Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-21 / 116. szám
1997. május 21szerda KM-POSTA. Fórum olvasóink leveleiből Egyetértünk Örömmel és köszönettel vettük Nyíregyháza polgármesterének azon döntését, hogy bezáratja a Fekete dűlőben lévő állatmenhelyet. Mi akiknek ott van telkünk, már több alkalommal írtunk beadványokat különböző helyekre és azt hittük sikertelenül. Végre sikerült, és meg fog szűnni az ottani áldatlan állapot. Valamennyi ottani telektulajdonos azért vett, örökölt ott telket, mert közel van a városhoz, pihenni szeretne és a háztartáshoz szükséges zöldség-gyümölcs részbeni igényét kielégíteni. Amióta az állatotthon odatelepült, nincs nyugalmunk, a kutyák állandó ugatása szinte halláskárosodást okoz mindenkinek és nem beszélve a kóbor kutyák vonzásáról a telepre, így hiába kerítettük telkünket, azon keresztül-kasul gázoltak a jószágok és minden kultúrnövényt tönkretettek. Az állatokat általában szeretjük, de azok nem odavalók, a felajánlott várostól távoli gyepmesteri telep véleményünk szerint megfelelő környezetet ad. Kiss Gyula, Sóstóhegy, Fekete-dűlő (Szerkesztőségünk részéről a vitát ezzel lezártnak tekintjük.) Nagyon sajnálom Olvastam az újságban annak a szerencsétlenül járt asszonynak a sorsáról, aki már kényszermunkára is elmenne, hogy ledolgozza családja adósságát. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe jutott saját hibáján kívül. Engem nagyon megrendít az önfeláldozása is, hogy 40 év becsületes munka után még az adósok börtönét is vállalná. Kisjövedelmű ember vagyok, úgy érzem mégis segítenem kell. Már többször hallottam (olvastam más újságokban), hogy ilyenkor egy folyószámlát nyitnak a rászorulóknak és aki támogatni akarja őket, ide fizethet be. Én mint említettem, kisjövedelemmel bírok, mégis felajánlok 1000 forintot. Bízom benne, hogy mások szíve és pénztárcája is megnyílik. Név és cím a szerkesztőségben kiárkolt földút Lassan hagyománnyá vált, hogy Nyíregyháza város önkormányzata folyamatosan figyelemmel kíséri az elmaradott térségek, valamint a bokortanyák megközelítésének fontosságát. Idén is a múlt évihez hasonló összegű pénzeszközöket áldoz az utak javítására. A munkálatok egy részének felügyeletét a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat mezőgazdasági bizottságára bízták. Ellenőrzéseink során jóleső érzés hallani a tanyák lakóitól, hogy a járműveket próbára tevő egyenetlenségek helyett sima, közlekedésre alkalmasak azon utak, ahol a munkálatokat már elvégezték. Sőt maguk az ott lakók is javítják portájuk közelében az utakat és a vízleeresztő árkokat. Sajnos találkozunk ennek ellenkező példájával is. Antalbokorban a két lakótömböt összekötő közutat egyesek sajátjukként kezelik, hogy megakadályozzák a javítást, a traktor elé feküdtek. A megjavított közutat felárkolták, közepébe leástak egy komoly akácoszlopot, az éj leple alatt hellyel-közel be is tárcsázták azt. Pedig a közutat rongálni, azon akadályt elhelyezni büntetendő cselekmény, sőt saját költségén a javítás is elrendelhető. Ezek a nemkívánatos jelenségek nagyban veszélyeztetik mások életét, anyagi körülményeit. Skolnyik András, Nyíregyháza Fontos szerepet tölt be a közlekedésben az Olcsva-Olcsvaapátit összekötő kompjárat Harasztosi Pál felvétele Emlékezés május végén Mindig, de most feltétlen hajtsuk meg fejünket és tegyük le a megemlékezés virágait hőseink emlékművei előtt ott, ahol a század elején épült obeliszkek állnak, rajtuk nagyapáink, apáink neveivel, akik egykor a hazáért haltak meg. Az emlékművek gyakran eszembe juttatják azokat a gyermekkori estéket, amikor az apáink korosztályának tagjai — akik végigharcolták az első világháborút — beszélgettek a háború emlékeiről, amelyek Galíciában, a Doberdónál, a Piavánál estek meg. Valószínű volt egy kis dicsekvés ezekben az elbeszélésekben, de benne volt az az igazság is, hogy ellenséget nem engedtek honi földre. Eszményképe volt a két háború között élő ifjúságnak az a korosztály, amelyből sokan hősi halált haltak, megrokkantak, vagy azok, akik a Frontharcos Szövetség tagjai voltak. Május végén mindig ünnepeltük őket. Nemcsak ünnepeltek a honfiak, hanem a Petőfi-gondolattól fűtve fogtak fegyvert a Haza hívó szavára és védték otthonukat, családjukat, amikor arra szükség volt. Arra gondoltak, ha bajuk esik, családjukról, a rokkantakról, az árvákról itthon gondoskodnak, az elesetteket