikere­ket érnek el mind belső fej­lődésükben, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok te­rén. Hála a szovjet békeoffen­­zívának, melyet az egész vi­lág haladó közvéleménye nagy reményekkel fogadott és támogat, megváltozóban van az általános nemzetközi helyzet, a társadalmi hala­dás és a béke javára. A békeszerető erők nagy sikere, a véres háború be­fejezése Vietnamban. Szocialista országok által támogatott vietnami nép sok éves harca után az Amerikai Egyesült Államok rákény­szerült arra, hogy megszün­tesse agresszióját, és tárgyal­jon az igazságos békéről a közeljövőben Párizsban ösz­­szeülő konferencián. Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy a szocia­lista országok energiája és türelmes erőfeszítései, me­lyeket az úgynevezett né­met kérdés megoldása és a Német Demokratikus Köz­társaság hivatalos elismeré­se érdekében fejtettek ki, pozitív eredményeket ho­zott. E politikánkat folytat­ni fogjuk. A Magyar Nép­köztársasággal végül kinyil­vánítjuk jóakaratunkat, hogy normalizáljuk kapcsolatain­kat a Német Szövetségi Köz­társasággal, ami kétségkívül hozzájárul a többi európai probléma megoldásához és Koreák, a CSKP KB elnöksé­gének tagjai, valamint Franti­sek Hamouz, Jan Gregor, Ka­rol Laco, Matej Lucan, Jind­­rich Zahradnik, a kormány elnökhelyettesei. Az ünnepi vacsorán Lubo­mir Strougal és Fock Jenő pohárköszöntőt mondott­ a világ e része nemzetközi légkörének további javításá­hoz. Ma megkezdődtek meg­beszéléseink és megelége­déssel mondhatom, úgy foly­nak, ahogy közeli és jó ba­rátok között szokás, őszintén, szívélyesen és a kölcsönös megértés szellemében. A csehszlovák—magyar kapcsolatok főleg gazdasági területen való további el­mélyítésének szükségleteiből indulunk ki — mondotta, és utalt a KGST-n belüli in­tegráció jelentőségére. A csehszlovák—magyar együttműködés továbbfej­lesztése számára kétségkívül alapvető jelentőséggel bír­nak majd a közös nagy ter­vek, mint például az Adria kőolajvezeték építése, a du­nai vízi erőművek és a szé­les együttműködés a sze­mélygépkocsik gyártása te­rületén, hogy csak a legje­lentősebbeket említsem. Megbeszéléseink során egyetértőleg értékeltük a Csehszlovákia és Magyaror­szág közötti együttműködés pozitív fejlődését az okta­tásügy, a tudomány és a kultúra, valamint a sport területén. Megállapodtunk abban, hogy itt még sok tartalék és lehetőség talál­ható, amelyek felhasználá­sára közösen fogunk töre­kedni. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy meg­beszéléseink tartalommal töltik meg a testvérpártja­­ink vezető képviselői, Husák és Kádár elvtársak múlt év júliusi pozsonyi találkozója során született megállapodá­sait. Az ön látogatása to­vább szilárdítja­­a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti baráti és szövetsége­­si kapcsolatokat és új ösz­tönzést ad az országaink kö­zötti együttműködés kiszéle­sítése számára. Engedje meg tisztelt Fock elvtárs, hogy emeljem poha­ram­az, ön egészségére, kül­döttsége tagjainak egészségé­re és az itt jelenlévők egész­­ségére, testvérpártjaink to­vábbi sikereire, országaink. nép°jn]­ testvériségére­­ és együttműködésére, országa­ink felvirágzására, a Szovjet­unióval és a szocialista kö­zösség többi országával való egységes és szilárd szövetség­ben. Örömmel tapasztaljuk, hogy e téren kifejtett fára­dozásaink gyümölcsei érle­lődnek és Európában kiraj­zolódnak a két világrend­szer közötti konstruktív együttműködés lehetőségé­nek körvonalai. Az európai realitások felismerése jegyé­ben a Német Szövetségi Köz­társaság jelenlegi kormánya több olyan pozitív lépést tett, amelyet kormányunk megelégedéssel vett tudo­másul. úgy véljük, hogy ezt a kedvező folyamatot közös erőfeszítésekkel tovább kell fejleszteni. Arról is szólni kívánok, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az eltelt másfél évtizedben kidolgozott és be­vált politikai irányvonala változatlan, hazánkban to­vább dolgozunk a X. