Kelet Népe, 1940 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Elhatároztam, hogy a három ma még ismeretlen könyvnek egy-egy fejezetét ma felolvasom a gyülekezetben, mint a régi próféták. Kerget az idő. Minek újra megírni, ami már meg van írva. Az első, Dánia képét festi. Dánia kisebb, mint a trianoni csonka Magyarország, lakossága alig három millió, s földművelésben és exportban kivívta egész Európában az első helyet hatvan év alatt. Hogy történt ez? hogy történhetett meg? S mi van nálunk, mért nem történt meg ugyanez a mi klímánk alatt? Miért nem Magyarországé a dicsőség, hogy a gazdag parasztok országává s az egymást szerető embertársak világává tudta fejleszteni hazánkat. Annál mélyebben megráz, elkeserít s lehangol ha a magyar Kemséről még ma is érvényes a négy évvel ezelőtt kiadott szociográfia, melyet most új kiadásban bocsátottak közkézre. Az ember hajlandó kételkedni, hogy a magyarság valóban ilyen példátlan testi-lelki nyomorban tesped, ha magam szemével nem láttam volna az Ormányságot, a magyar faj szégyenkertjét. Kemse is onnan való község. Pedig itt van már köztünk az új kor felkészültsége, itt vannak az új kor szervezői. A harmadik könyv egy magasrangú hivatalnok könyve a bajok gyógyításáról, a falu szociális fölemeléséről. Melegség és boldogság vett erőt rajtam, hogy ime a karácsonyi csönd és béke összesodorta a magyar megváltás három lépcsőszintjét: itt a példa, itt a gyászkép s itt egy kis új útjelző fény. Ne politizálj, ne vesztegesd az idődet pártgyűlésekkel, ne rontsd magad politikai korcsmák gőzével, fogj hozzá azonnal a munkához. Mindez csak jelzése annak, hogy a kérdés a magyar irodalomban mennyire fel van tárva. Könyvtárra megy már azoknak a műveknek a száma, amelyek bemutatják Európa előrehaladottságát, a magyar falu mély és fájdalmas elmaradottságát, sőt az utakat is, hogy milyen okok elhárítása után s milyen eszközök megragadása által juthat előre a magyar. Én itt most felajánlom s megnyitom a vitát. Gyakorlati vitát, hogy ebben a késő időpontban, midőn Európa egy viharterhes, mikor földön, vizen és a levegőben mennydörgések tombolnak, mi ennek a kis Magyarországnak a dolga, hogy méltó tagja legyen a kultúrháborús koncertnek. Mik a legsürgősebben megoldandó s mik a mai viszonyok mellett a közönség saját erejéből megoldható feladatok. Mi az, ami nélkül a falvak és a tanyák népe nem állhat helyt tovább s mik azok, amiket a falvak és a tanyák népe a maga erejéből, tisztán szervezkedés által meg is oldhat. Tagosítás vagy útépítés? Útépítés vagy a földmívelési kultúrának népfőiskolák által való legsürgősebb I kiterjesztése? Új mezőgazdasági szervezkedés, beszer- r zési, művelési, eladási szervezetek létrehozása, vagy a falvak és a gazdasági berendezkedés újjáalakítása? Hogy lehet felvenni a két kis magyar szántó ökör- I rel a versenyt Kanada gépeivel, a búzatermelés gyári módszereivel? Hogy lehet a magyar búzát őrlés által magasabb értékűvé tenni, hogy lehet új mezőgazdasági ipart egy-kettőre a földből elővarázsolni. Vége a teoretikus elmélkedésnek. A magyar népnek föl kell támadnia halotti poraiból is, hogy a rá váró életet megmentse. Hagyjátok most a politikát, magasabb politikára van szükség: az önsegély politikájára. Ez nyilván olyan politika, amiben kell hogy minden párt és minden kormányzat egyetértsen. 2 . Boldizsár Iván: Dánia átalakulása Dánia mezőgazdasági és társadalmi átalakulásáról kedves és világos képet ad. A könyvből a történelmi átalakulást így közli: („A gazdag parasztok országa.“) A múlt század második felében a dániai viszonyok hasonlatosak voltak a háború utáni Magyarország állapotához. Az ország és fiai győztes csaták és vesztett háborúk után a tönk szélén állottak. A belső bajt a bizonytalan és nyomasztó külpolitikai helyzet súlyosbította. Tehetetlenség fogta el az embereket, ha a határon túlnéztek és kétségbeesés, ha befelé tekintettek. Kopenhága közepén van egy kis tündérpalota. Olyan, mint az Andersen-mesékben a hercegkisasszonyok kastélya. Ez az egyetemi könyvtár. Itt találkoztam először ezzel a korral régi könyvekben és mindjárt roppant otthonosan éreztem magamat. A dánok maguk így írnak róla: „A nép a gazdasági és a politikai nyomorúság miatt lassan süllyedt a kétségbeesésbe. A piacok kiürültek, az üzleteket bezárták, a parasztok koldusbotra jutottak. Amerika messze a tengeren túl olyan versenytársa lett a dán búzának, amire nem számítottak. Németország ráadásul védővámmal lezárta kapuit. Árvizek, aszályok, marhavészek, ragályos betegségek pusztították végig az országot. Mi volt a teendő? Hogyan lehet a parasztokba lelket önteni és a kivándorló, városba özönlő tömegeket megtartani az ősi rögnél. A dánok hajlanak a csüggedésre és a mélabúra. Hogyan lehet őket talpraállítani? Hogyan lehet rajtuk segíteni, hogyan lehet belőlük szabad embereket teremteni?“ A válasz három szó: Grundtvig, szövetkezeti mozgalom, népfőiskola. Grundtvig püspök, a dánok Széchenyije adta ki a jelszót, amit elvesztettünk, visszanyerhetjük. A döntő forradalmi változás Dániában nem vérrel, bárddal és puskaropogással, hanem az úri réteg belátásával, lemondásával és a parasztság új nevelésével kezdődött! A dán paraszt szövetkezeteket, egyesületeket szervezett és fiait beíratta a népfőiskolákra, hogy műveltséget és mezőgazdasági szaktudást hozzanak haza.