Hősként tisztelik az utódok. Sajnos, nem így lett. Az elesetteket elfelejtették, az özvegyekkel nem törődtek. Változtatni kell, most van is rá lehetőség az 1994-ben kiadott és az idén módosított hadigondozási törvény emberséges végrehajtásával. Az ország az önkormányzatokat figyeli — főleg az érdekeltek —, hogyan képviselik a hadirokkant, a hadiözvegy és a volt hadiárva választóik érdekeit, hogyan hajtják végre a hatályos törvényeket. Ahol még nincs, állítsanak emléket azoknak az elesetteknek, akik sokáig bűnösek voltak, emeljék hősi rangra őket, hogy előttük is fejet hajthassunk, legalább most, május utolsó vasárnapján. Dr. Sasvári Gyula, a HONSZ megyei elnöke Szerkesztői üzenetek Egy tizenhat... ...éven aluli gyermek után összesen évenként 7 munkanap szabadság jár. A szülési szabadság (24 hét) teljes időtartamára, a gyermekgondozási szabadság első évére jár az alap- és pótszabadság — válaszoljuk kéki olvasónknak. Ha a... ...házastársaknak adott ajándék meghaladja a szokásos mértéket, az ajándékot vissza lehet követelni a polgári jog szabályai szerint, éppen úgy mint amikor a szülők adnak a házasoknak ajándékot — üzenjük N. L.-nek Újfehértóra. A Polgári... ...törvénykönyv 665. paragrafusa (1) bekezdésének a rendelkezése szerint a leszármazót és a szülőt annak fele része illeti meg, ami neki — köteles rész alapja szerint számítva — mint törvényes örökösnek jutna — tájékoztatjuk nagyhalászi levélírónkat. Munkajogi tanácsok Távolléti díj és az átlagkereset Nagy Mihály Teljesítménybér-rendszer alkalmazása esetén a módosított jogszabály szerint ún. teljesítménytényezőt kell alkalmazni a távolléti díj kiszámításánál. A tényezőt évente egyszer az új belépőknél az első távolléti díj kiszámításánál kell alkalmazni és rögzíteni. A tárgyéven belül a teljesítménytényező nem változik. Teljesítménytényező nem más, mint a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa. Amennyiben a hányados pl. 1,1 százalék, akkor a munkavállaló részére a távollét idejére járó személyi alapbérének 110 százaléka jár. Ha azonban a hányados (teljesítménytényező) egy vagy annál kevesebb, a munkavállaló részére a besorolás szerinti alapbére jár. Bár a jogszabály kötelezően írja elő a személyi besorolási bér alkalmazását, ez még ma sem általános. A személyi besorolási bér megállapítása akkor is kötelező, ha a munkavállaló a munkabérét nem annak alapján kapja (pl. egyenes darabbér). A teljesítménytényező alkalmazása attól függetlenül kötelező, hogy a munkavállaló milyen teljesítményes bérformában van alkalmazva. Az év közben belépő munkavállaló teljesítménytényezőjét a ledolgozott negyedévek, negyedév, annak hiányában a ledolgozott hónapok, hónap keresete alapján kell kiszámítani. Minden ellenkező gyakorlat ellenére továbbra is átlagkereset jár a felmondási időn belül a munkavégzés alóli felmentés időtartamára, végkielégítés címén és a terhesség miatt más munkakörben, munkahelyen foglalkoztatott munkavállaló részére. Terhesség miatt a munkavállaló keresete akkor sem csökkenhet, ha az áthelyezés nem indokolt. Megfelelő munkakör, munkahely hiányában a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, és részére állásidő címén a személyi alapbére jár. Az átlagkereset számításának alapja (irányadó időszak) továbbra is a négy naptári negyedév, ami nem mindig azonos a megelőző naptári évvel. Évközi belépőknél az utolsó naptári negyedéveket, negyedévet, ha a jogviszony ennél is kevesebb, akkor az utolsó hónapok, hónap keresete az irányadó. Természetesen ebben az esetben is az esedékességkor érvényes személyi alapbért kell beszámítani. Változás, hogy az esedékességi időtől eltérő egyéb kifizetéseket arányosan az irányadó időszak alatt kifizetett keresetnek kell tekinteni. Példának említjük meg a közalkalmazottak 13. havi illetményét. A kifizetésekre utólag január hónapban kerül sor. Ebből az irányadó időszakra esik egy negyedév. A tárgyévi 13. havi illetmény kifizetésére csak a következő év január hónapban kerül sor, ennek ellenére ebből az irányadó időszakra eső háromnegyed évi illetményt be kell számítani. Kelet-Magyarország is Ék fAiSHiI m ViftwVlVill«K Mum€mI» I Teherviselés Nehezen szántam rá magam az írásra, hiszen hetvenhárom évemből hatvanhárom éve földművesként dolgozom. Sokszor hallom, hogy a terheket a bérből és fizetésből élők fedezik, a parasztság pedig ki akarja húzni magát a teherviselés