Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

11073. augusztus 30. KELET-MAGYARORSZÁG -— - ' -M ............................................. ................................................. - V Változások las­z új tanév munkájában A Művelődésügyi Minisztérium szándékoznak minden esz-A szeptember 3-án kezdő­dő új tanévben a nappali ta­gozatokon együttvéve csak­nem 1 millió 300 ezer álta­lános és középiskolás diák kezdi meg tanulmányait. Az általános iskolákban, a gim­náziumokban és a szakkö­zépiskolákban bevezetett fontosabb változtatásokról tájékoztatták a Művelődés­­ügyi Minisztériumban Szőke Sándort, a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Szoros összefüggésben a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának elmúlt évi határozatával, csökkentik a tanulók túlter­helését. Az iskolai tananyag az évek során jelentősen fel­duzzadt. A pedagógusoknak az új anyag feldolgozására is csupán szűkösen volt idejük, alig volt módjuk az ismere­tek gyakorlására, rendszere­zésére. Csökkenteni kellett tehát a tananyagot — külö­nösen a lexikális ismerete­ket, a gyorsan elavuló, spe­ciális anyagrészeket —, hogy több idő jusson azoknak az alapvetően fontos ismeretek­nek a gyakorlására, rögzíté­sére, amelyek nélkülözhetet­lenek minden további tudás megszerzéséhez. Az általános iskolák alsó tagozatát kevésbé érinti a tananyagcsökkentés. Csupán a­ környezetismeretben lesz némi változás, s bizonyos nyelvtani szabályok egysze­rűsítése, elhagyása jelent új­donságot. Az általános iskolák felső tagozatában azonban — ha más-más arányban is — minden tárgyat érint a tan­anyagcsökkentés. Ugyanez vonatkozik a gimnáziumokra is. A szakközépiskolákban már az elmúlt tanévben is több közismereti tárgyból csökkentették a tananyagot. Most egyes tantárgyak anya­gát tovább mérséklik. Ami pedig a szakmai tantárgyai­kat illeti: itt is várható bi­zonyos ismeretek elhagyása. A tananyagcsökkentő uta­sításokat a nevelők már megkapták. A most csökkentett tan­anyag érvényben marad mindaddig, amíg az új, kor­szerűbb tantervek el nem készülnek­ , tehát a tantár­­gyak többségében az évtized végéig. Az illetékesek nem rendőben változtatni a tan­anyagot. A tankönyvek több­ségét nem cserélik ki, a ko­rábban forgalomban levők maradnak érvényben. Arra sem volt lehetőség, hogy az elhagyott anyagrészeket tö­röljék a tankönyvekből. A tanulóknak a pedagógusok utasításai szerint kell hasz­nálniuk az iskolai könyve­ket. Mindez természetesen némi veszélyt is rejt malé­ban. Például nehezebb lesz a szülők számára a gyerekek ellenőrzése. A tananyagcsökkentés nem általában a terheléstől, ha­nem a túlterheléstől mente­síti a diákokat. Az erőfeszí­tésre a tanulás érdekében továbbra is szükség lesz, hi­szen munka nélkül semmi­féle ismeret birtokába nem lehet jutni. A tananyagcsök­kentésnek éppen az ad ér­telmet, hogy az alapvetően fontos ismereteket most már nem felületesen, hanem ala­posan megtanulhatják a fia­talok. Felülvizsgálták a diákok heti kötelező óráinak szá­mát is. Arra az elhatározás­ra jutottak az illetékesek, hogy az általános iskola óra­számát nem változtatják meg. A szakközépiskolákban azonban — ahol eddig nem volt ritka a heti 35—38 ta­nítási óra — a szakiránytól függően 1—5 órával csök­kentik az óraszámot. Ami a gimnáziumokat illeti: az ál­talános tagozatú első és má­sodik osztályban 30-ra, gya­korlati foglalkozás esetén 33-ra mérséklődik az órák száma — harmadikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gim­náziumi osztályokon pedig — a