Kelet-Magyarország, 1974. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-28 / 49. szám

m­asemár­a. ­teLBI MAGYARORSZÁG •­­ Üzemi lapokban olvastuk A nyíregyházi úttörőház­ 1974. évi munka­tervéről és a VIII. megyei úttörőparla­­ment tapasztalatairól tár­­gyalt legutóbbi ülésen a megyei úttörőelnökség — er­ről szól a KISZ megyei bi­zottság tájékoztatójának „Úttörőélet 74” című írása. Képriportban mutatja be a lap a vásárosnaményi általá­nos iskolát, ahol fizikai elő­adótermet és nyelvi labora­tóriumot létesítettek, ipari tv-kamerával közvetítik a kí­­s­sérteteket, a bemutató taní­­­­tásokat. Fiatalnak lenni Be­­regben — ez a címe annak az írásnak, amely a vásáros­naményi járás fiataljainak munkájáról, gondjairól szól. Miért vállalják a tanulást a levelező tagozatosok? — er­re keresett választ „A tudás biztonságérzetet ad” című cikk írója. Tudósít a lap az ibrányi fiatalok helyzetéről, az SZTK ifjúsági munkájá­ról, és arról, hogy több mint tízezer ifjúsági takarékbeté­tet tartanak nyilván Sza­­bolcs-Sza­tanárban. 460 millió forint a KÉ­MÉ­V ez évi termelési terve, 23 százalékkal több az el­múlt évinél. Az ennek kere­tében megvalósuló építkezé­sekről szól Tóth Kálmán igazgató írása a Kelet-ma­­gyarországi Közmű és Mély­építő Vállalat lapjában. Az újtelepi munkásszállón ja­nuár 28-tól iskola működik, itt tanulnak azok a vállalati dolgozók akik vállalkoztak az általános iskola hetedik­­nyolcadik osztályának el­végzésére. Erről szól a Ta­nuló munkások című írás. Riportban mutatja be a lap ■ a­ Csehszlovákiában dolgozó Oláh-brigádot tudósít egy­­­ szocialista szerződésről mely szerint a Záhonyban épülő hőközpontot a kitűzött határidő előtt két hónapnál 1974. október 15-én átadják rendeltetésének. Többek kö­zött olvashatunk egy felosz­lott festőbrigádról, és a mélyépítés „angyalának”, az új, japán gyártmányú Hon­da W-30-as szivattyú üze-­­meltetéséről. A fogyasztási szövetkezeti mozgalom megyei lapja tu­dósít arról az aktíva érte­kezletről, ahol a megye ÁFÉSZ-elnökei, párttitkárai /­ takarékszövetkezeti veze­tői vitatt­a meg az 1974. év feladatait. Ismerteti a lap az ÁFÉSZ részközgyűlések legfőbb célkitűzéseit, ahol az igazgatóságok beszámol­nak m­un­­kájukról és megvá­lasztják a megyei küldötte­ket. Márciusban ünnepli fennállásának negyedszá­zados évfordulóját a Sza­bolcs-Szatmár megyei Me­zőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat, közismert nevén a MÉK. Az elmúlt 25 év alatt a szövet­kezeti vállalat megyénk leg­jobbjai közé küzdötte fel magát, sokat tesz a megye zöldség-gyümölcs ellátásáért. A MÉK által forgalomba hozott termékek nemcsak hazánkban, hanem az or­szághatáron túl is ismertté váltak. A lap képriportban mutatja be a 25 éves MÉK történetét. A februári aktuá­lis jegyzet a falugyűlések ta­pasztalatairól szól, az Arcok közelről sorozatban Horváth Jánosnét és Zurinka Jánost, a Baktalórántházi ÁFÉSZ dolgozóit mutatják be. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Ipari Szövetkezetek Me­gyei Szövetségének lapja is­merteti a mérlegzáró köz­gyűlések feladatait, tudósít a szocialista munkaversennyel foglalkozó szövetkezeti bi­zottság munkájáról, a haj­­dúszoboszlói oktatási köz­pont első félévének tapasz­talatairól. Megemlékezik az Erkel Ferenc művészegyüttes negyedszázados jubileumáról, képriportban mutatja be az ipari szövetkezetek ezévi ter­veit. Ebben az évben 10 szá­zalékkal növelik a termelést az elmúlt évihez képest, ter­melési