alól. Ez nem így van. Nem akarok senkit megbántani, de a bérből és fizetésből élők tollat, vésőt, kalapácsot használnak, munkaruhát, fizetést, 13. havit, ha keveset is, de megkapják. Ezzel szemben a földművesnek — főleg, aki most kezdi — be kell szerezniük a kapát, kaszát, villát, műtrágyát, számtalan eszközt. Ezek megvásárlásához viszont vámpótlékot, adót, áfát kell fizetni, és a kisebb gazdálkodók az áfát és a gázolaj visszatérítést nem vehetik igénybe. Köszönet Hajzer Lajos, Nyírbogdány Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy ezúton fejezzem ki hálás köszönetemet azért az örömért, amit nekem szereztek. Feleségem halála után lakást változtattam s Nyíregyházáról Sátoraljaújhelyre költöztem. Hogy 40 év emléke elkísérjen s életem e 4 évtizedének hangulata velem maradjon, megkértem a szerkesztőséget, hogy lapjukat új helyemre irányítsák át. Csodálatos volt, hogy ez egyszerű bejelentés után — 48 órán belül — az országos napilapot megelőzően kézbevehettem és olvashattam kedvenc lapomat. Úgy érzem, hogy túl időn és távolságon az elhagyott országrész érvelésének meleg lüktetése velem van, annak boldog birtokosa vagyok. Köszönöm Önöknek, nagyon köszönöm! Tisztelettel: Kőműves Sándor, Sátoraljaújhely Az élet egyszeri 1997. április 23-án Tunyogmatolcson voltam temetésen. Erről szeretnék írni, az ottani benyomásaimról, a végtisztesség megadásán túl, a még most is érezhető falusi összetartozásról. A mai rohanó világban, sajnos a rokoni kapcsolatok is meglazultak — tisztelet a keveseknek —, legtöbb ember a saját egyéni gondjaival törődik csak, s teljesen kiszakad a nagy közösségből, ahonnan indult, ahova voltaképpen tartoznia kéne. Ezen a falusi temetésen tapasztaltam, hogy a község lakossága nagy számban kísérte túlsó útjára azt az embert, aki ott született s élte le az életét. Igaz, életével ki is érdemelte a falu népének szeretetét, tiszteletét. Jó lenne, ha sokakban megmozdulna valami egyegy temetés alkalmával. Legyen az bárhol, hogy éljünk egymással békességben, barátságban, amíg lehet. Mert az élet egyszeri és megismételhetetlen. Baracsi Jenőné, Nyíregyháza Klónozás Minden jelentős hír hallatán megindul a reagálás az agyakban csakúgy, mint az érintett testületek, szakmák, tudományágak berkeiben. Időzített bombaként kezdett el ketyegni mostanában az élő szervezetek reprodukálásának, továbbéltetésének lehetősége és esetleges gyakorlata. A rendkívüli horderejű kérdésben mennél előbb kell hallatnia állásfoglalását a Biblia alapján álló történelmi egyházaknak, nemkülönben az egyes egyháztagoknak is felelősen, hitvallásként. Keresztesi Attila, Ófehértó Kilyukadt a tb-vödör A Kelet-Magyarország 1997. május 7-i számában Kilyukadt a tb-vödör című cikkét nagyon aktuálisnak tartom. A régi jól bevált képlet: aki nem dolgozik, az ne is egyék... azzal a kis pontosítással tartom igaznak ezt az örökérvényű követelményt, hogy akinek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége van és azt nem teljesíti, az ne is vehesse igénybe, kivéve az életveszély elhárítását szolgáló esetek. Fő problémának tartom, hogy mérhetetlenül sok pénzt begyűjtenek a fizetési kötelezettségüket teljesítőktől, de ezt nem a jó gazda gondosságával kezelik, számolatlanul, nagyvonalúan elfolyik a vödörből, magánklinika ügy,vényellenőrzési rendszer megoldatlansága. Különös és veszélyes felfogás kezd kialakulni a társadalomban — pontosabban egy nem jelentéktelen részében —, szinte hitbizománynak tekintik a járulékfizetési mentességüket. Ugyanakkor a maguk módján igyekeznek minél nagyobb részt kihasítani abból az alapból, annak előnyeiből, amelynek megteremtéséhez jóformán egy fityinggel sem járultak hozzá. Az pedig mindennek a netovábbja (ha hinni lehet az állításnak), hogy kétmilliót jóval meghaladó azok száma, akik nem fizetik a rájuk kirótt járulékot. Nem értem, miért nem lehet kényszeríteni kötelességük teljesítésére azokat, akik önszántukból nem teszik azt. Véget kellene vetni annak az áldatlan és mélyen igazságtalan gyakorlatnak, amelyben a bérből és fizetésből élőknek kell a mások mulasztásából, hanyagságából vagy ügyeskedéséből eredő terheket viselni. Ha mindennapi munkánkban ezekről a következményekről megfeleledkezünk, akkor azon a bizonyos vödrön olyan rés keletkezhet, amelyen mindannyian kihullunk. Dr. Bihari Károly, Encsencs A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.