Kelet-Magyarország, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
A CUELLAR NYUGAT-BERLINBEN Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár vasárnap Nyugat-Berlinbe érkezett és 24 órás látogatást tesz a városban. A világszervezet főtitkárát — aki Münchenből érkezett — a Tegeli repülőtéren vendéglátója Richard von Weizsäcker kormányzó polgármester fogadta. Pérez de Cuellar hétfőn továbbutazik Londonba. BRANDT—SINOWATZTALÁLKOZÓ Fred Sinowatz osztrák kancellár és Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke négyszemközti megbeszélést tartott vasárnap az ausztriai Bregenzben, ahol egy ünnepségen vettek részt. Sinowatz tájékoztatta a nyugatnémet politikust az új osztrák koalíciós kormányzás eddigi tapasztalatairól, majd a világgazdaság időszerű kérdéseiről tanácskoztak. EMELKEDIK A TENGEREK SZINTJE A világtenger vízszintje a következő 100 évben két méterrel emelkedik — állítják amerikai tudósok. Más szakemberek véleménye szerint azonban továbbra sem változik a jelenlegi emelkedési ütem, tehát százévenként 10 —20 centiméterrel eelkedik a tengerek szintje. Az amerikai szakértők részben azzal magyarázzák feltevésüket, hogy — szerintük — a földön az átlaghőmérséklet az elkövetkező évszázadban 1,5—4,5 Celsius-fokkal emelkedik és ennek következtében a sarkokat borító jégtakaró gyorsabb ütemben olvad. TÜNTETÉS MANILÁBAN Több mint ötezer ember tiltakozott vasárnap a Fülöpszigetek fővárosában az ellen, hogy a kormány újabb öt évre engedélyezte az Egyesült Államoknak két hatalmas katonai támaszpont használatát. A Manilától 100 kilométerre északra fekvő, amerikai használatban lévő Clark légitámaszpont előtt munkások, diákok és apácák tüntettek. Megfigyelők szerint az idén ez volt a legnagyobb kormányellenes tüntetés a délkelet-ázsiai országban. MAGYAR FILMEK SIKERE Az idei étampes-i zenei fesztivált a régi magyar zenének szentelték, és a fesztivál idején magyar filmhetet is rendeztek. A Le Monde beszámol arról, hogy a bemutatott magyar filmek sikere arra indította az Assia Film nevű új filmforgalmazó vállalat tulajdonosát, Richard Magnient, hogy vállalata számára, amely a jövő hónapban kezdi meg működését, két magyar filmet is lekössön: Gothár Péter „Megáll az idő” és Erdőss Pál „Adj király katonát!” című filmjét. A BETÖRŐK AMERIKÁJA Az amerikai háztartások 29 százaléka, mintegy 25 millió család otthona ellen követtek el valamilyen bűncselekményt 1982-ben. A statisztika szerint a különösen magas, illetve a rendkívül alacsony jövedelműek lakásai vonzzák a tolvajokat és a betörőket. A héztartások egyötödéből elloptak valamit és a lakások hét százalékába törtek be. Kelet-Magyarország A prágai béketalálkozó élén A Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottság ülése Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának elnökletével hétfőn Budapesten ülést tartott a prágai béke-világtalálkozó Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottsága A tanácskozáson Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára adott tájékoztatásta béke- és barátságis hónapról. Elmondta: a rendezvények a nagyszabású nemzetközi seregszemle méltó előkészítését szolgálták. E hivatásuknak eleget is tettek, megfelelő alkalmat adtak a magyar állampolgárok töretlen békevágyának kifejezéséhez. Egyúttal az is bebizonyosodott — folytatta —, hogy az európai biztonság és leszerelés ügye elválaszthatatlan a nemzeti függetlenségükért, a társadalmi haladásért küzdő erők harcaitól. Ennek jegyében szervezték meg országszerte a szolidaritási akciókat Az elmúlt hónap fórumain — több mint ezer találkozón — állampolgárok tízezrei, fiatalok és idősek, munkások és parasztok, hívők és ateisták, párttagok és pártonkívüliek, a társadalmi szervezetek