Kelet-Magyarország, 1981. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

2 Kelet-Magyarország Hatvan gyermek elhelyezésére szolgáló bölcsődét építenek Mátészalkán, a Rácz-kerti la­kónegyedben. A 16 millió forintos beruházás kivitelezője a Tanácsi Költségvetési Üzem. (E. E. felv.) utolsó posta: MA­GOSLIGET A MAGOSLIGETI POSTA SZÉPNEK NEM MONDHATÓ. AMOLYAN UTOLSÓ POSTAHIVA­TAL EZ. UTOLSÓ, MERT ENNÉL TÁVOLABBI TAN AZ ORSZÁGBAN SINCS, S UTOLSÓ, MERT VEDLETT, HIDEG, PERGŐ VAKOLATÚ. — Uszkából jöttem át, ott szép épület volt — mondja Engi Zsigmondné, a posta vezetője.­­ A kisebb hivata­lokat összevonták, fenntartá­suk gazdaságtalan. Két falu harcolt a postáért. Az uszkai­­ak azt mondták, az ő hivata­luk korszerű. Meg a sok öregasszonynak fárasztó át­járni Magosligetre, ha csoma­got kell küldenie, pénzt fel­adni a messzi rokonságnak, de aztán úgy döntöttek az il­letékesek, hogy legyen csak .Magosligeten 3 posta, m mert itt több napig működik a ta­nácsi kirendeltség. Ez volt az érv... Talán most kifestik. Kétes adományok? Kinézek az ablakon. Egy darab eget látok. Csodálatos őszi mélykéket. Alatta temp­lomtornyot és néhány vörö­seszöld októberi fát. A hűvös szobában, ahonnét a régi te­lefonközpont a kapcsolat, ha kell, hát a tengerentúlra is, bent találtatik a két falunyi kis világ. Kinyílik a tolóablak, nő szól be: — Hívd a rendőrt, a ci­gányasszony az útunkat állja, mennék ezzel a szerencsétlen lányommal haza... A postás hiába kurbliz. — Itt hagyta a falut? Pe­dig tudja, hogy mi történt? —méltatlankodik egy máso­dik hang, mintha a rendőr­nek egyetlen dolga lenne csa­kis az ő lépését vigyázni. Aztán kikerekedik a törté­net. Néhány cigánylegény — megfelelő kocsmai előzmé­nyek után —, alaposan hely­benhagyta a falu csordását. — Jó dolguk van — mond­ja a postás. — Csomagot, pénzt küldenek nekik, még doktorok is akadnak a fela­dók között. Nyugatról is jön­nek adományok. Aztán cso­dálkozunk, ha sokuk nem szí­vesen dolgozik. Megszervezni sem lehetett , volna jobban: pénzesutalvány érkezik,­ ötszáz­­ forintról. Nagykovácsiban adták fel, s a címzett, szektatag. Apró öregasszony fújtat, csomagot hozott Uszkáról. — Elég baj, hogy ilyen messziről, pedig mi is fizet­jük a községfejlesztést... — zsémbel a néne. — Vi­gyázzon — szól a postásra —, mert tojás van benne. — Kinek megy? — avatko­zom közbe. — A húgomnak, Pestre. Ott a fiam is — fűzi hozzá. Aztán megint a távolságot szidja. — Tegnap is krump­lit hoztam, zsákkal, kétszer is leesett a bicikliről... Mindig van mit küldeni. A fiam par­kettás. Folyton hozzák a cso­magot az öregek ... Ilonka néni is, szegény, szekérrel hozta. Két testvérem Bőcsön lakik, ahol a sörgyár van, aztán nekik is küldeni kell valamit... Pankó Elemérné és Dózsá­­nin Jánosné kézbesítők cso­magokat szortíroznak. És közben sorolják, hová, men­­nyi családi segélyt, vagy ép­pen nyugdíjat kézbesítenek. A számok mesélnek. Például arról, hogy a két, szinte haj­szálra egyforma lélekszámú falu közül mintha Magosliget lenne az életképesebb. Ma­gosligeten huszonhárom csa­ládi segélyt visznek, amiből­­az is kiderült, hogy a 270 kö­rüli lakosból néhány tucat­nyi a fiatalabb korosztályo­kat képviseli. Uszkán kisebb a számuk. A 260 lakosú Usz­kán 52 nyugdíjas van, míg Magosligeten 73. A halálozá­sok száma nagyjából azonos, és Magosligeten többen szü­letnek. — Uszkán — mondja az egyik kézbesítő — nyolcan haltak meg az idén. Egy fia­tal, a többi pedig nyugdíjas. Éppen tegnap számlálgattuk, amikor meghalt özvegy Sze­gedi Mátyásné... „...innét is tanulhat..." Később a leveleket must­ráljuk. Aznap 11 levél érke­zett. Száz kilométernél köze­­lebről egy sem. Közben vidámabb