Kelet-Magyarország, 1983. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
1983. február 10. r a Villany az iskolákban , ám egy mozgalom, amelyről alig szóltunk eddig. Pedig a kicsinyek, az iskolások a megmondhatói, menyit köszönhetnek a villanyszerelőknek. Igazán most tudom, miután elolvastam a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzemigazgatósága hivatalos értékelését, hogy szocialista brigádjaik, több száz villanyszerelő milyen áldozatos munkát végzett az általános iskolákban. A „Korszerű világítás az iskolákban” országos mozgalomhoz a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács V. B. felhívása alaján csatlakoztak a szabolcsiak is. A napokban értékelték a vállalásokat. Nincs szégyenkezni valójuk. Sokat tettek azért, hogy sok-sok tanteremben korszerű, jó világítás mellett tanuljanak a kisdiákok, hogy ne romoljon a látásuk. A TITÁSZ mándoki kirendeltségének Petőfi Sándor szocialista brigádja például a tornáospálcai általános iskola 19 tantermében végezte el a világítótestek felújítását társadalmi munkában. Ennek az értéke 50 ezer forint volt Hasonló elismeréssel kell szólni a vállalat kisvárdai villanyszerelőiről is. A Kelen József, a Várd Emil és a Császy László nevét viselő kollektívák az anarcsi általános iskolát villamosították. Itt 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a munkások. Örömmel fogadták az újatb iskolák, amikor megtudták, hogy a brigádok úgy döntöttek: az idén is segítenek a tantermek, korszerű világításának megoldásában. Száz és száz csillogó szemű gyerek, kisdiák, tanító és tanár várják és előre is köszönik e segítséget. Idén a baktárórántházi kirendeltség Kandó Kálmán nevét viselő szocialista brigádja 80 ezer forint értékben végez társadalmi munkát a Mező Imre gimnáziumban. Korszerűsítik a tantermek világítását. A vállalat nyíregyházi szakszolgálati üzemének ifjúsági komplex, a Bláthy Ottó és a szerelési osztály Zalka Máté szocialista brigádjai a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban 160 ezer forint értékű társadalmi munkával javítják a világítást, míg az erőmű Zipernowski szocialista brigádja a város 8-as számú általános iskolájában végzi el a villamosítást Ezzel csaknem 110 ezer forintot takaríthat meg az oktatási intézmény. Nemes, hasznos cselekedetek. Szép hozzájárulás a gyermekek egészségének, látásának védelméhez, a zavartalan, sikeres tanításhoz. Követendő a brigádok következetessége is. Harmincnyolc szerződést kötöttek a kollektívák óvodákkal, napközi otthonokkal és isskolákal. (t. k.) ______________________ Új csempegyár tervei Építhetünk cserépkályhát Eldőlt: marad a nyíregyházi csempegyár. Igaz, nem a régi helyén, viszont sokallta korszerűbb formában és berendezésekkel, mint eddig. Ez a gyár nem csupán Szabolcs-Szatmár megye, hanem az egész Tiszántúl számára gyártotta a cserépkályhának valót. Most a hagyományos fűtés újra előtérbe került, termékei keresettek. Ezért a megyei kommunális és szolgáltató vállalat — mely a gyáracskát üzemelteti — pályázatot nyújtott be, s az információk szerint sikerrel. Ez pedig azt jelenti, hogy 1984-ben a régi gyárat — melynek helyén autóbusz-pályaudvar épül — lebontják, s ezzel egyidejűleg az új üzem meg is kezdheti munkáját. Az új csempegyár — hasonlóan a korábbihoz — mintegy háromnegyedmillió csempeegységet gyárt majd évenként, a Tó utcában, a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat telepének a helyén épül. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már határozattal rendelkezett a terület átadásáról, természetszerűleg úgy, hogy a Szavicsov se károsodjék. Az ötvennyolcmillióba kerülő beruházás generálkivitelezője a KEMÉV lesz, a terveket a Nyírségi Tervező Iroda és a Szilikátipari Tervező Vállalat készíti, míg az építés (terv szerint) a SZÁÉV-re vár. Ha — mint a megyei tanácson mondták — az érintett vállalatok együttműködése jó lesz, két éven belül már dolgozhat a megújult gyár. A Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységének dolgozói szovjet megrendelésre hétezer kétrészes női kosztümöt varrnak. Képünkön: Tóth Tamásné meós, a szalagról lekerült ruhákat minősíti. (Császár Csaba felv.) Kelet-Magyarország EGYMILLIÓ-HÉTSZÁZEZER FORINT ELSZÁMOLTATÁSÁNAK INDULT A RIPORT. HOGY MÁS, TÖBB LETT BELŐLE, ANNAK EGY OKA VAN: LÉPTEN-NYOMON KIDERÜLT, TÁRSADALMUNK KOMOLY GONDJA A megoldatlan rehabilitáció Ellentmondások erdeje 1. A rokkantak évében megyénkben is rendkívüli társadalmi fellelkesültség mutatkozott a segítésre. A különféle akciókon kívül pénzbefizetések is kezdődtek a Magyar Vöröskereszt számlájára, ami később „Rokkantak támogatása lebonyolítási számla 802—4054—1111" címen futott. A társadalmi bizottság által elosztott öszszeg után fennmaradt 1,7 millió azzal a céllal, hogy vállalatok pályázzák ezt meg. A cél: munkahelyek teremtése csökkent munkaképességű emberek számára. Számuk: több tízezer Egy tanulmánynak beillő felmérés — készítője dr. Juhász Lajos kandidátus, főorvos — így nyilatkozik: „A világon ma mintegy 450 millió rokkant él. Az NDK-ban 8, Lengyelországban 14, az USA-ban 14,1 százalékra teszik a lakosságtól segítséget igénylők arányát. Hazánkban is nyugodtan 10 százaléknak vehetjük a lakosság azon részét, amelyik fogyatékos, rokkant és törődést, segítséget igényel, így ez a szám megyénkben hatvanezer körül lehet, körülbelül 30 százalékuk fiatal korú." Aligha szorul magyarázatra, hogy mit jelent ezek ismeretében a rehabilitáció, vagyis a csökkent munkaképességűnek állapotától függő munkába helyezése, elvesztett fizikai képességeinek viszaállítása a megmaradt képességek és lehetőségek hasznosítása. A megyei tanács egészségügyi osztályán Mónus Albertné, a szociálpolitikai csoport vezetője mondja: — Pontos számukat nem ismerjük. Csak becslésekre hagyatkozhatunk, hiszen a megyében megrokkantakon kívül sokan más városokban, megyékben veszítik el munkaképességüket, s úgy jönnek haza. Egy biztos, hogy a kormányzat több jó rendelkezést hozott, de a végrehajtási utasítások csak most készülnek. Nagyon kell egy egységes, félre nem érthető és korszerű rehabilitációs rendszer, mert minden kedvező eredmény és törekvés ellenére sok a tisztázatlanság. Az már biztos, hogy az egészségügyi szakigazgatási szerv lesz a koordináló, mely a többi területet — munkaügy, ipar, művelődés — összeköti. Nem kétséges, a további feladatok közül az is első: a gyógyultat munkába állítani. Négy vállalkozó A tanács munkaügyi osztályán Barczi Aranka főelőadó mondja: — Amikor pályáztattuk a vállalatokat, az volt a kiindulási pont: itt olyan pénzről van szó, melyet munkabrigádok, iskolások, egyének fizettek be, vöröskeresztes alapszervezetek gyűjtései, kommunista műszakok eredményeként folytak be. Tehát csak oda adhatjuk, ahol