Kelet-Magyarország, 1974. április (31. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-11 / 84. szám
fw. április 11. Z ÖBLŐT-BAGYARORSZAG A VERS ÜNNEPE A hét évszázados magyar költészet ön-lyukat, amely összefogná, táplálná és inspinepét, a Költészet Napját köszöntjük az lárná a tehetségeket, de annyi itt a végezalábbi összeállítással, melyben megyénkben ii való, hogy a szellem munkája sohse válélő költők verseit olvashatja a kedves olvassat munkanélkülivé. S az igazi tehetség szála. S szolgáljon ez külön is örömünkre, hi mára az a legfontosabb, mert nem eredmészen ebből a megyéből még a közelmúltban nyékben, hanem föladatokban gondolkozik, is igen sok művész vitte el tehetségét a fő- A Költészet Napja a vers ünnepe, nem városba vagy az ország más, talán gazda- a költőé, ünnepeljük hát a verset, azzal, jabb lehetőségű tájaira. Pedig a közvetlen hogy figyelemmel és szeretettel olvassuk. A szolgálat a legnagyobb szolgálat, mint költő csak „használni akar, nem tündökölni.” ahogy ezt Veres Péter példája is igazolja. Igaz, itt nincs műhely, nincs művészeti fo Ratkó József Pálinkás László: Vasty mindenki vasty nem Vagy mindenkinek van mit tenni vagy nem Vagy mindenki terített asztalhoz ülhet vagy nem Vagy mindenki felelős a hazáért vagy nem Vagy mindenki három szobás lakásban lakhat vagy nem Vagy mindenkit megbecsülnek vagy nem Vagy mindenki belepusztul vagy nem Vagy mindenki vagy nem Szöllősi Zoltán. Tétlenül ...Nagyapám élt, alkonyokat füstölt hosszú pipája; viharborzolt paripákat fújt a magas világba” Az utódok összes dolga írva volt a tenyerében Kellett mégis a tétlenség térdén, hogy fényesítsen zsíros holdat Gyékényszék-trónuson, amit még ő font, ült hasztalan, mert megnyílt az ország: nem maradt utód Az időbe fülelő levélen csend szivárog át A virágok karma között süllyedő nyomok, tanyák A földekre felfutottak traktorhomlokú nyarak A mocsarakba meséket zengő rézerdő zuhant Villanykígyó kúszik a borzas babonafészkekig „Szíve fölé egy akác parázsló Napot hengerít.” Szigeti György: Hiába Hiába védi otthonát, ki fényfoszlányok közt tipeg. Hangját az apró trombiták, szívét a fagy sem őrzi meg. Mint szétlőtt cserépdarabok, fröccsen árnyéka a fának, s a reccsenő pillanatok lombja alatt is áznak. Hiába védi otthonát, ki kését kenyérbe mártja, ha a dörrenő zár zaját tolvajnak kiabálja, ha indulatos hajnala üres szobába toppan, hiába nincsen egymaga, de mégis elhagyottan. Hiába védi otthonát, kinek szemét a fény is elkerüli, a csöpp bogár belezuhanna mégis. Bory Zsolt: Mosoly Ha majd a föld színén leszek, de már csak hanyatt, s hosszú lesz a az utolsó súlyos pillanat, míg szipogva álldogál ott egynéhány rokon: s Mosolyogni szeretnék én minden dolgokon. Mint a finom aszpikban a színes szeletek, legyen az én mosolyomban harag, szeretet, lázadás és belenyugvás, csipetnyi titok, mely virágként utoljára mégis kinyitott. Mintha langyos vízbe’ könnyű selymeket mosol, olyan lesz majd ez a végső könnyű kis mosoly; ennyim marad, ez a derű ott az arcomon, osztozzatok meg vidáman nagy a fékomon. Béklyók rezében elragadt Béklyók rezében elragadt, szerelmem lánggal bújdosik Nyugtalan, sehol nem marad, vadra lel, marakodik. Fejére hasított sebe égő piros pántlika. Rikolt, énekel vele bűnbánó haramia. Méhedből adjon a jövő ráncos kisfiút, majd ő kordába