Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)
1881-01-26 / 20. szám
Vidákre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ................................................4 ^ Egy hóra helyben.......................................1 frt 60 kr. Egyes számára 6 kr. ráígjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. SÍr3ií%aÍok ■nem adatnofk vií>í>na. Tizenegyedik évfolyam, 20. szám. A i.KELET" előfizetési dija : TTTTIT TittTt IV Tj I j Tj i. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁRCZÁJA. Br. Reichenstein Ferenc*czel való ismeretségem. Barutzin után Móricz István. (Fiamnak, leányomnak s vejemnek ajánlott elbeszélés.) (Vége.) Ily körülmények közt nem szoktak választ adni, hanem bárkinek ajtót mutatnak. Most, 17 év múlva, bevallom, miszerint kevésbé múlt, hogy Popasunak is nem mutattam ajtót. Ő észrevevén felháborodásomat, visszahúzódott, anélkül, hogy a másik szobában levő Joann Constantint látta volna. — Alig nyitottam ki most jobban szemeimet, hogy a felettem eldobott hálót megláthassam. Miután az áprilisi congressus zajos jelenete után, midőn az elnök beszédem kezdetén a szótól megfosztott, beárultak a birodalmi udvarnál, mint e birodalom egysége ellen való legveszélyesebb agitátort; miután minden választásnál, a jelöltek listájából kitöröltek, s mégis regalistává neveztettem ki, most lépéseket tettek, hogy a nemzet szemében is megbélyegezzenek „um ihn tur immer unschaedlich zu machen.“ Azon naptól kezdve, hogy az unionisták által rávett Popasuval szóvitám volt, a nemzeti értekezletekbe nem mentem el. Popasuval történt jelenetemet közöltem Shaguna püspökkel; még megjelentem néhány gyűlésen, eltöltve drága óráimat egy rakás száraz s gyümölcstelen szóhalmaz hallgatásával, azután dolgaim után látva, visszatértem Zernestre, s onnan Bukarestbe, September havában láttam, miként a 26 erdélyi képviselő közt, engemet is megválasztot Hirdetés! dijak. EfT négyszög czentimiternyi tér ára S kr. Bélyegd^' minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek; Bécsben; Oppelik Alajos Stadt Stubenb.astei Nr. S. (Eekhan) der TVollzeile 86.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasse 10 Rúd. Mosse PublicistischeBureau. Budapesten: Haaseuste. és Vogler hirdetés közv. irod^a. Goldberger A. hiidetésok f» vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. éti girmond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szerda, január 26 ÚJABB HAZAFIAS JELENSÉGEK (T.) Nagyszerű emberek^ ezek a t. ellenzéki képviselő urak! Ők minden áron be akarják bizonyitani, hogy a fekete fekete, s hogy a rui fehér, az nem fekete. Eltöltenek vele órákat, eltöltenek vele napokat, sőt képesek a képviselőház vitáit hét számra elhúzni, csak bebizonyíthassák,hogy a fekete fekete, és hogy a fehér nem fekete ; mintha bizony volna valakinek eszében a feketét fehérre, a fehéret pedig feketére disputálni : már t. i., hogy a fogyasztási adójavaslat mint mindenféle adójavaslat a ..világon, nem fehér, hanem fekete, s hogy az eféléket bizony nem szokták mulatozásra, avagy báli és fürdői saisonok helyett feltálaltatni. Már maga a pénzügyminiszter előterjesztése úgy szól, hogy bizony sajnos és szomorú kötelesség ismét új adónemet találni ki, ámde mert az ország anyagi körülményei és szükségletei elkerülhetetlenné teszik, ő kénytelen megfelelni