Kelet, 1881. március (11. évfolyam, 48-73. szám)

1881-03-01 / 48. szám

? / / í­J­J­ A ,,KKUET" elő­fizetési dija: Vidékre postán vagy helyben hársh­ez hordva Egész évre.........................................16 frt. Fél évre..............................................8 „ Negyedévre ................................................4 „ Egy hóra helyben.......................................1 írt 50 kr. Egyes svilm író fi­l:r. m­egjelenik a „Kelet.“ tuindemiap, a­z ii­nnepeket k­övető n­­apok kivételével. Szerkesztői és kiaibii .szállás ; t­ őtej 4-ik­ szám. éíCéí&íxato^ ne^m­adainaA -oiddí&a. Tizenegyedik évfolyam. tiidiaitia.''.'. auvno.tuv.’vr ■**“.­­r. <wrfluti LorwMisej'r«'»»: 48. 8zúm. l7*lľiT Mi 1m POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁRCZÁ­JA. Erdélyi czigán­y népdalok. Eredetiből, fordította : Dr. Wlislocki Hamlk. Mond meg rózsám ig­azán : Hit vagy e még én hozzám ? „Ha nálam vagy szeretlek ; — Ha nem vagy mást ölelek.“ '’’ Haragszol-e te még reám­. Kis szeretőm, szép kis róz­sám ? Ha haragszol, én nem bánom, Van még babám kettő három. * Piros virág a dombon ; Nyisd az ajtót galambom, Adj párnát, hogy aludjak S karjaid közt meghaljak. Csak az erdő zöld árnyába’ Dalol vígan a madárka ; Csak az anya oldalán Terem jól meg a leány. S így töltöm én el a telet: Rózsám anyja ad eledelt, Rózsám pedig melegit. Csókjaival fejbevit; Százszor áldom az anyát, De ezerszer a lányát! •s Ha fiatal volnék Katonának mennék, Császár adna kenyeret. Szállást , jót és meleget. * Sírban nyugszik régen az én édesanyám, Elhagyott a rózsám, hűtlen lett ő h­ozzám! Szeretnék én azért e világtól válni, . Anyámhoz a sírba le szeretnék szállni. * Én is voltam fiatal. Volt bokrétám szalaggal. Most már nincsen bokrétám, S csupán egy rongy a csizmám ; Volt szeretőm akárhány. Egyik szebb a másiknál; De mióta öreg vagyok Nem­­ szeretnek a leányok. * Hej ! de hosszú az utcza, Rajta j;­rká! sok rucza ; Da nem rucza !­­- fehérnép, Mint a rucza amúgy lép. Hirdatési dijak: Egy négyszög czantim­éternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek; Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbaster Nr. 2. (Bokha­ u) der Wollzeile 36.) Hausenstein er Vogler (Wallfisch­gasse 10 Rad. Messe Publicistische Bureau. Budapesten; Hansenste. és Vogler hirdetés közv. irod­ája. QoMbergar A­ hirdetések fe­vételi irodája Budapesten Szervitatér 8. sz. cai­ ftÁe­fi garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, kedd, márczius 1 QUID TUNC? Kolozsvár, febr. 27. Foly az egyezkedés. Nemzetiségi, szélsőbali és egy n­éhán­y fiatal ur. Uiii­­ficálódnak a desírictióval. A con­structió­ról ily elemek közt természetesen szó sem lehet. A kalkulus körülbelül ez : se­gítsük egymást, döntsük le a kormányt, majd lesz zűrzavar, a zűrzavarban halá­szat s mindenki azt hiszi, h­ogy a maga kis aranyhalát fogja kihíszni. A nemzetiségek előtt igen tiszta a kalkulus. A magyar bolond, financziali­­ter úgyis tönkre megy, siettessük kissé, szerezzünk majoritást a magyar parla­mentben a destructiv elemeknek, a­me­lyekkel kormányozni dualisztikus alapon nem lehet; megdöngetjük tehát a dualis­­must. al­i szövetségeseink leszállítják az erdélyi censust, a leszállított census alap­ján majoritásunk lesz; a majoritás fel­bontja az uniót, visszaáll Transylvánia és Transylvániában az urak mi leszünk. A szélső ellenzék : Egyesüljünk a nemzetiségekkel, majoritásra segítnek, megszüntetjük a dualizmust, külön had­serget állítunk, külön pénzügyünk, külön külképviseletünk lesz ; a hatalom, a mi kezünkbe kerül, vagy forradalom útján, mi leszünk az urak, vagy törvényesen, vagy