Kelet-Magyarország, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
4 Kelet-Magyarország A HÉT - CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Békemenet Cipruson — A brit választások nyomán Foot, a munkáspárt és Jenkins, a szociáldemokraták vezére bejelenti lemondási szándékát — Az ausztrál kormányfő Washingtonban KEDD: Az 1SZKP KB ülése ideológiai problémákról tanácskozik — A különszerződés ratifikációs vitája a libanoni parlamentben, merényletek Bejrútban, heves össztűzések az ország több pontján -v SZERDA: Todor Zsivkov vezetésével bolgár párt- és állami küldöttség tárgyal hazánkban — Tömeges letartóztatások a chilei tiltakozó akciónapot követően — A bonni képviselőház külpolitikai vitája CSÜTÖRTÖK: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése: felhívás az atomhatalmakhoz a nukleáris fegyverzet befagyasztása érdekében. Jurij Andropovot választják meg a Szovjetunió államfőjévé — Genfben ENSZ-közvetítéssel afgán—pakisztáni tárgyalások kezdődnek PÉNTEK: Henryk Jablonski és Wojciech Jaruzelski Varsóban találkozik a lengyelországi látogatáson levő II. János Pál pápával — Spanyol kezdeményezés a madridi találkozó eredményességének előmozdítására SZOMBAT: A közös piaci tízek csúcsértekezlete Stuttgartban, nézeteltérések a közösségi költségvetés ügyében . A Salvador- junta vezetője a Fehér Házban tárgyal Húszezer ciprusi rendezett tüntetést a nukleáris fegyverkezés ellen küzdő nemzetközi békemozgalom támogatására. Képünkön: a békemenet résztvevői az akrotiri brit haditámaszpont mellett vonultak fel. (Kelet-Magyarország telefotó) O A hét három kérdése Miről tárgyaltak Moszkvában a szovjet vezető testületek? Fontos tanácskozások színhelye volt a héten a szovjet főváros. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése az ideológiai harc problémáit tűzte napirendre, míg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa bel- és külpolitikai kérdésekről tanácskozott. Jelentős kezdeményezésekre került sor: a Legfelsőbb Tanács megbízta a szovjet kormányt, hogy forduljon felhívással az atomhatalmakhoz (Egyesült Államok, Nagy- Britamia, Franciaországés Kína), s ebben javasolja az összes nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi befagyasztását. A befagyasztás még nem jelentene leszerelést, de mindenképpen megálljt parancsolhatna a fegyverkezési hajszának. Köztudomású, hogy hadászati egyensúly áll fenn, ily módon a befagyasztás első lépésként tartósítaná a kialakult szintet, s kedvező feltételeket teremtene a tényleges leszerelést előrányzó további tárgyalásokhoz. A moszkvai javaslat szerint a befagyasztás az első szakaszban szovjet—amerikai viszonylatban valósulhatna meg, majd kiterjedne valamennyi nukleáris fegyverzettel rendelkező országra. Világunkban nagyarányú befagyasztású mozgalom bontakozott, az Egyesült Államokban milliók követelik a „freeze”-t, s ez a kérdés egyik fontos témája lesz a kedden kezdődő prágai béke-világtalálkozónak is. A Szovjetunió most hivatalos kezdeményezést tett, a többi atomhatalmakor — mindenekelőtt az Egyesült Államokon — múlik, hogy sikerül-e előrelépni a fegyverkezési verseny megállításában. Az előjelek egyelőre nem biztatóak. A szovjet parlament betöltötte a Leonyid Brezsnyev halálával, 8 hónappal ezelőtt megüresedett államfői tisztet, az SZKP főtitkárát, Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnökévé. A döntést úgy jellemezték, hogy ezzel kifejezésre juthatott a párt vezető és irányító szerepének