testületei, s a különféle foglalkozási ágak képviselői ismerkedtek meg a béke-világtalálkozó résztvevőihez intézett üzenet szövegével, s fejezték ki egyetértésüket annak tartalmával. Az Országos Béketanácshoz eljuttatott levelek, táviratok és aláírások arról is tanúskodnak, hogy népünk töretlenül hisz a béke megőrzésének esélyében, az események kedvező befolyásának lehetőségében. Sebestyén Nárulemné, az Országos Béketanács elnöke a prágai találkozó előkészületeiről szólt, s a többi között kijelentette, az imperialista körök újabb és újabb kísérletet tesznek arra, hogy megváltoztassák a kialakult nemzetközi erőviszonyokait. Lépéseikkel tovább mérgezik a nemzetközi légkört, s fokozzák a háborús veszélyt. Egyúttal heves propagandakampányt indítottak a háborúellenes mozgalmak, főként a Békevilágtanács és a szocialista országok békemozgalmai ellen. A nemrégiben lezajlott nyugati-berlini béketalálkozón is megpróbálkoztak az egység bomlasztásával, a prágai seregszemle tekintélyének aláásásával. A jelenlévő békemozgalmak képviselőinek többsége azonban nemet mondott ezekre a törekvésekre, s megerősítette részvételi szándékát. A csehszlovák fővárosban csaknem 3000 békemozgalmi aktivista, tudós, politikus és művész lesz jelen, hogy hitet tegyen a béke ügye mellett. Ezután Pozsgay Imre, a Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottság vezetője méltatta az Országos Béketanács munkáját, a béke és barátsági hónap jelentőségét. Többek között rámutatott: az események hozzájárultak szocialista nemzeti egységünk további megszilárdításához. Igazolódott az is, hogy az ebben az időszakban tartott rendezvények sora, nem egyszerűen programok laza füzére volt, hanem nemzeti színteret adott a közakaratnak, a közvélemény szándékainak megnyilvánulására — hangoztatta. A Prágába utazó delegáció arra törekszik, hogy előmozdítsa a társadalmi haladás, a béke ügyét, s méltóan képviselje a magyar népet. Pozsgay Imre ezután bejelentette, hogy a csehszlovák fővárosba utazó delegációban közéletünk számos ismert személyisége mellett művészek, tudósok, orvosok, egyházi vezetők kaptak helyet. A testület elfogadta a béke-világtalálkozó résztvevőihez intézendő üzenet szövegtervezetét, majd közölték, hogy —a kecskeméti értelmiségi békegyűlés résztvevőinek javaslatára — a delegáció hivatalos dokumentumként magával viszi Illyés Gyulának, az Országos Béketanács május 6-i tanácskozásához eljuttatott levelét is. ülést tartott hétfőn a prágai béke-világtalálkozó Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottsága. Képünkön: Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára szólal fel. (Kelet-Magyarország telefotó) Véget ért az afrikai csúcsértekezlet Az etiópiai fővárosban véget ért az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete. A tanácskozás mérlege az alapvető problémáikban elért egyetértés, illetve kompromisszum — tekintettel a fekete kontinens számos kérdésben jelentkező megosztottságára — jónak mondható. Miiben értettek egyet az Addisz Abebában összesereglett negyvenkilenc állam vezetői? Elsősorban abban, hogy a délafrikai rezsim továbbra is szabotálja a Namíbia függetlenségével kapcsolatos ENSZ- döntéseket, s hogy Pretoria változatlanul akadályoz minden igazi belső változást az apartheid, a faji megkülönböztetés rendszerében. Egy másik fontos kérdésben viszont nem sikerült teljes egyetértést elérni. A nehezen kidolgozott kompromisszum — az előzmények fényében — mégis a szervezet történetének alighanem legnagyobb sikere. A nyugatszaharai kérdésről van szó. Amikor Franco halála után a spanyolok kivonultak korábbi gyarmatukról, Marokkó megpróbálta érvényesíteni régi követelését és egyszerűen megszánta a terület egy részét. A függetlenségért folyó