Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-01 / 1. szám

A „KELET“ előfiz­etési díja: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre..................................................1« frt. Fél évre....................................................8 „ Negyedévre ...................................................4 ^ Egy hóra helyben.........................................1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 6 kr. Sijgjelenik a „Kelet* mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. 3íéi­ ítartok yicín adatnak v'vn>^&a. Tizenegyedik évfolyam. 1. ázáiii. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI N­APILAP, 1881. Hirdetési dijak. E Sy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdy minden hirdetés után SO­hr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetések­ejt fölvesznek: B é o 8 b e n : Oppelik Alajos Stadt Stubeubastei Nr. %. (Eckhau> der Wollzeile 86.) Haasenstein et Vogler (ÔVallfisch-gasse 10 Rúd. Mosse Publicistische Bureau. Budapesten: Haaseusv,.' és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. garmond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szombat, január 1 S a mai nap az adósság fizetés nap­ja, m­elyen lerójuk tartozásainkat—a há­lát, a kit illet — . Egyet mindan kép il­let; a bocsánatot azoknak, kik gonosz i­jánlattal sértettek, s eleven szenet gyűj­töttek saját fejükre és az enitéletet ma­­­gunk fölött, melylyel tévedéseinket kér­lelhetetlenül sújtjuk. És gondolkodunk a mai napot a tör­ténet, a végzet folyása fölött is, mely e nemzet, a mi nemzetünk reményeit és ter­veit, 8 bevégzett munkáját veti mérlegre. A múlt megtan­ította e nemzetet szánitá­­sai alább szállítására és tanitja folyton fo­kozódó mértékben a komoly munkában való kitartásra. Az ifjúi vérmes remény­kedés képzelő kora letűnt s elérkezett az izzadságos napok ideje. És ez jól mn így s csak így van ez jól, mert mime­­nütt és mindig a szükség, az Ínség az em­­beriség legnagyobb tanítója s mig a sze­­rencsés éghajlatok kora virágzásra jutót népei mind satnyulásnak indultak, a zort vidékek nemzetei uraivá küzdötték is magukat a természetnek s erei önma­guknak. A mit Széchenyi esetre vált, hogy kelet népe is a nyugati cultura nagy munkáiba belesodortassék s önmunkája árán legyen megváltója önmagának: mind közelebb s közelebb vonul nemzetünk lá­­ttóköréhez s mind többen és többen ébre­dünk a nagy látnok által hirdetett jóslat tudatára, mely akkor a túlnyomó több­ségnek való bolondság s mely ma már a túlnyomó többség előtt igazságként kezd szerUlni. S azok, kik nem maradnak egész életükre az ifjút képzelő kor stádiumán, h­anem tudnak tanulni a nagy mestertől, az élettől s a bár rideg, de bölcs tapasz­talás oktatásai előtt meg tudnak hajlani;­ s nem is számitjáik a magyar nemzet ez­­ évét a rosszabb esztendők közé. Mind nyilvánvalóbbá lesz e nemzet életirányá­­­ban és gondolkodásmódjában is a kiáb­­­rándulás s a valósághoz való törődés.] Sok kedvencz képzelődésről­­ való lemon­dással, de egyszersmind annál több be­látással, az életnek a valóság követelmé­nyei szerint való berendezésével jár ez s mig előbb az ideális állam-élet álom ide­jét éltük, most határozottan a munka­idő stádiumába jutottunk, a gyakorlatiasság kérdéseinek megoldásához kezdettünk. Hogy az kevesebb s hogy ez ter­hesebb — ki tagadhatná meg, az ifjú örömei