Kelet-Magyarország, 1991. február (48. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám

4 Kelet-Magyaromig Háború főidői, vizen, levegőben Vasárnap hajnalban megindult a szárazföldi offenzíva Még szombaton is úgy látszott: Mihail Gorbacsov közvetítése nyomán Irak kivonja csapatait Kuvaitból s nem lesz szükség szárazföldi hadműveletekre. A nagy politikai játszma a többféle változatban kidolgozott tervek ellenére sem járt sikerrel: a szövetségesek ultimátumának lejárta után nem sokkal, vasárnap hajnali két órakor megindult a szárazföldi offenzíva. Szaddám Huszein vasárnap ellenállásra és a szövetséges erők legyőzésére szólította fel katonáit és az ország lakosságát. Az iraki elnök beszédében közvetve elismerte, hogy a szövetségesek a haditechnikát illetően fölényben vannak, de hangsúlyozta, hogy Isten segítségével az irakiak győzelmet fognak aratni. Bár nagyon kevés hivatalos információt adtak ki a hadműveletekről, meg nem erősített hírek szerint a szövetségesek rendkívül gyorsan haladnak előre, a támadás első napjára kitűzött feladatokat különösebb nehézségek nélkül teljesítették. Nagyon sok iraki katona adta meg magát, ugyanakkor egyes iraki egységek — különösen az elitcsapatok — tartják a rendkívüli mértékben megerősített állásokat. A kuvaiti hírügynökség jelentése szerint nagyarányú partraszállási akció is kezdődött, az amerikai haditengerészek állítólag 35 hajóról szálltak partra. A háború egyébként beláthatatlan környezeti ártalmakkal járhat. A felgyújtott olajkutak és olajakadályok füstje sok kilométer hosszan és nagy magasságban szinte átláthatalan felhőt vonz az öböl fölé. A lakosság az iraki városokból menekül, sokfelé járványok pusztítanak. Roham a sivatagban. Milliomos, vagy valami más? Edzett kabátban, autóstoppal Szárnyra kapta a hír az utóbbi időkben a Nyíregyházára települt Normantas Paulius litván fotóművész nevét: sikeres kiállításai, illetve szakmai szempontból kitűnőnek minősített Apadó források című tavaly megjelent fotókötete miatt, amelyben tíz, tűnőfélben lévő finnugor népcsoport életét, szokásait örökítette meg. A siker ezúttal nem járt egyedül, amint arról beszámolt, a sajtóhíradások nyomán néha furcsa helyzetbe került. Többször hallotta vissza az elmúlt időszakban, nos ha ennyire híres művész, akkor bizonyára igen gazdag. Van mit aprítania a tejbe a családjának. Lehet, hogy milliomos? Akik közelről ismerjük, tudhatjuk, hogy a pénz nem érdekli, de azért rákérdeztünk, mit tud erre a kérdésre válaszolni. Újabb expedíció Elmondta, hogy a válópere során a kalkulált jövedelme alapján a bíróság 1600 forint gyermektartásra kötelezte a két gyermek után — ennyit a családi milliókról. Az Apadó források összeállításához a Soros Alapítványtól kapott 150 ezer forintot, annak minden fillérjével tételesen el kell számolnia. Csak egy példa: küldi a kötetet külföldre mindenhová, ahol a finnugor rokonság érdekes — egy könyv postai szállítási költsége 140 forint. A múlt hónapban rendezett nyíregyházi kiállításának képeiért, azok elkészítéséért 28 ezer forintot fizetett, a bevétele összesen 4600 forint volt. A következő fotós expedíciójára Andrásfalvy Bertalan miniszter úr közbenjárására a tárcától 160 ezer forintot kap, a nyíregyházi városi önkormányzattól 40 ezret — természetesen ezeknek az összegeknek a felhasználásáról is számla szerint kell majd számot adnia. Nem titok, mondja a fotóművész, egy farmernadrágja van, a rajta lévő kabát hatéves, és már majdnem lyukas is, de azért nem kell más. Mint egy államfőt... Olyan edzett már az a kabát, mint egy tank, mint egy páncél, meg sem válna tőle. Nem titok — folytatja — van olyan időszak, amikor vonatjegyre sincs pénze, akkor autóstoppal utazik. De az utolsó percben azért mindig jön segítség — érkezik egy csekk, egy utalvány és egy átmeneti időre megint van egy kis pénze. A fizetséget különben sem papírpénzben, érmében méri — ezzel kapcsolatban mondja el: a napokban megtartott Pofoszkongresszuson őt, a hősi litván nép jelenlévő