tagozat jellegéhez igazod­va — heti 1—5 órával lesz kevesebb. Rendelkezést adtak ki, amelynek értelmében az ál­talános iskolában csupán kor­látozott mennyiségű írásbeli házi feladatot kaphatnak a tanulók, azt is anyanyelvből, idegen nyelvből, valamint számtanból és mértanból. A gimnáziumokban csakis ma­gyarból, idegen nyelvből, matematikából és fizikából kaphatnak kötelező írásbeli házi feladatot a diákok. A szakközépiskolákban az írásbeli, szóbeli és rajzi félj tájékoz­tatója adatok­­ mennyiségét olyan mértékben csökkentik, hogy annak elvégzése átlagos ké­pességű tanulók számára na­pi két-három óránál ne ve­gyen többet igénybe. Az idei tanévben ismét tovább léptek az osztályozási rend­szer javításában: eltörölték a félévi értesítőkben és az év végi bizonyítványokban a tanulmányi átlagot. Most, mivel a jövőben várhatóan az egyetemi, fő­iskolai továbbtanulásnál nem veszik figyelembe a tanulmá­nyi átlagot a pontok kiszá­mításában, remélhetően csökkenni fog az osztályza­tokért folyó, hajsza, és szíve­sebben fordítanak a fiatalok a kötelezőnél is több figyel­met azokra a tárgyakra, is­­meretkörökre, amelyekben az átlagosnál jobban­­ ki tud­ják fejteni képességeiket. A túlterhelés csökkentése érdekében hozott határozatok következtében jelentősen megnövekszik a gyerekek szabad ideje. Az idén új rendtartás lép életbe az általános iskolák­ban és a gimnáziumokban. Ebben növelik a nevelő tes­tületek szerepét az iskolai munka megszervezésében. Nagyobb gyakorlóteret bizto­sítanak az ifjúságnak a közéletiségre, az­ önállóságra, az önirányításra, az öntevé­kenységre való felkészülés­hez, a társadalmi tapaszta­latok megszerzéséhez. A szülői munkaközösségek jo­gainak kiterjesztésével jobb lehetőséget teremtenek az iskolai és a szülői ház kö­zötti egy­üttm­űködéssel. „ Mos­tantól az iskola szülői mun­kaközösségének választmánya az osztály-munkaközösségek elnökeiből áll, nekik pedig erkölcsi kötelességük minden szülő véleményének a meg­hallgatása, így tulajdonkép­pen az összes szülő nagyobb beleszólási jogot kap az is­kola nevelőmunkájába. Több jogot, nagyobb önállóságot kapnak a diákok, nagyobb lesz a lehetőségük a fiata­loknak az őket érintő kér­dések eldöntésében, demok­ratikusabb keretek között. A Művelődésügyi Miniszté­rium a fontosabb változá­sokról tájékoztató füzetet is megjelentetett 300 000 pél­dányban, amelyet a szülők megvásárolhatnak. (MTTI 5. df. Erdők, fák, tavak Beszélgetés az Országos Természetvértok­ai Hivatalban — Elég nehezen tájéko­zódtunk ! — ezzel a furcsa köszöntéssel toppantunk be Budapesten, a Szabadság-he­gyen a Költő utcai villába, Jókai Mór egykori pihenőhe­lyére. A hivatal munkatársai el­nézően mosolyognak. Nem csak a Költő utca elhanya­golt számozására gondolnak. Elértik a célzást is, hogy a természetvédelemmel kap­csolatosan még sok minden­ről tájékozódnia kell a la­kosságnak. Megnyugtatnak, hogy a természetvédelmi­ bi­zottságok már jól működnek és hamarosan lesz annyi in­­nivalója a krónikásnak, hogy csak győzze. És előveszik a törzsköny­vet, amiért jöttünk. Az ősalföld ertfeje Rakonczay Zoltán igazga­tónak a véleménye, hogy a tíz szabolcsi természetvédel­mi terület zöme páratlan szépségű megőrzője annak az ősi alföldi tájnak, amilyen a Tisza szabályozásának meg­indulása, sőt, a termőföld feltörése előtt volt. Mocsaras, lapos, a kocsányos tölgyesek szép darabjaival. Itt van például Bátorliget, ez a jégkorszak utánról itt­­m­arad.