Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-16 / 12. szám

A ,,KELET" előfizetési dija : Vidákra posták­ vagy helyben házbov. honivá Egész évre....................................................16 frt. Fél évre.........................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 „ Egy héra helyben.........................................1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 6 kr. Tizenegyedik évfolyam: 12. szám­. í­igjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket fxüvető napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám, ^és z>fiato fi nem adaina^ vvn>ez›a. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁROZÁJA. A Nlier^ZAMLAI.ASII::­.. Ezen a héten, körü­l-belül, bevégződnek az egész országb­­an a népszámlálás adatainak ösz­­szegezési munkálatai. Városról­ városra, m­egyé­­ről megyére foly a sürgős munka s ma­holnap megtudhatni, ha nem többet, legalább a helyi munkálatok eredményeit — mert arra, hogy a központi hivatal is elkészüljön munkájával, a helyi eredmények összefoglalásával és általános áttekintésbe foglalásával, nem egy-két heti idő kell. Már most is, azonban, lehet némi hozzá­vető ítéletet koczkáztatni, s mi abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy távol­ fekvő he­lyekről is értesítéseket véve, általánosabb néző­pontból is hozzászólhatunk a kérdéshez. Thaly Kálmán is megtette ezt az ország házában — sőt bizonyos mértékével a divinatió­­nak, a­mennyiben már mindjárt a legelső na­pokban olyan eredményekre tudott hivatkozni, a­melyek még most is, a­midőn az összeszámítás munkája már egy héttel van továb­b, ismeretle­­nek. Ő tudta már akkor, hogy az anya­nyelvre vonatkozó rovat végszámai mik lesznek s szélső b­aloldali okosságához képest már előre be tudta vádolni s el is ítélni a kormányt honáruló tet­téért, hogy a midőn fölvette a rovatok közé azt a kérdést is, hogy „mi az anyanyelvű ?“ s az utasitásba betette, hogy a idéietekre semmi be­­folyást gyakorolni nem szabad, voltaképen azt czélozta, hogy Ausztriának hatalmába essünk. Szerinte, talán, az lett volna a kormány köte­lessége, hogy minden népszámláló biztos ké­­két kurucznak öltözött pandúrral járja rendre a be- hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetésekért fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (ßekban) der Wollzeile 36.) H.aa.sonstein et Vogler (Wallfiseh-gasso 10 Und. Mo.ise Publioistische Bureau. Budapesten: llanaunste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hiidi tés-k le vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. Slíijtíttéri Crififir-d garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, vasárnap, január 16 A FEJ ÜK LÁGYÁRA ESETT HAZA­FIAK. (T.) A fejű ki ág fára esett hazafiak, furcsa jelenségei a mai kornak, mely még nem egészen ment attól a felfogás­tól, hogy a­mi a hazafiságot jellemzi, az kiváltképen : az áldozatkészség. A social demokratának ? Annak nincs hazája ! A social-dem­okrata igy kiált fel : Hazára a föld ! Nemzetiségem az em­be­­riség ! A kozmopolitának sincs más hazá­ja, mint a föld, és más nemzetisége, mint az emberiség. Értem tehát a social­de­mokratát, értem a kozmopolitát , ha az minden jólétnek elébe, saját jólétét he­lyezi, ergo: nem köti magát helyhez, hanem a­hol nem tetszik neki, onnan szedi-veszi sátorfáját és megy oda, a­hol kövérebb kilátásai lehetnek ; tehát mon­dom, a social­demokratát is, a kozmopo­litát is értem, ha azt mondja: nekem nincs hazám, tehát nem akarok hozni ér­te semmi