Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
1984. szeptember 27 Folytatják... A tunyogmatolcsi fazekas dinasztiánál természetes volt mindig az agyag szeretete. Dávidék nem rejtik véka alá tudományukat. Az Országos Hagyományőrző Úttörőtalálkozó kis vendégei csak ittlétük egy-egy napján, de a helyi úttörők rendszeresen felkeresik a műhelyt. Idős Dávid Menyhért, de fia s menye is rendszeresen foglalkoznak a szakkörösökkel, gondolva a népi hagyományok megőrzésére. (M. K. felvétele) Most láthatod a természetben! A boglárkalepke A falu szélén található tehénlegelő szinte új életre kelt a néhány nappal ottjártunk előtt érkezett, régvárt esőtől. Friss fűszálak bújtak elő, s haragoszöld, fodros leveleivel, mint fehér esernyők tekintgettek a napba a hosszan virágzó cickafarkfüvek. Csak úgy nyüzsögtek, csapongtak rajtuk a növény fűszeres illatától csalogatva a mindössze 2—3 centiméter nagyságú kék és barna szárnyú pici lepkék. Ti is bizonyára megfigyeltétek már nyári, vagy nyár végi kirándulásaitok során ezeket a fajra jellemző szárnymintázatú, apró élő ékköveket, a boglárkalepkéket. Leginkább a rajzon is látható halványkék szárnyú közönséges boglárkával találkozunk, de úgyszintén gyakori a szárnyalján ezüstfehér foltocskákat viselő, ezüstös boglárka is. Persze, ezeken kívül számos fajuk él még mezőinken. A kék színű hímek mellett mindig feltűnnek a barnás- vagy rozsdavörös szárnyú nőstények is. A déli-délutáni órák erősebb napsugarainak melege átjárja parányi testüket, s immár elő is bújtak a füvek, fák, rögök rejtekéből, s önfeledten kóstolgatják az őszi virágok nedveit. Kedvelt élőhelyeiket, a réteket, legelőket, alacsony füvű gyomokat nem szívesen hagyják el. Petéiket is e területeken élő növényekre rakják, s a kikelő apró, sárgászöld hernyók ezekkel táplálkoznak. Sajnos, még ma is akadnak, akik rovargyűjtemények száradva pusztuló preparátumaiként ismerik a természetet, s ezen belül a rovarvilágot. Holott az élővilág megfigyelése és bizonyos szintű megértése, majd szeretete, s ezen keresztül védelme csak a szabad természetben igazán élményt nyújtó. Kerekedjetek fel, használjátok ki a szép őszi idő adta lehetőséget, ismerkedjetek, barátkozzatok a természettel! . Agárdy Sándor Kelet-Magyarország Rönkhordás és komputer Számítógép az iskolának Kommunista műszakot szerveztek az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyáregységében még június 9-én. A dolgozók a keresetüket már akkor felajánlották közösségi célokra. A szeptember 24-én a tmk-üzemben megtartott első munkahelyi ifjúsági parlamenten a gyáregység pártbizottságának titkára, Légrádi József bejelentette: községük iskolájának 25 ezer forintot adnak a kommunista műszak béréből, hogy vegyenek a gyerekeknek egy számítógépet. Még marad közel 40 ezer forint, amit kulturális célokra fordítanak. Nagy örömmel adták a dolgozók a gyermekeknek a pénzt a kis komputerre. Nyilván arra gondoltak a szülők, hogy köztük az idősebbek még a vállukon hordták a rönkfát, ma pedig modern fűrészipari berendezések, nagy értékű gének végzik helyettük a nehéz fizikai munka jó részét. Az ő gyerekeik pedig lehet, hogy tudományosan szervezett termelési programot irányítanak majd, igénybe veszik a modern technika vívmányait is a tuzséri üzemben. