Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

1982. szeptember 26. Milyen az ön technikája? Füstbe ment a benzin fele Vannak olyan versenyek, amelynek eredményeit min­denképpen érdemes lenne el­terjeszteni. Ha rajtam múl­na, most arra kérném Zsol­dos Sándort, a Volán 5-ös számú Vállalat kisvárdai fő­nöksége gépjárművezetőjét, hogy tapasztalatairól, veze­téstechnikájáról számoljon be munkatársainak, hiszen jelenleg ő az a gépjárműve­zető, aki 1200 társa előtt ver­senyt nyert az energiataka­rékos vezetéstechnikai vetél­kedőn. Eredménye kiváló. A ver­seny kimért, 10 kilométeres pályán zajlott, melyet 11 per­ces szintidőn belül kellett tel­jesíteni, külön benzines és külön gázolajos gépjármű­vel. A másik feladatot a tanpályán végezték el. Igazi városi forgalmat te­remtve, melyen 11 akadályt helyeztek el. Ezt 7 percen be­lül kellett teljesíteni. A leg­jobb eredményt Zsoldos Sán­dor érte el, aki 50 (!) száza­lékkal kevesebb üzemanya­got használt fel a négy fela­dat teljesítéséhez, mint a 28. helyezett. (A második Smid Elemér, a nyíregyházi teher­forgalmi főnökség, míg a harmadik Sólyom Bálint, a mátészalkai főnökség gépjár­művezetője lett.) Elgondolni is­­jó, mennyi üzemanyagot lehetne megta­karítani, ha a vállalat mind az 1200 gépjárművezetője át­venné a legjobbak vezetési technikáját, s az ő módsze­rük szerint közlekednének. Sok százezer forintot, s üzem­anyagot takaríthatnának meg. Az országos döntőn — amelyet Aggteleken rendez­nek meg — Zsoldos Sándor és Smid Elemér képviseli a nyíregyházi volánosokat. Lesz miért drukkolni, hiszen a szabolcsi „pilótáknak” or­szágosan jó hírük van. Nyer­tek már versenyt, őrzik a ku­pát, s mindenki az ő skalp­jukra pályázik. Most Zsoldo­son és Smiden múlik, sike­rül-e megőrizni, vagy más­hová vándorol-e a szép ser­leg? Diszpécserszolgálat mr - jpm ■ 1 é. -m • Iparost kérek! Várha­tóan januártól irodát nyit Mátészalka belvárosá­ban a KIOSZ. Helyiséget az irodához a városi tanács biz­tosított a 49-es út és a Baj­­csy-Zsilinsz­ky útja sarkán épülő, és az év végéig re­mélhetően elkészülő épület­ben. Az iroda feladata, első lépés­ű­, a kulturált szolgáltatás e lesz. 18—20 kisiparos majd szorosan a­ző irodához, ök vál­­a lakossági meg­követő 48 órán ■,delőket felke­­l munkát el­­hhez hozzá­egy diszpé­­non is el­­... rendb­­en úgy • a lakosság részére, hanem a kisiparosoknak is teljesíte­nek bizonyos szolgáltatáso­kat. Számlákat, költségve­téseket, tervdokumentációkat készítenek, ha erre igény lesz. Hasonló szolgáltatási forma kevés van még. A forgalmat megtervezni sem lehet, de egy igaz: akik eddig iparost nem találván, kontárokra fa­nyalodtak, a sokdolgúak, akik egy-egy javítást hónapokig halasztgattak, januártól egy telefonhívással elintézhetik a gondjukat. Új szolgáltatás Mátészal­kán. Iroda a belvárosiban. Nem nagy ügy, csak éppen lakhatóbb, otthonosabb, ko­runk követelményeinek meg­felelőbb lesz a városkép. (bartha) Kelet-Magyarország Gyömbéres, ánizsos imanektár A ZÖLDÉRT Vállalat nyír­egyházi almatárolójának pa­lackozó üzemében augusztus­tól két újfajta oázist gyár­tanak. A közelmúltban na­gyobb mennyiségben is a boltokba került a gyömbéres almanektár és az ánizsos al­manektár, így már három­féle, különböző ízű és illatú szénsavas gyümölcslé készül a nyíregyházi üzemben. A két új terméknek is al­masűrítmény az alapanyaga. Ezen kívül cukor, valamint gyömbér és ánizs aroma­kivonat keveréke alkotja az új fázisokat. Az aromakivo­natok természetes növényi eredetűek. Kedvező az életta­ni hatásuk. A