Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
4 Események címszavakban HÉTFŐ: Irán megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal — a schleswig-holsteini tartományi választáson a CDU győzött — A pápa Casaroli érseket nevezte ki vatikáni államtitkárrá KEDD: Carter sajtóértekezletén a SALT—2 mielőbbi aláírásának szükségességéről szólt — A Biztonsági Tanács érvénytelennek minősítette a rhodesiai választások eredményét — Ohira japán miniszterelnök Washingtonban tárgyal — Hua Kuo-feng fogadta a Pekingben tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt SZERDA: Puja Frigyes befejezte thaiföldi tárgyalásait — Kurt Waldheim továbbutazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba — George Bush lép fel elnökjelöltként a republikánus párt színeiben a jövő évi amerikai választáson CSÜTÖRTÖK: Vance—Dobrinyin-találkozó a SALT-megállapodás előkészítésére — Szavaztak a brit választópolgárok — Eltemették a meggyilkolt Motahari ajatollahot — A Vörös Brigádok bombatámadása a kereszténydemokraták római székháza ellen PÉNTEK: Az angol választásokon a konzervatív párt megszerezte az abszolút többséget, Callaghan lemondott, utóda Thatcher asszony lett — Hanoiban folytatódtak a vietnami—kínai tárgyalások — Törökország 451 millió dolláros amerikaikatonai segélyt kap — Schmidt kancellár befejezte bulgáriai látogatását SZOMBAT: Paja Frigyes Indonéziában tárgyalt — Kurt Waldheim Tokióban folytatott eszmecseréket . A lengyel külügyminiszter Lisszabonban KELET-MAGYARORSZÁG A hét három kérdése : Milyen befolyással lehet az olasz választókra az új terrorhullám? A „B” és az „R” betű, meg a csillag újra meg újra fel van mázolva egy-egy olaszországi terrorcselekmény színhelyén a falaikra, vagy a kövezetre. A „Vörös Brigádok” szándékosan, tudatosan, kihívóan hagyják ott a névjegyüket... Idestova jó egy éve mondogatják olasz baloldali körökben, hogy a „Vörös Brigádok” csak nevükben vörösek, valójában nagyon is feketék. A „fekete reakció” fogalmát nem nagyon kell magyarázni. Az bizonyos, hogy a „Vörös Brigádok” viselt dolgai csak a kereszténydemokráciának kedveznek: a kispolgár megretten a terror láttán és a rend meg a törvény uralmát hirdető, ígérő kereszténydemokrata párt zászlaja alá siet. Már csak azért is, mert a Democrazia Cristiana az áldozat, a mártír szerepében tűnhet fel: mostanában szinte minden géppisztolysorozat vagy időzített bomba kereszténydemokrata politikusok, párttagok életét követeli. A rentdőrség ne tudna a támadók nyomára jutni? Sokan kétlik, hogy valóban ilyen tehetetlenek lennének a rendőrök, csendőrök. A terrorizmus leküzdésére életre hívott különleges alakulatok ... A „cui prodest?” a „kinek hasznai” ősi nyomozási elvét kell segítségül hívni a terrorhullám irányítói, megszervezői utáni kutatásban. Június 3-án és 4-én szavaznak az olasz választópolgárok. Utána minden bizonynyal kiderül, hogy a kereszténydemokrata párt szavazat- és mandátumnyereségre tehetett szert a „Vörös Brigádok” terrorjának hatására. S valószínű, hogy a választások lezajlása után a terrorcselekmények is megritkulnak. • Tudhat-e az ENSZ főtitkára közvetíteni Vietnam és Kína között? Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezeté- nek főtitkára hosszú és fárasztó távol-keleti körútra indult, összesen tíz országba látogat el. Először Hanoiban járt és a Vietnami Szocialista Köztársaság vezetőivel tárgyalt. Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke ez alkalommal köszönte meg az ENSZ és szervezetei által Vietnamnak nyújtott támogatást. Hanoiból Pekingbe utazott az ENSZ-főtitkár. Akárcsak Hanoiban, a kínai fővárosban is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait, hogy csökkenjen a délkeletázsiai feszültség. Waldheim közvetítő javaslatai azonban a pekingi diplomáciai megfigyelők véleménye szerint nem talált pozitív fogadtatásra akínai vezetőknél. Igaz, Hua Kuo-feng miniszterelnök azt hangoztatta Waldheim előtt, hogy Kína kész együttműködni az ENSZ-szel de Teng Hsziaoping miniszterelnök-helyettes már olyan harcias kijelentéseket tett, hogy „Kína fenntartja magának a jogot egy újabb fegyveres akcióra Vietnam ellen, ha az folytatja Kína elleni provokációit .. Ez a fenyegető nyilatkozat is azt jelezheti, hogy a világszervezet főtitkára nem érte el célját. Hogy aztán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, majd onnan továbbutazva Dél-Koreában sikerült-e másfajta közvetítői tevékenységet kifejtenie a koreai újraegyesülés érdekében, arról sem tudni. A Wadheim eszmecseréiről kiadott közlemények itt is szűkszavúak voltak. Kudarcról kellene beszélni? Korántsem. Vissza kell gondolni azokra az időkre — tíz év sem telt el azóta — amikor sem Vietnam, sem Kína nem volt még az ENSZ tagja, ...a világszervezetnek semmilyen beleszólási joga sem lehetett az ázsiai térség e hatalmas területeinek életébe, — de arra is visszaemlékezhetünk, hogy valaha a koreai háborút épp az ENSZ zászlajával visszaélve vívták meg az imperialista hatalmak ... — Afrika déli végeinek fehér fajüldöző kormányai hajlandók engedni az ENSZ-nek? Ugyanilyen — szinte végtelennek látszó — türelemmel dolgozik az ENSZ Afrika déli részén is. Hányszor f űznek gúnyt Pretoria vagy Salisbury hatóságai a világszervezet határozataiból... Szankciók? Embargó? Ugyan... Mindig van Londonban vagy Bonnban, Párizsban vagy Washingtonban politikus vagy tőkés vállalkozó, aki hajlandó segédkezet nyújtani az ENSZ-iitilalmak semmibevételéhez. Legújabban a dél-afrikai kormány adta ismét jelét annak, hogy fittyet hány az ENSZ-határozatokra, amelyek fokozatosan függetlenséghez segítenék Namíbiát, az egykori német gyarmatot, a mindmáig Délnyugat- Afrika néven ismert területet. A pretoriai kormány, amely valóságos gyarmati hatalma Namíbiának, 40 helyi vezető letartóztatását rendelte el,azon a címen, hogy azok nem voltak hajlandók együttműködni a dél-afrikai hatóságokkal. Az ENSZ-nek van egy úgynevezett Namíbia-tanácsa, amelynek az a rendeltetése, hogy figyelemmel kísérje a terület lakóinak a sorsát és megtalálja a politikai, diplomáciai, gazdasági eszközöket a namíbiai függetlenség kivívásához. A New Yorkban székelő Naimíbia-tanács felhívta a figyelmet arra, hogy a pretoriai hatóságok által elrendelt letartóztatások egybeesnek a dél-afrikai kormánynak azzal a kísérletével, amely szerint törzsi és fajüldöző elemekből bábkormányt szervezzen Namíbiában. Itt is „belső rendezésnek” nevezik, akárcsak Rhodesiában, hogy néhány, a nép érdekeit eláruló színes bőrű személyiség felhasználásával látszatönkormányzatot szerveznének. Valójában azért — s az ENSZ Namíbia-tanácsa erre is figyelmeztetett —, mert így remélnék továbbra is kizsákmányolni Namíbia népét, kiaknázni az ország sóik természeti kincsét, az aranytól az uránig. Pálfy József Győztek a konzervatívok. Anglia új miniszterelnöke, Thatcher aszszony lett. Világszerte felvonulásokkal ünnepelték május elsejét. Képünkön: római fiatalok menete a Colosseum előtt. Nemzeti gyásznapot hirdettek csütörtökön Iránban a meggyilkolt Morteza Motahari ajatollah (képünkön) emlékére. A síita főpapot Khomeini egyik fő tanácsadójának tekintették. Hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodik Ohira Maszajosi. Képünkön: a japán miniszterelnök Cyrus Vance amerikai külügyminiszter társaságában. 