áldozatot! Mondom, ezek el­vét értem, felkiáltásukat értem; ámde kik folyton a „hazafiság“ eszményi ki­fejezését hordják ajkaikon ? kik folyto­nosan nemzetiségükért akarnak éhn­-hal­ni, és folytonosan hazaárulózzák azokat, kik azt az elvet hirdetik, hogy a hazát és nemzetet puszta mellverésből és kiabá­lásból fenntartani nem lehet; engedel­­m­et kérek tehát, ha itt meg azt mon­dom , hogy ezeket a tisztelt hazafiakat nem értem. Mert hát jól van , ám ne fize­ssenek adót, ne adjanak katonát, ne járuljanak a haza szükségleteinek fedezéséhez ; ne járuljanak a nemzeti művelődés emelésé­hez, ha nekik jobban esik saját énjökre költeni a pénzt, mint fizetni az adót ? ha ők szívesebben megisznak két liter sört 16 krajezárért fogyasztási adó nélkül, mint egy és fél litert 15 krajezárért, ha abban a fogyasztási adó is benne van ? — hát igyák meg ők a két liter sört és ne fizessék a fogyasztási adót! Avagy ha inkább isznak egy olyan meszely kávét, melynek árában nincs benne a fogyasz­tási adó, mint isznak például olyan há­romnegyed meszelyt, melyben a fogyasz­tási adó benne van ? hát jól van, igyák meg ők az egész két liter sö­rüket, igyák meg ők az ő egész me­szely kávéjukat, ne vonjanak meg for­rón szeretett hasuktól, melytől semmi ál­dozatot nem kimérnek, semmit; ne adja­nak a haza oltárára, a nemzeti előhala­dás 68 életföltételre semmit ; n­e fizessék még­ az adójukat se, ne járuljanak a de­fic­it törlesztéséhez semmivel, szóval, egyenek meg és igyanak meg mindent, legforróbban szeretett énjük tiszteletére és dicsőségére, csakhogy aztán mint olya­nok, kik ez által a social-demokraták elvét tették magukéivá, és a cosmopoli­ták sorai közé léptek, (noha állam­rend- és állam­életnek akkor is csak lennie kell) tehát mint ilyenek, kik az „én“-en és „saját“­jóléten kívül semmi más kö­­­­telességet nem ismernek : a hazafi c­z­i­m­r­ő­l mondjanak le! Igenis! Mondjanak le a „hazafi“ czimről, ne bitorolják azt tovább pocsék önszeretetükkel, ne bitorolják azt tovább szájhősködő mellverésUkkel, két liter sö­rös és egész meszely kávés gyomrukkal, hanem mondjanak le a „h­az­a­fi“ czimről. Ne rontsák az emberek felfogását még továbbra is ; ne butítsák a világot még továbbra is ama tanok hirdetésével, hogy az a hazaáruló, ki hazájáért áldoz­ni kész. Tisza Kálmánnak 73,000 hold földje van, s rég minden adóemelésből tízezrek esnek : azért emeli, ha kell ; a kormánypárton ülő képviselők m­indenike magára lic­itál, mikor a hazának hozan­dó áldozatot megszavazza, és megszavaz­za, hogy ha kell. Kik pedig azt állítják, hogy ezen szavazást a szabadelvű párti­ak önérdekből teszik ? azok hazafiatlan rágalmazók, kik saját magukról ítélnek, mert a szabadelvű párton ülő képviselők kilenczven századrésze a kormány által soha és semmiféle haszonban nem része­sült, hanem megszavazza az áldozatot, mert hazafi és megfizeti, mert hazafi ! „És ha leroskadnék azon terhek vi­selése alatt, melyeket a hazám iránti kö­tel­esség reám ró“, — kiáltott föl visontai Ková­ch László gyöngyösi válas­ztóihoz mondott beszédében, — hát viselem tü­relemmel és önmegadással, s nem akar­nék tőle megszabadulni, a mig viselni kötelességem. Ez a hazafias szó uraim ! Ez a ha­zafias felkiáltás és hazaszeretetnek esz­ményi kifejezése: „Kardunk a mentség és a szívnek bátor ütése!