Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-26 / 20. szám

Vidákre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Neg­yedévre ................................................4 ^ Egy hóra helyben.......................................1 frt 60 kr. Egyes szám­ára 6 kr. ráígjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. SÍr3ií%aÍok ■nem adatnofk vií>í>na. Tizenegyedik évfolyam, 20. szám. A i.KELET" előfizetési dija : TTTTIT TittTt IV Tj I j Tj i. P­OLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁR­CZÁJA. Br. Reich­en­stein­ Ferenc*czel való ismeretségem. Barutzin után Móricz István. (Fiamnak, leányomnak s vejemnek ajánlott elbeszélés.) (Vége.) Ily körülmények közt nem szoktak választ adni, hanem bárkinek ajtót mutatnak. Most, 17 év múlva, bevallom, miszerint kevésbé múlt, hogy Popasunak is nem mutattam ajtót. Ő észrevevén felháborodásomat, visszahúzódott, a­nélkül, hogy a másik szobában levő Joann Constantint látta volna. — Alig nyitottam ki most jobban szemeimet, hogy a felettem eldobott hálót megláthassam. Miután az áprilisi congressus zajos jelenete után, midőn az elnök beszédem kezdetén a szótól meg­fosztott, beárultak a birodalmi udvarnál, mint e birodalom egysége ellen való legveszélyesebb agitátort; miután minden választásnál, a jelöltek listájából kitöröltek, s mégis regalistává nevez­tettem ki, most lépéseket tettek, hogy a nemzet szemében is megbélyegezzenek „um ihn tur im­mer unschaedlich zu machen.“ Azon naptól kezdve, hogy az unionisták által rávett Popasuval szóvitám volt, a nemzeti értekezletekbe nem mentem el. Popasuval tör­tént jelenetemet közöltem Sh­aguna püspökkel; még megjelentem néhány gyűlésen, eltöltve drá­­ga óráimat egy rakás száraz s gyümölcstelen szóhalmaz hallgatásával, azután dolgaim után látva, visszatértem Zernestre, s onnan Bukarestbe, September havában láttam, miként a 26 erdélyi képviselő közt, engemet is megválasztot Hirdetés! dijak. EfT négyszög czentimiternyi tér ára S kr. Bélyegd^' minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetése­k­e­t fölvesznek; Bécsben; Oppelik Alajos Stadt Stubenb.astei Nr. S. (Eekhan) der TVollzeile 86.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasse 10 Rúd. Mosse PublicistischeBureau. Budapesten: Haaseuste. és Vogler hirdetés közv. irod^a. Goldberger A. hiidetésok f» vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. éti girmond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szerda, január 26 ÚJABB HAZAFIAS JELENSÉGEK­ (T.) Nagyszerű emberek^ ezek a t. ellenzéki képviselő urak! Ők minden áron be akarják bizonyitani, hogy a fe­kete fekete, s hogy a rui fehér, az nem fekete. Eltöltenek vele órákat, eltöltenek vele napokat, sőt képesek a képviselő­­ház vitáit hét számra elhúzni, csak bebi­­zonyíthassák,­­hogy a fekete fekete, és hogy a fehér nem fekete ; mintha bizony volna valakinek eszében a feketét fehér­re, a fehéret pedig feketére disputálni : már t. i., hogy a fogyasztási adójavaslat mint mindenféle adójavaslat a ..világon, nem fehér, hanem fekete, s hogy az efé­­léket bizony nem szokták mulatozásra, avagy báli és fürdői saisonok helyett feltálaltatni. Már maga a pénzügyminiszter elő­terjesztése úgy szól, hogy bizony saj­nos és szo­morú kötelesség is­mét új adónemet találni ki, ámde mert az ország anyagi körülményei és szük­ségletei elkerülhetetlenné teszik, ő kénytelen megfelelni azon