hagyományos, barna színű, két és fél decis üvegekben hozzák forgalom­ba az új termékeket is. Az almatárolóban lévő pa­lackozó üzemben módosítot­ták a technológiát, így meg­bízhatóbb lett a minőség. Ed­dig évente átlagosan négy­millió palack­bázist készítet­tek a nyíregyházi üzemben, a jövőben, ha igény lesz rá, 5-6 milliót készítenek. Behódol a „perc-talaj“ Nagyobb termés kevesebb energiával Megyénk szatmári tájegy­ségének földjeit perc-talajok­nak hívják az ott gazdálkodó szakemberek, mert az egyik pillanatban még sziklakemé­nyek a rögök, a másikban pedig már kenődik, mint a tészta, ha jön egy csapó eső. Ha a talajmunkákkal elta­lálják a még kedvező időpon­tot, jó terméseket lehet el­érni, egyébként kínlódnak a gépek, rossz a kelés, alacsony a termés. Szántás tárcsával A Rákóczifalvi Iparinövény és Gabonatermesztési Rend­szer két taggazdaságában — Penyigén és Fehérgyarmaton — új eljárást vezettek be, amely lehetővé teszi a nehéz talajok megmunkálását szá­raz állapotban is. A Rome tárcsa hetven centiméter át­mérőjű levelei harminc cen­ti mélyen forgatják a földet, mostanában éppen a búzának szánt napraforgótáblákon. A robusztus masina előtt sok helyen még szárzúzó sem jár, ennek ellenére tökélete­sen aprítja és forgatja alá a szármaradványokat. Csak nagy, erős gépek bírják el­húzni. Ez többletenergiát kö­vetel, mégis kevesebb lesz a számla, mert ha szántanának, akkor még további aprító, porianyító munkát is kelle­ne végezni, természetesen több menetben. Aprít, tömörít, lazít A feltört földön egy mű­velő eszköz jelenik meg, amely Multi-Tiller névre hallgat. Az angol szavakat le­fordítva — sokoldalú művelő — érthető, hogy nincs szük­ség több műveletre. Aprít — tömörít — lazít — és ismét megvágja ... A gép előtt dur­va rögök, mögö­tte aprómor­­zsás, egyenletesen porhanyós magágy — jöhet a vetőgép. Megtörténik az a csoda, amit régebben senki el nem hitt volna: Penyigén már a táblák háromnegyede kész az ősziek alá, így megállás nél­kül tudnak vetni. A korszerű gépek alkalmazásával szét­húzták tehát a munkával tölthető időt, és bár nemrég dolgoznak velük és számsze­rű eredmények előnyeikről nincsenek, máris biztos, hogy megérte az egyébként nem kevésbe kerülő beruházás. A jól előkészített talajban egyenletesebb a kelés, és idő­ben kerül földbe a mag. Kooperációval olcsóbban A jól beállt állomány job­ban telel, biztosabban hat­nak benne a gyomirtó szerek, tehát annyit fog teremni a szatmári föld, amennyire ké­pes. Mert sokkal többet tud, mint amennyit az eddigi ag­rotechnikai módszerekkel ki tudtak belőle hozni. A GITR segít abban is, hogy a drága gépek másutt is dolgozhassanak, így megosz­lik majd a megtérülés terhe. Tavasszal például a nyíregy­házi Ságvári Tsz-ben vendé­geskedett a gépsor, mert itt erre az időszakra tolódik a talajmunkák egy része és ugyancsak sürget. A rend­szer taggazdaságai további gépsorok beszerzését terve­zik és ezek is kooperációban dolgoznak majd. Esik Sándor A MYIDTFDV készíti a megyénkben megvalósuló tanácsi beruházások ter­v I MNICnT­veinek nagy részét; a beruházások értéke meghaladja az évi félmilliárd forintot. Itt készült többek között a színészlakások, a kai­lósem­­éni általános iskola és a vásárosnaményi városközpont részletes rendezési terve is. Képünk: munka köz­ben a statikus szakosztály. Az itt dolgozó szakemberek erőtani tervet készítenek. Sylva Groszová: Mit szólnál a feleségemhez? ■ a pvok megállt Imi Kovács rajz­­*ó táblája mel­lett. Egy pillanatig színlelt érdeklő­déssel nézte a papí­ron a tervet, az­után kissé