“ Hazafias buz­galmunk a mentség és a haza iránti kö­telességek hűséges teljesítése ! Ez napjainkban az a hősi kitartás és hősi önfeláldozás, a­mi egykoron a Zrínyi Miklósé, a Dobó István­é és D­u­g­o V­i­t­s Tituszé vala. Ebből sugár­zik föl a hazaszeretet lángoló érczoszlo­pakat s a ki magát nem vallja magyarnak , le­­kaszaboltassa. Bannernyire adózzunk, azonban, hitáiula­­tunkkal Thaly Kálmán ma­g­ insibb rendű belátá­sa előtt, nekünk úgy tetszik, hogy jeles tudó­sunk . zi­ttal igen kim­életes volt a kormány irányában s hogy csak egy csepnyi szigorúság­gal egészen más fajta és sokkal több bűnét le­hetett volna a kormánynak, a rovatok összeálli­­tásában, fölfedezni és szemére vetni. Nekünk, ugyanis, mm­r mindjárt a legelső rovat ellen van é­s pedig igen alapos kifogá­sunk. Mi a neve ? Nem tartjuk elég világo­s és határozott kérdésnek. Mindnyájunknak több, kü­lönféle nevünk van. Apai nevünket nem is boly­gatva s meg azt is mellőzve, hogy kereszt­ne­vünk az élet különböző phasisain keresztül minő variatiokon megy keresztül — csak arra­ a tény­re fogtuk volna­­ a kormány figyelmét fölhívni, hogy az iskolában, az életben, a társasági kü­lönböző körökben egészen eltérő nevek alatt va­gyunk ismeretesek. Hát még ha aztán az igazi ismertető bélyeget vesszük, a melyről voltaké­­pen való elnevezésünket venni kell : minő egé­szen más név válik sajátunkká, mint a melyet a a pap fejünkre locsolt! Sőt egészen uj nevek, a melyek a naptárban meg sincsenek, válnának igy közkeletűekké. Alig hiszem, hogy akár Brassai bécsi, akár Montedegoi Albert Ferencz hallotta volna hitét a Bóka, a Rágalmazó, az Enyvcs­­kozU, a Kétszínű, a Locsifecsi, a Iliu, az Ostoba stb. stb. neveknek­­— pedig hát, ha az embe­reket is igazi jellemvonásaikról neveznének el, menthetetlenül igen elterjedt családi névként sze­repelnének a számláló l­apokon ezek is. A második kérdés: mikor született ? Ej, hiszen, mindnyájunknak több különböző születési időnk van. Egyik, a­melyben ez árnyékvilágba abból az ismeretlen homályból belépünk, amely pa, melyre Széchenyi István látnoki lelkével véste az ismeretes szavakat. És az „Egyetértés“ hazafisága, az „Egyetértés“ hazafias vezérczikkezője ki­­gúnyolta a Kovác­h László szavait, a­mint egykoron a pogányok kigún­yolták a keresztény vallás hirdetőit. Mit? Kiáltja gúnyosan az „Egyet­értés“ : leroskadni a teher alatt ? Már csak inkább roskadjon le a haza, mert mi meg akarjuk inni teljes mértékben a magunk két liter sörét és egész meszely kávéját. Leroskadni? — Az kéne csak!... És így gúnyolódik tovább, így gúnyoló­dik az „Egyetértés“, mely előbbre tart­ja : jól élni, ha­bár a haza, ha­bár más nemzetek keresményéből és rovására, mint élni, bár szűkülve addig, míg adóssága­ink kifizetve nincsenek.­­ Mert ezt han­goztatta K­o­v­á­c­h László. Hanem a­milyen valakinek a politi­kája, hát épen olyan a morálja is a po­litikai erkölcsről, noha azért még nem volt rá eset a világtörténelemben, hogy erkölcstelen, a mások rovására élősködő nemzetek valaha valamire mentek volna, és soha sem az pusztult el, ki kötelessé­­­gének megfelelni, hanem mindig i­s, ki köteleségének meg nem felelni igyeke­zett. És a­mig a K­o­v­á­c­h László sza­vai szerint: „Viszem a t­e­r­h­e­t, a­mig le nem roskadok alatt­a,— viszem ö­n s­z a 111­0 m­b­ó­l“, — tehát megfogunk a tehertől szabadulni , addig ama hazafiak gúnya szerint, kik ezen ne­mes szívből fakadó áldozatkész felkiáltást kinevetik, nem fognánk a tehertől meg­­szabadulni, mert akkor a senki által nem támogatott haza r­o­s­k­a­d­n­a össze és temetne gyászos romjai alá. De hát ilyen a hazafias felfogás mai napság, ennyire elferdítette az emberek felfogását a lelketlen, a hízelgő és min­dent ígérő izgatás, hogy ma