Kelet-Magyarország, 1984. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22. Kis határőrök Tiszabecsen A határőrizet izgalmas feladat. A pajtások szívesen vesznek részt benne, ha tehetik. Nemré­giben szép elismerést kaptak a tiszabecsi gyerekek: Németh At­tila, Paál Géza, Kovács Károly és Gacsályi Katalin örömmel me­sél erről a feladatról. — Évek óta úttörő­ határőr va­gyok — mondja Németh Attila. — Úttörőgárdánkat a tiszabecsi őrs katonái készítették fel. Na­gyon jó barátságot kötöttünk Monok Ferenccel, ő beregda­­róci fiú, de nagy örömmel járt hozzánk. Bemutatták nekünk az őrsöt, megismertettek a határ­őrök életével. Fegyelmezettsé­gük, helytállásuk jó példa volt előttünk. — Fontos, hogy nyitott szem­mel járjunk — folytatja a hete­dikes Paál Géza. — No meg hogy használható személyleírást tud­junk adni, ha idegent vélünk a területen járni. Úttörő-riadólán­­cunkat ilyenkor is jól használ­juk. Az eltelt 3 évben megis­merhettük a fegyverek szerke­zetét is. Amikor igazi géppisz­toly került a kezembe, mindjárt nagynak éreztem magam . . . — Ebben a mozgalmi évben Bulyáki Zoli foglalkozik az út­törő-határőrökkel — egészíti ki az elhangzottakat az ugyancsak hetedikes Kovács Károly. — Megismertük az őrs kutyáját és a lovakat is. — Mi „cserébe” műsort készí­tettünk az ünnepekre a lakta­nyában tartózkodóknak — szól Gacsályi Katalin. — Az akadály­­verseny lebonyolításához, a kis­dobos- és úttörőavatásra is el­hívjuk a határőröket. Az ünneplés után ismét a hét­köznapoké a főszerep. ..Együtt őrizzük hazánk határát” — ol­vassuk a dekoráció mondatát. Valóban, kicsik és nagyok, hi­vatásosok és önkéntesek fognak össze közös biztonságunkért. M. K. A nemrégiben kapott okleve­let az iskola falán helyezik el a tiszabecsi pajtások Nagy István Attila Virágok nem ígértek: illatoztok nem kértek csak elfogadtok de az ember telhetetlen vágyakozik: semmi ellen készíti a menedéket kitalál hát minden szépet bástyát rendel önmagának vizesárkot honnan támad hajnal fénye kakasszóra: még egy óra még egy óra halálban is illatozók örök némáik sose szólók fejeteket meghajtjátok éles kés a reggel rátok Kelet-Magyarország Hagyományőrzés Mint sok helyütt a megyeszék­helyen, a városmajori óvodában is megemlékeztek Nyíregyháza felszabadulásának 40. évforduló­járól. A város fejlődésének négy évtizedét archív fotókon láthat­ják az érdeklődők. (császár) Közel egy esztendeje alakították ki jelenlegi helyén azt a csapat­történeti és hagyományőrző szo­bát, ami a sóstóhegyi 11-es szá­mú általános iskola úttörőmoz­galmának múltját és jelenét mu­tatja be, fényképekkel és tárgyi emlékekkel. TERMÉSZETRAJZ MINDENKINEK! Az erdei egér Mesékben, történetekben gya­korta fel-felbukkan a közismert házi egér és mellette szegény, koplaló rokonának, a mezei egérnek a neve. Pedig ez utóbbi mint állatfaj nem is létezik. Legtöbbször a mezei pockot, a törpe- vagy az erdei egeret, eset­leg a hátán csíkot viselő pirók­egeret vélik sokan „mezeinek”. Találkozhatunk viszont — igaz, hogy legtöbbször csak éjszaka — egy nagyfülű, házi egér nagysá­gú, de vörösesbarna bundájú, szürkésfehér mell- és hasaljú kisemlőssel, az erdei egérrel. Mint neve is elárulja, főként a sűrű, bozótos erdőkben van ott­hona, ahol földbe vájt, elágazó járatokban él. Rágcsáló, bár nappal is kijár élelem után, valójában éjszakai életmódú ál­latnak nevezhető. Sokszor volt alkalmam találkozni e nagy fe­kete szemű és igen fürge moz­gású kis jószággal, de megfogá­sa még üveges kisemlős-csap­­dákkal is csak hosszú munká­val sikerült. Ha üldözik, magasra szökken­ve jókora ugrásokkal menekül üldözője elől. Télen behúzódik a lakott területekre is és sokszor a macska szájában ismerjük fel a barnásvörös bundájú kis jöve­vényt. A tűhegyes fogazatú ro­varevő cickányokkal egyetem­ben még nagy teleken is foly­tatja élelemszerzését, mivel nem alszik téli álmot, ínyencfalat a ragadozók számára. Nagy szapo­­rasága révén azonban mégsem kell tartanunk a kipusztulásától. Bár nem áll védelem alatt, még­se bántsátok, ha erdőkben talál­koztak vele. Agárdy Sándor VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. A Lu­dolff-féle szám kiejtve. 7. Menyasszony. 8. E napon. 9. Talpon van. 11. Vén kara­lábé jelzője. 12. Anti. 14. Szerteszed. 16. Szétmozgás. 18. Jugoszlávia nemzetközi gépkocsijelzése. 20. Napa párja. 21. Sze­mélyem. 22. ... és kontra. 24. Szén, nit­rogén, urán vegyjele. 25. Rántás közepe! 27. A magasba von. 28. Pengetős hang­szer. 29. Heverőféle. FÜGGŐLEGES: 1. Ezer gramm. 2. Visz­­sza­­névelő. 3. Kereskedelmi cikk. 4. Ki­csinyítő képző. 5. Állam az Arab félszi­geten. 6. Megfejtendő (negyedik négyzet­ben: ZA). 10. Len betűt keverve. 11. Rok­kával szálat készít. 13. Ilus. 14. Beáta be­cézve. 15. Iskolás. 17. Egyik minisztériu­munk betűjele. 19. Hamv-veder. 21. Dal. 23. Összevissza ont! 24. Róm­ai 100, 10001. 26. Keresztül. 27. Vissza: bizonygatás. Megfejtendő: Nyíregyháza egyik jeles köztéri szobra (vízszintes 1.) és alkotója (függőleges 6.). Múlt heti megfejtés: ÉLJEN NOVEM­BER HÉT. Könyvjutalomban részesültek: Tilki Tünde, Rakamaz, Simon Attila, Kisvárda, Kozák József. Nyíregyháza, Deák Krisz­tina Ibrány, Kiss Péter Tiszakanyar, No­­vák Gyula, Nyíregyháza-Butyka, Szabó István, Vásárosnamény II., Bajnai Erzsé­bet, Komoró, Varga József, Kisszekeres, Oláh Margit, Nyírcsaholy, Kovács Ildikó, Nagyecsed, ifjabb Czura Attila, Nyíregy­háza, Fekete Szabolcs, Nyíregyháza, Ke­­reskényi Krisztina, Kállósemjén, Takács Szabolcs, Nagykálló. Csak levelezőlapon beküldött megfejté­seket fogadunk el! BODNÁR ISTVÁN A szú Gyorsan telnek a szú-percek, mert a szú csak perceg, perceg. Munkájából ki sem látszik, éjszaka is túlórázik. Télen-nyáron el nem fárad, sorba rágcsál ajtót, ágyat. Ágy után a parkettákat, s az ember meg nem mászkálhat. Szétesik az asztal, szék, a faltól-falig szekrénykék. Mit sem ér a düh, s a méreg, mert a szú egy dolgos féreg. Ám a szú, ám a szú, mostanában szomorú. Folyton­ fogy a szegény pára, gyufaszálat sem találva. Véget ért a szú­ aranykor, elpusztult a műanyagtól. Miénk a szó GALAGONYATÚRA TORNYOSPÁLCÁN Hagyományos őszi túránkat a napokban rendeztük meg. Kerékpárral indultunk a Szénazsát nevű legelőrészre. Meg­figyeltünk egy kb. 200 éves fehér nyárfát és egy kiszáradt, időszakos vízállású talajon vörös és zöld moszatokat tanul­mányoztunk. Megfigyelhettük az errefelé elég ritka légyöző galócát is. Majd megnéztünk egy fácánnevelő telepet, ame­lyet sajnos elhanyagoltak. Láttunk gatyás ölyvet és vörös vércsét, majd Mándok felé menet a termésektől vörösen iz­zó galagonyabokrok bukkantak elénk. Megérkeztünk az Elza­­ligethez Mándok alá. A legenda szerint a feketefenyőből álló liget arról­­kapta a nevét, hogy Forgách gróf ide temette Elza feleségét és az ő emlékére ültette a kis fákat. Itt elké­szítettünk egy érdekes népi ételt, a sült galagonyát, majd jó étvággyal elfogyasztottuk. Leskó Balázs, Pethő Richard, Záhony, a tornyospálcai madártani szakkör tagjai MEGEMLÉKEZÉS­ A FELSZABADÍTÓKRÓL Ünnepélyes csapatgyűlésen fogadtuk a szabadság lángját, amelyet a pusztadobosi pajtások motoros stafétával juttattak el hozzánk. Fiatalok és idősek, a falu apraja-nagyja együtt ünnepelt ezen a napon. Fáklyát gyújtottunk emlékezésül a felszabadítókra. Gajdos Magdolna, Fodor Erzsébet, Nyírmada TAINKAT A NAGYKÖVETSÉGRE Községünk felszabadulásának évfordulóján akadályver­senyt rendeztünk. Hálaemléktúrát indítottunk, amelynek tag­jai felkeresték a hősi halált halt szovjet katonák sírját. Táv­iratot küldtünk a budapesti szovjet nagykövetségre, majd este tábortüzet gyújtottunk. Agócs Mária, Tiszavasvári, 2011-es Petőfi Sándor Úttörőcsapat BALETT ÉS EGÉSZSÉGNEVELÉS Az elmúlt két hónapban változatos programokat állítottak össze a kisdobosoknak. Egészségnevelési kiállításon jártunk, majd egy múzeumba látogattunk el. Rajunk felvette Móra Ferenc nevét, s most nagy örömmel olvastuk a Kincskereső kisködmön című regényt. Orosztagozatos osztály vagyunk és sok szép orosz dalt, játékot tanultunk már meg. Többen já­runk balettozni. Nyíregyháza felszabadulásának évfordulója alkalmából ünnepélyes akadályversenyt rendeztünk. A 40 éves jubileumát ünneplő Kelet-Magyarországot pedig szívből köszöntjük. Hidasi Edit, Nyíregyháza, 1-es iskola GYALOGTÚRA A VÖRÖS KATONÁK ÚTJÁN Gyalogtúrát szerveztünk azon az úton, amelyen negyven évvel ezelőtt a vörös katonák haladtak végig. Megkoszorúz­tuk a hősök emlékművét. Az iskola folyosóján meggyújtot­tuk a szabadság lángját, amely április 4-ig lobogni fog. Kopasz Anna, ősz Ferenc, Szabolcsveresmart EMLÉKFAÜLTETÉS LEVELEKEN Ünnepélyes csapatgyűlésen köszöntöttük a szabadság láng­ját, majd megemlékeztünk a negyven évvel ezelőtti esemé­nyekről. Emlékfát ültettünk, amelynek a tövénél üzenetet hagytunk az utókornak. Leírtuk,­ hogyan élünk, milyen cél-­­jaink vannak,' s azt, 'hogy békében szeretnénk élni.' Varga Rita, Lóránt Csilla, Levelek plakátbajzverseny