témára váltunk. — Akinek tehetsége van, az innét is tanulhat, ha bír­ják a szülei. Az én sógornőm is a szegedi tanárképzőn ta­nít — mondja a postásnő —, pedig Uszkáról került ki. Aztán sorolják a neveket. Tisztes lista kerekedik ki. A forgalom csitulásával, önmagáról faggatom. Engi Zsigmondnét. Meséli: húsz éve postás. Szereti a munkát. Pedig pénzzel nem kecsegteti a beosztás. — Nem is akart más len­ni? — Akartam. Akkor voltam nyolcadikos, amikor a legne­hezebb évek voltak. Fel is vettek Nyíregyházára a gim­náziumba, mert jó tanuló voltam, de elkezdeni már nem tudtam az évet... Apám még 1944-ben meghalt. Amikor a téeszszervezés jött, én akkor kezdtem el a gim­náziumot levelezőn. A férjem főagronómus a téeszben, ne­ki sem volt könnyű útja. Mit mondjak? A fiam Debre­cenben gimnazista, a lány még általános iskolás ... A fiának lesz, házra öreg néni jön, pénzt vesz­­ki. Nem illik, de magamban megszámlálom. Majdnem kétszázezer forint. Ha jól hal­lottam, a fiának lesz. Hátra. Később kimegyünk a virá­goktól tarka kertbe. A ned­ves sötétből a melengető nap­fényre. Még arról beszél, hogy amilyen kicsi ez a pos­tahivatal, olyan nagy a for­galma. Tavaly ősszel majd­nem négy és félszeresét telje­sítették a tervnek. Speidl Zoltán Képzelt hirdetések (Csak igényeseknek!) Olcsón eladó egy kép, amelyet a padláson találtam. Az aláírás rosszul olvasható rajta. Rembasik vagy Rembrandt, valami ilyes­mi, szóval ismeretlen festő műve. Esetleg el is cserélném egy másik képért, lehetőleg olyanért, amelyen bőgő szarvas látható. Sürgős telefonhívást kérek. * * * Olyan esernyőket kínálok eladásra, amelyekkel rövid, vagy kö­zéptávra lehet lőni. Kezdőket ingyen betanítok. * * * öt pár óramutató eladó. Megbízhatóan járnak, fordított irány­ban. Leveleket a következő jeligére kérek: Diszkréció garantálva. * * * Ementáli sajtok lyukait megnagyobbítom, vagy megrendelésre más sajtokba is készítek lyukakat. Jelige: Nyugdíjas fúrómunkás. * * * Fiatalos, temperamentumos, kétszer szerencsésen elvált, közép­korúnál idősebb, kedves és kövér irodalomkedvelő nő szívesen megismerkedne hasonlóan gondolkodó értelmiségivel, akivel együtt olvasná annak takarékbetétkönyveit. Komoly ajánlatokat a következő jeligére kérek: Szerelem és számla. * * * Az új házasoktól és a jövendő szülőktől hozzánk érkező számos megkeresésre közöljük, hogy a koraszüléseket kivéve ebben a negyedévben a korlátozott kapacitások miatt már nem kerülhet sor további szülésekre. „Jóreménység” Születésszabályozó Igaz­gatóság. 1981. október 29. SZABOLCSI DIÁKOK FIGYELMÉBE Szakemberek az élelmiszeriparnak Az országgyűlés őszi ülés­szaka is taglalta a közelmúlt­ban : az élelmiszer-termelés további növekedése várható a VI. ötéves terv során mind az állami élelmiszeriparban, mind a mezőgazdasági nagy­üzemek élelmiszer-feldolgozó tevékenységében. A lakosság élelmiszer-ellátását mennyi­ségi és minőségi értelemben egyaránt javítani kell, s emellett fokozni az export­­tevékenységet. Az előző öté­ves tervidőszakban új élel­miszeripari üzemek jöttek létre, a VI. ötéves tervben pedig számos régebbi üzem korszerűsítése tervezett. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola az ország egyetlen önálló felsőoktatási intézmé­nye, ahol kizárólag az élel­miszer-termelés számára tör­ténik felsőfokú műszaki szak­emberképzés. A hároméves képzésben két szakon vehet­nek részt a hallgatók. Az élelmiszer-technológus szakon a hús-, baromfi-, tej-, ma­lom-, sütő-, édes- és keve­­réktakarmánygyártó-ipar, va­lamint az állati eredetű, hő­kezeléssel tartósított termé­kek gyártására képeznek üzemmérnököket. Az élelmiszergépész szakon végző üzemmérnökök általá­nos gépészeti vagy automati­zálási ágazaton szereznek szakismereteket, s ezen belül valamennyi élelmiszeripari ágazatban hasznosíthatják is­mereteiket. Az üzemmérnö­kök különböző beosztásokban termelésirányító feladatokat látnak el, melyek a ráter­mettségtől és a gyakorlattól függően főmérnöki, vállalat­­vezetői státust is jelenthet­nek. Az élelmiszeripari főiskola nemrég elkészült, korszerűen berendezett, 222 férőhelyes diákotthonában a vidéki hallgatók elhelyezése megold­ható. A végzett hallgatók számá­ra megfelelő mennyiségű munkahely áll rendelkezésre minden évben, részben a vál­lalatok által adományozott társadalmi tanulmányi ösz­töndíjak, részben a pályáza­tok alapján. Az elmúlt tanév­ben például a pályázatra kö­telezett hallgatók számánál körülbelül háromszor több pályázati igényt juttattak el a vállalatok, üzemek a főis­kolához. A KPM Közúti Igazgatósága Nyíregyháza és Császárszállás között a csapadékelvezető ár­kot mélyíti. A korszerű árok­­tisztító géppel naponta 600 métert készítenek el. (Jávor L. felv.) Olvasónk írja „ELPÁROLGOTT” Megkezdődött a fűtési sze­zon és mi új lakástulajdono­sok nagyon nagy gondban va­gyunk. Nem kapunk párolog­tatót, amit a radiátorokra ag­gathatnánk, hogy a benne tá­rolt víz a levegő szükséges páratartalmát biztosítaná. Köztudott a központi fűtéses lakásokban nagyon száraz a levegő, ez elsősorban a gyer­mekek miatt nem jó, olykor betegségük forrása is lehet. Volt aki tanácsolta, tegyenek a radiátorra egy edényt és kész. De mivel e lakásokban lapradiátor van, ez szóba sem jöhet. Várnunk kell te­hát a speciális edényre, hogy az üzletekbe megérkezzen. Vajon mikor? Katona Istvánná Nyíregyháza, Toldi utca VIII./70­58. Nyaralunk, vagy üdülünk? „Befagyott beutalók" „A nyaralás és az üdülés két külön fogalom. Üdülni bármikor lehet és kell is, ha az ember elfáradt. Ne min­denki nyaralást tervezzen magának. Többen legyenek azok, akik a többi évszakban kapcsolódnak ki a fárasztó munkából”. Egy szakszerve­zeti vezetőtől való az idézet. Helyeselhető minden monda­ta, ámbár vitára is okot ad­hatnak ezek a mondatok. Örökzöld vitatéma az üdülő­jegyek elosztása megyénkben is. Nem mindig és nem min­denütt az a baj, hogy kevés az üdülőjegy. Néha sok is. A KPVDSZ Közös feladatok című kiadványában olvastuk az országos statisztikát, amely megyénkre nézve bizony le­hangoló. E szerint tavaly a szomszédos Hajdú-Bihar me­gyében 6, a távoli Győr me­gyében 9 üdülőjegy nem ta­lált gazdára a szakmai szak­­szervezethez tartozó munka­helyeken. Ezzel szemben Sza­­bolcs-Szatmár megye keres­kedelmi, vendéglátó és pénz­ügyi „egységeiben” 52 üdülő­jegy maradt gazdátlanul. A mozgalmi zsargon „befagyott beutalóknak” nevezi a fel nem használt üdülőjegyeket. Miért fagynak be ezek a be­utalók? Nyilván szervezési és szemléletbeli okok miatt. A KPVDSZ megyei bizottságá­nak munkatársa rendszeresen szót emel a felhasználásért, volt rá példa, hogy a főidény­re szóló beutaló is csak az ő közbenjárására kelt el. A me­gyei bizottság illetékesei arra is buzdítanak, hogy az alap­szervezetek tervezzék az üdü­lést. A bérelt üdülők kihasz­nálását is tervezni kell. Jó a megyei bizottságnak az a ja­vaslata, amely szerint a szomszédos ÁFÉSZ-ek kicse­rélhetik, „átruházhatják” egy­másnak az üdülőjegyeket. A mezőgazdaságban dolgo­zók üdültetése is gondot je­lent a szakszervezeti mozga­lomban. Az üdülést részükre nehéz egyeztetni és tervezni az időjárás által is befolyá­solt munkák miatt. Nehéz, de nem lehetetlen. A Közalkal­mazottak Szakszervezetének megyei bizottsága is kisebb gondokkal küzd: e szakmai szakszervezethez tartozó in­tézményekben szintén évről évre megmarad néhány üdü­lőjegy. A