küzdelemben született meg a Polisario Front, amelyet elsősorban a szomszédos Algéria támogatott. A diplomáciai és fegyveres küzdelem nyomán a front 1976-ban kikiáltotta a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot (SZADK). Ez a lépés az Afrikai Egységszervezetben meglehetősen komoly következményekkel járt. Marokkó és támogatói nem ismerték el az új államot. A kérdés megosztotta a szervezetet, megnehezítette, sőt legutóbb lehetetlenné is tette a soros csúcsértekezlet megtartását. Ezért várták érthető borúlátással a megfigyelők a most véget ért konferenciát. A fekete kontinens államai azonban érett higgadtsággal találták meg a szervezet megbénulásának ellenszerét — legalábbis egyelőre. A SZADK képviselete ideiglenesen lemondott a részvételről. Ezzel egyidejűleg harminc tagország — tehát a nagy többség — közvetlen tárgyalásokra szólította fel Marokkót és a Polisariót és fél éven belül népszavazást javasolt az érintett területen. Bár a szervezet főtitkárának személyében Addisz Abebában nem sikerült megegyezni, a nyugat-szaharai kompromisszum átsegítette az AESZ-t történetének legmélyebb hullámvölgyén. 1983. június 14. Német Szövetségi Köztársaság: Mi lesz a megállás ? Mi rejlik a két és fél milliós nyugatnémet munkanélküliség rideg számai mögött? Bonni minisztériumokban, de baráti beszélgetésekben is korábban eléggé elterjedt volt az a vélemény, hogy sokan „sportot” csinálnak a munkanélküliségből, segélyért jelentkeznek, s közben egy csomó pénzt keresnek „feketén”. Nos, a tények az utóbbi másfél évben alaposan rácáfoltak e felháborítóan cinikus véleményekre. A gazdasági visszaesés következtében több mint 11 ezer cég ment tönkre ,tavaly az NSZK-ban. A fémfeldolgozó iparban 280 ezer munkahely szűnt meg, az építőiparban pedig 150 ezer embert bocsátottak el. Közben munkára jelentkeztek az iskolából frissen kikerült népes korosztályok is. Azaz csak jelentkeztek volna — a nyilvántartott munkanélküliek több mint tíz százaléka 25 évnél fiatalabb — márpedig aki nem dolgozott már legalább egy évig egyfolytában, az semmiféle segélyre sem jogosult. De még akik minden héten jelentkezhetnek a munkaügyi hivatalokban, hogy felvegyék a legutolsó fizetésük kétharmadának megfelelő segélyt, sokkal szívesebben járnának reggelente munkahelyükre. Hisz az emberek többsége egyszerűen szégyelli, hogy nem dolgozik. A legnagyobb gondban persze azok vannak, akik házat építettek vagy hitelre autót, bútort vásároltak — a kölcsön megfizetése most sokkal keservesebb, mint amikor volt miből félretenniük. A bonni kormány így érthetően a munkanélküliség leküzdését hirdeti legfőbb feladatként, ám jórészt a gazdaság újbóli fellendülésétől várja a megoldást Az ellenzéki szociáldemokraták viszont azt hirdetik, hogy állami munkahelymentő programokra lenne szükség. Mértéktartó szakemberek véleménye szerint reálisan csak úgy lesz ismét több munkaalkalom az NSZK-ban, ha az egy dolgozóra jutó munkaidőt csökkentik, akár úgy is, hogy a mostaninál korábban nyugdíjazzák a dolgozókat. Igaz, így keresetcsökkenéssel kell számolni, hiszen kevesebb munkáért egy vállalat sem lesz hajlandó ugyananynyit fizetni. A szakszervezetek tulajdonképpen már hajlanak erre a megoldásra — érdekes módon inkább a munkaadók részéről nagyobb az ellenállás. Most a politikusokra vár, hogy segítsenek megtörni azt. Lipovecz Iván ötvenezres tömegtüntetés Hannoverben a munkanélküliség, a kormány bérbefagyasztási javaslata és a szociális kiadások csökkentésének tervei ellen. (Fotó : ADN —MTI — RS) ikksorozatunk szerzője, Nyikolaj Ivanovics Zabelkin végigharcolta a II. világháborút, a sztálingrádi, odesszai harcokat követően Moldávián, Románián, Bulgárián, Jugoszlávián keresztül hazánkba már a Szovjetunió