Kelet-Magyarország, 1981. december (38. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVIII. évfolyam, 305. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1981. december 31., csütörtök Boldog évet kívánunk ! • Új olvasóinknak Eredményes, békés új esztendőt! írta: dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára Oströmökkel és gondokkal, békés alkotó munkával telt el 1981. Legfőbb tanulsága: összefogva, egy akarattal, jó munkával megvalósíthatók a dolgozó emberek érdekeit szolgáló nagy feladatok. A XII. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtása jó eredményeket hozott. Most az év értékelésekor elmondhatjuk, hogy a feltételezettnél és a szokásosnál nehezebb feladatokkal sikeresen megbirkóztunk, megvalósultak terveink, kitűzött céljaink. Eredményeink értékét növeli, hogy azokat bonyolult nemzetközi helyzetben, a gazdaság nehezebbé vált körülményei között sikerült elérnünk. A nemzetközi imperializmus erői növelték a feszültséget a Közel-Keleten, Közép- és Latin-Amerikában; összefogtak, hogy a szocialista tábor, a Varsói Szerződés egyik tagját, a Lengyel Népköztársaságot kiszakítsák szövetségesei sorából. Az Egyesült Államok szélsőséges erőivel az élen fokozták a fegyverkezési versenyt, döntést hoztak újabb tömegpusztító fegyverek Nyugat-Európába telepítésére. Az imperializmus szélsőségeseivel szemben a szocialista közösség országai az elmúlt időszakban is kezdeményezően léptek fel, aktívan cselekedtek a békés egymás mellett élés politikájának folytatása, a béke és az enyhülés vívmányai megvédése érdekében. Az állhatatos erőfeszítések eredményeként került sor az év egyik legkiemelkedőbb eseményére, Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatására, amely jól szolgálta a cím eszközi párbeszéd folytatását, az európai béke és biztosságügyét. A Szovjetunió békepolitikájának köszönhetően létrejött a genfi fegyverkezéscsökkentési tárgyalás és ha kompromisszumok árán is, de a végéhez közeledik a madridi tárgyalássorozat. Pártunk, államunk vezetői, parlamenti delegációi külföldi látogatásai, valamint itthoni tárgyalásaink külföldi vezetőkkel, neves közéleti személyiségekkel mind azt jelzi: hazánk aktív szerepet vállal a béke megóvásából, a fegyverkezési verseny fékezéséből, a nemzetközi méretű dialógusból. Negyedszázada folytatott külpolitikánk, szilárd belpolitikai helyzetünk, gazdasági, társadalmi fejlődésünk alapján a magyar nép és hazánk nemzetközi megítélése is megváltozott, munkával kivívott rangunk van a világban. Hosszú ideje aggodalommal figyeljük a testvéri lengyel nép sorsának alakulását. Jelentős haladásként értékeljük a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának döntését, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának megalakulását, annak intézkedéseit. Erről a közeli napokban Kádár János elvtárs Záhonyban így beszélt: „Megnyugvás tudnunk, hogy Lengyelországban határozottan álltak az események élére a forradalmi erők. Mi támogatjuk a rend és a nyugalom megteremtésére irányuló erőfeszítéseket, s minden lehető segítséget megadunk ahhoz, hogy a helyzet konszolidálódjék.’’ A bonyolult nemzetközi és világgazdasági helyzet törvényszerűen nehezítette gazdasági előrehaladásunkat. Ennek ellenére — ahogy a Központi Bizottság december 3-i határozata is megállapítja — népünk nyugodt, kiegyensúlyozott politikai légkörben, eredményesen dolgozott az 1981- re kitűzött feladatok megoldásáért. Népgazdaságunk a terv gazdaságpolitikai irányvonalával összhangban fejlődik. Az előirányzatot megközelítve javul a külgazdasági egyensúlyi helyzet. A termelés a tervezettnél mérsékeltebben, a munka termelékenysége az előirányzottaknak megfelelően növekedett Az energiafelhasználás nem haladta meg a múlt évit. A lakosság fogyasztása, a beruházások mértéke valamivel magasabb a tervezettnél, az életkörülmények javultak. Az ország egészére vonatkozó megállapítások érvényesek Szabolcs-Szatmár megyére, politikai, gazdasági és kulturális életére is. Ilyen szellemben hozott határozatot a pártbizottság az évet értékelő ülésén. Az 1981-re készített cselekvési programot végrehajtottuk. Ez hatékonyabb termelést, az erőforrások és tartalékok feltárását, hasznosítását, az ésszerű takarékosságot, a gazdaságos export növelését, a termékszerkezet korszerűsítését jelölte meg legfontosabb feladatként. Most, az esztendő utolsó napján örömmel állapíthatjuk meg: leküzdöttük az akadályokat, eredményes esztendőt zárunk. Terveinket teljesítettük, ezáltal anyagiakban, szellemiekben gyarapodtunk. Erősödött apárt, a munkás-paraszt szövetség, a megye lakosságának cselekvő egysége. Mint már annyiszor, a szabolcs-szatmári munkások, termelőszövetkezeti parasztok és a szellemi dolgozók becsülettel helytálltak. Az elmúlt esztendő számvetését elemezve azonban azt is látnunk