Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG Bérágynemű és színes tévé Szolgáltatás Kisvárdán Kisvárdán, a Gyár úti la­kótelepen 1976 nyarán nyílt meg a háromegységes szol­gáltatóház. A modern, épü­letben elhelyezett fodrász- és Patyolat-szalonra, valamint a GELKA-ra nagy szükség volt. A mostani kapacitással már nemcsak Kisvárdát, ha­nem a környéket, a járást, sőt még Vásárosnaményt is el tudják látni. Felső-Sza­­bolcsban egyedül itt javíta­nak színes televíziót és a szakembereket gyakran hív­ják a beregi falvak lakói is készülékeik javítására. Egyébként a tranzisztoros zsebrádiótól kezdve az automata mosógépig min­denfajta hírközlő eszközt és háztartási gépet javítanak. A három egység közül leg­később a Patyolat kezdte meg működését, de annál nagyobb sikerrel. Nagyon sokan keresik a bérágyne­műket, és megszerették a mosatást is a város és a kör­nyék lakói. Ennek ellenére nem ismerik még eléggé Szolgáltatásaik körét.. (sipos) Készül az új frizura Deák Lászlóné és Fe­hér Irén munkája nyomán. Szívesen bérelnek ágyneműt a kisvárdaiak a Patyolat-szalonból. A GELKA-nál már színes televíziót is javítanak. (Hammel József felvételei.) MENEKÜLÉS A ROKKANTTÓL? Salamonné kálváriája Salamon Györgyné, a bu­dapesti Taurus Abroncsgyár felépítő üzemének munkás­nője. Korábban gyermekápo­ló volt. Évekig Nyíregyházán, a 10-es bölcsődében dolgo­zott. 1972-ben azzal ment Budapestre a Taurusban dol­gozó férj után, hogy a gyári bölcsődében foglalkoztatják majd. Ám ott nem adtak ne­ki munkát, így került Pesten abba az üzembe, ahol hen­gerfelrakó betanított mun­kás lett a holland pocket gép­soron. Négy évig dolgozott a gépen. Megtanulta a munka­fogások minden csínját-bin­­ját. És mégis ... * A jegyzőkönyvben olvas­ható az is: Salamonné „nyu­godt, munkáját becsületesen végző, szorgalmas". (Ezt bi­zonyítja akkori 3258 forintos átlagkeresete is.) A baleseti jegyzőkönyvet szabályos körülmények között vették fel. Salamonnét a bal­eset másnapján felkeresték a kórházban, hogy meghallgas­sák. Kezelőorvossá ezt sú­lyos állapotára hivatkozva ak­kor megtagadta. Az viszont már mindenképpen a felelőt­lenség határát súrolja, hogy a gyári vezetés csak nyolc hó­nap múlva talált módot a balesetet szenvedett asszony jegyzőkönyvi meghallgatásá­ra... Éppen ebben az időben másért is megkereste a gyári vezetés. Rábeszélték, hogy szakítsa meg a táppénzét, és menjen vissza dolgozni. A be­csületes, halk szavú munkás­nő lemezzel a karjában visz­­szament dolgozni. (Az is el­gondolkodtató, hogy a bale­seti utógondozó félig gyó­gyultan miért írta ki?) Igaz, munkát nem adtak ne­ki. Műszakhosszat tétlenke­dett az üzemben. Idegileg ez megviselte. De tart két hó­napig, és bejárt a második műtétig. * 1977. augusztus elején még egy korrekciós műtétet aján­lottak fel neki. Ennek már nem vetette alá magát, így leszázalékolták, és vissza­ment dolgozni az üzembe. Ekkor sem biztosítottak szá­mára megfelelő munkát. Az irodába osztották be, de sem­miféle feladatot nem kapott. Augusztusban férjével együtt kérte: helyezzék a Taurus nyíregyházi gyárába. A ké­rését elfogadták. Ami a legkegyetlenebb ebben a dologban: a Munka Törvénykönyv előírásait meg­szegve a két dolgozó kezébe adták a munkakönyvüket és szélnek eresztették őket az­zal, hogy „Nyíregyházán nem is kötelesek őket átvenni.” Ezek ellenére jelentkeztek 1977. szeptember elején a Taurus nyíregyházi gyárá­ban. A férjet azonnal felvet­ték. Az asszonyt nem. Azóta ott van a kezében a munka­könyve „áthelyezve” bejegy­zéssel. Kapja az 1200 forin­tos rokkantsági járadékot, és így nem kaphatja az őt meg­illető — a ma hasonló beosz­tásban dolgozó hengerfel­rakó — mostani átlagkerese­tét. A nyíregyházi gyárat idő­közben többször felkereste. Megnyugtató választ nem ka­pott. A napokban jelentkezett újra az itt is működő gyári