Kelet, 1881. február (11. évfolyam, 25-47. szám)

1881-02-23 / 43. szám

első vagy másod­rangú vaspálya fentartására, egé­szen eltekintve attól, hogy az állam, keleti vonala mellett egy versenyző pályavonal­t, legalább most még, nem is engedélyezne. A belforgalomnak pedig azért nem felelne meg e pálya, mert ilyen fajú pályáknál, úgy van a for­galom berendezve, hogy a lakosság nem is vehe­ti igénybe, mihez járul, hogy azon területek, melyek e vasútnak közvetlen teherszállítást nyújt­hatnának, tőle távol fek­sznek. (Folyt. köv. 178 — Az iparügyi enquete ma délelőtt megkezdte tanácskozásait a keres­kedelmi minisztériumban a kereskedelmi minisz­ter elnöklete alatt. A bizottsági tagok névsorát lapunk tegnapi számában közöltük, a kormányt a miniszteren és Balogh Vilmos fogalmazón (ki a jegyzőkönyvet készítette) kívül Matlekovics államtitkár és Freineh Károly tanácsos képvi­selte. A m­i­n­i­s­z­t­e­r néhány üdvözítő­ szó után azzal indokolja e második értekezlet egybehí­­vását, hogy" ki akarta kerülni azon vádat, mint­ha az ipartörvény módosítása iránt csupán azo­kat kérdezte volna meg, a­kiket a törvény köz­vetlenül érdekel, s a­kiknek, mint ugyanazon egy osztály tagjainak nézeteit épen ez tán rész­­reh­­ajlóvá, tán nem egészen elfogulatlanná teszi. Ezért hívta meg most a tudomány embereit, a­kik épen ebben a szakban kiváló jártasságot ta­núsítottak és a törvényhozásnak jelesei is, mint a­kik bírálni lesznek hivatva azon előterjeszté­seket, melyeket e tárgyban a kormány az or­szággyűlés elé terjeszt. A helyi viszonyoknak, egyszersmind a tudomány követelményeinek kel­lő figyelembe vétele és tanulmányozása mutat­hatja meg azon utat, a­melyen haladva, iparun­kat és iparos osztályunkat emelhetjük. A minisz­ter beszédét így végezi: E bizottsági tanácsko­zások által nem a felelősséget akarom elháríta­­ni magamról ; én csak felvilágosítást, tájékozást, érveket és ellenérveket óhajtok hallani, és azt óhajtom, hogy az itt elmondott nézetek szub­jektív szempontból eg­yéni meggy­őződés szerint és egészen szabadon nyilvánuljanak. Ezzel az ülést megnyitom. pontot.Balogh Vilmos olvassa az első kérdé­­­­z­é 1­s­z­e­r­te kötelezni az iparoso­kat, hogy ipar­társulatokba l­ép­­jenek? Ha igen, pl. alkalmazandó e a kény­szer : a) gyárosokra, b) kereskedőkre és c) kéz­művesekre egyaránt, vagy csak a kézműve­sekre ? 2. mi legyen a társulatok hivatása, tisz­tán humanisztikus vagy fegyelmi is ? — jele­sen, legyen e a társulatoknak befolyása a ta­­noncz fölvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz fölszabadításánál, illetőleg a tanbizo­­nyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál, az ellenőrzésnél,­­esetleges súrlódá­soknál ? 3. a társulatbalépés kötelezettsége ki­ter­jedjen­­ az ország bármely kis helyiségében la­kó iparosra is, avagy csak a meghatározott (10,000) számú lakossal biró helyek iparo­saira V 4. legj’^cn­ o minden helység számára csak — Nó mester Vik­i, végezted bizon nem kell vala, hogy oly igen busongja­­n­ak odahaza, nemde ? Több ízben mond­tam is már nagyatyádnak, hogy azt hi­szem, minden jóra fog fordulni még. Csak az volt a legnagyobb titok az egészben, hogy Clinton úr mindenként azt állította, hogy hallott már Vik­i felöl, de kitől ? Szullivánné átgondolta egész kis ismeretségi körét, s mindenfelé