törvénytelenül a 8 milliót megha­ladó nemzetiségek felett mi fogunk Po­zsonytól a tölgyesi havasig a szép Du­na völgyén s a kies fenyveseken ural­kodni; ha kell, Árpád népét lóra ültet­jük s bebarangoljuk a világot akár a Lech mezejéig. A fiatal urak — természetesen gaz­da nélkül — kik hozzájuk c­satlakoztak, már nem így gondolkoznak. Még nem politizáltunk, majd ezután fogunk. De Erdélyben hatalmasak vagyunk, mert ki­csiny a hely s a nagyság mindig vi­szonylagos. Liliputban már elég doctor Gulliver, hogy óriás legyen, itt a törpe is nagy. Szövetkezzünk a szélső­ballal, képviselők leszünk; nem is kell pénz, majd ígérünk adóleszállítást, önálló had­serget ingyen ; külön diplomatiát ingyen, külön vámsorompót ingyen ; az államnak minden fu­kctióit ingyen ; az államszol­gálatban lévőknek nagyobb fizetést, ke­vesebb dolgot ingyen ; szidjuk a létezőt ingyen ; a néptömeg, ki nem gondol be­le „hosanná“-t kiált; felmegyünk Pestre és ott meglátjuk : quid tunc . Ha sike­rül és kedvez a szerencse, nem­ követke­zik,hogy az így előidézett állapotok a függetlenségre vezessenek, de vezethet­nek a foederalismusra, s a foederalismus­ban autonom tartományokra; homorúié­rek lehetünk — ; quid tunc ? evvel nem törődünk. Körülbelől ilyenforma az a szö­vetség, mely most itten terveztetik. Való­jában nem az lenne szomorú — ha ezek győznének — hogy győzelemre jutottak, hanem az, hogy ilyen szövetségeseknek felülne a nemzet Egy kis reactio, egy kis socialdemokratia, egy kis nemzetelle­nes irány — és kész a recept, melyet ezek a Dulkamarák a nemzetnek készítenek. Doktorkodnak, de nem azért, hogy gyó­gyítsanak, hanem azért, hogy beteget te­remtsenek. Ha nincs igazi beteg, akkor beteget kell teremteni, legalább egy kis nemzeti hypoch­ondriát előidézni s azután —mert a hypochondria is betegség — be­veszi a nemzet az orvosságot. Íme — ezen szent a fiancia közösségé­nek alapja a létező elleni gyűlölet. A személyes politika, szem­él­lyel szemben. A heterogén elemeknek szövetkezése, a homogének üldözése. És elfelejtik, hogy a szabadelvű párt nem azért támogatja Tiszát, mert személyes sympathiák von­­zanák hozzá, hanem azért, mert elég fér­fias bátorsága volt fel­áld­ozni még ked­­ven­c­ eszméjét is azért, mert e hazát job­­ban szerette eszméinél s mert elfogad­ta a létezőt, hogy annak alapján fejles­­sze ki e nemzet életképességét. Nem el­lensége e párt senkinek, ki a létezőt el­­­fogadja, hanem igenis mindannak, ki azt felforgatja. És most reassummáljuk kissé azon szövetséget, mely Erdélyben e párt ellen alakul s azon erőt, mely e pártot feltarta­ni képes leend. A nemzetiségeknek egy része tömörülve s az actio terére kilépve szemben fog állni a másik, azon cseké­lyebb részszel, de tiszteletreméltó töre­dékkel, mely a szabadság védelmét a ma­gyar alkotmányban keresi, a szabadelvű párthoz csatlakozik. És itt bizonyosan ú­gy egyénileg, mint nemzetiségileg hű szövetségesét találja, mert közös érde­künk az, hogy az egységes magyar ál­lamban annak minden polgára szabad le­gyen s nem szándékozunk kétféle pohár­ral mé­rni­ a szabadságot. A szélső ellen­­zék­nek talaja nincs ; a felizgatott kedé­lyek és felkorbácsolt szenvedélyeknek nem hazája Erdély. Igenis, zavart okoz­hatnak, de nem higgadt és megfontolt po­litikát. A kisiparos, ki az egynéhány iz­­gatóval szövetkezik; az egynéhány izga­tó, ki a forradalomtól sem ria­d vis­sza, Erdély békés népében sok szövetségesre Rajtam csak az inget hagytad. Mert a többit mind elittad. Megetted a sok pénzemet, Megcsaltad a bü szivemet! Mo­st pedig már útnak indul­sz. Másnak pénzén majd felvirulsz ! nem találhat. Mert a kis