Kelet-Magyarország, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

4 Kelet-Magyarország A HÉT - CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Békemenet Cipruson — A brit választások nyomán Foot, a munkáspárt és Jenkins, a szociáldemokraták vezére be­jelenti lemondási szándékát — Az ausztrál kormányfő Was­hingtonban KEDD: Az 1SZKP KB ülése ideológiai problémákról tanácskozik — A különszerződés ratifikációs vitája a libanoni parlament­ben, merényletek Bejrútban, heves össztűzések az ország több pontján -v SZERDA: Todor Zsivkov vezetésével bolgár párt- és állami kül­döttség tárgyal hazánkban — Tömeges letartóztatások a chi­lei tiltakozó akciónapot követően — A bonni képviselőház külpolitikai vitája CSÜTÖRTÖK: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése: felhívás az atomhatalmakhoz a nukleáris fegyverzet befagyasztása ér­dekében. Jurij Andropovot választják meg a Szovjetunió ál­lamfőjévé — Genfben ENSZ-közvetítéssel afgán—pakisztáni tárgyalások kezdődnek PÉNTEK: Henryk Jablonski és Wojciech Jaruzelski Varsóban talál­kozik a lengyelországi látogatáson levő II. János Pál pápá­val — Spanyol kezdeményezés a madridi találkozó eredmé­nyességének előmozdítására SZOMBAT: A közös piaci tízek csúcsértekezlete Stuttgartban, né­zeteltérések a közösségi költségvetés ügyében . A Salvador- junta vezetője a Fehér Házban tárgyal Húszezer ciprusi rendezett tüntetést a nukleáris fegyverkezés ellen küzdő nemzetközi békemozgalom támogatására. Képünkön: a békemenet részt­vevői az akrotiri brit haditámaszpont mellett vonultak fel. (Kelet-Magyarország telefotó) O A hét három kérdése Miről tárgyaltak Moszk­vában a szovjet vezető testületek? Fontos tanácskozások szín­helye volt a héten a szovjet főváros. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése az ideológiai harc problémáit tűzte napirendre, míg a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa bel- és külpolitikai kérdések­ről tanácskozott. Jelentős kezdeményezések­re került sor: a Legfelsőbb Tanács megbízta a szovjet kormányt, hogy forduljon fel­hívással az atomhatalmakhoz (Egyesült Államok, Nagy- Brita­mia, Franciaország­­és Kína), s ebben javasolja az összes nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi be­fagyasztását. A befagyasztás még nem jelentene leszerelést, de min­denképpen megálljt paran­csolhatna a fegyverkezési hajszának. Köztudomású, hogy hadászati egyensúly áll fenn, ily módon a befagyasz­tás első lépésként tartósítaná a kialakult szintet, s kedvező feltételeket teremtene a tény­leges leszerelést előrá­nyzó további tárgyalásokhoz. A moszkvai javaslat szerint a befagyasztás az első szakasz­ban szovjet—amerikai vi­szonylatban valósulhatna meg, majd kiterjedne vala­mennyi nukleáris fegyverzet­tel rendelkező országra. Világunkban nagyarányú befagyasztású mozgalom bon­takozott­­, az Egyesült Álla­mokban milliók követelik a „freeze”-t, s ez a kérdés egyik fontos témája lesz a kedden kezdődő prágai béke-világta­lálkozónak is. A Szovjetunió most hivatalos kezdeménye­zést tett, a többi atomhatal­­makor — mindenekelőtt az Egyesült Államokon — mú­lik, hogy sikerül-e előrelépni a fegyverkezési verseny meg­állításában. Az előjelek egye­lőre nem biztatóak. A szovjet parlament betöl­tötte a Leonyid Brezsnyev ha­lálával, 8 hónappal ezelőtt megüresedett államfői tisztet, az SZKP főtitkárát, Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács elnök­ségének elnökévé. A döntést úgy jellemezték, hogy ezzel kifejezésre juthatott a párt vezető és irányító