fog, azt hiszem. Pántos nadrágját ráadom, viszem a meccsre vállamon, rablánc verje meg szívem. Zelk Zoltán: Micsoda madár Jaj, a szelek drótsövénye ■zét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra száll, aztán gyepre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, fűhegyen megáll. Idegen a táj, tovább menne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. Ne menj el madár, kilobban a nyár, sárga pernye hull a fákról, füstöl a határ. Nem megy a madár, marad a madár, sűrű eső lesz a rácsa, ketrece a táj. Holnap őszre vált, aztán télre jár, fehér fák közt, hómezőben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, dér gyöngyén megáll. Itthon Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő volt-e a hiány, ott, az idegenben, ok jajra, panaszra — szegény-. Kéznél az a gall’, kéznél az emlék s megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha botolna kar nyúlna feléd, ölelő, felfogni esésed. — Még élsz amíg élhetsz csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót, az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet. Urbán Gyula: forgatókönyv SZERELMEM! Véget nem érő NEM-ek sorozatai a betolakodókra. SZERELMEM! Körömmel vájt csapda a nyelvünket nem ismerőknek. SZERELMEM! Barlangrendszerekben, gyökerek indulatával a saját földünkön. SZERELMEM! Fejem a mocsárban gőzölgő pálmalevélen. Csak egyetlen kéz szabadíthat ki innen. Ószabó István: Simonyi Imre. 9. **** Kié a fa árnyéka ? Pereskedés a nyár fasorok miatt Első látásra úgy tűnik, mintha két rendelet „ütné” egymást. Az egyik lényege: minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy fokozódjék az erdőtelepítés hazánkban, hiszen a papíriparnak egyre növekvő igényeket kell kielégítenie. Ezért az utak, a csatornák mentén is fákat kell ültetni. A földtörvény pedig kimondja, hogy a termelőszövetkezetek, a gazdaságok igyekezzenek az adott területüket a lehető legjobban kihasználni a magasabb terméseredmények érdekében. Világos megfogalmazás mind a kettő, de hol itt az ellentmondás? A kezdet 1959 után a megyében a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a csatornák mentét nyárfákkal ültette be. A telepítés 1963-ban befejeződött, a következő évben már csak pótlások történtek. A fák ápolása azonban folyamatos munka, melyre évente hétmillió forintot fordítanak. Jelentős összeg ez, olyan, amelyik megtérül az iparban, de szolgálja a közérdeket is, hiszen a fásítás környezetvédelmi szempontból nagyon fontos. 1965 óta azonban mindig akad egy- egy „rendhagyó” termelőszövetkezet, amelyik megpróbálja akadályozni a vízügy munkáját s előfordul, amikor eredményesen. Hogyan kezdődik a pereskedés? Egy rövid, pársoros levéllel. „.. .szövödkezetünk földiein keresztül húzódó vízelvezető«, csatornák mellett lévő fák árnyékot vetnek földjeinkre, gyökereik a nedvességet elszívták, ezért kérjük azok eltávolításáról sürgősen gondoskodni szíveskedjenek." Mit válaszolhat erre a vízügyi igazgatóság? Hivatkoznak arra, hogy a telepítés szükséges a talajvédelmi terveknek megfelelően kialakított táblák határvonalán, a legelők szakaszhatárán, a majorok körül és a közutak, a vasutak, a vízfolyások, a csatornák mentén. Kivágásuk az erdészeti hatóság engedélyével, meghatározott időben történhet. Megvan a kiskapu? A termelőszövetkezet most már beszél a földvédelmi