Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1881-04-01 / 74. szám
A 144. §-nál a tárgyalás félbeszakít' Helfy Ignácz a következő interpellációt is^ISF a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi ministerhez : „Hajlandó-e az 1872. VIII. t. cz. módosítását tárgyazó törvényjavaslatot oly időben a képviselőház elé terjeszteni, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt törvényerőre emelkedhessék. A főrendiház ülése. A következő u. m. a Magyarország és a Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868. 30 és 1873. 34. t. sz. némely határozatainak módosításáról, a Spanyolországgal 1880. jun. hó 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről és a csődtörvényről szóló törvények kihirdetése után bemutatja a hármas állandó bizottság jelentéseit a közmunka és közlekedési ministerium részére 1880. évre szükséges póthitelengedélyezésről, az 1868. 9. t. sz. 9. §-ában érintett görögkeleti hitközségekben a templomok és az azokhoz tartozó egyházi és alapítványi javak és iskolák iránt felmerülő kérdések elintézéséről az 1880. 38. sz. 3. § ának módosításáról és a honvédelmi minisztérium 1881. évi költségvetéshez szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokról. Ezután Szapáry István gr. indítványára az 1868. DC. t. sz. 9. §-ában érintett görög keleti hitközségi javak és alapítványok tekintetében felmerült vitás kérdések elintézéséről szólójavaslat letárgyaltatott és minden változás nélkül elfogadtatott. BELFÖLD. Felvincz, marcz, 29 év, 1881. (Felvincz a múltban a jelenben. Az áldozatkészség egy szép példája.) Felvincz város az egykori Aranyosszéknek fővárossá, hogy mai napig is híven megőrizte eredeti székely jellegét s hogy lakossága jelenben is tiszta magyar, annak indokát egyfelől a múlt időben s a maga nemében páratlan birtoklási viszonyoknak s másfelől s főleg azon minden időben nyilvánult áldozat készségnek s odaadásnak lehet tulajdonítani, melyet a szükséghez képest koronként hazája, nemzete s vallása iránt tanúsított. Midőn a kézdi székelyek hazájuk s nemzetük iránt tanúsított hazafias vitézségük jutalmául a Maros és Aranyos közti területet. Aranyosszék elnevezéssel nyerték, már akkor a kiköltözött családok átlátták, hogy a csaknem idegen elemek közé települt székely népnek, hogy magokat jövőre fenntarthassák s nemzetiségüket híven megőrizhessék, szilárd összetartásra s koronként hozandó nagy áldozatokra vannak utalva, ezen elvet gyermekeik kebelében csepegtetve, hagyták azoknak fő örökségül, melyet azok mind e mai napig híven megőrizték és ápolták. Hogy Felvincz város azon többszöri dulás és égetések után, melyet koronként helyrajzi fekvésénél fogva szenvedett, magát mindig kiépülhette és mint tiszta magyar város fennállhatott s áll ma is, azt a koronként hozott anyagi áldozatainak, a lakosság szigorú egyetértésének s közös erővel a közjó érdekében közreműködésnek lehet betudni. Midőn 1849 ben ezelőtt 32 évvel, a forradalmi időszak alkalmával szétszórt lakosság szülőföldére, elhamvasztott és feldúlt várossának helyére visszatelepedett, minden egyes család saját nyomora által sokkal inkább sújtva volt, semhogy egyszerre a közérdeket lett volna ké ROMÁN KÖZMONDÁSOK. (Folytatás.) Megkoronázza a szunnyogot. A kitartó győztes. Az idő pénz. Minden czigány dicséri a kalapácsát. Megmosdatod a czigányt — feketének marad. Ne