Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)
1881-01-16 / 12. szám
A ,,KELET" előfizetési dija : Vidákra posták vagy helyben házbov. honivá Egész évre....................................................16 frt. Fél évre.........................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 „ Egy héra helyben.........................................1 frt 50 kr. Egyes számára 6 kr. Tizenegyedik évfolyam: 12. szám. íigjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket fxüvető napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám, ^és z>fiato fi nem adaina^ vvn>ez›a. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁROZÁJA. A Nlier^ZAMLAI.ASII::.. Ezen a héten, körül-belül, bevégződnek az egész országban a népszámlálás adatainak öszszegezési munkálatai. Városról városra, megyéről megyére foly a sürgős munka s maholnap megtudhatni, ha nem többet, legalább a helyi munkálatok eredményeit — mert arra, hogy a központi hivatal is elkészüljön munkájával, a helyi eredmények összefoglalásával és általános áttekintésbe foglalásával, nem egy-két heti idő kell. Már most is, azonban, lehet némi hozzávető ítéletet koczkáztatni, s mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy távol fekvő helyekről is értesítéseket véve, általánosabb nézőpontból is hozzászólhatunk a kérdéshez. Thaly Kálmán is megtette ezt az ország házában — sőt bizonyos mértékével a divinatiónak, amennyiben már mindjárt a legelső napokban olyan eredményekre tudott hivatkozni, amelyek még most is, amidőn az összeszámítás munkája már egy héttel van tovább, ismeretlenek. Ő tudta már akkor, hogy az anyanyelvre vonatkozó rovat végszámai mik lesznek s szélső baloldali okosságához képest már előre be tudta vádolni s el is ítélni a kormányt honáruló tettéért, hogy a midőn fölvette a rovatok közé azt a kérdést is, hogy „mi az anyanyelvű ?“ s az utasitásba betette, hogy a idéietekre semmi befolyást gyakorolni nem szabad, voltaképen azt czélozta, hogy Ausztriának hatalmába essünk. Szerinte, talán, az lett volna a kormány kötelessége, hogy minden népszámláló biztos kékét kurucznak öltözött pandúrral járja rendre a be- hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetésekért fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (ßekban) der Wollzeile 36.) H.aa.sonstein et Vogler (Wallfiseh-gasso 10 Und. Mo.ise Publioistische Bureau. Budapesten: llanaunste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hiidi tés-k le vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. Slíijtíttéri Crififir-d garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, vasárnap, január 16 A FEJ ÜK LÁGYÁRA ESETT HAZAFIAK. (T.) A fejű ki ág fára esett hazafiak, furcsa jelenségei a mai kornak, mely még nem egészen ment attól a felfogástól, hogy ami a hazafiságot jellemzi, az kiváltképen : az áldozatkészség. A social demokratának ? Annak nincs hazája ! A social-demokrata igy kiált fel : Hazára a föld ! Nemzetiségem az emberiség ! A kozmopolitának sincs más hazája, mint a föld, és más nemzetisége, mint az emberiség. Értem tehát a socialdemokratát, értem a kozmopolitát , ha az minden jólétnek elébe, saját jólétét helyezi, ergo: nem köti magát helyhez, hanem ahol nem tetszik neki, onnan szedi-veszi sátorfáját és megy oda, ahol kövérebb kilátásai lehetnek ; tehát mondom, a socialdemokratát is, a kozmopolitát is értem, ha azt mondja: nekem nincs hazám, tehát nem akarok hozni érte