tanácsi és igazs ügyi dolgozók általában nem szívesen veszik igénybe a SZOT téli üdülőit. Kivéve persze karácsonykor és szil­veszterkor, amikor is többen jelentkeznének egy-egy hely­re. A megyei bizottság javas­lata: „A vezetők és a közép­vezetők jó példával elöl jár­va ne csak nyáron, a többi évszakban is igényeljenek üdülőjegyet, hiszen egy-egy célfeladat, vagy kampány után rájuk fér a pihenés”. A pihenés, a kikapcsolódás után minden szakmában job­­­ban megy, vagy jobban me­het a munka. (nábrádi) Kést rántott a kocsmában Április 9-én este Balogh Fe­renc 32 éves büntetett előéletű és Balogh István 27 éves tisza­­rádi segédmunkások családtagja­ikkal a tiszarádi kocsmában ita­loztak. A kissé ittas két testvér a többiekkel a kocsma udvarán táncolt. Benn, a kocsmában tartózko­dott ugyancsak ittasan Bogdány Sándor helybel lakos is. Ami­kor W. C.-re ment, a táncoló Ba­logh István korsójából a sör Bogdány ruhájára is — és má­sokéra is — csapódott. (Bogdány egyébként annyira jó viszonyban volt Baloghékkal, hogy gyakran megvendégelték egymást a kocs­mában.) Bogdány a sörrel való leöntés miatt fölháborodott és szóváltás­ba keveredett Baloghékkal, sőt Balogh Istvánt pofon is ütötte. Balogh István megköszönte a pofont és a testvérével együtt kést rántottak. Csapkodtak a ké­seikkel, Balogh Ferenc közben nagy erővel hasba szúrta Bog­­dányt, de egy szúrás — igaz, csekély erejű — Bogdányt a mellén is érte. Bogdány Sándor elszaladt az udvarról, a többiek pedig Ba­­loghékat igyekeztek lefogni, majd ők is távoztak. Bogdányt sürgősen kórházba kellett vinni, mert a hasi szúrás átjárta a hasfal valamennyi réte­gét, a gyomor elülső és hátsó falát is, közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő, s az idejé­ben érkező orvosi segítség nél­kül Bogdány Sándor néhány órán belül meghalt volna, így két hónap alatt meggyógyult. Az igazságügyi szakértők meg­állapították, hogy Balogh Fe­renc alkoholista, s bűncselekmé­nye összefüggésben van az ital­lal, Balogh István pedig enyhe fokú értelmi fogyatékos. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Raska Sándor tanácsa Ba­logh Ferencet emberölés kísérle­te miatt öt év börtönre büntet­te, öt évre eltiltotta a közügyek­­től, Balogh Istvánt pedig garáz­daság miatt ítélte öt hónap fog­házra. A bíróság elrendelte az alkoholizmusa miatt Balogh Fe­renc kényszergyógyítását. Az ítélet nem jogerős. (K) Madárparadicsom Rozsréten A Szelk-tó, ez a Rozsrét ha­tárában lévő nagy kiterjedésű halastó mindig is felkeltette az ornitológusok figyelmét madárgazdaságával, de amit az idén produkált, az felül­múlt minden várakozást. Ebben az évben a tó víz­szintje alacsonyabb volt a szokásosnál és ezzel kedvező körülményeket biztosított a partfutó és gázlómadarak­­nak. Több szárazulat maradt, így fészkelni tudott a rendkí­vül ritka fehér tollruhás gu­lipán. Nem messze tőle a kor­mos- és fehérarcú szerkők építettek úszófészket a vízre. A parton parti- és kislillék futkároztak, de nem hiányoz­tak a pajzsos- és szürkecan­­kók sem. Gyakran voltak lát­hatók a havasi, apró és sarlós partifutók is. A zsilipnél és a gyékényszélben üstökös gé­mek, kanalas gémek, kis- és nagykócsagok pompáztak fe­hér ruhájukban. Vonulásukban feketególya, énekes hattyú és borzas gö­dény, másnéven pelikán is megpihent itt. A bakcsók, szürkegémek, vörösgémek a part menti kiszáradt fákon üldögéltek. A levegőben, igaz ritkán, de látható volt át­menőben egy-egy halászsas és réti sas is, augusztusban pedig százas csoportokban ér­keztek a nagygodák. A terü­letet a Nyíregyházi Madárta­ni Munkacsoport lelkes tagjai ellenőrzik, végzik ott kutatá­saikat, megfigyeléseiket. Petrilla Attila

Next