add el, a mi nem a tied. Amitől félsz, el nem kerülöd. Amilyen az ország, olyan az erkölcse. A vakok országában félszemű a király. Jobb egy élő paraszt egy meghalt királynál. A vásárt pénzzel, a lakodalmat muzsikával csinálják. Jobb későn, mint soha. Aki korpa közé elegyedik, megeszik a disznók. Ne légy pazar a korpánál s fukar a lisztnél. A ki hallgat békében jár. Nincs felmenet lemenet nélkül. A süket nem hall, csak egyeztet, hol te forgácsot szedsz, én ott a másik az ember, nehezen áll fel, tart a hazugságnál, jobb a világon: ’ény gazdag és pes felkarolni, a csapás akkora mérvű volt, miszerint egymagukon is saját erejükből segíteni nem voltak képesek, ez alkalommal nyilvánult azon szép és páratlan székely jellemvonás, amidőn egyik család kölcsönösen segítette a másikat . Így a közös erőveli közreműködés azon tűrhető helyzetbe hozta a »zatelepülöket, hogy legalább mindenik családfő^elett egy egy viskó állott. Alig telt ezután egy pár év s már egyesült erővel romban heverő ev. ref. egyháza épületei, iskolái helyreállítása érdekében találjuk a népet teljes erővel és egész odaadással közreműködni, s e téren áldozatkészsége 1858 évig 10.000 frt építési befektetéseket mutat fel eredményül, 1859-től 1860 ik évben a város érdekében tett áldozata 24.000 frt. Mindezen a község és vallása érdekében hozott nagy áldozatai s tevékenysége nem csak hogy nem lankadt, de 1873 ik évben az ev. ref. egyház 33 éven keresztül nélkülözött tornyának felépíttetését vette tervbe, s hogy ezt eszközölhesse, a népet mindig jó irányban vezető, a közjó érdekében minden időben, egyetértéssel működő értelmiség indítványára, közadakozás utján, e czim alatt: „a felvinczi ev. ref. toronyalap“ mintegy 300 irtot tevő adománnyal járultak az egyházközség egyes tagjai, mely alap lelkiismeretes kezelés és ellenőrzés mellett, mai napon a lakosságnak valláskülönbség nélküli hozzájárulását is hozzá számítva 1500 írt összegre nőtte ki magát. Ezalatt az egyházközség vagyona lelkiismeretes pontos kezelése, az annyi építkezésben csaknem kifáradott egyházközönséget azon helyzetbe hozta, hogy a toronyépítésre valóban komolyan gondolhatott s annak még ez évbeni felépítését e hó 24 én tartott egyházközségi gyűlésen, hol az egyházközségnek csaknem minden egyes tagja jelen volt, a legnagyobb lelkesedés között kimondotta. Megható volt látni azon lelkesültséget, mely minden arczon visszatükrözte magát azon tudatra, hogy elérkezett az év, melyben Isten engedelmével Felvincz város legutolsó időbeni elpusztításának utolsó nyomai is el fognak enyésztetni, — hallani a nyilatkozatokat, midőn nyilváníttatott, hogy az egyházközség tagjai semmi áldozattól vissza nem rettennek, sőt készek újabbak hozatalára is, csak hogy ez évben templomuk tornyát felépítve és bevégezve lássák. Ilyen a székely nép, tud az önmagáért, családjáért szorgalmasan dolgozni. 