garancia van jó felhasználásukra, ahol a vállalat is mellé teszi saját pénzeit, így részesült belőle az Irodagép Vállalat Vásárosnaményban, a TISZAFA Tiszalökön, a Nyírségi Nyomda és a Szabolcs Cipőgyár. A feltételek között szerepelt, hogy a megadott határidőre megszabott számú új munkahely alakuljon. A kiosztott pénzből a négy vállalat 103 új munkahelyet ígért. A határidők 1982. december 31-től 1984-ig terjedtek. Az érintett vállalatok saját erőből kétmilliónyi öszszeget ígértek. — Szigorú feltételeink voltak, ami abból következett — így Barczi Aranka —, hogy sajnos voltak rossz példáink a múltból, akadtak, akik nem a megfelelő célra fordították a pénzt. Hadd jegyezzem itt meg: a csökkent munkaképességűek számáról nekünk sincs fogalmunk, becsléseink vannak. Az általunk ösztönözve született munkahelyeket tudjuk ellenőrizni, különben csak találgatásokra vagyunk utalva. Ha valaki hozzánk fordul, akkor segítünk, közvetítéssel csak a nagyközségek, illetve a városok foglalkoznak. Kinek kötelező? Nyíregyháza, munkaerőszolgálati szervezőiroda, Rusin József vezető. „Igen, a megyei tanács elnökének rendelkezése szerint a csökkent munkaképességűekre vonatkozik a kötelező közvetítés. Az iroda — ha tudja, hol van ilyen munkahely — közvetít is, de a vállalat már nem köteles elhelyezni a kiközvetítettet, így aztán fából vaskarika az egész. — Nézze — mutatja a kartonokat — egyetlen munkahely sem jelöli meg, hogy hány és milyen munkahelyen tud, illetve akar csökkent munkaképességűt alkalmazni. Pedig van olyan előírás, hogy azokat a helyeket, melyeket ilyen munkaerővel lehet betölteni, ilyenekkel kell betölteni. A legjobb esetben megjelölnek olyat, hogy portás, telefonos, őr. Ha megjelölik. Az én — hangsúlyozom — magánértesülésem szerint ma Szabolcs-Szatmárban legfeljebb 2500 csökkent munkaképességűt alkalmaznak. Ha ez a helyzet Nyíregyházán, vajon milyen egy nagyközségben. Marázi Gábor elnököt keresem a tiszalöki tanácsnál. — A vállalatok a járásnak jelzik, hogy hány és milyen munkahelyet tudnak biztosítani csökkent munkaképeseknek. Nekünk erről fogalmunk sincs. Ha valaki jelentkezik, megpróbáljuk olyan intézményhez elhelyezni, ami felett mi diszponálunk. Ha ilyen nincs, akkor veszem a telefont, s talán megy baráti alapon. Gondolom, ezt ön sem tartja megoldásnak. Kiszolgáltatottan Valóban nem tartom annak. Az elnök is meggyőz: sokkal egyszerűbb lenne, ha a járás kimaradna. Mégis, "a helyi tanács közelebb van. Cseppet sem megnyugtató, hogy egy-egy vállalat saját érdekeinek megfelelően sorolja fel, mit tart csökkent munkaképességűekkel betölthető helynek. Vajon ki tud ezzel vitatkozni, ha nem az iparág szakértője? Kérdés: miért nem születik országosan egységes nomenklatúra, ami felsorolná szakmánként az ilyen helyeket? Furcsa az is, hogy rokkant ember, megyei hivatal, közvetítő és tanács egyaránt kiszolgáltatott helyzetben van, s lényegében egy-egy gyár, üzem vezetőinek jó indulata dönti el, tesz-e valamit, s mit. — Higgye el — mondta Rusin József — az is nevetséges, hogy idejön a rokkant, a papírján ez áll orvosi véleményként: könnyű fizikai munkára alkalmas. Honnan tudhatjuk mi, hogy mi volt a baj, mi neki a könnyű? Túl sok általános, semmitmondó szabály között vergődünk. (Következik: Frontáttörés?) Bürger Lajos Kisvárda: Elkészült az új tanácsháza Kisvárdán a városi tanács új épülete