s a férfi verejték csöppei hango­san hirdetik e kettő különbségét — de a férfin alig adná oda komoly munkáját a gyermek játékszereiért, még ha adhat­ná is s a tudás fájának megizlelt gyü­mölcse után azezodnak verejtékével kell kenyeredet megszerezned ! És aztán — kegyelmes a sors, hoz­zánk erdélyiekhez. Míg a törvényhozás és kormány fokozottabb mértékben elé­gíti ki közgazdasági szükségünket, a vi­lágforgalmi vonallal hozva összeköttetés­be, a birtokrendezést folyamatba indít­va, a gazdasági szakoktatást új ágakkal gazdagítva, marha­tenyésztésünket támo­gatva, ipari oktatásunkat emelve sat. sat. — addig és épen akkor humorizál és gyű­jti össze körünkben az anyaország­ban szétrobbant „mérsékelt“ ellenzéket, ha itt valahogyan összeszedhetné elzü­l­­lött hadait; addig és épen itt nálunk hir­­detteti humoros naivitással azt a „füg­getlen“ Magyarországot, mely Ausztria nélkül fogja kiverni Európából Muszka­országot , villásreggelizi föl, dessertül a bunezui németet. Sylveszter estéje amúgy is a tréfás mulatozás hagyományos időszaka. Dióban kártyázunk s a ki a „nagy kutyán“ raj­taveszt , fejkötőt nyomnak a fejébe. No­­sza, a mérsékelt ellenzék mind csupa ve­zérből álló hadserege, mely mihelyt ha­­ditervet kell készítenie, annyi colonnera Daniik, cl k­án­y a vezér, m&i uil n, „vagy» kutyát“ nosza, a függetlenek, kik teljes életükben az éjfél kisértetes óráját élik, zörgetik már zsebüket, mely tele van dióval s már osztják a kártyát, a „disz­­n­ó“-hoz. Erre az egy alkalomra mi is leül­hetünk velők, ennél jobb mulatságot kí­vánva sem kívánhatunk magunknak.—De­us nobis baec­otia fecit. Igaz, ők tovább­ra is folytatják, mi pedig holnap-holnap­­után ismét munkához fogunk, ük a la­terna magicával kalánfülü ördögöket vet­tetnek továbbra is falra,­­akkor is, mig a mi pártunk folytatja, érték is, a komoly, verejtékes munkát — de hát ma, ó esz­tendő utolsó napján, mondjunk nekik is szives adjon istent, holnapra pedig boldog fölvirradást! A közjegyzői rendtartás módo­sítása fölött a tanácskozó bizottság tárgyalta tegnapi ü­lésében a közjegyzői kamarák alakítására vonatkozó intézkedéseket. A bizottság javasolja, hogy azon esetben, ha a reform-törvényjavaslat nagyobb terjedelmű leend, a közjegyzői kama­rák szervezete az ügyvédi kamarákéval egyfor­mán állapíttassék m­eg. A közjegyzői állás megszűnése esetére nézve az irattár sorsa fölött hosszabb vita fejlő­dött ki; indítványozták, hogy az irattár vagy a járásbírósághoz utaltassék, vagy a közjegyző utódjának adassék át. E kérdés eldöntését füg­gőben hagyták. Szintúgy eszmecsere tárgyát képezte a bélyegcsonkításból eredő kincstári követelések megtérítése. A bizottság hangsúlyozta, hogy a közjegyzőt csak azon esetben terhelheti a sza­vatosság, ha a díjakat maga lett volna köteles beszedni a felektől. Ezzel befejezték az ülést. A közjegyző-jelöltek felvételéről hozott tu­dósítást így egészíti ki az „Orsz. Ért.