badar véleményeket nyilvánított. De mivel fel­tevéseivel cseppet sem jutott közelebb a valósághoz, mint hol azelőtt állt, végre abban állapodott meg, hogy ő is úgy tesz, mint Trudka, s mindent Szent Mikulás­nak tulajdonit. Tizenötödik fejezet. Az őrangyal. Szeretném tudni, ki az a sugár le­ányka, — szólott magában P­e­r­k­o­u­t asszony, mindkét kezével az ablak pár­kányára támaszkodva, s az utezán alá s fel széttekintve, mit legalább tiz perczig megtenni napi szokásává vált, miután a reggelihez tartozó éteszközöket felmoso­gatta, s a függő lámpát megtisztította,s ki minden reggel, azzal a karjára tá­­mas­zkodó gyenge öreg emberrel itt elé­­sétál. Mindig ugyanazon időben látom őket föni, ha jó idő van. Csinos gyer­mek, s nagyon látszik szeretni az öreget, alkalmasint nagyatyja. Mindig ügyel arra, hogy az öreg a járda jobbik felén menjen, s vigyáz min­den léptére. (Folyt. köv.) egy (általános) ipartársulat, avagy alakulhat-e foglalkozási ágak szerint több ipartársulat is, s ez utóbbi esetben ki határozza meg, hogy mi­kor keletkezhetik egyes foglalkozások számára külön társulat ? Ha nem, czélszerű volna-e az ipartársu­latokat bizonyos hatósági jogosultsággal felru­­házni, különösen a tanoncz felvételénél, a tan­szerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadítá­sánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál,­­ a segédek és a mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleg súrlódásoknál ? Mily feltételek mellett lehetne ily hatósági jogosultságokat nyújtani ? Kautz Gyula nem volna épen ellene a kötelező ipartársulatok behozatalának, ha azt látná, hogy az ipartársulatoknak nem adatik több, mint a­mi megadható anélkül, hogy az visszafelé való fejlődést idézzen elő. Ha azon­ban oly jog és hatáskör is adatik e társulatok­nak, a­melynél fogva ezen aggodalma némi táp­lálékot nyerhetne, akkor egész határozottsággal ellen­zi a kötelezés és a kényszertársulás eszmé­jét. Az első kérdés második pontjára nézve, hogy mi legyen e társulatok hivatása tisztán humanisztikus-e, vagy fegyelmi is, nem lát a két dolog közt oly éles ellentétet. Az első kér­désre mindaddig, míg nem tudja, hogy az ipar­társulatoknak minő jogok és hatáskör adatnak, határozottan sem igennel, sem nemmel nem fe­lelhet. Elnök konstatálja, hogy Kautz a köte­lező ipartársulatokat bizonyos körülmények kö­zött megengedi. M­u­d­r­á­n­y Soma szerint erélyes rendsza­bályok szükségesek és intézmények létesítendők az iparoktatás fejlesztésére. Hogy ezen rendsza­bályok foganatosítása a hatóság kezeibe vagy pedig az iparosokéiba tétessék-e le, az sarkkér­dése azon kérdésnek, hogy kötelező ipartársula­tok legyenek-e vagy sem. Meggyőződése szerint nem látszik czélszerű­nek a jelenlegi viszonyok közt ezt az állam és hatóság kezeibe letenni, azon indokból, mivel Magyarország nem túlnyo­­mólag iparos állam és állami közegek nincsenek annyira áthatva az ipari élet követelményeitől, hogy ezt rájuk lehetne bízni. Ha az államra bíz­zuk, az állam annyira túl lesz terhelve, hogy a legjobb akarat mellett sem tehet semmit. Ha pe­dig a hatóságokra bízzuk, semmi sem fog tör­ténni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az iparosokra bízni oly módon, hogy az államnak, a hatóságoknak és az iparosoknak színe-java vezérszereppel bírjon ezen ügyben. Az első kér­dés nincs helyesen formulázva; helyette azt kel­lene mondani, hogy miután vannak közös fel­adatok, a­melyek minden iparost egyaránt ér­dekelnek, ezen feladatokat teljesíteni kell, a­mi nem képzelhető máskép, mintha erre bizonyos orgánumok létesíttetnek. Havas Sándor a fegyelmi és végrehajtó hatósággal felruházandó kötelező ipartársulatok mellett szól. L­i­p­t­h­a­y Béla b. Mint kötelező teendő­ket a következőket kívánja kimondani. 