elkészült. A szakigazgatási szervek átköltözése február 10-én kezdődik és február 22-én fejeződik be. Az ügyintézés ennek ellenére folyamatos lesz, de a vb kéri az ügyfeleket, hogy ebben az időszakban csak a halaszthatatlan esetben keressék fel a szakigazgatási szerveket — a költözés után ugyanis sokkal gyorsabban tudják majd elintézni mindazokat az ügyeket, amelyekhez különböző dokumentumok szükségesek. A Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai központi telepén, Tóth Árpád a húsüzemben használatos szállítókocsikhoz esztergál kerekeket. (Cs. Cs.) Becsület Egy hónapja várják Kisvárdán, hogy munkát kapjanak az Elekterfém Szövetkezet bedolgozói. Korábban — panaszuk nyomán — mi is foglalkoztunk kálváriájukkal, de január 14-én megjelent cikkünkben biztatónak tűnt minden. Akkor bedolgozást ajánlottak, a feltételeket is megbeszélték. A munkakönyve nyolc embernek azóta is Nyíregyházán van, s munkát vár — azóta is — Kisvárdán. Nekünk is, s az új feltételeket vállalóknak is azt ígérte a szövetkezet elnökhelyettese, hogy szükség van a munkájukra. Meglehet, hogy a szövetkezetben újra elbújnak a jog mögött, amikor ismételten nem tartják szavukat. Mert nem az a megoldás, hogy a kisvárdai lányok, asszonyok más fórumokhoz írjanak levelet, amikor dolgozni szeretnének. (lb) Bevallom nem szeretem a címnek adott szót. Gyermekszótárainkban van apuka? Nincs. Édesapa van, apa van, a kicsiknek apuci van, de a kedves apukát azt gondolom a pedagógusok elszemélytelenítő fantáziája találta ki a gyerekek számára. Valami olyanféle pótléknak, ahogy a napközi parancsszavait az otthon pótlására. Mindezek előre bocsátásával leírom: láttam életem legkedvesebb „apukáját". Vasárnap este volt. Februárhoz illetlenül az egyik első, szánkókkal vidám, korcsolyák alá jeget adó téli nap. Mondjam, ne mondjam? Szánalmasan kevéske hó esett, töredékéhez sem elég a gyermeki várásnak, hanem a várás, amíg gyerek az ember ilyen kicsinységekkel nem törődik. Ahány gyereket valaha is látott Mátészalkán az autóparkolót határoló bérházsor, anynyi gyereket láttunk szánkózni, csúszni, egy ember csinálta dombról, papírdobozokban „doboznyi" ezen a téren. Kevéske hó volt szombaton, kevesebb vasárnap. A maradék jegekre szorult a rengeteg gyerek. Eleinte csupa gyerek. Már-már egymással verekedtek a korcsolyaélekkel, szánkótalpakkal koptatott pályákért, amikor jött egy „apuka". Előbb szánkózni tanította a gyerekét. Aztán szánkózni, lecsúszni sikánkózni tanította a más gyerekét is. Hitem szernt nem is apuka volt, édesapa inkább. Édesapa és okos felnőtt, mert amikor elfogyott a szánkó talpa alól a jég, összegyűjtötte a gyerekeket a téren, és elkezdtek havat szórni a pályákra, építgetni kezdték a hétfő délelőttet... Egy felnőtt. Sok gyerek. A hóhordás legalább olyan öröm volt, mint a szánkózás maga. Más dolog, hogy a jó szándékot valamiképpen mindig megbecsüli a világ. Este tízkor még nagyfiúk csúszkáltak a maguk építette pályán. Biztosan nézte őket egy csillag, az aztán szólt a felnőtteknek, és reggelre húszcentis hóval lett tele a pálya. A gyerekek ellepték a teret, de boldogabbak voltak, mint bármikor lehettek volna, mert hó ide, hó oda, ők tudták, hogy ezt a pályát ők építették. Ehhez az örömhöz egy felnőtt volt elég. Kora délelőtt negyvenegy gyereket számoltam meg azon a mátészalkai grunddá nőtt autóparkolóban. Bartha Gábor 3