7—10 hold birtokból családot tisztességesen fenntartani, gyermeket neveltetni, nemzetisége, városa és egyháza javára áldozatokat hozni, azt az enyészettől megóvni s ha hanyatlik, újra virágzó állapotba helyezni. Ezen eredmények elérésére nem sok kívántatik, csakis az, hogy az értelmiség, mely hivatva van a különben is minden jóra vezethető népet, kellő irányban vezérelni, azok bizalmával vissza nem élni, így a méltán remélhető jó eredmény kimaradhatatlan. Ily népet, mely anyagi áldozat hozatalra képes, sem az elkorcsosodástól, sem pedig az enyészettől félteni nem lehet; csakhogy azok részéről is, kik istápolására hivatvák, jóra törekvő igyekezetökben el ne hagyassanak s a vállaikra nehezedő terheket, melyek pálya alatt csaknem összeroskad, lehetőleg könnyíteni igyekezzenek. Akkor bizton lehet a jövővel szembenézni, s nem lehet attól tartani, hogy azon sorsra jusson, mint a magyar nevet viselő s hajdan virágzó ev. ref. egyházközséget képezett Miklóslaka község, a hol a mai napság a magyar szó Minden ember a maga fazéka körül csinál tüzet. A fazakas egyformán gyúrt agyagból csinál korsót is fazékot is. Az isten szeme nem alszik. Egész arczot mutat a kis tükör is. A juhat, mely nem birja a gyapját, le kell vágni. Aki báránnyá teszi magát, megeszik a farkasok. A nyájból kivont juh nyomában farkasok járnak. Minden arcznak meg van a maga foltja. Olyan szemet vágott, mint egy ökör, de későn. A hódalma azt is látja, ami nincs. A szem lát, a szív óhajt; nagy baj, ha e kettőben nincs elég erő. Az okos szeme tovább lát. Nincs mennyegző szó nélkül. Vesszőt hord saját háza számára. Eső és boru után : napfény van. Az uj szeg kiüti a régit. Kilencz lelke van, mint a macskának. Nem minden diónak van jó bele. A szerencse, mint a nap, mikor legforróbban éget, esőt hoz. A hol a dög, ott a holló. A kutya nem döglik meg Közli: Moldován Gŕe (Folyt, köv.) If - 312 teljesen kiveszett s az Isten igéjét magyar nyelven hirdető ev ref. lelkészi hivatal megszűnt a telek helyén répát s pityókát termelnek s az imaház helyén ma már barmok legelnek. 1 1. Szászváros, 1881. márcz. 30. (Gr. Kun Kocsárd legújabb nemeske b ü ténye.) A szászvárosi Kun tanoda elöljárósága ma tartott gyűlésében meggyőződvén a felől, hogy a tanulók számának örvendetes növekedése folytán az iskola jelenlegi helyisége többé már nem elégséges, elhatározta, hogy az iskolai épület piacz felőli homlokzatának a várkerítés felé eső részét teljesen kiépíti. Egy hozzávetőleges költségvetés szerint az új épületrész 11—12 ezer írtba fog kerülni. Minthogy azonban az iskola pénztára ezen czélra legfennebb 6 ezer irtot képes fordítani az úgynevezett építési alapból, melyet a tanoda szintén gr. Kun Kocsárd fejedelmi bőkezűségének köszönhető elnöklő főgondnok gr. Kun Kocsárd úr az elöljáróság előtt azt a kegyes ajánlatot tette, hogy a kiépítésre szükséges összegből a hiányzó összget az intézetnek kölcsön adja azon feltétellel, hogy halála után a kölcsön adott összeg az iskola tulajdonába szálljon. A mélt. fögondnok ur ezen ténye csak is újabb bizonyítéka ama nemeskebb érdeklődésnek és atyai jóságnak, melylyel a szászvárosi gymnasium iránt 47 évi fögondnoksága alatt folyton viseltetik, különösen pedig a mióta ez intézetet édes gyermekévé fogadni s azt nemzetének és hitfelekezetének fölnevelni kegyeskedett. Nem is késett az iskolai elöljáróság a nemes gróf ur kegyes ajánlatát hálás köszönettel beigtatni azon jegyzőkönyvbe, melynek oly sok lapja tanúskodik fényesen a főgondnok gróf urnak maecenási kegyessége és atyai jósága felöl. Szivünkből csatlakozunk mi is az iskolai elöljáróság azon őszinte óhajához, vajha az intézet pénztára évek hosszú során át fizethetne kamatot a nemeskeblű főgondnoknak ! vajha megérhetné a nevéről nevezett intézetnek nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is olyan berendezését, a mint az talán még századok múlva is fogja itt hirdetni a tiszta nemzeti érzületet s terjeszteni a magyar hazafias culturát! 