kötelességnek, hogy e szükségle­tek új adósság­csinálás nélkül fedezetet találjanak. Reméljük, hogy a pénzügyminiszter előterjesztésében sincs az új adó­nem ör­vendetes jelenség gyanánt feltüntetve ; a pénzügyminiszter sem azzal áll elő , mi­szerint igen boldognak érzi ma­­g­á­t, hogy az ország közönségének egy új adónemmel kedveskedhetik; avagy nem akarja elhitetni senkivel, hogy ez új adónem fizetése mily kellemes hatást fog gyakorolni az emberi érzékekre , hanem azt mondja : ez bizony nem vala­mi örvendetes dolog, hanem hát m­u­­száj dolog! És az ellenzék kapja magát, az egész országgyűlési vita alatt nem tesz egyebet, mint azt bizonyítgatja , hogy ez az új adó nem bizony rettentő és kelle­metlen valami, a­mint hogy az ellenzék hazafiságának szempontjából az adófize­tés mindig is kellemetlen valami volt. És most uram teremtem, napok óta azon foly a vita, hogy ez az új adó nem nem kellemetes, mert­ hátrány­ára van en­nek és hátrányára van annak, mintha bizony volna adó-nem a világon, mely, közvetlen az egyesek érzelmeit tekintve, különösen a fizetés pillanatában előnyös­nek lenne tekinthető ? Ámde ^ha az ál­lamnak órakerekekként egymásba vágó, és minden állampolgárra nézve közös ér­­dekű intézkedéseit és intézményeit tekint­jük és szoros vizsgálat alá vesszük, mind­járt kitűnik, hogy azoknak az adóknak fizetése, közvetve egyesekre nézve is sok­kal előnyösebb, mintha azok az egyesek azokat az adókat nem fizetnék, mert csak egy olyan­­ intézmény maradjon el, melynek elmaradása a polgárok egy bi­zonyos számának érdekeit háttérbe szo­rítaná, lenne bezzeg lármia azon polgá­rok részéről bizony elég nagy és elég­­jogos, mert azt állít­ják azonnal : ha mi tudunk adót fizetni másokért, hát mások is tudjanak adót fizetni mi értünk, s mi­után ezen intézmény fenntartása pusztán az illető érdekeltekre nézve elviselhetet­len teher lenne, ám járuljon hozzá az egész ország, s ha a mostani adókból épen nem tennék ki , ki kell talál­ni valamit, de érdekeink el­han­ya­goltatását nem nézhet­jük összetett kézzel mi sem. Igaz, hogy egyik ember azt mond­ja: minek ez? A m­ásik ember azt mond­ja : minek az ? És így tovább. Ámde kérdezzétek csak meg az érdekelt feleket, kiknek érdekében ama intézmény felál­lítva jön ? Ők majd titeket fognak meg­kérdezni : hogy hát az uraknak minek ez, meg minek az ? Vagy ne legyen tehát senkinek semmije, vagy ha van az egyiknek, hát legyen a másiknak is ! Igen ám ! — kiáltja az ellenzék ha­zafias méltósággal és nemes határozott­sággal : lenni lehet minden, sőt lenni is kell mindennek a hon­ haza érdekében,— csak adófizetésnek nem kell lenni, mert kérem szépen szó a mi szó, — de már a­mi a hazafiságnak ezt az oldalát illeti ? ezt az oldalt az én választóim nem sze­retik ! . . . Elkezdi tehát az ellenzéki képviselő a honi hazabeszélést és beszél úgy a mint az ő választói szeretik, kik aztán mint a „Peleskei nótárius“-ban a vasas németek, felkiáltanak: „Ez tetszik nekünk!“ Hanem a melyik képviselő nem azt nézi, hogy mi tetszik az ország száz ágú vi­szonyait csak árn­yéklatosan ismerő vá­lasztóknak ? hanem teszi, a mint ő látja jónak ? teszi az ország és a haza érde­kei szerint ? — az mameluk, az szavazó­gép, hanem a­ki egy jobbára tanulatlan emberekből álló tömeg tetszés­nyilvání­tásait teszi, s a mint azok jónak látják, ő azonképen tánczol és alkalmazza ma­gát , az független képviselő! És a hecz most a „kereskedő-válasz­tók“ érdekeiben látszik megindulva lenni, azok érdekeiben t.