Kelet, 1881. március (11. évfolyam, 48-73. szám)

1881-03-03 / 50. szám

ír lőtt koporsóját, honnan egy pár cselédtag és a gyergyói községek képviselőinek kiséretében szállíttatott örök nyughelyére. A temetési rendtartásra­­ vonatkozólag igen sokat lehetne irni, de azt itt mellőzve, csak an­­­nyit jegyzek meg, hogy e váratlan haláleset egész Csikmegye szivét megdöbbentette s gyász­ba boritotta, mert az elhunytban a szerető em­berbarátot, a dicső múltú nagy hazafit, a fed­hetetlen jellemű­ hivatalnokot, szóval kipótolhat­­ón vezérférfiát veszité törvényhatóságunk. A hátramaradt szomorú család veszteségét szavakban kifejezni nem lehet; de vigasztalja őket azon tudat, hogy a kipótolhatlan családapa emléke közös a feledhetlen főispán emlékével melyet Csikmegye krónikája örök időre meg­­­őrzend. Nyugodjék békében! 1. 1. IRODALOM és MŰVÉSZET. A magyar tud akadémia tegnap L­ó­n­y­a­y Menyhért gróf elnöklete alatt összes ülést tartott, melynek tárgyát D­e­­á­k Farkas emlékbeszéde képezte Teleky Do­mokos gróf fölött. Teleky Domokos gróf 1810- ben született. Atyja József, anyja gróf Teleky Zsófia volt. Hét éves korában elveszte atyját, s anyja NI.-Enyedre küldte a főiskolába, hol 1829- ig tanult. 1832-b­en mint Pestmegye t. jegyzője szerepel. Az 1834-iki erdélyi országgyűlésen Kü­­küllőmegyét képviselte s hiven küzdött a br. Ke­mény Dénes, Wesselényi Miklós br.. Szász Ká­roly szbek alkotta ellenzék sorában. 1836-ban az akadémia levelezője, 1856-ben igazgatósági, 1861-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Az 1840-­41-iki országgyűlésen mint felsőházi tag jelent meg. 1844-ben beutazta Angliát, Német­országot, Hollandiát és Schvajczot, fő figyelmét a nevelési és mezőgazdasági viszonyokra fordítva. 1841 óta a hírlapirodalommal is foglalkozott a Szalay és Csengery Szerkesztette „Pesti Hirlap“ , a Méhes Sámuel szerkesztette „Erdélyi Híradó“­­ban. A forradalomban nem vett részt; forrada­lom után pedig a mezei gazdaságnak s történel­mi tanulmánynak élt. Nevezetesebb művei „Hó­­ra-támadás“ s a „A székely határőrség történte.“ Emlékbeszédei közül kiváló figyelmet érdemel az, melyet 24 éves korában Kendeff­y Ádám ba­rátja fölött tartott. 1851-ben a Teleky levéltár rendezését kezdte meg, melyen 8 évig dolgo­zott, néha Deák Ferencz táblai ügyvéddel. Ki­emeli még az emlékbeszéd gr. Teleky Domokos­nak az unió érdekében kifejtett munkásságát, jellemzi mint hazafit, politikust, írót s családapát. Gróf Teleky 1876. május 1-én halt meg. — Szász Károly az emlékbeszéd felolvasása után feláll s kijelenti, miszerint óhajtotta volna, hogy gr. Teleki Domokos történti működése részlete­­tesebb méltatásban részesült volna az emlékbe­szédben, politikai működését sem látja kellőleg méltatva, mert ennek súlypontját az unióban lát­ja, s ezt az emlékbeszéd csak mellékesen érin­­té. Kéri a felolvasót, hogy emlékbeszédét ily irányban bővítse ki. — Deák Farkas e figyel­meztetést köszönettel fogadja, de azt hiszi, hogy mindaz, amit Szász Károly felsorolt, nem foglal­ható egy emlékbeszéd keretébe. Részletes mél­tatása a történeti működésnek s politikai sze­replésnek a történelem feladata, egy emlékbe­széd csak mellé­kesen érintheti azt. Az elnök szintén ez utóbbi nézetének