növekedése az ország bel- és külpolitikájában. Nem titok, hogy a csúcstalálkozókat mindenütt a világon gondosan előkészítik, a protokoll szakemberei pontosan kidolgozzák a menetrend részleteit. A Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és állami küldöttségnek a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben tett látogatásánál azonban túllépték a tervezett időhatárokat, mert a kérdések és válaszok hosszabb időt vettek igénybe." így volt rendjén, s éppen ez jelzi, hogy nem formális összejövetel, hanem érdemi, kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere folyt. A magyar—bolgár barátság mélyen ágyazódik a történelemibe, s közel 35 éve, hogy intézményes formát is nyert a két szocialista útra lépő ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének megkötésével. Hazánk is, Bulgária is tagja a Varsói Szerződésnek, a KGST-nek, együttesen támogatják a szocialista közösség, a Szovjetunió békepolitikájját — ezért a közös közlemény joggal hangsúlyozhatja a teljes nézetazonosságot. A mostani magas szintű találkozón a dinamikusabb együttműködés lehetőségeit elemezték. A magyar—bolgár árucsere-forgalom viszonylag rövid idő alatt 30 százalékkal nőtt, de tudunk mit tenni, erre utalhat a Budapesten aláírt dokumentum a két ország szocialista gazdasági integrációja távlati fejlesztésének fő irányairól. A magyar és a bolgár vezetők közös közleménye külpolitikai kérdésekben is állást foglalt: a fegyverkezési verseny megfékezését, a nyugat-európai rakétatelepítés megakadályozását, a madridi Európa-talállkozó mielőbbi sikeres befejezését, az atommentes övezeteket indítványozó svéd javaslat támogatását fogalmazta meg közös feladatként. A magyar—bolgár csúcstalálkozó jó szolgálatot tett országainknak, a szocialista közösségnek, s bizton valljuk, Európának is. Csütörtökön délidőben az észak-libanoni nagyváros, Tripoli központjában ugyanúgy hullámzott a tömeg, mint más napokon. Egyszerre álarcosokkal teli gépkocsik robogtak végig a főutcán és vaktában lövöldözni kezdtek. Ámokfutásuk nyomán húsz halott és hat súlyos sebesült maradt a járdákon a gyanútlan járókelők közül. A merénylőket azóta sem tudták azonosítani__ Bejrútban időközben robbantások követték egymást,az ország déli részén pedig Deir Kanun falut blokád alá vonták az izraeli megszálló csapatok. Lakóházakat pusztítottak el, tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, s az elrendelt szigorú kijárási tilalom kiéheztetéssel fenyegette a lakosságot. Indokul azt hozták fel, hogy a falu szomszédságaiban történt az ellenállási akció, amely három halottat és egy eltűntet követelt az izraeli hadsereg Somaiból. Ilyen légkörben tárgyalt a libanoni parlament az Izraellel aláírt különszerződés ratifikálásáról. Nem meglepő, hogy a képviselők bizonytalankodtak a törvénybe iktatással, a libanoni nemzeti haladó erők pedig határozottan szembefordultak a kiegyezéssel. Közben változatlanul holtponton van a csapatkivonások ügye, Szíria és a PFSZnem hajlandó egyoldalú előnyöket biztosítani a támadónak, az izraeli csapatok pedig erre hivatkozva egyelőre maradnak. A Camp David-et követő második amerikai ihletésű békeszerződést elemezve, minden reálisan gondolkodó kommentátor hangoztatta: a toülönmegállapodás ismét nem hozhat békét és megnyugvást, inkább bonyolítani fogja a helyzetet. Az előrejelzések hamar igazolódtak: a különbéke nem hozott békét a Közel-Keletnek, és nem hozott belső békét Libanonnak sem. Réti Ervin O