Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
t .*há ffätt-mkcrrkmimszm HÉTFŐ: KEDD, SZERDA: PÉNTEK: Baloldali előretörés a norvég választásokon — Hármas arab csúcsértekezlet Kairóban — Kissinger meghallgatása a szenátusi bizottságban. Ellenforradalmi lázadás Cililében, megdöntik a népi egység alkotmányos kormányát, meggyilkolják Allende elnököt — Castro Hanoiban — A közös piaci kilencek külügyminiszteri tanácskozása Koppenhágában. Növekvő szolidaritás világszerte Chile ügye mellett — Az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata — Brandt sajtóértekezlete. CSÜTÖRTÖK: A CIFK és a saigoni rezsim képviselőinek találkozója Párizsban — Harcok Kambodzsában — Súlyos izraeli—Szíriai légicsata — Gdanskban, szerződés aláírásával, eredményesen fejezi be munkáját a Baltikonferencia. Az MSZMP Központi Bizottságának és az országgyűlés külügyi bizottságának nyilatkozata a chilei eseményekről — káoszban békemegállapodást írnak alá — GATT záróülés Tokióban. SZOMBAT: Ellentmondó jelentések Chiléből — Az olajexportáló országok (OPEC) bécsi öszszejövetele — Pompidou francia elnök Kínában körútra indul. Nehéz lett volna megindultság nélkül tekinteni a képernyőre, amikor a televíziós adók azt a nyilatkozatot sugározták, amelyet a tragikus végű chilei elnök három nappal halála előtt adott. A reális helyzetelemzés, valamint a polgárháború elkerülésének érdekében elhangzó józan figyelmeztetések után, szinte próféciaként hatottak a szavak: engem megölhetnek, de a chilei nép folytatja harcát — a nehéz és bonyolult körülmények közepette is... A chilei reakció véres, ellenforradalmi puccsal szakította meg a népi egység sokat ígérő kormányzását. A jobboldali összeesküvők a kora tavasszal még abban reménykedtek, hogy a parlamenti választásokon megszerzik a kétharmados többséget s az alkotmányos játékszabályokat kihasználva buktatják meg Allende elnököt. Hiába folytatták azonban fékeveszett rágalomhadjáratukat, hiába próbálkoztak a gazdasági élet teljes szétzüllesztésével, a chilei nép méltó választ adott az urnák előtt, jelentősen nőtt a népi egység tömegtámogatása A szélsőjobboldal ezért félredobott minden törvényes látszatot, s a nyílt, véres erőszakhoz folyamodott. Az egymásnak ellentmondó s a katonai junta által célzatosan terjesztett jelentések következtében, egyelőre lehetetlen kialakult értékelést adni a chilei állapotokról. Az alkotmányellenes fellépés egyszerre mutatta meg a jobboldal bizonyos erőtartalékait (főként a hadsereg befolyásolását, a légierő és haditengerészet felhasználását illetően), de gyengeségét is, hiszen nem talált más kiutat. Változatlanul számos kérdőjellel számolhatunk: hogyan festenek az erőviszonyok a hadsereg soraiban; mennyire lesz szervezett a munkásellenállás; miként képesek a haladó pártok alkalmazkodni az új harci feltételekhez; felbomlik-e a jobboldalnak csupán a népi egység kormánnyal történő szembehelyezkedésen kialakított egysége? Chile különös földrajzi fekvése, a csaknem négy és fél ezer kilométer hosszú, Ságban elnyúló ország arra is figyelmeztet, hogy Santiago és Valparaiso, a „központi völgy” korántsem azonos a teljes lakossággal. A junta első nyilatkozatai nem fukarkodtak a szép ígéretekkel. Valóságos cselekedeteik azonban szélsőségesen ellenforradalmiak voltak: megkezdődött a baloldali erők üldözése, több ezer halálos áldozatról szólnak a hírek. Allende állítólagos „öngyilkosságáról” hamarosan kiderült, hogy kegyetlen gyilkosság volt, súlyos provokációkat követtek el kubai hajók és diplomaták ellen. Érthető, ha a Chilében lezajlott események mélyen megrázták a világot, mély megdöbbenést és izzó haragot váltottak ki, cselekvő szolidaritásra ösztönöztek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával élükön felsorakoztak a chilei nép harca mellé a világ haladó erői, de számos nem szocialista ország kormánya és társadalma is felemelte tiltakozó szavát. Hazánkban egymást érték a szenvedélyes hangulatú gyűlések, táviratok sokasága tolmácsolta népünk