Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-21 / 116. szám

1997. május 21szerda KM-POSTA. Fórum olvasóink leveleiből Egyetértünk Örömmel és köszönettel vet­tük Nyíregyháza polgármeste­rének azon döntését, hogy be­záratja a Fekete dűlőben lévő állatmenhelyet. Mi akiknek ott van telkünk, már több alka­lommal írtunk beadványokat különböző helyekre és azt hit­tük sikertelenül. Végre sike­rült, és meg fog szűnni az otta­ni áldatlan állapot. Vala­mennyi ottani telektulajdonos azért vett, örökölt ott telket, mert közel van a városhoz, pi­henni szeretne és a háztartás­hoz szükséges zöldség-gyü­mölcs részbeni igényét kielé­gíteni. Amióta az állatotthon odate­lepült, nincs nyugalmunk, a kutyák állandó ugatása szinte halláskárosodást okoz min­denkinek és nem beszélve a kóbor kutyák vonzásáról a te­lepre, így hiába kerítettük tel­künket, azon keresztül-kasul gázoltak a jószágok és minden kultúrnövényt tönkretettek. Az állatokat általában szeret­jük, de azok nem odavalók, a felajánlott várostól távoli gyepmesteri telep vélemé­nyünk szerint megfelelő kör­nyezetet ad. Kiss Gyula, Sóstóhegy, Fekete-dűlő (Szerkesztőségünk részéről a vitát ezzel lezártnak tekintjük.) Nagyon sajnálom Olvastam az újságban annak a szerencsétlenül járt asszony­nak a sorsáról, aki már kény­szermunkára is elmenne, hogy ledolgozza családja adósságát. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe jutott saját hibáján kívül. Engem nagyon megren­dít az önfeláldozása is, hogy 40 év becsületes munka után még az adósok börtönét is vál­lalná. Kisjövedelmű ember va­gyok, úgy érzem mégis segíte­nem kell. Már többször hallottam (ol­vastam más újságokban), hogy ilyenkor egy folyószámlát nyitnak a rászorulóknak és aki támogatni akarja őket, ide fi­zethet be. Én mint említettem, kisjövedelemmel bírok, mégis felajánlok 1000 forintot. Bí­zom benne, hogy mások szíve és pénztárcája is megnyílik. Név és cím a szerkesztőségben kiárkolt földút Lassan hagyománnyá vált, hogy Nyíregyháza város ön­­kormányzata folyamatosan fi­gyelemmel kíséri az elmara­dott térségek, valamint a bo­kortanyák megközelítésének fontosságát. Idén is a múlt évi­hez hasonló összegű pénzesz­közöket áldoz az utak javításá­ra. A munkálatok egy részé­nek felügyeletét a Szlovák Ki­sebbségi Önkormányzat me­zőgazdasági bizottságára bíz­ták. Ellenőrzé­seink során jóleső érzés hallani a ta­nyák lakóitól, hogy a jármű­veket próbára tevő egyenet­lenségek he­lyett sima, közlekedésre alkalmasak azon utak, ahol a munká­latokat már el­végezték. Sőt maguk az ott lakók is javít­ják portájuk közelében az utakat és a víz­leeresztő árko­kat. Sajnos ta­lálkozunk en­nek ellenkező példájával is. Antalbokorban a két lakótömböt összekötő köz­utat egyesek sajátjukként ke­zelik, hogy megakadályozzák a javítást, a traktor elé feküd­tek. A megjavított közutat fel­­árkolták, közepébe leástak egy komoly akácoszlopot, az éj leple alatt hellyel-közel be is tárcsázták azt. Pedig a közutat rongálni, azon akadályt elhe­lyezni büntetendő cselek­mény, sőt saját költségén a ja­vítás is elrendelhető. Ezek a nemkívánatos jelenségek nagyban veszélyeztetik mások életét, anyagi körülményeit. Skolnyik András, Nyíregyháza Fontos szerepet tölt be a közlekedésben az Olcsva-Olcsvaapátit összekötő kompjárat Harasztosi Pál felvétele Emlékezés május végén Mindig, de most feltétlen hajt­suk meg fejünket és tegyük le