Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (37. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK A pénz olvasva... Mi a pénz? A magyar ember azt mondja: a forint. Ez így túl egyszerű és nem fedi hűen a valóságot. Mint olyannak, a pénznek ma már kötetekre rúg az irodalma, mert megjelenésétől — az áruforgalommal született az időszámítás előtt — napjainkig életünk kísérője, boldogítója és megrontója. A pénz közismert funkciója, hogy fizetési eszköz, de jelöli és meghatározza a vagyoni állapotot is. A vagyoni állapot jelölése: az ember gazdag, mert sok pénze van, az ember szegény, mert nincs pénze. Vállalat esetében ez úgy variálható: a vállalat tőkeerős, mert sok a pénze, a vállalat csőd szélén áll, mert nincs pénze. A pénz eredete? A mezopotámiai őslakók, a sumérok (időszámítás előtt a IV. évezredben) már ismerték és alkalmazták a pénzt, illetve a cserekereskedelemben azt a mértékegységet, amely leginkább kifejezte (mérte) az áru értékét. A mi pénzünk eredete vulgárisan: a fizetés, amely nem mindig egyenlő a jövedelemmel. Van, akinek a jövedelme egyenlő a fizetéssel, vannak viszont olyanok is (elég sokan), akiknek a jövedelme jóval meghaladja a fizetésükét. Ennek magyarázata egyszerű. A tsz-tag a szövetkezettől fizetést kap, a háztájiban termelt áruért pénzt, ez együtt jövedelem. De ugyanígy lehet és van is „mellékese” az ipari munkásnak, a tisztviselőnek, mindenkinek, aki pluszmunkát végez. A mi pénzünk, forintunk eredete tehát a munka. (Ha van munka nélküli jövedelem is, az illegális, törvénytelen, ez ellen harcolunk.) Ki mennyit keres? Riportszerző körútjaimon soha el nem mulasztom, hogy beszélgetőpartneremtől meg ne kérdezzem: mennyit keres? Teszem ezt azért, mert egyrészt tájékozódni szeretnék, másrészt a különböző legendákat szeretném eloszlatni, amelyek nagy pénzekről, nagy fizetésekről szólnak. Tehát, ki,mennyit keres? A gyárigazgató fizetése 7600 forint. Közli viszont, hogy ez nem általános. Vannak gyárigazgatók, akik többet kapnak. A kombájnos abban a hónapban, amikor szinte éjjelnappal aratott, 8000 forintot vitt haza. Természetesen teljesítményért, minőségi munkáért kaptai a bért és nagy teljesítményű Claas Dominátorral dolgozott. Más kombájnosok 6000—7000 forintos keresetről szólltak, megjegyezve: ők "tulajdonképpen traktorosok és ha szántanak, vetnek, 4500—5000 forint körül kapnak. A konzervgyári munkásnő 3500 forint fizetést mondott, a lakatos viszont kijelentette: négy és fél leesik havonta. A művezető ott, ahol a lakatossal is beszélgettem, 4200 forint fizetést élvez. A bölcsődei vezető 3800 forintot, a hivatal titkárnője (gyors- és gépíró) 3400 forintot kap. A fizetése természetesen senkinek sem elég. Ezt a megkérdezettek mondták, de nem panaszként. A pénz beosztása. Népi bölcsesség: „a pénz azért van, hogy elköltse az ember.” Természetesen ez nem igaz, mint ahogyan jó néhány, a pénzzel kapcsolatos szólásmondás is sántít. Ki hiszi el: „a pénz olvasva, az asszony verve jó”? Avagy igaz-e: „a pénz nem boldogít”! A pénz, a fizetés, a jövedelem, a megtermelt társadalmi javak elosztásának egyik legközismertebb eszköze, formája. Az ember a pénzzel váltja ki az árutömegből azokat, amelyekre szüksége van, amelyekre korábbi munkájának elismeréseként joggal igényt tarthat. Az emberek igénye természetesen különböző és nem mindig a szükségletből fakad. Vannak alapvető, mindennapos és vannak alkalmi, időszakos szükségletek. Alapvető az élelmiszer, alkalmi és időszakos a ruházkodás, a színház- vagy mozilátogatás és így tovább. Nem alapvető, és nem is időszakos szükséglet az italozás, a dohányzás, avagy a FA-szappan.Tehát meg kell nézni, mire költjük a fizetést, a pénzt. Más