1. 1. A marosludas-beszterczei*) helyi érdekű vasúttársaság igazgatósága gróf Eszterházy Kálmán igazgatósági elnök vezetése alatt alakult küldöttség által a magas kormányhoz í. hó 27-én a következő emlékiratot nyújtotta be: (Vége.) Ennyit tesz tehát a haszon, a még kiépítetlen útszakaszon. Ám de ez nem minden, még ezenkívül tetemes és százezerekre menő megtakarítás eszközölhető az állam javára. Ezen útvonal évi fentartására ugyanis a hivatalos adatok szerint évenkint szükségeltetik kilométerenkint 80 kbm. kavics összesen 2080 köbméter. Ennek kiszálltási ára a jelenlegi termelési helyekből tesz összesen 28021 frt 60 krt, míg ezen mennyiség vasúton szállítva és K.-Sármásról elszállítva a vasúti szállítási árt is beleértve jönne évenkint 11544 frtba, van is az állam évenkinti megtakarítása ezen útszakasz fentartása tenne 16477 frtot ami 5 számítva 329550 frt tökének felel meg. Ezek szerint tehát az állam ezen vasút kiépítésével összesen meg fog takarítani 497,835 frt. tőkét vagyis kerek számban egy fél milliót. így fogva fel a helyzetet, nekünk szilárd meggyőződésünk, hogy az apahidi sz.-régeni államul egy olyan állami vagy kincstári vagyont képez, a mely maga után vonja az 1880. évi XXXI. t. sz. 7. §-ban foglalt kötelezettséget azt is, hogy az állam ezen vasút építésének költségeihez hozzájámljon. Azon reményt tápláljuk, hogy Nagyméltóságod e felfogást szintén osztja, s tekintve azon fontos érdekeket, a melyek ezen vasút által érintve vannak, s a melyeket ezen előadásunk rendtén részben már felsoroltunk , tekintve, hogy ezen vállalat támogatása által nem egy méltatlan ügyet vesz magas pártolása alá, sőt merjük állítani, hogy a mint azzal a .///• alatt mellékelt forgalmi kimutatásból is meggyőződés szerezhető s a czélba vett vasútnál jövedelmezőbb helyi érdekű vasút hazánkban alig képzelhető . Nagyméltóságod kegyeskedni fog előterjesztendő alázatos kérésünket meghallgatni, s nagy befolyása által annak teljesítését saját hatáskörében is előmozdítani. Alázatos kérésünk pedig a következő : méltóztassék nagy méltóságod a „maros-ludas beszterczei helyi érdekű vasút“ részére szükséges vassíneket és az ahoz való egyéb vasrészeket az állami raktár készletéből, vagy az állami vasutakon a jelen és jövő évben esetleg aczél sínekkel kicserélendő vassínekből megfelelő értékű, részben elsőbbségi, részben törzsrészvényeinkért rendelkezésünkre bocsátani. Be kell vallanunk, hogy ismerve államház tartásunk kevésbé f fényes állapotát, e kényes lépésre azon szomorú tapasztalat kényszerített, hogy a tervezett vasút által közvetlen érdekelt vidék lakosságának anyagi ereje épen nem áll arányban azon lelkesedéssel, amellyel e vasút sorsa iránt viselkedik, s így habár biztos reményünk vans az iránt, hogy az elsőbbségi kötvények kamat biztosítására szükséges összeget, ha nagy erőfeszítéssel is, de előteremtjük , habár reméljük is, hogy nem kisebb erőfeszítéssel összehozzuk azon 30% készpénzt, amelytől az engedélyokmány megadása törvény szerint függ ; mégsem hihetjük, hogy az állam hozzájárulása, nevezetesen a kért vassínek és egyéb vasrészek megnyerése nélkül képesek legyünk a tervezett vasutat kiépítei. A tonnebbiekben igyekeztünk őszintén és leplezetlenül nagy méltóságok elé terjeszteni ügyünk jelen állását; nem iparkodtunk könyörületességét felébreszteni, hanem megkísérlettük bebizonyítani, hogy a tervezett vasút egy figyelemre méltó nagy terjedelmű vidék életkérdése, — úgy azt is, hogy az állam hozzájárulása jogos és törvényes igényt tarthatunk, mely nélkül nem vagyunk képesek azt kiépíteni, s ezek alapján azt a reményt tápláljuk, hogy Nagyméltóságod előtt alázatos kérelmünk meghallgatásra s nagy befolyású pártolásra találand. Kolozsvártt, 1881. márcz. 