véleményét, nyilatkozott Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes, a chilei fejleményeknek szentelte ülését az országgyűlés külügyi bizottsága, szolidaritását nyilvánította az MSZMP Központi Bizottsága. A chilei puccsot közvetlenül a hadsereg egységei s a jobboldali terroralakulatok hajtották végre, ám ez alkalommal is perdöntő lehet a kérdés: kiknek állt még érdekében azok az amerikai sajtókommentárok amelyek szerint Washingtonban jóelőre értesülve voltak a tervezett államcsínyről, hivatalos szóvivők zavart magyarázatai, az érdekelt vállalatok részvényeinek emelkedése a tőzsdén — az imperialista és monopolista körök erőteljes közreműködését jelezhetik. A reakciós fordulat ezért, Chile határain túl, súlyosan terheli a nemzetközi viszonyokat, s a délamerikai ország további sorsa nyilván a jövőben is a világközvélemény reflektorfényében fog állni. Az elmúlt hetekben több ízben írtunk a nemzetközi helyzet kedvező elemeiről, de sohasem maradt el a figyelmeztetés, hogy világunkban egyszerre és egymással párhuzamosan két ellentétes irányzat érvényesül: az enyhülésre törekvés illetve a feszültség tartósításának és fokozásának szándéka. Mostani krónikánkban elsősorban a feszültségnövelő tényezőkről szóltunk, hiszen a chilei puccs, de hozzávehetjük a közel-keleti holtpontot (1967 óta a legsúlyosabb izraeli—Szíriai légicsata zajlott a héten), valamint a gombamódra elszaporodott NATO-hadgyakorlatokat — nehezítették és mérgezték a légkört. Másfajta egyoldalúság lenne azonban megfeledkezni néhány biztatóbb eseményről. Laoszban aláírták a békés kibontakozást meggyorsító egységokmányt, amely remélhetőleg meg is valósul majd. A feltételes mód és az óvatos fogalmazás azért indokolt, mivel nem egy laoszi megállapodás aláírásának és felrúgásának voltunk tanúi. Szerződést írtak alá Gdanskban a balti tengeri országok együttműködéséről, Tokióban pedig sikerült elfogadtatni a GATT-tárgyalások alapját képező nyilatkozatot. (Ebben magunk is érdekelve voltunk: ezúttal először vettünk részt teljes jogú tagként a világkereskedelmi és vámtarifa egyezményhez csatlakozott államok értekezletén.) Érdeklődés kísérte Brandt kancellár sajtóértekezletét is . Nyugat-Berlin ügyében ugyan láthatóan nem változott a bonni álláspont, de a kormányfő elhatárolta magát a szélsőséges reakció megélénkülő mozgolódásaitól Aligha kell különösebb jóstehetség annak megállapításához, hogy az ellentétes irányzatú világpolitikai folyamatok a következő heteket is jellemezni fogják. Új, fontos fórumokon, hiszen holnapután, kedden kezdődik meg az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszaka, s az európai konferencia második fordulója... Réti Ervin f Wittmamster M Készülődés az országos békekongresszusra Interjú Szenttistvényi Gyulánéval, a Hazafias Népfront országos titkárával A szeptember 20-ra összehívott kétnapos programmal a Parlament kongresszusi termében ülésező VIII. magyar békekongresszus előkészületei során augusztus végén és szeptember első felében a 19 megyében és a fővárosban megtartották a helyi békekonferenciákat. Ezt megelőzően a városokban és községekben is szerte az országban rendeztek békegyűléseket, rétegtalálkozókat. A küszöbönálló országos békemozgalmi esemény kapcsán az előkészületi rendezvények tapasztalatait, politikai, tömegmozgósító eredményeit összegezte Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának adott interjúban. " A megyei és más helyi békekonferenciák egybehangzóan tanúsították: a magyar békemozgalom elismerésre méltó sikere, hogy széles tömegeket tudott mozgósítani, élénkítette az emberek érdeklődését a nagyvilágban zajló események iránt. — A helyi békekonferenciáknak az volt a célja, hogy előkészítsük a mi országos békekongresszusunkat és az október 25—31 közötti, kiemelkedő jelentőségű nemzetközi eseményt, a békeerők moszkvai világkongresszusát, összegezték ezeken a találkozókon a békemozgalom, a szolidaritási és barátsági munka eredményeit, tapasztalatait. Ajánlások is elhangzottak