ad kifejezést, mire a vita befejezést nyert. — Ezután jelenti az el-A bor és az álom feledteti a gon­dokat. A jó bor és szép asszony két édes méreg az emberre nézve. A­ bor a vitézek s nem a mamlaszok szájába való. A bor szépség támasza s a fiatalság bolondsága.. A bor a szegényt gazdaggá teszi, a sántának lábat, a vaknak szemet, a cson­kának kart kölcsönöz. Az új bor nem való gyomorba. A borra esküdt meg, hogy nem iszik több pálinkát. A ki sok bort iszik megissza erszé­nyét, de még egészségét is. Nyomorult életét hajszál tartja fenn, nem tud megmenekedni a szomorúságtól, s nincs miután vizet igyék. Vagy az élet álom, vagy az ember álmodik örökké. Száraz reménységgel éli keresztül az ember az életét. Hiában lesz, hiában megysz, hiában koptatod a czipődet. A bűnös kiabál, A nem üldözött tolvaj fut, úgy néz reám, mint az ördög a papra. Ha egy lánczszem eltörik, az egész láncz kioldódik. Könnyű adni, nehéz venni. nők, hogy Erdödy Sándor gróf elhunyta által az igazgató tanács egy helye üresedésbe jővén arra egyhangúlag József főherczeg választatott meg. A titkár Fabriczius Károly, Révész Imre, Szabó Imre és Tóth Kálmán tagok elhunytát je­lenti be , több folyó ügyet olvas föl. Végül el­nök jelenti, hogy az akadémia ezen évben éri meg fennállásának 50-ik évét s azon kérdéssel, hogy az akadémia munkálkodása, illetőleg a magyar tudományosság fejlődése, ez 50 év alatt minő haladást tett, az igazgató tanács foglal­kozván, elhatározta, hogy erről maradandóké­pen intézkedik. Ennélfogva indítványozza, hogy az egyes osztályok megbízás útján is a saját szakukba vágó tudományok fejlődéséről később meghatározandó időig emlékiratot készíttetni ne terheltessenek. Ezt az ülés helyesléssel tudomá­sul veszi, mire az ülés véget ért. A „k­0­8­7­0­r­u “-n­a­k a Petőfi-társaság közlönyének márczius havi füzete következő tar­talommal jelent meg: P. Szathmáry Károly Hogy lett Keresztury mazullá? (elbeszélés.) Ko­­mócsy József Soha (költemény). Hatala Péter Názáretbe és Lorettoba (úti rajz.) Gr. Zichy Gé­za Marinelli és Merielli (rajz a művész­ életből.) Asbóth János Enymion (ismertetés.) Prém Jó­zsef Tóth Kálmánról (visszaemlékezések). Irodal­mi szemle. Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Irta báró Radvánszky Béla. Ismerteti Karlovszky Endre. A fekete ku­tya. Elbeszélés Abonyi Lajostól. Miska biogra­­phiája. Irta Gabányi. Olcsó könyvtár. A füzethez Pulszky^Polyxena fénynyomatú arczképe van mellékelve és hozzá senkiviU me­legen írott néhány életrajzi adat e kitünömüröl, ki, mint mondja, a Pulszky családban a legkitű­nőbb politikus, mert az emberek szive megnye­réséhez legjobban ért, s ki a külföldi tudósok által látogatott Pulszky-házban a magyar úri leányt reprezentálja, a látogatók szemében meg­növelvén a magyar nők nymbusát. Közli: Moldován Gergely. (Folyt. köv.) A „KELET“ magántáviratai. Bécs, márcz. 1. ÁPol. Corrnek Írják Páriából, hogy a görög kormány azon határozott kéréssel fordult Londonba, hogy az angolok interveniáljanak, de az angol kormánytól azon választ kapta, hogy a hatalmak képviselői meg vannak bízva a tárgyalásokat Konstantinápolyban teljes egyetértéssel végezni. Anglia felhagyta elszigetelt állását, s egészen az európai concertbe lépett be.