azon kötelességnek, hogy e szükségletek új adósságcsinálás nélkül fedezetet találjanak. Reméljük, hogy a pénzügyminiszter előterjesztésében sincs az új adónem örvendetes jelenség gyanánt feltüntetve ; a pénzügyminiszter sem azzal áll elő , miszerint igen boldognak érzi magát, hogy az ország közönségének egy új adónemmel kedveskedhetik; avagy nem akarja elhitetni senkivel, hogy ez új adónem fizetése mily kellemes hatást fog gyakorolni az emberi érzékekre , hanem azt mondja : ez bizony nem valami örvendetes dolog, hanem hát muszáj dolog! És az ellenzék kapja magát, az egész országgyűlési vita alatt nem tesz egyebet, mint azt bizonyítgatja , hogy ez az új adó nem bizony rettentő és kellemetlen valami, amint hogy az ellenzék hazafiságának szempontjából az adófizetés mindig is kellemetlen valami volt. És most uram teremtem, napok óta azon foly a vita, hogy ez az új adó nem nem kellemetes, mert hátrányára van ennek és hátrányára van annak, mintha bizony volna adó-nem a világon, mely, közvetlen az egyesek érzelmeit tekintve, különösen a fizetés pillanatában előnyösnek lenne tekinthető ? Ámde ^ha az államnak órakerekekként egymásba vágó, és minden állampolgárra nézve közös érdekű intézkedéseit és intézményeit tekintjük és szoros vizsgálat alá vesszük, mindjárt kitűnik, hogy azoknak az adóknak fizetése, közvetve egyesekre nézve is sokkal előnyösebb, mintha azok az egyesek azokat az adókat nem fizetnék, mert csak egy olyan intézmény maradjon el, melynek elmaradása a polgárok egy bizonyos számának érdekeit háttérbe szorítaná, lenne bezzeg lármia azon polgárok részéről bizony elég nagy és elégjogos, mert azt állítják azonnal : ha mi tudunk adót fizetni másokért, hát mások is tudjanak adót fizetni mi értünk, s miután ezen intézmény fenntartása pusztán az illető érdekeltekre nézve elviselhetetlen teher lenne, ám járuljon hozzá az egész ország, s ha a mostani adókból épen nem tennék ki , ki kell találni valamit, de érdekeink elhanyagoltatását nem nézhetjük összetett kézzel mi sem. Igaz, hogy egyik ember azt mondja: minek ez? A másik ember azt mondja : minek az ? És így tovább. Ámde kérdezzétek csak meg az érdekelt feleket, kiknek érdekében ama intézmény felállítva jön ? Ők majd titeket fognak megkérdezni : hogy hát az uraknak minek ez, meg minek az ? Vagy ne legyen tehát senkinek semmije, vagy ha van az egyiknek, hát legyen a másiknak is ! Igen ám ! — kiáltja az ellenzék hazafias méltósággal és nemes határozottsággal : lenni lehet minden, sőt lenni is kell mindennek a hon haza érdekében,— csak adófizetésnek nem kell lenni, mert kérem szépen szó a mi szó, — de már ami a hazafiságnak ezt az oldalát illeti ? ezt az oldalt az én választóim nem szeretik ! . . . Elkezdi tehát az ellenzéki képviselő a honi hazabeszélést és beszél úgy a mint az ő választói szeretik, kik aztán mint a „Peleskei nótárius“-ban a vasas németek, felkiáltanak: „Ez tetszik nekünk!