Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

2 ZENEI KÖNYVTÁR Vers lemezről Nyíregyháza kulturális éle­te egyre élénkebb. Szerény örökséget kellett átvennünk, s mintha évszázadok álmai teljesülnének, olyan öröm látni, hogy újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk. Újabb lépést tettünk elő­re, amikor március elsején a kultúra központjának te­kinthető megyei könyvtár épületén belül megnyílt a zenei könyvtár. Sokunk régi kívánsága teljesült ezzel. Donáth Katalint, az új részleg egyik munkatársát kértem meg, mutassa be ne­künk a hangtárat. — Jelenleg több mint hat­száz lemezünk van, köztük elsősorban komolyzenei fel­vételek, de vannak ezek mel­lett verslemezeink, nyelv­leckéket tartalmazó lemeze­ink, s könnyűzenei felvéte­leink is. Havonta körülbelül húsz lemezzel bővül állomá­nyunk. A polcokon ki-ki vá­laszthat magának különféle zenei könyveket, lexikono­kat, öt lemezjátszónk, két orsós és kazettás mag­nónk van, melyek segítségé­vel tíz fülkében fülhallgatón keresztül hallhatják a könyvtár tagjai az általuk választott műveket. A zenei könyvtárba nem kell külön beiratkozni, ide is érvényes a megyei könyvtár olvasójegye. Havonta kétszer könyvtári estét rendezünk, amelynek vendégei voltak eddig Kocsis Albert és Szabó Csilla zongo­raművészek, Pribojszky Má­tyás citeraművész, Balogh Emese színművésznő, Róth Ede gitárművész és a Csoko­nai Színház művészei. A TIT- tel együtt szervezzük a nagy­­zenekari hangversenyek előt­ti zeneismertetéseket. A csü­törtöki napokat csoportfog­­foglal­kozásokra várjuk. Ez azt jelenti, hogy ének-, iro­dalom-, oroszórákat, vagy KISZ-gyűléseket tarthatnak meg itt, aminek keretében közösen hallgathatnak leme­zeket. Tagságunk létszáma körül­belül 30, nagy részük rend­szeresen látogat el ide. Többnyire gimnazisok, vagy főiskolások, s csupán két fel­nőtt hallgatónk van. Kántor Éva KELET-MAGYARORSZÁG A serdülők védelmében A­z Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság nagy­szerű kiadványt jelentetett meg, A serdülőko­­rúak védelme az alkoholizmus ellen címmel. Orvosok, pedagógusok szerepelnek a szerzők kö­zül, egy-egy részterület kiváló ismerői. Ennek megfelelően a kiadvány nagy segítséget jelent mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak az iskolában. Csupán ízelítőül néhány fejezetcím a füzetből: A család és az alkoholfogyasztás, Az alkohol elleni küzdelem a középiskolákban, kollégiu­mokban, Az alkoholizmus elleni küzdelem egyéb alkalmai és lehetőségei. A munka külön erénye, hogy rendkívül szemléletes példákkal, meggyőző erejű érvekkel segít eb­ben a nehéz munkában. A serdülők védelmét szolgáló ki­adványt az egészségnevelési csoport a megyében minden­kinek rendelkezésére bocsátja, hogy azt a nevelésben mint segédanyagot felhasználják. EMBERSÉGET A KÖZUTAKON IS A Magyar Autóklub tájegységi értekezlete Köztudott, hogy a javító­ipar sehol a világon nem követi az autók számát, így egyre több ember szorul ar­ra, hogy magának javítsa ko­csiját. Javítsa, de hol? Keve­sen rendelkeznek olyan mű­hellyel, vagy garázzsal, ahol mindig, minden évszakban el tudják végezni a szüksé­ges javításokat, a karbantar­tást. Az autóklub ezen a problémán szeretne segíteni azzal, hogy a közeljövőben minden megyeszékhelyen autóbarkácsműhelyt létesít — hallottuk a Magyar Autó­klub április 22-én és 23-án megtartott tájegységi érte­kezletén. A műhelyek típustervek szerint készülnek, 2 változat­ban. Az „A” változatukban két személygépkocsi javítá­sát, karbantartását végezhe­tik. Lehetőség nyílik diag­nosztikai vizsgálatokra, a ke­rekek összetartásának­­, és a fényszórók beállítására. A „B” típusterv szerint épülő műhelyekben már egyszerre hat gépkocsin dolgozhatnak. Néhány megyében az autó­klub már megkezdte