­ ­ 209 — NAPI hírek. Kolozsvár, 1881. márcz. 2. Helyi hírek. — A franczia club évfordulati ünne­pét tegnap tartotta meg a Hungária szálloda e czélra berendezett első emeleti helyiségeiben. Bizton mondhatjuk, hogy diadalünnep volt, mely a clubbok történetének évlapjain ritkítja párját. A franczia klub fénylő bizonyságát adta annak, hogy társas élete legnemesebb élvezetének egyik gyápontját képezi, és pedig olyat, mely a szel­lem világitó erejét s a kedély nemes híveit egye­síti magában. Az élvezetes estély hét órakor vette kezdetét, a következő változatos programmal: Bevezetésül egy szellemes causeriet hallgattunk végig, melyet Labichenak „Un jeune homme pressé“ czimü vaudeville-ja követett, előadva a klub három férfi tagja által, oly jól, oly kifo­gástalanul, mintha a szereplők mindenike fran­­czia színpadon született volna. Néhány percznyi szünet után, melyet Salamon zenéje töltött be, következett egy tréfás quatuor, (Quatuor de Bas­­se­ cour), előadva a klubnak öt férfi tagja által, majd az „Uj Pepita“ (La nouvelle Pepita) de­­bütje ragadta vidám kaczajra a nézőket, s az előadások programmját ugyancsak Labiche-nak egy szellemes vígjátéka („Embrassons-nous, Folle­­ville“ Comédie enun­ache) zárta be, melyben a férfiakon kívül egy kedves fiatal leány is sze­repelt, meglepő kellemmel és sikerrel. A discreció tiltja a szereplők nevéről föllebben­­teni a fátyolt, de annyi bizonyos, hogy vala­mennyi neve mélyen be­jön vésve a jelenvoltak szivébe azért a­­ ritka élvezetért, melyet szerez­tek s melynek emléke felejthetetlen. Az előadá­sokat társas vacsora követte, melyben körülbe­lül százan vettek részt, a legválogattabb közön­ség, városunk legszebbjei egy koszorúba fűzve. A vidám s fesztelen hangulatot a toasztok hos­­­szu sora a legmagasabb fokra emelte föl. Fináli Henrik az egylet érdemes elnöke a vendégeket, gróf Eszterházy Kálmán s dr. Weisz József a hölgyeket, Hegedűs István a franczia nemzetet, Szász Domokos a szereplőket, Gegenbauer Jó­zsef a rendező bizottságot s különösen annak éltető szellemét, Gamauf Vilmost, az egylet fá­radhatatlan titkárát sat. köszöntötték föl. Éjfél körül megkezdődött a táncz s csaknem hajnalig tartott. A jelenvoltak azon egyhangú óhajtással oszlottak szét, vajha a franczia club ily nemes, ily felejthetetlen élvezetekre nyitna mentői több­itől alkalmat. — „Erzsiké kép« előtt.“ A „Magyar­ország és Nagyvilág“ utolsó számában Szász Bélának egy gyöngéden és melegen irt költe­ménye olvasható e czimmel. A költemény Erzsi­ké édes anyjának van ajánlva. Átvesszük e ne­mes ízlésre valló verset, s egyszersmind meg­súgjuk kolozsvári közönségünknek, hogy Erz­­ike édes anyja — Dorgó Albertné úrnő. A költe­mény ez: Fényes arcza lágy mosolyát, Még nem birá az ecset; Mozdulatlan keskeny ajka Tréfa szóban nem recseg; Szeme bogarának fénye Változatlan egyaránt, Arczán hű minden vonása, Ab­­de némasága bánt. De a kép, mit szived őriz, S mely évente megjelen. Most is játszi, most is vidor. Most is üde, eleven ; Ajka forró, csókja édes. Ha álmodban karol át, S érzed arczádhoz tapadva Arcza puha bársonyát. . . . Szived hordja mindörökre A kegyetlen mély sebet. De az évek balzsamától Lassan- lassan beheged. Mérge enged, nyilalása Halkal