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásán. Politikánk meg­valósításával előbbre lépünk a szocialista társadalom épí­tésének útján, erősödik tár­sadalmunk szocialista jellege. Központi Bizottságunk leg­utóbbi novemberi állásfog­lalása kiegyensúlyozott bel­politikai helyzetről adott ké­­pet. Helyzetértékelésünket és állásfoglalásunkat a tenniva­lókról helyesli és támogatja az ország népének közvéle­ménye. Gazdaságpolitikánk megfelel a kongresszus irány­­vonalának, gazdaságirányí­tási rendszerünk hazánkban alkalmas és hatékony eszköz a szocialista építés szolgála­tában. Kedves elvtársak! Nagy örömmel és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a csehszlovák—magyar kap­csolatok az élet valamennyi területén sokoldalúan és eredményesen fejlődnek. Mélységesen egyetértek Strougal elvtársnak azzal a megállapításával, hogy né­peink barátsága és együtt­működése a közös osztályér­­­­dekákból és a szocialista épí­tés céljainak egységéből fa­k­ad.­­ Tárgyalásaink során kife­jezésre jutott — és én a ma­gam részéről ezt természe­tesnek találom — hogy két­oldalú kapcsolataink fejlesz­tése ma elsősorban a gazda­sági együttműködés terüle­tén kívánja meg a legtöbb figyelmet. Ezt szükségessé­ teszi a KGST komplex prog­ramjából adódó feladatok megvalósítása is. Örömmel tapasztaljuk, hogy a magyar —csehszlovák ke­reskedelmi kapcsolatokat, az árucsere-forgalmat az utób­bi években dinamikus fejlő­dés jellemzi és úgy gondo­lom, hogy reális célkitűzés, hogy ezt a fejlődési ütemet a további években is fenn­tartsuk. Mind nagyobb jelentőséget kapnak azok a Strougal elv­­társ által is említett nagy­szabású közös tervek, melyek­­jelentősen hozzájárulnak népgazdaságaink fejlesztésé­hez, korszerűsítéséhez. Ma­gam is hangsúlyozni kívá­nom, hogy szükségesnek és megérettnek tartjuk a koope­ráció és specializáció erőtel­jesebb kiszélesítését, minden szinten. Megítélésünk szerint gaz­dasági kapcsolatainkban, kü­lönösen a kooperáció és a specializáció terén számos kiaknázatlan lehetőség kínál­kozik.­­ Külön is hangsúlyozni sze­retném azoknak a lehetősé­geknek jobb és szisztema­­tikusabb feltárását és kiak­názását, amelyek a népeink közötti jobb megismerés esz­közei lehetnek, nevezetesen a kultúra, a tudomány, az oktatás, a sport és végül, de nem utolsósorban a turiz­mus. Nagy örömmel és várako­zással léptünk a testvéri Csehszlovák Szocialista Köz­társaság földjére, azzal a biztos tudattal érkeztünk vendégszerető hazájukba, hogy küldetésünkkel nemes és tiszta ügyet szolgálunk. Habár tárgyalásainknak még csak első szakaszát fejeztük be, meggyőződéssel jelenthe­tem, hogy megbeszéléseink, eszmecseréink mindenben igazolták várakozásainkat —­­mondotta Fock Jenő, s poha­rát a vendéglátó egészségére, a csehszlovák párt és nép további sikerére emelte. • •Ön népi vacsora a magyar* küldöttség­ tiszteletére Lubomir Strougal pohárköszöntője Fock Jenő pohárköszöntője Tisztelt Strougal elvtárs! Tisztelt Strougalova elvtárs­nő! Kedves elvtársak és elv­társnők! Engedjék meg, hogy min­denekelőtt őszinte köszöne­­temet fejezzem ki a meleg, elvtársi és baráti fogadta­tásért, melyben bennünket részesítettek. Nagy örömmel tettem eleget a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya meghívásának. Mostani látogatásomra úgy tekintek, mint a két szoci­alista ország közötti szoros baráti együttműködésből fa­kadó testvéri kapcsolatok ápolásának hosszú, évek óta általánossá vált és gyakor­latban kipróbált helyes mód­szerére. Osztom Strougal elvtárs nézetét, értékelését a