Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. március 30. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata (Folytatás az 1. oldalról) melésszervezési módszerek alkalmazására; a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jól alkalmazható gépek, berendezések, vegy­ipari termékek gyártására; a biotechnoló­giai eljárások kifejlesztésére és alkalmazá­sára; természeti kincseink komplex, gazda­ságos hasznosítására; nyersanyagot megta­karító technológiák bevezetésére. Követke­zetesen folytatni kell az energiatakarékos­ságra, a hulladékok és a másodlagos nyers­anyagok hasznosítására kidolgozott közpon­ti programok végrehajtását. A vállalatokat és a műszaki szakembere­ket ösztönözzük jobban a tudományos ered­mények és a hasznos újítások gyorsabb al­kalmazására, a korszerű technológiák és munkaszervezési módszerek bevezetésére. Bővüljön lendületesebben a gazdaságosan előállítható termékek gyártása. Gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tar­tósan veszteséges termelés gazdaságossá té­telében, illetve korlátozásában. Növekedjen a beruházásokra fordított összegek aránya. 3. Az ipar dinamikus fejlődése megköve­teli a műszaki haladás további lehetőségei­nek feltárását, az erőteljes technológiai kor­szerűsítést, új termékek gyors kifejlesztését, a versenyképesség fokozását, a munkaerő, a szaktudás és az eszközök jobb felhasználá­sát, a fajlagos anyag- és energiaráfordítás csökkentését. Az ipar irányítói a jelentősebb célok ki­emelésével, a nemzetközi együttműködés szervezésével, állami akcióprogramok kidol­gozásával segítsék a hatékonyan működő vállalatok gyorsabb fejlődését, a gazdaságta­lan termelés visszaszorítását. Az ipari szövetkezetek iparpolitikánkkal összhangban fejlesszék termelésüket. Vállal­janak nagyobb részt a hazai termelői ke­resletnek és a lakosság igényeinek kielégíté­sében, az export bővítésében. Az építő- és építőanyag-ipar a munka szervezettségének és minőségének javításá­val emelje gazdálkodásának színvonalát, al­kalmazkodjon jobban az igényekhez. Fontos követelmény az építési — különösen a lakás­­építési — költségek növekedésének mérsék­lése és a határidők megtartása. 4. Folytatjuk agrárpolitikánkat. A mező­­gazdaság és az élelmiszeripar továbbra is gondoskodjon a lakosság élelmiszer-ellátásá­ról, és járuljon hozzá az export bővítéséhez. Ez megköveteli összehangolt fejlesztésüket, termelésüknek a kereslethez jobban igazodó növelését. Mezőgazdaságunk a hozamok nö­velésével és a fajlagos ráfordítások csök­kentésével fokozza jövedelmezőségét. To­vább kell javítani a termelés anyagi-műsza­ki feltételeit. A termelőszövetkezetek és az állami gaz­daságok meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú üzemek gazdálkodása eredményesebbé váljon. A termelési és értékesítési biztonság növelésé­vel ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelésének bővítését. Az élelmiszeripar fejlesztésében a nemzet­közi versenyképesség és a gazdaságosság nö­velése legyen irányadó. Bővíteni kell a tá­roló-, a hűtő-, a raktárkapacitást és a cso­magolóanyag-gyártást. Rugalmasabb, jobb értékesítési rendszerre van szükség, a ter­melők szélesítsék külpiaci kapcsolataikat. 5. A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégítése, a vizeinkkel való takarékoskodás, a minőségvédelem és a la­kosság ellátása egészséges ivóvízzel. Na­gyobb figyelmet kell fordítani a csatornázás­ra és a szennyvíztisztításra. 6. Több figyelmet kell fordítani a termé­szeti környezet, a termőföld megóvására, az erdőgazdálkodásra, a levegő tisztaságának és a víz minőségének javítására, valamint a hulladékok csökkentésére. 7. A közlekedés fejlesztése tartson lépést a termelés növekedésével, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság szükségleteivel. A vasúti és a közúti közle­kedést tegyék kulturáltabbá, emeljék a szol­gáltatások színvonalát. Az áruszállításban növelni kell a gazdasá­gosságot, mérsékelni az energiafelhasználást. A személyszállításban továbbra is kapjon el­sőbbséget a tömegközlekedés, folytatódjon a fővárosi metró építése. A személygépkocsi­állomány a népgazdaság lehetőségeivel össz­hangban bővüljön. Kiemelt feladatnak kell tekinteni a távközlés, a telefonhálózat gyor­sabb fejlesztését. 