2-án. A Maros-Ludas-Beszterczei helyi érdekű vasut-társaságigazgatósága. A pétervári merénylők. A vádlottakkal közölték a császárgyilkosságról 8 titkos forradalmi társaságban való részvételről (btk. 241. és 249. §§.) szóló vádlevelet. A közvádló Maraviev, főügyészi helyettes s még csak 30 éves, jogi szakértő, európai képzettségű ember, kellemes modorú, nagy szónok, Moszkvában államügyész s egyetemi tanár. Eddig oly fényesen vitte köz vádlói tisztét, hogy e fontos ügyet a többiek mellőzésével egyenesen reá bízták. A kezdetben makacskodó Kiszakov, később bevallotta terveit. Egyrészről a nihilistáknak s szoczialistáknak meg akarta mutatni, hogy a czár halála helyzetükön mit sem változtat, másrészt pedig a kormánynak meg akarta mutatni, hogy rendőrségi rendszabályok s önkényes ultások a nihilizmusra hatással nincsenek. Kérdeztetve, hogy ily bűnös crél érdekében hogy lehetett oly nagy erélyességet kifejteni, Biszakov így válaszolt : Én a fehér s a vörös terrorizmust egyszerre akartam találni. Én ugyan munkatárs voltam, de nem voltam tanácskozó társ s nem voltam a többi vádlottakat rábeszélők társa sem, nekem más czéljaim voltak, mint nekik. Én szocialista vagyok, azok a terroristák. Elismerem, hogy e párt szét fog bomlani, mert az utolsó merénylet a puzdra utolsó nyila volt. — Zselyabov elfogatása után, Perovska mindjárt még aznap éjjel szervezte a merényletet. Zselyabov, és Perovska bevallják, hogy a terrorizmus s a ezárgyilkosság által általános félelmet akartak előidézni s az ijedtséget felhasználva meg akarták buktatni a kormányt s szervezni akarták a soczialistikus communet. Azt állítják, hogy Genffel s Londonnal csak igen laza összeköttetésben voltak s csak eszmecserére szorítkoztak. A merénylők szándékait állítólag az összes nihilisták tudták s a hatóságok előtt csak a merénylet napja volt titok. Magukkal a merénylőkkel a kitűzött időpontot csak a végrehajtás napján tudatták. Az udvari gyász egy évig fog tartani. Beavatott körökben kiterjedt amnesztiáról beszélnek. III. Sándor cár ki akarja engesztelni azt, ami kiengesztelhető, de minden kihágást szigorúan üldözni készül. Márcz. 29 én este nagy minisztertanács volt, melyen nagy reformokát íratott alá. Az összes Pétervárt idéző főkormányzók s nemességi marsallok a császárhoz idéztettek. A czár ez alkalommal a kormányzókkal tudatni fogja, hogy zemszwák képviselői birodalmi gyűlésre egybehívni és tág körű amnesztiát adni szándékozik. Mátyás tatai kastélya, a pécsi szkesegyházban levő vörösmárvány-oltár s mindenételött az „esztergomi kálvária“ név alatt ismrt műremek, mely teljesen csak most Bankó üve által lett ismeretes. Henszlmann hajlandó enyvet Antonio Pollajolo munkájának tekinten. Pulszky ellenben egész tudományos apparatusal s e művész csaknem összes műveinek összhasonlítása által bizonyítja be, hogy ez teljes ehetetlen, s ha már valamely