a mű­helyek építését. Nyíregyhá­zán most folynak a tárgya­lások, hogy erre alkalmas telket találjanak. A „sárga angyalok” az el­múlt évben 23 174 esetben nyújtottak segítséget az or­szágúton bajba jutott autó­soknak. A klubtagoknak té­rítésmentesen. A segélyszol­gálati kocsik csak hét végén járják az utakat. Az autó­klub tervei között szerepel, hogy az eddig társadalmi munkában dolgozó „sárga angyalok” főállásban végez­zék munkájukat. Így hétközben is járhatják az utakat, segíthetnek az autósoknak. Kevesen tud­nak arról, hogy a szervezet autómentéssel is foglalkozik. Tíz gépkocsival tavaly közel ezer mentést végeztek. Itt esett szó a műszaki dolgo­zók udvariasságáról. Ők vannak közvetlen kapcso­latban a tagokkal, nem mind­egy, hogy viselkedésük alapján milyen vélemény alakul ki az autóklubról. Szilágyi Mária HOLNAP DÉLELŐTT 10 ÓRA 13 PERCTŐ LÁTHATÓ Napfogyatkozás Nyíregyházán Mikor a Hold, a Föld és a Nap közé kerül és a Hold árnyéka a Föld felületére ve­tődik, azok, akik ebbe az árnyéksávba kerülnek, vagy teljesen, vagy részlegesen eltakarva észlelik a Napot. Mivel szabad szemmel is látványos jelenség a nap- és holdfogyatkozás, így ál­talában az emberek érdek­lődését ez kelti fel jobban. Különösen nagy élmény a teljes napfogyatkozás, ami mindig csak egész kis felü­letéről és ritkán (átlagosan csak 300 évenként) látható a Föld ugyanazon földrajzi helyéről. Ilyenkor fényes nappal hirtelen elsötétedik az égbolt, fölragyognak a fé­nyesebb csillagok. Az álla­tok idegesen viselkednek és a madarak fészkükre vo­nulnak, mintha este lenne. Számunkra, magyarok szá­mára a honfoglalás évszá­mának megállapításában is segített a napfogyatkozás. Egy bizánci krónikás leírá­sából az azelőtti években beállt teljes napfogyatkozás dátumának, 891. augusztus 8. kiszámítása révén, 896-ra tudták pontosan megjelölni a honfoglalás évszámát. Már az ókorban táblázatokban rögzítették a fogyatkozások leírásait és a Hold mozgá­sait. Térjünk vissza a mostani napfogyatkozásra. Annak el­lenére, hogy a Hold átmérő­je csak 3470 km, míg a Napé kissé kerekítve 1 400 000 km,­­ vagyis a Hold körülbelül 400-szor ki­sebb, mint a Nap, mégis egyformának látjuk a két égitestet. Ez azért lehetséges, mert a Hold 400-szor köze­lebb van hozzánk, mint a Nap. A Föld a Nap körül, vala­mint a Hold a Föld körül nem szabályos körpályán, hanem ellipszis alakú pá­lyán kering, így a távolság is változik az égitestek kö­zött. Ha a Hold Föld­ közel­ben, a Föld pedig Nap-tá­volban van, 7 perces teljes napfogyatkozás is bekövet­kezhet a Föld egyes he­lyein, ha viszont a Hold Föld­ távolban van, a Föld Napfogyatkozás A be- és kilépés iránya a Nap feleletén pedig Napközelben, akkor a Hold-korong kisebbnek lát­szik, s így nem tudja eltakar­ni teljesen a Napot. — ilyen­kor beszélünk gyűrűs nap­­fogyatkozásról. A teljes napfogyatkozást csak egy viszonylag kicsiny, 300 km-nél kisebb ellipszis alakú árnyékfolt belsejében lehet látni, s a körülötte lé­vő kb. 4000 km sugarú körből félárnyékból részle­ges a napfogyatkozás. A sö­tét árnyékmag, az árnyék­kúp tulajdonképpen nagy sebességgel vándorol több­ezer kilométereken át a Föld felszínén. Ebben a zóná­ban sötétül el csak teljesen az ég, s a fényesebb csilla­gok is fölragyognak. Ilyen­kor a napkoronát és annak fizikai jelenségeit igen jól lehet vizsgálni, ezért repü­lőgéppel is szokták követni ezt az árnyékkúpot, hogy a vizsgálatot ne csak abban a csekély 7—7,5 perces idő­szakban tudják elvégezni. Általában minden ezer évre 2375 napfogyatkozás esik. Ez soknak tűnik és en­nek ellenére mégis olyan ritkán látunk napfogyatko­zást. Miért van ez? Ennek el­sősorban az az oka, hogy sok fogyatkozás tőlünk egyálta­lán nem látható és nagyon ritkán fordul elő, hogy ép­pen