8. Hazánk természeti-gazdasági adottságai, társadalmi és gazdasági érdekeink szüksé­gessé teszik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Nemzetkö­zi kapcsolatainkban továbbra is meghatáro­zó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának. A jövőben is a Szovjet­unió lesz legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. Tovább kívánjuk bővíteni gaz­dasági együttműködésünket minden szocia­lista országgal. Tevékenyen közreműködünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfogadott program megvalósításában. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján bővítjük gazdasági kapcso­latainkat. A fejlődő országokkal folytatott gazdasági kapcsolatainkban az áruforgalom­­ növelése mellett szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös termelési, műszaki-tudományos együttműkö­dést. 9. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésé­vel el kell érni, hogy a tervezés, a szabályo­zás, valamint a szervezeti és intézményi rendszer korszerűsítése révén javuljon a központi állami irányítás, növekedjen a vállalatok önállósága, felelőssége, kezdemé­nyezőképessége, fejlődjön a vállalkozási ma­gatartás. Az új vállalatvezetési formákkal fokozottan vonjuk be a dolgozókat az irá­nyításba. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társadalmi és gazdasági céljainkkal összehangolt alakítása, ellenőrzése. A terme­lői árak fejezzék ki a társadalmilag indo­kolt ráfordításokat, és ne legyen rá mód, hogy a gazdaságtalan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztókra hárítsák. A fogyasztói áraknak a termelői árakhoz kell igazodniuk, és csak a társadalom- és szociálpolitikai szempontból fontos területe­ken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elvi­selhető mértékű legyen. Gazdaságpolitikai feladataink megoldásá­ban meghatározó szerepük van a szocialista nagyüzemeknek. El kell érnünk, hogy a nép­gazdaság minden területén nyereségesen, korszerűen gazdálkodó, jól szervezett és irá­nyított,­­versenyképes állami vállalatok és szövetkezetek működjenek. A mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási és értékesítési, a takarék-, valamint a lakásszö­vetkezetek szolgálják jobban tagságuk érde­keit, tökéletesítsék demokratikus működési mechanizmusukat, erősítsék a tagok szemé­lyes és anyagi közreműködését, tulajdonosi érdekeltségét. A jövőben is támogatjuk az olyan kiegé­szítő és kisegítő gazdasági tevékenységet, amely beleilleszkedik a szocialista gazdálko­dás rendszerébe. Az itt tapasztalható ked­vezőtlen jelenségeket meg kell szüntetni és el kell érni, hogy a személyi jövedelmek a teljesítményekkel arányosak legyenek. A szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom elsősorban a munkahelyi feladatok eredményes megoldásával, a tartalékok fel­tárásával, a termékek minőségének javításá­val járuljon hozzá a népgazdaság intenzív fejlesztésének gyorsabb kibontakoztatásához. A párt alapvető feladata a gazdaságpoli­tika meghatározása, érvényesítése és végre­hajtásának ellenőrzése. A pártszervezetek a gazdaságpolitikai célok helyi megvalósítását segítsék és ellenőrizzék, mozgósítsák a dol­gozókat, elsősorban a vállalatok feladata. A munká­hoz való jognak együtt kell járnia a vállalt kötelzettségek teljesítésével, a lelkiismeretes, gondos, fegyelmezett munkával. A dolgozók szervezeti átcsoportosításában, átképzésében, az ezzel járó feladatok megoldásában nö­vekszik az állami irányító szervek és a he­lyi tanácsok szerepe. A gazdasági feltételek megteremtésével a 40 órás munkahét széles körű bevezetése a feladat. 4. Társadalmi juttatási rendszerünket — alapvető vívmányait megőrizve — jobban összhangba kell hozni anyagi lehetőségeink­kel, és fokozottan kell érvényesíteni a rászo­rultság elvét, a társadalmi igazságosságot. Az egyes juttatások, szolgáltatások jobban igazodjanak a szociális és jövedelmi hely­zethez. A gyermeknevelés költségeihez való álla­mi hozzájárulás arányát fokozatosan növelni kell. Meg kell könnyíteni a családalapító fiatalok lakáshoz jutását. Mérsékelni kell a családok szociális és anyagi helyzetéből adó­dó esélykülönbségeket és javítani az önálló életkezdés alapfeltételeit. A több tekintetben hátrányos helyzetű családok életfeltételeinek javítása átfogó foglalkoztatási, kulturális, egészségügyi és szociális feladat. Az időskorúak létbiztonságának erősítése érdekében csökkenteni szükséges a nyugdíj­­rendszer egyenetlenségeit. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésé­vel emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fo­kozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóérté­kének megőrzését. 