szerepének növekedése az ország bel- és külpolitikájában. Nem titok, hogy a csúcsta­lálkozókat mindenütt a vilá­gon gondosa­n előkészítik, a protokoll szakemberei ponto­san kidolgozzák a menetrend részleteit. A Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és állami küldöttségnek a hernádi Már­cius 15. Termelőszövetkezet­ben tett látogatásánál azonban túllépték a tervezett időhatá­rokat, mert a kérdések és vá­laszok hosszabb időt vettek igénybe." így volt rendjén, s éppen ez jelzi, hogy nem for­mális összejövetel, hanem ér­demi, kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere folyt. A magyar—bolgár barátság mélyen ágyazódik a történe­lemibe, s közel 35 éve, hogy intézményes formát is nyert a két szocialista útra lépő or­szág barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződésének meg­kötésével. Hazánk is, Bulgá­ria is tagja a Varsói Szerző­désnek, a KGST-nek, együt­tesen támogatják a szocialista közösség, a Szovjetunió béke­­politikájját — ezért a közös közlemény joggal hangsú­lyozhatja a teljes nézetazo­nosságot. A mostani magas szintű ta­lálkozón a dinamikusabb együttműködés lehetőségeit elemezték. A magyar—bol­gár árucsere-forgalom vi­szonylag rövid idő alatt 30 százalékkal nőtt, de tudunk mit tenni, erre utalhat a Bu­dapesten aláírt dokumentum a két ország szocialista gaz­dasági integrációja távlati fejlesztésének fő irányairól. A magyar és a bolgár ve­zetők közös közleménye kül­politikai kérdésekben is ál­lást foglalt: a fegyverkezési verseny megfékezését, a nyu­gat-európai rakéta­te­lep­ítés megakadályozását, a madridi Európa-talállkozó mielőbbi si­keres befejezését, az atom­mentes övezeteket indítvá­nyozó svéd javaslat támoga­tását fogalmazta meg közös feladatként. A magyar—bol­gár csúcstalálkozó jó szolgá­latot tett országainknak, a szocialista közösségnek, s bizton valljuk, Európának is. Csütörtökön délidőben az észak-libanoni nagyváros, Tripoli központjában ugyan­úgy hullámzott a tömeg, mint más napokon. Egyszerre ál­arcosokkal teli gépkocsik ro­bogtak végig a főutcán és vaktában lövöldözni kezdtek. Ámokfutásuk nyomán húsz halott és hat súlyos sebesült maradt a járdákon a gyanút­lan járókelők közül. A me­rénylőket azóta sem tudták azonosítani__ Bejrútban időközben rob­bantások követték egymást,­­az ország déli részén pedig Deir Kanun falut blokád alá vonták az izraeli megszálló csapatok. Lakóházakat pusz­títottak el, tömeges letartóz­tatásokat hajtottak végre, s az elrendelt szigorú kijárási tilalom kiéheztetéssel fenye­gette a lakosságot. Indokul azt hozták fel, hogy a falu szomszédságaiban történt az ellenállási akció, amely három halottat és egy eltűntet kö­vetelt az izraeli hadsereg So­maiból. Ilyen légkörben tárgyalt a libanoni parlament az Izrael­lel aláírt különszerződés rati­fikálásáról. Nem meglepő, hogy a képviselők bizonyta­lankodtak a törvénybe ikta­tással, a libanoni nemzeti­ ha­ladó erők pedig határozottan szembefordultak a kiegyezés­sel. Közben változatlanul holtponton van a csapatkivo­nások ügye, Szíria és a PFSZ­­nem hajlandó egyoldalú elő­nyöket biztosítani a támadó­nak, az izraeli csapatok pedig erre hivatkozva egyelőre ma­radnak. A Camp David-et követő második amerikai ihletésű békeszerződést elemezve, minden reálisan gondolkodó kommentátor hangoztatta: a toülönmegállapodás ismét nem hozhat békét és meg­nyugvást, inkább bonyolíta­ni fogja a helyzetet. Az elő­rejelzések hamar igazolódtak: a különbéke nem hozott bé­két a Közel-Keletnek, és nem hozott belső békét Libanon­nak sem. Réti