bizony­talanul megszó­lalt: — Mit szólnál a feleségemhez? Kovács elcso­dálkozott: — Mit szólhat­nék hozzá? Mindketten za­varba jöttek. Egy pillanatnyi hall­gatás után Novák folytatta: — Úgy gondol­tam, nem lehet valami jó egyedül élned. Nincs sen­ki, aki ágyba vin­né a reggelidet. Ráadásul a felesé­gemnek van két jegye egy nagy­szerű külföldi uta­zásra! Gondold csak el: tenger, pálmák, forró nap­sütés! Kívánhat­nál ennél jobbat? Kovács legyin­tett. — Engem a kül­földi nyaralás egyáltalán nem ér­dekel. Horgász vagyok, a szabad­ságomat mindig itthon, víz mel­lett töltöm. — Hogy is fe­lejthettem el! — kapott Novák a fejéhez. — Hiszen Kvicska annyiszor mondta, milyen remekül tudsz ha­lat fogni. Az egész városban mesélik. No de nem tesz semmit. Az ittho­ni nyaralás sem probléma. Elég egy telefon és el­intézem. Ha pe­dig lesz autód, a legjobb horgász­helyekre is eljut­hatsz! — Minek nekem az autó? Hiszen jogosítványom sincs. Különben is az autóval sok baj van... — De hiszen a feleségem nagy­szerűen vezet! Még a kisebb javításo­kat is meg tudja csinálni. Valóságos kincs! Nemcsak jól főz, és remek háziasszony, még az autóhoz is ért! Nem kell semmi­vel törődnöd. Kovács kimerül­ten szakította fél­be Novákot: —Az igazat meg­vallva egyáltalán nem értelek. Mit akarsz tőlem tu­lajdonképpen? A feleséged engem nem érdekel. — Hát éppen ez a baj — sóhajtott fel Novák. — Én ugyanis szeretnék elválni. Elisko mi­att. Csakhogy a fe­leségem azt mond­ta, csak akkor egyezik bele a vá­lásba, ha helyettes­ről gondoskodom. Ahogy a vállala­toknál szokták. Hát arra gondoltam, ha téged érdekel­ne a dolog, meg­egyezhetnénk. Tu­dod, Kricska egyál­talán nem rossz asszony, ha már nem is a legfia­talabb. És az au­tó .. . hát igen, az autó közös tulaj­don, de ebben az esetben nem len­nék kicsinyes. Hi­szen tudom, hogy van ez... (Fordította: Lipcsey Júlia) 3 Pusztuló porták — Hát mégis lesz szomszé­dunk? — csodálkozik ránk az öregember. — Lelakatoltak itt mindent, a nagy lakást, az iskolát, csak az fáj, hogy a birtoknyi kert is tönkremegy. Nem volt, aki leszedje a meggyet, a szilvát, egyszer én lekaszáltam a füvet, de hiá­ba. Amelyik házat nem lak­ják, meghal az magától... Kert­i gazda nélkül A nyolcvanéves Déncs bá­csi Tákoson az elhagyott is­kola szomszédságában lakik. Ki tudja, hány fuvart vitt az építkezéshez, s most ott áll a kőporos, kipucolt iskola bezárva. Az udvart felverte a gyom. A hetei faluközpont­ban a kocsmáros kérdezés nélkül panaszkodik: — Két ház is áll mellettünk üresen. Az iskolában már nem tanítanak. Aztán itt van a paplak — mutat a hatal­mas, sokszobás, mai mérték­kel nézve is modern házra — elköltözött a református pap, azóta Csarodáról jár át egy, s vagy négy éve nem talál­nak bele senkit. De van itt több ház is üresen, nincs em­berfia, aki megvenné. Szép lassan elkopnak az elárvult házak... Az egyesített falu másik pontján, Fejércsén sem kü­lönb a helyzet. Az egykori iskola ütött-kopott ablakain seprű kandikál ki, az tá­masztja a pingpongasztalt. A lemezjátszót pedig kidobták az udvarra. Szemben a kul­­túrháznak nevezett helyiség nyitva, két szék torlaszolja el a bejáratot, fölöslegesen... — Nincs ebben a faluban már semmi — sóhajt a szom­szédban az öregasszony. — Míg klub volt az üres isko­lában, csak-csak ide jártak a fiatalok. Egy darabig filmet is vetítettek a kultúrházban, ma már az sincs. Elmentek a gyerekek, üres a falu... Márokpapiban — nézni is rossz — pusztul a hajdan volt iskola. A szolgálati lakás bér­lője házat épített, a repede­zett