Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-23 / 300. szám

1998. december 23., szerda Pálya­premier Marik Sándor Sok százan kelnek útra autóval reggelente megyénkben, hogy a fővárosba utazzanak. Többségük az M3-as autópályát veszi igény­be — most még, az év végéig ingyen. Né­hány napja azonban próbaüzem tart, ami azt jelenti, minden pontosan úgy zajlik, mintha már fizető pálya lenne, csak a vé­gén nem kell leszurkolni a 900 forintot. Csikorog még a rendszer, sorok araszol­nak a belépő kapuk előtt, most még elvész a pályán elérhető időelőny java része. Ké­sőbb nyilván csökkenni fog a várakozás, de jobb, ha az autósok csúcsforgalom idején felkészülnek egy tízperces araszolásra, hogy aztán százhússzal (vagy egy kicsit többel...) döngetve behozzanak valamit az elveszte­getett percekből, ami nyilvánvaló plusz ba­lesetveszély. Nem árt erre előre gondolni. Örülni kell mégis a pályának, mert már most egy fél órával közelebb „hozza" me­gyénket Pesthez, s ha készen lesz, két órá­nyira zsugorodik majd a távolság. Ami akár versenyképesnek is tekinthető: ennyit már vállalhat az olyannyira várt külföldi befekte­tő, aki számára — sokszor hallottuk már — az idő pénz. Eldőlt a „tovább építeni, vagy későbbre halasztani" kérdés ügye is. Me­gyénk egyik vezetőjétől hallottuk a friss fej­leményt: megvan a pénz (egy része köl­csönből), a továbbépítés Polgárig már csak technikai dolog. Jó és közeli elképzelések vannak a megyei szakaszokra is. Lassanként nyugvópontra kerül az árak körüli vita. Eddig sem az alkalomszerűen, ritkán utazók hangja volt a legerősebb, ha­nem a sztrádát gyakran használóké. Mos­tanra kiderült: az éves autópályabérlet az M3-as nagyjából annyiba kerül majd, mint egy nyíregyházi parkolóbérlet. Ami végül is nem olcsó, de megfizethető. M­­egtapasztalva a próbaüzemet, hamar megállapítható, hogy a fenntartás szem­pontjából a lehető legdrágább megoldást választották: 24 órás ügyeletek minden ka­punál az év 365 napján áfával, tb-vel, a bérletesek készpénzfizetőkkel azonos ellen­őrzése. Lehetne ezt olcsóbban, sok példa van rá Európában. Karácsonyi ajándék autósok­nak Ferter János rajza □ Élő Bolygó Kampány „A még meglé­vő természetes vagy természetközeli erdők legalább jelenlegi állapotban történő meg­őrzését csak a társadalom széles körű támo­gatásával érhetjük el!", figyelmeztet a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) Magyarorszá­gi Képviselete (tel.: 1/214-55-54) napokban megjelent Élő Bolygó Kampány kiadványso­rozatának első, az erdőkről szóló ingyenes kötetében. □ Szünetel az Ipartner A Gazdasági Mi­nisztérium közvetlen telefonszolgálata, amely a gazdasági élet résztvevői számára nyújt egész évben hetente három napon hasznos információkat, 1999. január 15-ig szünetelteti működését. □ Szabolcsi turizmus Az 1999. évi Bor és gasztronómia rendezvénysorozathoz kap­csolódóan a Tourinform Iroda megyei érté­keket mutat be az interneten, képekkel és re­ceptekkel együtt. Web: www.szabolcs. net/ tourinform. Kelet*_ HÁTTÉR______ A játék ma sem üzlet kérdése A kereskedelem lassan felfedezi a természetes anyagokból készített tárgyakat Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) . Szegé­nyebbek lennénk, ha elfelej­tenénk a népi játékok készí­tésének tudományát. De mint oly sok dolog, ami szív­ből jön, ez is csak melléksze­replője életünknek. Valamikor a játék több volt, mint egyszerű szórakozás, közös élményt nyújtott gyereknek és felnőttnek egyaránt. Ma már (mély tisztelet a kevés kivétel­nek) pénz kérdése az ügy: gyor­san megvenni, amit agyonreklá­moznak, letudni a legmenőbb dolgokkal az aktust, mert akkor tiszta a lelkiismeret, mert akkor örül a gyerek. De tényleg ennek örülnének a legjobban a csöppsé­gek? A népi játékok készítőinek ha­tározott válasza: nem. A dolog mégsem olyan egyszerű, mert