szóval, be kell osztani. Egy háziasszonnyal elsoroltattam a konyhapénz felhasználását. Ő és férje, valamint a fia dolgozik. A család havi jövedelme 11—12 000 forint. Kétezer forint a lakásrezsi, fűtés, villany, lakbér és egyebek. Egy vasárnapi ebéd (öten ülnek az asztalnál) 4— 500 forint. Hétköznapokon reggeli, vacsora 100 forint. (Az üzemben ebédelnek, ez hármójuknak havonta hatszáz forint, a kisebbik fiú napközis: 250 forint, a nagypapának meg mindig van valami a hűtőszekrényben.) Egyszóval a kosztra, rezsire elmegy 7—8000 forint. A takarékba vándorol havonta egy-két ezer forint és ha marad még valami, az kell ,az apró-cseprő kiadásokra. — Elég-e a pénz? Beosztással — mondta az asszony. — Nem élnek nagylábon, a férfiaknak még egy-két üveg sörre is telik. Igazi nagy kiadásuk már nincs, a lakást, bútort régen megkoplalták, most a nagyfiú lakodalmára gyűjtenék. A pénz pocsékolása! A pénz elköltésében nem mindenki mértéktartó és nem mindenki becsüli eléggé a forintokat, filléreket. Megelégedésemre szolgál, hogy az NYVSSC az NB I-ben játszik és valóban játszik és nem vele játszottak. De nem a fociról, hanem az üvegekről akarok beszélni. Minden meccs után tele van a lelátó elhagyott üvegekkel, néhány szemfüles gyerek örömére. Ismerek olyan lurkót, akinek eddig az őszi mérkőzések négyszáz forintnál többet hoztak a konyhára. Az üvegeket összeszedte, beváltotta. A felnőtt erre azt mondja: „ugyan már, az a pár forint”. Nem fárasztja magát az üveg visszaváltásával. Ebben még lehet is némi igazság. De nem az említett példa a pénz igazi pocsékolása. Nagyobb véteknek tartom azt, amikor a kártyaasztalon százforintosok a tétek, avagy amikor a vendéglátóipar törzsvendége szemrebbenés nélkül fizeti a borsos számlákat. Egyik alkalommal párbeszédet folytattam egy „tisztelt vendéggel”. Alaposan felvilágosított, kioktatott,miszerin: „az én pénzem, azt csinálok vele, amit akarok”............Megdolgoztam érte, kinek mi köze hozzá, mire költöm?” Tényleg ennyire személyes ügy lenne a saját pénz elszórása, herdálása, pocsékolása? Erről leginkább a szeméttárolók környékén érdemes meditálni. Ott egy másféle pazarlás tétetik a mérlegre, de hát az is pénzbe kerül. A kukában fél kenyér, felbontatlan zacskós tej, megromlott csirkepönkök és üvegek, sörös-, boros-, elvétve kólásüvegek. Ez már nemcsupán a pénz rossz beosztását, hanyag és nemtörődöm elköltését jelenti. Példázza ez javaink, megtermelt értékeink pazarlását, kótyavatyélését. Ismert az a kifejezés, hogy árualap. A pénznek csak akkor van értéke, vásárlóereje, ha van mögötte áru és minél több áru. Ha nincs mit venni a pénzért, fabatkát sem ér. A pénz, mint a gazdagság kifejezője. Ha valakiről tudjuk, hogy sok a pénze, az nyilvánvalóan gazdag. De a gazdagságot a pénz csak szimbolizálja. Igazában nem az OTP-ben lévő milliárdok utalnak az emberek gazdagságára, hanem az életmódjuk és a környezet, ahol az életüket élik. Nem mondom, hogy a ma élő és itt élő emberek boldogságához, örömteli és kiegyensúlyozott életmódjához már semmi nem hiányzik. Azt viszont állítom, ha valakinél pénzkérdés a mindennapi kenyér, arról leginkább ő tehet. Nem véletlenül idéztem a fizetésekre utaló valomásokat, a családi jövedelmet felosztó háziasszony költségvetését. A gazdagság születéséhez, fenntartásához és gyarapításához szerények ugyan az alapok, de a forrás kiapadhatatlan. Munka van, tehát fizetés is van és lesz is. Bárki — a kezdő szakmunkástól a friss diplomás mérnökig — megteremtheti a maga gazdagságát. Lehet sok pénze, építhet házat, vásárolhat gépkocsit, hódolhat hasznos szenvedélyének, csak a pénzzel tudni kell bánni. Pazarló, felelőtlen gazdálkodás a pénzzel — elszegényedéshez