padlójú, kivénhedt la­kásba senki nem költözne be. Nem kell senkinek? Beregsurány, Márokpapi, Tákos, Hetefejércse iskoláit Csarodához körzetesítették. Dicső Ernő igazgató 12 épü­letet számlál össze a község­ben. Közülük üres Márokpa­piban egy, Hetef­ej­érésén ket­tő, Tákoson kettő. Hogy mi lesz a sorsuk, egyelőre talány. Pénzhiányra hivatkoznak, nincs módjuk felújítani más­fajta hasznosításra ezeket az épületeket. — Heten az egyik tanter­met tanulói váróteremmé akarjuk átrendezni — foly­tatja Dicső Ernő. — A másik annyira leromlott, hogy azt raktározásra alkalmazzuk. Még felújítani sem érdemes, mert a plafon napraforgószár­ból van. Tákoson az elha­gyott iskolából klubkönyvtá­rat csinálnánk, a másik tan­teremben állandó népművé­szeti kiállítást rendeznénk be. A márokpapi iskolát — írás­ban — felajánlottam a bereg­­surányi tanácsnak, hogy csi­náljanak vele, amit akarnak, úgyis az ő közigazgatási te­rületükhöz tartozik. — Furcsa dolgokat művel a körzetesítés — vélekedik Bartha Sándor tanácselnök. — Az első, második osztály ide jár Beregsurányba, a 3— 4. Márokpapiba, a felsősök Csarodára. Lényegében a ta­nácsi székhelyközségnek nincs igazi iskolája. Ugyanakkor a márokpapi és a beregdaróci iskolák — a közigazgatási ha­tárok miatt — a mi taná­csunk felügyelete, gazdasági ellenőrzése alá tartoznak. Az iskoláknak ugyan elv­ben volna elképzelése az üres tantermek hasznosításáról, pénzük viszont se nekik, se nekünk nincs erre, így aztán pusztul a meglévő épület. Ta­lán jó lenne öregek napközi­jének a márokpapi volt isko­la, ha lenne rá pénz ... A körzetesítés furcsaságai közé tartozik az is, hogy az óvodásokat behozták Csaro­dára. Ide járnak Hetefejér­­cséről, Tákosról is, a nagy­­csoportosok kivétel nélkül, de sok szülő már a kisebbe­ket is behordja, így viszont kinőtték az óvodát, s most az a legnagyobb gond Csarodán, hogy bővíteni kellene. De a meglévő mellett nem fér el egy újabb foglalkoztató, más helyen még többe kerül, öt ­millió forintról beszélnek. Pénz helyett gondolkozni Ez viszont sem egyelőre, sem a közeli években nem áll rendelkezésre. Abba viszont semmi nem gátolja a helyie­ket, hogy az épületeket más­képp hasznosítsák. A körzetesítések — nem­csak az említett falvakban — az óvodai, iskolai tanulók lét­számát ugrásszerűen meg­emelték. A legtöbb helyen azonban nem készültek fel arra, hogy a kibővült tanulói csoportokat megfelelően fog­lalkoztassák. Az elhagyott is­kolaépületek pedig nemcsak szomorúak, kihaltak is, gaz­dasági szempontból is nagy a kár. Míg milliókat remél­nek külső szervektől a bőví­tésre, nem veszik észre, hogy helyben meg lehetne szer­vezni egy-egy napközis cso­port, óvodai foglalkoztató, vagy iskolai osztály elhelye­zését. Nem kelnének a gye­rekek hajnalban, nem késné­nek másfél órát a tanításról, ha a busz nem érkezik idő­ben, nem ingázna a pedagó­gus a szomszéd faluba. S nem vándorolna el a fiatalság, a falu megtartó ereje. Mert a körzetesítés végül is nem az ésszerűtlen összezsú­­folást hivatott támogatni, ha­nem az erők, az anyagi lehe­tőségek emberközpontú fel­­használását. Tóth Kornélia Lehetne napközi, klub, kiállítóterem A fogyasztási cikkek kereskedelmének szervezet­­rendszeréről és annak kor­szerűsítéséről lesz szó azon a konzultációval egybekötött előadáson, amelyet szeptem­ber 28-án, kedden rendez Nyíregyházán a Magyar Köz­­gazdasági Társaság megyei szervezetének kereskedelmi szakosztálya és a Magyar Reklám Szövetség megyei szervezete. Az előadás a Tu­domány és Technika Házá­ban, délelőtt 9 órakor kezdő­dik.

Next