tervük egymilliárd 300 millió forint. A jelentős feladatok elvégzése érdeké­ben a 11 ezer munkás mel­lett félezerrel növelik a lét­számot. A Népesedés és gaz­daságfejlődés című sorozat második részében nemzetkö­zi és hazai adatok tükrében vizsgálta a népesség alaku­lását a cikkíró. Az 1973-as év eredményeit értékeli Béres Géza gazda­sági igazgatóhelyettes írása a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat és párt­­bizottságának lapjában. Hat­millióval túlteljesítették a tervezett 700 millió forintos termelési tervet. 969 lakás helyett 1132-t adtak át, a vállalati nyereség meghalad­ja az 50 millió forintot, ami tíznapi bérnek felel meg; jelentősen növekedett a dolgozók átlagbére. Tudósít a lap a vállalat szakszerve­zeti bizottságának legutóbbi üléséről, ahol megvitatták a dolgozók érdekvédelmének helyzetét, beszámol a má­tészalkai 2-es főépítésvezető­ség kibővített pártvezetőségi üléséről, melynek témája az elmúlt év tapasztalatainak összegzése volt. Riportban mutatja be a megyei könyv­tár építkezésén dolgozó munkásokat. A minőség ja­vítása érdekében hozott ja­vaslatokról szól A minőség fokozása című írás. A Balkányi Állami Gaz­daság dolgozóinak lapja is­merteti a gazdaság 1974. évi tervét. Eszerint a termelési terv növénytermesztésből 33 millió, gyümölcstermesztésből 27 millió, állattenyésztésből 23 millió, az alaptevékenysé­gen kívüli termelésből 45 millió forint. Jelentős a vál­tozás az állattenyésztésben. Év végéig megszűnik a nagy­­kállói sertéstelep, s a meglé­vő épületek átalakításával, baromfitelepet hoznak létre, így ebben az évben már 800 ezer csirke nevelését és ér­tékesítését tervezi a gazda­ság. Ismerteti a lap az újító­mozgalom keretében megol­dásra váró feladatokat, a nőbizottság ezévi terveit, a Nagyközségünk története cí­mű sorozat második részében Balkány honfoglalás előtti történetével ismerteti meg az olvasót Zsadányi István. A februári portré Magyar Fe­rencről, a gazdaság gépko­csivezetőjéről készült. .Olvasónk írja TÖRZSGÁRDA A Felső-tiszai Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság vezető­sége kidolgozta a törzsgárda szabályzatot. A legutóbbi felmérések alapján 1973. de­cember 31-ig 1820 dolgozó kapta meg a törzsgárdatagság különböző fokozatát. Ezek közül 44 dolgozó tulajdonosa a babérkoszorús aranyjel­­vénynek, négy dolgozó ka­pott babérkoszorús aranyjel­vényt csillaggal. Ebben az évben azok részére akik az elmúlt évben a tőrzegére a tagság különböző fokozata elérték a vezetőség a kellek­tív szerződés alapján juta­lomszabadságot biztosít, e­­gazdasági szinten összese 1300 napot tesz ki. A nye­reségrészesedés felosztásán­­ az 5—10—15 éves törzsgárda tagok 10—20 és 40%-kal ma­gasabb nyereségrészesedést kapnak — közölte Babolcsi Pál a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dol­gozója. Kővé vált „banánliget” Az utóbbi években a ter­mészeti ritkaságok szinte ki­meríthetetlen lelőhelyévé vált a tatai—tatabányai me­dence. Az új lakótelepek ki­alakításával, az úthálózat bő­vítésével járó nagyarányú földmunkálatokkal sorra tá­rulnak fel az őskövületeket, ősnövény-maradványokat rej­tő geológiai rétegek. A tatai művelődési központ immár országos hírű termé­szettudományi stúdiójának szakemberei jól szervezett fi­gyelőhálózatot alakítottak ki megyeszerte. A különféle szakágakat képviselő termé­szetbúvárok rendszeres „őr­járatot” tartanak azokon a területeken, ahol építkezések, tereprendezési munkálatok folynak. Időről-időre