­ csoda. Rejtett szép­ségeiről bővebben olvashat­tak lapunkban néhány nap­­ja. Mai terjedelmében 1950- ben nyilvánította védetté a hivatal. De van Aporliget határában egy másik védett terület is 1953 óta, a 285 hek­táros fényi erdő, mely már az említett őstől gyest mutat­ja, eredeti aljnövényzettel. Egyszóval: a szabolcsi őser­dőt. Az 1950-es évből még négy terület védetté nyilvánítását mondta ki a hivatal. A tar­jai idős tölgyest ami tíz hektár. Az ország legszebb régi kocsányos tölgyese. Százéves, de ilyen volt ezer, éve is. Beregdaróc határá­ban a dédai erdőt, az előző édestestvérét. És a két csa­­rodai tavat, a Nyírestót és a Bábtavát Benőtt, dzsungel­szerű környezetben ellápo­­sodott eleven múzeum a Nyirestó harminc hektárja. Nem messze, a Bábtava, kishuga, nincs három hektár sem. S ha már tavakról van szó, 1953-ban sorakozott fel hozzájuk a­ kallósévi­yeni Mo­hos. Ingóláp, ami azt jelenti, hogy majd egész felülete alatt összefüggő nádszőnye­gek himbálóznak. De jaj an­nak, aki rájuk lép ilyenek­ről írt Jókai Mór regényei­ben. Huszonnégy hektár, 1954-ben lett a védett. A megyei tanács hatásk­­örében Hazánkban a természetvé­delem általában megyei ha­táskörré válik éppen napja­inkban. De az eddig felso­rolt területekről az a szán­dék, hogy megmaradnak a hivatal kezelésében, orszá­gos fontosságuk miatt, sőt a nemzetközi kutatás köny­­nyebbé tételére. Még az év végén végleg megyei hatás­körbe kerül két érdekes táj­rész. Az egyik a Petőfi-fa Nagyar határában, a Tisa mentén, „ott, hol a kis Túr siet beléje”. környékbeliek szerint ez alatt írta Petőfi A Tisza című versét. (A verset ugyan 1847 februárjában ír­ta, pesti lakásán saját dá­tuma szerint.) De az élményt valóban itt szerezte, Luby Zssigmond nagyúri vendége­ként. És ez az öreg fa lát­hatta is a nagy költőt jegy­zetelni. A másik a­édett terület, (1959 óta) a cégánydányádi gyermekotthon parkja. Négy kü­­nteges vétlenség / a A hivatal­­.törzs­könyve ez­zel véget ért. A közeljövő­ben természetvédelmi terü­let kialakítására nem törek­szenek, legfeljebb némi ki­igazításokra, és a hatéko­nyabb megóvásra. Ugyanis ezeknek a védett területek­nek fontos szerepe lesz a közeljövőben a magyarorszá­gi „gén­bank”, a fajtarak­­tár kialakításában is. Mert a növénynemesítés nem áll meg, sőt, feladatai sokasod­nak. Ma még kiszámíthatat­­lan, hogy néhány évtized múlva melyik, most­ még el­feledett, gaznak tekintet vad növény lesz innen a jó ke­resztező alany egy új, ellen­­állóbb haszonnövény kiala­kításához. Ezek a területek, erdők gazdag puhaszárú alj­növényzetükkel, sok ezer nö­vényfajtájukkal már ma en­nek a „banknak” a részei. Végül négy érdekes vé­dettség, ezúttal az Országos Műemlék Felügyelőségtől. Védetté nyilvánították a csarodai­ templom környeze­tét, nyilván, mert a nagy költséggel helyreállított, vi­lághírű freskókkal ellátott műemlék ősi környezetében mutatkozik meg igazán. Ugyanez okból a nyírbátori református templom környé­két és a turistvándi vízima­lom környezetét. És a szat­­márcsekei temetőt. Itt első­sorban a rendkívül nagy számú kopjafák miatt. Őse­ink sírdíszei, a maguk po­gány mivoltában itt azért kapnak külön jelentőséget, mert olyan ember síremlé­két veszik körül, aki ezt is írta: „Büszke magyar va­gyok én, keleten nőtt törzsö­ké fámnak.” Kölcsey Ferenc bizonyára békésebben nyu­­go­zza örök pihenőjét e fej­fák között... Gesztelyi Nagy Zoltán A haza szolgálatában A legutóbbi szombaton a nyíregyházi Szabolcs-szálló különtermében találkozót rendeztek azok, akik öt évvel ezelőtt érettségiztek a Zrínyi gimnáziumban. Mint minden találkozón, itt is vidám volt a