Kelet Magyarország, 2019. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-22 / 18. szám

4 Megyei körkép Röviden Számot adnak az elmúlt félévről NYÍREGYHÁZA. Ezekben a na­pokban lelkesen tanulnak a diákok, hogy minél jobb ér­demjegyek kerüljenek bele a félévi értesítőbe. A Nyíregy­házi Művészeti Szakgimnázi­um zeneművészeti tagozatán féléves szakmai meghallgatá­sokat tartanak, a fiatalok janu­ár 21-től 25-ig bizonyíthatják elméletben, hogy mit is tanul­tak az elmúlt hónapokban, km Nyugodtabb évet remélnek az idén szorgalmatos. A gazdálkodás szempontjából nyugodtabb év vár a szorgalmazosi önkor­mányzatra 2019-ben, mint amilyen az előző esztendő volt - tájékoztatta lapunkat Takács Pálné, a település polgármes­tere. Ebben az évben már kap a település feladatfinanszíro­zást, ezért a bevételek tudják majd fedezni a kiadásokat. km Takács Pálné fotó: magánarchívum Nyílt hétvége lesz a Cantemusnál nyíregyháza. Töretlen az érdeklődés a nyíregyházi ének-zenei képzés és kórusé­neklés iránt. Ezért a Nyíregy­házi Cantemus Kórus és a Ko­dály Zoltán Általános Iskola május 15. és 19. között ismét nyílt hétvégét rendez zene­tanároknak, karvezetőknek. Az érdeklődők az óralátoga­tások, az énekkari próbák, a szakmai beszélgetések során megfejthetik a „titkot”. km Előkészítik a költségvetést hermánszeg: Az első képvi­selő-testületi ülését az idén január 24-én 14 órától rendezi meg a hermánszegi önkor­mányzat az integrált közössé­gi és szolgáltató tér nagyter­mében. Mint Győrfi Erzsébet, a település polgármestere la­punknak elmondta, a legfon­tosabb feladat most az idei költségvetés előkészítése és beterjesztése. km Győrfi Erzsébet fotó: magánarchívum Tanulják, őrzik, tanítják, átadják nyírkárász. „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, tovább­adom” címmel műsort adnak a helyi művészeti csoportok azon a nyírkarászi ünnepsé­gen, amelyet a magyar kul­túra napja alkalmából január 27-én 15 órától rendeznek meg a település művelődési házában. Megnyílik egy ke­­resztszemes-kiállítás is. km KELET Interjúk - magasra tett mércével Marik Sándor életközel­be hozza a megyénkből elszármazott híres tu­dósokat, művészeket. nyíregyháza, Nyíregyháza. Számos híres művészt és tudóst adott a hazának és a nagyvilágnak Szabolcs-Szat­­már-Bereg megye. Bárhová is vetette ezeket a személyeket a kiszámíthatatlan sors, soha nem feledték, hogy honnan indultak el, a szülőföldhöz kötődő gyökerek sohasem szakadtak el. Gyakran csak a nevüket és egy-két életrajzi adatot tudunk róluk, s nem is­merjük az igazi arcukat, nem ismerjük magát az embert. A teljesebb megismerésben segít az az interjúkötet, ame­lyet Marik Sándor, a Kelet-Ma­­gyarország nyugalmazott újságírója írt Az Univerzum suttogása címmel. A könyvet a napokban Nyíregyházán a megyei könyvtárban mutat­ták be, ahol az érdeklődők találkozhattak a szerzővel is, aki a napokban tölti be a 75. életévét. Töretlen lendülettel Az író-olvasó találkozót dr. Karádi Zsolt főiskolai tanár, a Szabolcs-Szamár-Beregi Szemle főszerkesztője vezet­te. Mint bevezetésként el­mondta, Marik Sándor első, A lefényképezett gondolat című interjúkötete óta sok minden történt velünk és bennünk, de egy valami nem változott: a szerző töretlen lendülettel, szenvedélyesen írja az interjú­kat. Az Univerzum suttogása című kötetben megjelentetett 25 írás a Szabolcs-Szatmár-Be­­regi Szemlében publikálták 2012 és 2018 között.­­ Egy írónak nincs nagyobb öröme annál, amikor kézbe veszi a könyvét, amelyen még érződik a nyomdai festék illa­ta. Utána félve nyitja ki, hogy biztos talál benne sajtóhibát. Nos, ebben a könyvben nincs nyomdai hiba - fogalmazott dr. Karádi Zsolt. - Az inter­júkat többször elolvastam, s mindig más-más érzelmek fogtak el, hiszen van olyan in­terjúpartner, aki már nem le­het közöttünk. A szerző olyan személyekkel beszélgetett, akik elütnek a hétköznapok emberétől. Éppen ezért igen alapos szellemi háttérmunká­ra, felkészülésre volt szükség minden egyes alkalommal. Ráadásul a szerző adatokat, információkat tartalmazó láb­jegyzetekkel is ellátta az egyes interjúkat, hiszen az átlagol­vasó mindent nem tudhat. Az interjúkat kiegészítések - pél­dául