Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

4 Események címszavakban HÉTFŐ: Irán megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyip­tommal — a schleswig-holsteini tartományi választáson a CDU győzött — A pápa Casaroli érseket nevezte ki vati­káni államtitkárrá KEDD: Carter sajtóértekezletén a SALT—2 mielőbbi aláírásá­nak szükségességéről szólt — A Biztonsági Tanács ér­vénytelennek minősítette a rhodesiai választások eredmé­nyét — Ohira japán miniszterelnök Washingtonban tár­gyal — Hua Kuo-feng fogadta a Pekingben tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt SZERDA: Puja Frigyes befejezte thaiföldi tárgyalásait — Kurt Waldheim továbbutazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba — George Bush lép fel elnökjelöltként a republikánus párt színeiben a jövő évi amerikai válasz­táson CSÜTÖRTÖK: Vance—Dobrinyin-találkozó a SALT-megállapo­­dás előkészítésére — Szavaztak a brit választópolgárok — Eltemették a meggyilkolt Motahari ajatollahot — A Vö­rös Brigádok bombatámadása a kereszténydemokraták római székháza ellen PÉNTEK: Az angol választásokon a konzervatív párt meg­szerezte az abszolút többséget, Callaghan lemondott, utó­da Thatcher asszony lett — Hanoiban folytatódtak a vi­etnami—kínai tárgyalások — Törökország 451 millió dol­láros amerikai­­katonai segélyt kap — Schmidt kancellár befejezte bulgáriai látogatását SZOMBAT: Paja Frigyes Indonéziában tárgyalt — Kurt Wald­heim Tokióban folytatott eszmecseréket . A lengyel külügyminiszter Lisszabonban KELET-MAGYARORSZÁG A hét három kérdése : Milyen befolyással le­het az olasz választók­ra az új terrorhullám? A „B” és az „­R” betű, meg a csillag újra meg újra fel van mázolva egy-egy olasz­országi terrorcselekmény színhelyén a falaikra, vagy a kövezetre. A „Vörös Brigá­dok” szándékosan, tudato­san, kihívóan hagyják ott a névjegyüket... Idestova jó egy éve mon­dogatják olasz baloldali kö­rökben, hogy a „Vörös Bri­gádok” csak nevükben vö­rösek, valójában nagyon is feketék. A „fekete reakció” fogalmát nem nagyon kell magyarázni. Az bizonyos, hogy a „Vörös Brigádok” vi­selt dolgai csak a keresztény­­demokráciának kedveznek: a kispolgár megretten a ter­ror láttán és a rend meg a törvény uralmát hirdető, ígé­rő kereszténydemokrata párt zászlaja alá siet­. Már csak azért is, mert a Democrazia Cristiana az áldozat, a már­tír szerepében tűnhet fel: mostanában szinte minden géppisztolysorozat vagy idő­zített bomba keresztényde­mokrata politikusok, pártta­gok életét követeli. A rentdőrség ne tudna a támadók nyomára jutni? So­kan kétlik, hogy valóban ilyen tehetetlenek lennének a rendőrök, csendőrök. A terrorizmus leküzdésére élet­re hívott különleges alaku­latok ... A „cui prodest?” a „kinek hasznai” ősi nyomozási elvét kell segítségül hívni a ter­­rorhullám irányítói, meg­szervezői utáni kutatásban. Június 3-án és 4-én szavaz­nak az olasz választópolgá­rok. Utána minden bizony­­nyal kiderül, hogy a ke­reszténydemokrata párt sza­vazat- és mandátumnyere­ségre tehetett szert a „Vö­rös Brigádok” terrorjának hatására. S valószínű, hogy a választások lezajlása után a terrorcselekmények is megritkulnak. • Tudhat-e az ENSZ fő­titkára közvetíteni Vi­etnam és Kína között? Dr. Kurt Waldheim, az Egye­sült Nemzetek Szervezeté-­ nek főtitkára hosszú és fá­rasztó távol-keleti körútra indult, összesen tíz országba látogat el. Először Hanoiban járt és a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság vezetőivel tárgyalt. Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke ez al­kalommal köszönte meg az ENSZ és szervezetei által Vietnamnak nyújtott támo­gatást. Hanoiból Pekingbe uta­zott az ENSZ-főtitkár. Akár­csak Hanoiban, a kínai fő­városban is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait, hogy csökkenjen a dél­kelet­­ázsiai feszültség. Waldheim közvetítő javaslatai azonban a pekingi diplomáciai megfi­gyelők véleménye szerint nem talált pozitív fogadta­tásra a­­kínai vezetőknél. Igaz, Hua Kuo-feng minisz­terelnök azt hangoztatta Waldheim előtt, hogy Kína kész együttműködni az ENSZ-szel de Teng Hsziao­­p­ing m­iniszt­e­relnö­k-h­elye­t­tes már olyan harcias kijelen­téseket tett, hogy „Kína fenntartja magának a jogot egy újabb fegyveres akcióra Vietnam ellen, ha az foly­tatja Kína elleni provoká­cióit .. Ez a fenyegető nyilatko­zat is azt jelezheti, hogy a világszervezet főtitkára nem érte el célját. Hogy aztán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, majd onnan továbbutazva Dél-Koreában sikerült-e másfajta közvetí­tői tevékenységet kifejtenie a koreai újraegyesülés érde­kében, arról sem tudni. A Wadheim eszmecseréiről ki­adott közlemények itt is szűkszavúak voltak. Kudarcról kellene beszél­ni? Korántsem. Vissza kell gondolni azokra az időkre — tíz év sem telt el azóta — amikor sem Vietnam, sem Kína nem volt még az ENSZ tagja, ...a világszervezetnek semmilyen beleszólási joga sem lehetett az ázsiai térség e hatalmas területeinek éle­tébe, — de arra is visszaem­lékezhetünk, hogy valaha a koreai háborút épp az ENSZ zászlajával visszaélve vívták meg az imperialista hatal­mak ... — Afrika déli végeinek fehér fajüldöző kormá­nyai hajlandók engedni az ENSZ-nek? Ugyanilyen — szinte végtelennek látszó — türelemmel dolgozik az ENSZ Afrika déli részén is. Hányszor f űznek gúnyt Pre­toria vagy Salisbury hatósá­gai a világszervezet határo­zataiból... Szankciók? Em­bargó? Ugyan... Mindig van Londonban vagy Bonn­ban, Párizsban vagy Wash­ingtonban politikus vagy tőkés vállalkozó, aki hajlan­dó segédkezet nyújtani az ENSZ-iitilalmak semmibevé­teléhez. Legújabban a dél-afrikai kormány adta ismét jelét annak, hogy fittyet hány az ENSZ-határozatokra, ame­lyek fokozatosan független­séghez segítenék Namíbiát, az egykori német gyarma­tot, a mindmáig Délnyugat- Afrika néven ismert terüle­tet. A pretoriai kormány, amely valóságos gyarmati hatalma Namíbiának, 40 he­lyi vezető letartóztatását rendelte el,­­azon a címen, hogy azok nem voltak haj­landók együttműködni a dél-afrikai hatóságokkal. Az ENSZ-nek van egy úgynevezett Namíbia-taná­­csa, amelynek az a rendel­tetése, hogy figyelemmel kí­sérje a terület lakóinak a sorsát és megtalálja a politi­kai, diplomáciai, gazdasági eszközöket a namíbiai füg­getlenség kivívásához. A New Yorkban székelő Naimíbia-tanács felhívta a figyelmet arra, hogy a pre­toriai hatóságok által elren­delt letartóztatások egybees­nek a dél-afrikai kormány­nak azzal a kísérletével, amely szerint törzsi és faj­üldöző elemekből bábkor­mányt szervezzen Namíbiá­ban. Itt is „belső rendezés­nek” nevezik, akárcsak Rhodesiában, hogy néhány, a nép érdekeit eláruló szí­nes bőrű személyiség felhasz­nálásával látszatönkor­mányzatot szerveznének. Valójában azért — s az ENSZ Namíbia-tanácsa erre is figyelmeztetett —, mert így remélnék továbbra is ki­zsákmányolni Namíbia népét, kiaknázni az ország sóik ter­mészeti kincsét, az aranytól az uránig. Pálfy József Győztek a konzervatívok. Anglia új miniszterelnöke, Thatcher asz­­szony lett. Világszerte felvonulásokkal ünnepelték május elsejét. Képünkön: római fiatalok menete a Colosse­um előtt. Nemzeti gyásznapot hirdettek csütörtökön Iránban a meggyil­kolt Morteza Motahari ajatollah (képünkön) emlékére. A síita fő­papot Khomeini egyik fő tanács­adójának tekintették. Hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodik Ohira Maszajosi. Képünkön: a japán miniszterelnök Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter társaságában. 