semmi áldozatot! Mondom, ezek elvét értem, felkiáltásukat értem; ámde kik folyton a „hazafiság“ eszményi kifejezését hordják ajkaikon ? kik folytonosan nemzetiségükért akarnak éhn-halni, és folytonosan hazaárulózzák azokat, kik azt az elvet hirdetik, hogy a hazát és nemzetet puszta mellverésből és kiabálásból fenntartani nem lehet; engedelmet kérek tehát, ha itt meg azt mondom , hogy ezeket a tisztelt hazafiakat nem értem. Mert hát jól van , ám ne fizessenek adót, ne adjanak katonát, ne járuljanak a haza szükségleteinek fedezéséhez ; ne járuljanak a nemzeti művelődés emeléséhez, ha nekik jobban esik saját énjökre költeni a pénzt, mint fizetni az adót ? ha ők szívesebben megisznak két liter sört 16 krajezárért fogyasztási adó nélkül, mint egy és fél litert 15 krajezárért, ha abban a fogyasztási adó is benne van ? — hát igyák meg ők a két liter sört és ne fizessék a fogyasztási adót! Avagy ha inkább isznak egy olyan meszely kávét, melynek árában nincs benne a fogyasztási adó, mint isznak például olyan háromnegyed meszelyt, melyben a fogyasztási adó benne van ? hát jól van, igyák meg ők az egész két liter sörüket, igyák meg ők az ő egész meszely kávéjukat, ne vonjanak meg forrón szeretett hasuktól, melytől semmi áldozatot nem kimérnek, semmit; ne adjanak a haza oltárára, a nemzeti előhaladás 68 életföltételre semmit ; ne fizessék még az adójukat se, ne járuljanak a deficit törlesztéséhez semmivel, szóval, egyenek meg és igyanak meg mindent, legforróbban szeretett énjük tiszteletére és dicsőségére, csakhogy aztán mint olyanok, kik ez által a social-demokraták elvét tették magukéivá, és a cosmopoliták sorai közé léptek, (noha államrend- és államéletnek akkor is csak lennie kell) tehát mint ilyenek, kik az „én“-en és „saját“jóléten kívül semmi más kötelességet nem ismernek : a hazafi czimről mondjanak le! Igenis! Mondjanak le a „hazafi“ czimről, ne bitorolják azt tovább pocsék önszeretetükkel, ne bitorolják azt tovább szájhősködő mellverésUkkel, két liter sörös és egész meszely kávés gyomrukkal, hanem mondjanak le a „hazafi“ czimről. Ne rontsák az emberek felfogását még továbbra is ; ne butítsák a világot még továbbra is ama tanok hirdetésével, hogy az a hazaáruló, ki hazájáért áldozni kész. Tisza Kálmánnak 73,000 hold földje van, s rég minden adóemelésből tízezrek esnek : azért emeli, ha kell ; a kormánypárton ülő képviselők mindenike magára licitál, mikor a hazának hozandó áldozatot megszavazza, és megszavazza, hogy ha kell. Kik pedig azt állítják, hogy ezen szavazást a szabadelvű pártiak önérdekből teszik ? azok hazafiatlan rágalmazók, kik saját magukról ítélnek, mert a szabadelvű párton ülő képviselők kilenczven századrésze a kormány által soha és semmiféle haszonban nem részesült, hanem megszavazza az áldozatot, mert hazafi és megfizeti, mert hazafi ! „És ha leroskadnék azon terhek viselése alatt, melyeket a hazám iránti kötelesség reám ró“, — kiáltott föl visontai Kovách László gyöngyösi választóihoz mondott beszédében, — hát viselem türelemmel és önmegadással, s nem akarnék tőle megszabadulni, a mig viselni kötelességem. Ez a hazafias szó uraim ! Ez a hazafias felkiáltás és hazaszeretetnek eszményi kifejezése: „Kardunk a mentség és a szívnek bátor ütése!