zsibbadásba vész S elsimítja érdességét. Egy jótékony puha kéz. Ab, az emlék drága kincse Mindig a tied marad, S mint a gyűrű fej gyémántja Szórja rád a sugarat; Szivárványos csillogása Még az éjben is ragyog — Álmod édesben mutatja Elszállt kisded angyalod. — Cseh Lajos tiszteletére, a kit kö­zelebbről magasabb kir. kitüntetés ért, holnap este 8 órakor a redoute termében kartársai, nagy számú tisztelői és barátai lakomát ren­deznek. — Nemzeti színház. A hagyományos szokásokhoz hiven tegnap, hushagyókedden, Lumpaci vagabundus vétetett elé, a miképen halottak napján a Molnár és gyermeke kisért évről-évre következetesen. Épen szokatlan és kezdetleges volt a hat ma mulattatólag. Szent­­györgyi kitűnő humorral énekelt Eduárd és Ku­nigunda nótáját az egész közönség igen derült hangulatban hallgatta végig, s mulatott Szom­bathelyin, ki igazi karikatúrát, vastag színekkel rajzolt bohózat-alakot csinált a szabólegény sze­repéből . A zenekar éktelen rész volt — egész a botrányig. — A színlap jelenti ma, hogy kö­zelebbről Boccaccio kerül színre Krasznainé ju­talomjátékául. Beregi k. a. énekli benne Fia­mettát. Nem tudjuk, hogy a mi anyaszerepeket játszó, igazán kedves és jó színésznőnknek, Krasznainénak, mily' szerep jut az operettből ? — de hát majd kiviláglik. — Rendes rovat. A mai postával ismét kaptunk levelet Budapestről, mely három egész áldott napig utazott. Feladatott febr. 28-án „dél­után“ 8 érkezett márcz. 2-án. Áttettük tiszte­lettel a helyi posta t. igazgatóságához. — Közgyűlés. A városi bizottság folyó he­t én, pénteken d. u. 3 órakor, közgyűlést tart. A gyűlés tárgyai: 1) Belügyminiszeri leirat a városi bizottságnak a polgármesteri választás elhalasztása ügyében hozott határozata tárgyá­ban. 2) A helybeli jószágigazgatóság átirata a Kolozs Monostoron építendő talajrugó készitle­­tése miatt a viz elverése iránt. 3) A kabalapa­taki erdő fáinak megvásárlása iránt tett javaslat feletti tanácskozás. — Öngyilkosság. Héder Imre egyete­münk orvos-növendéke, jelenleg egy éves ön­­kénytes, ma reggel morfiummal megmérgezte ma­gát. Midőn e sorokat írjuk, még életben van ugyan, de megmaradásához semmi remény sincs. Jó igyekezetű kedvelt fiatal ember volt, kit e szo­morú tettre valószínűleg zilált anyagi helyzete késztetett. Sajnálatra méltó volna, ha megmen­tése nem sikerülne. Hazai hírek. — Magy. kir. postaigazgatóság N.-Szebenben a következő pályázatokat hirdeti: Postamesteri állomásra Homoród Szent-Mártonban (Udvarhely megye) tiszti szerződés és 100 frt készpénzbeli biztosíték letétele mellett. Évi já­randóság : 150 frt fizetés és 40 frt irodai áta­lány. — A kérvények 3 hét alatt a nagyszebeni m. k. postaigazgatósághoz intézendők ; továbbá Farkaslakán (Udvarhely megye) tiszti szerződés és 100 frt készpénzbeli biztosíték letétele mellett. Évi járandóság: 150 frt fizetés és 40 frt irodai átalány. A kérvények 3 hét alatt a nagyszebeni m. kir. postaigazgatósághoz intézendők. Nagy­szeben, 1881. febr. 26-án. A magy. kir. postaigaz­gató 2­0­11 é­r­t. — „A beszterczei magyar Casino folyó év márczius hó 13-án d. u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését az egylet helyiségében, mi­ről az egylet tagjai ezúton is értesittetnek.