“ : A­ki mint közjegyző-jelölt fel akar vétetni, elméleti képzettség tekintetében, nem a bírói vagy ügy­védi vizsga letételét, hanem az Ügyvédjelöltség­hez megkívánt elméleti államvizsgák, illetve szi­gorlat letételét köteles igazolni. A gyakorlati bírói vagy ügyvédi vizsga letételének igazolása csak a közjegyző kinevezésénél szükséges. A német hadügyministérium­­b­a­n katonai bizottság fog összeülni a jövő év kezdetén, a­mely, hir szerint, nemcsak új erő­­dítések kérdését fogja tárgyalni, hanem a gya­logságnak új fegyverekkel való fölszerelését is. A bizottság elnöke a trónörökös lesz ; kívüle még egy tábornagy lesz tagja a bizottságnak, t. i. Moltke, a többi tagjai lesznek: Iloh­enzollern herczeg gyalogsági tábornok, Bichle és Bülow altábornagyok és Verdy du Vernois vezérőrnagy. A k­i­r. curia, mint legfőbb itélőszók má­ Buliih. teljes uiesei tart.j+t.», moljiiuu «i nuiií­t«,­ törvényiek által előszabott mellékbüntetések (hi­vatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése) alkalmazhatósága képezte az el­döntés tárgyát. A legfőbb itélőszék kimondotta, hogy a hivatalvesztés, miben a képesség hiva­­talviselésre is ben foglaltatik és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése akkor is kimon­dandó, ha az elítélt elítélése alkalmával nem volt hivatalban, pl. foglalkozás nélkü­l volt, vagy ha nem bírt politikai jogokkal. A döntvény egy erdélyi eset alkalmából hozatott, de a fent kiemelt elv minden, a ma­gyar b­üntetőtörvénykönyv hatályba lépte után felmerült büntetendő cselekvénynél — ha a tör­vény arra mellékbüntetést is rendel — alkal­­maza­ndó. A határőrvidék bekeblezése ügyé­ben folyt tárgyalásokról egy bécsi lap azt az értesítést veszi, hogy T­i­s­z­a miniszerelnök le­mondott a bekeblezés végrehajtásának azon fel­tételéről, hogy Horvátország végleg mondjon la Fiuméről. Viszont Pejacsevich horvát bán bele­egyezett abba, hogy a megnagyobbítandó Hor­vátország magyar országgyűlési képviselőinek száma ne kettőztessék meg, hanem 34-ről csak 38 ra emeltessék. A tárgyalások többször voltak abban a stádiumban, hogy végkép megszakad­nak s csak az uralkodó határozott akarata hiú­sította ezt meg. A bekebelezés egyelőre főleg csak abból fog állani, hogy a királyi biztossá kinevezendő horvát bán veszi át a határőrvidék korlát yzását az eddigi katonai parancsnok PhBi^r)Ticb helyett. A királyi leirat, mely Pe­jacsevich bánt, királyi biztossá nevezi ki, csak akkor fog megjelenni, ha a regnikoláris és kül­döttségek egymással megegyeztek. KÜLFÖLD: Francziaország és a választott bíróság. A Francziaország által tett amaz indítványra vonatkozólag, hogy a török görög határkérdés választott bíróság által intéztessék el, a „NI. fr. Pr.“-nek Párisból f. hó 26-ról hite­les informácziók alapján a következőket írják : „Mintáua «> f­u ciia kfii.'Apy a -i­.iriini ka­binetnél p'i­ :fid­u:,i/,qtL decz. 21-én képviselői ál­dók vol­­gország­iítés­el­tel. A pá­­befolyását túl kérdést tételez­ nának-e az esetben választott bíróságot­­ kérni intézésére, választo A bíróságot ápri­­risi kabinet hozzátette, hogy egész fel fogja használni, a portát és Görögoszágot arra bírandó, hogy e két hatalom Európát erre megkérje. A hatalmak válasza elvben jóváha­gyólag hangzott és ez órában a franczia kor­mány mind Konstantinápolyban, mind Athénben diplomácziailag ez értelemben működik. Ha e lépések eredménytelenek maradnak, hivatalos ajánlat nem fog tétezni és választott bíróságról tovább nem lesz szó. A Quai d’Orsayn azonban remélik, hogy a franczia diplomatáknak sikerül­ni fog Török- és Görögország aggánalmait és vonakodásait eloszlatni. Decz. 26-iki táviratok még azt jelentették, hogy a porta magatartása, szemben a válasz­tott bíróságra vonatkozó indítván­nyal, habozó jeleggel bír, s azt hitték, hogy a porta sem föltétlenül elfogadni, sem strikte