Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
2 ZENEI KÖNYVTÁR Vers lemezről Nyíregyháza kulturális élete egyre élénkebb. Szerény örökséget kellett átvennünk, s mintha évszázadok álmai teljesülnének, olyan öröm látni, hogy újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk. Újabb lépést tettünk előre, amikor március elsején a kultúra központjának tekinthető megyei könyvtár épületén belül megnyílt a zenei könyvtár. Sokunk régi kívánsága teljesült ezzel. Donáth Katalint, az új részleg egyik munkatársát kértem meg, mutassa be nekünk a hangtárat. — Jelenleg több mint hatszáz lemezünk van, köztük elsősorban komolyzenei felvételek, de vannak ezek mellett verslemezeink, nyelvleckéket tartalmazó lemezeink, s könnyűzenei felvételeink is. Havonta körülbelül húsz lemezzel bővül állományunk. A polcokon ki-ki választhat magának különféle zenei könyveket, lexikonokat, öt lemezjátszónk, két orsós és kazettás magnónk van, melyek segítségével tíz fülkében fülhallgatón keresztül hallhatják a könyvtár tagjai az általuk választott műveket. A zenei könyvtárba nem kell külön beiratkozni, ide is érvényes a megyei könyvtár olvasójegye. Havonta kétszer könyvtári estét rendezünk, amelynek vendégei voltak eddig Kocsis Albert és Szabó Csilla zongoraművészek, Pribojszky Mátyás citeraművész, Balogh Emese színművésznő, Róth Ede gitárművész és a Csokonai Színház művészei. A TIT- tel együtt szervezzük a nagyzenekari hangversenyek előtti zeneismertetéseket. A csütörtöki napokat csoportfogfoglalkozásokra várjuk. Ez azt jelenti, hogy ének-, irodalom-, oroszórákat, vagy KISZ-gyűléseket tarthatnak meg itt, aminek keretében közösen hallgathatnak lemezeket. Tagságunk létszáma körülbelül 30, nagy részük rendszeresen látogat el ide. Többnyire gimnazisok, vagy főiskolások, s csupán két felnőtt hallgatónk van. Kántor Éva KELET-MAGYARORSZÁG A serdülők védelmében Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság nagyszerű kiadványt jelentetett meg, A serdülőkorúak védelme az alkoholizmus ellen címmel. Orvosok, pedagógusok szerepelnek a szerzők közül, egy-egy részterület kiváló ismerői. Ennek megfelelően a kiadvány nagy segítséget jelent mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak az iskolában. Csupán ízelítőül néhány fejezetcím a füzetből: A család és az alkoholfogyasztás, Az alkohol elleni küzdelem a középiskolákban, kollégiumokban, Az alkoholizmus elleni küzdelem egyéb alkalmai és lehetőségei. A munka külön erénye, hogy rendkívül szemléletes példákkal, meggyőző erejű érvekkel segít ebben a nehéz munkában. A serdülők védelmét szolgáló kiadványt az egészségnevelési csoport a megyében mindenkinek rendelkezésére bocsátja, hogy azt a nevelésben mint segédanyagot felhasználják. EMBERSÉGET A KÖZUTAKON IS A Magyar Autóklub tájegységi értekezlete Köztudott, hogy a javítóipar sehol a világon nem követi az autók számát, így egyre több ember szorul arra, hogy magának javítsa kocsiját. Javítsa, de hol? Kevesen rendelkeznek olyan műhellyel, vagy garázzsal, ahol mindig, minden évszakban el tudják végezni a szükséges javításokat, a karbantartást. Az autóklub ezen a problémán szeretne segíteni azzal, hogy a közeljövőben minden megyeszékhelyen autóbarkácsműhelyt létesít — hallottuk a Magyar Autóklub április 22-én és 23-án megtartott tájegységi értekezletén. A műhelyek típustervek szerint készülnek, 2 változatban. Az „A” változatukban két személygépkocsi javítását, karbantartását végezhetik. Lehetőség nyílik diagnosztikai vizsgálatokra, a kerekek összetartásának, és a fényszórók beállítására. A „B” típusterv szerint épülő műhelyekben már egyszerre hat gépkocsin dolgozhatnak. Néhány megyében az autóklub már