­i. kik, ha egy kissé mélyebben gondolkoznának, s szemügyre vennék az övékhez képest a földbirtokos tak a birodalmi tanácsba, mintha semmi sem tör­tént volna köztünk, vagy a brassóiak nagyon prózai közmondása szerint: a fokhagymát se ette meg, s a szája se szagos. Miért választottak meg engem Bécsbe, s még ugyanazon évben, jelentékeny többséggel, ha tudták, hogy Reichensteinnak el vagyok adva ? Nem hagyhattak Erdélyben ? Egy hó lefolyása után, elmentem én is a többiek után. Két bizot­­ságban, t. i. a 36 t­agú pénzügyiben, s a 12 ta­gú erdélyi vasútiban tartottak fenn nekem helyet. Az 1865. évi birodalmi tanácsülésben még tettek velem egy kisérletet, hogy a vaskorona rendjével diszitsenek fel engemet is ! Megköszön­tem alattvalói hódolattal, n­e­kem várt kitünte­tésre nézve bocsánatot kérve, előhoztam okai­mat, melyeknek alaposságát a korlátunk is elis­merte, kinek írásbeli válaszát nálam bárki is megnézheti. Ha valaha életemben ambitiosus let­tem volna, akkor az a rang, a­mit a férfiaknak adnak, 1849 után illetett volna meg, midőn éle­temet dobtam oda a birodalomért, s szolgálatá­ban 5400 p­­ártnyi javam pusztittatott el, melyet, miután a katonai bizottság előtt tanukkal, ok­mányokkal bizonyitottam, letettem az esküt is, én és anyátok, midőn drága testvéretekkel, Au­­reliaval, éppen áldott állapotban volt. Az illető okm­ányokat itt találjatok. Nem dekoratióra, ha­nem korlátalanitasra van szü­kségtök, mint a mely számtalan más családnak adatott; e helyi atyá­tok orosz és osztrák fogságot szenvedett s a fel­kelők által halálra keresve, kipusztittatott. De végre is, ti mostan mindnyájan éret­tek vagytok s egész joggal kérdhetik : Ki me­részel felelősségre vonni bármely természetű meg­győződésem felöl, legyen az társadalmi, keres­kedelmi vagy politikai, midőn én nem várakoz­­­­tam egész életemben azok ajtai előtt, kikhez be­osztásy terheit, melyeket az ország a ke­reskedők érdekében is a földbirtokos osz­tály vállaira rakott, s ha volna bennük igaz hazafiság, a minek lenni kell, és méltánylás polgártársaik terhe iránt, a minek szintén lenni kell­­— hát azon cse­kély áldozatért, melyet talán vagy látszó­lagosan a haza most tőlük látszik köve­telni, — nem hogy felszólalnának, de még ők utasítanák felszólalókat, hogy a haza , e kívánalmaival szemben, az­ áldozat­ho­zás kötelességét ők is elismerik. Ámde nem! Az ellenzéki heez meg­indult, s egy­némely kereskedő urak a kormánybuktatás nagy czélját maguk elé tűzött cliquek eszközeiül szegődvén, pi­rulás nélkül adják be, hogy ők a ha­zának még ezt a csekély ál­dozatot sem fogják meghozni. Csekélynek mondom, mert az áldozat ne­hezebbik végét itt is azok fogják viselni, a­kik fogyasztanak, s bizony a kereske­delmi fogalomra aligha leend valami ha­tással. De már csak az a gondolat is, hogy lehet, fellázítja a kereskedő urak egy­némely részét: a haza ellen! Na hiszen tisztelem én azokat a ha­zafias jelenségeket, melyek a mai ellen­zék égise alatt kezdenek lábra kapni, és tisztelem azokat a hazafiakat, kik csak abban hazafiak, hogy nem szavaznak meg a hazának semmi áldozatot. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap d. e. 11 órakor S­z­o­n­t­a­g­h Pál (nbgr.) elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a bélyeg és illetékre vonatkozó törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen volt S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pézügyminiszter és Králitz Béla miniszteri tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyvé­nek hiteleeítése után D­ár­day Sándor elő­terjeszti a bizottsági tárgyalások alatt eszközölt módosítások új szövegezését, a­melyek elfo­gadtattak. A 26. §, az előbbi tárgyalások ren­dén változást szenvedett volt, de most az eredeti szöveg visszaállíttatott. A törvényjavaslat tárgyalása után felmerült azon kérdés, hogy pl. a házbérnyugták bélyeg alá essenek ? Hosszabb vita után úgy találtatott, hogy e kérdés még nem érett annyira, hogy a nyugtaadás kötelezővé tétessék, addig pedig hagyassanak meg az általános szabályok. Ezután a névváltoztatás iránti kérvények bélyegilletéke jött megbeszélés alá s a bizottság azon javaslatban állapodott meg, hogy a név­változtatás bélyege családonkint 50 kr. legyen,­­ ha egy kérvényben több család kérelmez, arra annyiszor 50 kr. tétessék, a­hány család (szülök s gyermekei) folyamodik abban. A névátruházásra vonatkozó kérvények maradnak lépésem vala mindennap, osztrákoknál, magya­roknál, szászoknál, hol fényes asztalok terjesz­kedtek, elveszítettek vagy szereztek kártyával százakat, 1000 frtos újévi ajándékok tétettek magas rangú hölgyeknek, a nemzet vagyoná­ból ; ott, hol ilyen szerepeket játszottak, az évi jövedelem 30 ezer s még ezen felül is volt, nem háromezer. Ez időszakból más közléseket, Schmerling rendszerére vonatkozólag, kapni fogtok, ha meg­érem, hogy azon köz- és magán ügyeimről be­széljek, melyeket néhai András metropolita úr­ral átéltem 1847 től 1865-ig, mely évben meg­bukott Schmerling, vele gr. Nádasdy Ferencz, br. Reichenstein, s melyben félbeszakítottam min­den politikai és nemzeti ügyet NI.­Szebennel, az­után megint üldözőbe vétetvén, mint a szarvas a vadászok által, ágyba jutottam 1865. novem­bertől 1866. áprilisig, mely idő alatt anyátok kétszer birte halálomat. N.-Szeben, 1880­. szeptember. az eddigi bélyegilletékek alatt. Végre, előadó felolvassa a jelentés szövegét s az, a mai meg­állapodások hozzátételének fenhagyása mellett elfogadtatik és a mai ülés jegyzőkönyve is hi­­telesittetik. A LÁMPAGYUJTO. Angol regény. Irta: MIS.? CUMMINS Hetedik fejezet. Az első ima. (Folytatás.) Ez idő óta hárman szerény jóllétben éltek együtt. Mert bár szegények voltak, de munka és szorgalom mindig megóv­ták őket a nyomortól. ORSZÁGGYŰLÉS. jan. 24-én. Folytattatik a czukor-, kávé- és sörfo­gyasz­tási törvényjavaslat feletti vita. Eötvös Károly: A jj­avaslatot nem fo­gadja el, először azért, mert adóemelés, ilyent pedig el nem fogadhat. Másodszor azért, mert a javaslat elfogadása a háztartásokat túlságos zaklatásnak tenné ki. A czukor és kávé a mi társadalmunkban oly czikkeké váltak, a­melyek életszükséget képeznek. Ezeket nem tartja meg­­adóztathatónak. S­e­n­n­y­e­y Pál b. kijelenti mindenekelőtt, hogy csak az előtte fekvő tárgyhoz fog szólani. Nem fogadja el pénzügyi szempontból a javas­latot azért, mert nézete szerint ezen adórend­­szer egy hibás lépés, és egy eltévesztett­­ kísér­let oly téren, a­mely más alapokon adórendsze­rünknek hasznos és termékenyítő tényezőjét ké­pezhetné. Szükséges volna átalános adórendsze­rünknek összhangzatos reformja és a fogyasztá­si adóknak vám- és forgalmi viszonyainkra te­kintettel való homogén beillesztése ; szükséges czélból az indirekt és direkt adók közti egyen­súlynak