hangulat, oldott volt a lég­kör, s ki-ki elmondta, hogyan kovácsolta élete sorsát az elmúlt fél évtized alatt. A társaságban volt egy fiatal tiszt, Kovács László, aki már a megjelenésével is tekintélyt parancsolt. Túlzás lenne azt állítani, hogy ő állt az ér­deklődés középpontjában, de az biztos, hogy rá nagyobb figyelem terelődött, sokan — néhányan talán irigykedve — néztek rá, amikor kimért hangon beszélni kezdett. Vi­selkedése, járása, mozdulatai itt is katonásak voltak, mégis könnyed hangulatot teremtett maga körül. Miről is számolt be volt ta­nárainak­ és diáktársainak? öt év nehéz küzdelmeiről. Érettségi után egy évig Nyír­egyházán dolgozott anyag­­könyvelőként. Nem becsüli le az adminisztrációs munkát, de hamar rájött, hogy férfia­sabb, karakterének megfele­­lőbbb pályát kell választa­nia. A választás nem volt ne­héz, hiszen sok jót hallott a két diplomát adó Kossuth Lajos Katonai Főiskoláról. A tisztek életével, a katonai pálya szépségeivel és nehéz­ségeivel mint külső szemlélő már gyermekkorában meg­­ismekedett, mivel édesanyja a nyíregyházi­­tiszti klubban volt könyvtáros sok éven át. A pedagóguspálya is érde­kelte gyermekkorában, mert nagyapja iskolaigazgató volt Nyíregyházán. Gondolta, most egyszerre lehet katona és pedagógus. A felvételi vizsga jól sikerült, az alapki­képzés is, képesítő vizsgái­nak átlageredménye: jó. Ta­nulás közben megszerette e reáltárgyakat is, barátokat szerzett, megismerte az or­szágot. Alkotmányunk ünne­pén a Parlament előtt a nyír­egyházi fiatalok közül őt egyedül avatták hadnaggyá. Kisportolt, széles, vállú fiatalember, jól áll rajta az egyenruha. Halkan, szerényen mondja, hogy ezt is a katona­ságnak köszönheti. A hadse­­regben sok a testnevelési fog­lalkozás — még a tiszteknek is. Legkedvesebb sportja a tenisz és az atlétika. De mik is voltak a főiskolán a sajátos követelmények? Látszik rajta, hogy megkönnyebbül­ve mondja: — Alkalmassá kellett tenni magunkat a fokozott fizikai igénybevételnek, ezt a test­nevelésen kívül segítette a h­e­gyi kiképzés is. Fontos volt a gyors, logikus észjárás, a­­fejlett elemző képesség, s vé­gül, de nem utolsósorban pedagógiai érzék is kellett, illetve kell a mi hivatásunk­hoz. A jó tiszt — Kovács László szerint — megfelelő katonai, műszaki, pedagógiai és álta­lános felkészültséggel ren­delkezik. Ő igyekezett ilyen­né képezni magát. Hogy sike­rült-e, ezt nemcsak a vizsga­­eredmény, hanem az élet dönti el. Avatás után az­ Al­föld egyik városába helyezték kiképzőtisztnek. Nem mondja ki, de érezni lehet, hogy pa­rancsnokai bíznak felkészült­ségében, tenniakarásában, mert azokhoz a katonákhoz helyezték kiképzőnek, akik előfelvételt nyertek az egye­temre, s csak egy évig lesz­nek katonák. Őket pedig ma­gasabb szinten és gyorsabban kell kiképzni, velük másként kell kialakítani a katonai és az emberi kapcsolatokat. Ez a beosztás tehát kitüntetés­nek is számít. — Hogyan képzeli a jövőt, milyen katonákat szeretne nevelni? — Valóban nevelni, taníta­ni szeretnék, mert szerintem a tiszt pedagógus, nem is akár­milyen — mondja határozott kézmozdulatok kíséretében. Mellőzöm a nagy szavakat, de el kell mondanom, hogy az általánosnál nagyobb figye­lemre, kölcsönös tiszteletre és komoly katonai ismeretekre akarom nevelni a katonafia­­talokat. Nem könnyű feladat ez, hiszen nem sérthetem meg őket önérzetükben, de rendet, fegyelmet kell köve­telnem tőlük. Érzelmi alapon nyugvó kapcsolatot akarok teremteni beosztottaimmal, de úgy, hogy eleget tegyek a katonai előírásoknak is. Sze­rintem