megkezdte a műhelyek építését. Nyíregyházán most folynak a tárgyalások, hogy erre alkalmas telket találjanak. A „sárga angyalok” az elmúlt évben 23 174 esetben nyújtottak segítséget az országúton bajba jutott autósoknak. A klubtagoknak térítésmentesen. A segélyszolgálati kocsik csak hét végén járják az utakat. Az autóklub tervei között szerepel, hogy az eddig társadalmi munkában dolgozó „sárga angyalok” főállásban végezzék munkájukat. Így hétközben is járhatják az utakat, segíthetnek az autósoknak. Kevesen tudnak arról, hogy a szervezet autómentéssel is foglalkozik. Tíz gépkocsival tavaly közel ezer mentést végeztek. Itt esett szó a műszaki dolgozók udvariasságáról. Ők vannak közvetlen kapcsolatban a tagokkal, nem mindegy, hogy viselkedésük alapján milyen vélemény alakul ki az autóklubról. Szilágyi Mária HOLNAP DÉLELŐTT 10 ÓRA 13 PERCTŐ LÁTHATÓ Napfogyatkozás Nyíregyházán Mikor a Hold, a Föld és a Nap közé kerül és a Hold árnyéka a Föld felületére vetődik, azok, akik ebbe az árnyéksávba kerülnek, vagy teljesen, vagy részlegesen eltakarva észlelik a Napot. Mivel szabad szemmel is látványos jelenség a nap- és holdfogyatkozás, így általában az emberek érdeklődését ez kelti fel jobban. Különösen nagy élmény a teljes napfogyatkozás, ami mindig csak egész kis felületéről és ritkán (átlagosan csak 300 évenként) látható a Föld ugyanazon földrajzi helyéről. Ilyenkor fényes nappal hirtelen elsötétedik az égbolt, fölragyognak a fényesebb csillagok. Az állatok idegesen viselkednek és a madarak fészkükre vonulnak, mintha este lenne. Számunkra, magyarok számára a honfoglalás évszámának megállapításában is segített a napfogyatkozás. Egy bizánci krónikás leírásából az azelőtti években beállt teljes napfogyatkozás dátumának, 891. augusztus 8. kiszámítása révén, 896-ra tudták pontosan megjelölni a honfoglalás évszámát. Már az ókorban táblázatokban rögzítették a fogyatkozások leírásait és a Hold mozgásait. Térjünk vissza a mostani napfogyatkozásra. Annak ellenére, hogy a Hold átmérője csak 3470 km, míg a Napé kissé kerekítve 1 400 000 km, vagyis a Hold körülbelül 400-szor kisebb, mint a Nap, mégis egyformának látjuk a két égitestet. Ez azért lehetséges, mert a Hold 400-szor közelebb van hozzánk, mint a Nap. A Föld a Nap körül, valamint a Hold a Föld körül nem szabályos körpályán, hanem ellipszis alakú pályán kering, így a távolság is változik az égitestek között. Ha a Hold Föld közelben, a Föld pedig Nap-távolban van, 7 perces teljes napfogyatkozás is bekövetkezhet a Föld egyes helyein, ha viszont a Hold Föld távolban van, a Föld Napfogyatkozás A be- és kilépés iránya a Nap feleletén pedig Napközelben, akkor a Hold-korong kisebbnek látszik, s így nem tudja eltakarni teljesen a Napot. — ilyenkor beszélünk gyűrűs napfogyatkozásról. A teljes napfogyatkozást csak egy viszonylag kicsiny, 300 km-nél kisebb ellipszis alakú árnyékfolt belsejében lehet látni, s a körülötte lévő kb. 4000 km sugarú körből félárnyékból részleges a napfogyatkozás. A sötét árnyékmag, az árnyékkúp tulajdonképpen nagy sebességgel vándorol többezer kilométereken át a Föld felszínén. Ebben a zónában sötétül el csak teljesen az ég, s a fényesebb csillagok is fölragyognak. Ilyenkor a napkoronát és annak fizikai jelenségeit igen jól lehet vizsgálni, ezért repülőgéppel is szokták követni ezt az árnyékkúpot, hogy a vizsgálatot ne csak abban a csekély 7—7,5 perces időszakban tudják elvégezni. Általában minden ezer évre 2375 napfogyatkozás esik. Ez soknak tűnik és ennek ellenére mégis olyan ritkán látunk napfogyatkozást. Miért van ez? Ennek elsősorban az az oka, hogy sok fogyatkozás tőlünk egyáltalán nem látható és nagyon ritkán fordul