5. Emelni kell a szolgáltatások színvona­lát, bővíteni és korszerűsíteni a kereskedel­mi hálózatot. Fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, javítani az áru­ellátást. Figyelembe kell venni az olcsóbb fogyasztási cikkek iránti növekvő igényeket is. Fokozódjon a fogyasztók érdekvédelme. Fejleszteni és bővíteni kell a lakosságot szolgáló nem termelő beruházásokat. A vá­ros- és községpolitikai célok között kerüljön első helyre a lakosság legszélesebb körét érintő alapszükségletek minél teljesebb ki­elégítése. A megvalósításban növelni kell a tanácsok felelősségét, a lakosság érdekeltsé­gét és részvételét. 6. Különösen fontos társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet további javítása, a második 15 éves lakásépítési program fő céljainak elérése. Az állami bérlakások épí­tésének arányát növelni kell. A lakáshoz ju­tás fő formája továbbra is a személyi tu­lajdonú lakások építése, vásárlása legyen. A lakáshoz jutás feltételeinek alakításában jobban figyelembe kell venni a családok kö­zötti anyagi, szociális különbségeket. Az ál­lami lakásépítés és -gazdálkodás tegye le­hetővé, hogy a szociális szempontból legin­kább rászoruló fiatal házasok, kis jövedel­műek, nagycsaládosok lakáshoz jussanak. A települések lakáshelyzetének javításában nö­vekedjen a tanácsok gazdasági önállósága, pénzügyi lehetősége, felelőssége és érdekelt­sége. 7. Javítani kell az egészségügyi alapel­látást, a járóbetegek ellátását és a közegész­ségügyi tevékenységet. Növeljük az egész­ségügyi intézmények munkájának eredmé­nyességét, mérsékeljük az ellátás indoko­latlan területi különbségeit. Fejleszteni szükséges a szociális otthonok hálózatát és bővíteni a házi beteggondozás intézményes formáit. 8. A testnevelési és sportmozgalom fő fel­adata legyen az iskolai testnevelés, a diák­sport fejlesztése, a szabadidő kulturált el­töltésének előmozdítása. Szélesíteni kell a turizmust, bővíteni a sze­rényebb igényeket kielégítő üdülési, kirán­dulási lehetőségeket. A nemzetközi turizmus kiterjesztésével járuljunk hozzá a kulturá­lis értékek jobb megismeréséhez, a népek közötti békés kapcsolatok erősítéséhez. IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika 1. A következő tervidőszakban a népgaz­daság jövedelemtermelő képességének foko­zásával, a gazdasági fejlődés élénkítésével, hatékony gazdálkodással, a teljesítmények növelésével, a munkaidő jobb kihasználásá­val, a munkafegyelem javításával meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emel­kedését. Növekedjen a lakosság fogyasztása, javuljanak az­ élet- és munkakörülmények, bővüljön az áruellátás, a szolgáltatások job­ban elégítsék ki az igényeket. A jövedelmi viszonyok továbbfejlesztése szolgálja jobban az eredményesebb munká­ra ösztönzést, a népgazdaság lehetőségeivel összhangban álló szociális gondoskodást, a társadalmi igazságosságot. A lakosság jöve­delmének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munká­ból származó jövedelmekre kell nagyobb fi­gyelmet fordítani. Javítani kell a gyermekes családok, a kis nyugdíjból élők, a fiatal há­zasok helyzetén. Fontos feladat az életszín­vonal- és szociálpolitika hosszabb távra szóló koncepciójának kidolgozása. 2. A kollektívák és az egyének jövedel­mében jobban tükröződjön a teljesítmények növekvő gazdasági és társadalmi értéke. A bérek, a keresetek, a munkából származó jö­vedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a teljesítményekben levő különbségeket, a munka társadalmi hasznosságát. Az életszín­vonal emelkedésében a fő munkaidőben szer­zett kereset legyen a meghatározó. 3. A munkaerő hatékony foglalkoztatása V. Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód 1. Az ideológiai munka fejlesztése társa­dalompolitikai és gazdasági feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. Sokrétűen és mélyebben kell elemezni tár­sadalmi viszonyainkat, előre kell lépni a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi ta­pasztalatainak marxista-leninista elméle­ti általánosításában. Az ideológiai munka reálisan mutassa be a szocialista valóságot, állítsa a közgondol­kodás középpontjába, hogy az értelmes és tartalmas emberi élet megvalósítása össze­függ a munka megbecsülésével, a társadal­mi igazságosság érvényesítésével, a dolgo­zók közösségének társadalmat és egyént for­máló szerepével, szocialista és humanista értékeinkkel. Segítse elő a reális nemzeti önismeret kialakulását, a nemzeti önbecsü­lés és a szocialista hazafiság fejlődését. Lép­jen fel a nacionalista és