ipar maga nem a jelenlegi párturalom miatt­ pang, hanem pang a távollevő vidékeken a közleke­dési eszközök megszaporodása miatt, me­lyek a versenyt a nagy iparral szemben m­egneh­ezítik. A még ki nem fe­jlődött nagy ipar pedig nálunk a kis­­­iparnak nem idézheti elő magába beolvasztását. Kerüljön tehát bármely párt felül, hanem ha azt fogja zászlójára tűzni, hogy minden vasúti sint felszedet, a kisiparnak ver­senyképességét a nagy ip­arral szemben elöállítani nem fogja, és egy keserves kiábrándulás várna épen azokra, ha több­ségre jutnának, kik ez ellenzéket követ­nék, mert m­egmaradnának ugyan azon factorok, melyek a kisipart sújtják, de elveszne a nemzeti hitelképesség s ezút­tal egyszersmind azon áramlat is, mely a mind olcsóbbá váló hitelnyújtás felé irányul, a­mi most Magyarországon már kezdetét vette. A harmadik itt Erdélyben létező szö­vetséges egy néhány fiatal úr, ki nevét odaadta és kik nem a szélső ellenzékhez, hanem egy inkább a jelenlegi pártnál még sokkal kevésbbé demokratikus ellen­zékhez óhajtanának csatlakozni, ügy, de címek talaja Magyarországon nincsen, a a pártviszonyoknak ilyen módon alakul­tában erre kilátás sincsen, mert ha a kisebbségben lévő conservativ elemek csak úgy juthatnának felszínre, hogy sa­ját prin­cipiunaikat tagadják meg és a szélső­­ áramlat híveinek vallják magukat, akkor nem a következik, hogy a közü­­lök egy néhányat a parlamentbe besegí­tett factorok felett uralkodjanak, hanem igen­is az, hogy akarva nem akarva azoknak uszályhordozói lesznek. Hogy ez azután rájuk nézve mint positiót terem­tene, azt nem bírálgatom­ ; de hogy sem­mi esetben sem irigylendő, azt tudom. íme, ez az a szövetség, m­el­lyel szemben fog állani a szabadelvű párt és ez az, mely ellen küzdenie kell, nem sa­ját személyes, nem saját uralma érde­kében, hanem a haza és azoknak érde­kében, kik ellene szövetkeztek. És vajjon zavar kell e e nemzetnek ? Nem. Nem arra van szüksége a nemzet­nek, hogy elkeseríttessék, de arra, hogy benne a szabadság öntudata ébresztessék fel, a szabadságé, mely áldozatokat kö­vetel ; nem, uraira, nem arra van szük­sége e nemzetnek, hogy ez áldozatokat mindig úgy tekintsék, mintha azok, kik ezt követelik a nemzet ellenségei volná­nak , hanem arra, hogy vagyonosítsuk e nemzetet a béke és munka utján, hogy Egy perez alatt keblére vonta az öreg reszkető fejét, s kis kezeivel felszáritotta a szemeibe tolált nagy könycseppeket. Könnyű volt őt lecsillapitni, mert e kön­­­nyek, örömkönnyük voltak. Az ajánlat oly egészen váratlanul jött, s oly fényes jövőt ígért kedvenczének, hogy számítani sem mert annak teljesülésére. Pereznyi hallgatás után, egy gondolat villant át agyán, mely kételyeit még öregbítette, s következő szavakra indította: — De atyja, miss Emilia, mr. Gra­ham, mit szól eniez vájjon ? Ő nagyon különös ember, s nem is fiatal már ; lé­lek terhére lesz egy kis leány jelenléte házánál. Jóllétet érjen és ne érezze az áldozatok nagyságát. Nem az a feladat Magyaror­szágon, hogy felforgassuk a létezőt, ha­nem, hogy a létező alapján fejlesszük a nemzetet. A szabadság még sehol sem állott elő ingyen ; szabadság és munkás­ság össze vannak kötve, s ha a legsza­badabb embereket vesszük mintaképül, látjuk, hogy azok egyszersmind a leg­­munkásabbak is. Világunk legszabadabb népeinél az idő pénz , az ipar, a keres­kedelem, a tudomány ezeknél fejlődik.