elő, hogy éppen beleesik hazánk is abba a 300 kilométeres zónába, amelyen a teljes napfogyatkozás elvonul. Teljes napfogyatkozás nálunk utoljára 1842-ben volt. A legközelebbi teljes napfogyatkozás Magyarországon csak 1999. augusztus 11-én lesz látható. Április 29-én az árnyék magja nem éri el a Föld felszínét, ezért csak gyűrűs napfogyatkozásként látható, s ez sem tőlünk. Az árnyékkúp csúcsa Észak-Afrika, Törökország, Kaukázus, a Szovjetunió délkeleti részén halad át. Mivel az ország keleti és nyugati része között mintegy 12 perc különbséggel látható a jelenség, Nyíregyházáról nézve április 29- én délelőtt 10 óra 13 perckor kezdődik az első kontaktus, a legnagyobb fedés pedig 11 óra 45 perckor lesz. A napkorongot nálunk 13 óra 18 perckor fogja elhagyni a Hold. Amikor ezt a jelenséget megfigyeljük, nagyon ágyázzunk arra, hogy szabad szemmel ne nézzünk a Napba. Aki szabad szemmel huzamosabb ideig nézi a napfogyatkozás alkalmával a Napot, gyógyíthatatlan látásromlást szenvedhet. A napfogyatkozást szabad szemmel igen jól megfigyelhetjük, ha pl. egy feketére hívott filmdarabon keresztül nézzük. Alkalmas és igen régóta ismert módszer a kormozott üvegen történő szemlélés. Egy üveglapot gyertyával jó erősen bekormozunk, s erre egy másik, tiszta üveglapot helyezhetünk, celuxal vagy szigetelőszalaggalkörberagasztva még kényelmesebben használható. Alkalmas még a hegesztő szemüveg is, de ebben az esetben több üveget kell egymásra helyezni. Dr. Göőz Lajos A maximális takarás Magyarországé hétut 1976. április 28. A KÉPERNYŐ ELŐTT „A legfényesebb zászló” címmel pénteken, a Fáklya klubból sugárzott Zalka Jáláté-emlékműsor hasznosan formálta plasztikusabbá a nagy internacionalista forradalmárról és realista íróról alkotott képünket, s alkalmasnak bizonyult arra is, hogy meglekintse az olvasói érdeklődést az életműve iránt. A pódiumműsor összeállítója (Gelléri Ágnes) és szerkesztője (Dorogi Zsigmond) nem csupán Zalka pályájáról és műveiből készített jó montázst, hanem a kort is árnyaltan illusztrálta a visszaemlékezésekkel és más alkotók műveivel. (Pl. Ady Endre, Gyürkőzz János és Gyóni Géza: Fogoly honvéd testamentuma c. verse, vagy a kitűnő összeállítás a hadifogolyéletről Zalka és mások műveiből.) Ez a műsor egyik fő erénye volt. A Zalka Máté pályáját ismertető magvas bevezető idézte az író egyik, a mához is szóló vallomását: „A szülőföld élménye, ez az alap ... aki nem szereti a hazáját, az nem érti az internacionalizmus lényegét.” Tavaly emlékeztünk meg a 175. éve elhunyt Gvadányi József születésének 250. évfordulójáról. Híres művének, „A peleskei nótárius”nak több színpadi változata után Kalmár András rendező most a kolozsvári Méhes György 1973-ban ott bemutatott zenés bohózatát vitte a képernyőre. Már maga a műfaj — némi népszínműves beütéssel — is megkívánta, hogy bizony a nótárius Zajtai uram ebben a játékban nem annyira maradt figura mint Gvadányi művében, sokkal inkább a kissé parlagi, ám természetes józan észt képviseli, s az ízes versezetekben leírt zsörtölődései, kalandjainak előadása helyett a fia sorsának rendbehozása szabályos színpadi cselekmények során, prózában (és meg kell adni: mulatságosan) történt. Ez a másik műfaj a tévéjátékban az alapmű másodlagosságait, ha úgy tetszik „apropóit” kerekítette ki és tette elsődlegessé, a maga törvényeinek megfelelően, könnyedén kellemesen szórakoztató 65 percet szerezve a nézőknek. A „kellemetesség” fő részesei a nótárius figuráját remeklő Páger Antalon kívül Béres Ilona, Bilicsi Tivadar, Garas Dezső — és még sokan mások voltak. A hét végén bemutatott két mozifilm közül kétségkívül a japán „Rejtett erőd” volt a színvonalasabb, látszólagos