a kapcsolatteremtés nagyon fontos, alapvető kö­vetelmény a hadseregben is. Befejezésül nem azt mon­dom: remélem terveim va­lóra válnak. Mert a katoná­nak nem remélni, cselekedni kell. A megfontolt, kevés beszé­­­­dű fiatalember tervei közé tartozik még az önképzés és a továbbképzés. Idővel főtiszt szeretne lenni, közeli tervei között szerepel, hogy Sza­­bolcs-Szatmár megyébe he­lyezteti magát. Mert élete végéig hazatét, illetve sző­kébb hazáját akarja szol­gálni. Nábrádi Lajos Mini­sztertan­á esi rendelet a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról A Magyar Közlöny 57. szá­mában megjelent a szesz előállításáról, forgalom­baho­­zataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról kiadott minisz­tertanácsi, valamint az ez­zel kapcsolatos MÉM és PM végrehajtási rendelet. A jogszabály szerint szesz előállítására és forgalomba­­hozatalára magánszemély nem kaphat engedélyt. Ré­gebben jogilag ugyan­erre volt lehetőség, a gyakorlat­ban azonban engedélyt ed­dig sem adtak ki. A rendel­kezés ezt most egyértelműen kimondja; hasonlóképpen intézkedik arról is, hogy a szeszek előállítására alkalmas berendezés készítéséhez, meg­szerzéséhez és birtokban tartásához ezentúl mindenki köteles a pénzügyi szerv en­gedélyét megszerezni, amire eddig csak a magánszemé­lyeket kötelezték. (A jog­szabály azonban a rendelke­zés alól egyes esetekben ki­vételt tesz.) Új rendelkezés a jogsza­bályban, hogy a szesz előál­lítója vagy forgalomba hozó­ja a szeszadót akkor is köte­les megfizetni, ha azt a bér­főzetőktől, illetőleg a vevők­től valamilyen oknál fogva nem szedte be. A mezőgaz­dasági szeszüzem, illetőleg szeszfőzde létesítése előtt ed­dig előzetes engedélyt kellett kérni az illetékes szervektől, ez alól korábban csak az állami vállalatokat mentesí­tették. Az előzetes engedély­szerzési kötelezettséget most eltörölték, a mezőgazdasági üzemek maguk dönthetik el, létesítenek-e szeszüzemet vagy szeszfőzdét, ellenben az üzemben tartási engedélyt — az idevonatkozó MÉM-ren­­delkezés szerint — még az indulás előtt meg kell sze­rezniök. Nincs szükségük ilyen engedélyre az ipari szeszt előállító vagy forga­lomba hozó állami vállala­toknak. A rendelet szabályozta a raktárak és palackozók léte­sítésének feltételeit. A jogszabály egyértelműen meghatározta, hogy az egyes üzemekben milyen nyers­anyagokból mit szabad elő­állítani. A rendelet intézke­dik a pálinka és borpárlat kifőzési módjairól. Kétféle lehetőség van: a kereske­­delmi és a bérfőzés. Az előbbinél az üzem saját anyagából állít elő pálinkát vagy borpárlatot. A bérfőzés­nél más anyagát dolgozzák fel és a pálinkát visszaadják annak, aki a főzésre megren­delést adott. (Az adót ter­mészetesen levonják.) A ter­melőszövetkezeteket ebből a szempontból kedvezmény illeti meg. Kitér a szabályo­zás a forgalombahozatal, a denaturálás, valamint a veszteségnormák kérdésére, továbbá a lefoglalt és el­kobzott szeszre és annak felhasználására. Az adóztatás,­­ ellenőrzés, valamint az adó- és az adójellegű bírság elengedésé­nek feltételeit az egyidejűleg kihirdetett pénzügyminiszteri rendelet szabályozza. A tiltott pálinkafőzést szi­gorúan büntetik; az így elő­állított pálinka után — azon túl, hogy a büntető jogszabá­lyok szankcióit érvényesítik, — a rendelet olyan adót ál­lapított meg, amely a jogel­lenes cselekmény elkövető­jét külön anyagi hátránnyal sújtja. A pénzügyminiszteri rendelet az eddiginél szigo­rúbb ellenőrzési szabályok bevezetésével fokozottan szol­gálja a társadalmi tulajdon védelmét.

Next