“ Hazafias buzgalmunk a mentség és a haza iránti kötelességek hűséges teljesítése ! Ez napjainkban az a hősi kitartás és hősi önfeláldozás, ami egykoron a Zrínyi Miklósé, a Dobó Istváné és Dugo Vits Tituszé vala. Ebből sugárzik föl a hazaszeretet lángoló érczoszlopakat s a ki magát nem vallja magyarnak , lekaszaboltassa. Bannernyire adózzunk, azonban, hitáiulatunkkal Thaly Kálmán mag insibb rendű belátása előtt, nekünk úgy tetszik, hogy jeles tudósunk . zittal igen kiméletes volt a kormány irányában s hogy csak egy csepnyi szigorúsággal egészen más fajta és sokkal több bűnét lehetett volna a kormánynak, a rovatok összeállitásában, fölfedezni és szemére vetni. Nekünk, ugyanis, mmr mindjárt a legelső rovat ellen van és pedig igen alapos kifogásunk. Mi a neve ? Nem tartjuk elég világos és határozott kérdésnek. Mindnyájunknak több, különféle nevünk van. Apai nevünket nem is bolygatva s meg azt is mellőzve, hogy keresztnevünk az élet különböző phasisain keresztül minő variatiokon megy keresztül — csak arra a tényre fogtuk volna a kormány figyelmét fölhívni, hogy az iskolában, az életben, a társasági különböző körökben egészen eltérő nevek alatt vagyunk ismeretesek. Hát még ha aztán az igazi ismertető bélyeget vesszük, a melyről voltaképen való elnevezésünket venni kell : minő egészen más név válik sajátunkká, mint a melyet a a pap fejünkre locsolt! Sőt egészen uj nevek, a melyek a naptárban meg sincsenek, válnának igy közkeletűekké. Alig hiszem, hogy akár Brassai bécsi, akár Montedegoi Albert Ferencz hallotta volna hitét a Bóka, a Rágalmazó, az EnyvcskozU, a Kétszínű, a Locsifecsi, a Iliu, az Ostoba stb. stb. neveknek— pedig hát, ha az embereket is igazi jellemvonásaikról neveznének el, menthetetlenül igen elterjedt családi névként szerepelnének a számláló lapokon ezek is. A második kérdés: mikor született ? Ej, hiszen, mindnyájunknak több különböző születési időnk van. Egyik, amelyben ez árnyékvilágba abból az ismeretlen homályból belépünk, amely pa, melyre Széchenyi István látnoki lelkével véste az ismeretes szavakat. És az „Egyetértés“ hazafisága, az „Egyetértés“ hazafias vezérczikkezője kigúnyolta a Kovách László szavait, amint egykoron a pogányok kigúnyolták a keresztény vallás hirdetőit. Mit? Kiáltja gúnyosan az „Egyetértés“ : leroskadni a teher alatt ? Már csak inkább roskadjon le a haza, mert mi meg akarjuk inni teljes mértékben a magunk két liter sörét és egész meszely kávéját. Leroskadni? — Az kéne csak!... És így gúnyolódik tovább, így gúnyolódik az „Egyetértés“, mely előbbre tartja : jól élni, habár a haza, habár más nemzetek keresményéből és rovására, mint élni, bár szűkülve addig, míg adósságaink kifizetve nincsenek. Mert ezt hangoztatta Kovách László. Hanem amilyen valakinek a politikája, hát épen olyan a morálja is a politikai erkölcsről, noha azért még nem volt rá eset a világtörténelemben, hogy erkölcstelen, a mások rovására élősködő nemzetek valaha valamire mentek volna, és soha sem az pusztult el, ki kötelességének megfelelni, hanem mindig is, ki köteleségének meg nem felelni igyekezett. És amig a Kovách László szavai szerint: „Viszem a terhet, amig le nem roskadok alatta,— viszem ön sz a 1110 mból“, — tehát megfogunk a tehertől szabadulni , addig ama hazafiak gúnya szerint, kik ezen nemes szívből fakadó áldozatkész felkiáltást kinevetik, nem fognánk a tehertől megszabadulni, mert akkor a senki által nem támogatott haza roskadna össze és temetne gyászos romjai alá. De hát ilyen a hazafias felfogás mai napság, ennyire elferdítette az emberek felfogását a lelketlen, a hízelgő és mindent ígérő izgatás, hogy ma az a