Ervin O Mi a jelentősége a ma­gyar—bolgár tárgyalá­soknak? O Mi történik Libanon­ban? JÖN­­JÖN! A Hungária utazó nagycirkusz KIVÁLÓ NEMZETKÖZI MŰSORÁT MUTATJA BE NYÍREGYHÁZA VÁROS KÖZÖNSÉGÉNEK: Athén, Tessaloniki és Nyugat-Berlin után újra itthon vendégszerepel. A szép és reprezentatív műsor a cirkuszszerető közönségnek feledhe­tetlen élményt kínál! PREMIER: 1983. június 21-én, este 7 órakor. Telefon: 16-555 T­egyek már kaphatók elővételben a színház pénztárában, valamint a színház szervező irodájában. Lenin tér 9. / 1983. június 19. Közös akarat­­ öt földrészre Néhány napig a béke­mozgalmak központja lesz Prága: június 21-e és 26-a között itt rendezik meg a békéért, az életért és az atomháború ellen folyó küz­delem világkonferenciáját. Mintegy két és fél ezer kül­döttet várnak a világnak va­lóban minden tájáról, Ar­­gentínától Ausztrálián át Indiáig és természetesen Európáig, Észak-Amerikáig. S ahogyan az égtáj és a résztvevők bőrének a színe különböző lesz, úgy tér majd el a megjelentek hi­vatása is: politikusok jönnek és papok, írók, művészek, jo­gászok, tudósok, háziasszonyok, fiatalok és idősek, nők és férfiak. Keddtől vasárnapig szorgos munka folyik majd. A nyitó és a záró összejövetelen kívül viszonylag kevés lesz az ün­nepélyesség és sok a lelkiismeretes tanácskozás, a tüzetes eszmecsere. Olyan kisebb csoportokba gyűlnek, amelyekben valóban gyakorlati eredményekre vezető beszélgetések, vi­ták folytathatók. Mindenki azzal találkozhat, akivel óhajt, aki számára mondanivalója van. Hivatás és téma szerinti megbeszélés tölti majd ki az idő jó részét. Külön-külön asz­talhoz ülnek a nők, a fiatalok, a szakszervezeti emberek, a pedagógusok, az orvosok, az egyházak képviselői és mások. Munkacsoportok foglalkoznak a feszültség, illetve a nem­­zetközi enyhülés problémáival. Téma lesz a nukleáris há­ború veszélye, az európai biztonság, a békemozgalmak ta­pasztalatcseréje. Vajon mi haszna lehet mindennek? Egy társadalmi bé­kekonferencia önmagában nem változtathatja meg a nem­zetközi helyzetet. A döntő szót a kormányok mondják ki, szerződéseket hivatalos tárgyalásokon dolgoznak ki és írnak alá. De az ilyen találkozónak mint a prágai, mégis nagy a jelentősége. A résztvevők, népük reprezentánsai megszi­lárdulnak az összefogás erejében, s hazatérve így hatásosab­ban tudnak fellépni az ügyért. A közös akaratot öt föld­részre viszik el. Prága ’83 — fontos esztendő ez. Ennek az évnek a vé­gére tervezik az amerikai közepes hatótávolságú rakéták felállításának a megkezdését, ami tovább rontaná a földrész és vele a föld politikai légkörét. Van még idő — ha nem is túl sok —, hogy Genfben a két fél, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezzen. Ha mégsem sikerülne, úgy a fegyverzet korlátozásáért és a nemzetközi enyhülésért fo­lyó küzdelem természetesen nem áll meg. Ellenkezőleg, még nagyobb lendülettel kell folytatódnia. Mint azt a prágai té­makörökből látni, hosszú távú program ez, nagyszabású és elhúzódó feladatok oldandók meg. Prágában népes magyar küldöttség lesz jelen. Közéle­tünk számos kiválósága képviseli az ország óhaját, készsé­gét a békés nemzetközi együttműködésre. Sikeres munkát kívánunk nekik, igaz szívünkből. .Ártatlanok voltunk"Üzenet a zsarolásról Nincs nehezebb, mint az ötvenes évek tragikus esemé­nyeit megértetni a ma ifjú nemzedékével. Vajon, ha száz fiút és leányt megkérdünk: tudja-e, mi az a Justizmord? — hányan válaszolnának igennel? Most harminc esztendeje, éjfél után a Sing-Sing bör­tönben kétszer egymásután elsötétültek a villanylámpák, arra a pillanatra, amíg a ma­gasfeszültséget belevezették egy férfi és egy nő testébe. Nevük: Julius és Ethel Ro­senberg. Fiatal házasok vol­tak. Egy kémper halálos íté­lete azzal az indokkal ültet­te őket a villamosszékbe, hogy „ellopták és kiadták az atombomba titkát a Szovjet­uniónak.