1. az iparosok, gyárosok és kereskedők közül lajstro­­mozandók azok, a­kik kézműiparral foglalkoz­nak. 2. A tanonezokra vonatkozólag mindazok­nak ellenőrzését, a­mely az első fokú iparható­ság körébe vágnak. A tanonezokra vonatkozó intézkedések szükségesek azért, mert a mai el­járás mellett senki sem tudja, hogy az illető ta­noncz elvégezte-e tanulmányát, vagy sem és hogy az általa felmutatott okmány elegendő-e arra, hogy ő a segédek sorába felvétessék. Ezek vol­nának a társulatoknak kötelező teendői, a­me­lyeknek a legszigorúbban kellene megfelelni. A közmivelődésre, a szakképzettségre és a hitel előmozdítására szükséges teendőket nem mon­daná ki kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ily feltételek mellett pártolja a kötelező tár­sulást. Csepreghy János: Az ipartársulat ha­tásköre lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Daczára annak, hogy az országban az iparosok nagy többsége a hatósági hatáskört óhajtja, azt czélravezetőnek és helyesnek nem tartja, mert nem szabad oly közegeket hatósági jogokkal felruházni, a­melyek akkor, midőn bizonyos ügyben intézkednek, egyszersmind érdekelt fe­lek is lehetnek. Miután iparhatóságunk első fo­kon már­is van, a­melynek eltörlését senki sem indítványozta, nem szeretné, hogy egy és ugyan­azon dolgot különféle hatóságok végezzenek. Hangsúlyozza, hogy ne kényszertársulatok, ha­nem ipartársulatok állíttassan­ak fel, mert külön­ben a kényszer csak a papíron lesz meg. T­h­e­k András kétségbe vonja, hogy a társulatok nagy befolyással lesznek nemzetgaz­dasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, a­hol körülbelöl 40 ipar08 van, ahhoz 15,000 ipartársulatot kell te­remteni és ezeknek budgetje oly rengeteg össze­get nyel el, a­mel­lyel többet lehetne a kor­mány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239,000 frt budgettel, a­mely összegnél maga az állam sem áldoz többet ipari czélokra. Ha 15,000 ipartársulat állíztatnék fel, körülbelöl 15,000 iparost vonnánk el a tevé­kenység teréről. Minthogy az ipartársulatok meg­ölő betűje mindennek. Ajánlja a szabad ipar pártolásának kimondását. Ráth Károly Csepreghyvel polemizál. Mi a tanonczügy rendezését, a szaknevelést akar­juk álélról fölfelé fokonként előmozdítani. Ho­gyan fogna a versenyviszonyokra visszahatni az, midőn a tanonczok fölvételének föltételeit kell megállapítani és ellenőrizni, hogy a műhelyben tanuljon is valamit, s midőn a társulat köteles­ségévé tétetik, hogy ellenőrködjék a felett, hogy a tanoncz iskolába járjon. Akarjuk továbbá ki­terjeszteni a társulatok hatáskörét a munkarend fentartására. Akarjuk, hogy minden tanoncz lajstromoztassék, hogy a munkakönyv felállíttas­­sék, hogy tudva legyen, hol dolgozott, meddig szünetelt az illető. A­hol bíráskodásról vagy bé­kéltetésről van szó a munkásokra nézve, ottan munkások ugyanazon