jogsegélyszolgálatnál. Azzal engedték el, hogy panaszát eljuttatják régi munkahelye jogsegélyszolgálatához, hogy ők járjanak el ügyében ... * Az újságíró, amíg rója a sorokat, azon tűnődik: a Tau­rusban nem találtak felelőst a balesetért? Embertelenül, jogellenesen akarnak meg­szabadulni egy üzemi bal­esetet szenvedett munkatár­suktól? Ráadásul: mindehhez tétlenül asszisztál a gyári szakszervezet és a jogsegély­­szolgálat. .. Sigér Imre Kedvezmények lakásépítésnél Több szinteshez 320 ezer A lakásszövetkezetek köz­reműködésével egyre több korszerű lakás épül Szabolcs- Szatmár megyében. A szövet­kezeti építési forma elterje­désével új utcasorok, falu­központok alakulnak ki. A társulásnak számos előnye van. Gazdaságosabb, gyor­sabb az építkezés, több köl­csönt folyósít az OTP, keve­sebb a kamat, nincs gond a fenntartásra ... Egy új la­kásszövetkezet megalakításá­hoz már 12 jelentkező is ele­gendő. Mutatósabb falukép Aki falun saját erőből, egyénileg épít családi házat, az maximum 70 ezer forint kölcsönt kap az OTP-től. Csoportos építkezés esetén a kölcsön összege 200 ezer fo­rint lehet. A csoportok egyez­tetik elképzeléseiket a taná­csok elképzeléseivel, így mindenütt gyorsabban, mu­­tatósabban kialakul a falu­kép. A városi építkezéseknek is megvannak az előnyei. Aki például Nyíregyházán „ma­szek alapon” akar építkezni, maximum 80 ezer forint köl­csönt kaphat az OTP-től. Ha viszont tagja a lakásszövet­kezetnek és több szintes épít­kezésbe kezd, 320 ezer forint kölcsönt is kaphat. A lakásszövetkezetek eb­ben az ötéves tervben nagy­mértékben segítik a tanácsok lakásépítési akcióját. 1980-ig a helyi tanácsok ezer lakás építéséhez biztosítanak terü­letet. Az építkezési területek előkészítéséhez a tanácsok már megkapták a szükséges állami támogatást. Hol, hány lakás épül? Az ezer lakás megoszlása a következő: Nyíregyházán épül 690, Mátészalkán 70, Kisvárdán 60, Nyírbátorban 60, Vásárosnaményban és Zá­honyban 24-24, Fehérgyarma­ton és Tiszavasváriban 36-36. Az építkezés üteme eddig jó, az időarányos terveket túl­teljesítették. Tavaly me­gyénkben a lakásszövetkeze­tek 242 lakást építettek, idén várhatóan 222 lakás építését fejezik be. Terven felül Zá­honyban 16 X 4 lakás építé­sét akarják befejezni ebben az ötéves tervben. A plusz­munkára egyelőre nincs kivi­telező, mert a SZÁÉV a ha­gyományos lakásépítést Zá­honyban sem vállalja. Tár­gyalások folynak azonban ar­ról, hogy az említett lakáso­kat házgyári elemekből ál­lítják össze. Nyíregyházán a Kert köz­ben 160 lakás hagyományos építési terve elkészült, de a kivitelezésre itt sincs jelent­kező. A megyeszékhely 19-es lakókörzetében idén 108 la­kás építését kezdik el úgyne­vezett „NONFINES” techno­lógiával. Az angol technoló­gia a legmodernebbnek szá­mít az ilyen csoportos épít­kezéseknél. A következő öt­éves tervben a csoportos la­kásépítők végképp szakíta­nak a hagyományos lakásépí­tési móddal. Jelenleg nem­csak Nyíregyházán, de Vásá­rosnaményban és Tiszavas­váriban is hiányoznak a ki­vitelezők. Kisvárdán a tanács egyelőre nem tud elég terü­letet biztosítani az építkezés­hez. Az építési területek elő­készítése más településeken is meggyorsulhatna. Kevés a kivitelező A lakásoknak nemcsak az építése, a megóvása, a fenn­tartása is fontos. A nyíregy­házi Váci Mihály Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet ezért is fejlesztette a fenntar­tó részlegét. Az ötven dolgo­zót foglalkoztató részleg ta­valy 4200 lakás fenntartásá­val foglalkozott. Még így is maradt szabad kapacitása, ezért az OTP-lakások fenn­tartását és felújítását is vál­lalják. Egyszeri felújításhoz is kivonulnak, de hosszabb időre is szerződést kötnek fenntartásra, felújításra. N. L. Játékterem, dioráma, nagyobb nézőtér Bővítik a sóstói ifjúsági parkot Értékes trófeák, kitömött állatok, madarak, preparátu­mok kapnak