Kelet Népe, 1940 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Elhatároztam, hogy a három ma még ismeretlen könyvnek egy-egy fejezetét ma felolvasom a gyüleke­zetben, mint a régi próféták. Kerget az idő. Minek újra megírni, ami már meg van írva. Az első, Dánia képét festi. Dánia kisebb, mint a trianoni csonka Magyarország, lakossága alig há­rom millió, s földművelésben és exportban kivívta egész Európában az első helyet hatvan év alatt. Hogy történt ez? hogy történhetett meg? S mi van nálunk, mért nem történt meg ugyanez a mi klímánk alatt? Miért nem Magyarországé a dicsőség, hogy a gazdag parasztok országává s az egymást sze­rető embertársak világává tudta fejleszteni hazánkat. Annál mélyebben megráz, elkeserít s lehangol ha a magyar Kemséről még ma is érvényes a négy évvel ezelőtt kiadott szociográfia, melyet most új ki­adásban bocsátottak közkézre. Az ember hajlandó kételkedni, hogy a magyarság valóban ilyen példát­lan testi-lelki nyomorban tesped, ha magam szemé­vel nem láttam volna az Ormányságot, a magyar faj szégyenkertjét. Kemse is onnan való község. Pedig itt van már köztünk az új kor felkészült­sége, itt vannak az új kor szervezői. A harmadik könyv egy magasrangú hivatalnok könyve a bajok gyógyításáról, a falu szociális fölemeléséről. Melegség és boldogság vett erőt rajtam, hogy ime a karácsonyi csönd és béke összesodorta a ma­gyar megváltás három lépcsőszintjét: itt a példa, itt a gyászkép s itt egy kis új útjelző fény. Ne politizálj, ne vesztegesd az idődet pártgyű­­­­lésekkel, ne rontsd magad politikai korcsmák gőzé­vel, fogj hozzá azonnal a munkához. Mindez csak jelzése annak, hogy a kérdés a ma­gyar irodalomban mennyire fel van tárva. Könyvtárra megy már azoknak a műveknek a száma, amelyek be­mutatják Európa előrehaladottságát, a magyar falu mély és fájdalmas elmaradottságát, sőt az utakat is, hogy milyen okok elhárítása után s milyen eszközök megragadása által juthat előre a magyar. Én itt most felajánlom s megnyitom a vitát. Gyakorlati vitát, hogy ebben a késő időpontban, midőn Európa egy viharterhes, mikor földön, vizen és a levegőben mennydörgések tombolnak, mi ennek a kis Magyarországnak a dolga, hogy méltó tagja legyen a kultúrháborús koncertnek. Mik a legsürgősebben megoldandó s mik a mai viszonyok mellett a közönség saját erejéből megold­ható feladatok. Mi az, ami nélkül a falvak és a tanyák népe nem állhat helyt tovább s mik azok, amiket a fal­vak és a tanyák népe a maga erejéből, tisztán szervez­kedés által meg is oldhat. Tagosítás vagy útépítés? Útépítés vagy a földmíve­­lési kultúrának népfőiskolák által való legsürgősebb I kiterjesztése? Új mezőgazdasági szervezkedés, beszer- r zési, művelési, eladási szervezetek létrehozása, vagy a­­ falvak és a gazdasági berendezkedés újjáalakítása? Hogy lehet felvenni a két kis magyar szántó ökör- I rel a versenyt Kanada gépeivel, a búzatermelés gyári módszereivel? Hogy lehet a magyar búzát őrlés által magasabb értékűvé tenni, hogy lehet új mezőgazdasági­­ ipart egy-kettőre a földből elővarázsolni. Vége a teoretikus elmélkedésnek. A magyar nép­nek föl kell támadnia halotti poraiból is, hogy a rá váró életet megmentse. Hagyjátok most a politikát, magasabb politikára van szükség: az önsegély politikájára. Ez nyilván olyan politika, amiben kell hogy minden párt és minden kormányzat egyetértsen. 2 . Boldizsár Iván: Dánia átalakulása Dánia mezőgazdasági és társadalmi átalakulásáról kedves és világos képet ad. A könyvből a történelmi át­alakulást így közli: („A gazdag parasztok országa.“) A múlt század második felében a dániai viszonyok ha­sonlatosak voltak a háború utáni Magyarország állapotá­hoz. Az ország és fiai győztes csaták és vesztett háborúk után a tönk szélén állottak. A belső bajt a bizonytalan és nyomasztó külpolitikai helyzet súlyosbította. Tehetetlenség fogta el az embereket, ha a határon túlnéztek és kétségbe­esés, ha befelé tekintettek. Kopenhága közepén van egy kis tündérpalota. Olyan, mint az Andersen-mesékben a hercegkisasszonyok kastélya. Ez az egyetemi könyvtár. Itt találkoztam először ezzel a korral régi könyvekben és mindjárt roppant otthonosan éreztem magamat. A dánok maguk így írnak róla: „A nép a gazdasági és a politikai nyomorúság miatt lassan süllyedt a kétségbeesésbe. A piacok kiürültek, az üz­leteket bezárták, a parasztok koldusbotra jutottak. Amerika messze a tengeren túl olyan versenytársa lett a dán búzának, amire nem számítottak. Németország ráadásul védővámmal lezárta kapuit. Árvizek, aszályok, marhavészek, ragályos be­tegségek pusztították végig az országot. Mi volt a teendő? Hogyan lehet a parasztokba lelket önteni és a kivándorló, városba özönlő tömegeket megtartani az ősi rögnél. A dá­nok hajlanak a csüggedésre és a mélabúra. Hogyan lehet őket talpraállítani? Hogyan lehet rajtuk segíteni, hogyan lehet belőlük szabad embereket teremteni?“ A válasz három szó: Grundtvig, szövetkezeti­ mozgalom, népfőiskola. Grundtvig püspök, a dánok Széchenyije adta ki a jelszót, amit elvesztettünk, visszanyerhetjük. A döntő for­radalmi változás Dániában nem vérrel, bárddal és puska­ropogással, hanem az úri réteg belátásával, lemondásával és a parasztság új nevelésével kezdődött! A dán paraszt szö­vetkezeteket, egyesületeket szervezett és fiait beíratta a nép­főiskolákra, hogy műveltséget és mezőgazdasági szaktudást hozzanak haza.

Next