számban legyenek képvi­selve, mint maguk a munkaadók. Az általános ipartársulatokat kívánja azért, mert a czél szem­pontjából semmi különbség nincs az iparos tár­sak közt,­­ a munkások fegyelmezettségére és nyilvántartására nézve ugyanazon rendszabályok szükségesek egynél is, másnál is; felru­házni kívánja azt azon testületi jogokkal, a­melyek azt első és második kérdéspontban felemlítve vannak, miután ezek a versenyviszonyokra és szabad forgalomra semmiféle káros kihatással nem lehetnek, a kényszert kimondandónak véli. Zichy Jenő gróf: A kény­szertársulás kí­vánatos, épen úgy, mint az iparosok lajstromo­zása. A kényszer alkalmazandó e kézművesekre és azon gyárosokra, a­kik szakszerűleg képzett iparosmunkásokat alkalmaznak, és ha gyártmá­nyai kereskedésbe jönnek. A kereskedők külön grémiumba veendők. A társulatok hivatása hu­­manistikus és fegyelmi is legyen. A társulatok­nak befolyása szükséges a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felsza­badításánál, a segédek és mesterek közti vi­szony rendezésénél, a munkakönyvek kiállítá­sánál és az esetleges békítésnél. A társulatba való lépés kötelezettsége az ország minden hely­ségére terjedjen, már az egyöntetűség és méltá­nyosság végett is. Rendszerint minden városban csak egy általános ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztályokkal. A nagyobb iparos központokba­n azonban, (hol iparkamarák lenné­nek) azon iparágak, illetőleg iparcsoportok, me­lyek önállóan és életrevaló ipartársulatot képez­hetnek, az általános társulatból kiválva, önálló társulattá alakulhassanak. Az ipar szabad gya­­a­korolhatásának elve fentartandó ugyan, azonban kézműiparosokra nézve kötelezővé teendő, hogy tanoncz felszabadulási bizon­yítván­nyal igazolják, miszerint az ipart megtanulják, továb­bá kimutassák, hogy 3­ éven át, mint legények, szakbavágó műhelyben vagy gyárban dolgoztak. Neuschloss Marcell nem ismer kü­lönbséget a kézműiparos, a gyáros és a gyári­ipart űző földesúr közt. A kényszeripartársula­­tokat nem pártolja, azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok hatósági joggal ruháztassanak fel. A tanoncok oktatása feletti felügyelet és az iparosok lajstromozása, az ipartársulatok dolga legyen. Az oktatás feletti felügyeletet a hatósá­gok ellenőrizzék. György Endre: A kényszeripartársulás régiének okoskodása a következő : akarják az par emelését, tehát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, a­mint irataikból kivette, szövetkezeti uton, anyag­beszerzés, közös érde­kek előmozdítása útján és humanisztikus célok­kal előmozdítani, ügy, de e két dolog, a hu­manisztikus cél és a szövetkezés a kényszer in­stitúciójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, a­mi csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, a­mit csak a szabad ipa társulatok vihetnek véghez. Azt hiszi, hogy a kényszeripartársulatok behozatalával a hum­nisztikus célok ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. M­u­d­r­á­n­y Soma : A György Endre ál­tal felhozott feladatok nem tartoznak a kény­szertársulatok hatásköréhez. Ha kimondatik az iparnak általános szervezése azon alapon, hogy minden iparos benne legyen a társulatokban, az által a czél nagyon is előmozdutlatik, mert így az iparosok a társulati érintkezést el nem kerül­hetik, a­mi