képviselőjét úgy köszöntötték mint egy államfőt — felállva, tapssal, ez a „fizetség” sok évre előre erőt fog adni a munkájához. És most vissza a munkához: újabb ötlete hasonló megszállottságra utal, mint korábban az obi ugorok felkutatása volt. Most Stein Aurélnak ered a nyomába Pakisztán, India, Kína hegyeiben, a litván Antanas Poska segítségével készül fel az útra. Poska 1933-ban egütt dolgozott Steinnel, a híres Ázsia-kutatóval. Poskát emiatt később angol kémnek minősítették és tizenegy évet húzott le Vorkutában. A most 90 éves idős úr információit is felhasználva, a Brit Tudományos Akadémia segítségével Normantas Paulius egy Stein-Poska-centrumot szeretne kialakítani abban az ázsiai országban, amelyet arra a legalkalmasabbnak talál. „Beugrik” Grúziába Közben folytatja a kínai határnál az ujgurok fotózását, majd hazafelé jövet „beugrik” Grúziába, képeket készít az ott élő észt csoport tagjai körében. Miközben Lappföldtől Tibetig járja a világot, a litván képzőművészek szövetsége arról értesíette: újabb kiállítása nyílt. Jelenleg Chicagóban, Finnországban, és a norvég Bergen városban láthatók képei. Mindnek örül, legjobban talán annak meghívást kapott Budapest egyik legrangosabb kiállítóhelyétől: május 24-től egy hónapon át Normantas P. képeit a Műcsarnok mutatja be. B. E. Kongresszusi gyorsinterjú Esély politikai sikerre l Miközben önök az első kongresszusukon az Agrárszövetség jövőjén gondolkodnak, addig a kárpótlási törvény elfogadásával a mezőgazdaságban is megtörténik a rendszerváltás. Önöket viszont korábban éppen azzal vádolták, hogy mint téeszvezetők hatalmukat igyekszenek átmenteni. Miben bíznak most? — kérdeztük az Agrárszövetség egyetlen parlamenti képviselőjét, Vargáné Piros Ildikó csaholci tsz-elnököt. — A jó menedzserekre, vezetőkre minden gazdaságnak szüksége van. Katasztrófa lenne, ha ezek az emberek most félrevonulnának. Most, amikor a tulajdonviszonyok megváltoztak, erre az agrárértelmiségi rétegre, melyet az Agrárszövetség megtestesít, különösen nagy szükség lesz. Ezért fontos, hogy mi agrárvezetők ezen az átalakuláson fáradozzunk, és biztos vagyok benne, hogy aktív résztvevői leszünk a rendszerváltásnak. — Hol találhatja meg a helyét a téeszvezető? — A szövetkezetekre szükség van, bár lehet, hogy más formában. S azokat nem az elnökök fogják megtartani, hanem a tagok. A vállalkozás résztvevői fognak dönteni arról, milyen formában akarnak csoportosulni. De valamilyen összefogott egységre szükség van. — S az ön Szatmár megyei termelőszövetkezetének mi lesz a sorsa? — A jelenlegi téeszek akkor maradhatnak meg, ha anyagilag rendben vannak, de ha adósságuk meghaladja a vagyonukat, következik a felszámolás. S akkor mindent elölről kell kezdeni az ott élő embereknek. Az én szövetkezetem hál’ istennek nincs ilyen helyzetben, bár ha sokáig húzzuk az átalakuláshoz szükséges törvények meghozatalát, akkor mi is kínos helyzetbe kerülhetünk. — Önök tehát nagyon bíznak az agrárértelmiség jövőjében. Ez akár azt is jelentheti, hogy a következő választáson az Agrárszövetségnek lesz 33 képviselője, míg a Kisgazdapártnak csak egy? — A vereségünk a választáson annak köszönhető, hogy a vidéki ember nem politizál aktívan. Én magam sem éreztem fontosnak, hogy bekapcsolódjak a politikába. Ha végre elrendeződnek a mezőgazdaság körüli dolgok, akkor igenis megvan az esélyünk erre a politikai sikerre. (A Mai Nap vasárnapi számából) * 1991. február 25. Történet a háború utolsó hónapjaiból CCCP-k 23 magyar falu Nagy feltűnést keltett Tollas Tibornak, a Nemzetőr szerkesztőjének kijelentése: 1945 után a szovjetek szerették volna megszerezni a Birodalom számára a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nem is jelentéktelen részét. Ám ezt sikerült meghiúsítani. A Nemzetőrben már megjelent a történet, de hazánkban még eléggé ismeretlen. A Münchenben élő költő, 56-os forradalmár a közelmúltban a Független Kisgazdapárt vendégeként Szombathelyen járt. Interjút adott a „Vas Népe** munkatársának, aki