történelmi kalandfilm műfaja ellenére is. Voltaképpen az elvi-eszmei, magasrendű és a kapzsi önzés „vegetatív” érdekéből végzett cselekvések ütköztetésének és feloldásának művészi ábrázolását láttuk, történelmi keretben. Más kérdés, hogy mi is az a — szerintünk a filmben idealizált — Cselekvési, magatartásbeli cél, mely a magasabbrendű cselekvést kiváltja és vajon mik a mélyebb eredői a földhözragadt önösségnek? A „Hogyan kell egymilliót lopni?” c. amerikai film készítői nemigen léphetett föl művészi igénnyel, bár az alapötlet, a „tökéletes hamisítvány és az eredeti műalkotás értékpárhuzama izgalmasan érdekes volt. A film azonban ettől a kommersz feldolgozás felé kanyarodott, az álkrimi bonyoldalmai után még áligazságot is osztott: ingyen adott ál- Cellini-szoborral, amitől a festményhamisítás még vígan folydogálhat tovább ... A szakmai rutin, a pontosan kiszámított, célt nem tévesztő hatások és gégék és a két kiváló főszereplő élvezetes játéka a szórakoztató filmipar „biztosra menését” szemléltette. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Leninről — a különböző évfordulókon — ünnepi beszédekben, irodalmi és dokumentumműsorokban el szoktuk mondani: milyen volt, mit végzett, mit adott az orosz proletariátusnak, a fiatal szovjet államnak, mit a világ munkásságának, mit hagyott az utókornak, azonban arról nem igen szólunk, hogy mit ad, mit jelent ma nekünk, az egyénnek, vagy ahogyan helytelenül mondani szoktuk: az egyes embernek. A rádió idei megemlékezése — Mit jelent számomra Lenin? címmel — a lassacskán kialakult sablont törte szét, nem a megszokott módon szólt a nagy proletárvezérről. Ezzel nemcsak megújította a bennünk élő Leninképet, hanem bizonyította azt is: még mindig lehet Leninről úgy beszélni, hogy lekössse a figyelmet, mert még mindig van mit mondani róla. Ehhez „csak” az kell, hogy személyes élménnyé — olvasmányélménnyé — váljon Lenin. Ez a műsor , melyben egyetemen tanító filozófusok szóltak a bennünk élő Leninről az ünnepi elvontságból emberi közelbe hozta őt. Ürügyet sok mindenre lehet találni, jó ügy érdekében talán a legkönnyebb, de mindenképp a legdicséretesebb. A kisebb-nagyobb, üzemi, vállalati közösségeknek rendezett ajándékműsorokkal, — mint például most legutóbb a RAVILL szocialista brigádjainak szóló vidám irodalmi összeállítással — nemcsak a címzetteket, hanem a rádióhallgatók sokaságát is megajándékozzák a szerkesztők. Ezért készítenek róla hangfelvételt. Ezért aztán jó lenne, ha ezt nem a délután közepén sugároznák, — mint most is — amikor még viszonylag kevesebben tudnak rádiót hallgatni. Az emberek többsége szívesen bekapcsolja a készüléket, ha vidám perceket ígér a műsorközlő. Azt hiszem, közhelynek számít már, hogy a Táskarádió című zenés ifjúsági műsornak nagy vonzereje jól szerkesztett zenéjében, dinamikus, pergő riportjaiban rejlik, nem utolsósorban a fiatalokhoz szóló hangvételében. Az is megszokott, hogy nemcsak a szórakozásról szólnak ebben az egy órában, hanem munkájukról is, komolysággal, felelősségérzettel az alkotó ember öntudatával, olykor némelyikük egy kis romantikával. Lendületesen, rokonszenvesen. A vasárnapi műsor egyik riportjában például arról a szívesen végzett társadalmi munkáról beszéltek, amellyel egy ifjúsági tábor létesítésébe segítettek be. A mozgalmas helyszín lelkesítette fel a riportert, hogy maga is beálljon — egy negyedórára —téglát adogatni. Azt gondolom, szükségtelenül. Nem lett általa színesebb a riport, a téglahalom se fogyott számottevően. Ez a riporteri akció nem mondott semmit a hallgatóknak, őt nem az érdekli, mit tanál a riporter, hane a az, hogy mit csináló azok, akikről a műta. Seregi István