felkere­sik a művelés alatt álló kő­bányákat, s átkutatják a szénbányák meddőhányóit is. A nagyszabású kutató-le­­letmentő vállalkozás már ed­dig is figyelemre méltó ered­ményeket hozott. A jégkor­szak és a távolabbi földtör­téneti korok élővilágának számos kővé konzerválódott maradványa került napfény­re a szárazföldi és tengeri eredetű üledékes rétegekből. Közülük nem egy tudomá­nyos és muzeális szempontból is egyedülálló ritkaságnak számít. Nemrégiben ismét egy rit­kaságnak számító „leletegyüt­tes” örvendeztette meg a ku­tatókat. Skoflek István, a ne­ves paleobotanikus nem min­dennapi növénylenyomatok­ra bukkant Tatabánya-Újvá­rosban. Egy trópusi pálmafé­le leveleinek tökéletesen ki­rajzolódó lenyomatát őrizta meg a földmunkák során fel­színre került márgás homok­kőréteg. Ugyanitt egy furcsa formájú hosszanti bemélyedést őrző kő is előkerült, s ez első pil­lantásra valami ismereten őslény testlenyom­atának tűnt Ám amikor Skoflek István gipsszel öntötte ki a szivar alakú kavernát, kiderült, hogy egy jól fejlett banán tökéletes lenyomata maradt fenn az üregben. A különle­ges ősnövény-maradvány ko­rát is sikerült meghatározni a jellegzetes geológiai réteg alapján. Ezek szerint bebizo­nyosodott, hogy a földtörté­neti harmadkor egyik idősza­kában, mintegy negyven mil­lió évvel ezelőtt melegövi pálmák és banánligetek zöl­delltek a mai bányászváros területén... Báb Ereséfeest 5. aim M­úzeumi séta — a vajai várkastélyban M­egyénk igen jelentős műemléke a va­jai Vay várkastély, amelynek közép­kori része a XVI. század elején épült. A kastély helyiségei, lépcsőháza többször került átépítésre. A vajaiak is méltán büszkék a szép műemlékre, amely­nek egyik történelmi eseménye 1703-ban II. Rákóczi Ferenc látogatása volt. A szépen helyreállított épületben na­gyon szép és gazdag anyaggal múzeumot rendeztek be, ahová a helybelieken kívül nemcsak a megyéből, de hazánk más tájai­ról és külországokból is sűrűn érkeznek lá­togatók. Fényképezőgépünkkel a vajai álta­lános iskola egy csoportja mellé szegődve bejártuk a nagy épület termeit. Jártunk a lovagteremben, ahol a mennyezetet csataje­lenet díszíti. A kép a nikápolyi csatának azt a jelenetét ábrázolja, amikor Vay Tihamér megmentette Zsigmond királyt. A helybeli iskolás gyerekekkel együtt izgultunk, belépve a gyilokjáró titkos ajta­ján, s a széles falba vágott rejtett ajtón át haladtunk az épület más részeibe. Szép gyűjtemény őrzi a néprajzi emlé­keket, a ma már kevés helyen használt városon alig ismert használati tárgyakat. Kedves kísérőnk leült a szövőszék, az eszto­­váza mellé és nagy figyelemmel hallgattuk ismertetőjét arról, hogyan készült régen a háziszőttes. A múzeumban szívesen látott kiállítók a mai képzőművészek is­m őt alkal­makkor alkotó szobában vendégül is látják azt, aki alkotni, tanulni érkezik. A bástyatorony tetejéről szép kilátás nyílik a környékre, amely ugyan már na­gyon megváltozott az évszázadok óta, de a hozzáértő, figyelő szem kiveheti a látóhatár emelkedő vonalait, amiből nem nehéz oda­képzelni a vizesárkot, a ma már nem­­­tező felvonóhidat — aminek emelet magasságban látható az ajtórésze. Múzeumi sétánk emlékét a várkastélyt körülvevő 14 holdas szép park látványa te­szi még maradandóbbá. Hammel József keorioorü» A vajai várkastély látképe. Csodálatos faragású szánkó. Zsigmond király képe való­jában a „gyilokjáró” rejtek­­ajtója. Ebben a teremben az 1848-19 es szabadságharc emlékeit gyűjtötték össze

Next