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy a napjaink oktatástechnikai eszközévé előlépett számítógépet megtanulják kezelni. És ne csak a megyeszékhely néhány iskolájának kiváltsága legyen ez, hanem a tuzséri gyerekek is ismerkedjenek már az általános iskolában a korszerű számítógéppel. Éppen ezért adták jó szívvel a pénzt a dolgozók. A rönkhordástól a számítógépiig alig egy emberöltő vezet. T. K. Betű virág Az ábrába írt betűpárokat rakjátok egymás mellé olyan sorrendbe, hogy egy közmondást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? (A megfejtést az 5. oldalon találjátok.) Csutka baba Csutka baba, neve Kata S ihaj-csuhéj, csuhája, tengeri szösz a haja. Furcsa baba, hosszú nyaka, ihaj-csuhéj, csuhája, nincs neki semmi baja. Rajta puha csuhéj-ritka ihaj-csuhéj, csuhája mégis gyönyörű baba öidey Irén Ismerkedjünk megyénkkel Kevés olyan gyönyörű tája van hazánknak, mint ahol ez a felvétel készült, messze Szatmárban, Kishódos és Sonkád között, a Túr mentén. Széles legelők, vadkörték, galagonyás ligetek és a régi, megmaradt tölgyerdők foltjai váltogatják egymást, szabdalják a mezőket. És itt kanyarog a Túr, hazánk legtisztább vizű folyója, a horgászok, halászok paradicsoma. Innen nem messze, Garbóténál érkezik magyar területre, hogy néhány kilométerrel távolabb, Sonkádnál két ágra szakadjon: az egyik Szatmárcseke és Tiszakóród között ömlik a Tiszába hatalmas burkógáton át, míg a másik Kölesén és Túristvándin át Komoréig folytatja zegzugos útját, hogy itt újból kétfelé váljon, s innen aztán már meg sem áll Olcsvaapátiig, illetve Nagyarig, ahol a „legmagasabb” folyóval, a Tiszával ölelkezik. (E. E. felv.) — Hova mentek? — A táncsuliba. Fogtam egy jó csajt, csörgünk egyet. Ez a beszélgetéstöredék éppen harmincéves, 1954-ben rögzítette egy diákgyerek iskolai pályázat keretében, melyet a diáknyelv jellemzésére tűztek ki. Kérdésként fűzte hozzá: vajon aki „csörögni” megy a „csajokkal”, csak szóban tesz-e másként, mintha táncolni indulna a lányokkal, vagy más a viselkedése is. Akkoriban persze ritka volt még a „csőnaci” meg a „tornyos háré”, és „Szving Tóni” még negatív figura volt a magyar filmművészetben. Azóta „csaj”-ból „jó bőr” lett, ha nem éppen „jó dög”, s már nem csörögnek, nem is „csurgliznak”, hanem „ráznak” vele és „lesmárolják” utcán, villamoson, nyilvánosan. A kiszélesített koedukáció első nemzedékéből szülőgeneráció lett (nem tudni is mindig — főleg hátulról —, hogy a csemetét kísérő farmernadrágos, csapzottan lógó hajzatú felnőtt anyja-e a kicsinek, vagy apja). Illetőleg hát nem „szülök” lettek — hiszen halad a világ —, hanem „ősök”, s már a „fater” meg a „műtét” is lomtárba került; kiszorította a „családdizi” meg az „öreglány”. Valóban csak a nevek változtak? — Aligha! Amikor a diáknyelvben „okosulda” lett a „suli”-ból, a korábbi becézést egyfajta gúnyolódás váltotta, ha talán szándéktalanul is. S mikor az iskolára (másutt kollégiumra) átkerült a „láger” vagy épp a „börtön” elnevezés, ahol a tanár is „smaszszer”, ez újabb szemléletváltást tükröz és terjeszt. Simpan magyarul? Csak a szó más? Nomen est omen. A név: előjel, az elnevezés véleménynyilvánítás. Nem is csak az iskola iránt. — Jössz a diszkóba? — hangzik a kérdés. — A, dajkálom a lerohadt őseimet! — így a válasz. Ápolni a beteg szülőket: szép dolog. De vajon a közlésnek ez a formája forma-e