Kelet Népe, 1939 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1939-08-01 / 7. szám
KELET NÉPE még asszimilációról sem lehet szó. Petőfi annyira s oly tökéletesen magyar, hogy egyáltalán nincs nyoma, hogy valaha is életében felmerült volna benne a másfajiság emléke. Még kevésbbé az, hogy le kell győznie önmagában önmagát, hogy önnön maga maradhasson s legyen. Petőfinek volt egy testvéröccse, István. De az ő esetük még a Zrínyi Miklóséhoz sem hasonlít. Zrínyiek is ketten voltak, Miklós és Péter. A két testvér közül az idősebből a magyar fajnak lett költője, bástyája, szellemi fókusza, a fiatalabbik azonban horvát lett ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan szenvedéllyel, ahogy Miklós magyar volt. Csak a szellemi kvalitáskülönbséget lehet lemérni azon, hogy Zrínyi Péter nem volt maga eredeti költő, ellenben kitűnő nyelven fordította le horvátra Miklós testvérbátyjának Zrinyiászát. Annyira, hogy körülbelül olyan jelentőségű a horvát irodalomtörténetben Zrínyi Péter eposzfordítása, mint annak az eredetije a magyarban. A politikában is megvolt a két testvér között ez a távolság, ha nem is olyan öntudatos mértékig, mert Zrínyi Péter a politikában csak mint magyar főúr szerepelhetett s mint ilyen lett összeesküvő és nemzeti vértanú. A két Petőfi viszont tökéletesen egy irányban fejlődött. Istvánnak is volt egy kevés költői tehetsége s ezt a maga képességei szerint ugyanúgy a magyar irodalom szolgálatába állította, mint nagybátyja a magáét. Az életben viszont, ha lehet, még tipikusabb magyar s még százszázalékosabb kismagyar volt, amilyen nagy magyar a bátyja. A magyar lelkiségben ez akkor volt ugyanis a legmagasabb lendületű s legnagyobb vitalitás és forrongás, az egész évezred alatt. A magyarság háromszáz éven át felmorzsolódásnak volt kitéve. Az uralkodó Habsburgháztól még a magyar nyelv hivatalos használatát is csak ebben az időtájban tudta kipréselni a magyar országgyűlés. S a meghódított magyar nyelv sodorta egyre szélsőségesebb nemzeti rohamba a magyar fajt s ebben a rohamban ekkor egy tömegben vett részt az ország minden magyar orientációjú eleme. Magyarok, szlávok, germánok, latinok, mindenki, aki csak életet és helyet foglalt ebben az országban, ebben a korban, egynek és csak magyarnak érezte magát. Ez az együttes és szilaj lendület idézte elő a szabadságharcot, mely bámulatosan vakmerő vállalkozás volt, szembeszállni a magyar nemzetiség zászlója alatt az akkori Európa egyik legnagyobb hatalmasságával, akinek minden európai hatalom csak szövetségese volt, ellenben a szabadságát kivívni akaró magyarság sehol az egész világon rokon népet, nyelvet, szellemet nem tudott felmutatni. Éppen ebben a magáramaradottságban volt legnagyobb erőforrása a lelki tűznek, mely ekkor csaknem kivétel nélkül minden magyar honost megvarázsolt. Az emberi rokonszenv mindig a gyöngébb felé fordul. E korban a magyarság itt bent, a hazában, a közös lakhelyen, a fizikai élettérben nyerte meg a legnagyobb csatát, az együttélők rokonszenvét. A szentistváni állam ekkor volt lelki erejében a legmagasabb csúcson. A gondolkozás és az érzés homogéneitása soha ilyen magas feszültségű áramot nem produkált. Az én generációm még ebből a talajból kapott valami gazdag nedvet, a mély altalajból, mely nem is a szülők, hanem a nagyszülők életében fekszik. Petőfit úgy kapta fel a magyarság izzásának ez a pillanata, mint a forgószél a falevelet. Millió önálló individuum forog a forgószélben, porszemek, moszatok, törmelékek, növényi anyag : az egész együtt alkotja a tölcsért, mely tovasodródik a síkon. Kiskőrösön nemcsak magát Petőfit, a gyermeket kapta fel ez a különös elragadtatás : íme még máig is felismerhető a kiskőrösi szláv telepesek utó- ILLYÉS GYULA: PETŐFI ELTŰNÉSE... ... Bem Fejéregyháza romjai közül, a dombokon foglal állást. Egymásután küldi fiait rohamra, merészen az ellenség ágyútelepeit akarja elfoglalni. Az oroszok ingerülten védekeznek. 5 óra felé az óriás végre rájön, hogy ez a kis liliputi tábor az egész ellenség, melyet egyik markában összeroppanthatna. A hatalmas sereg jobbról, balról kinyújtja karját, a kukoricák és cserjék fedezete alatt a kozákok bekerítésére indulnak Ugyanakkor, nekilendül a gyalogezred szuronyseprője is. Az ütközet keserű öldökléssé válik. Bem még Marosvásárhelyen megparancsolta a költőnek, hogy maradjon hátra; tudta, hogy mire vállalkozott. A költő a parancs ellenére indult a sereg után, kocsin, mert se lova, se fegyvere, még egyenruhája sem volt. Mikor a csata kezdetén Bem megpillantja, haragosan rákiált, hogy térjen viszsza azonnal legalább a tartalékhoz. Azután a csatatér különböző pontjain látták. A leégett falu szélén egy sütőkemencén ült, zsebkönyvébe jegyezgetett. Félóráig egy árokhíd karfáján könyökölt. Később a tüzérekhez ment, egy lecsapódó ágyúgolyó porfellegbe takarta, kabátujjával hosszan törölgette két szeméből a szemetet. Mikor az orosz támadás vad hurrája egyszerre három oldalról is fölhangzik, gondolataiba merülve a falu gyepűjénél állt, közel a kötözőhelyhez. A sebesülteket ápoló orvos rémülten mutatja neki a jobboldalon a két ezred dzsidást, akik alig ezer lépésre szétszórják a hasztalanul védekező maroknyi huszárságot. »Potomság« — feleli a költő. Az orvos balfelé mutat. A balszárny is, az egész arcvonal menekül. Kiáltások hangzottak, be vagyunk kerítve! A költő balra pillantott, futott a vezérkar, maga merész kis öreg is; erre szó nélkül megfordult és ő is futni kezdett. Ami ezután következik, mint a megszakadt filmszalag ugráló, ferde képei a hökkentő fehér üresség előtt. Itt már a képzelet is mutat annyit a valóságból, amennyit az utolsó szemtanuk rémülettől vibráló tekintete. Valamicske remény a menekülésre az elpusztult falu és a dombok fölött kezdődő erdőbe nyílott, vagy oldalt a Fejéregyházára vezető útfelé, de erre is, arra is csak a lovasok számára; a kozákok gyűrűje villámgyorsan zárult. Őrült vérengzés kezdődött; az oroszok Szkarjatyin és hétszáz bajtársuk eleste miatt nem ismertek hadifoglyot. Azután iszonyú embervadászat; a katonák az elesetteket kifoszthatták. Az orvos a dombról visszapillantva, még látni vélte a költőt, amint az országúton fedetlen fővel, szétterjesztett ingujjakkal, lengő zubbonyában menekült. Azután utolsóként ő is szem elől vesztette. *19*