az a hazafi, ki minden legkisebb áldozat ellen felor­­dít, mig ellenben hazaáruló az, ki az ál­dozatokat nemes kétséggel meghozza. És igy akarják kiölni a nemzetből a nemes érzést, a nemes gondolkozást és az igazi, valódi tiszta hazaszeretetet; igy kavarják össze a hazafiságot a social­­demokratismu­ssal, a hazafis­i fogalmat a cosmopolitismussal, s míg a nemzet az egyikből kivetkezve, a másikra rá­találni nem fog, ássák alatta a szerencsétlen sir­ások a sirt, avagy vezetik oly útra, me­lyen még minden nemzet elenyészett, ha nem voltak, kik őt a veszedelemből kira­gadták. a Snnnit. Más­ik az, a mikor már nem harma­dik, hanem első .S­zemélyben kezdünk magunk­ról b­eszéllni. Hát a mikor elő­ször ébredünk arra a csodálato­s­ra:‘Azsu Hinder-vibigra, melynek mézédes neve : Hzerei­in országa ... Aztán mi­kor megszületünk valami állásra, hivatalra, a melyről még ideánk sincs, de már a latin köz­mondás szmint is : fac mo talem, tabs erő. Az­tán egy szép reggel megszületünk, mint férj, mint apa, mint hires vagy gyűlölt ember — s ismerek olyat is, a­ki máról h­olnapra, mint nagy tudós ébredett föl. Ő maga, isten bizony, ép oly ártatlan ebben is, mint első születésében, de hát mit tegy­en, ha belecseppent a tudós vi­lágba ? Ahoz is szó fér, hogy ki, hova való ille­tőségű ? Az egyik puha szőnyeges szobában sé­tál, pedig egészen más forma falak közé illenék, az egyik szabadon jár az utc­a napos oldalán, az okos emberek között, pedig jobb volna, ha a társadalom gondosabb felügyelet alatt tartaná, nehogy magában vagy másban kárt tegyen. Ho­va való illetőségű ? Hát megesbetik, hogy az íróasztal mellől az ekeszarva vagy harangozó kötél mellé, a hivatal-szoba helyett a gyalupad mellé s van olyan is, a­ki testetlen másoló asz­tala mellett görnyed naphosszán, pedig sokkal inkább illenék főnöke székéb­e. Fel­tébb hibás fogalmazásúnak találom a fő- és mellékkeresetre, az állás és szolgálati vi­szonyra vonatkozó kérdéseket is. Hányat isme­rünk, akinek főfoglalkozását egészen más és egyéb teszi, mint a miért fizetését húzza s hány férfi és asszony van, kinek tulajdonképen a mellékkeresete a fő s a tő a mellék . . . ! És ismét gazdának nevezik, a ki a leg­utolsó cselédnél is keve­sebb rendelkezési joggal bír s gazdasszonynak, a ki minden inkább, mint gazdasszony, mert több gondja van a mások ily harczot ví most a szabadelvű­párt ama szerencsétlen politikusok ellen, ki­ket­­ „fejük lágyára esett haza­fiaknak“ méltán nevezhetünk. Az országgyűlési függetlenségi párt tegnap tartott értekezletén tárgyaltatott a horvát­­szlavón határőrvidéknek Horvátországgal köz­igazgatásilag egyesítéséről szóló határozati ja­vaslat ; az értekezlet annak mostani tárgyalását elhalasztani kívánja, mert bár az 1868-ai törvény kimondja, hogy ha a határőrvidék bekebelezte­­tik, az ottani lakosság számaránya szerint fog szaporíttatni a közös országgyűlésre küldendő képviselőknek száma, azonban addig, míg a ha­­tárőrvidék minden alkotmányos joggyakorlatban nem részesül, a képviselők számát szaporítani nem tartja szükségesnek, annál kevésbé, mert a horvát-szlávén képviselők száma már most is több, mint a­mennyi az 1848-diki törvényben megállapítva van. Tárgyalás alá került ezután a bosznavöl­­gyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, me­lyet az értekezlet — tekintve az ország szomorú pénzügyi állapotát, és tekintve, hogy a függet­lenségi párt a boszniai occupatiót nem helyesli — a javaslatot el nem fogadja, s a párt ezirá­­nyú nézetének a képviselőházban van kifejezé­sével Mocsáry Lajost bízta meg. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­nister által a phylloxera elleni intézkedések vé­gett összehívandó bizottság tagjává Szalay Imre kineveztetvén, azt a párt helyeslőleg veszi tu­domásul. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap S­z­o­n­t­a­g­h Pál (nógr.) elnöklete alatt tartott ülésében, melyen Szapáry gr. pénz­ügyminiszter és K­r­a­n­­­c­z Béla miniszteri taná­csos voltak jelen, tárgyaltatott a b­é­l­y­e­g- é­s illetékre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról szó­ló törvényjavaslat. D­á­r­d­a­y előadó elfogadja a miniszter azon álláspontját, hogy jelenleg nem mutatko­zott czélszerűnek egészen új és teljes bélyegtör­vény alkotása s ezért helyesnek tartja és elfo­gadásra ajánlja a törvényjavaslatot. W­a­h­r­m­a­n­n szükségesnek találja, hogy ne elégedjünk meg most ezen póttörvényjavas­­lat tárgyalásával, hanem használtassék fel ez al­kalom arra, hogy az eredeti törvénynek minden más hiányat is orvosoltassanak s javaslattétel végett szűkebb bizottság küldessék ki. Hegedűs Sándor a Wahrmann állás­pontját tartja ugyan helyesnek, de azt nem fo­gadhatná el, hogy az egész illetéki szabályok minden egy­es tételei revideáltassék, s azzal egy szűkebb körű bizottság bizassék meg , hanem igen­ügyelte 8 a maga vigasságára, mint a gazda­ságra ! S aztán: Ugyan melyik számláló biztos tudná meghatározni, hogy ki az ur, s ki a­­ [UNK]­ zo’­­ga ? Milyen büszkén, emelt fővel lépeget az a tisztelt „ur­‘, pedig bizonyomra mondom, olyan szolga­lélek lakozik benn­e, hogy szégyelh­etjük magunkat, a­miért mi emberek vagyunk meg ő is. A gyengék, a tehetetlenek, szegények irá­nyában olyan büszke és a hatalmasok irányá­ban olyan meghunyászkodó ! Hogy hajlong, mig kegyet nyer s hogy leled, midőn megfejt! És láttam u. n. szolgát, ki hitét, becsületét, meg­­győződését el nem adja az „ur“ mosolyáért, borravalójáért, h­anem szabad, darvez-ruhájában, s maga gazdája, bár a számláló­biztos cselé­nek írja be. Hát még az anyanyelv és a nyelvismeret rovata! Azokon kívül, a­miket már Thaly Kál­mán is elmondott, ott van az a kifogás, hogy sokan az anyjuk tejétől részegek, sokan egészen más nyelven beszélnek, mint a­hogy gondol­kodnak s a legtöbb embernek beszédét előbb le kell fordítani, hogy igazi értelmét kivehessük. Miféle más hazai nyelvet ért meg? A hizelgé­­s, az ámítás, az emberszólás, a hazugság nyelvé­ ? Volt-e ezekre figyelemmel a számláló-bizottság? S még csak a legutolsó kérdéssel sem le­hetünk megelégedve. Ha beteg­es mióta? Miféle betegséget tetszik érteni ? A lábfájást és tüdő­bajt — vagy pedig azt a sebet, melyet az ille­tő akkor kapott, mikor megcsalt, vagy elrágal­mazott, hogy hasznot húzhasson belőle ? Oh a tuberculoris elfenesedett gümői rombolhatják a lelket is, ha irigy, ha kárörvendő, ha önző, ha törpe, ha gonosz. S mióta görnyeszti e kór ? Ki tudja-e a számláló biztos kutatni ? Bizony, igaza van­­ Thaly Kálmánnak, sőt még igen kegyelmes, elnéző is volt a kormány irányában. Nem ér ez az egész népszám­ilás is czélszerűnek tartaná, hogy a kor­mány részé­re indítványoztassék egy olyan utasítás, hogy az egészet felölelő s minden eddigi szabályokat s törvényeket feleslegessé s hatályon kívülvé tévő törvényjavaslatot a jelen év végéig terjes­szen a törvényhozás elé. Ez valóban halaszthatatlan és égető kérdés, mert jelenleg nemcsak a kö­zönség, de a pénzügyi közegek s a bírák sem értik a fennálló szabályokat s külön­félekép in­terpellálják azokat, az ügynek