“ Az egylet választmánya nevében: Németh János egy­leti titkár.­­ — A magyarországi néptanítók Eöt­­vös-alapjához a vallás- és közoktatásügyi minis­ter 1200 írttal járult, mely összeg az ez évi pünkösd napján kiosztandó összeghez fog csa­toltatni, minek folytán az intézmény a jelen év­ben 2400 forintot oszthat ki részint segélyös­­­szegek, részint pedig ösztöndíjak alakjában. A mini­tér kinyilatkoztatta ezenkívül, hogy ezentúl évenként tetemesebb összeggel fog az alap által kiosztandó összeghez járulni. — Szű­zdohány és a pénzügyminiszter. A gazdasági egylet közelebbi választmányi ülé­sében Korizmics alelnök bejelenti, hogy egyik magyar termelő általa termelt s kitűnő fajúnak állított szűzdohányt küldött az egylet múzeuma számára, s a pléhládácskába helyezett szűzdo­hányt le is tette az egyesületi „ház asztalára“ az elnök elébe, ki nem volt más, mint Szapáry Gyula a pénzügyminiszter. A miniszter megsza­golta az illatos növényt s azzal adta át az al­­elnöknek, hogy egy 3 tagú dohányt ismerő pi­­pás bizottsággal szívasson belőle, hogy megál­lapítható legyen a faj minősége, s a maradék té­tették le a múzeumba. A Levelező-lapra nem szabad sem­mit ragasztani. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Az egyetemes posta­egyesületi szerződéshez tar­tozó foganatosítási szabályzat XV-ik, valamint a levélposta-tarifa Ill­ik cikke értelmében a levlező lapokhoz a netán a bérmentesítés kiegészítésére szükséges levéljegyeken kívül más tárgyat il­leszteni vagy rájuk ragasztani nem szabad. En­nélfogva külön papírszeletekre irt vagy nyo­matott czikket sem szabad a levelező­ lapokra felragasztani. A közönség figyelmeztetik, hogy a postaközegek az ezen szabály ellenére kiál­lított levelező­lapokat az azokat feladni szán­dékozóknak, a szabályellenességre való figyel­meztetés mellett visszaadják, a levél­gyűjtőkben találtakat és az esetleg más postahivataloktól érkezőket pedig nem továbbítják, hanem egyéb térti küldemények módjára kezelik. Vegyes hírek. — A 8VÁ­ 9zi köztársasági elnök — órásmesterember. Svájez újonnan választott el­nöke Numa Droz 1844-ben született, s eleinte az órásmesterséget tanulta. Egy lelkész unszolására aztán a klasszikus nyelvek tanulásához fogott s képesítette magát a gymnázium látogatására , később a franczia nyelvnek segédtanára lett. Egy felmerült égető napi kérdésről oly kitűnő czikksorozatot irt a „National­ Suisse“ czimü lapba, hogy megkínálták annak szerkesztésével, mit el is fogadott. E mellett jogi tanulmányok­kal foglalkozott. 25 éves korába Neuenburg be­választotta őt a nagy tanácsba, 1875-ben pedig a svájczi szövetségtanácsba lépett be, hol a belügyeket vezette, 1879-től kezdve pedig ipar­és kereskedelmi ügyeket is. Most aztán az ön­gyilkos Anderment helyébe szövetségi elnökké választatott.­­ A bécsi diákok demonstrácziója egyre tart. Tüntetésük most már nem Leinba­­cher ellen irányul, hanem a rendőrség ellen, mely elfogott társaikat nem bocsátja szabadon, s mely az „akadémiai olvasó­csarnok“-ot be­záratta. Tegnap déli 1 órakor vagy 100 diák gyűlt össze s elmentek a rendőri fogház közelé­be, hogy az ablakban meglássák letartóztatott társaikat. Innen aztán „gaudeamus“-t gajdolva tértek vissza az egyetemtérre, hol számuk vagy 300-ra növekedett. Itt a rector magnifikus, Lo­­rencz Ottokár megjelelt köztük s csititva őket, ezeket mondá: „Megjegyzem uraim, hogy én inkább tartok Leinbacherrel, mint Suesszel, mert Rousseau azt mondja, hogy az emberek jobbak, ha nem neveltetnek. Azért jobb is, ha a gyer­meket 10 éves és nem 6 éves korában küldik az oskolába. — Egyébiránt képtelen­ség ezt a kérdést politikainak felfújni, mert e felett peadagógusoknak s nem politikusoknak kell ítélni.