többek között azt kérdezte: mi a Szabolcs „ASZSZK” hiteles története? A Vas megyei lapból idézünk: — A háború utolsó hónapjaiban egy bizonyos Rojkó családdal menekültem — mondta. — Századommal Horvátzsidányig jöttünk, itt elástuk a fegyvereket, és összeszedtük a karórákat, tiszaújlakra készülődtem, mert nekik ott volt patikájuk. Ekkor tudtuk meg, hogy a csehszlovákok átadták Kárpátalját az oroszoknak, szerződést kötöttek. Az átadás indoka szerint a nép így kívánta, így szavazott. Mi az utolsó állomáson, Tiszabecsen maradtunk. Május elseje volt, mentek kifelé az oroszok. Ám a Tisza túloldalán 23 községet, megszálltak és szovjet közigazgatást vezettek bel Tivadar, Vásárosnamény, Tarpa — ez is szovjet birtokba került. A férfiakat 18—60 év között elvitték, a többségük el is pusztult. Tapasztalván mindezt azonnal a fővárosba siettem és jelentést tettem az akkori Igazoló Bizottság főtitkárának, Rőder Jenő altábornagy úrnak. Azonnal elvittek a Honvédelmi Minisztériumba, ezt követően pedig Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Különleges megbízást kaptam. Orosz—magyar nyelvű nyílt parancsot, egy kerékpárt és teherautót. Úgy kellett tennem, mintha élelmet gyűjtenék. Valójában fel kellett derítenem az esetet. Teknővel úsztam át a Tiszán, a falvakban láttam a cirilbetűs feliratokat — Pocsta — CCCP, hát ez világos ügy volt. Hogy legalább azt a 23 falut megmentsük, visszasiettem Budapestre és mindent leírtam. Jelentésem alapján tiltakozott a miniszterelnökség az akkor még itt levő angol és amerikai katonai ellenőrző bizottságnál. A tiltakozás lényege az a tény volt, hogy az oroszok átlépték a trianoni határt, megszálltak egy részt, s itt 23 községben szovjet közigazgatást vezettek be. Segítséget kértünk, a bizottság erős nyomást fejtett ki. Ennek eredményeként 3—4 hónapon belül kivonultak az oroszok a 23 faluból. Hála Istennek. Kértük, hogy az elhurcoltakat engedjék viszsza. Pár hónap múlva vissza is jöhettek, néhányan, szigorúan 20 éves korig, valamint ötven év felett. . . Így történt. (A Szombathelyen megjelenő megyei napilap részletesebb interjú közlését is ígérte. Ha ennek lesznek további, a mi megyénket érintő részei, azokat szintén közreadjuk. Ha olvasóinknak lennének az említett eseményekkel kapcsolatos tapasztalataik — megerősítenék vagy cáfolnák — szívesen vennénk, ha megírnák a Kelet- Magyarország Szerkesztőségének. A szerk.) Barátság és üzlet (Folytatás az 1. oldalról) Kulturális, oktatási, ifjúsági, gazdasági, sport, szakmai, egyházi területeken keresi az együttműködés formáit a külügyi albizottság. Tagjai nyelveket beszélő tanárok. Francia, olasz, német, angol, finn, orosz, szerb-horvát, szlovák, ukrán nyelvterületen kereshetnek partnereket az egész világból. A kapcsolatok közt megkülönböztetett figyelemmel kísérik a szervezők a gazdaságiakat. E téren rövid működésük alatt is több sikeres üzletkötést könyvelhetnek el. Veronából például az olaszok női ruhát rendeltek a Nyírség Ruházati Kisszövetkezettől több millió forint értékben. Ugyancsak felsőruházati termékeivel jelenhetett meg az olasz piacon egy nyírteleki kisiparos. Kerestek már a franciaországi Nantes-ból libamájat és tokaji bort, vagy agrár szakemberek képzésére ajánlkoztak a franciák, de ez a terv — legalábbis egyelőre — nem teljesült. A kapcsolatok egyik fontos pontja lehet önmaguk bemutatása. Tesszük ezt nem prospektusok segítségével, hanem meghívjuk az életünk iránt érdeklődő fiatalokat. Közülük is azokat, akik valamelyik nyugateurópai egyetemen a magyart is felvették egyik szakjuknak. Olaszországban például tíz magyar tanszék található, Franciaországban négy, Belgiumban és Hollandiában 2—2, Németországban 3 és Svédországban egy. A tervek szerint két hétig ismerkednek a külföldi fiatalok Nyíregyháza és a megye életével. Legalább tizenöt jelentkező esetén szervezik meg a nyelvi és kulturális kurzust a nyáron. Külügyi kapcsolataink bővülését jelzi, hogy Habsburg Ottó főhercegnek is írt levelet Keresztes Szilárd