Kelet-Magyarország, 1974. december (31. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-10 / 288. szám
octif WflSAf A zsűri helyesbít Nemrég „Ismét a dobogón” címmel megírtuk, hogy a mezőgazdasági filmek szabolcsi propagandistái, akik tavaly a megyék között meghirdetett versenyben megnyerték az első díjat, az idén a harmadik díjat szerezték meg. Ez csak részben igaz. A mezőgazdasági filmek forgalmazásáért és terjesztéséért felelős Bárdi Margit, a megyei művelődési központ munkatársa, valóban a harmadik díjat vette át. Hogy mégis helyesbíteni kell, az nem az ő hibája, sem a miénk. Az történt ugyanis, hogy a megyei mezőgazdasági filmtár vezetőjét arról értesítették, nem a harmadikdíjat nyerte, mint ahogyan eddig hitte, hanem ismét az elsőt. Most már másodszor, a 19 megye hasonló megbízással ellátott dolgozói közül. A mezőgazdasági filmtár fiatal gazdája szerénykedik: nem az ő szorgalma teszi elsősorban, hogy Szabolcsban ilyen nagy érdeklődés van a mezőgazdasági oktató-nevelő filmek iránt. A mi megyénk olyan világ, ahol a kiskerttulajdonosoktól kezdve, a termelőszövetkezeti vezetőkig mindenki érti már, hogy a mezőgazdasági munkafolyamatok filmen való bemutatása a leghasznosabb oktatásformák egyike, így történt, hogy a több, mint háromszáz filmből kétezerszer kölcsönöztek. Gesztelyi N. Zoltán Ez ifjúságért Hazánkban kormányhatározat foglalkozik az ifjúság számára nyújtandó pályaválasztási tanácsadással. A pályaválasztási tanácsadó intézetek 1971 óta kialakult hálózata jól kiegészül az iskolai pályaválasztási felelősök, valamint az üzemekben tevékenykedő pályaválasztási megbízottak munkájával. Ilyenformán sok száz szakembert közveleníet, e pályaválasztókat pedig közvetve érintő négynapos tanácskozás kezdődött hétfőn az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben. Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes megnyitó szavai vezették be a pályaválasztási tanácsadók Budapesten rendezett első nemzetközi konferenciáját, amelyen részt vett Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió delegációja. A magyar delegációt Nagy László, az OPTI igazgatója vezeti. Ittürjürp-WAC'haromszad Befejeződött a „Szabolcsi Ifjúság”” szellemi vetélkedő Győztes: a nyíregyházi „Sipkay-klub“ A „Szabolcsi Ifjúság” szellemi vetélkedő döntőjére december 8-án került sor. A selejtezők és az elődöntők során legjobb teljesítményt nyújtó nyolc csapat mérte össze tudását. A vetélkedő rendezői okultak a selejtezők és az elődöntők tapasztalataiból, a szervezés, a kérdések összeállítása, valamint a játék levezetése elismerést és dicséretet érdemel. A javaslatok alapján igyekeztek játékot, és nem „tétre menő” szellemi párbajra emlékeztető versenyt összeállítani. * Néhány bemelegítő kérdés után a verseny vizuális része következett. A 10 főből álló csapatoknak a levetített diafilmek alapján kellett felismerni egy-egy híres írónak, történelmi személynek a szülőházát, illetve Nyíregyháza új épületeit, városrészeket stb. Kizárta a súgás és egyéb meg nem engedett segédeszközök használatának a lehetőségét, hogy a csapatok egyszerre dolgoztak, a válaszaikat írásban kellett adni. Később szellemi totó biztosította a vidám, felszabadult légkört. A kérdések alapján a zsűri meggyőződött az ifjúsági klubok tárgyi felkészültségéről, s a versenyzők általános tudásának mértékéről. A totó kérdések sokrétűek voltak: politika, kultúra, irodalom és gazdasági ismeretek szerepeltek benne. A vetélkedő szervezői az ismeretanyagot elgondolkodtató kérdések alapján igyekeztek felmérni, így a tárgyi tudáson kívül a klubtagok fantáziájára is nagy szükség volt. Az utóbbinak különösen a verseny utolsó részében vették nagy hasznát a fiatalok, a feladat ugyanis a következő volt: „Állítsanak össze egy ötletbörzét, amely elősegíti, hogy klubjuk programja érdekes, színes legyen és helyesen irányítsa a tagság érdeklődését”. Nagyon sok hasznos és — ami szintén lényeges — megvalósítható ötlet született, így nemvéletlen, hogy a zsűri ennek a kérdésnek az értékelésére fordította a legtöbb időt. Ekkor