Kelet-Magyarország, 1982. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-23 / 45. szám

1982. február 23. TUDOMÁNY Pillantás a jövőbe Közműalagút-rendszerek városaink alatt Néhány méterrel lakóházunk alatt egy új világ kezdődik. A közművek csőhálózatának, veze­tékeinek világa. Erről a világról alig beszélünk. Nagyobb figyel­met fordítunk a reprezentatív felszínnek, mint a város alatti építkezésnek.. Dr. Szentzl Fe­renc, a Mélyépítési Kutatási Fejlesztési Iroda vezetője elő­ször az iroda feladatairól szólt. — Irodánk tevékenysége a ter­vezéstől a kutatáson, a technoló­giák kidolgozásán, a kísérletezé­sen át egészen a „kulcsátadásig” terjed. Feladataink közé tartozik a városok, városrészek közmű­vesítése, a műszaki fejlesztés és a már meglévő vezetékek re­­kontrukciója. Munkánk közben igyekszünk biztosítani a felszín zavartalan forgalmát, a lakosság nyugalmát, a környezet védel­mét. A hazánkban mostanában elterjedő új létesítmények, a közműalagutak is ezt szolgálják. — Mit nevezünk közműalagút­­nak? — A köműalagút a kezelő sze­mélyzet által járható, a föld alatt vagy lakóházak alsó szintjén elhelyezkedő vasbetonépítmény. Itt foglalnak helyet a közműve­zetékek. Üzemeltetésük, ellen­őrzésük, javításuk és esetleges bővítésük a felszín életének meg­zavarása nélkül történik. Az alagút élettartama 60—80 év, s benne szinte a szemünk előtt játszódik le, folyamatában fi­gyelhető meg a csőhálózat elhasz­nálódása. Az alagútban a kábe­lek és a vezetékek kétszer any­­nyi időt „élnek meg” (kb. 30 évet), mint közvetlenül a földbe helyezve. A biztonsági berende­zések zavar esetén automatiku­san reteszelnek alagútrészeket, és kapcsolatban állnak egy köz­ponti irányító helyiséggel. Az alkalmazottak a négyóránkénti műszaki szemlék időközeiben a műszerek segítségével állandó­an ügyelhetnek az egész rend­szerre. — Építésük nem túl költséges a hagyományos közművesítéshez képest? — Az alagút megépítése való­ban többletköltséggel jár, bár ez jelentősen csökkenthető. Az alagútat épületek alatt vezetjük, a ténylegesen földbe kerülő részt csak az épületek között kell kialakítani. Elmaradnak a bekötő vezetékek, mert a köz­művekről közvetlenül csatlakoz­tathatók a lakóházak belső vezetékei, így a beruházás költ­ségei mindössze 10 százalékkal nőnek. Minthogy a mérhető táv­lati fenntartási és üzemeltetési költség csak fele a hagyomá­nyosnak, feltétlenül gazdaságo­sabb a közműalagút-rendszer. Építése jól gépesíthető, nem igé­nyel speciális gépeket, jelentős az élőmunka megtakarítás, al­kalmazása meggyorsítja a lakó­telepek használatbavételét. Nem szólva a közműalagutak forintban nem mérhető környezetvédelmi előnyeiről. Hiszen a vezetékek javítása, bővítése során elkerül­hető a közterületek bontása, a közlekedés megzavarása, az utak rongálása, a növényzet pusztí­tása. Az alagútban , télen-nyá­­ron ideális a munkahelyi kör­nyezet. — Üzemel már hazánkban va­lahol a közműalagút-rendszer? —­ Részben már felépült Pécs siklósi városrészében, a pester­zsébeti, a Debrecen újkerti és a­­ dunaújvárosi lakótelepen. Saj­nos, ez mindössze 10 kilométer­nyi hálózatot jelent. — Hol célszerű a jövőben épí­teni közműalagutakat? — Jelentősége a bontások után átépülő