“ Hanem a melyik képviselő nem azt nézi, hogy mi tetszik az ország száz ágú viszonyait csak árnyéklatosan ismerő választóknak ? hanem teszi, a mint ő látja jónak ? teszi az ország és a haza érdekei szerint ? — az mameluk, az szavazógép, hanem aki egy jobbára tanulatlan emberekből álló tömeg tetszésnyilvánításait teszi, s a mint azok jónak látják, ő azonképen tánczol és alkalmazza magát , az független képviselő! És a hecz most a „kereskedő-választók“ érdekeiben látszik megindulva lenni, azok érdekeiben t.i. kik, ha egy kissé mélyebben gondolkoznának, s szemügyre vennék az övékhez képest a földbirtokos tak a birodalmi tanácsba, mintha semmi sem történt volna köztünk, vagy a brassóiak nagyon prózai közmondása szerint: a fokhagymát se ette meg, s a szája se szagos. Miért választottak meg engem Bécsbe, s még ugyanazon évben, jelentékeny többséggel, ha tudták, hogy Reichensteinnak el vagyok adva ? Nem hagyhattak Erdélyben ? Egy hó lefolyása után, elmentem én is a többiek után. Két bizotságban, t. i. a 36 tagú pénzügyiben, s a 12 tagú erdélyi vasútiban tartottak fenn nekem helyet. Az 1865. évi birodalmi tanácsülésben még tettek velem egy kisérletet, hogy a vaskorona rendjével diszitsenek fel engemet is ! Megköszöntem alattvalói hódolattal, nekem várt kitüntetésre nézve bocsánatot kérve, előhoztam okaimat, melyeknek alaposságát a korlátunk is elismerte, kinek írásbeli válaszát nálam bárki is megnézheti. Ha valaha életemben ambitiosus lettem volna, akkor az a rang, amit a férfiaknak adnak, 1849 után illetett volna meg, midőn életemet dobtam oda a birodalomért, s szolgálatában 5400 pártnyi javam pusztittatott el, melyet, miután a katonai bizottság előtt tanukkal, okmányokkal bizonyitottam, letettem az esküt is, én és anyátok, midőn drága testvéretekkel, Aureliaval, éppen áldott állapotban volt. Az illető okmányokat itt találjatok. Nem dekoratióra, hanem korlátalanitasra van szükségtök, mint a mely számtalan más családnak adatott; e helyi atyátok orosz és osztrák fogságot szenvedett s a felkelők által halálra keresve, kipusztittatott. De végre is, ti mostan mindnyájan érettek vagytok s egész joggal kérdhetik : Ki merészel felelősségre vonni bármely természetű meggyőződésem felöl, legyen az társadalmi, kereskedelmi vagy politikai, midőn én nem várakoztam egész életemben azok ajtai előtt, kikhez beosztásy terheit, melyeket az ország a kereskedők érdekében is a földbirtokos osztály vállaira rakott, s ha volna bennük igaz hazafiság, a minek lenni kell, és méltánylás polgártársaik terhe iránt, a minek szintén lenni kell— hát azon csekély áldozatért, melyet talán vagy látszólagosan a haza most tőlük látszik követelni, — nem hogy felszólalnának, de még ők utasítanák felszólalókat, hogy a haza , e kívánalmaival szemben, az áldozathozás kötelességét ők is elismerik. Ámde nem! Az ellenzéki heez megindult, s egynémely kereskedő urak a kormánybuktatás nagy czélját maguk elé tűzött cliquek eszközeiül szegődvén, pirulás nélkül adják be, hogy ők a hazának még ezt a csekély áldozatot sem fogják meghozni. Csekélynek mondom, mert az áldozat nehezebbik végét itt is azok fogják viselni, akik fogyasztanak, s bizony a kereskedelmi fogalomra aligha leend valami hatással. De már csak az a gondolat is, hogy lehet, fellázítja a kereskedő urak egynémely részét: a haza ellen! Na hiszen tisztelem én azokat a hazafias jelenségeket, melyek a mai ellenzék égise alatt kezdenek lábra kapni, és tisztelem azokat a hazafiakat, kik csak abban hazafiak, hogy nem szavaznak meg a hazának semmi áldozatot. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap d. e. 11 órakor Szontagh Pál (nbgr.) elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a bélyeg és illetékre vonatkozó törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen volt Szapáry Gyula gr. pézügyminiszter és Králitz Béla miniszteri tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hiteleeítése után Dárday Sándor előterjeszti a bizottsági tárgyalások alatt eszközölt módosítások új szövegezését, amelyek elfogadtattak. A 26. §, az előbbi tárgyalások rendén változást szenvedett volt, de most az eredeti szöveg visszaállíttatott. A törvényjavaslat tárgyalása után felmerült azon kérdés, hogy pl. a házbérnyugták bélyeg alá essenek ? Hosszabb vita után úgy találtatott, hogy e kérdés még nem érett annyira, hogy a nyugtaadás kötelezővé tétessék, addig pedig hagyassanak meg az általános szabályok. Ezután a névváltoztatás iránti kérvények bélyegilletéke jött megbeszélés alá s a bizottság azon javaslatban állapodott meg, hogy a névváltoztatás bélyege családonkint 50 kr. legyen, ha egy kérvényben több család kérelmez, arra annyiszor 50 kr. tétessék, ahány család (szülök s gyermekei) folyamodik abban. A névátruházásra vonatkozó kérvények maradnak lépésem vala mindennap, osztrákoknál, magyaroknál, szászoknál, hol fényes asztalok terjeszkedtek, elveszítettek vagy szereztek kártyával százakat, 1000 frtos újévi ajándékok tétettek magas rangú hölgyeknek, a nemzet vagyonából ; ott, hol ilyen szerepeket játszottak, az évi jövedelem 30 ezer s még ezen felül is volt, nem háromezer. Ez időszakból más közléseket, Schmerling rendszerére vonatkozólag, kapni fogtok, ha megérem, hogy azon köz- és magán ügyeimről beszéljek, melyeket néhai András metropolita úrral átéltem 1847 től 1865-ig, mely évben megbukott Schmerling, vele gr. Nádasdy Ferencz, br. Reichenstein, s melyben félbeszakítottam minden politikai és nemzeti ügyet NI.Szebennel, azután megint üldözőbe vétetvén, mint a szarvas a vadászok által, ágyba jutottam 1865. novembertől 1866. áprilisig, mely idő alatt anyátok kétszer birte halálomat. N.-Szeben, 1880. szeptember. az eddigi bélyegilletékek alatt. Végre, előadó felolvassa a jelentés szövegét s az, a mai megállapodások hozzátételének fenhagyása mellett elfogadtatik és a mai ülés jegyzőkönyve is hitelesittetik. A LÁMPAGYUJTO. Angol regény. Irta: MIS.? CUMMINS Hetedik fejezet. Az első ima. (Folytatás.) Ez idő óta hárman szerény jóllétben éltek együtt. Mert bár szegények voltak, de munka és szorgalom mindig megóvták őket a nyomortól. ORSZÁGGYŰLÉS. jan. 24-én. Folytattatik a czukor-, kávé- és sörfogyasztási törvényjavaslat feletti vita. Eötvös Károly: A jjavaslatot nem fogadja el, először azért, mert adóemelés, ilyent pedig el nem fogadhat. Másodszor azért, mert a javaslat elfogadása a háztartásokat túlságos zaklatásnak tenné ki. A czukor és kávé a mi társadalmunkban oly czikkeké váltak, amelyek életszükséget képeznek. Ezeket nem tartja megadóztathatónak. Sennyey Pál b. kijelenti mindenekelőtt, hogy csak az előtte fekvő tárgyhoz fog szólani. Nem fogadja el pénzügyi szempontból a javaslatot azért, mert nézete szerint ezen adórendszer egy hibás lépés, és egy eltévesztett kísérlet oly téren, amely más alapokon adórendszerünknek hasznos és termékenyítő tényezőjét képezhetné. Szükséges volna átalános adórendszerünknek összhangzatos reformja és a fogyasztási adóknak vám- és forgalmi viszonyainkra tekintettel való homogén beillesztése ; szükséges czélból az indirekt és direkt adók közti egyensúlynak kiegyeztető