“ — Egy­­ másik csoporthoz fordulva azt mondá : mi tanárok a tüntetést képtelenség­nek tartjuk. Azonba­n mentséget találunk rá, mert a mi diák életünkben is úgy történt és 1848. ilyen módon kezdődött. — A diákság még ezután is együtt maradt a „gaudeamus“-t dalolva, mire egy sorházba vonultak, hol társaik egészségére tőlük telhetőleg ittak. — Berlini ünnepélyek. Vilmos fő­herczeg esküvője Agusta Viktoria herczegnővel tegnapelőt ment végbe Berlinben. Az esküvő olyan pompával és fén­nyel folyt le, minőt a német udvar kifejteni csak képes. Az esküvő ünnepé­lyességeiben, az ezután következő tisztelgésen és a szokásos, minszterek által ellépett fáklya­­tánczon az egész udvar és a teljes diplomatiai testület vett részt. A menyasszony, Németország­­nak egykoron leendő császárnéja, szép ifjú hölgy, s vidám, szellemes mosolyával, ragyogó szemeivel mindenkit elbájolt.­­ Az eltűnt ausztráliai utazó, Leich­hardt holttestét találta meg m. hó 24-én egy Skulthorpe nevű busman, mint azt ő Blackall­­ból jelenté ,­s megtalálta Leichhardtnak naplóját és több nevezetes okmányt is. Leichhardt 1848. ápril­i án tűnt el, s ezóta ismételve küldtek ki expeditiókat nyomát keresni, mind ez ideig azonban hasztalanul. A busman Sidneybe ér­­kezte előtt vonakodik bárkinek is megmutatni Leichhardt naplóját. — Török Bsent. Tunisban február hó első felében halt meg a város szent embere Seik-El-Mokszen, ki a mohamedánok által szent­nek tartott családból származott, s a prófétának egyenes ivadéka volt. A derék szentnek külö­nös passziói voltak. Ha a házat elhagyta — a­mi ritkán történt — neki ment egy háznak, s egy darab vassal azon valami kárt tett. A meg­rongált ház lakói ilyenkor rögtön ott hagyták a házat, mely a szent tulajdonába ment át. A tu­lajdonost a bej kárpótolta. A jámbor Mokszem toilette dolgában nem volt épen válogatós. Dez­­szes öltözete egy gyapotingből állott. Halála után gyapotingén a hej, Tunis első minisztere, s még több előkelő ember megosztozott. A mo­hamedánok hite szerint azért halt meg, mert nem akarta Tunist franczia kézen látni, s halála — szerintök — nagy események bekövetkezé­sét jelenti. KÖZGAZDASÁG A p­h­i 11­0 I­e­r­a-ü­g­y állapota Franczia­országban. A jelentés, melyet Tisserand, a fran­czia földmivelési és kereskedelmi minisztérium­ban a mezőgazdasági ügyek vezetője, a köz­ponti phylloxera-bizottság elé terjesztett, sok ér­dekes adatot tartalmaz azon küzdelemre­­ vonat­kozólag, melyet a franczia szőlőbirtokosok ezen veszedelmes rovar ellen folytatnak. Felemlítjük a következőket: Az 1880 .