területeken és forgalmi csomópontok k kalakításakor a legnagyobb. Ha már egyszer fel­tártunk egy városrészt, egyúttal a közműalagút is elkészíthető. A belterületeken épületek mo­dernizálása során fölöslegessé vált piaceterek egybenyitásá­­val is kialakítható a közműfolyo­­só-rendszer. A pesterzsébeti kí­sérleti közműalagút 2,7 km hosz­­szú, és 3000 új lakótelepi la­kást lát el. S hogy mégis ilyen lassú ütemben épülnek? Az en­gedélyező hatóság egyelőre túl­zott biztonsági feltételeket kö­vetel. Pedig a közműalagutakat is meg kell szokni, mint annak idején a metrót. Érdemes. H. L. Szélkerék és napsűtés A mezőgazdasági nagyüzemek újszerű módon igyekeznek csök­kenteni energia-kiadásaikat. A MÉM megbízásából Gyöngyösön az Agro Mechanika Ipari Szö­vetkezetnél új szélkerék készült el. Már korábban is bemutattak hasonló típusokat, a gyöngyösi szerkezet azonban közülük is ki­tűnik várhatóan alacsony árával. Másodpercenként fél—egy liter vizet szivattyúzhatnak majd fel a­ szélkerék által termelt ener­giával és így a lakótelepülések­től távolabb lévő legelőkön — de egyéb mezőgazdasági létesít­ményekben, istállókban is — felhasználhatják majd az ötletes, hálózati áramot nem igénylő szivattyúberendezést. A szövet­kezet a sorozatgyártásra is fel­készült. A kaposvári mezőgazdasági fő­iskola megbízásából az építészeti és villamossági tervező vállalat a napenergia hasznosítására ala­kít ki különleges fűtőszerkeze­tet. A megyeszentmiklósi ser­téstelep fiaíttatóját és­­malacne­velőjét látják m majd el meleg vízzel a létesítmény tetőszerkeze­tébe épített 500 négyzetméteres kollektorernyőtől elvezetett 40—60 fokos vízzel. A garcsi ipari szö­vetkezetek közös vállalkozása készíti el a kollektorokat, ame­lyeket később sorozatban gyár­tanak. A tél végi lemosó permetezés A gyümölcsfáinkon áttelelő ro­varkártevők elleni védekezést már a tél folyamán meg kell kez­deni. A helyes metszés és faápo­lás során sok kártevőt elpusztít­hatunk. Fokozott gondot kell for­dítani a sebek ápolására, hiszen az egyre több gondot okozó vér­­tetű és almafasztikár ellen ily mó­don tudunk legsikeresebben véde­kezni. Sebkezelésre a Santar SM és a Cel­id-készítményeket hasz­nálhatjuk. A lehullott lomb ösz­­szegyűjtésével és — március kö­zepéig való — megsemmisítésével elpusztíthatjuk a levelekben tele­lő aknázómolyokat. A mechanikai védekezést a rügyfakadás előtti permetezés kö­vesse. Eredményesen tudunk eb­ben az időszakban a levéltetvek, takácsatkák, kaliforniai pajzstetű és sodrómolyok ellen oly módon védekezni, hogy közben — a még telelőhelyeiken meghúzódó — hasznos élő szervezeteket (parazi­ták, ragadozók, méhek) nem ká­rosítjuk. Ugyanakkor a gyü­mölcsfa takácsatka elleni véde­kezés legoptimálisabb módja a telelő tojások elpusztítása. Ugyan­is igen gyakran a lárvarajzás csú­csa virágzás idejére esik, amikor nem permetezhetünk atkaölő szerrel. Ilyen esetben a szirom­­hullás utáni kezelés eredménye nem kielégítő, hiszen a kifejlett egyedek a különböző készítmé­nyeknek jobban ellenállnak, mint a lárvák. Előfordulhat, hogy a tél végi lemosó permetezés elmu­lasztása miatt egész év folyamán nem tudunk megbirkózni a gyü­­mölcsfa-takácsatkával. Rügyfakadás előtt felhasználha­tó