helyet azon a bemutatón, melyet az idén nyitnak meg a Sóstói Kultúr­­parkban. A leendő állandó kiállítás épülete — melyet ezelőtt raktárként hasznosí­tottak — közvetlenül a kiál­lítási csarnok mellett áll. Bő­vítését, átalakítását az ingat­lankezelő és szolgáltató vál­lalat dolgozói vállalták tár­sadalmi munkában. A házat hátoldalánál szé­lesítik. Az így nyert területen üvegfal mögött­­ két diorá­mát rendeznek be. Az igazi nagyüzem ettől hamarabb kezdődik Sóstón. A vidám­park április 3-tól fogadja a vendégeket. A játékok fel­újítva, szépen átfestve vár­ják a gyerekeket. Az ifjúsági park április 30- tól szervez programokat. Ek­kor avatják a régen várt já­téktermet is, ahol már a bel­ső szerelés, burkolás munká­in dolgoznak az építők. A te­remben két televíziós készü­lék, a „Lehet egy kérdéssel több?” című adásokból jól ismert tv-pingpong és más automata játékok kapnak he­lyet. Gondoltak a sport ked­velőire is, akik a labdarúgó­világbajnokság mérkőzéseit az egyik készüléken színes­ben láthatják. Az ifjúsági park programja a tavalyihoz hasonlóan ala­kul. Az új idényre némileg át­alakul az „ifi”. A régi szín­pad hátlapját lebontották,­­ ezzel jelentősen bővült a né­zőtér. Elkészült az új büfé. A látogatók kényelmét 400 fa­tönkből formált masszív szék és asztal szolgálja majd. Az Állami Ifjúsági Bizottságtól kapott 50 ezer forintért mo­dern technikai berendezése­ket vásároltak, köztük egy filmvetítőt. (házi) 1978. február 12. A városrendezés „keserű pirulái"­ Gyors ütemben, szépen fej­lődik Szatmár központja, Má­tészalka. Ám a teljesebb kép­hez hozzá tartozik az is, hogy tavaly például felásták és káposztával vetették be a Felszabadulás lakótelep par­kosított részeit, sőt fóliasát­rat építettek, garázst alapoz­tak az új parkban. Csak a ta­nács erélyes közbelépésére lehetett magakadályozni a park-káposztaföld cserét. Mátészalka jogilag nyolc éve város, több, mint egy év­tizede rendelkezik általános rendezési tervvel és most harmadik éve, hogy a városi mértékre igazították a ren­dezési terveket. — Sok elképzelést kell összehangolni — mondja Lánczi János városi tanács­elnök. — A lakosság és a vá­rosrendező szakemberek igé­nye, a pénzügyi lehetőségeik, az általános rendezési és részletes rendezési terv, egy­­egy ötéves terv és a 15 éves lakásépítési elképzelés egya­ránt lényegesen befolyásolja, hogyan „születik” a város. A terveket egyébként so­kan ismerik, hónapokig lát­hatták a mátészalkaiak a Szatmár-szálló kirakatában. Sok hozzászólás is érkezett, az emberek alkotóan kíván­ták alakítani a várost.­­ A városrendezés sokszor „keserű pirula” — fogalmaz Kiss János műszaki osztályve­zető. — Mi is beleéltük ma­gunkat az illető gazdasági ve­zetők helyzetébe; tud­tuk, nem egyszerű egy ré­gi gyár helyett újat építeni. Ezért tettünk mindenkinek kedvező ajánlatot. Iparvágá­­nyos telephelyet ajánlottunk annak, akinek olyan kellett, de a régi telepe messze volt a vasúttól. Közműves iparte­rületet, kedvező szennyvíz­bekötési lehetőséget annak, akit a régi helyen ilyesmi szorított. Az ered­mény azonban mindenki szá­mára jobb a vártnál, mert korszerű, szép üzemek épül­tek, illetve épülnek. Többek között olyanok, mint a sör­ipar, Nyírkémia, tejipar és mások. A városközpont rendezése, a lakásépítés hosszú távra szóló terület-előkészítése jól halad. Hozzáláttak a nagyobb zöldterületek, parkerdő építé­séhez is. Számottevő nagybe­ruházás viszont az állomás és az ezzel összefüggő létesít­mények építése. Ezekről Vityi Zoltán osztályvezető-helyettes a következőket mondja: — Az egyik legrégebbi gond a pályaudvar végleges rendezése. Erre 1980 után ke­rül sor. A tanács a legkedve­zőbb szanálási terület-előké­szítési munkát ajánlja a MÁV-nak és a postának, minthogy az építkezésekkel a postafejlesztést is megoldják. Költöző közületek Mátészalkán

Next