kell, hogy nem elégedhetünk meg az eddigi teljesítményekkel. Életszínvonalunk megőrzéséhez a külgazdasági egyensúly javítására van szükség, s ez meghatározza megyénk dolgozóinak feladatait is. Tényként fogadhatjuk el: megyénkben az előrehaladás bizonyos területeken az országos átlagot meghaladó ütemű volt. Másrészt az is igazság: sok tekintetben még korántsem használtuk ki lehetőségeinket, s a múlt évben nekünk is szembe kellett nézni a piaci gondokkal. A Kelet-Magyarország olvasói ismerhetik azokat a számokat, adatokat, melyek az 1981-es ipari, mezőgazdasági eredményeket, a kereskedelem forgalmát, általában a múlt esztendő eredményeit summázzák. Joggal érezhetik: a termelés növekedésében, a javuló exportarányokban, a mezőgazdaság és élelmiszer-termelés sikereiben, a kiegyensúlyozott ellátásban saját jó munkájuk is benne foglaltatik. A gondok és feladatok vizsgálata azonban arra is figyelmeztet: a növekvő igényű termelés, a fegyelmezettebb gazdálkodás is rajtunk múlik. Vannak sikereink, van mit féltenünk, van mit továbbfejleszteni. Szabolcs-Szatmár megye lakossága érezhette az elmúlt évben, hogy ha szerény mértékben is, de javultak az életkörülmények. Lakások, ivóvíz-hálózatok, kommunális beruházások milliárdos értékeivel gazdagodtak a települések. Tovább fejlődött az egészségügyi szolgálat. Szellemi életünk két jelentős tényezővel: az állandó színházzal és a megyei városi művelődési központtal gyarapodott. Oktatásunk számos erőfeszítést tett, hogy az iskolák mind korszerűbb műhelyei legyenek az emberformálásnak. Állami pénzforrások és a lakosság társadalmi erőfeszítései együttesen biztosították azt, hogy a nehezebb gazdasági környezet ellenére gyorsuljon az a folyamat, amely az országos szinthez történő felzárkózást szolgálja. Az anyagi, termelő ágazat és a szellemi bázis 1981. évi feladatai és eredményei, fejlődési irányai előrevetítettek és jelezték az 1982. esztendő legfontosabb teendőit is. Látni kell ugyanis azt, hogy nem elég folytatni a megkezdett utat. Jobban kell folytatni — s ez a lényeg. Meg kell szabadulni a számok bűvöletétől, s tudomásul kell venni: a jobb élet alapja csakis a jobb gazdálkodás lehet. Az olyan gazdálkodás, melyben uralkodó a gazdaságos termelés és a gazdaságos értékesítés. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a minőségi munka. Az olyan tevékenység, mely a bel- és külpiacokon egyaránt jól eladható, versenyképes terméket állítja elő. A piac, a gazdaság törvénye kíméletlen, a versenyben csak a legjobb állja a sarat. Hogy mindez elérhető legyen, szükséges a megújulás a termelésben és a fejekben egyaránt. Ez a mi legnagyobb tartalékunk. A szocialista építés ez intenzív szakaszában innen meríthetjük a legtöbbet. Mit is jelent ez a megújulás? Jelenti azt, hogy mindenki részéről szükséges a tudatos, átgondolt munka. Megnő az emberi tényezők szerepe. Lényegesen nagyobb lesz a vezető kötelessége, de a közösségek alkotó, gondolkodó tevékenysége, felelőssége is. Már nem elég a demokratizmus nevében folytatott időszakos párbeszéd, állandó, folyamatos eszmecsere kell üzemben, szövetkezetben, szellemi alkotóműhelyben egyaránt. Valósággá kell tenni nálunk is azt, hogy a szellemi tevékenység egyre inkább termelőerővé váljék, az emberi tudás, képesség, lelemény, alkotókészség a termelésben, a szervezésben, a hatékonyabb munkában, a világra is kitekinteni tudásban realizálódjék. Mindez kétségtelenül nem könnyű munka. Szemléletet kell váltani hozzá, olyan látásmódot kialakítani, amely érzékeny az újra, kezdeményező, bátor. Ma már nem elég termelni , gazdálkodni kell. Csak így, ezzel a módszerrel alapozhatjuk meg azt az anyagi erőt, mely a továbblépéshez, a fejlődéshez szükséges. Szabolcs-Szatmár megyében az üzemekben tartott tanácskozásokon, a szövetkezetek közgyűlésein, az értelmiség aktívaülésén tapintható volt: végtelen tartalékaink vannak ezen a téren. Egyre többen értik meg — személyek és kollektívák — azt, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének jelen szakaszában társadalmunk erkölcsének alapkérdése a cselekvés, a tettekben kifejeződő állásfoglalás. Elért eredményeink megtartása, jövőben való továbbfejlesztése csak akkor képzelhető el, ha ma és holnap egy magasabbrendű, szervezettebb gazdálkodást, értékesítést, termékszerkezetet tudunk szembeállítani a piac kívánságaival. A következő esztendő programja nem lehet más, mint amit pártunk XII. kongresszusa is megszabott: cselekvés az emberért. Ez 1982-re nagyobb feladatokat jelent. Jobb munkát, több gondolkodást, nagyobb felelősségvállalást. Dinamikusan fejlődő megyénk szorgalmas népe képes arra, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen. Ehhez a « közös munkánkhoz kívánok a megyei pártbizottság nevében Szabolcs-Szatmár minden dolgozójának jó erőt, békét, boldog új esztendőt. f