készítmények: gyümölcsfaolaj E, Novenda, AgroL A Gyümölcs­faolaj E készítményt főleg kali­forniai pajzstetűvel fertőzött ker­tekben tanácsos felhasználni, al­­matermésűeknél 3 évenként 5%­­os töménységben. A Novenda-t 2%-ban alkalmazzuk. Rügyfaka­dás után erősen perzselhet, ezért ha megkésünk a permetezéssel, inkább a veszélytelenebb Agrolt használjuk. Az Agról rügypatta­nás idején 3°/6-os, egérfüles álla­potban 2%-os, zöldbimbós álla­potban 1%-os töménységben al­kalmazható jó eredménnyel. Más készítménnyel való keverését a rügyfakadás utáni kijuttatások során is mellőzzük. Alkalmazása után 2 hétig — perzselés veszélye miatt — ne permetezzünk Karab­­­ane- és Morestan-készítmények­­kel. Az 1981. őszén végzett házi­kerti szemlék során szerzett ta­pasztalatok alapján elmondható, hogy a legtöbb házikerti alma­gyümölcsösben a gyümölcsfa-ta­­kácsatka tojások száma, vala­mint a növekvő kaliforniai pajzs­­tető-fertőzöttség indokolja a tél­végi lemosó permetezés elvég- Molnár Józsefné dr. megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Kelet-Magyarország TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Hogy megismerjék a megyét Merre forog az idegen? Az idegenforgalmi hivatalok, mint az egyes megyék „házigaz­dái”, a megyei, városi és kisebb­­nagyobb területi idegenforgalmi és üzleti érdekeket képviselve az idegenforgalmi propagandával összefüggő feladatokat is ellát­ják. A hivatalok közös törekvései közé tartozik, hogy az adott te­rület iránt az érdeklődést felkelt­sék a turizmus növelése érdeké­ben, a különféle rétegigények fi­gyelembevételével. Ugyancsak fontos a területen — a megyében, annak ismertebb helyein — tar­tózkodó turisták sokirányú infor­málása, irányítása a szabad kapa­citások jobb hasznosítása, minél több szolgáltatás értékesítése, a turisták által eltöltött idő jobb hasznosítása érdekében. Ennek jegyében már nemcsak Nyíregy­házán, hanem a turisták által lá­togatott városokban, Mátészalkán, Kisvárdán és Vásárosnaményban is működik a Nyírtouristnák ki­­rendeltsége, de a közeljövőben Nyírbátorban is nyílik iroda. A jó propaganda olyan élményt ala­kít ki a turistában — természete­sen a látnivalókkal együtt — amely­et odahaza (belföldi és kül­földi turistáról egyaránt lehet szó) arra készteti, hogy ismerőseinek is ajánlja a felkeresett területet. Az idegenforgalmi hivatalok gazdasági helyzete, a gazdálko­dás szabályozói, a jelenlegi cél­jutalmazási rendszer nem ked­veznek a propagandatevékenység­nek. A megyei tanácsok sem tud­nak egységes mértékben anyagi segítséget nyújtani a hivatalok­nak. Gazdasági szempontból a hi­vatal a saját üzleti propagandá­jának kifejtésében (árjegyzékek, tájékoztatók), egyes pénzes kiad­ványok megjelentetésében, vala­mint emléktárgyak gyártásában érdekeltek. Ugyanakkor szakmai szempontból szükséges lenne a megyének, a tájegységnek a nép­szerűsítése, a természeti, kulturá­lis értékek közkinccsé tétele érde­kében az ingyenes propagandate­vékenység, tájékoztatás bővítése. Ehhez viszont évente rendszeres támogatás szükséges. Jó példa a másokkal való közös költségvál­lalásra a Tájak — Korok — Mú­zeumok sorozat kiadványai, amelyből lassan száz felé közelít a megjelent füzetek