Kelet-Nyugat, 1991 (2. évfolyam, 1-33. szám)

1991-05-09 / 19. szám

• PENTTI SAARIKOSKI A közismerten magas finn életszínvonal minden bizonnyal Pentti Saarikoski életszínvonala is. Lássuk, mit ír a költő, ha nyomasztó-nyo­­morgatd­anapi és holnapi gondjai nem ihletik kesergő vagy lázongó be­szédre? „Gondolatokat gondolok ki, hozzám­ illőket“, találom meg a választ. Tiszta és — a mi szemszögünkből — gondtalan szellem­ teremtette kiegyen­súlyozottság jellemzi hát sorait. S mégis ... nem is olyan „jaj de nagyon­­boldog ember“-versekkel találkozunk neve alatt. Mert a jó anyagi-társadal­­mi-szellemi beágyazottságú költőember is felismeri: „az erő, amelyet a rendszer kihasználatlanul hagy­, éppen az, ami megváltoztathatná a rend­szert". Ózondús északi levegő huzatait véltem megérezni a versekben, külö­nös élvezet volt az oldal megszerkesztése. Kissé összezilált kéziratból, lap­hiányokkal, cím­eltűnésekkel. A költő és a lelkes fordító elnézését kérem néhány szó­ mozaik elmozdításáért vagy csiszolásáért, a lírai ráció érde­kében. FÁBIÁN SÁNDOR A­z eső, ami kihasználatlan Amikor hajnalodik, meglátom amit úgyis tudok: az erő, amit a rendszer kihasználatlanul hagy éppen az, ami megváltoztathatná a rendszert. ★ * Kinézek az utcára, örökké csak­ nézek, de nem vágyom. A helyekről, a dolgokról, anyanyelvem alapszabályairól elfelejtettem én már majdnem mindent. Ki kell tölteni a napot. Senki sem hív ki küzdelemre. Benned egy csontváz Olyan szép minden, az ajtó nyitva, nőnek a fenyők Benned van egy csontváz és fekete pontok Arkad tenger felé tartó folyó partja Levegő-fenyőimet­ szívod el előlem orroddal Szemeid összecsukódó virágocskák Füleidet hajadtól nem látni Hajadban madarak szövik cselüket Ma lepotyogok a te pilláidról. N­inc­o­m poop Új szavakat tanultam , mint ezt is: nincom poop, te tudod, mit jelent ez? Mit csinál a nyárfa? Hol vagyok, amikor máshol vagyok? (Meghúzódtunk a házunkban, a vonat zaja megszűnt, mi más erényt tudtál volna most kieszelni, mint a birtoklás erélyét?) Minden, ami látszólagos, lényeges is. Szemedben van a tekinteted. ★ Gondolatokat gondoltam ki, hozzám illőket. Erdei séta, fákról esőcseppek, jöhetek bármikor bárhová, mikor máshol vagyok is jó helyen vagyok. A 1­­a­b­a­ eső után az égnek farkasszem-színe van. Az erdőben egy lány áfonyavirágokkal eteti játékbabáját amikor átlátszó a világ és a babának farkasszeme van. Amikor átlátszó a világ, a leány úszásra gondol. Vizet is gondol, bokája borzong, megemeli majd elkezd úszni. A jó költő Ma , a kritikus az orra kékesen vöröslő és nagyon kritikus mármint hogy az én verseim feleslegesen bőbeszédűek lettek vagy mit gondol hogy tömörebbeknek kellene lenniük én ellent mondok amikor írok erdőben gombát szedek gombát nem lenni másképp csak ha vándorol sietség nélkül ide-oda az ember és ha gombát találok nem csak a kalapját a szárát s a tövét is leszedem s a micéliumát is akarom a versnek egész növénynek kell lennie nem pusztán ivarsejtnek a jó költő nem írja verseit hanem keresi őket BENEDEKKÉ SZŐKE AMÁLIA fordításai Szélnek hittünk A madaraktól megtanulhattuk volna, hogy szabadság nem létezik. De mi szelet kergettünk, mindig a szélnek hittünk. N­y­o­l­c l­á­b­ú lovon Lovagolok egy nyolclábú lovon s a hollók csőrükkel csipegetik bele a szemembe és a fülembe azt, hogy mi újság a vágyvilágban, az erdőben, ahol átlovagolok, kosbor terem, harasztfélék és gombák, ezüstből van a hám, a ló mind a nyolc lábán pompásan hímzett lábszárvédő minden elképzelhető színben, az égen csillagok, de azok most nem ragyognak mert nappal van, hanem gyöngyszínű szürkék s egyesek majdnem feketék, amikor én most a nyolclábú lovamon lovagolok. A gondolat azt mondja: hiába lovagolsz a földet, amit én neked gondoltam, már el­veszi tetted,­s az emlékezet azt mondja: az utak, amiket lovad nyolc patája kapar azok az utak, amiket én neked gondoltam. A gondolat és az ész a ló homlokcsontjáról nézett engem, hogy te most már tudod azt...

Next