csupán! — És úgy gyászolja-e halálra gázolt apját, mint más, az a gyerek, aki — bármily szomorú hangon is — így mondja el barátjának: „Kinyiffant az öregem, szétmázolta egy piás pilóta”! — Ebben az alvilági eredetű és félvilági közvetítésű beszédmodorban még akkor is ott rejlik a cinizmus és a kívülmaradás, ha csak elfedi a mélyebb érzést, nem pedig helyettesíti. Forma és tartalom itt semmiképp sem adekvát, s a forma visszahat a tartalomra, de legalábbis rejti. Tetéződik mindez aztán az idestova egész életünket elöntő trágársággal. Már akaratlanul, már öntudatlanul is, a legszebb, legbensőbb, legmagasztosabb témákhoz is odatolakodva. Bölcsészhallgatók beszélgetnek. Egy-két év múlva tanárok, a még fiatalabbak nevelői. — Hallgattad tegnap a Mátépassiót? — kérdi a fiú. — Oltári volt! — lelkesedik a lány. — Be kellett tőle szó .ni, így, ahogy kipontozom. Ő nem pontozza ki. Észre sem veszi, hogy mit kent a vajas kenyerére. Beszéltünk, írtunk már sokat erről. Hogy a tizen- és huszonéves fiúk és lányok úgy röppentik ki a szájukon mindezeket, ahogy a hólyagokat fújják és pukkantják a rágógumijukból. Nyilvánosan, reflexként, rossz szándék és jó érzés nélkül. Eszembe jut: egy diáktársamnak ez volt hajdan a szava járása: „Ugye”. Vesztő, pont, kettőspont értékben ezt dobta minden szakasz végére, így utánoztuk: „Mondtam, ugye, hogy siessünk, ugye, mert elkésünk, ugye!” — Ez az „ugye” ma felszólító mondat, de ugyanúgy ott áll minden szakasz végén, reflexszerűen, öntudatlanul, bántóan. Rádiós ismerősöm meséli: kora tizenéves leányka lelkendezik a villamoson hasonló korú társának egy bizonyos Petiről. Hogy azzal mindenről lehet beszélgetni: matekről, zenéről, könyvekről. Igaz, kicsit ferde a feje, meg ripacsos is . .. — Akkor mit zabálsz rajta? — kérdi a barátnő. — Hát, hogy olyan gyönyörű lelke van, ugye! (Az „ugye” átszámítandó a szakaszzáró felszólító mondatra, mai árfolyamon.) Remélem, imádkozni nem szokott. Mert bizonyára belemondana a Miatyánkba is! Deme László 7 Miénk a szó HONVÉDELMI nap csapatunkban Szeptember közepén a pákozdi csata hőseire emlékezve egésznapos programot szerveztünk. Sportvetélkedőket, mini akadályversenyt rendeztünk, diafilmet vetítettünk és meseolvasás egészítette ki a programot. Minden raj külön tartott egy-egy foglalkozást, amelyen a titkos parancs feladatait teljesítettük. Ebéd után az egyik laktanyába látogattunk el, ahol haditechnikai bemutató keretében ismertük meg a fegyvereket és harci járműveket. Agócs Mária, Tiszavasvári 2011-es Petőfi Sándor úttörőcsapat LENGYELORSZÁGBAN NYARALTUNK Ezen a nyáron egy lengyel faluban töltöttünk tíz felejthetetlen napot. Itt különböző nemzetiségű pajtásokkal találkoztunk és kötöttünk barátságot. Több kirándulást szerveztünk, voltunk az egykori koncentrációs táborban, Auschwitzban, megkoszorúztuk a magyar mártírok emlékművét. Titkos Rózsa, Petneháza RÁDIÓFELVÉTEL MISKA BÁCSINÁL Budapesti vakációzásom közben egy rádiófelvételre kaptam meghívást. A Miska bácsi leveles ládája című műsort rendszeresen hallgatom, éppen ezért nagy izgalommal készültem a felvételre. Miska bácsi hívására átmentünk a próbaterembe, ahol a szöveget kétszer is figyelmesen elolvastuk. Utána jött az igazi megpróbáltatás, a stúdió. Izgalmamban alig tudtam mihez kezdeni. Végül határozottan és szépen elmondtam