azután a talán még nem létező ér­deklődési önkényt fogja fejleszteni. Thék Andrásnak, a­ki a kényszertársula­toktól semmi jót nem vár, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy év­ről évre 10,00- re megy azoknak a száma, a­kik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká válnak. Ezt a helyzetet nem le­hetet­tűrni. Magyarországnak oly nagy szellemi és anyagi kincse rejlik e munkaerőben, hogy annak fejlesztésére minden percet elmulasztani halálos vétek. — Neuschloss Marczell azt mond­ja, hogy majd rendbe fogunk jönni. Ez nem elegendő, nekünk nem lehet a véletlenben bízni. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő kikép­zéséről, történjék ez azután akár állami felügye­­let útján, akár hatóság útján, akár az autonóm iparosság által. Szóló ez utóbbi mellett van. Thék Andrásnak rövid felszólalása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki. Átnézete a kolozsvári bányaigaz­gatóság vezetése alatt az 1874—1880 ik évi időszakban a bánya- és kohóműveknél és más kezelési ágak­nál előforduló nevezetesebb üzemi és kezelési mozzanatoknak. (Folytatás.) A z­s­i­l­v­ö­l­g­y­i kőszénbányában, 1873 ban termeltetett 708.845 mm. kőszén értéke 320.607 frt. Pénztári hiány 490.314 frt. 1879-ben termeltetett 284.660 mm., értéke 100.518 frt, hiány 130.041 frt. 1879. tehát ke­vesebb 424,185 mm. 220.289 értékkel, a mérleg kedvezőbb 360.273 frttal. A kincstár a mily kedvező auspiciumok között foglalt télt a Zsilvölgyben, ép oly ha­mar a váratlanul bekövetkezett válságok az ott megindított kincstári bányászat fennállását fe­nyegették. A bánya, mely az 1868-ik évben sok erélylyel megkezdett és folytatott miveletek foly­tán már az 1870-ik évben termelő képessé vált, és a termelt kőszénnek eladási ára is vámmá­­zsánkint 50 krajczárral igen kedvező volt, már 1872-ik évben a Deák-bányában kiütött tűz és robbanás miatt gyorsan más termelő he­lyek költséges megnyitásáról kellett gondoskod­ni, a termelt kőszén eladási ára pedig évről évre csökkent, úgy, hogy 1879-ben vámmázsán­ként 22 krajczárra szállott. Ezen nyomasztó helyzethez hozzájárult a felsőbb helyről kezdetben sürgetett rohamos le­fejtés, minek később káros következményei vol­tak ; a folytonos verseny a szomszédos brassói egylettel; továbbá a kőszén ciáru­sitására nézve kötött bizományi szerződés, melynek nyomán a bizományos nagy provisioban való részesülése mellett a kincstár kezét terményeivel való sza­bad rendelkezése iránt egészen kötve tartotta. Ezen hátrány­os szerződésnek nem kis áldozattal a múlt 1879-ben a kincstári kőszénbány­áknak a brassói egyletnek történt haszonbérbe adása vethetett véget. IV. Fémbeváltás. Ab­rúd hány­a 1873. arany 89.3 kiló, ezüst 38.3 kiló, érték 128.256 frt, hiány 10.543. 1879-ben arany 279.4, ezüst 114.5 értéke 400.156 frt, hiány 8908 frt, tehát 1879-ben arany 190.1 kilóval több, ezüst 77.2, fémérték 271.900 frttal több s a mérleg kedvezőbb 1635 frttal. Zalathnán. 