*’ A per mindmáig vérlází­­tó. A koronatanú — a vádlott asszony testvére — egy bizo­nyos Greenglass nevű gépész­­technikus azt vallotta, hogy ő látta egyszer az atombom­ba rajzát, képleteit, emléke­zetből lerajzolta, leírta és át­adta a Rosenberg házaspár­nak, akik pedig a Szovjet­uniónak adták tovább... A dajkamesére felszisszentek a szakértők. Ezek után az USA atombizottságának egyetlen tagja sem mert elmenni ta­núskodni, annyira féltette reputációját a képtelen, ko­holt vádtól. A Legfelső Bíró­ság egyik bírája, William Douglas, kételyei miatt kér­te az ítélet elhalasztását, s a per újrafelvételét. Hiába­. Ak­kor éjfélkor a fiatal férfi és nő fejére húzták a sósvizes maszkot, rájuk csatolták a gyilkos elektródákat és a hóhér bekapcsolta az ára­mot ... A kivégzésről fotóriport készült, s ezen látható, hogy volt a tragikus pillanatnak még egy szereplője:­ a tele­fon. Egy telefonkészülék, amely az utolsó pillanatig közvetlen vonallal kötötte össze a haláltermet az igaz­ságügyi minisztériummal. Ör­dögi zsarolás. Az Egyesült Államok igazságügyminiszte­re ugyanis alkut kínált a házaspárnak: meghagyják az életüket, ha bevallják, hogy kémkedtek, hogy a Szovjet­unió javára kémkedtek. De nem volt mit bevallaniok. S miközben hallgattak, Elilér­től és júliustól — anyutól, aputól — kétszázötven leve­let vitt a posta két gyerme­küknek. Egyikben ezt írták: „Mindig emlékezzetek rá, hogy ártatlanok voltunk, s a lelkiismeretünket nem tagad­hattuk meg...” Ez hát a justizmord. És miféle kor volt az, ami­kor így ölhettek ártatlan em­bereket, bírói segédlettel? A hisztéria, az uszítás kora volt. Akkoriban — 1949 őszétől különösen — sok amerikai újság így heccelte a közvé­leményt: „Amerikát meglop­ták! Ki a tettes?” — és így folytatta: „Az oroszok csak azért tudtak atombombát gyártani, mert valaki a ke­zükre játszotta a titkát!” Ez azonban közönséges és ostoba hazugság volt. Még 1945 októberében Leslie­­ Groves tábornok, a Manhat­­tan-terv, azaz az atombom­bagyártás főnöke így nyilat­kozott: „A világ minden iga­zán szakértő tudósa ismeri az atombomba elvét”. Ugyan­akkor a New York Herald Tribune ezt írta: „A titok, amely a birtokunkban van, már régóta nem titok. Kép­telenség azzal érvelni, hogy országunk tartósan birtokol­hatja a terrornak ezt az új eszközét.” És valóban: a má­sodik világháború után már csak a gyermek nem tudta, hogy a haditechnikában be­hozhatatlan előny a nagyha­talmak között immár soha többé nem létezik. A fegy­verkezési versenybe bele­­kényszerített Szovjetunió ezért robbanthatta fel 1949 őszén első atombombáját. Irtózatos dráma ártatlanul szenvedni el a kivégzést, gö­rög sorstragédiába illő. De halálával a két amerikai mártír nemcsak az igazságról üzen nekünk. Ethel és Julius drámája felidézi a kor nagy tanulságát, amit azóta öt kontinensen m­illiárdok értet­tek meg: miképp ment füst­be akkor az amerikai szolda­­teszka görcsös terrorterve az erőfölény megtartására és a zsarolásra. Azóta sokat változott a vi­lág, még akkor is, ha vannak, akik nem tanultak abból a korból. De ha akkor nem si­került a zsarolás, sem Bthei­­lel, sem Julius-szal, sem a vi­­lággal szemben — ma ugyan mire mehetnek vele? (fk­on) A Rosenberg házaspár

Next