nem­zetközi helyzetről, melyben mostani találkozónk létre­jött. Nagy megelégedéssel ta­pasztaljuk, hogy a Szovjet­unió, a szocialista országok következetes lenini békepoli­tikájának eredményeként a nemzetközi életben tovább erősödtek azok a tenden­ciák, melyek a világbéke és általában a haladás erőinek térnyeréséhez vezettek és ve­zetnek. Testvéri együttműködé­­­sünk és sokoldalú kapcsola­taink szilárd alapokon nyug­szanak. Immár közel három évtizede nemzeti és nemzet­közi érdekeink szolgálatá­ban, szuverenitásunk és biz­tonságunk védelmében a Szovjetunióval és a baráti szocialista országokkal a pro­letár internacionalizmus alapján erősítjük egységün­ket és együttműködésünket. A Magyar Népköztársaság kormánya valamennyi béke­szerető, haladó erővel együtt örömmel Üdvözölte a viet­nami fegyverszünet megkö­tését, melyben kifejezés­re jut korunknak az az alapvető igazsága, hogy a Szovjetunió, a szocialista ál­lamok támogatását élvező minden nép a győzelem re­ményében veheti fel a küz­delmet a céljaiban változat­lan, de erejét és befolyását tekintve egyre gyengülő im­perializmussal szemben. Kormányunk és az egész magyar nép nagy megnyug­vással és bizakodással figye­li a szűkebb világ, az euró­pai kontinensen végbemenő fejleményeket. 975. február 10 Közlemény Kissinger hanoi tárgyalásairól • A fogolycsere fejleményei — Újjáépítés a VDK-ban Hanoiban és Washington­ban egyidejűleg tették közzé a Pham Van Dong miniszter­­elnök és Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója tárgya­lásairól szóló közleményt, amely a többi között beje­lenti, hogy az Egyesült Ál­lamok és a VDK közös bi­zottságot állítanak fel a két ország közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésére. A közlemény megállapítja, hogy Kissinger és a VDK ve­zetői „őszinte, mélyreható és konstruktív eszmecserét” folytattak a párizsi megálla­podásról, a tűzszünet problé­máiról és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok kapcso­­latainak rendezése elősegíti majd a tartós béke megvaló­sítását Vietnamban, és hozzá fog járu­lni az indokínai és délkelet-ázsiai béke ügyé­­hez” — hangsúlyozza a töb­bi között a közlemény. ■k A VDK kormánya jóval a tervezett időpont előtt bo­csátja szabadon a fogságába esett amerikaiak második csoportját. Az AFP francia hírügynökség hanoi tudósí­tója illetékes forrásra hivat­kozva arról adott hírt, hogy „küszöbön áll” további 20 amerikai fogoly átadása az amerikai hatóságoknak. A tudósító emlékeztet arra, hogy a párizsi megállapodá­sok értelmében a foglyok második csoportjának szaba­don bocsátása csak 14 nap­pal az első csoport szabadon engedése után, vagyis feb­ruár 27-én lenne esedékes. A VDK kormányának ez az újabb gesztusa jóindulatról, a Párizsban aláírt béke­­megállapodás lelkiismeretes végrehajtásáról tanúskodik. ★ Kedden a késő délutáni órákban Hanoiba érkezett a MALÉV különjáratával a vietnami nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság ma­gyar tagozatának második csoportja. A csoport tisztele­tére röviddel megérkezése után Hoang Van Tien kül­ügyminiszter-helyettes va­csorát adott. A magyar csoport szerdán reggel tovább repült Sai­gonba. Hanoi fogadásán és búcsúztatásán a VDK kül­ügyminisztériumának és hon­védelmi minisztériumának magas rangú képviselőivel együtt részt vett Jakus Je­nő, hazánk hanoi nagyköve­te is. ★ A VDK dolgozói nagy erő­feszítéseket tesznek az ame­rikai bombatámadások okoz­ta károk helyreállítására. A haiphongi kikötőben megkez­dődött a megrongált kikötő­berendezések és raktárépüle­tek kijavítása. Nam Binh­­ben lázas ütemben folyik a lebombázott lakóépületek és gyárak pótlása, illetve újjá­építése. Előre gyártott ele­mekből lakóházak egész so­ra épül az amerikai bomba­támadások