vezet. A fillérek, forintok megbecsülésére, a takarékos és beosztó életmódra viszont a pénz azzal reagál, hogy gyarapszik. Nem a pénz szül pénzt, az ember gyűjti azt, hogy távlati, egyedi és nagy céljait is megvalósíthassa. • Mi is tehát a pénz? Az az általánosan elfogadott egyenérték — függetlenül attól, hogy forintnak, franknak, vagy dollárnak nevezik —, amelyet az emberek kölcsönösen elfogadnak az árucsere közvetítőjeként, a fizetési kötelezettségek kiegyenlítőjeként. A pénz tehát csak eszköz, olyan fém, vagy papír,amit az emberteremtett ügyeinek, ügyleteinek lebonyolítására. Ha nem lenne munka, ha nem lenne áru, nem lenne piac és árucsere, nem lenne pénz sem, nem kellene. Következésképpen ne a pénzt — mint fémet, vagy különlegese nyomtatott papírt — becsüljük, hanem a munkát, a munkával teremtett javakat. Persze pénzről beszélünk, így egyszerűbb, bár hallottam olyat is, hogy valaki nem a pénzét, a vagyonát itta el, sőt egykori dzsentri uraink „jószágaikat” kártyázták el a kaszinókban. Néhány szó a pénz változásairól. Kezdetben a pénz cseppet sem hasonlított mai formájához, anyagához. Szolgált pénzül a vas, a réz, a kagyló, az arany, az ezüst. Görögországban, Athénban például az állampolgárok az időszámítás előtti VIII. században fizetségül vasnyársat kaptak, amit húsra válthattak. A nyársakat obolosznak nevezték és később, amikor már vert pénzek kerültek forgalomba, azokat szintén oboloszoknak hívták. A magyarok pénzét illetően volt ebben az országban forgalomban dukát, dénár, korona, pengő és természetesen legtöbbet forint. Múzeumainkban megtalálható Károly Róbert, Hunyadi János, Mátyás király aranyforintja is. A ma forgalomban lévő forint 1946. augusztus elsejével kezdte meg funkcióját. Az akkori sajtó ezt így adta hírül: „Megjelent a jó pénz, a forint.” Jó is ez, csak tartsa meg az ember a vásárlóértékét. Seres Ernő 1980. szeptember 21.o EMLÉKEZZÜNK ELEINKRŐL Heiklen Istvánnak, a fejedelem öccsének, az „öreg grófnak” István és Péter fiain kívül három lánya is volt: Anna, Kata és Druzsiána. Ez alkalommal ők lépnek elő a történelem lapjai közül. Van a rozsályi református egyháznak egy nagyon szép mívű aranyozott ezüstkelyhe, s egy egyszerűbb hozzávaló paténa (fémtányérszerű egyházi edény). Mindkettőn némi szöveg, s az 1641 évszám kíséretében S. K. és A. B. monogram. Trébelt szív, horgony — a szeretet és remény jelképe — s férfifejes éremrátét, kartusok — ez a kehely motívumkészlete. A talp egyszerű, nyilvánvalóan pótlás. A monogramok feloldása: Stephanus Kun és Anna Bethlen. Tehát a kisszekeresi harang után ismét rozsályi Kun István, a szatmári vár főkapitánya és szatmári főispán! Ez a kehely elárulja, hogy a rozsályi várúr sem búslakodott alabástrom orcájú, kaláris alakú neje után, mikor Széchy Mária, a murányi Vénusz otthagyta, hanem feleségül vette Bethlen Annát. Ebben a házasságban csak az lehet a meglepő, hogy 1636-ban rozsályi Kun István II. Rákóczi György mellett harcolt Bethlen István ellenében. Úgy látszik, mintha csak 1637 után vette el volt ellenfelének a lányát. Bethlen Annának egyébként szintén volt már egy előző házassága, első férje a családnak Dunántúlról Erdélybe szakadt ágából Gyulaffy Sámuel volt. Ők ketten szintén ajándékoztak az egyik megyei református egyháznak egy ezüstpoharat, ennek felderítése egyelőre még várat magára. A debreceni kollégium református egyházművészeti múzeumában, a második teremben egy 15 cm-es méretű ezüst talpas pohár vonja magára a figyelmet. Viszonylag nem nagy. Karcsú, díszítése mértéktartóan ízléses: a poncolt ezüst alapon aranyozot négyszirmú virágocskák nyílnak. Felirata szerint .. Zólyomi Miklós Uram megharadó eözvegye ■ Daróci