beleesik hazánk is ab­ba a 300 kilométeres zóná­ba, amelyen a teljes napfo­gyatkozás elvonul. Teljes napfogyatkozás nálunk utol­jára 1842-ben volt. A leg­közelebbi teljes napfogyat­kozás Magyarországon csak 1999. augusztus 11-én lesz látható. Április 29-én az árnyék magja nem éri el a Föld fel­színét, ezért csak gyűrűs napfogyatkozásként látható, s ez sem tőlünk. Az árnyék­kúp csúcsa Észak-Afrika, Törökország, Kaukázus, a Szovjetunió délkeleti részén halad át. Mivel az ország ke­leti és nyugati része között mintegy 12 perc különbség­gel látható a jelenség, Nyír­egyházáról nézve április 29- én délelőtt 10 óra 13 perckor kezdődik az első kontaktus, a legnagyobb fedés pedig 11 óra 45 perckor lesz. A nap­korongot nálunk 13 óra 18 perckor fogja elhagyni a Hold. Amikor ezt a jelenséget megfigyeljük, nagyon á­gyázzunk arra, hogy szabad szemmel ne nézzünk a Nap­ba. Aki szabad szemmel hu­zamosabb ideig nézi a nap­­fogyatkozás alkalmával a Napot, gyógyíthatatlan lá­tásromlást szenvedhet. A napfogyatkozást szabad szem­mel igen jól megfigyelhetjük, ha pl. egy feketére hívott filmdarabon keresztül néz­zük. Alkalmas és igen régóta ismert módszer a kormozott üvegen történő szemlélés. Egy üveglapot gyertyával jó erősen bekormozunk, s erre egy másik, tiszta üveglapot helyezhetünk, celuxal vagy szigetelőszalaggal­­körbera­gasztva még kényelmesebben használható. Alkalmas még a hegesztő szemüveg is, de eb­ben az esetben több üveget kell egymásra helyezni. Dr. Göőz Lajos A m­aximális tak­arás Magyarországé hé­tut 1976. április 28. A KÉPERNYŐ ELŐTT „A legfényesebb zászló” címmel pénteken, a Fáklya klubból sugárzott Zalka Jáláté-emlékműsor haszno­san formálta plasztikusabbá a nagy internacionalista forradalmárról és realista íróról alkotott képünket, s alkalmasnak bizonyult arra is, hogy meg­lekintse az ol­vasói érdeklődést az élet­műve iránt. A pódiummű­sor összeállítója (Gelléri Ágnes) és szerkesztője (Do­rogi Zsigmond) nem csupán Zalka pályájáról és művei­ből készített jó montázst, hanem a kort is árnyaltan illusztrálta a visszaemléke­zésekkel és más alkotók műveivel. (Pl. Ady Endre, Gyürkőzz János és Gyóni Géza: Fogoly honvéd testa­mentuma c. verse, vagy a kitűnő összeállítás a hadifo­golyéletről Zalka és má­sok műveiből.) Ez a műsor egyik fő erénye volt. A Zal­ka Máté pályáját ismertető magvas bevezető idézte az író egyik, a mához is szóló vallomását: „A szülőföld él­ménye, ez az alap ... aki nem szereti a hazáját, az nem érti az internacionaliz­mus lényegét.” Tavaly emlékeztünk meg a 175. éve elhunyt Gvadá­­nyi József születésének 250. évfordulójáról. Híres művé­nek, „A peleskei nótárius”­­nak több színpadi változata után Kalmár András rende­ző most a kolozsvári Méhes György 1973-ban ott bemu­tatott zenés bohózatát vit­­te a képernyőre. Már maga a műfaj — némi népszín­­műves beütéssel — is meg­kívánta, hogy bizony a nó­tárius Zajtai uram ebben a játékban nem annyira ma­radt figura mint Gvadányi művében, sokkal inkább a kissé parlagi, ám természe­tes józan észt képviseli, s az ízes versezetekben leírt zsörtölődései, kalandjainak előadása helyett a fia sorsá­nak rendbehozása szabá­lyos színpadi cselekmények során, prózában (és meg kell adni: mulatságosan) tör­tént. Ez a másik műfaj a tévéjátékban az alapmű másodlagosságait, ha úgy tetszik „apropóit” kerekítet­te ki és tette elsődlegessé, a maga törvényeinek megfe­lelően, könnyedén kelleme­sen szórakoztató 65 percet szerezve a nézőknek. A „kellemetesség” fő részesei a nótárius figuráját remek­lő Páger Antalon kívül Bé­res Ilona, Bilicsi Tivadar, Garas Dezső — és még so­kan mások voltak. A hét végén bemutatott két mozifilm közül kétség­kívül a japán „Rejtett erőd” volt a színvonalasabb, lát­szólagos történelmi