év folyamán két újabb departementba csapott át a vész, úgy, hogy je­lenleg már 41 departementban pusztít az. Az összes szőlőterület, melyet első fellépte óta a phylloxera többé-kevéssé tönkre­tett, rendkívül nagy, több mint­egy félmillió hektár. A­mi az irtási munkálatokat illeti, a legközelebb múlt év­ben víz alá borítottak mintegy 2000 hektárt, szénkéneggel kezeltek szintén 2000 hektárt. Az amerikai szőlőkkel beültetett terület jelenleg már több, mint 5500 hektár. 800 hektáron teljesen kiirtották a bajt, hektáronként 160 forintnyi költ­séggel. A phylloxera ellen működő helyi bizott­ságok száma 9-ről 7-szer kilenczre emelkedett, a terület pedig, melyre működésök kiterjed, 450 hektárról 5500 hektára engedélyezett kölcsönök kerek számmal 400.000 forintra rúgnak, mely összegből 132.008 forintot az államilag eszközöl­tetett kísérletek és próbamunk­álatok vettek igénybe, 153.000 forintra megy a bizottságok által felhasznált összeg, 104.200 forintot pedig részint a tud. akadémia, részint a montpellier-i mezőgazdasági iskola, részint egyéb állami inté­zetek, melyek a phylloxera-irtási munkálatoknál közreműködtek, vettek igényben. A m­a­g­y­a­r-f­r­a­n­c­z­i­a biztositó rész­­­vénytársaság életosztályához 1881. évi február hóban benyujtatott 414 drb ajánlat 1.074.800 frt tőkéről, kiállittatott 348 drb kötvény 823.800 írt tőkéről. Az életosztály működésének megkezdése azaz 1880. febr. hó 1-je óta 4640 ajánlat nyuj­­tatott be 11.255.800 írt tőkéről és 3878 köt­vény 9.413.800 frt tőkéről állíttatott ki. Ajánlatokat élet- és tűzágazatokban elfogad a kolozsvári vezérügynökség. Irodahelyiség bel­­magyar utcza-Biasini-ház. Gyümölcs­f­a-ü­ltetés a trónörö­kös eljegyzésének megünnpelésé­­re. A Klosterneuburgban megjelenő „Obstgarten“ egy a lap közzétett felhívásban azt az indítványt teszi, miszerint azon napon, melyre a trónörökös menyegzője ki volt tűzve, egész Ausztriában és egész Magyarországon minden község, minden földbirtokos s minden gazdasági, erdészeti és kertészeti egylet egy­ tuczat gyümölcsfát ültes­sen el telkén s a menyegző napján vesse ki a tanító ez ültetvényhez az iskolás gyermekeket, a lelkész adja áldását arra, s nevezzék ez em­lék­­ültetvényt örök időkre „Stephánialiget“-nek. Ez által Ausztria-Magyarország 70.000 községének nemcsak anyagi jólétét gyarapitanák, mely 25 év 100 milió forintot képviselve s évekint meg­hozná kamatait, hanem erkölcsi rugót is képezne az a serdülő nemzedékre nézve, ha a szülők gyermekeikkel évenként kis ünnepélyre vonul­ván ki a Stephánia-ligetbe, ezek itt látnák, mint növekednek lassanként a fák, mily gonddal kell azokat ápolni, hogy a munkát végre mily gyümölcsökkel jutalmazzák. Mihez még azon indítványát csatolja az említett lap, miszerint a trónörökös fel volna kérendő, hogy ez eszmét, hagyja jóvá az által, hogy rendelje el,­miszerint az emlékültetvény létesitésétől számítva 12 év múltán évenként úgy Bécsben, mint Budapesten egy helyiség fog kijelöltetni a fejedelmi lak valamely részében és jutalomdijak fognak ki­­fizetni a legszebb gyümölcsre, Stephania-liget­­ből az egész monarchiából beküldetett. Mi pedig részünkről ehez még azt csatoljuk, községek és hatóságok bölcsen cselekednének, ha az illető menyegzői ünnepélyekre (kivilágítás, lövöldözések stb.) felvett költségek egy részét az illető községekben létesítendő ily emlékültetvényekre fordítanék. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos; BÉKÉSY KÁROLY.

Next