kozmopolita néze­tekkel szemben. Ideológiai munkánk segítse elő a szocia­lista fejlődéssel és a világban végbemenő változásokkal összefüggésben felmerülő új kérdések marxista-leninista megválaszolá­sát, késedelem nélkül reagáljon az elvein­ket és politikánkat bármely oldalról eltor­zító nézetekre. Folytassa a harcot az impe­rializmus antikommunista propagandája el­len. A propaganda és a tömegtájékoztatás re­ális kritikai elemzéssel, illúziók és egyszerű­sítések nélkül mutassa be a tőkés társada­lomban végbemenő folyamatokat. A szo­cialista és a kapitalista rendszer reális be­mutatása segítse elő a szocializmus melletti meggyőződéses állásfoglalás erősödését. 2. A korábbinál többet kell tenni a poli­tikai tudat formálásáért. A marxizmus—le­­ninizmus oktatása eszméink, világnézetünk terjesztésével segítse a szocialista építőmun­ka feladatainak megoldását. Az agitáció ad­jon meggyőző választ a dolgozókat foglal­koztató kérdésekre, mozgósítson az előttünk álló feladatok végrehajtására. Nagy és fe­lelősségteljes feladat hárul a televízióra, a rádióra és a sajtóra a párt politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásá­ban, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. 3. A tudomány művelői bevezethető mű­szaki kutatási eredményekkel, új technoló­giai eljárások kifejlesztésével és alkalmazá­sával járuljanak hozzá a termelőmunka színvonalának és hatékonyságának emelésé­hez; vállaljanak részt a döntési lehetőségek változatainak kidolgozásában; segítsék a kulturált, egészséges emberi élet jobb for­málását. Arra kell törekedni, hogy a kuta­tásra és fejlesztésre fordítható kiadások a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsab­ban emelkedjenek. Erősíteni kell a kutatást, a műszaki fejlesztés, a termelés és az érté­kesítés kapcsolatát. A társadalomtudományok művelőinek el­sőrendű feladata korunk legfontosabb kér­déseinek kellő színvonalú elméleti-ideológiai feldolgozása. A párt és az állam a döntések megalapozásában mindinkább igényli a tu­dományok közreműködését. 4. A következő években folytatni kell az oktatás elhatározott korszerűsítését. Az is­kola jobban alapozza meg a tanulók általá­nos műveltségét, tudományos világnézetét. Adjon széles alapokra helyezett, tovább épít­hető szakmai ismereteket. Fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy a tanulóifjúság meg­győző válaszokat kapjon társadalmi, politi­kai és ideológiai kérdéseire. Neveljen job­ban a munkára, formálja elkötelezettebben az ifjúság jellemét, magatartását, ösztönöz­ze öntevékenységét. Erősítse a családdal, a társadalmi szervezetekkel, a közművelődési intézményekkel való együttműködését. A közoktatás javításának feladatait és feltételeit társadalmi-gazdasági program ke­retében kell meghatározni. A pedagógus­­képzés bővítésével, a pedagóguspálya társa­dalmi megbecsülésének növelésével is elő kell segíteni a pedagógushiány megszünte­tését. 5. A párt művészetpolitikájának változat­lan alapelve az alkotás szabadságának biz­tosítása, a művészi kezdeményezések, kísér­letezések támogatása, az alkotóműhelyek önálló, felelős működésének segítése. Az irodalomra, a művészetekre jellemző sok­színűség feladása nélkül arra kell töreked­ni, hogy az értékrendet a szocialista, huma­nista szellemiségű művek határozzák meg. Nem szabad teret engedni az eszméinktől idegen, szocialista viszonyainkat eltorzító törekvéseknek. A közművelődésben a tartalmi fejlesztés alapkövetelménye a közvetített értékek tu­datosabb kiválasztása. Korszerűsíteni kell a művelődési intézmények munkáját. A mű­velődési igények felkeltésében és kielégíté­sében különösen fontos szerepe van a tele­víziónak és a rádiónak. Helyezzük szélesebb alapokra az öntevékeny művészi, művelő­dési csoportok munkáját. A művészeti és a kulturális életben erő­síteni kell a párt elvi irányító és kezdemé­nyező szerepét. Ettől elválaszthatatlan a kommunisták egysége, felelősségtudatuk nö­velése, az irányító munkában az elvszerű­ség, a szervezettség, a fegyelmezettség fo­kozása, a marxista kritika erősítése. 6. Az ideológiai munkát a politikai, gaz­dasági és kulturális feladatok megoldásával szoros egységben kell fejleszteni. E munka eredményessége fontos mércéje a pártszer­vek és a pártszervezetek egész tevékenysé­gének. Minden kommunista kötelessége, hogy határozott kiállással, meggyőző érve­léssel lépjen fel eszméink és politikánk mel­lett, a szocializmustól idegen nézetekkel szemben. (Folytatás a 3. oldalon)

Next