kaland­film műfaja ellenére is. Voltaképpen az elvi-eszmei, magasrendű és a kapzsi ön­zés „vegetatív” érdekéből végzett cselekvések ütköz­tetésének és feloldásának művészi ábrázolását láttuk, történelmi keretben. Más kérdés, hogy mi is az a — szerintünk a filmben idea­lizált — Cselekvési, maga­tartásbeli cél, mely a maga­­sabbrendű cselekvést ki­váltja és vajon mik a mé­lyebb eredői a földhözra­gadt önösségnek? A „Ho­gyan kell egymilliót lopni?” c. amerikai film készítői nemigen léphetett föl művé­szi igénnyel, bár az alapöt­let, a „tökéletes hamisít­vány és az eredeti műalko­tás értékpárhuzama izgal­masan érdekes volt. A film azonban ettől a kommersz feldolgozás felé kanyaro­dott, az álkrimi bonyoldal­­mai után még áligazságot is osztott: ingyen adott ál- Cellini-szoborral,­­ amitől a festményhamisítás még vígan folydogálhat to­vább ... A szakmai rutin, a pontosan kiszámított, célt nem tévesztő hatások és gé­gék és a két kiváló fősze­replő élvezetes játéka a szó­rakoztató filmipar „biztos­ra menését” szemléltette. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Leninről — a különböző évfordulókon — ünnepi be­szédekben, irodalmi és do­kumentumműsorokban el szoktuk mondani: milyen volt, mit végzett, mit adott az orosz proletariátusnak, a fiatal szovjet államnak, mit a világ munkásságának, mit hagyott az utókornak, azon­­ban arról nem igen szó­lunk, hogy mit ad, mit je­lent ma nekünk, az egyén­nek, vagy ahogyan helytele­nül mondani szoktuk: az egyes embernek. A rádió idei megemlékezése — Mit jelent számomra Lenin? címmel — a lassacskán ki­alakult sablont törte szét, nem a megszokott módon szólt a nagy proletárvezér­ről. Ezzel nemcsak megújí­totta a bennünk élő Lenin­­képet, hanem bizonyította azt is: még mindig lehet Leninről úgy beszélni, hogy lekössse a figyelmet, mert még mindig van mit mon­dani róla. Ehhez „csak” az kell, hogy személyes él­ménnyé — olvasmányél­ménnyé — váljon Lenin. Ez a műsor , melyben egyete­men tanító filozófusok szól­tak a bennünk élő Leninről az ünnepi elvontságból em­beri közelbe hozta őt. Ürügyet sok mindenre lehet találni, jó ügy érdeké­ben talán a legkönnyebb, de mindenképp a legdicsérete­sebb. A kisebb-nagyobb, üzemi, vállalati közösségek­nek rendezett ajándékmű­sorokkal, — mint például most legutóbb a RAVILL szocialista brigádjainak szó­­­­ló vidám irodalmi összeállí­tással — nemcsak a címzet­teket, hanem a rádióhallga­tók sokaságát is megajándé­kozzák a szerkesztők. Ezért készítenek róla hangfelvé­telt. Ezért aztán jó lenne, ha ezt nem a délután köze­pén sugároznák, — mint most is — amikor még vi­szonylag kevesebben tud­nak rádiót hallgatni. Az emberek többsége szívesen bekapcsolja a készüléket, ha vidám perceket ígér a mű­sorközlő. Azt hiszem, közhelynek számít már, hogy a Táska­rádió című zenés ifjúsági műsornak nagy vonzereje jól szerkesztett zenéjében, di­namikus, pergő riportjai­ban rejlik, nem utolsósor­ban a fiatalokhoz szóló hangvételében. Az is meg­szokott, hogy nemcsak a szórakozásról szólnak eb­ben az egy órában, hanem munkájukról is, komolyság­gal, felelősségérzettel az alkotó ember öntudatával, olykor némelyikük egy kis romantikával. Lendületesen, rokonszenvesen. A vasárna­pi műsor egyik riportjában például arról a szívesen végzett társadalmi munká­ról beszéltek, amellyel egy ifjúsági tábor létesítésébe segítettek be. A mozgalmas helyszín lelkesítette fel a riportert, hogy maga is be­álljon — egy negyedórára —téglát adogatni. Azt gon­dolom, szükségtelenül. Nem lett általa színesebb a ri­port, a téglahalom se fo­gyott számottevően. Ez a riporteri akció nem mon­dott semmit a hallgatóknak, őt nem az érdekli, mit t­a­­nál a riporter, hane a az, hogy mit csináló­ azok, akikről a műt­­a. Seregi István

Next