nyomán hajlékta­lanná vált lakosok számára. A Hanoit több fontos köz­lekedési csomóponttal ösz­­szekötő vasútvonalakon meg­indult az utasforgalom Az energiagazdálkodás dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek az ország kivétel nélkül bombázott és javarészt sú­lyosan megrongálódott erő­műveinek mielőbbi üzembe helyezésére. Sajtójelentések­ből kitűnik, hogy az áram­szolgáltatást ez év első nác­­jaihoz viszonyítva sikerült kétszeresére növelni. Minde­nütt folyik a megrongált, vagy elpusztított gépek és berendezések kijavítása, il­letve pótlása. A termelés lassan visszatér rendes ke­rékvágásába. A VL pl. pápa szerdán ma­­gánkihallgatáson fogadta az Olasz KP meghívására Ró­mában tartózkodó Xuan Th­uy államminisztert, a pá­rizsi négyoldalú Vietnam­­konferencia VDK-küldöttsé­­gének vezetőjét. Megbeszélé­sük 45 percig tartott. Ez volt a római katolikus egy­házfő első közvetlen kapcso­latfelvétele a demokratikus Vietnam kormányának egyik képviselőjével. Barátsági n­agygyőzés Moszkvában A szovjet—magyar barát­ság kiállt minden próbát és valóban össznépivé vált — jelentette ki Ignatyij Novi­kov szovjet miniszterelnök­helyettes szerdán este Moszk­vában, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyú­j­tási szerződés megkötésének 25 évfordulója alkalmából ren­dezett nagygyűlésen. A­ jubileumi ünnepséget a szakszervezetek házának ősz-,­lapcsarnokában tartották. Az impozáns fehér márvány­burkolatú dísztermet ezúttal szovjet és magyar zászlókkal díszítették fel, s az elnöksé­gi asztal felett elhelyezett tablón kétnyelvű felirat hir­dette: „Éljen a szovjet és a magyar nép örök és meg­bonthatatlan testvéri ba­rátsága és együttműködése”. A nagygyűlés résztvevői — a szovjet főváros dolgozói­nak képviselői nagy ünnep­lésben részesítették az el­nökségben helyet foglaló szovjet és magyar közéleti személyiségeket, köztük Ár­pid Pelset, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagját, Iván Kapitonovot, az SZKP Központi Bizottságának tit­kárát, Kulatovot, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnökhelyettesét, valamint Ignatyij Novikov miniszter­elnök-helyettest, magyar részről pedig Hágai Gyulát hazánk rendkívüli és meg­hatalmazott moszkvai nagy­követét, s a nagykövetség vezető munkatársait, Tasná­­di Emilt, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alelnökét, Papp Lászlót, hazánk állan­dó KGST-képviselőjének he­lyettesét A két ország állami him­nuszának elhangzása után moszkvai úttörők nagy cso­portja köszöntötte virág­csokrokkal a megjelent ma­gyar személyiségeket, az el­nökség tagjait, majd Ignatyij Novikov szovjet miniszterel­nök-helyettes, az ünnepség szónoka félórás beszédben méltatta a negyedszázaddal ezelőtt megkötött barátsági szerződés jelentőségét. Novikov miniszterelnök­helyettes nagy tetszéssel fo­gadott , beszédét magyar rész­ről Rapai Gyula nagykövet köszönte meg. Kifejezte meggyőződését, hogy orszá­gaink az 1967-ben aláírt új barátsági szerződést éppoly maradéktalanul végrehajt­ják, mint a húsz évvel ko­rábban aláírt okmányt. Leonyid Brezsnyev közel­múltbeli magyarországi lá­togatásáról szólva a nagykö­vet hangoztatta, hogy ez a látogatás mind hangulatát, mind pedig érzelmi tartal­mát tekintve kiemelkedő esemény volt a szovjet—ma­gyar kapcsolatok történeté­ben. Országaink viszonyának megbonthatatlanságát, szi­lárdságát, egészséges fejlő­dését méltatva Rapai Gyula megállapította: Nincs olyan erő, amely letéríthet ben­nünket az internacionalista barátság útjáról. Hazánk moszkvai nagykö­vete végezetül kifejezte kö­szönetét az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és a rendező szerveknek azért, hogy méltó formában ünnepelték meg a barátsági szerződés 25. év­fordulóját.

Next