a verseny már hat csapat számára véget ért, az első helyen 2 csapat állt holtversenyben, számukra még nehéz percek vártak. Tetőfokán volt az izgalom. Az első helyért a két Sipkay Barna nevet viselő klub küzdött, a tuzséri és a nyíregyházi. Villámkérdések következtek, majd a zsűri eredményhirdetése: első helyezett a nyíregyházi Sipkay Barna ifjúsági klub! A csapatok jutalmazására 18 ezer forint állt a zsűri rendelkezésére. A verseny pályázatában az első helyért 8, a másodikért 6, a harmadik helyezésért pedig 4 ezer forint volt kitűzve. Ezt az elbírálást a zsűri helyesen — a következőképpen módosította. — Mivel egy megyei szintű verseny döntőjéről van szó, s így minden csapat felkészültsége értékes, figyelemre méltó és feltétlenül értékelendő, úgy döntöttünk, hogy az első helyezésért 5 ezer, a másodikért 4, a harmadikért 3, a negyedikért 2 ezer forint, valamint a többi négy csapatnak egy-egy ezer forint jutalmat adunk át. Egy-egy oklevelet is kap minden egyes versenyző csapat, hiszen a döntőig való eljutás személy szerint is rendkívüli felkészültséget igényel egy ilyen magas színvonalú, mintegy 200 csapattal induló verseny dötőjéig. . Gratulálunk nekik, és elsősorban a nyíregyházi Sipkay Barna ifjúsági klub győztes csapatának! A második helyezett tuzséri és a harmadik helyen végzett nyírmeggyesi klubnak. Kirják József Együttműködéssel közös üdülő a vízlépcsőnél Négy hónappal ezelőtt, ez év júliusában kötött szocialista együttműködési szerződést Hajdú-Bihar, Szolnok és Szabolcs-Szatmár megye hat vízmű vállalata, s az eddig végzett munkát értékelték a napokban. A Debreceni Nagyerdő Fürdő Vállalat a Víz, levegő, élet című kiállítás szervezésében végzett jelentős munkát. 100 szocialistabrigád-vezetőt hívtak tanácskozásra egy héttel ezelőtt, hogy értékeljék jubileumi felajánlásaikat és döntsenek arról, miben lehetnének a megyék egymás segítségére. A Debreceni Víz- és Csatornaműveknél elkészült a vállalati újítási terv, a Hajdú-Bihar megyei vízműnél pedig felmérték, milyen területeken lehetne nagyobb ügyvitel-gépesítést végezni. A felmérést természetesen továbbadták a másik öt vállalatnak is. Javasolták, hogy a hat vállalat együtt vegyen részt az „Alkotó Ifjúság” pályázatban. Javaslatot tettek a tervezett közös üdülő helyére, a Tisza II. vízlépcső környékén. Végül pedig a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat számolt be eddig végzett munkájáról. Itt tartották a tervezési részlegek vezetőinek tanácskozását is, ahol kölcsönösen ismertették az új vállalati terveket Megtekintették a vendégekkel a baktalórántházi szennyvíztisztító-telepet, a mátészalkai és a nyíregyházi Castilloni medencéi Hat vállalat számolt itt be eddigi tapasztalatairól, a közös vállalás teljesített pontjairól. A SZAVICSAV ugyan csak egyedül képviseli Szabolcsot ebben a szerződésben, de már előre is elképzelhető, hogy más vállalatok által végzett kutatások, munkák is nagy segítségére lehetnek a vállalatnak. A szocialista együttműködési szerződés lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden kísérletet külön ma elvégezni, hanem az ő tapasztalataikért hasznos tanácsokat kapnak, amelyek remélhetőleg közvetlenül segítik a jobb eredmény elérését. — Jávor — Életek megrontója: az alkohol (1.) ,,Bögrecsárda“ és rablás Homérosz szerint a bor elűzi a bajokat és gondokat, megörvendezteti az ember lelkét, egészségessé, virulóvá teszi a testet. De az ókori ember alkoholizmusa jóformán összehasonlíthatatlan napjaink alkohol iránti szenvedélyével. A régi rómaiak ugyanis csak bort, esetleg sört fogyasztottak. Az alkohol valójában akkor kezdett igazán veszélyessé válni az emberiség számára, amikor az arabok feltalálták a bordesztillálást. A középkor óta ugyancsak megsokszorozódott az alkoholos italok választéka. Ma akármelyik falusi, városi élelmiszerboltban, presszóban vagy vendéglőben több tucat alkoholtartalmú italt talál a vásárló a tíz-egynéhányféle soron kívül... KÉTES LELEMÉNYESSÉG Kínában fél évezreddel ezelőtt kiirtották a szőlőültetvényeket, hogy visszaszorítsák