megyéspüspök, s az ő közvetítése által jött létre néhány együttműködés. Túl az esetleges gazdasági hasznon célunk az lehet, hogy nyelveket tanuljunk, kijussunk és otthonosan mozogjunk nyugat-európai városokban, intézményekben. Ismerkedő szándékainkat méltányolják a partnerek, ennek egyik jele, hogy ezen a héten Nyíregyházán tart előadást André Gentil, az Egyesült és Testvérvárosok Világszövetségének alelnöke. (t. k.) Határvízi együttműködés (Folytatás az 1. oldalról) latott megbeszélések, hiszen a gyakorlati megvalósítás az igazgatóság működési területét is képező határszakaszon történik. Az igazgatóság és az ukrán vízügyi szervek között évek óta korrekt és eredményes az együttműködés, amely a közös munka részletkérdéseit, végrehajtási módját meghatározó szabályzatok közös kidolgozásán túl abban is megnyilvánult, hogy rendszeresen megtörténik az aktuális védelmi teendők operatív egyeztetése, az adatcserék, az esetleges közös árvízvédelmi munkák megtervezése. Kezdeményezték a felek egy jövőbeni közös védelmi gyakorlat lehetőségének megvizsgálását és előkészítését is. Külön kiemelkedő a beregi belvízrendszer, ahol az ukrán fél által végrehajtott fejlesztések a magyar belvízvédelmi és belvízlevezetési feltételeket is lényegesen javítják. Kezdeményezésünkre megkezdődött egy számítógéppel vezérelt közös üzemirányítási rend kidolgozása, amelyhez a szovjet vízügyi szerveknek saját mérési hálózatukat lényegesen ki kell bővíteni és átalakítani. Ennek a munkának az elvégzését ők vállalták és folytatják, ami a konstruktív közös munka egyik példája. A miniszter látogatása során megtekintette a napkori csapadékmérő radarállomást, valamint a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízrajzi távjelző rendszerét és számítógép-központját, a rétközberencsi szivattyútelepet, továbbá tájékozódott az árvízvédelmi osztag feladatairól, szervezetéről. Versek versenye (Folytatás az 1. oldalról) A Bessenyei Társaság rendezvényén, a költő-filozófus nevét viselő kisvárdai gimnázium lenyűgözően szép dísztermében, középiskolásaink színvonalas versengésének lehettünk tanúi. Tizenkét gimnáziumból és szakközépiskolából (a megye középiskoláinak egyharmadából) a tavalyinál jóval többen kívántak szerepelni, végül is negyvenhatan vállalták a megmérettetést. A kétfordulós versenyen először mindegyik diák a számára leginkább sikert ígérő „darabot” adhatta elő, választhatta a három — javasolt — Bessenyei-vers valamelyikét, de dönthetett a rendezők által behatárolt költői „kör” egyikének műve mellett is. Egyenletesen jó színvonal, kevés szöveg- és beszédhiba, s néhány igazán élményt nyújtó interpretáció jellemezte a vetélkedő első szakaszát. A második fordulóra tizennyolc főre apadt a létszám, de hiszem, hogy akik tovább már nem folytatták, azok is nyertesnek érezhették magukat, az igazi irodalom értékfelmutatóinak és megőrzőinek. A végeredmény a következőképpen alakult. Tíz tanuló kapott könyvjutalmat, az első három diák pedig — helyezésüknek megfelelően — a társaság díjait. Első helyezést ért el Lengyel Ágota, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulója. Második lett Pokoraczky Tamás, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium diákja. Harmadik díjat kapott Cifra Mária, aki a nyírbátori Báthory István Gimnázium „színeiben” versenyzett. A Bessenyei-hagyományok ápolásának és a helyi irodalom népszerűsítésének jegyében lezajlott rendezvényről minden jelenlévő „ajándékkal” távozhatott. Bessenyei György okos üzenetét vihette magával: „Dolgozzunk előmenetelünkön !” (Kállai) Tisztelt Vásárlóink! % A VAGÉP Óra- és Ékszerjavítój Leányvállalatánál ÚJ ÉV — ÚJ LEHETŐSÉG 'JovAurt' 10% fazonár-kedvezménnyel rövid határidőn belül vállaljuk hozott anyagból aranyékszer készítését. 1991. február 25-től március 01-ig Nyíregyháza, Széchelyi u. 3. és Nyíregyháza, Nyírfa Áruház földszintjén lévő ékszerüzleteinkben. Az aranyékszereket 1850,— Pt/gr-os egységáron vásárolhatja meg. VÁRJUK TISZTELT VÁSÁRLÓINKAT! (736)