a megemlékezés virágait hőse­ink emlékművei előtt ott, ahol a század elején épült obelisz­­kek állnak, rajtuk nagyapáink, apáink neveivel, akik egykor a hazáért haltak meg. Az emlékművek gyakran eszembe juttatják azokat a gyermekkori estéket, amikor az apáink korosztályának tag­jai — akik végigharcolták az első világháborút — beszél­gettek a háború emlékeiről, amelyek Galíciában, a Dober­dónál, a Piavánál estek meg. Valószínű volt egy kis dicsek­vés ezekben az elbeszélések­ben, de benne volt az az igaz­ság is, hogy ellenséget nem engedtek honi földre. Esz­ményképe volt a két háború között élő ifjúságnak az a kor­osztály, amelyből sokan hősi halált haltak, megrokkantak, vagy azok, akik a Frontharcos Szövetség tagjai voltak. Május végén mindig ünnepeltük őket. Nemcsak ünnepeltek a hon­fiak, hanem a Petőfi-gondolat­tól fűtve fogtak fegyvert a Ha­za hívó szavára és védték ott­honukat, családjukat, amikor arra szükség volt. Arra gon­doltak, ha bajuk esik, család­jukról, a rokkantakról, az ár­vákról itthon gondoskodnak, az elesetteket Hősként tiszte­lik az utódok. Sajnos, nem így lett. Az ele­setteket elfelejtették, az özve­gyekkel nem törődtek. Változ­tatni kell, most van is rá lehe­tőség az 1994-ben kiadott és az idén módosított hadigondo­zási törvény emberséges vég­rehajtásával. Az ország az ön­­kormányzatokat figyeli — fő­leg az érdekeltek —, hogyan képviselik a hadirokkant, a ha­diözvegy és a volt hadiárva választóik érdekeit, hogyan hajtják végre a hatályos törvé­nyeket. Ahol még nincs, állít­sanak emléket azoknak az ele­setteknek, akik sokáig bűnö­sek voltak, emeljék hősi rang­ra őket, hogy előttük is fejet hajthassunk, legalább most, május utolsó vasárnapján. Dr. Sasvári Gyula, a HONSZ megyei elnöke Szerkesztői üzenetek Egy tizenhat... ...éven aluli gyermek után összesen évenként 7 mun­kanap szabadság jár. A szülési szabadság (24 hét) teljes időtartamára, a gyer­mekgondozási szabadság első évére jár az alap- és pótszabadság — válaszol­juk kéki olvasónknak. Ha a... ...házastársaknak adott ajándék meghaladja a szo­kásos mértéket, az ajándé­kot vissza lehet követelni a polgári jog szabályai sze­rint, éppen úgy mint ami­kor a szülők adnak a háza­soknak ajándékot — üzen­jük N. L.-nek Újfehértóra. A Polgári... ...törvénykönyv 665. pa­ragrafusa (1) bekezdésé­nek a rendelkezése szerint a leszármazót és a szülőt annak fele része illeti meg, ami neki — köteles rész alapja szerint számítva — mint törvényes örökösnek jutna — tájékoztatjuk nagyhalászi levélírónkat. Munkajogi tanácsok­ Távolléti díj és az átlagkereset Nagy Mihály Teljesítménybér-rendszer al­kalmazása esetén a módosított jogszabály szerint ún. teljesít­ménytényezőt kell alkalmazni a távolléti díj kiszámításánál. A tényezőt évente egyszer az új belépőknél az első távolléti díj kiszámításánál kell alkal­mazni és rögzíteni. A tárgy­éven belül a teljesítményté­nyező nem változik. Teljesítménytényező nem más, mint a munkavállaló megelőző évben elért egy órá­ra jutó teljesítménybérének és a tárgyév január 1-jén érvé­nyes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa. Amennyiben a hányados pl. 1,1 százalék, akkor a munka­­vállaló részére a távollét idejé­re járó személyi alapbérének 110 százaléka jár. Ha azonban a hányados (teljesítményté­nyező) egy vagy annál keve­sebb, a munkavállaló részére a besorolás szerinti alapbére jár. Bár a