a további teendőkre. Megválasztották az országos békekongresszus küldötteit. Széles körű tömegpolitikai munka előzte meg a helyi békeparlamentek öszszehívását. A népfront-bizottságok, a társadalmi és tömegszervezetek által rendezett réteggyűléseken, különböző kis csoportos összejöveteleken az aktivisták tíz- és tízezrek előtt beszéltek a békekonferenciák céljáról. A megyeszékhelyeken és legutóbb Budapesten rendezett — összesen húsz — békekonferencián a vártnál is nagyobb számban, mintegy négyezren vettek részt. Az aktivitást tanúsítja, hogy a megjelentek közül körülbelül 300-an kértek szót és fejtették ki véleményüket. A beszámolók sokrétűen elemezték a jelenlegi világhelyzetet, elmélyülten értékelték a békemozgalom eredményes tevékenységét, jónéhány ajánlást is tettek a további feladatokra. Egyértelműen kitűnt a beszámolókból, felszólalásokból, hogy kedvező belpolitikai légkörben készülhetünk a magyar és a moszkvai békekongresszusra. Tovább kell erősíteni most a népek közötti közeledést, nem tévesztve szem elől az ideológiai különbségeket. Mi jó értelemben véve akarunk információ- és eszmecserét, azonban útját álljuk a fellazító szándékoknak. — Szóba kerültek a békeeseményeken többek között az európai béke és biztonság kérdései, s a nemzetközi életben elért olyan nagy eredmények is, mint a vietnami fegyverszünet, amelyet tartós békévé kell változtatni. Nyomban reagált közvéleményünk az új feszültséget okozó chilei helyzetre, amely ismét kiállásra, szolidaritásra késztet bennünket. Szó volt az olyan kiújuló háborús gócokról — így a közel-keleti kérdésről —, amelyeket világméretű öszszefogással fel kell számolni. Sokan felhívták a figyelmet, hogy a mai teendők mellet ne feledkezzünk el a békemozgalom kezdeteiről: a békemozgalom egyben antifasiszta mozgalom. A magyar békemozgalomnak most az a soron levő teendője, hogy gondosan és részletesen elemezze az új helyzetet, s meghatározza ennek megfelelően a tennivalókat, a békemunka módszereit. Egyre erőteljesebben tükröződik, hogy a különböző társadalmi szervezetek és mozgalmak együtt dolgoznak, közös erőfeszítéseket tesznek a békemozgalomban, különösen az utóbbi években. Érződött ez a helyi békekonferenciákon is, főként a szakszervezetek és a KISZ aktivitásából. A két legjelentősebb tömegszervezet nagy részt vállalt a konferenciák előkészítéséből, a mozgósításból, s szerepük nemcsak a ,,hivatalos” felszólalásokból, hanem a munkások és fiatalok megnyilatkozásaiból is érzékelhető volt. A munkások és a termelőszövetkezeti dolgozók a termelés, a munkában való helytállás és a békeharc szoros összefüggéseit elemezték, szóltak a vietnami műszakok és egyéb szolidaritási akciók megannyi eredményeről. A pedagógusok a közéleti aktivitás, a tudatformálás,, a békére nevelés, a világ dolgairól való rendszeres tájékozódás és a társadalmi munka fontosságáról beszéltek. A fiatalok a munkában, a tanulásban való helytállásról adtak hírt, beszámoltak a ber-lini világifjúsági találkozón szerzett élményeikről, kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az ifjúság béke- és szolidaritási erőfeszítései világméretűivé válnak. Az egriházak képviselői általában az egyetemes béke szolgálatának szószólói voltak, egyben ismertették a papi békemozgalmak erőfeszítéseit, eredményeit is. A mégyes békeparlamentekmindenekelőtt arra irányították a figyelmet, hogy erősíteni kell a különböző tömegszervezetek és mozgalmak békevédelmi tevékenységt az egységes magyar békemozgalomban. További erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy még nagyobb tömegek vegyenek részt a békemunkában, hiszen a békéért folytatott harchoz minden jószándékú, becsületes ember csatlakozhat. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkásság és az ifjúság eddiginél is aktívabb bekapcsolására. Új, színes, változatos formákra, akciókra van szükség, olyanokra, mint például az ifjúsági békeklubok. Erősíteni kell annak tudatát, hogy a szocialista építés eredményei, a szocialista világrendszer erősödése, a haladó társadalmi erők növekvő befolyása és a békemozgalom minden sikere együtt jelentkezik. Hansúlyozni kell: a béke gondolata nem jelenthet megbékélést, az imperializmus természete — amint ezt a mostani chilei puccs is tanúsítja — nem változott, csak az erőviszonyok változtak, a béke, a haladás híveinek javára. Közvéleményünk ezzel tisztában van: látja az imperializmus mesterkedéseit, elítéli az imperialisták akcióit, vagy próbálkozásait a haladás, a béke ellen. Ékesszólóan bizonyították ezt például az országos békekongresszus előkészületi eseménysorozatát záró budapesti békekonferencia résztvevői, akik éppen a chilei puccs óráiban tanácskoztak, s nyomban mélységes felháborodásuknak adtak kifejezést a Chilében történt terrorcselekmények miatt. Abban összegezhető a megyékben és a fővárosban tartott békekonferenciák politikai értékelése, hogy valamennyi eseményen előzetesen egyetértőleg állást foglaltak közvéleményünk képviselői a békeerők moszkvai világkongresszusának jelszóban is kifejezett fő törekvései mellett: „Együtt az emberiség békés jövőjéért!” — mondta az interjú végén Szentistványi Gyuláné. Péter János New Yorkba utazott Péter János külügyminiszter vezetésével szombat délelőtt elutazott New Yorkba azENSZ-közgyűlés idei ülésszakán részt vevő magyar küldöttség. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Pója Frigyes külügyminisztériumi államtitkár és Hollai Imre külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. (MTI) Gergely Mihály: Nem hallgattál meg, Máriám! Van egy gyereke és beteg felesége. Három éve bénán fekszik a felesége, már sok orvos megvizsgálta, de pontosan senki sem tudja, mi baja... Andi sem tehet erről, s arról sem, hogy anynyira megkívánt és aztán megszeretett... Jaj, Kissutkám, játsszál még egy kicsit magadban, kis ideig még ne keresd anyut, hadd fejezze be a könyörgést... Mert könyörgök hozzád, Máriám, Jézusom, Istenem hallgassatok meg!... Mert kell egy hely, ahol Zoltánnal néha együtt lehetek... Anyáékhoz a húgomék költöztek, engem meghívott magához Aliz, amikor egyedül maradt, hogy úgysem él már sokáig ő sem, és ami itt van, ide nem hozhatom Zoltánt. Aliz el sem tudja képzelni, hogy az ő fia után én más férfit szeressek... Együtt jártunk ki a temetőbe, minden nap beszéltünk Kariról, de négy hónapja, amióta Zoltánt ismerem, egyre gyötrelmesebbek ezek a halottidézések, minden együttlét vele... Én nem kínozhatom meg Zoltánt sem mégegyszer úgy, mint tegnap este... Sokáig ültünk az eszpresszóban, ürmöst ittunk, beszélgettünk, aztán elindultunk, hogy valahol keresünk egy búvóhelyet. Ilyenkor legszebb a nyár, de hol bújhat meg két ember ilyen városban?... Egy füves domboldalon kötöttünk ki. Istenien hűvös volt a fű és ezüstösei, kék az ég, de szegény Zoltánt nagyon zavarta, hogy a közeli házban nyitogatták az ajtókat, és a fénysugarak kilobbantak. Ez lesz az én külön szobám. Aliz is azért választottamagának, nemcsak azért, mert ennek erkélye van, de a legjobban szeparált. Ez lesz a szerelem fészke, ide be nem léphet idegen, csak én és Zoltán... Meg ha Zoltán nem lehet itt, Kisjudit... Ezt a bútorzatot eladom, mindent eladok, ami Alizé volt, veszek egy modern kis garnitúrát, középre egy nagy perzsaszőnyeget... Háromnegyed, háromnegyed tizenegy, Máriám, ugye, meghallgattál?... Léptek, futva jön valaki, biztosan nála volt a személyi igazolványa, és most értesítenek a balesetről... „Rózsi, Rózsi, hol vagy hát?” ...Jaj, Máriám, ez, Máriám, nem könyörültél meg rajtam, Máriám!... Már közeledik, az ajtón a keze, megismerem, a keze is olyan nehéz. Felállni, jaj, föl kellene állni!.......Hát te mi a csudát térdepelsz ott, Rózsi?... Szentséges Úristen, mindjárt tizenegy! De így is készen leszek az ebéddel hamar, olyan fiatal pipit kaptam!... Képzeld, kivel találkoztam, a doktor Varjasinéval! Észre sem vettem, hogy elbeszélgettük az időt...” Jaj, Máriám, nem hallgattál meg, Máriám! Egy ilyen asszonyt meg kellett volna szánnod, Máriám! VÉGE A