Hőseként jutott. A felszabadító hadsereg első hadosztályának felderítő tisztje ekkor látta először Magyarországot, amelyet később újságíróként is beutazott. A felszabadulás utáni években a SZOVINFORMBÜRO budapesti irodájának munkatársa volt, majd az APN-hez került. Legutóbb hat teljes évig vezete az APN budapesti irodáját, s szerkesztette a Fáklya című újságot. Ma a Szovjet-Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja, s az APN szocialista országok főszerkesztőségének vezetőhelyettese. Odahaza, az odesszai területen Kricsunovka iskolai múzeuma őrzi a nevét. Nyikolaj Ivanovics Zabelkin pedig olyan emlékeket őriz a mi hazánkról, az itt élő emberekről, amelyek idekötik a szívét. Az első magyar város, amelynek felszabadításában részt vettem, Szeged volt. Itt találkoztam először magyarokkal, itt hallottam először magyar beszédet. Azt mondják, az első találkozás olyan, mint az első szerelem: az ember soha nem felejti el. Ez valószínűleg így is van. Sok év telt el azóta, ám ma is élénken emlékszem e nap eseményeire, mintha csak tegnap történtek volna. 1944 októbere volt. A hitleristák visszavonultak a Tisza mögé. A Szeged felé vezető megközelítő utakon nem folytak olyan elkeseredett harcok, mint később Budapest, vagy Székesfehérvár alatt Csaknem akadálytalanul haladtunk, majd a várost elhagyva elértünk egy ideiglenes folyóátkelőhelyet. Katyusaütegünk, amelynek akkoriban parancsnoka voltam, már közeledett a vízhez, a lőszereket szállító tehergépkocsik pedig éppen elhagyták egy domboldalon fekvő kis falu utolsó házait. Mint valamennyien, én is izgatott voltam, alig tudtam egy helyben állni, ezért elindultam a gépkocsik felé. Ekkor az egyik teherautónál egy ellenséges lövedék robbant. Ez a robbanás csaknem tragikussá vált számomra. A teherautó kigyulladt. Szilánkok csapódtak a benzintartályba. A gépkocsin 10 láda volt, mindegyikben 2—2 harci rakéta feküdt. Ha a lángok elérik a rakétákban levő lőport, kész a katasztrófa. Egyetlen pillanat alatt semmi sem marad sem az ütegből, sem az átkelőhelyből, sem mindabból, ami ebben az időben a parton volt. Ütegünk minden egyes katonája jól tudta ezt, és azt is, hogy igen kevés időnk maradt a baj megelőzésére. A katonák ezért a parancsot meg sem várva, az égő ládák felé rohantak, a gépkocsivezetők pedig, amennyire módjuk volt, igyekeztek minél távolabb kerülni az eset színhelyétől. Tíz láda nem sok. Normális körülmények között egy üteg kezelőszemélyzete másfél-két perc alatt lerakja a teherautóról. Ez azonban normális körülmények között van így, amikor mindenki tudja, kivel dolgozik, milyen sorrendben követik a munkamenetek egymást. A gépkocsi azonban most égett. Amikor a teherautóhoz értem, az első ládákat már leszedték és félrevitték. Vajon honnan merítették az emberek az erőt? Egy ilyen ládát általában ketten emeltek. Ám most láttam, hogy egyetlen ember futva visz egy ládát. Azt is észrevettem, hogy ez a fiatalember civilben van, fején kis filckalap. Amikor körülnéztem, láttam, hogy a gépkocsinál még két másik parasztember áll. Ezek valamit mondtak magyarul. Egyébként nem volt időm, hogy a szavak jelentésén gondolkozzam. Cselekedni kellett. Minden másodperc drága volt. Az égő teherautót időben leraktuk. Ezután önkéntes segítőimmel együtt a megmentett ládákat feltettük egy másik gépkocsira. A kigyulladt gépkocsi vezetője elmondta, hogy amikor az autó lángot fogott, először három magyar férfi futott oda. Egyetlen szó nélkül segítettek a ládákat leszedni. Amikor továbbindultunk, a három férfi sokáig integetett nekünk. Különösen az a fiatalember maradt meg emlékezetemben. Magas fiú volt, s megpörkölődött kalapját lengette. (Folytatjuk) Nyikolaj Zabelkin Felejthetetlen napok (1.) Katyusák és magyarok