— Francziaországban rendkívül nagy az adó, de rendkívül nagy a munkaképesség , s a vagyon arányához mérten az adó még­is csekély. Angliában hatalmas összegek­re rúgnak a kamatok és a többi terhek, melyeket az állam és szabadság fentar­­tására fizetnie kell, de a vagyonhoz mér­ten könnyen elviselhetők. Mert igen is, a szabadságnak meg vannak terhei, de meg vannak áldásos következményei is, s ezek közt legfőbb az, hogy fejleszti a népek életerejét — 1, A LÁMP­A GYÚJTÓ. MISS CUMMINS REGI5NYE. Tizenötödik fejezet. Az ő­r­a­n­g­y­­a­l. (Folytatás.) Trudka legelőbb is Emiliához akart sietni, s karjaival átölelni nyakát, de eb­ben meg lett az által akadályozva, hogy látta Treumannt, mint a gyermeket sirat. — Apám elnéző irántam, felelt Emi­lia. Oly terv ellen, mely szivemen fek­szik, mit sem szólana, s én Gertrudhoz annyira hozzá szoktam már, hogy jelen­léte nagy hasznomra, s vigaszomra szol­gálna. Reméllem mr. Flint, hogy ön rö­vid időn erejének, s egészségének leg­alább egy részét visszanyeri, s még éve­kig elégedetten fog élni; de hogy semmi­­esetre Trudka miatt ne nyugtalankodjék, hoztam elő most alkalomszerűleg e dol­­got, meg akarván önt nyugtatni a­felől, hogy ha túl találnám önt élni, nálam gyámleánya biztos otthonra számíthat. — Ch­­miss Emilia, szólott az öreg ember, az én időm végefelé közéig már, ezt érzem jól, miután leánykám ügyét magára akarja venni, arra nem­sokára alkalma leend. Nem feledtem még el, mennyire nyug­talankodtam akkor, midőn házamhoz hoz­tam őt, attól félve, hogy nem leszek ké­sz á’llamjavaknak eladása — írja a „Pesti Napló“ — s ez eladásnak a telepítés­sel való kombinácziója tárgyában a kormány több ajánlatot vett. A hitelbank, több más nagy bankkal egyesülve, bizonyos modalitások mellett késznek nyilatkozott a felmerült terv keresztül­vitelére, úgy, hogy e tárgyban új hitelintézet alapítása nem válik szükségessé. A pénzügymi­­niszer egyelőre felfüggeszti az eladások fogana­tosítását, melyek tervezetét az illető osztály már elkészíté. Az „O­b­s­e­r­V­a­t.“ közeledvén a sorozás, felszólítja a román ifjúságot, hogy mindnyájan álljanak be a hadseregbe. Miután a mostani rend­szer — mint írja — nem bír meg az ősök és dédősök által vérrel áztatott a földön más nyel­vet, mint a magyart, természetes, hogy a román fiatalokat állami szolgálatra nem alkalmazzák, ezért a román fiatalok kivándorolnak. E kiván­dorlás által azonban a románok semmit se ve­­szitenek, mivel a min­denható gondoskodott egy más hazáról is, mely sokkal szabadabb és sok­kal dicsőbb, mint a mi elnyomott, s adósságok­ba merült hazánk, s melyről tudja a világ s tud­ják a románok, hogy az a „Szabad Románia.“ Hogy azonban a románok mégis ne hagyják el szülő­hazájukat, hanem itt maradva, hasznára legyenek a hazának s a népnek ; hogy eccla­­táns példát adhassanak a világnak, [miszerint a román szereti az ősök bölcsőjét s azt megvédeni is kész, mivel ez román bőlcső is, akár hogy akarja az alacsonylelküség a történelmet­­ meg­­hamisítani, felhívja a román fiatalságot, hogy pes ily kis gyenge teremtményre illően gondot viselni, s hogy módomban sem állatid, jóllétét biztosítani. Akkor kegyed, miss Emilia, emlékszik­­, hogy azt mon­dotta nekem : „Jól tette öreg, isten meg­fogja áldani, s jutalmazni érette.“ Azóta sokszor eszembe jutott, hogy igazat josok nekem, s hogy szavai, mi­ként akkor is hittem isten intése volt; és imé, most kegyed azt mondja, hogy azt akarja tenni, mit én egykor és én, ki istenhez hazatérőben vagyok, s érzem, hogy urai világosabban állnak lelki sze­meim előtt, mint bármikor ezelőtt, én mondáim most kegyednek miss Emilia, hogy helyesen cselekszik és ha az ur an­­­nyira megjutalmazza érette, mint mennyi­re engem megjutalmazott, akkor elkövet­kezik azon idő, midőn e gyermek szere­tet és gondossággal mindazt visszafizeti, mit kegyed érette­tett. — Trudka ! — Nincs itt, szólt