az alkoholizmus terjedését. A leleményes kínaiak fölfedezték: rizsből is lehet pálinkát főzni! A rizsföldeket viszont már nem lehetett pusztasággá tenni... — Az Amerikai Egyesült Államokban 1919-ben bevezették a prohibiciót, a szeszes italok előállításának és forgalomba hozatalának állami tilalmát. Erre föllendült a szeszcsempészés, háromszorosára növekedett a szeszforgalom, ugrásszerűen terjedt a banditizmus, gengszterek ezreinek lett , biztos jövedelemforrása a rablott, lopott, külföldről titokban behozott szesz, úton-útfélen „bögrecsárdákban” mérték az alkoholos italokat. Tizennégy évvel később Roosevelt elnök megszüntette a prohibiciót. Egyébként sehol a világon nem vezetett eredményre a szesztilalom. MI AZ ALKOHOLIZMUS? Az Egészségügyi ABC szerint : „alkoholtartalmú italok mértéktelen fogyasztása következtében kialakuló állapot, amely súlyos helyzetbe hozza az egyént és környezetét. Az alkohol már aránylag kismértékben fogyasztva — az egészséges ember lelki életében, magatartásában is változást okoz. Az idült alkoholista egészségi állapota pedig súlyosan romlik .. Az alkoholista családjával, környezetével szemben gátlástalanná válik. Elhanyagolja kötelességét, munkáját. Családi élete szétzilálódik, munkateljesítménye megromlik, és az ivászat közben szerzett rossz társaság a bűnözés, az erkölcsi fertő vagy az elmegyógyintézet felé sodorja az akarat nélküli embert...” CSAK EGY HÚSZAST— Rendőri kísérlettel érkezett a gyikárhál «tose» tollyára egy fiatalember. Fekete, kerekképű fiú, amint jobb kezével a cigarettát a szájához emeli, ujjai tövén tetoválás létszik: PIAT! — Mikor kezdtél inni? — Nyolcadikos voltam... — Miért iszol? — Apám bortermelő volt, bőven termett a szőlő. Az öregapám és az apám mindig mondta: a bor egészséges, attól tisztul az ember vére. — Miért kísér a rendőr? — Újévkor a haverommal kizsebeltünk egy srácot. Inni akartunk. Erre kellett a gyerek pénze? Azt mondtad, van otthon bár elég. — Nem akartunk a haverral kigyalogolni hozzánk. Nagy hó, hideg volt és messze. — Tudod, hogy ez közönséges rablás ? Meghökken: —Csak egy húszast vettünk el tőle... A fiatalembert a bíróság kötelező alkoholelvonásra, néhány hónap börtönbüntetésre ítélte. (Kulcsár) (Folytatjuk) ír ■ —+1 HKÉPERNYORTIfil Alig egy éve mutatta be a debreceni Csokonai Színház Szabó Magda „Kiálts város!” c. drámáját, melyet az elmúlt kedden már a televízióban is láthattunk. Mindenképpen jólesik a műsorszerkesztésnek ez a dicséretesen előzékeny gesztusa, hogy a jelentős új magyar drámát ilyen — némileg szokatlanul — gyorsan mutatták be a képernyőn. A darab a „debreceniség”-ről a történelmi válsághelyzetekben a város megóvásának mindenáron elsőbbséget adó hajdanvolt sajátos debreceni patriotizmusról szólt, pontosabban ennek a mentalitásnak az emberi drámáiról egy adott történelmi pillanatban, 1604 októberében, a Bocskai-szabadságharc idején. A színjátékban jól jellemzett ez a debreceniség: karakterét legélesebben a gazdag parasztpolgár várostudata és nem egyszer a vakbuzgóságba hajló, türelmetlen kálvinista puritánsága adta meg, sokban tiszteletet parancsoló erényeivel és becsületes méltóságával együtt, egyszersmind azonban korlátozottságával is. Szabó Magda darabjában elsősorban Gál Nagy István, Debrecen főbírája, a dráma központi hőse és id. Portörő szenátor képviselte legjobban, legérzékletesebben ezt a jellem- és magatartástípust, a külső és a színpadi események következtében némileg kényszerűen humanizáltabban, mint pl. a főbíró sziklamerev édesanyja. A „Kiálts város” elsősorban a főbíró lelkiismereti drámája, azért mert minden áldozatvállalása ellenére sem tudta megmenteni az ifj. Portörő szenátor, a leánya vőlegénye , de az Omomfriben mindenekelőtt rábízott debreceni polgár életét Gál Nagy István drámája mellett a leánya, Eszter drámája kevésbé volt meggyőző. Egészséges, fiatal lázongása szerelme kapcsán némileg túlfokozottnak, s történelmetlennek hatott. Szerelmének története és az ifjú Portörő elvesztése azonban szervesen illeszkedett a dráma fő sodrába. Szabó