elutasítani nem fogja ezt a javaslatot, hanem előzékeny jellegű ellenjavaslatokat fog előterjeszteni. Mai jelentések szerint azonban Assim pa­sa néhány nagykövet előtt kijelentette, hogy a porta az esetleges új konferencziát a török-gö­rög kérdésben nem létezőnek fogja te­­k­i­n­t­e­n­i s az erre vonatkozó felelősséget el fogja utasítani. Sőt bir szerint a porta értesítette bizalmas után a nagyhatalmakat, hogy financziális körül­ményei megengedik, Görögországgal való há­ború esetére 120.000 embert fegyverre szó­lítani. A görög király magatartásáról parla­menti körökben az hírlik, hogy a király kész el­­ogadni a választott bíróságot, s ennek következ­­­tében a kabinet visszalép s Trikupisz miniszté­­riuma fog helyébe lépni. Kumundarosz pártja ve­zéreit ma estére tanácskozásra hívta össze. A „P 0­1. C 0­r­r.“ egy berlini tudósítása, mint legfontosabb momentumot jelenti e kérdés békés megoldására nézve a Gladstone minisz­térium magatartását, minthogy üaburn cot­tén Görögországot csak Gladstone kabinetje fogna támogatni. A t­r­a­s V­a­a­l­i eseményekről Londonba az a hivatalos jelentés érkezett, hogy a h­o­r e­o­k megszállották Utrrechtet, az ország egyik jelen­tékeny városát. Az indiai kormány jelentést ka­pott, hogy egy ezred lovasságot, egy ezred gya­logságot és egy üteg ágyút küldjön a Jóremény­­ség fokára. A Capetownból érkezett jelentés sze­­rint, egy a törvényhozói testület több előkelő tagjából álló küldöttség kérte a kormányzót, hogy kormánybiztost küldjön Transvaalba, és a legfőbb itélőszék elnökét bízza meg ezen hivatallal. A KELET TARCZAJA.I «s^asigit. A LAMPAGYUJTO. Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Első fejezet. Fény a sötétségben. A városban egészen sötét volt már. Künn a nyílt mezőn még fél óráig, vagy tán tovább i­s, világos lett volna még , de azon szűk utczában, hol történe­­tük kezdődik, már egészen sötét volt. Egy komor, egészségtelen kinézésű Ä­r » bővében, van egészen elveszítette üde „Sok ember járt kelt itt különféle dolgaik vagy mulatságaik után látva; de te a meggyujtott fénylő kanóczot, melyet a szél lobogtatott, a mint vitte és midőn az öreg felmászott létráján, s a lámpát oly gyorsan és könnyedén m­eggyujtotta vele, hogy a tér körü­lte egyszerre ra­gyogni látszott az örömtől, ekkor az öröm egy sugára hatolt be egy kicsiny, magá­nos szívbe, és melyben az öröm isme­retlen vendég szokott lenni. És ámbár az öreg őt tán soha sem látta meg, s bi­zonynyal soha sem beszélt vele, még­is úgy tetszett neki, midőn igy az öreg lámpagyújtóra várakozott, mintha az ré­gi jó barátja volna. — Gertrud! — kiáltott egy éles hang belülről — elhoztad a tejet ? A gyermek nem felelt, hanem hir­telen felugrott, megkerülte a ház szeg­letét s elbújt annak közelében. — Mi lett abból a gyermekből ? — szólott a nő, kiből a hang jött s ki most kilépett az ajtó elé. Egy ott elémenő fiú, ki Trudkát az egész szomszédsággal egyetértőleg, vala­mi kis ördög vagy gonosz lélek-félének tartott, hogy lássa, mi fog történni, hal­kan mormogta fogai között: „Most tudom ki fogsz kapni!