kiegyeztető kompenzáczió általi helyre­­állítása. A jelenlegi erőszakos rendszabály fogja eredményezni, hogy korlátozva lesz produkc­io­­nális képességünk. Meg van győződve, hogy ezen adó a ter­vezett módozatok mellett kevés jövedelm­et fog hozni, egyesekre és a forgalomra pedig kárt és kellemetlenséget fog előidézni. De nemzetgaz­­dasági tekintetből aggodalmai alaposabbak, most is aránylag többe kerül a produkálás, mint má­sutt, h­ogy a verseny nehezen, nem legyőzhető, de legalább fentartható. Súlyosak a mai terhek, de isten segélyé­vel elviseli azt a nemzet nagy nehezen, de úgy elviselni, hogy újabb és újabb adóemeléssel fe­­nyegess.­­k, azt nem bírja meg az ország sem pénzügyileg, sem nemzetgazdaságilag. (Helyes­lés a baloldalon.) Tizennégy év óta folyvást szaporítottuk a terheket. Kéri szóló, hogy adas­­sék a nemzetnek idő a pihenésre is, mert ez a rendszer kimerülésre vezet. A hírlapokban olvas­sa, hogy az állami jövedelmek kedvezően foly­nak be. Hát kérdi, hogy ha a symptomok még csak messziről mutatkoznak, elfojtsuk-e azt csirlá­­ban újabb lecsapolási rendszerre­. Ezután felszólal Tisza Kálmán minisz­­terelnök. Utalt azon ellenmondásra, hogy az adó az illető czikkeket az adótételnél is nagyobb összeggel drágíttatná és mégis a kereskedőt ká­rosítaná. Kimutatja továbbá, hogy minden befek­tetés elhalasztása csak megzsibbasztaná a nem­zet termelő erejét, s hogy igen sok abból mit Sennyei óhajt pénzbe kerül, noha ő semmi adót sem akar megszavazni, másrészt rámutatott ar­ra is, hogy Sennyei programmjának legnagyobb része p­razis, melyet mindenki úgy értelmezhet, a mint neki tetszik. Polémiája végén Eötvös el­len fordult s megczáfolva annak legtöbb főbb állításait, azzal végezte be beszédjét, hogy a personál­unió h­irdetése és Kossuth szavainak vallása, mit a szélbal tesz, együtt és egyszerre lehetetlen. Királyi Pál beszédének elmondását hol­napra kéri halasztatni, mire az ülés délután há­romnegyed 1 órakor véget ért. A FÜGGETLENSÉGI PÁRT ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE, Jan. 23. A fővárosnak igen érdekes és szokatlan lát­ványban van része. A szélbalok felgyülekeztek tanácskozni a képviselőválasztások előtt. Tanul­ságos beszédeket mondanak, nagy diszlakomá­­kat rendeznek s egyszer úgy szivek szerint iga­ziból kibeszélik magukat, csinálván maguk kö­zött parliamentet. Igazságszerető laptársunk az „Ellenzék“ azt mondja ugyan tisztelt elvtársai­­ról a tegnapi táviratában, hogy abból ugyan a­mit azok a hazafiak ott a Hungária nagy ter­mében beszélnek nem tanul senki,­­ hogy igen alantas és meddő dolgok körül fo­rog a vita — de hát ugyan mit is várt az „El­lenzék“ ettől az egész parádétól. Hiszen elég azt tudni, hogy körülbelöl négyszáz marezona, tipikus magyar alak, a legtöbb sujtásos bekecs­ben és magyar nadrágban gyűlt ö­ssze a Hun­gária nagy termében megmutatni a hazának, hogy ők­­ vannak. Hogy a régi gárda számos tagja, kiket a képviselőházban már nem látni, látta egymást viszont. Csiky Sándor, Ragályi Nándor és az ősz Gubody Sándor alig győzték fogadni az üdvözléseket , hogy a függetlenségi pártbeli képviselők majd teljes számmal jelen­tek meg. A terem felső részén volt felállitva az el­nöki asztal, zöld térítővel letakarva. E körül so­rakoztak az előértekezleten kijelölt elnökök és jegyzők s itt foglalt helyet a képviselők na­gyobb része. Tiz óra után néhány perczczel Mo­­csáry Lajos nyitotta