a rám bízott sorokat. Jutalmul egy könyvet kaptam ajándékba, amelyet Miska bácsi személyesen dedikált. Ezután nagy izgalommal hallgattuk a rádió gyermekműsorát. Sikorszki Ildikó, ököritófülpös ÚJ JELMONDAT Csapatunk hagyományaihoz híven az úttörők dobszó mellett kísérték be az elsőosztályosokat az iskolába. A napközisek megajándékozták a kisiskolásokat. Pályázatot is hirdettek nekünk, találjunk ki új jelmondatot. A legötletesebb a 8. C. osztály jelmondata lett. Miterli Edit: Nagy TERMÉSZETKUTATÁS, TEREPMUNKA Az elmúlt napokban tartottuk természetvédelmi szakkörünk alakuló foglalkozásait. A két csoportba jóval több, mint száz tanuló jelentkezett, összeállítottuk munkatervünket, amelyben sok kirándulás, természetkutató terepmunka mellett, érdekes elméleti előadások is szerepelnek majd. Szeretnénk továbbfejleszteni odútelepünket és a Kotyoron átvezető tanösvényt. Nagy ambícióval láttunk munkánkhoz, amelyben már eddig is igen sok örömet találtunk. Kiss Mónika, Tornyospálca KERÉKPÁRTÚRA, ÉPÍTŐTÁBOR, KRESZ-VETÉLKEDŐ Iskolánk tanulói közül kétszáz pajtás jutott el valamilyen táborba ezen a nyáron. A kisdobosok Rakamazra mentek, az úttörők Ibrányba, Komáromba, a Balatonra, néhányan kerékpártúrán vettek részt, a 8. osztályosok építőtáboroztak. Egy őrsünk kiváló címet kapott és Zánkára mehetett táborozni. Burik István Zánkán az elmebajnokságon földrajzból első lett. Majláth Attila KRESZ-vetélkedőt nyert és így jutott el egy úttörőtáborba. Kövessy Zsolt eszperantó nemzetközi táborban nyaralhatott külföldiekkel Csillebércen. A hulladékgyűjtésben élenjárók szintén ingyen vehettek részt különböző táborokban. Vitrinünket zsúfolásig megtöltik azok az emléktárgyak, amelyeket nyári táborozásunk során kaptunk. Zsíros Erika, Levelek Vízszintes: 1. Megfejtendő, a nyíregyházi színház tervezője (nyolcadik négyzetben: N). 6. Római 1050. 7. Tejipari melléktermék. 8. Tetejére. 9. Ausztráliai futómadár. 11. Római 93. 12. Gáborka. 14. Némán lenézek! 16. A tágabb családhoz tartozik. 18. Csapadék. 20. Égitest. 21. Csermely. 22. Talpon van. 24. Vissza: tüzet szüntet 25. Zoltánika. 27. Jön, de távírdás helyesírással. 28. Ókori szerelemisten. 29. Kortyolta. Függőleges: 1. Gyümölcs. 2. A Ludolffféle szám. 3. Kereskedelmi cikk. 4. Irdal, karcol, írásjelet vés. 5. Búzadara. 6. Megfejtendő: nyíregyházi középület, tervezője a vízszintes 1. sorban (negyedik négyzetben: YE). 10. Urán, bróm vegyjele. 11. Nyugat-ausztriai folyó. 13. Elektromos töltésű részecske. 14. Csen. 15. Megfejtendő, ismert nyíregyházi épület, tervezője a vízszintes 1. sorban. 17. Végtag. 19. Puhafém. 21. Lét. 23. Olló, melynek az eleje hiányzik! 24. Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. 26. Északeurópai nép. 27. Vissza: ősi fegyver. Megfejtendő: Vízszintes 1., függőleges 6.. 15. Múlt heti megfejtés: NYÍRBÉLTEK— ÓFEHÉRTÓ—CSARODA. Könyvjutalomban részesültek: Pulveri Mónika Kemecse, Mile Gyöngyi Nagyleálló, ifj. Jármy László Nyíregyháza, Papp Erika Nyírmeggyes, Balogh Mária Szatmárcseke, Kovács Enikő Tunyogmatolcs. Napközis csoport Besenyőd, Kállai Zsolt Nyírgyulaj, Tóth Anna Kállósemjén, Fejes Enikő Vásárosnamény, Herendi Krisztina Nyíregyháza, Borbás Viktória Jármi, Szucsányi Jutka Tiszavasvári, Bán Ottó Nyírderzs és Varga Sándor Tuzsér. Megfejtéseket csak levelezőlapon fogadunk el.