hazafi, ki minden legkisebb áldozat ellen felordít, mig ellenben hazaáruló az, ki az áldozatokat nemes kétséggel meghozza. És igy akarják kiölni a nemzetből a nemes érzést, a nemes gondolkozást és az igazi, valódi tiszta hazaszeretetet; igy kavarják össze a hazafiságot a socialdemokratismussal, a hazafisi fogalmat a cosmopolitismussal, s míg a nemzet az egyikből kivetkezve, a másikra rátalálni nem fog, ássák alatta a szerencsétlen sirások a sirt, avagy vezetik oly útra, melyen még minden nemzet elenyészett, ha nem voltak, kik őt a veszedelemből kiragadták. a Snnnit. Másik az, a mikor már nem harmadik, hanem első .Személyben kezdünk magunkról beszéllni. Hát a mikor először ébredünk arra a csodálatosra:‘Azsu Hinder-vibigra, melynek mézédes neve : Hzereiin országa ... Aztán mikor megszületünk valami állásra, hivatalra, a melyről még ideánk sincs, de már a latin közmondás szmint is : fac mo talem, tabs erő. Aztán egy szép reggel megszületünk, mint férj, mint apa, mint hires vagy gyűlölt ember — s ismerek olyat is, aki máról holnapra, mint nagy tudós ébredett föl. Ő maga, isten bizony, ép oly ártatlan ebben is, mint első születésében, de hát mit tegyen, ha belecseppent a tudós világba ? Ahoz is szó fér, hogy ki, hova való illetőségű ? Az egyik puha szőnyeges szobában sétál, pedig egészen más forma falak közé illenék, az egyik szabadon jár az utca napos oldalán, az okos emberek között, pedig jobb volna, ha a társadalom gondosabb felügyelet alatt tartaná, nehogy magában vagy másban kárt tegyen. Hova való illetőségű ? Hát megesbetik, hogy az íróasztal mellől az ekeszarva vagy harangozó kötél mellé, a hivatal-szoba helyett a gyalupad mellé s van olyan is, aki testetlen másoló asztala mellett görnyed naphosszán, pedig sokkal inkább illenék főnöke székébe. Feltébb hibás fogalmazásúnak találom a fő- és mellékkeresetre, az állás és szolgálati viszonyra vonatkozó kérdéseket is. Hányat ismerünk, akinek főfoglalkozását egészen más és egyéb teszi, mint a miért fizetését húzza s hány férfi és asszony van, kinek tulajdonképen a mellékkeresete a fő s a tő a mellék . . . ! És ismét gazdának nevezik, a ki a legutolsó cselédnél is kevesebb rendelkezési joggal bír s gazdasszonynak, a ki minden inkább, mint gazdasszony, mert több gondja van a mások ily harczot ví most a szabadelvűpárt ama szerencsétlen politikusok ellen, kiket „fejük lágyára esett hazafiaknak“ méltán nevezhetünk. Az országgyűlési függetlenségi párt tegnap tartott értekezletén tárgyaltatott a horvátszlavón határőrvidéknek Horvátországgal közigazgatásilag egyesítéséről szóló határozati javaslat ; az értekezlet annak mostani tárgyalását elhalasztani kívánja, mert bár az 1868-ai törvény kimondja, hogy ha a határőrvidék bekebeleztetik, az ottani lakosság számaránya szerint fog szaporíttatni a közös országgyűlésre küldendő képviselőknek száma, azonban addig, míg a határőrvidék minden alkotmányos joggyakorlatban nem részesül, a képviselők számát szaporítani nem tartja szükségesnek, annál kevésbé, mert a horvát-szlávén képviselők száma már most is több, mint amennyi az 1848-diki törvényben megállapítva van. Tárgyalás alá került ezután a bosznavölgyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, melyet az értekezlet — tekintve az ország szomorú pénzügyi állapotát, és tekintve, hogy a függetlenségi párt a boszniai occupatiót nem helyesli — a javaslatot el nem fogadja, s a párt ezirányú nézetének a képviselőházban van kifejezésével Mocsáry Lajost bízta meg. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által a phylloxera elleni intézkedések végett összehívandó bizottság tagjává Szalay Imre kineveztetvén, azt a párt helyeslőleg veszi tudomásul. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap Szontagh Pál (nógr.) elnöklete alatt tartott ülésében, melyen Szapáry gr. pénzügyminiszter és Krancz Béla miniszteri tanácsos voltak jelen, tárgyaltatott a bélyeg- és illetékre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról szóló törvényjavaslat. Dárday előadó elfogadja a miniszter azon álláspontját, hogy jelenleg nem mutatkozott czélszerűnek egészen új és teljes bélyegtörvény alkotása s ezért helyesnek tartja és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Wahrmann szükségesnek találja, hogy ne elégedjünk meg most ezen póttörvényjavaslat tárgyalásával, hanem használtassék fel ez alkalom arra, hogy az eredeti törvénynek minden más hiányat is orvosoltassanak s javaslattétel végett szűkebb bizottság küldessék ki. Hegedűs Sándor a Wahrmann álláspontját tartja ugyan helyesnek, de azt nem fogadhatná el, hogy az egész illetéki szabályok minden egyes tételei revideáltassék, s azzal egy szűkebb körű bizottság bizassék meg , hanem igenügyelte 8 a maga vigasságára, mint a gazdaságra ! S aztán: Ugyan melyik számláló biztos tudná meghatározni, hogy ki az ur, s ki a [UNK] zo’ga ? Milyen büszkén, emelt fővel lépeget az a tisztelt „ur‘, pedig bizonyomra mondom, olyan szolgalélek lakozik benne, hogy szégyelhetjük magunkat, amiért mi emberek vagyunk meg ő is. A gyengék, a tehetetlenek, szegények irányában olyan büszke és a hatalmasok irányában olyan meghunyászkodó ! Hogy hajlong, mig kegyet nyer s hogy leled, midőn megfejt! És láttam u. n. szolgát, ki hitét, becsületét, meggyőződését el nem adja az „ur“ mosolyáért, borravalójáért, hanem szabad, darvez-ruhájában, s maga gazdája, bár a számlálóbiztos cselének írja be. Hát még az anyanyelv és a nyelvismeret rovata! Azokon kívül, amiket már Thaly Kálmán is elmondott, ott van az a kifogás, hogy sokan az anyjuk tejétől részegek, sokan egészen más nyelven beszélnek, mint ahogy gondolkodnak s a legtöbb embernek beszédét előbb le kell fordítani, hogy igazi értelmét kivehessük. Miféle más hazai nyelvet ért meg? A hizelgés, az ámítás, az emberszólás, a hazugság nyelvé ? Volt-e ezekre figyelemmel a számláló-bizottság? S még csak a legutolsó kérdéssel sem lehetünk megelégedve. Ha beteges mióta? Miféle betegséget tetszik érteni ? A lábfájást és tüdőbajt — vagy pedig azt a sebet, melyet az illető akkor kapott, mikor megcsalt, vagy elrágalmazott, hogy hasznot húzhasson belőle ? Oh a tuberculoris elfenesedett gümői rombolhatják a lelket is, ha irigy, ha kárörvendő, ha önző, ha törpe, ha gonosz. S mióta görnyeszti e kór ? Ki tudja-e a számláló biztos kutatni ? Bizony, igaza van Thaly Kálmánnak, sőt még igen kegyelmes, elnéző is volt a kormány irányában. Nem ér ez az egész népszámilás is czélszerűnek tartaná, hogy a kormány részére indítványoztassék egy olyan utasítás, hogy az egészet felölelő s minden eddigi szabályokat s törvényeket feleslegessé s hatályon kívülvé tévő törvényjavaslatot a jelen év végéig terjesszen a törvényhozás elé. Ez valóban halaszthatatlan és égető kérdés, mert jelenleg nemcsak a közönség, de a pénzügyi közegek s a bírák sem értik a fennálló szabályokat s különfélekép interpellálják azokat, az