1873. arany 161.8, ezüst 79.4, érték 232.723 frt, hiány 3226 frt. 1879. arany 339, ezüst 142.3, érték 486.947 frt, fölösleg 870 frt, tehát 1879-ben több arany 177.2, ezüst 62­9, érték 254.224 frt a mérleg kedvezőbb 4096 frttal. Csertesten, 1873-ban arany 21, ezüst 7.9, érték 29.875 frt. 1879-ben arany 5.4, ezüst 1.9, érték 7656 frt, fölösleg 24 frt. 1879 ben tehát kevesebb arany 15.6, ezüst 6, érték 22.219, mérleg kedv. 139 frttal. Összes fémbeváltás 1873-ban arany 272.2, ezüst 125.6, érték 390.854 frt, hiány 13.884 frt. 1879-ben arany 623.8, ezü­st 259.7, fém érték 894.759 frt, hiány 8014 frt, tehát 1879 - ben több arany 351.6, ezüst 134.1, érték 503905 frttal, a mérleg kedvezőbb 5870 frttal. Az erdélyi fémbeváltásra mennyiségileg nagy befolyással bírnak az aranybányák, külö­nösen a magánosoknak ingadozó termelési vi­szonyai. A beváltás emelkedését vagy csökke­nését tehát ezen szempontból lehet megítélni. A zalathnai és cserteszi fémbeváltások az utóbbi években mindig veszteség nélkül záród­nak le, sőt némi pénztári fölösleget is mutat­nak fel. Az abrudbányai beváltást a többinél sok­kal nagyobb kezelési költségek terhelik. Egyéb­iránt ezen beváltásnál már krónikus bajjá vált veszteségek megszüntetése vég^ tárgyalások indíttattak meg, melyek befejeszésével bizonyára ezen beváltásnál is rendezettebb viszonyok fog­nak életbe lépni. (Folyt.­­röv.) A MARO3-LUDAS-BESZTERCEI helyi érdekű vasút uj ö­v. Közre adja : B­ÓNIS ISTVÁN kolozsmegyei főjegyző, a m­aros-ludas-beszt­rezei helyi érdekű vasut-társulat ez idő­­ szerinti jegyzője. (Folytatás.) A teher­forgalomból remélhető be­vétel kiszámításánál figyelmen kívü­l hagyatott, hogy az Apahida Sz. Régen! állam­it .50­2,76­2 kilométer közötti kiépítésére szükséges alapkő és fedanyag szállítása 88,943 frt bruttó bevételt tesz, és hogy ezen útszakasz kiépítése után an­nak fenntartására szükséges kavics szállításból évenként 4992 frt állandó tiszta bevétel vár­ható. A teher­­­forgalom, mint már említve volt, azonosnak vétetett a jelenlegi közúti forgalom­mal és ezen alapon lett a teherforgalom után re­mélhető nyers bevétel kiszámítva. Miután azonban feltehető, hogy a Mezőség fejletlen viszonyai s különösen rész­útjai miatt a kimutatott bruttó jövedelem megczáfolására indo­kul fognak felhozatni: a már kimutatott bruttó­bevételt Herczog Ödön főmérnök úr — kinek számításaiból vesszük át ösmertetésünk ezen részét — következőleg szállítja le. A személ­y­f­o­r­g­a­l­o­m után eredmé­nyezett 94,799 frt 72 kunak körü­lbelöl csak 30 százalékát véve biztosnak, s 70 százalékot fi­gyelemen kívül hagyva, lesz e czimen a bruttó­­bevétel kereken................................... 31,000 frt. A teher­forgalomra nézve a beszterczei végállomás javára ki­mutatott bruttó­ bevételnek csak 25-7- át véve biztosnak, és a töb­bi állomások kimutatott teher­for­­galma után nem az engedélye­zett legmagasabb díjtétel, ha­nem annak csak 70 százaléka lenne alkalmazandó, s feltéve, hogy az első üzleti évben a vas­úti forgalom mellett részben a közúti forgalom is fenn fog álla­­ni s így a teher­ forgalom után várható bevétel csökkenésére 40 százalékot véve számításba, a teher-forgalom czímén felvett 631,372 írt bruttó bevétel leszá­­líttatott......................................... 220,000 frtra. A kezelési illeték czimén felszámított 28,609 frt összeg 50 százalékkal leszállítva tesz . . 