kompenzáczió általi helyreállítása. A jelenlegi erőszakos rendszabály fogja eredményezni, hogy korlátozva lesz produkcionális képességünk. Meg van győződve, hogy ezen adó a tervezett módozatok mellett kevés jövedelmet fog hozni, egyesekre és a forgalomra pedig kárt és kellemetlenséget fog előidézni. De nemzetgazdasági tekintetből aggodalmai alaposabbak, most is aránylag többe kerül a produkálás, mint másutt, hogy a verseny nehezen, nem legyőzhető, de legalább fentartható. Súlyosak a mai terhek, de isten segélyével elviseli azt a nemzet nagy nehezen, de úgy elviselni, hogy újabb és újabb adóemeléssel fenyegess.k, azt nem bírja meg az ország sem pénzügyileg, sem nemzetgazdaságilag. (Helyeslés a baloldalon.) Tizennégy év óta folyvást szaporítottuk a terheket. Kéri szóló, hogy adassék a nemzetnek idő a pihenésre is, mert ez a rendszer kimerülésre vezet. A hírlapokban olvassa, hogy az állami jövedelmek kedvezően folynak be. Hát kérdi, hogy ha a symptomok még csak messziről mutatkoznak, elfojtsuk-e azt csirlában újabb lecsapolási rendszerre. Ezután felszólal Tisza Kálmán miniszterelnök. Utalt azon ellenmondásra, hogy az adó az illető czikkeket az adótételnél is nagyobb összeggel drágíttatná és mégis a kereskedőt károsítaná. Kimutatja továbbá, hogy minden befektetés elhalasztása csak megzsibbasztaná a nemzet termelő erejét, s hogy igen sok abból mit Sennyei óhajt pénzbe kerül, noha ő semmi adót sem akar megszavazni, másrészt rámutatott arra is, hogy Sennyei programmjának legnagyobb része prazis, melyet mindenki úgy értelmezhet, a mint neki tetszik. Polémiája végén Eötvös ellen fordult s megczáfolva annak legtöbb főbb állításait, azzal végezte be beszédjét, hogy a personálunió hirdetése és Kossuth szavainak vallása, mit a szélbal tesz, együtt és egyszerre lehetetlen. Királyi Pál beszédének elmondását holnapra kéri halasztatni, mire az ülés délután háromnegyed 1 órakor véget ért. A FÜGGETLENSÉGI PÁRT ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE, Jan. 23. A fővárosnak igen érdekes és szokatlan látványban van része. A szélbalok felgyülekeztek tanácskozni a képviselőválasztások előtt. Tanulságos beszédeket mondanak, nagy diszlakomákat rendeznek s egyszer úgy szivek szerint igaziból kibeszélik magukat, csinálván maguk között parliamentet. Igazságszerető laptársunk az „Ellenzék“ azt mondja ugyan tisztelt elvtársairól a tegnapi táviratában, hogy abból ugyan amit azok a hazafiak ott a Hungária nagy termében beszélnek nem tanul senki, hogy igen alantas és meddő dolgok körül forog a vita — de hát ugyan mit is várt az „Ellenzék“ ettől az egész parádétól. Hiszen elég azt tudni, hogy körülbelöl négyszáz marezona, tipikus magyar alak, a legtöbb sujtásos bekecsben és magyar nadrágban gyűlt össze a Hungária nagy termében megmutatni a hazának, hogy ők vannak. Hogy a régi gárda számos tagja, kiket a képviselőházban már nem látni, látta egymást viszont. Csiky Sándor, Ragályi Nándor és az ősz Gubody Sándor alig győzték fogadni az üdvözléseket , hogy a függetlenségi pártbeli képviselők majd teljes számmal jelentek meg. A terem felső részén volt felállitva az elnöki asztal, zöld térítővel letakarva. E körül sorakoztak az előértekezleten kijelölt elnökök és jegyzők s itt foglalt helyet a képviselők nagyobb része. Tiz óra után néhány perczczel Mocsáry Lajos nyitotta meg az