1979. május 6. Győzelem és béke H­armincnégy éve, hogy ez a két szó össze­forrt. Békét hozott Európának a fasiszta Né­metország feletti győzelem, 1945 májusának első napjai­ban kontinensünkön minde­nütt elhallgattak a fegyve­rek. Felszabadult a nácizmus alól maga a német nép, jog­gal ünnepli hát a Német De­mokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8- át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sok­szor elmondják azóta is: so­ha nem volt még ilyen hosz­­szú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyan­ezt nem mondhatjuk el a vi­lág más tájairól. Napjaink történészei sze­rint már a kétszázat is túl­haladja azoknak a fegyveres konfliktusoknak, háborúk­­a száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi ál­dozatok száma, akiknek fegy­ver oltotta ki életét. Igaz, vi­lágháború nem volt, de a veszteségek világméreteket öltöttek, s nem használhat­juk csupán a múlt időt: ezek­­ben a napokban sincs, valódi béke bolygónkon. Emlékez­zünk csupán az utóbbi hóna­pokra: Vietnam ellen for­dult a kambodzsai Pol Pot­­rezsim, amely a fasisztákat felülmúló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam el­len; összecsapások Afrikában Uganda és Tanzánia között; a dél-afrikai és rhodesiai faj­üldöző rendszerek támadásai a független afrikai országok és a menekültek ellen. De háborúval terhes a Közel- Kelet térsége is, az egyipto­mi—izraeli különalku nem hozott valódi békét. Egyszó­val aligha lehetne 1979 tava­szán békésnek nevezni a földet. • A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történel­mi korszak kezdete. Igaz, a háborúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékeveszettebb erőit. A második világhábo­rús győzelmet egy széles an­tifasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban a szovjet nép vállalta: a hit­­lerizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A há­borúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi ál­lamok, a szocialista országok közössége is. A győzelem ere­je hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országok mun­kásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945 májusa nélkül nem sza­badultak volna fel a gyar­matok népei sem. Mindezt tudnunk kell, er­re emlékezni kell! Elsősor­ban azért, mert az eredmé­nyek ellenére sem mondha­tó el, hogy a nagy győzelem meghozta a békét. Kontinen­sünket ugyan elkerülte a há­ború, s nem került sor pusz­tító nukleáris világégésre sem, azt azonban nem állít­hatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer s minden­korra­­ megszűnt. A világot továbbra is fenyegeti az im­perializmus hadigépezete, a Nyugat által erőltetett fegy­verkezési verseny. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok évek óta tárgyalásokat foly­tat a hadászati atomfegyve­rek korlátozásáról, a két kor­mány megállapodásának megvalósulását azonban ko­molyan veszélyeztethetik a kommunistaellenesség, a há­ború erői az USA-ban. Nem hozott eredményt a több, mint öt éve folyó bécsi tár­gyalássorozat sem, amely a közép-európai hadseregek létszámának csökkentésével foglalkozik. Az elmúlt évti­zedekben a Szovjetunió és szövetségesei számos átfogó javaslatot tettek a fegyver­kezési hajsza megfékezésére, az államok közötti együtt­működés fejlesztésére. Sajná­latos, hogy a szocialista or­szágok kezdeményezéseinek egyik legnagyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek vezetői ma is nyíltan a háború elke­rülhetetlenségéről beszélnek, sőt agressziót indítottak a békeszerető Vietnami Szocia­lista Köztársaság ellen. A fasizmus felett ara­tott győzelem napja ünnep a magyar nép számára is, hiszen ennek kö­szönhetjük nemzeti létünk fennmaradását, hazánk szo­cialista fejlődését. A május 7-én kezdődő béke­ és barát­sági hónap rendezvényei, az előadások, baráti találkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósítanak, az emberiség legszebb álmainak megvaló­sulásáért szállnak síkra. A szolidaritás a magyar nép számára nem csupán együtt­érzést, de cselekvő gyakor­latot jelent: tenniakarást a háborús veszély, a fegyver­kezés, az elnyomás ellen. A győzelem békéjét , a béke győzelmét! Amerikában emelkednek a húsárak Hogy megenni? Nem, be fogom kereteztetni! (Az Interna­tional Herald Tribune karikatúrája)

Next