Mi a jelentősége a magyar—bolgár tárgyalásoknak? O Mi történik Libanonban? JÖNJÖN! A Hungária utazó nagycirkusz KIVÁLÓ NEMZETKÖZI MŰSORÁT MUTATJA BE NYÍREGYHÁZA VÁROS KÖZÖNSÉGÉNEK: Athén, Tessaloniki és Nyugat-Berlin után újra itthon vendégszerepel. A szép és reprezentatív műsor a cirkuszszerető közönségnek feledhetetlen élményt kínál! PREMIER: 1983. június 21-én, este 7 órakor. Telefon: 16-555 Tegyek már kaphatók elővételben a színház pénztárában, valamint a színház szervező irodájában. Lenin tér 9. / 1983. június 19. Közös akarat öt földrészre Néhány napig a békemozgalmak központja lesz Prága: június 21-e és 26-a között itt rendezik meg a békéért, az életért és az atomháború ellen folyó küzdelem világkonferenciáját. Mintegy két és fél ezer küldöttet várnak a világnak valóban minden tájáról, Argentínától Ausztrálián át Indiáig és természetesen Európáig, Észak-Amerikáig. S ahogyan az égtáj és a résztvevők bőrének a színe különböző lesz, úgy tér majd el a megjelentek hivatása is: politikusok jönnek és papok, írók, művészek, jogászok, tudósok, háziasszonyok, fiatalok és idősek, nők és férfiak. Keddtől vasárnapig szorgos munka folyik majd. A nyitó és a záró összejövetelen kívül viszonylag kevés lesz az ünnepélyesség és sok a lelkiismeretes tanácskozás, a tüzetes eszmecsere. Olyan kisebb csoportokba gyűlnek, amelyekben valóban gyakorlati eredményekre vezető beszélgetések, viták folytathatók. Mindenki azzal találkozhat, akivel óhajt, aki számára mondanivalója van. Hivatás és téma szerinti megbeszélés tölti majd ki az idő jó részét. Külön-külön asztalhoz ülnek a nők, a fiatalok, a szakszervezeti emberek, a pedagógusok, az orvosok, az egyházak képviselői és mások. Munkacsoportok foglalkoznak a feszültség, illetve a nemzetközi enyhülés problémáival. Téma lesz a nukleáris háború veszélye, az európai biztonság, a békemozgalmak tapasztalatcseréje. Vajon mi haszna lehet mindennek? Egy társadalmi békekonferencia önmagában nem változtathatja meg a nemzetközi helyzetet. A döntő szót a kormányok mondják ki, szerződéseket hivatalos tárgyalásokon dolgoznak ki és írnak alá. De az ilyen találkozónak mint a prágai, mégis nagy a jelentősége. A résztvevők, népük reprezentánsai megszilárdulnak az összefogás erejében, s hazatérve így hatásosabban tudnak fellépni az ügyért. A közös akaratot öt földrészre viszik el. Prága ’83 — fontos esztendő ez. Ennek az évnek a végére tervezik az amerikai közepes hatótávolságú rakéták felállításának a megkezdését, ami tovább rontaná a földrész és vele a föld politikai légkörét. Van még idő — ha nem is túl sok —, hogy Genfben a két fél, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezzen. Ha mégsem sikerülne, úgy a fegyverzet korlátozásáért és a nemzetközi enyhülésért folyó küzdelem természetesen nem áll meg. Ellenkezőleg, még nagyobb lendülettel kell folytatódnia. Mint azt a prágai témakörökből látni, hosszú távú program ez, nagyszabású és elhúzódó feladatok oldandók meg. Prágában népes magyar küldöttség lesz jelen. Közéletünk számos kiválósága képviseli az ország óhaját, készségét a békés nemzetközi együttműködésre. Sikeres munkát kívánunk nekik, igaz szívünkből. .