jogszabály kötelezően írja elő a személyi besorolási bér alkalmazását, ez még ma sem általános. A személyi be­sorolási bér megállapítása ak­kor is kötelező, ha a munka­­vállaló a munkabérét nem an­nak alapján kapja (pl. egyenes darabbér). A teljesítménytényező alkal­mazása attól függetlenül köte­lező, hogy a munkavállaló mi­lyen teljesítményes bérformá­ban van alkalmazva. Az év közben belépő munkavállaló teljesítménytényezőjét a ledol­gozott negyedévek, negyedév, annak hiányában a ledolgozott hónapok, hónap keresete alap­ján kell kiszámítani. Minden ellenkező gyakorlat ellenére továbbra is átlagkere­set jár a felmondási időn belül a munkavégzés alóli felmentés időtartamára, végkielégítés cí­mén és a terhesség miatt más munkakörben, munkahelyen foglalkoztatott munkavállaló részére. Terhesség miatt a munkavállaló keresete akkor sem csökkenhet, ha az áthe­lyezés nem indokolt. Megfele­lő munkakör, munkahely hiá­nyában a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, és részére állásidő címén a személyi alapbére jár. Az átlagkereset számításának alapja (irányadó időszak) to­vábbra is a négy naptári ne­gyedév, ami nem mindig azo­nos a megelőző naptári évvel. Évközi belépőknél az utolsó naptári negyedéveket, negyed­évet, ha a jogviszony ennél is kevesebb, akkor az utolsó hó­napok, hónap keresete az irányadó. Természetesen eb­ben az esetben is az esedékes­ségkor érvényes személyi alapbért kell beszámítani. Változás, hogy az esedékessé­gi időtől eltérő egyéb kifizeté­seket arányosan az irányadó időszak alatt kifizetett kereset­nek kell tekinteni. Példának említjük meg a közalkalma­zottak 13. havi illetményét. A kifizetésekre utólag január hó­napban kerül sor. Ebből az irányadó időszakra esik egy negyedév. A tárgy­évi 13. havi illetmény kifizetésére csak a következő év január hónapban kerül sor, ennek ellenére ebből az irányadó időszakra eső há­romnegyed évi illetményt be kell számítani. Kelet-Magyarország is Ék fAiSHiI m ViftwVlVill«K Mum€mI» I Teherviselés Nehezen szántam rá ma­gam az írásra, hiszen het­­venhárom évemből hatvan­három éve földművesként dolgozom. Sokszor hallom, hogy a terheket a bérből és fizetésből élők fedezik, a parasztság pedig ki akarja húzni magát a teherviselés alól. Ez nem így van. Nem akarok senkit megbántani, de a bérből és fizetésből élők tollat, vésőt, kalapá­csot használnak, munkaru­hát, fizetést, 13. havit, ha keveset is, de megkapják. Ezzel szemben a földmű­vesnek — főleg, aki most kezdi — be kell szerezniük a kapát, kaszát, villát, műt­rágyát, számtalan eszközt. Ezek megvásárlásához vi­szont vámpótlékot, adót, áfát kell fizetni, és a kisebb gazdálkodók az áfát és a gázolaj visszatérítést nem vehetik igénybe. Köszönet Hajzer Lajos, Nyírbogdány Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy ezú­ton fejezzem ki hálás kö­­szönetemet azért az örö­mért, amit nekem szerez­tek. Feleségem halála után la­kást változtattam s Nyír­egyházáról Sátoraljaújhely­re költöztem. Hogy 40 év emléke elkísérjen s életem e 4 évtizedének hangulata velem maradjon, megkér­tem a szerkesztőséget, hogy lapjukat új helyemre irá­nyítsák át. Csodálatos volt, hogy ez egyszerű bejelentés után — 48 órán belül — az országos napilapot megelő­zően kézbevehettem és ol­vashattam kedvenc lapo­mat. Úgy érzem, hogy túl időn és távolságon az elhagyott országrész érvelésének me­leg lüktetése velem van, an­nak