“ A következő perczben elővonták Truilkát szugolyából s egy hatalmas por kíséretében csúnyaságáért, s egy másik­kal neveletlenségéért útnak indították őt egy mellék u­tczáb­a a téjért. Gyorsan szaladott, mert attól félt, hogy távolléte alatt a lámpagyujtó el fog jönni,­­ tovább is megy, és visszaérkez­ve, nagyon örült, látva, hogy az éppen akkor haladt fel létráján az egyik lám­pát meggyujtandó. Éppen a lépcső aljához állott s úgy elmerült a fellobbanó lány nézésében, hogy észre sem vette, midőn az öreg ismét le­felé kezdett haladni, s mivel a lányka útjában állott, a­mint leugrott a földre, úgy meglökte, hogy azonnal a földre zuhant. — Hahó! kicsikém! kiáltott fel az öreg ember, mi az ? s lehajolt, hogy a gyermeket felemelje a földre. A lányka azonnal talpon volt, mert kemény ütésekhez hozzá volt már szok­va, s pár kék foltból testén nem sokat csinált. Hanem a feje — az mind el volt ömölve. — Na mondhatom,­­szólott az öreg, ez már gonosz dolog! mit fog hozzá ma­ma szólani, s miközben most először, a Trudka arczába tekintett, félbeszakította szavait s így kiáltott fel : Ej istenem ! milyen furcsa kis gyermek ez ! úgy néz a közbeeső ünnep miatt kedden jelenik meg. LAPSZEMLE. Az „Ell­e­n­ő­r“ szerint a magyar szö­vegű tízforintos bankjegyek első példánya megjelentek a pénzpiaczon. Mindenki örömmel, tegyük hozzá, hazafius örömmel veszi kezébe. És méltán. Ez a bankjegy nem közönséges papírpénz, mely csak annyit ér, a­mennyi rá van írva, a­mennyit a beváltásnál adnak érte életpénzben. Ennek a bankjegynek közjogi jelentősége van. Nem osztrák, nem idegen nyelvű bankjegy, mint volt az eddigi, melyen Magyarország államisága épen nem nyert kifejezést. A pénzpiaczok job­ban fognak ismerni bennünket ez egyszerű bank­jegy néhány sorából, mint egy egész alkotmány­tanból. A magyar nyelv, e bankjegy következ­tében, polgárjogot nyer a világ összes nemze­teinél. A ember, resac bár sorsa a leg­távolabbi földrészekbe, saját édes hazai nyelvé­vel mindenütt találkozni fog a világforgalomban mindenütt fizethet magyar nyelvű bankjegygyel s hozzá nem kell drágán megfizetnie a bevál­tásnál önérzetes hazafiúi örömét. S midőn e fogadtatásban, ez örömben­­ is részt veszünk, ne felejtsük, hogy ez a sza­badelvű párt műve, hogy ezt az örömöt az el­lenzék által annyit bántalmazott szabadelvű pár kormánya szerezte az országnak, és annak kö­szönhető, miszerint a bank­jegyei ily teljes ki­fejezésre juttatják a dualizmust, Magyarország államiságát. És nem csak a tízforintos hangjegyek fogják közvetíteni a külföldön a magyar állam­jog alaptanát. A tízesek után fognak következni a százas és ezres jegyek. A bank minden jegye átalakul a magyar közjog követelményei­hez képest. Át fognak alakulni az állami jegyek is, mint a közös adósság képviselői, ki, mint valami kis boszorkány! *Aztán midőn észrevette, hogy a lányka szoron­gó tekinteteket vet az elömlött tejre, s a ház felé, nyájasan hozzátette : — Talán csak ily piczi portéka iránt, minő te vagy, nem lesz anyád igen dur­va ? Csak vidulj fel galambom. Nem baj, ha egy kicsit megszid is. Majd hozok neked holnap valamit, mi tán örömöt fog okozni; olyan elhagyatott magános kis portékának látszol! s ha az öreg majd igen nagyon lármáz, mond neki, hogy én vagyok az oka. De talán csak nem okoztam fájdal­mat neked ? Mit is miveltél ott lépcsőm alján ? — Néztem, hogy miként gyújtja meg a lámpát, felelt Frucka, és legki­sebb fájdalmat sem okozott én nekem. De azt szeretném, hogy n­e ömlött volna el a tej. (Foly. köv.) ROMÁN KÖZMONDÁSOK. (Folytatás.) Az istenig a­mig eljutsz, megesznek a szentek. Egyik isten adja, másik elveszi. A ki téged ki nem állhat, jóval fiz­­zess neki.

Next