száma, s töb­bek között a megyéből Nyírbátor értékeit mutatják be. Általánosan kedveltek a megyei idegenforgalmi térképek, a váro­si és tájegységi térképes levelező­lapok. Ennek alapján például Sza­­bolcs-Szatmár nevezetességeit is megismerheti az ide látogató. A leporellók területén népszerűek az úgynevezett minisorozatok, amelyek 2—4 oldalas kivitelben készülnek. Így lehet megismerni többek között Nyíregyházát, a Sóstót, Kisvárdát. Az egyéb pro­pagandánál még az is megemlít­hető, hogy a hivatalok jóvoltá­ból a turistacentrumokat jelző közúti táblák is készültek. A propagandatevékenység to­vábbfejlesztése több feladatot je­löl ki. Ennek alapján átfogó, egy­séges szemlélettel kell biztosítani a hivataloknál a színvonalas pro­pagandához szükséges személyi feltételeket. Szélesíteni szükséges a hivatalok szervező tevékenysé­gére építve az idegenforgalomban érdekelt szervek közreműködését, elsősorban a nem üzleti jellegű propagandában. Hasznos a konk­rét tematikájú szóróanyagok ké­szítése, a különféle érdeklődési köröknek megfelelő tájékoztatók, ajánlatok összeállítása. A Tour­­informmal és a más megyék ide­genforgalmi hivatalaival való kap­csolat folyamatossá tétele szin­tén javítja a tájékoztatást, az in­formáció cseréje révén még több látogatót lehet megnyerni egy-egy területnek. Csallány Géza (A Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság és a Magyar Közgazdasági Társaság február 15-én Budapesten országos ide­genforgalmi fórumot rendezett, s ennek egyik referátumát Csal­lány Géza, a Nyírtourist idegen­­forgalmi hivatal vezetője tartotta, s ebből közöltünk kivonatot.) Fejlesztés a mezőgazdaságban Mire költsük a kevesebb pénzt Népgazdaságunk egyensúlyi helyzete mind magasabb köve­telményeket támaszt a mezőgaz­daságal szemben. Az állami fel­adatokat közvetítő szabályozó­­rendszer jellemzője, hogy a fej­lesztési eszközök mérséklése mellett a termelési szerkezet ész­­szerűsítésére ösztönöz. A koráb­biaknál szigorúbb feltételek a termelési eszközök bővítési irá­nyát, módját illetően számítá­sokkal megalapozott, rugalmas alkalmazkodást kívánnak. A cél és a lehetőség ismereté­ben adódik a kérdés: milyen konkrét formákban valósulhat meg legcélszerűbben az anyagi­műszaki bázis bővítése, miként növelhető az adott saját fejlesz­tési forrás vásárlóereje? A szabályozórendszer kedve­lő jövedelmi pozíciót teremt a gabonatermesztésben. A terüle­ti részarány növekedésének azonban összhangban kell len­nie a géprendszer — különös te­kintettel a betakarítógépek — kapacitásával. Az itt jelentkező beruházási feladatok megoldá­sához a saját források mellett­­törekedni kell a konvertálható export árualapot bővítő hitel igénybevételére. A marhahús-termelés jövedel­mezősége ez évtől a tejtermelés­sel azonos szinten alakul, ami a fejlesztés célszerű irányára is hatással van. A húsmarhatartás beruházásai ugyan állami támo­gatást jelenleg nem élveznek, azonban a költségtakarékos mód­szerek alkalmazása lehetőséget teremt viszonylag kis forrás megfelelő ágazati koncentrációt eredményező befektetésére, gyors megtérülésére. Határozottabb kezdeménye­zésre van szükség az energia­megtakarítást eredményező fej­lesztések területén. E kategóriá­ban nemcsak a nedves kukori­catárolás tartozik — ennek meny­­nyiségét is nagyságrendekkel lehet növelni —, hanem a külön­böző hulladékok, melléktermé­kek, termálvíz stb. hasznosítása a hagyományos energiahordo­zók felhasználásának csökenté­­se is. Ilyen beruházásokhoz 30 százalékos állami támogatás, s kedvező hitelfelvételi lehetőség van. Ésszerű befektetés a helyi foglalkoztatási gondokon segí­tő, jövedelmező melléküzemág létesítése. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek mellett ez évtől a 17 aranykoronaérték alatti szántóterülettel rendelkező gaz­daságok is igénybe vehetik a termelési adóból törlesztendő fejlesztési hozzájárulást. A műszakilag és közgazdasá­gilag kellően megalapozott fej­lesztési döntésekhez emelni kell az előkészítő munka színvonalát. Az 1983. évi indításra tervezett beruházások alapokmányát, tervdokumentációját már ez év­ben el kell készíteni, illetve ké­szíttetni. Továbbra is alapvető, követelmény a költségtakarékos­ság. Ugyanakkor az egyszerű, olcsó módszereket nem szabad összetéveszteni a célnak nem megfelelő megoldásokkal. 1982-ben az üzemek rendelke­zésére álló fejlesztési források általában csökkennek. Az állami támogatás és a hitelezés rend­szere az eddiginél erősebben ösztönöz a hatékonyság, ver­senyképesség fokozására, a nép­­gazdasági célkitűzések szolgála­tára. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése tehát szigorúbb felté­telek melett valósulhat meg, azonban a rendelkezésre álló for­rásoknak a felhasználási lehető­ségek versenyeztetése alapján való elosztása megnövelheti azok vásárlóerejét. Pesel Antal A tőzeg hasznosítása A kertészeti egyetem kutatói új tőzegalapú táptalajt állítot­tak elő. Az ebben nevelt papri­ka, paradicsom, dinnye 25—80 százalékkal nagyobb termést ad. * Az országban lápok, mocsarak mentén jó néhány helyen van­nak tőzeglelőhelyek. Hasznosí­tásukat eddig többnyire nem si­került megoldani, holott a tőzeg, más, adalékokkal keverve ki­tűnő termőfölddé válik és a mezőgazdasági művelésből kieső területek javításánál és a hoza­mok növelésénél jó szolgálatot tesz. A kertészeti egyetem több éves kísérletsorozat eredménye­ként állította össze az alapre­­ceptúrákat, amelyekkel a tőzeg felhasználásával gazdag táp­anyagtartalmú talajt készíthet­nek a különböző alkotórészek megfelelő arányú elegyítésével. Az így előállított táptalajt kon­ténerekben szállítják rendelte­tési helyére, például kimerült talajok feljavítására, vagy fólia alatti termőföld­i „szőnyeg” ki­alakítására. A nagyobb tőzegte­rületekkel rendelkező üzemek nagyban állítják elő saját fel­­használásra a bő hozamot biz­tosító, gazdagabb „zsíros” földet. A lehetőségeket kihasználva Za­la és Győr-Sopron megyéből, valamint a Nyírségből 20 üzem küldte el az egyetem talajvizs­gáló laboratóriumába tőzegmin­táit. Ahhoz, hogy ezek jó termő­földdé alakíthassák át, nemcsak a mikroelem- és az ásványanyag­összetétel szükségletét adta meg az egyetem, hanem a leggazdasá­gosabban termelhető zöldségfaj­táik listáját, továbbá a magas termésátlagot garantáló, pontos termesztési technológiát is. 7 Az autóipar a rokkantakért A múlt évi nagy kampány, amelyet az Egészségügyi Világ­­szervezet hirdetett meg a