s közönségnek kárára. Addig is, míg az meglenne, a jelen ja­vaslatot, mint a helyzeten javítót, elfogadja. Lukács Béla a javaslatról azt mondja, hogy ez nem az, a­mit a törvényhozás sürge­tett, mert ez egy egész organikus törvényt óhajt. Elismeri azonban, hogy ilyent nem egykönnyen és hamar összeállítani nem lehet, s eddig is he­lyesnek tartja a helyzet javítására törekvő pót­lásokat. A törvény­alkotásnál való eljárásra néz­ve a Wahrmann által ajánlott módot tartja he­lyesebbnek, mert az eddigi rendszer szerint kel­lő összhang nincs meg az ügyek között. Miután most négy rokon természetű törvényjavaslat van tárgyalásra beadva, igen czélszerűnek látná, ha egy szűkebb bizottság küldetnék ki, hogy ez a két illetéki és kezelési adótörvény ja­vaslatokat egymással kapcsolatosan és összefüggőleg tár­gyalja. A jelen javaslatnak több része, elism­ert, hogy helyes, de pl. a joghatály­ felfüggesztésére vonatkozó részhez hozzá nem járulhat. Szapáry gr. pén­zügyminiszter m­m tart­ja szükségesnek külön albizottság kiküldését ; ha épen egymással kapcsolatosan akarják az illető törvényjavaslatokat tárgyalni, ezt maga a bizott­ság is teheti. Kemény Géza b­ a A Wahrmann által ja­vasolt albizottság eszméjét azért nem fogadhat­ja el, mert az igen nagy munkát venne magára , valószínűleg reá nem tartozó ügyekbe is be­­leelegyedn­ék. Ezért Hegedűs in­dítványát pártolva, most­ a törvényjavaslat tárgyalá­sát ajánlja. 11­0­1 f­ő a kormányt tartja illetékes közeg­nek arra, hogy egy egészet felülelő javaslatot állítson össze. A törvényjavaslatot illetőleg elis­meri, hogy az az állam érdekét eléggé védi, de a fizetőkét nem annyira ; ezért azt indítvány­oz­­za, hogy inkább tűrjünk és várjunk tovább, a­míg a kormány egy az egé­szet felölelő törvény­javaslatot terjeszthet elő s addig ne toldozzunk­­foltozzunk. K­r­á­n­i­c­z tanácsos tájékozásul felemlíti, hogy a törvényjavaslat alkotásakor tanulmányo­zás tárgyává tétetett nemcsak a h­azában, de mondhatni a művelt világon levő illetékkisza­bási minden szabály és törvény és azon rojipant anyaghalma­iról azon meggyőződés meríthető, h­ogy majdnem lehetetlen egy az egész­et felölelő , azt szerves rendszerbe előtüntető törvényt al­kotni , mert az illetékeknek egyes ágazatai annyira különböző érdekeket érintenek és oly annyit, a­mennyibe kerül, m rt nem jól voltak a kérdő pontok föltéve. De, hát ilyen ez a Ti­sza kormány, nem ért semmihez. Miért is nem engedi át piros­ bársony székeit az ille­tékesek­­nek, az „Ellenzék“ szerkesztőségi tagjainak?! É­n. A LÁMPAGYUJTO Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Ötödik fejezet. Első lépések a j­a­v­u­l­á­s felé. (Folytatás.) Azonban nem sikerült neki. Trilka nem tudott türelmes leírni. Úg­y tetszett neki, mintha a lámpagyújtó soha ily ké­sőn nem jött volna, s már éppen azon a ponton volt, azt gondolni, hogy haza sem is fog jöni ma, midő­n­ az ajtónál megje­lent. Meglehetős sötét volt már, de Tru­d­­ka mégis láthatta, h­ogy valaki van vele. Nem nézett ki elég maga­snak arra, hogy mr. Cooper legyen, s nem is úgy járt, mint Ő. De a lányka mégis elhatározta magában, hogy ő kell, hogy legyen , mert bárki lett legyen is, az ír ajtaja fe­lé haladott, mely hátrább volt az udva­ron, s be is lépett hozzá. B­ármely türel­metlenül várt is Trucka a Flint megér­keztére, még sem jutott most éleibe, mint rendesen szokott, hanem csendesen várt, mig az előszobán keresztül jött, hol lét­ráját, s lumfiaját fel szokta akasztani, s köpenyét, s a piszkos felöltőt letenni,

Next