1979. május 6. Győzelem és béke Harmincnégy éve, hogy ez a két szó összeforrt. Békét hozott Európának a fasiszta Németország feletti győzelem, 1945 májusának első napjaiban kontinensünkön mindenütt elhallgattak a fegyverek. Felszabadult a nácizmus alól maga a német nép, joggal ünnepli hát a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8- át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sokszor elmondják azóta is: soha nem volt még ilyen hoszszú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyanezt nem mondhatjuk el a világ más tájairól. Napjaink történészei szerint már a kétszázat is túlhaladja azoknak a fegyveres konfliktusoknak, háborúka száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi áldozatok száma, akiknek fegyver oltotta ki életét. Igaz, világháború nem volt, de a veszteségek világméreteket öltöttek, s nem használhatjuk csupán a múlt időt: ezekben a napokban sincs, valódi béke bolygónkon. Emlékezzünk csupán az utóbbi hónapokra: Vietnam ellen fordult a kambodzsai Pol Potrezsim, amely a fasisztákat felülmúló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam ellen; összecsapások Afrikában Uganda és Tanzánia között; a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszerek támadásai a független afrikai országok és a menekültek ellen. De háborúval terhes a Közel- Kelet térsége is, az egyiptomi—izraeli különalku nem hozott valódi békét. Egyszóval aligha lehetne 1979 tavaszán békésnek nevezni a földet. • A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történelmi korszak kezdete. Igaz, a háborúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékeveszettebb erőit. A második világháborús győzelmet egy széles antifasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban a szovjet nép vállalta: a hitlerizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A háborúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi államok, a szocialista országok közössége is. A győzelem ereje hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országok munkásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945 májusa nélkül nem szabadultak volna fel a gyarmatok népei sem. Mindezt tudnunk kell, erre emlékezni kell! Elsősorban azért, mert az eredmények ellenére sem mondható el, hogy a nagy győzelem meghozta a békét. Kontinensünket ugyan elkerülte a háború, s nem került sor pusztító nukleáris világégésre sem, azt azonban nem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer s mindenkorra megszűnt. A világot továbbra is fenyegeti az imperializmus hadigépezete, a Nyugat által erőltetett fegyverkezési verseny. Ismeretes, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok évek óta tárgyalásokat folytat a hadászati atomfegyverek korlátozásáról, a két kormány megállapodásának megvalósulását azonban komolyan veszélyeztethetik a kommunistaellenesség, a háború erői az USA-ban. Nem hozott eredményt a több, mint öt éve folyó bécsi tárgyalássorozat sem, amely a közép-európai hadseregek létszámának csökkentésével foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió és szövetségesei számos átfogó javaslatot tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az államok közötti együttműködés fejlesztésére. Sajnálatos, hogy a szocialista országok kezdeményezéseinek egyik legnagyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek vezetői ma is nyíltan a háború elkerülhetetlenségéről beszélnek, sőt agressziót indítottak a békeszerető Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A fasizmus felett aratott győzelem napja ünnep a magyar nép számára is, hiszen ennek köszönhetjük nemzeti létünk fennmaradását, hazánk szocialista fejlődését. A május 7-én kezdődő béke és barátsági hónap rendezvényei, az előadások, baráti találkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósítanak, az emberiség legszebb álmainak megvalósulásáért szállnak síkra. A szolidaritás a magyar nép számára nem csupán együttérzést, de cselekvő gyakorlatot jelent: tenniakarást a háborús veszély, a fegyverkezés, az elnyomás ellen. A győzelem békéjét , a béke győzelmét! Amerikában emelkednek a húsárak Hogy megenni? Nem, be fogom kereteztetni! (Az International Herald Tribune karikatúrája)