törvényről, majd nyolc napon belüli értesítést kér az intézkedésről, mert ha nem vágják ki a fákat, bírósági eljárást indítanak. A „fenyegetés” eredménytelen marad — így megkezdődik a per. Mindenki védi a maga igazát, a pereskedés hosszúra nyúlik. Az eddigi ügyek közül volt, amikor elutasította a bíróság a termelőszövetkezet követelését, de volt olyan eset is, amikor bírság kifizetésére kötelezte a vízügyet. A paragrafusok egyértelműek, az viszont igaz, hogy a körülmények nem mindig azonosak. Egy 1964-es törvény szabályozza a telepítési távolságot, két méter széles sávon belül szabályos az ültetés akkor is, ha az a terület a termelőszövetkezet tulajdona. Az érdekek összeütközésénél anépgazdasági érdeket kell figyelembe venni. Egy elvi döntés kimondja, hogy a fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki, ha erre a fenntartó állami szerv is engedélyt ad. (Ők viszont az engedélyt az erdőfelügyelőségektől kapják.) Nem véletlenül lehet szabolcsi specialitásnak nevezni ezeket a pereket. Sem az erdőfelügyelőség, sem az Országos Vízügyi Hivatal nem tud hasonlókról az ország más területein. Évekkel ezelőtt, igaz, előfordult egy Hajdú megyében, de a termelőszövetkezet keresetét elutasították a polgári törvénykönyv 191. paragrafusának második bekezdése alapján, amely a szomszédjogokat tartalmazza. Érdekes még, hogy a KPM ellen csupán egyszer pereskedtek — mindhiába, a közérdek figyelembe vételével elutasították a pert. De nem „vádolják” azokat az összefüggő erdőket sem, amelyek szélein ugyancsak árnyékot vetnek és a gyökerek elszívják a nedvességet. „Kiesett“ terület Hogy mi céllal pereskednek a termelőszövetkezetek, annak kiderítése alaposabb vizsgálatot igényelne. Hiszen nem egyszer olyan minimális területért folytatnak ..harcot”, amelyek a terméseredményt nemigen befolyásoják. Furcsa az is, hogy zárszámadások előtt szaporodnak a perek. .Toby szervezéssel és gazdálkodással bizonyára pótolható a ..kiesett terület. Az említett rendeletek a népgazdasági érdekeket szolgálják. Egyik sem alkalmas arra, hogy korlátozza bármelyik érvényre jutását. Egyik érdek sem helyezhető a másik fölé, mindegyik fontos és reméljük, hogy ezt belátva, megszűnnek ezek a szabolcsi különbségek. Balogh Júlia „Szeged híres város” (SZABADTÉRI ELŐZETES) Az idén tizenhatodszor szólalnak meg a fanfárok a szegedi Dóm téren. Július 20-án este 8 órakor hangzik fel újra a jól ismert szignál és Vörösmarty drámájával, a Czillei és a Hunyadiakkal kezdetét veszi az ünnepségsorozat. A közelgő fesztivál előkészületeiről, a kísérőrendezvényekről, a munkálatokkal járó gondokról, örömökről kérdeztem Horváth Mihályt, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyettesét. — Hallhatnánk bővebbet a bemutatásra kerülő művekről, a szereplőkről? — Jelen pillanatban csak a bemutatásra kerülő művek címét és az időpontokat tudom elsorolni. Az idén is öt produkció kerül a közönség elé: július 20, 21 és 27-én Vörösmarty drámája, a Czillei és a Hunyadiak, július 26, 28, augusztus 2 és 10-én a János vitéz, augusztus 3 és 4-én a Belorusz Állami Nagyszínház balettegyüttesének előadásában a Hattyúk tava, augusztus 9, 11, 19-én Puccini Turandot-ja, végül augusztus 15, 18, 20-án a Magyar Állami Népiegyüttes szerepel egy kétrészes táncösszeállítással. A szereposztásról s a művek