értekezletet, elnökökül az ősz Ragályi Nándort, Madarász Józsefet és Gubódi Sándort ajánlván, kikel is fogadtattak . Az első szónoklatot Eötvös Károly mondta. Főczérunk — úgy mond — a párt szervezkedése, hogy a párt ne csak tömören és összetartón, hanem nagy számmal és erővel is lépjen fel a választásoknál. (Éljenzés) Első kérdés: vájjon az eddigi központi vezetés, jó volt-e? A párt legújabb története 1868-ban , a régi pedig Mo-Vilmos, anyjának büszkesége, reménye, folytonos gondolatinak tárgya volt. Nem kimélt semmi fáradságot, hogy neki a szükségest, mind tanulás, mind néha mulatság tekintetében megszerezhesse. Különös is lett volna, hogy ne legyen büszke e fiúra, mert ritka szépsége, kellemes, nyájas modora, okossága, s kora érettsége még idegeneknek is feltűnt, ha vele beszéltek. Mindig, eleitől fogva, szép kis gyermek volt, de most, midőn már csaknem betöltötte tizenharmadik évét, nemcsak azon rendes gyermek szépség tűnt fel rajta, mire elég, hogy szép göndör fürtjei, sötét szemei, s rózsapiros arcza legyen. Nyílt, magas homloka, tekintetének tiszta fénye, okosan néző nagy kék szemei, a kifejezés teljes száj, mely oly sok határozottságot, s mégis annyi szelídséget árult el, az arányosan telt alak, s egészséges a rezszin volt az, mi vonzott, s a leendő valódi férfit árulta el benne. Senki nem tölthetett egy félórát úgye fiú társaságában, hogy ne csodálja, s ne szeresse őt meg. A természettől melegen dobogó szívvel, szerető kedélylyel volt megáldva, melyet anyja szeretete, s a világ iránta mutatott jó indulata tápláltak benne. Rendkivül vidám kedélylyel birt, mit idősbeki s magasabb álláspontnak irányában vele született udvariassága kellő időben mindig enyhítettek, e mellett nagyon gyors felfogással, jó beszélő tehetséggel, mások örömei s fájdalmai iránt, őszinte részvéttel, szóval egyike volt ama nyílt, vonzó jellemeknek, melyek a szíveket megnyerik, anélkül, hogy az ember tudná miként. Szerette a tudományokkal foglalkozni, s anyja tizenkét éves koráig iskolába jártatta. Anglia nagyobb városaiban a szegényebb szülők gyermekei is, csaknem mindazon előnyöket élvezhetik a nevelés terén, mit különben csak a gazdagság nyújthat, ha ugyan az alkalmat valóban fel akarja használni ; s Viki, ki rendkívüli tehetséggel volt felruházva, s anyja által ösztönöztétve minden kínálkozó alkalom felhasználására, nehány év alatt annyi ismeretet gyűjtött össze magának, mi korához képest valóban rendkívüli, s meglepő volt. ■ ‘ Midőn tizenkettedik évét betöltötte, nagyon jó alkalom kínálkozott egy gyógyszertároshoz tanonczczal belépni, kinek egy növendék fiúra volt szüksége, hogy a boltban segítségére legyen. S bár a díj, mit vár, Bray felajánlott, csekély volt, de remény nyujtatott fizetés javításra, s mindenesetre a Vilmos helyzetében , e kínálkozó alkalmat nem lett volna helyes mellőzni. Bármennyire szerette is könyveiben búvárkodni , mégis régen vágyakozott már arra, hogy a család anyagi terhein ő is könnyíthessen némileg. Anyja s nagyatyja beleegyeztek, s így örömmel fogadta el rr. Bray ajánlatát. Vilmos jelenlétét az anyai háznál, fájdalmasan nélkülözték, mert miután a szerződés új gazdájával úgy volt, hogy az éjjel is nála töltse, s hét közben ritkán volt annyi ideje, hogy bár egy rövidke látogatást tehessen anyjánál, a szombat estéket kivéve, mikor aztán ott kell