újabb kitüntetések, ki­nevezések - teszik teljesebbé, majd a könyv névjegytárral zárul, amely a kiadványban szereplő személyek életút­ját mutatja be. Az interjúkat másképpen olvasom, ha itt élek, másképpen, ha Pesten élek vagy valahol a világban. Bárhol is olvassuk, azt egy­ségesen elmondhatjuk, hogy zseniális emberekről van szó, akik mindig is a szülőföld­jüknek vallják ezt a kis tájat. Huszonöt fantasztikus ember, elképesztő személyek, akiket korábban csak felületesen ismertünk meg, a könyvben azonban más arcukat mutat­ják meg, a szerző életközelbe hozza ezeket az embereket. A beszélgetéseket olvasni azért is élmény, mert a 40 ezer karakter körüli szövegek le­hetőséget adnak a teljesebb kibontakozásra. Gazdagabb lettem a könyv által, ami meg­erősítette azt a hitemet, hogy sok nagyszerű ember élt, él és fog még élni Szabolcs-Szat­­már-Bereg megyében. Köszönet mindenkinek A bevezető gondolatok után Marik Sándor idézte fel az interjúk írásának történetét. Nyugdíjba vonulása után, 2004-ben úgy gondolta, hogy leteszi végleg a pennát, csakhogy akkor kapott egy felkérést, hogy legyen mun­katárs a Szabolcs-Szatmár-Be­­regi Szemlénél, amelynek a főszerkesztője dr. Németh Pé­ter volt. Hat év múlva Karádi Zsolt lett a megyei folyóirat főszerkesztője, s kérte Marik Sándort, hogy folytassa mun­káját. A szerző akkor gondolt arra, hogy kiadja az első inter­júkötetét az előző években a Szemlének készített írások­ból. - Nagyon sok időt és ener­giát felemészt a felkészülés - árult el titkokat a szakmai munkáról az érdeklődőknek Marik Sándor. - Nem vadá­szom az interjúalanyokat, ha­nem szorgalmasan olvasom a kitüntetett személyek név­sorait, figyelem, hogy kik az új akadémiai tagok, s ha Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ből származnak, felveszem velük a kapcsolatot. Érdekes volt az a kis történet, amikor Bársony Istvánt kerestem meg. Azzal fogadott, hogy mi már ismerjük egymást, hiszen az édesapjáról is írtam már 1967-ben. Felkészültség, igényesség Marik Sándor köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatóként, felelős kiadó­ként, szerkesztőként, cím­laptervezőként hozzájárultak a könyv megjelenéséhez. Külön kiemelte feleségének, Mária asszonynak a türelmét, hiszen amikor az interjúkon dolgozik, kikapcsolja a külvi­lágot, alig lehet szólni hozzá. A könyvbemutatón felszó­lalt Nyéki Zsolt, a Kelet-Ma­­gyarország főszerkesztője is, aki pályakezdő újságíróként került a szerzővel egykoron munkakapcsolatba. Marik Sándor minden fiatal kollégá­nak példát mutatott szakmai felkészültségből, igényesség­ből, a témaválasztás fontos­ságából, s ügyelt arra is, hogy a cikk formájában is méltó le­gyen a szerzőhöz és az íráshoz. - A világ változik, azon­ban nem változik az interjú műfaja. Marik Sándor magas mércét állított az ilyen jellegű munkáival. Irigylem, hogy ilyen sok híres emberrel be­szélgethetett - jelentette ki a megyei napilap főszerkesz­tője, majd feltett két kérdést: Volt-e valaki, aki nemet mon­dott a megkeresésére? Mi a különbség a napilapos és a szemlés interjúkészítés kö­zött? Négy évig a célkeresztben­ ­ Egy akadémiai doktor mon­dott nemet, aki egyébként matematikus volt, ráadásul én is matematika szakot vé­geztem egykoron. Nem in­dokolta, hogy miért nem vál­lalja az interjút. Egyszer meg én nem vállaltam el, hogy interjút készítsek Tasnádi Csabával, a Móricz Zsigmond Színház igazgatójával a Vidor Fesztiválról, mert az idő rö­vidsége miatt nem éreztem magam felkészültnek. A két újság interjúi között a terjede­lem jelentette a különbséget. A Kelet-Magyarországban egy interjú 6 ezer karakter körül van, míg a Szemlében 40 ezer. Az igazság az, hogy a témá­tól függ a terjedelem, hiszen egy flekk is lehet hosszú, a 25 flekk pedig lehet rövid - vá­laszolta Marik Sándor, s még hozzátette, volt olyan téma, ami hetekig, évekig érlelő­dött. Hauser Adrienne zon­goraművész például 4 évig volt célkeresztben, míg végül elkészült az interjú, mint Marik Sándor és dr. Karádi Zsolt a könyvbemutatón fotó: dobó ferenc Élő kapcsolat Amerikával Meglepetés is várt a könyv­­bemutató résztvevőire, ugyanis az internetnek kö­szönhetően Marik Sándor élő kapcsolatot