színrehozatalával kapcsolatos részletekről majd a hivatalos sajtótájékoztatón hallhat, annál is inkább, mert ebben a vonatkozásban még előállhatnak változások. Annyi bizonyos, hogy az idén is szeretnénk azt a színvonalat, élményt biztosítani a nézők számára, mint ahogyan az tavaly sikerült. Ez a program nem jobb, nem rosszabb az előző évinél, de 15 év tapasztalatai megmutatták, hogy csak egy stabil, kiegyensúlyozott műsorpolitika tudja ezt a nagyméretű vállalkozást életben tartani úgy, hogy ez évről évre gazdagodást is jelentsen a nézőknél?. . Minden egyes produkció jó és tartalmas kell hogy legyen, a különcködést, a túlzott csillogást kerüljük, mert az egyik darab nem mehet a másik rovására, nem billentheti fel a műsorrendet, s a nézőket sem szabad becsapni. — Nem fenyegeti-e a játékokat egyfajta elszürkülés, egyhangúság? — Az évi 70—75—80 ezer néző előtt kísérletezni nem lehet. Ez egy 2—300 főt befogadó kamaraszínházban elképzelhető ugyan, de egyegy előadáson 5000 embernek az ízlését, tudatát formálni, egyben élményt is nyújtani csak egyfajta kialakult értékrendszer alapján lehet. A szabadtéri játékok népszínház-jellegét minden áron meg akarjuk őrizni, nem kötődhetünk semmi máshoz, csak közönségünkhöz, akik közül sokan itt láttak először élőben színházat és mindjárt ilyen hatalmas méretekben. A prózai repertoárt, de az operák egy részét is a magyar történelemsorsdöntő kérdéseivel, nagy glakjaival foglalkozó művek alkotják. Emellett a külföldi énekesek, esetleg onorai ámulatok, valamint sz évenként változó, rendkívül magas színvonalú szovjet balettegyüttesek nemzetközi jelleget is kölcsönöznek a fesztiválnak, így a hazai és a külföldi néző egyaránt megtalálhatja a számítását. Hogy valaki mégen«-rer »noemterien, vám* netán évről évre rendszeres látogat-Zia legyen a fesztiválnak ahhoz tudnia veil, hogy milyen produkciók várják, s hogy legyen bizalma a kivitelezés iránt is. Az utóbbi néhány évben ez olyan alapelvünkké vált, melyet egyre tudatosabban alkalmazunk, így elkerülhetjük pl. az avignoni vagy a salzburgi fesztivál buktatóit, az évről évre ismétlődő bizonytalanságot, a rendezvények esetlegességét, az egyes produkciók közötti nagy színvonalkülönbséget, vagyis azokat a lényegi hiányosságokat, amelyek szétrombolhatják egy művészeti eseménysorozat jóhírét, megbízhatóságát. — Mit tudna mondani a kísérőrendezvényekről? — Részleteiben még ez sem tisztázódott, de az idén is változatos, tartalmas kiállításokat, hangversenyeket rendezünk a város különböző pontjain. Megemlíthetném a Nyári Tárlatot a Képtárban és Kokas Ignác kiállítását a November 7 Művelődési Központban, a danobeli orgonahangversenyeket, ezenkívül az idén is lesz karnevál az ifjúsági napok alkalmából, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon pedig a legjobb magyar népitáncegyüttesek fognak versenyezni. — Szabolcsból minden évben sokan jönnek különvonatokkal, buszokkal, nagyon hálás, fogékony közönség. Szeretném ha az idén még többen látogatnának el az előadásokra, annál is inkább, mert mi a szabolcsi közönséget olyan bázisnak tekintjük, akikre lehet építeni, akiknek lehet a fenti elképzelések alapján tartalmas és egyben látványos népszínházat csinálni. Szeretettel várjuk lapáink olvasóit és mindent megteszünk, hogy jól érezzék majd magukat városunkban. Horváth Tamás