megélni, vállalkozást fenntarta­ni ebből nagyon nehéz vagy nem is lehetséges. — Ezt csak kedvtelésből csi­nálhatja az ember, a maga és mások örömére — vallja Bakó Barnabásné, aki a kukorica ter­mését burkoló levelekből készít különböző tárgyakat. Magdi né­ni csuhéformázónak tartja ma­gát, mert nemcsak babákat, ha­nem élethelyzeteket, bibliai és egyéb ünnepekhez kapcsolódó je­leneteket varázsol a száraz leve­lekből. Ő még nagymamájától ta­nulta a tudományt Jándon, és óvónőként továbbadta az ismere­teket. De ettől sokkal többet plántált a kicsikbe: a játék ugyanis már a baba, a ház, az ál­latfigurák elkészítésével kezde­tét veszi, s az alkotás lehetősége még a vadócabb gyerekeket is megérintette. Később persze azok lettek a kedvenc babák, amelyeknek a kis gazdája maga adott orrot, fület, szemet­­ és szívet. A ritka kivételt erősíti Endrédiné Gyarmati Judit, aki három éve főállású vállalkozó­ként űzi a fazekas mesterséget. Gyermeki vonzalom vitte e mes­terséghez, majd persze kijárta a ranglétrát: érettségi után kézmű­ves szakiskola következett, majd a fővárosban egy neves korongo­­zónál edzette tudását. Kezdetben munka mellett formázta a külön­böző tárgyakat, de ez egész em­bert kívánt. Megtanulta, hogyan kell vállalkozni, s harmadik éve, hogy talpon maradt. Indulásnál féltem, de igyekszem megélni eb­ből — említi üzleti kétségeit Ju­dit. Az egzisztencia a használati és dísztárgyak készítésén, egyedi megrendelések teljesítésén, isko­lai oktatás vállalásán alapszik. Utóbbi már közelít az eredeti motivációhoz, de a valódi alko­tás sem hiányozhat a mindenna­pokból. Pályázatokra nevezett, zsűrizett darabokat is éget a ke­mence lángjában és művésztele­pek rendszeres látogatója. Sze­rencsére a kereskedelem is felfe­dezi a természetes anyagokból készült tárgyakat, de a népi játé­kok készítői az erősödő igény mellett sem tudnak ebből megél­ni — véli Ágoston Ildikó, a Nép­­művészeti Stúdió vezetője. babák díszítik a fát, a lakást Ez nem üzlet: meghittebb az ünnep, ha magunk készítette csuhé-Martyn Péter felvétele Értékelés Nyíregyháza (ÉM) — Alig­hogy véget érnek a karácso­nyi ünnepek, a megyei köz­oktatási közalapítvány ku­ratóriuma december 28-án máris ülésezik. Kijelölik azt a szakértői csoportot, mely a négy témában beér­kezett ezerötszáz pályázatot értékeli. Határoznak arról is, melyik intézmény le­gyen báziskollégium, s elő­készítik a Művészetoktatás 99 című konferencia prog­ramját. Megfogott a táj A kétsemjéni kisdiák — Gáti Judit — (Bíró Miklósné) nagyon szere­tett festeni, rajzolni. A körülmé­nyek alakulása miatt a Közgazda­­sági Technikumban szerzett okle­velet (ma is e területen dolgozik a helyi szakképző iskolában). Már felnőttként vette újból kézbe az ecsetet. Rajztanárok, festő ismerő­sök (köztük Vincze László) segítet­ték. Több zsűrizett képe, több kiál­lítása van (volt). Az Újpest Galéria után a fehérgyarmati VMK emeleti pódiumtermében a térség érdeklő­dői is gyönyörködhettek képeiben. Molnár Károly felvétele Háztűznézőben Nagy izgalom volt a faluban, a legrangosabb utcában, a legszebb lányhoz jön valaki háztűznézőbe. Már maga a tény is beszédtéma volt s felcsi­gázta az emberek kíváncsisá­gát, mert mostanában nemi­gen divat a háztűznéző, ami­kor a házasulandó férfi először tesz látogatást a menyasz­­szonynak kiszemelt lányoknál. Folyt a találgatás, ki a szeren­csés, aki ráadásul még nem is akármilyen helyre kopogtat be, ahol van mit aprítani a tejbe. Nem kellett sokáig várni, uzsonnaidőben megérkezett a fehér Audi 6-ossal a várva várt vendég. Most minden öreg­asszonynak akadt valami tenni­valója az utcában, volt aki már harmadszor seperte el portája előtt az utcát, volt aki a falu másik végéből az itteni kisbolt­ba igyekezett. A lányoknak is volt most arra halaszthatatlan dolguk. A havas, latyakos ut­cán