14,000 frtot. S tán kiszámított igy a biztos adatok alap­786,000 frtnyi bruttó­ bevételi összeg leszállítva tesz csak 265,000 frtot. A nyers bevételek kiszámításánál és reductioknál nevezett főmérnök úr az úgyneve­­­zett forgalmi együtt­hatóra és a Schwarczel mű­egyetemi tanár úrnak a hazai vasutak sok évi pontos statistikai adatainak gondos megfigyelé­se alapján felállított tételére támaszkodott. E tétel szerint: a túlnyomóan mezőgazda­­sági jelleggel bíró vidékek minden lakójára 0-8-0­9 tonna teher és 1-2—1-5 utas esik; a túlnyomóan fa- és kőnemek szállításával foglal­kozó vasutaknál pedig az állomások minden la­kójára 1-9—21 tonna teher és 2-3—3­7 utas esik, minthogy pedig ezen vasút mindkét jelleg­gel bírt, — közép arányos lett kiszámítva s e szerint az állomások minden lakójára 1­625 ton­na teher és 197 utas esik, melyeket azonban főmérnök úr még alább szállítva, számításainak alapjául 125 tonna vagyis 12­5 mm. tehert és 1*5 utast ve­sz fel, mely véglegesen megállapí­tott együtthatók segélyével az évenkénti bruttó­­jövedelem végösszegéül 259,760 frtot állapí­tott meg, vagyis kerek számban 260,000 frtot. E nyers jövedelemből könnyen kiszámít­ható a tiszta jövedelem. Tapasztalás mutatja, hogy a csak napi forgalomra berendezett vas­utak nyers jövedelmének 35—40 százaléka elég­séges a kezelési költségekre, nevezett főmérnök úr azonban a tapasztalás által megállapított százaléknál is magasabb — 50 százalékot vett fel, csakhogy számítása annál biztosabb legyen S ígyj a tiszta jövedelmet 130,000 fr­t b­an álla­pította meg. Minthogy ezen összeg 2000000 frt tőké­nek 6­5 százalékát képezi, látható, hogy ezen vas­út a befektetett tőkét már első évében bőven fog­ja kamatoztatni, s a részvények törlesztésére kel­lő összeget is fedezni fogja.. Hátra van még néhány szót szólanunk azon hatásról, melyet ezen pálya elő fog idézni. A könnyű, gyors és biztos közlekedés leg­első hatása az, hogy azon javak, melyek a köz­lekedési eszközök hiánya miatt az előtt értéke­síthetők nem voltak, mozgóvá tétetnek s így értékesíttetnek; tehát újabb forgalmi tárgyak támadnak. Nem csekély fontosságot lehet tulajdoní­tani azon körülménynek is, hogy a minden idő­ben való szállítás lehetősége a lakosságnak mó­dot nyújt áruczikkeinek eladására a legkedve­zőbb időt bevárni s nem kellene áruczikkeit — különösen akkor vinnie piaczra, mikor „jó út“ van, a­mi rendesen a Mezőségen csak akkor szokott lenni, midőn a gabona ára legolcsóbb­­ aratáskor, ekkor pedig tömeges lévén a szállítás, mi természetesebb, hogy a termelők így önmaguknak okozván versenyt, a termé­nyek árát lenyomják, a­mi az év minden sza­kában lehető szállítás mellett nem történhe­tik meg. Figyelemre méltó különbséget tesz ki azon összeg is, a­mi a vasúti olcsóbb szállítás által az eladó javára esik. Vegyük csak fel például, hogy jelenleg Beszterczéről Kis-Sár­násra egy pár deszka szállítása 25—30 krba kerül, sőt némely esetekben teljes lehetetlenség szállítása a járhatlan utak miatt, míg a vasúton szállítva 1 kocsi teher 500 pár deszka szállítá­sa 75 k­m. távolságra 40 forintban kerül, vagy­is egy párnak szállítása 8 krba kerülend. Ugyanezen viszony van a többi áruczikkeknél is. S az igy megtakarított összeg mekkora ös­­­szeget tesz ki. Majdnem a földadó fele részét. Még számításba vehetjük azon nem kevés­bé fontos körülményt is, hogy ezen vasút által a Mezőség hozzáférhetővé lévén téve, a keres­kedő — különösen a gabona­kereskedő — el fog a helyszínére menni s gabonájunkból viszi el gabonánkat, nem fog kelleni nekünk keresni \ \ V. S

Next