rokkan­tak és mozgássérültek érdeké­ben, remélhetően nem ér vé­get. A hírügynökségi jelentések hétről hétre adnak hírt arról, hogy hol, ki és mit tett a moz­gássérültek életének a könnyíté­séért. Az egyik legfőbb gondjuk a mozgássérülteknek a közlekedés. Eddig sem a jószándék hiánya volt az oka, hogy nehézkesen ol­dódik meg a mozgássérültek köz­lekedése, hanem az a sok össze­tett probléma, amely ezzel jár. Az átlagos autókat természetesen átlagos termetű emberek számá­ra tervezik, testi fogyatékosság viszont rendkívül sokféle van, és ezek mind eltérő konstrukciós feladatot jelentenek. Az egyedi feladat megoldása drágítja az amúgy sem olcsó szerkezeteket és ez sok rászorulót kizár a kü­lönleges autók megvásárlói kö­zül. A kézi kapcsolású sebességvál­tóval felszerelt autók vezetésé­ben mind a négy végtagra szük­ség van, ha viszont automata tengelykapcsolót alkalmaznak, az egyik láb munkája felszaba­dul. Lényegében ezt „tudja” az NDK-gyártmányú Hycomat Tra­bant, sőt kézi gázszabályzóval és fékkarral kiegészítve ezek csak kézzel is vezethetők. Haromatic A japán gyár új rokkantkocsi­ján a kormány és a kapcsolók el­helyezése látható. (MTI Külföldi Képszolgálat) elnevezéssel, önműködő tengely­­kapcsolóval felszerelt Skodák is futnak, ezek a szívócső depresz­­szióját felhasználó membránnal működnek. Akkor old ki a ten­gelykapcsoló, ha a gázpedált fel­engedik, és megérintik az elekt­romos érintkezővel ellátott vál­tókart. A kis Polski-Fiatban is több­féle rendszert dolgoztak ki a rokkant vezetők számára. Az egyik lehetőség, hogy a kor­mány mellett elhelyezett kom­binált karra bízzák a pedálok funkcióját: a kar lefelé fordítá­sára, a tengelykapcsoló benyo­mására gázt lehet adni. A másik lehetőség azoknak a használatá­ra készült, akiknek mindkét lá­buk alkalmas a vezetésre, de az egyik kezük vagy karjuk nem. A volánra forgatógombot szereltek, és a kapcsolókat az egyik oldalon helyezték el. A nagy tőkés cégeket is foglal­koztatja a mozgássérültek autó­vezetése. A Toyota-gyár Japán­ban két típust, a Corrolát és a Sprintert alakították át moz­gássérült vezetők számára. A ve­zető a kormány melletti karral gyorsít vagy lassít. Egyes típu­soknál a bal lábhoz is szerelnek gázpedált. A mezőgazdászok könyve két kötetben, 1850 oldalon, 12 Színes táblával 2556 szöveg közötti ábrával került a könyvesboltokba a régen várt Mezőgazdasági Lexi­kon. Közel negyedszázad telt el azóta, hogy 1958-ban napvilágot látott a Mezőgazdasági Lexikon első kiadása. Az utolsó évtizedek­ben kibontakozott tudományos­technikai forradalom az agrártu­dományok fejlődését is olyannyi­ra felgyorsította, hogy erre is, mint a többi tudományra érvé­nyes a meghatározás: a megszer­zett ismeretek 5—8 év alatt el­évülnek, ezért annak felújítása a továbbhaladás érdekében elen­gedhetetlen. Ha ez a megállapítás általában igaz, akkor a magyar mezőgaz­daságra kétszeresen igaz, hiszen a szocialista útra lépett paraszt­ság az utóbbi két évtizedben for­radalmi — eddig soha nem ta­pasztalt — fejlődést ért el. Az előállított termékek értéke meg­többszöröződött és vele párhuza­mosan megváltozott a termelés jellege, szerkezete is. A mezőgaz­daságban döntő súlyba került a szocialista tulajdon, a