Ártatlanok voltunk"Üzenet a zsarolásról Nincs nehezebb, mint az ötvenes évek tragikus eseményeit megértetni a ma ifjú nemzedékével. Vajon, ha száz fiút és leányt megkérdünk: tudja-e, mi az a Justizmord? — hányan válaszolnának igennel? Most harminc esztendeje, éjfél után a Sing-Sing börtönben kétszer egymásután elsötétültek a villanylámpák, arra a pillanatra, amíg a magasfeszültséget belevezették egy férfi és egy nő testébe. Nevük: Julius és Ethel Rosenberg. Fiatal házasok voltak. Egy kémper halálos ítélete azzal az indokkal ültette őket a villamosszékbe, hogy „ellopták és kiadták az atombomba titkát a Szovjetuniónak.*’ A per mindmáig vérlázító. A koronatanú — a vádlott asszony testvére — egy bizonyos Greenglass nevű gépésztechnikus azt vallotta, hogy ő látta egyszer az atombomba rajzát, képleteit, emlékezetből lerajzolta, leírta és átadta a Rosenberg házaspárnak, akik pedig a Szovjetuniónak adták tovább... A dajkamesére felszisszentek a szakértők. Ezek után az USA atombizottságának egyetlen tagja sem mert elmenni tanúskodni, annyira féltette reputációját a képtelen, koholt vádtól. A Legfelső Bíróság egyik bírája, William Douglas, kételyei miatt kérte az ítélet elhalasztását, s a per újrafelvételét. Hiába. Akkor éjfélkor a fiatal férfi és nő fejére húzták a sósvizes maszkot, rájuk csatolták a gyilkos elektródákat és a hóhér bekapcsolta az áramot ... A kivégzésről fotóriport készült, s ezen látható, hogy volt a tragikus pillanatnak még egy szereplője: a telefon. Egy telefonkészülék, amely az utolsó pillanatig közvetlen vonallal kötötte össze a haláltermet az igazságügyi minisztériummal. Ördögi zsarolás. Az Egyesült Államok igazságügyminisztere ugyanis alkut kínált a házaspárnak: meghagyják az életüket, ha bevallják, hogy kémkedtek, hogy a Szovjetunió javára kémkedtek. De nem volt mit bevallaniok. S miközben hallgattak, Elilértől és júliustól — anyutól, aputól — kétszázötven levelet vitt a posta két gyermeküknek. Egyikben ezt írták: „Mindig emlékezzetek rá, hogy ártatlanok voltunk, s a lelkiismeretünket nem tagadhattuk meg...” Ez hát a justizmord. És miféle kor volt az, amikor így ölhettek ártatlan embereket, bírói segédlettel? A hisztéria, az uszítás kora volt. Akkoriban — 1949 őszétől különösen — sok amerikai újság így heccelte a közvéleményt: „Amerikát meglopták! Ki a tettes?” — és így folytatta: „Az oroszok csak azért tudtak atombombát gyártani, mert valaki a kezükre játszotta a titkát!” Ez azonban közönséges és ostoba hazugság volt. Még 1945 októberében Leslie Groves tábornok, a Manhattan-terv, azaz az atombombagyártás főnöke így nyilatkozott: „A világ minden igazán szakértő tudósa ismeri az atombomba elvét”. Ugyanakkor a New York Herald Tribune ezt írta: „A titok, amely a birtokunkban van, már régóta nem titok. Képtelenség azzal érvelni, hogy országunk tartósan birtokolhatja a terrornak ezt az új eszközét.” És valóban: a második világháború után már csak a gyermek nem tudta, hogy a haditechnikában behozhatatlan előny a nagyhatalmak között immár soha többé nem létezik. A fegyverkezési versenybe belekényszerített Szovjetunió ezért robbanthatta fel 1949 őszén első atombombáját. Irtózatos dráma ártatlanul szenvedni el a kivégzést, görög sorstragédiába illő. De halálával a két amerikai mártír nemcsak az igazságról üzen nekünk. Ethel és Julius drámája felidézi a kor nagy tanulságát, amit azóta öt kontinensen milliárdok értettek meg: miképp ment füstbe akkor az amerikai szoldateszka görcsös terrorterve az erőfölény megtartására és a zsarolásra. Azóta sokat változott a világ, még akkor is, ha vannak, akik nem tanultak abból a korból. De ha akkor nem sikerült a zsarolás, sem Btheilel, sem Julius-szal, sem a világgal szemben — ma ugyan mire mehetnek vele? (fkon) A Rosenberg házaspár