hegyesen fogták össze szoknyájukat, és pipiskedtek a túloldalon, vigyázva arra, hogy formás térdeikből is kivillanjon egy kicsi. Elegáns, magas 30-35 év körüli férfi szállt ki a kocsiból. Alakját könnyedén hajtotta meg az őt fogadó háziak előtt. Tartása gőgös volt, mint egy bevonuló fejedelemé. Előkelő­ségét úgy hordozta, mint egy feltett napernyőt. Már bent, a vőlegényjelöltnek mindenkihez volt egy-egy kedves szava, bókja. Még a nagymamához is, aki gyorsan ki is ment, hogy a szomszédasszonynak elújsá­golja, milyen finom úriember jött hozzájuk háztűznézőbe. Hát még ha hallotta volna ami­kor idézett Schillertől és Goet­hétől is. Szólt a családjáról és kérte, hogy mikor tehetik tisz­teletüket, most már majd együtt, még karácsony előtt. Szándéka komoly, lánykérőbe jönnének. A papa csak annyit mondott, könnyeivel küszköd­ve, hogy ez most már a ti dol­gotok, bármikor szeretettel vá­runk, örülünk, hogy megismer­hetjük szüleidét is. Fogta a lány kezét, akinek halványzöld szemei mintha nedves lázban égtek volna. Hazafelé úgy érezte, mintha becsapta volna őket. A kocsit lízingelte, még nem fizették ki, s a két idézet­nél sem igen tudott többet, ezt sütötte el mindig állandó vőle­gényjelölt szerepléseikor is. Otthon nagy házat tartottak, mert kellett a társaság, kellett a műveltség fitogtatásra is, de itt minden más volt, ezeknél az egyszerű, nyílt szívű emberek­nél. Akikből sugárzott a fel­gyűlt tisztesség. Ez a lány. Sok lányt ölelt már, örök dongás volt az élete a nők ágyéka kö­rül, de ez a lány más. Ennek az ölelésében a lélek is benne van. A kocsi ablakán bejött a hold, végtelen jókedve támadt, egy régi dallamot kezdett fü­­työrészni, s úgy érezte, eddig élő hulla volt, aki végigszen­vedte bomlása szörnyű szagát. Tudta, most végre révbe ért. 3. oldal Ösztöndíjas stúdiófényben Fehérgyarmat (M. K.) — A fe­hérgyarmati Május 14. Téri Általános Iskolában Balogdy Hajnalka sejtette, hogy nem tucatemberke. Már tizenévesen világot akart látni. Más megye középiskolájá­ba úgy kerülhetett, hogy két­­tannyelvű iskolát választott. Az első évben csak franciául beszél­tek. A gimiben a fő tárgyakat ugyancsak ezen a nyelven tanul­ták. Természetesen érettségizőként letette a felsőfokú nyelvvizsgát franciából. Ezt az ország egy má­sik nagyvárosa alapítványi isko­lájában megfejelte egy felsőfokú angol nyelvvizsgával. A haszno­sításra a fővárosban került sor. Tanárként, de fordítóként is si­keres volt. Közben gyakran időzött szüle­inél Fehérgyarmaton. Itt bekap­csolódott a helyi televízió mun­kájába. Megkedvelte ezt a mun­kát. Jelentkezett a Kodolányi Já­nos nevét viselő székesfehérvári főiskola kommunikációs szaká­ra. A tanulással itt sem volt gond, közben rádiózott a székesfehér­vári Vörösmarty Rádiónál. Ahogy ideje engedte, televízió­zott is. Orosz nyelvből is nyelv­vizsgázott. Végig jeles volt, így elnyerhette a Köztársasági ösz­töndíjat. A megítélésnél figye­lembe vették, hogy a Debreceni Körzeti Televízió, illetve a Duna Televízió több anyagát sugároz­ta. E riport készítése idején is­mét külföldi riportútra készült a Hármashatár Alapítvány mű­ködtette Fehérgyarmati Városi Televízió szerkesztő riportere­ként. Az árvízi események alatt a Danubius Rádiót is tudósította. Sokat jelent, hogy szülei soha nem próbálták eltéríteni elkép­zeléseitől. Hasonlót tapasztalha­tott fehérgyarmati televíziós tár­saitól. Bizonyára nem kell jóste­hetség ahhoz, hogy megelőlegez­zük a sikert Balogdy Hajnalká­nak a kommunikáció világá­ban. Balogdy Hajnalka a fehérgyar­mati stúdióban Molnár Károly felvétele Agrár Virradóra a Duna tv-ben Nyíregyháza (KM) — A Duna tévében csütörtök reggel látható: Gyertyakészítő Valkón, az év bortermelője, Olimpiai bajnok szakács és cukrász, karácsonyi népszokások, árvízkárosultak karácsonya, szaloncukor házi­lag.

Next