meg az értekezletet, elnö­kökül az ősz Ragályi Nándort, Madarász Józse­fet és Gubódi Sándort ajánlván, kik­el is fo­gadtattak . Az első szónoklatot Eötvös Károly mondta. Főczérunk — úgy mond — a párt szervezkedé­se, hogy a párt ne csak tömören és összetartón, hanem nagy számmal és erővel is lépjen fel a választásoknál. (Éljenzés) Első kérdés: vájjon az eddigi központi vezetés, jó volt-e? A párt legújabb története 1868-ban , a régi pedig Mo-Vilmos, anyjának büszkesége, remé­nye, folytonos gondolatinak tárgya volt. Nem kimélt semmi fáradságot, hogy neki a szükségest, mind tanulás, mind néha mulatság tekintetében megszerezhesse. Különös is lett volna, hogy ne le­gyen büszke e fiúra, mert ritka szépsége, kellemes, nyájas modora, okossága, s ko­ra érettsége még idegeneknek is feltűnt, ha vele beszéltek. Mindig, eleitől fogva, szép kis gyermek volt, de most, midőn már csaknem betöltötte tizenharmadik évét, nemcsak azon rendes gyermek szépség tűnt fel rajta, mire elég, hogy szép gön­dör fürtjei, sötét szemei, s rózsapiros ar­­cza legyen. Nyílt, magas homloka, tekin­tetének tiszta fénye, okosan néző nagy kék szemei, a kifejezés teljes száj, mely oly sok határozottságot, s még­is annyi szelídséget árult el, az arányosan telt alak, s egészséges a rezszin volt az, mi vonzott, s a leendő valódi férfit árulta el benne. Senki nem tölthetett egy félórát úgy­e fiú társaságában, hogy ne csodálja, s ne szeresse őt meg. A természettől melegen dobogó szív­vel, szerető kedélylyel volt megáldva, me­lyet anyja szeretete, s a világ iránta mu­tatott jó indulata tápláltak benne. Rend­­kivül vidám kedélylyel birt, mit idősbeki s magasabb álláspontnak irányában vele született udvariassága kellő időben min­dig enyhítettek, e mellett nagyon gyors felfogással, jó beszélő­ tehetséggel, mások örömei s fájdalmai iránt, őszinte részvét­tel, szóval egyike volt ama nyílt, vonzó jellemeknek, melyek a szíveket megnye­rik, a­nélkül, hogy az ember tudná mi­ként. Szerette a tudományokkal foglal­kozni, s anyja tizenkét éves koráig isko­lába j­ártatta. Anglia nagyobb városaiban a sze­gény­ebb szülők gyermekei is, csaknem mindazon előnyöket élvezhetik a nevelés terén, mit különben csak a gazdagság nyújthat, ha ugyan az alkalmat valóban fel akarja használni ; s Vik­i, ki rendkí­vüli tehetséggel volt felruházva, s anyja által ösztönöztét­ve minden kínálkozó al­kalom felhasználására, nehány év alatt annyi ismeretet gyűjtött össze magának, mi korához képe­st valóban rendkívüli, s meglepő volt. ■ ‘ Midőn tizenkettedik évét betöltötte, nagyon jó alkalom kínálkozott egy gyógy­­szertároshoz tanonczcza­l belépni, kinek egy növendék fiúra volt szüksége, hogy a boltban segítségére legyen. S bár a díj, mit vár, Bray felajánlott, csekély volt, de remény nyu­jtatott fizetés javításra, s mindenesetre a Vilmos helyzetében , e kínálkozó alkalmat nem lett volna helyes mellőzni. Bár­mennyire szerette is könyveiben búvárkodni , mégis régen vágyakozott már arra, hogy a család anyagi terhein ő is könnyíthessen némileg. Anyja s nagy­atyja beleegyeztek, s így örömmel fogad­ta el r­r. Bray ajánlatát. Vilmos jelenlétét az anyai háznál, fájdalmasan nélkülözték, mert miután a szerződés új gazdájával úgy volt, hogy az éjjel is nála töltse, s hét közben rit­kán volt annyi ideje, hogy bár egy rö­vidke látogatást tehessen anyjánál, a szom­bat estéket kivéve, mikor aztán ott kell

Next