Emilia, Hallot­tam, mikor be­ment kis szobájába. — Szegény kis madárkám­, szólt Treumann, nem akar arról hallani, hogy itt hagyom őt nemsokára. Fáj réá gondolnom, mily hamar el­­köv­etkezik azon idő, midőn öreg bácsiját szívszakadásig fogja siratni. Na de az is elmúlik! Most akartam neki mondani, hogy jó, szófogadó gyermek legyen ke­gyed irányába, de azt hiszem az lesz ő, ha nem is mondom neki előre, vagy ké­sőbb is elmondhatom még. Az ég áldja meg kedves jó fiatal kisasszonykám (mert Erailia e szavak alatt felállt volt, s György a legény, az ajtóban várt reá). Ha többé nem láth­atnám, emlékezzék reá, hogy egy öreg embert annyira boldoggá tett, hogy azok, a­kik érzik az ősi erényt, fogjanak hozzá a magasabb katonai tudományok tanulmányozá­sához, s mindnyájan a hadseregbe lépve, szapo­rítsák a tisztek számát, mert csak így mentik meg a nemzet becsületét. Mint tisztek, tanítói lesznek a román közkatonáknak minden irány­ban, 8 befolyást nyerhetnek a királynál is. A hadsereghez tehát — végzi nevezett lap — s a magasabb katonai tudományok tanulmányozásá­hoz fiatal románok, mivel a jövő a tiétek. Mindenesetre figyelemreméltó beszéd a ro­mán laptól a fentebbi tudósítás, s nem kell so­kat gondolkoznunk, hogy a forrás nyitjára jus­sunk, a­melynek okán e tanácsok untalanul is­­mételtetnek román lapokban a legerősebb kifeje­zésekkel. Tudom­ásvétel mellett szolgálhatna in­tésül azoknak — azon pártnak és egyeseknek — kik úgy szeretnék feltüntetni a viszonyokat nem ismerők előtt a helyzetet, mintha a közös had­sereg idegen volna e hazában. A Háromszék-Barczasági vicinális vasút. (Folytatás.) F) Építés költségek és jövedelem. Végre a­mi ezen tervezett vasút költségeit és a bev­ételt illeti, az alaptőkének kamatai, a pályafentartás és amortisatiora évenkint 271,136 frt kívántatik. A rövidebb brassó­kézdivásárhe­­lyi egyenes vonalnál ez összeg körülbelől 157 ezer 552 frtra szállana, ellenben ez utóbbi ös­­­szeggel csakis 148,647 frt bruttó bevétel állana szemben, ha a lakosságra fejenkint azon össze­get vesszük számításba, melyet eme hosszabb vonalnál és egyúttal mindazon nagy kő , fa- és mész szállítmányokat is ide számítjuk, melyek a hosszabb vonalrészre esnek. Hivatalos adatok alapján a tényleges for­galom következő számokat adja és pedig: gabona átlag 348,130 métermázsa bor 18,047 „ „ annak e világon semmi több óhajtani va­lója nem maradt fenn és hogy egy hal­dokló azon leghöbb imáját viszi magával hogy isten végóráira oly igaz megn­yugo­­vást adjon, minővel ez bir, a kegyed jó­sága által. Ugyanez estén , miután Treumann nyugalomra tért, s Trudka neki a bibliá­ból hangosan felolvasott, miként ezt le­fekvés előtt mindig tenni szokta, magá­hoz szólította a lánykát, s kérte őt, ol­vasná el neki a betegekért való kedven­cz imáj­át. (Folyt. köv.) szesz és pálinka 40,000 „ „ va­s 9,632 „ „ kávé 608 . „ „ czukor 1,956 „ „ egyéb áruk 32,192 „ „ bőr 8,285 „ „ bőráruk 1,513 „ „ mész 57,300 „ „ kő 990,000 kőszén most 150,000 tégla 92,000 cserép 4,063 „ „ zsendely 3,245 „ „ deszka 280,000 „ „ borona 31,500 „ „ szerszámía 12,000 „ „ hordó donga 1,500 „ „ tüzelőfa 1,200,000 „ „ n­­­i­­n­n » ROMÁN KÖZMONDÁSOK. (Folytatás.) Ruháján több a czafrang, mint a kelme. A kölcsönkért ruha nem tart me­leget. A­ki nem viseli ruháit, nem is bír­ja azokat. A ruha nem teszi becsül­etesbbé az embert. Üres hámbárban még az egér is be­törheti a fejét. Ne mondj hoppot, a­míg nem vagy a tánczban. Ha tolvaj nem lenne, hajdú se lenne. Minden tolvaj azt mondja hogy csak tréfált, ha észreveszik. A tolvaj esküszik s újra lop mégis. Fogd meg a tolvajt, különben ő fog meg téged.

Next