Sophia csináltatta” a tivadari eklézsiának. Folytatólag egy érdekes átokformula: „Valaki peniglen észt a poha rat) más egyeb közönséges italra forditva átkozott Anno Dni 1641”. Ennek a talpas pohárnak a készítőjét is ismerjük, Miskolci Bálint debreceni ötvösmester. I. Rákóczi György korának egyik legkiemelkedőbb alakja, Zólyomi Dávid a tivadari talpas pohár adományozójának volt a fia. Bethlen Istvánnak Kata nevű lánya az ő felesége volt. Zólyomi Dávid különösen a rakamazi sánc elfoglalásával írta be magát 1631-ben a történelembe. I. Rákóczi György fejedelemsége ekkor szilárdult meg. Mikor ugyanis 1631-ben Rákóczit fejedelemmé választották, Esterházy Miklós nádor Erdély ellen vonult, ahogy Kemény János írja: „ezen szókat mondván: Nem hagyom megtollasodni repülésig, hanem miglencsak pihés, addig előzöm meg”. A Tiszán átkelve a rakamazi sáncban táborozott. Az erdélyi hadsereg Nagykállót felégetve Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István vezetésével rendkívül heves éjjeli támadásban elfoglalta a sáncot, maga a nádor is, a Tiszán lovával átúsztatva, nehezen menekült meg. Széchy Mária képe ezúttal is megjelenik a háttérben. 1633-ban meghalt ifjabb Bethlen István, ahogy Kemény János írja: „Zólyominak felesége egy vala a meghalt gróffal, de nyavalyás Zólyomi feleségét nem szerette, igen alkalmatlan élete vala véle”. Zólyomi Dávid és Széchy Mária hamar megértették egymást, már miikor a temetés után hazakísérte az özvegyet Dévára, „összeszövedkezéseknek híre már ki is csördült vala az emberek között”. Nemsokára Rákóczi hűtlenség vádjával elfogatta Zólyomit és Fogarason tartotta fogságban. Kemény János, mint Fogaras főkapitánya, a Széchy Máriához írt „szerelemleveleit” elfogta, de az asszony meglátogatta,... aztán nemsokára férjhez ment rozsályi Kun Istvánhoz. Amikor a tivadari pohár készült, Zólyomi Dávid már nyolcadik éve volt fogságban. A Szatmár megyei Kővár várában a 16 évig tartó fogságának a halála vetett véget. A harmadik lány, Druzsiána annak a Rhédey Ferencnek a felesége volt, akit 1657- ben átmenetileg Erdély fejedelmiévé választottak. Bethlen Druzsiána ismeretlen időpontban a kisari református egyháznak adományozott egy ritka és érdekes úrasztalkendőt. Mai alakjában az elég nagyméretű abrosznak az egyik széle toldott.Elárulja, hogy valamikor 12 személyes terítékhez tartozott. Hímzése gazdag, sérült és hiányos állapotban is impozáns darab. Szélein, sarkain nagyméretű színes virágcsokrok, köztük egy sajátos barokk fantáziavirág alegegyénibb. Végeredményben azonban sem az öltések technikájában, sem az ízlésben, sem a formák gazdagságában a nagyvarsányi abroszt nem éri utól. Nagy mérete azonban figyelmeztet valamire. Kizárja az elsődleges egyházi rendeltetést, az abrosz már rongált állapotban kikerült a kisari egyházhoz. Hasonló lehet az eset Rozsályban is, ahol a kehely sima talpa árulkodik. Mindkét iparművészeti remek eredetileg világi célokra szolgált, s ezzel egy fénysugárnyi bepillantást enged nagyobb megyei kastélyaink udvari kultúrájába, így értelmet nyer a tivadari átok felirat is. A rozsályi kehely esetében mindehhez még egy némileg romantikus gondolat is kívánkozik. Vajon nem a Széchy Mária kelyhe volt előzőleg? Amitől a második feleség szabadulni kívánt! Szinte látni, amint egy szeretett szép kéz tartja s a szemekben a fény a nemes anyag csillogásánál is jobban ragyog. * A debreceni Déri Múzeumban a közeljövőben megnyíló Bethlen Gábor és kora című kiállításon az említett iparművészeti és történelmi értékeink közül több szerepelmajd. Koroknay Gyula A rozsályi paténa. Kun István és Bethlen Anna kelyhe Rozsályban. (A szerző felvételei) Három fa. Bencze László festménye.