boldog birtokosa va­gyok. Köszönöm Önöknek, na­gyon köszönöm! Tisztelettel: Kőműves Sándor, Sátoraljaújhely Az élet egyszeri 1997. április 23-án Tu­­nyogmatolcson voltam te­metésen. Erről szeretnék ír­ni, az ottani benyomásaim­ról, a végtisztesség meg­adásán túl, a még most is érezhető falusi összetarto­zásról. A mai rohanó világ­ban, sajnos a rokoni kap­csolatok is meglazultak — tisztelet a keveseknek —, legtöbb ember a saját egyé­ni gondjaival törődik csak, s teljesen kiszakad a nagy közösségből, ahonnan in­dult, ahova voltaképpen tartoznia kéne. Ezen a falusi temetésen tapasztaltam, hogy a köz­ség lakossága nagy szám­ban kísérte túlsó útjára azt az embert, aki ott született s élte le az életét. Igaz, életé­vel ki is érdemelte a falu népének szeretetét, tisztele­tét. Jó lenne, ha sokakban megmozdulna valami egy­­egy temetés alkalmával. Legyen az bárhol, hogy él­jünk egymással békesség­ben, barátságban, amíg le­het. Mert az élet egyszeri és megismételhetetlen. Baracsi Jenőné, Nyíregyháza Klónozás Minden jelentős hír halla­tán megindul a reagálás az agyakban csakúgy, mint az érintett testületek, szak­mák, tudományágak berke­iben. Időzített bombaként kezdett el ketyegni mosta­nában az élő szervezetek reprodukálásának, tovább­­éltetésének lehetősége és esetleges gyakorlata. A rendkívüli horderejű kér­désben mennél előbb kell hallatnia állásfoglalását a Biblia alapján álló történel­mi egyházaknak, nemkü­lönben az egyes egyházta­goknak is felelősen, hitval­lásként. Keresztesi Attila, Ófehértó Kilyukadt a tb-vödör A Kelet-Magyarország 1997. május 7-i számában Kilyukadt a tb-vödör című cikkét nagyon aktuálisnak tartom. A régi jól bevált képlet: aki nem dolgozik, az ne is egyék... azzal a kis pontosítással tartom igaz­nak ezt az örökérvényű kö­vetelményt, hogy akinek társadalombiztosítási járu­lékfizetési kötelezettsége van és azt nem teljesíti, az ne is vehesse igénybe, kivé­ve az életveszély elhárítását szolgáló esetek. Fő problémának tartom, hogy mérhetetlenül sok pénzt begyűjtenek a fizetési kötelezettségüket teljesí­tőktől, de ezt nem a jó gaz­da gondosságával kezelik, számolatlanul, nagyvonalú­an elfolyik a vödörből, ma­gánklinika ügy,­vényellen­őrzési rendszer megoldat­lansága. Különös és veszélyes fel­fogás kezd kialakulni a tár­sadalomban — pontosab­ban egy nem jelentéktelen részében —, szinte hitbizo­­mánynak tekintik a járulék­­fizetési mentességüket. Ugyanakkor a maguk mód­ján igyekeznek minél na­gyobb részt kihasítani ab­ból az alapból, annak elő­nyeiből, amelynek megte­remtéséhez jóformán egy fityinggel sem járultak hoz­zá. Az pedig mindennek a netovábbja (ha hinni lehet az állításnak), hogy kétmil­liót jóval meghaladó azok száma, akik nem fizetik a rájuk kirótt járulékot. Nem értem, miért nem lehet kényszeríteni kötelességük teljesítésére azokat, akik önszántukból nem teszik azt. Véget kellene vetni an­nak az áldatlan és mélyen igazságtalan gyakorlatnak, amelyben a bérből és fize­tésből élőknek kell a mások mulasztásából, hanyagsá­gából vagy ügyeskedéséből eredő terheket viselni. Ha mindennapi munkánkban ezekről a következmények­ről megfeleledkezünk, ak­kor azon a bizonyos vödrön olyan rés keletkezhet, ame­lyen mindannyian kihul­lunk. Dr. Bihari Károly, Encsencs A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő pos­tája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.

Next