ügynek s közönségnek kárára. Addig is, míg az meglenne, a jelen javaslatot, mint a helyzeten javítót, elfogadja. Lukács Béla a javaslatról azt mondja, hogy ez nem az, amit a törvényhozás sürgetett, mert ez egy egész organikus törvényt óhajt. Elismeri azonban, hogy ilyent nem egykönnyen és hamar összeállítani nem lehet, s eddig is helyesnek tartja a helyzet javítására törekvő pótlásokat. A törvényalkotásnál való eljárásra nézve a Wahrmann által ajánlott módot tartja helyesebbnek, mert az eddigi rendszer szerint kellő összhang nincs meg az ügyek között. Miután most négy rokon természetű törvényjavaslat van tárgyalásra beadva, igen czélszerűnek látná, ha egy szűkebb bizottság küldetnék ki, hogy ez a két illetéki és kezelési adótörvény javaslatokat egymással kapcsolatosan és összefüggőleg tárgyalja. A jelen javaslatnak több része, elismert, hogy helyes, de pl. a joghatály felfüggesztésére vonatkozó részhez hozzá nem járulhat. Szapáry gr. pénzügyminiszter mm tartja szükségesnek külön albizottság kiküldését ; ha épen egymással kapcsolatosan akarják az illető törvényjavaslatokat tárgyalni, ezt maga a bizottság is teheti. Kemény Géza b a A Wahrmann által javasolt albizottság eszméjét azért nem fogadhatja el, mert az igen nagy munkát venne magára , valószínűleg reá nem tartozó ügyekbe is beleelegyednék. Ezért Hegedűs indítványát pártolva, most a törvényjavaslat tárgyalását ajánlja. 1101 fő a kormányt tartja illetékes közegnek arra, hogy egy egészet felülelő javaslatot állítson össze. A törvényjavaslatot illetőleg elismeri, hogy az az állam érdekét eléggé védi, de a fizetőkét nem annyira ; ezért azt indítványozza, hogy inkább tűrjünk és várjunk tovább, amíg a kormány egy az egészet felölelő törvényjavaslatot terjeszthet elő s addig ne toldozzunkfoltozzunk. Kránicz tanácsos tájékozásul felemlíti, hogy a törvényjavaslat alkotásakor tanulmányozás tárgyává tétetett nemcsak a hazában, de mondhatni a művelt világon levő illetékkiszabási minden szabály és törvény és azon rojipant anyaghalmairól azon meggyőződés meríthető, hogy majdnem lehetetlen egy az egészet felölelő , azt szerves rendszerbe előtüntető törvényt alkotni , mert az illetékeknek egyes ágazatai annyira különböző érdekeket érintenek és oly annyit, amennyibe kerül, m rt nem jól voltak a kérdő pontok föltéve. De, hát ilyen ez a Tisza kormány, nem ért semmihez. Miért is nem engedi át piros bársony székeit az illetékeseknek, az „Ellenzék“ szerkesztőségi tagjainak?! Én. A LÁMPAGYUJTO Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Ötödik fejezet. Első lépések a javulás felé. (Folytatás.) Azonban nem sikerült neki. Trilka nem tudott türelmes leírni. Úgy tetszett neki, mintha a lámpagyújtó soha ily későn nem jött volna, s már éppen azon a ponton volt, azt gondolni, hogy haza sem is fog jöni ma, midőn az ajtónál megjelent. Meglehetős sötét volt már, de Trudka mégis láthatta, hogy valaki van vele. Nem nézett ki elég magasnak arra, hogy mr. Cooper legyen, s nem is úgy járt, mint Ő. De a lányka mégis elhatározta magában, hogy ő kell, hogy legyen , mert bárki lett legyen is, az ír ajtaja felé haladott, mely hátrább volt az udvaron, s be is lépett hozzá. Bármely türelmetlenül várt is Trucka a Flint megérkeztére, még sem jutott most éleibe, mint rendesen szokott, hanem csendesen várt, mig az előszobán keresztül jött, hol létráját, s lumfiaját fel szokta akasztani, s köpenyét, s a piszkos felöltőt letenni,