Magda darabja h®atásosan érvényesült a képernyőn. A többnyire interezjelenetek (a főbíró lakásán), kevés szereplő egyszerre jelenléte a színpadon jó közelképi bemutatásokat kínált, így követhető volt a szereplők minden arcvonásbeli rezdülése, szövegük — szép, mértékletesen archaizált szöveg — minden árnyalata, hangjuk minden finom tónusa. (Ami viszont a színjátékból hiányzott: a szélesebb társadalmi háttér érzékeltetése a színpadon — arról nem a televízió tehet. Viszont ennek köszönhető a tévés közvetítés kamara játékszerű intimitása.) A szereplők közül kiemelkedett Sárosdy Rezső főbírája, Lontay Margit szigorúan hagyományőrző, élesen formált édesanyja és Gerbár Tibor görög kereskedője. Farkas Zsuzsa kissé egysíkú szerepét kevésbé tudta egyénire hangolni. Langmár András díszletei, Greguss Ildikó jelmezei hitelesen idézték a kort és szolgálták a drámát Lendvay Ferenc egyszerűségre törekvő rendezése teljes összhangban volt a fölemlített puritanizmussal, persze jó értelemben: a színpadi hatások erőltetett keresése helyett a művet hagyta érvényesülni. Merkovszky Pál tt KMTV MELLETT Az emlékezés törvényei. Sok ember életét keserítik meg az afféle vezetők, mint Poljakov igazgató Nyikolaj Jevdokimov regényében. Kortárs írónk — mint a művéből vett epizódok is mutatták — nagyon egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy a kritikát meg nem hallgató, a bírálókon bosszút álló, a vezetői tekintélyt rosszul értelmező és — éppen ezért — rosszul is védelmező, zsarnoki tulajdonságú, korlátolt gondolkodású vezetők alkalmatlanok arra, hogy a szocialista társadalomban emberek sorsát irányítsák. Az ilyenek végső soron gyávák, dogmatikus, merev szemléleti és magatartásbeli sablonok védelme alatt követik el antiszociális tetteiket mind beosztottjaik, mind a saját családjuk ellen. Őze Lajos — az író és a rendező, Balázs János felfogását érvényesítve — úgy állította képzeletünk elé Poljakovot, hogy semmi szánalmat nem éreztünk sorsának rosszra fordulásán. Az író jobban árnyalta az igazgató egyéniségét, mint ahogyan az epizódokból kitűnhetett, azt nagyszerűen érzékeltette Őze Lajos, hogy a Poljakovban időnként felvillanó emberi gesztusok végül is mindig megtörnek jellemének hitványságain, összeomlása elkerülhetetlen, mert erkölcse, magatartása nemcsak társadalomellenes, hanem önpusztító is. Nők parasztudvaron. Sokfelé indulat, érzelem csatázik e két nőben magában is, de méginkább kettőjük között. A tanyai magányos öregasszony életének, múltjának kínját-keservét és hamisságait befedték az önámító hazugságok és az idő. E ■túli alatt nyitogatja a tanyáról városra került, múltjához most vigaszért menekülő fiatal nő, Katalin. Kettőjük között dramaturgiai kapcsolatot azzal teremtett a díjnyertes hangjáték szerzője, Lázár Ervin, hogy életmódjukat, szemléletüket állítja szembe egymással: a kényszerű, szerelem nélküli házasságban a vagyongyarapítás körül forgó, érzelmeket hazudó hamisító életet az értelmes, a szabad, igazi életre való törekvéssel. Horváth Teri az öregasszony alakjában, jellemében és sorsában a gazdag író és rendezői megoldásokat, eszközöket felhasználva a tragikumot is igen kifejezően éreztette, azt hogy az öreg nő sorsát és jellemének torzulását a környezet, az életmód, a társadalom okozta. A múltba kapaszkodó öregasszony szavaira a gyűlölet és szeretet vegyülékével reagáló Katica érzelmi ingadozásait , Bencze Ilona sok színnel tette valódivá. Mellere. A jelentős színművek rádióváltozatát érdemes elkészíteni, mert sokkal többet kap ily módon a hallgató a darabból és a színészi játékból, mintha színházi közvetítésben találkozna a művel. Több dráma rádióváltozata igazolta már ezt. Mihail Bulgakovnak a világirodalom halhatatlan drámaírójáról — Moliere-ről — szóló színművét érdemes volt rádiósítani, mert a szerepek és a cselekményvezetés alkalmasá tették rá, a mű mondanivalója pedig ma is aktuális. A népes szereplőgárdából Latinovits Zoltánt (Moliere), Suka Sándort (Bouton) és Gera Zoltánt (Charron, Páris érseke) kell feltétlenül említeni Sered István