létesített az Amerikában élő Gloviczki Péterrel, akit gyakran úgy jellemeztek, hogy az érsebé­szek között a legjobb bűvész, a bűvészek között a legjobb érsebész. - Az életem első tíz éve Nyíregyházához kötődik, s bár 1957-ben elköltöztünk on­nan, mind a mai napig nyír­egyházinak tartom magam. Nagyon örültem, amikor Ma­rik Sándor felkért engem is. Az orvosi egyetemet 1972-ben végeztem el, az azóta eltelt évtizedekben sokat fejlődött az orvosi szakma a sebészet­től a műtéti módszereken át a gyógyszeres kezelésig. Tíz-ti­zenöt évente megváltoznak a módszerek, folyamatosan képeznem kellett magam. Ma már például katéterekkel gyógyítjuk az érszűkületet, s nem szikével. Jelenleg egy érsebészeti folyóirat főszer­kesztője vagyok, így segítem a fiatalabb kollégákat - mond­ta Gloviczki Péter, majd a „vé­letlenül” ott lévő cilinderből elővett egy varázsgömböt, s felidézte azt a mutatványt, amellyel 1973-ban Párizsban a bűvész-világbajnokságon a második lett. A doni hősökre emlékeztek Hosszú gyalogmenettel fejezik ki tiszteletü­ket a megyénkben élő fiatalok, mándok. A Honvédsuli Kadét Program az idén már hete­dik alkalommal rendezi meg emlékmenetét a Don-kanyar hőseinek tisztelegve. Mán­­dokra szombaton délután ér­keztek, ahol a helyi lakosok, a Sennyey Elza Általános Iskola tanulói nagy számban várták az egyenruhás kadétokat. A templomkertben tartott megemlékezésen beszédet mondott dr. Tilki Attila or­szággyűlési képviselő és Pekó László polgármester, majd koszorút helyeztek el a II. vi­lágháborús emlékhelynél. Az ünnepség után a település határáig kísérték a város lakói a Honvédsuli kadétjait. Mint lapunkban előzetesen már beszámoltunk róla, a téli idő­szakban legyalogolt kilomé­terek adnak egy kis ízelítőt a fiataloknak azokból a nehézsé­gekből, amiket a katonáknak és honvédeknek kellett kiáll­­niuk legyengülve a több mint 2000 kilométeres hazafelé ve­zető úton. Mándok után még számos település következett - többek között Mezőladány, Tornyospálca, Lövőpetri, Gyüre, Kisvarsány, Ilk, hogy aztán hétfőn megérkezzenek Nyírmadára, az utolsó állo­másra a fiatalok. km A templomkertben helyezték el az emlékezés koszorúját FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL 2019. JANUÁR 22., KEDD Az interjúpartnerek Antall István irodalmi szerkesztő, Balázs Attila fotóriporter, Bársony István villamosmérnök, akadémikus, Bokor József villamosmérnök, akadémikus, Gaál Ferenc közgazdász, vezérigazgató, Gelencsér András levegőkémikus, egyetemi rektor, Gloviczki Péter érsebész professzor, Hauser Adrienne zongoraművész, Keskeny Ernő diplomata, nagykövet, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-met­­ropolita, Kun István jogász, közíró, Márka Szabolcs asztrofizikus, METESZ 50 Losonczi László titkár, METESZ 50 Scholtz Béla titkár, NYF 50 Balogh Árpád bikokémikus, rektor, NYF 50 Jánosi Zoltán irodalomtörténész, rektor, Pallai Mara bábművész, Pethő Ferenc gyümölcsnemesítő, egyetemi tanár, Petriko­­vics Edit műfordító, Pintér Anina jelmeztervező, Pucsok József orvosprofes­­­szor, Szlávik Lajos hidrológus mérnök, Tóth Sándor szobrászművész, Veres András római katolikus püspök, Zöldi László médiatörténész. Az értékteremtés tovább folytatódik NAGYSZEKERES. Jó egy éve an­nak, hogy a nagyszekeresi Ruszkáné Márton Éva megje­lentette első könyvét, amely­nek a közelmúltban folytatása született. Az általa létrehozott mesefigura, Manócska játékos módon vezeti be a gyer­mekeket egy olyan világba, amely ma már egyre jobban tovatűnőben van, de a hagyományőrzők igyekeznek fenntar­tani. A könyv melynek címe: Hová, hová, Ma­nócska? - nagyon hitelesen, valamint szóra­koztató módon ismerteti meg a gyer­mekekkel a régi hagyományo­kat, szokásokat, ünnepeket. A főhősben, a kalandvágyó, tudásra szomjazó Óramanó­ban minden gyermek magára ismerhet. A fejezetekben szó esik a húsvéti locsolkodás­­ról, a szőlőszüretelésről, az anyák napjáról, és az őszi hónapok szépségeiről is. A meséhez illeszkedő rajzo­kat Sándor Erzsébet készítet­te. A kiadást Nagyszekeres és Nemesborzova ön­­kormányzata és a kisszekeresi óvoda is tá­mogatta. FECSKE LÁSZLÓ Ruszkáné Márton Éva a könyveivel FOTÓ: TARR JÁNOS

Next