nagy hallóban Dalokkal, versekkel és ünnepi megemlékezéssel köszön­töttük a felszabadulás évfordulóját. Versenyt hirdettünk a nagyközség 1-es iskolájának Hunyadi János és 2-es iskolájá­nak Ságvári Endre Úttörőcsapata között. Rendeztünk sakk­versenyt, plakátrajzolásban és futásban mértük össze tu­dásunkat. Szilvási Gabriella, Fábián Virág, Nagykálló, 1-es iskola SZÍNHÁZBAN jártunk Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darab­ját néztük meg a napokban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Nagy élmény volt, néhányan először jártunk igazi színházban. Nagy Sándor, Fehérgyarmat, 2-es iskola KÉTEZER MÉTER A KÖZSÉGEN ÁT • Idősek, fiatalok­ nekivágtak a távnak, amelyet községünk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendeztünk. A kétezer métert valamennyien eredményesen magunk mögött hagytuk. A legfiatalabb résztvevő különdíjat kapott. Melegít Lajos és Drotár Árpád: Tiszalök LÉGGÖMBÜZENET A VILÁGNAK Járőrversenyt szerveztünk városunk felszabadulásának év­fordulóján. Csatakiáltást szerkesztettünk, tanulmányoztuk a térképet, képeket és beszámolókat gyűjtöttünk felszabadulá­sunk történetéről, virágot vittünk a szovjet és a román hősök sírjára. Majd megfestettünk egy léggömböt és mint a béke szimbólumát, az ünnepi műsor végén a levegőbe engedtük. Drobni Erika és Buday Kornélia, Nyíregyháza, 2-es iskola emléktábla a hősöknek . Társadalmi munkát végeztünk a falu szépítéséért. Majd színvonalas irodalmi műsort állítottak össze a szakkör tagjai. Megkoszorúztuk a II. világháborúban elesett hősök sírját és emléktáblát állítottunk a tiszteletükre. Czakó Anna, Kátorjánosi 7 V. OSZE JE­VA: Hi a könnyebb? Három fiú kiment az er­dőbe. Sétálgattak, hallgat­ták a madarakat, gombát, bogyót szedtek. Észre sem vették, hogy beesteledett. Félve indultak haza. — Kapunk mi otthon! — mondogatták egymásnak. Útközben azon tanakod­tak, hogy mi lenne köny­­nyebb: hazudni valamit, vagy megmondani az iga­zat. — Én azt mondom — szólt az első —, hogy majdnem rám támadt egy farkas az erdőben. Erre apám majd biztosan meg­ijed, és nem fog összeszid­ni. — Én meg azt mondom — szólt a második —, hogy találkoztam nagyapával. Anya megörül, és ő sem fog veszekedni. — Én pedig az igazat fo­gom mondani — szólt a harmadik. — Az igazat mindig könnyebb megmon­dani, mert az a valóság, és nem kell semmit kitalálni. Mindhárman hazaérkez­tek. Az első fiú alighogy elmesélte az apjának a farkasról kitalált történetet, jött az erdőőr. — Nincsenek ezen a vi­déken farkasok! — mondta. Dühös lett az apa. A csa­vargásért és a hazugságért is megbüntette a fiát. A második fiú a nagy­apáról mesélt. De hogy, hogy nem, a nagyapa ép­pen vendégségbe jött. Meg­tudta a mama az igazat, és kétszeresen megbüntette ő is a fiát: a csavargásért és a hazugságért is. Alighogy átlépte a kü­szöböt a harmadik fiú, már­is bevallott mindent. A nagynénje morgott rá egy kicsit, de végül is megbo­csátott neki. (Fordította: Kovács Mária)

Next