szövetkeze­teken belül is. Az elmúlt 20 év alatt megszilár­dultak, kiforrtak a szocialista nagyüzemek. Kialakultak a szö­vetkezetek és az ipari, elsősorban élelmiszeripari üzemek kapcsola­tai. Egyre szélesebb körben hó­dítanak a mezőgazdaságban a kü­lönböző ipari termelési rendsze­rek. Magukban a szövetkezetek­ben ipari részlegek, melléküze­mek jönnek létre. A két nagy népgazdasági ágazat — ipar, me­zőgazdaság — egyre szorosabb kapcsolatba kerül. Alakulnak a kereskedelmi kooperációk is, az egyszerű helyi áruértékesítéstől az exportjogig. Az okokat még hosszan lehetne sorolni, amiért szükség volt a bő­vített második kiadásra. Ha más nem, az eltelt negyedszázadban nőtt fel, került ki a termelésbe a ma aktív korban élő agrárszak­emberek négyötöde, olyanok, akik már a könyvesboltok pultjain nem találkozhattak a Mezőgazda­­sági Lexikonnal. Ahogyan a szer­zők írják, a fentiek miatt át kel­lett dolgozni, érzékeltetni kellett a történelmi jelentőségű gazdasá­gi folyamatokat, bizonyítani a lexikon teljes anyagával az új szakmai-politikai mondanivalót. Az első kiadás több tízezer szó­cikkét csak elvétve tudták változ­tatás nélkül átvenni. Erre a ki­adásra inkább ráillene az Új Mezőgazdasági Lexikon, mint a második kiadás jelző. A szerzőknek nem kis nehéz­séggel kellett megküzdeniük a szerkesztés közben elfogadott új mértékegység miatt. Nehéz volt — állapítják meg — az új mérték­­egységet, kifejezéseket, a szöve­get lépten-nyomon átszövő olyan régi megnevezések helyébe iktat­ni, mint élősúly, lóerő stb. Amel­lett, hogy beiktatták a legújabb műszaki kifejezéseket, törekedtek arra is, hogy legalább érintsék a mezőgazdasági, termelési múlt ha­gyományos ismereteit, emlékeit. A tömörségre törekedve kényte­lenek voltak gyakran puszta adat­közlésre szorítkozni a részlete­sebb okfejtés helyett. Amúgy sem tűzhették célul — mint írják — a folyton megújuló és rendszere­sen feltárulkozó szakirodalom ki­­sebb-nagyobb résztanulmányai­nak helyettesítését. Inkább utal­tak a forrásokra és szócikkekkel, ábráikkal elsősorban az agrár­­szakemberek és a mezőgazdaság iránt érdeklődők, nem utolsósor­ban a háztáji gazdálkodók gyors tájékoztatását kívánták szolgálni. Ide kívánkozik, hogy ez a lexi­kon nemcsak a képzett szakem­berek kézikönyve, mindennapi segítője lehet a kistermelőknek ugyanúgy, mint a mezőgazdaság­gal hobbiból foglalkozóknak. A kistermelés sem rekedt meg az ásó­kapánál, mint ahogyan ma már a háztáji állattenyésztés esz­közei sem a kézi daráló és a mos­­lékos vödör. A szerzők a második kötet vé­gén bőséges szakirodalmi tájé­koztatót adnak. Ez a felsorolás tartalmazza azoknak magyar és idegen nyelvű szakkiadványok­nak, folyóiratoknak címjegyzékét (14 oldalon, több ezer), amelyek a forgalomban, illetve a nagyobb magyar könyvtárakban fellelhe­tők. Külön jegyzékben (37 olda­lon) sorolják fel a hazánkban fel­lelhető fontosabb magyar és ide­gen nyelvű mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkönyvek cí­meit. A nagyszerű kiadvány szer­zői kérik a lexikon olvasóit: se­gítsenek felderíteni az esetleges hiányokat és átfedéseket, a jog­gal szóvá tehető és teendő hibá­kat, mulasztásokat, s közöljék ve­lük észrevételeiket. (Cs. B.)

Next