olasz művésznethez kell e műremeket csatolnunk, az csak Fracesco Francia lehet, de ő ezt sem állítja, mi á átalában nem nagy barátja annak, ha idegen művészek neveit hozzák fel minduntalan. Ugye sok baj van e tekintetben művészeti irodalmunkban s sok zavar csúszott be akaratlanul, így abból, az adatból, hogy Filippino Lippi Mátyis számára valamit festett, — Toldy tévedési folytán székére azt hirdetik, hogy Filippo Lipp(az élőbben atyja) hazánkban járt, minek semmi nyoma sincs. Az előadás után Henszlmann bit fel s mindenekelőtt kissé haragosan megróva Hampel titkárt, hogy bevezető szavaiban megszedkezve a műemlékek bizottságának múlt évi tállításáról, melyben a renaissance tárgyai nagy számmal voltak, a jelenlegi kiállítást az első renaissance kiállításának nevezte, ismerteti a'enmaradt renaissance építészeti emlékeket, nemeli ezek közt a 'öcsei campanilet, a beszterezványai - bártfai magánházakat, a visegrádi vá egy részét, több lépcsőházat s élénken politizál Pulszkyval, mintha magyar renaissance nm lett volna. Pulszky rövid felszólalása után, mlyben H. egy tagadott állitását saját nemrég megelent czikkéből fejére olvassa, az ülésnek vége lett. IRODALOM és MŰVÉSZET. A renaissance művészet hazánkban. Az akadémia kis termében tegnap dr Pulszky Károly tartott hosszabb, egy óránál tovább terjedő értekezést a renaissanceról. Élőszóval adta elő tárgyát, számtalan példával igazolta azokat s rajzokat magyarázott, de előadásának szabatossága s correetsége képes volt a figyelmet ily hosszú ideig lekötni s erősen támogatták azt Henszlmann Imre közbeszólásai, kinek nehány újabban kifejtett nézete s különösen az „esztergomi kálváriá“-ról irt tanulmánya ellen volt az értekezés nagy része irányozva. Pulszky a renaissance-művészetet, nem az antik utánzásának, hanem önálló iránynak tekinti, mely nálunk magyaroknál szintén létezett, de teljesen gyökeret verni nem tudott. Teljes tisztaságában ily stylü müvek leginkább 1420—1520 közt fordulnak elő s azok legnagyobb része kUt munkája, így a Bakács-kápolna, HIREg. Kolozsvár, 1881. márcz. 31. Helyi hirek. — Lapunk előfizetőit tisztelettel kérjük, hogy a jövő évnegyedre előfizetéseiket idején megnyitani szíveskedjenek. — Lönhárdt Ferencz, az érd. róm. kath. egyház újon kinevezett püspöki coadjutora városunkban időt s legközelebb székhelyére Gy.Fehérvárra utazik. Az uj egyházi fejedelem életéről a következő hiteles adatokat vettük. Lönhardt Ferencz született 1819-ben Nagy-Ágon. Középtanodáit végezte Kolozsvártt, filosofiát Fehérvárit, theologiát Bécsben a Pazmaneumban, mind kiváló jeles sikerrel; már akkor feltűnő jeleit adva jeles egyházi hivatottságának. Felszenteltetett Kolozsvártt 1844. a b. e. Kovács Miklós akkori püspök által, ki a jeles ifjút maga mellett is tartotta eleinte mint protokolistát, kit 1848-ban a megyei zsinat theol. tanárrá választott. Azonban a bekövetkezett háborgós időkben a püspök szükségesnek tartotta őt maga mellett tartani. Az osztrák államrendszer behozatala őt a püspöki irodában nélkülözhetlenné tette, minthogy az érd. róm. kath. egyházi, iskolai és alapítványi ügyekben kitűnő jártassága révén, éles elméjével, munkásságával és szép irályával megakadályozta a német kormány azon törekvésének sikerét, melylyel az érd. róm. kath. tanügyet hatalmába óhajtotta keríteni. Az öreg Kovács Miklós elhunyta után, ki öt végrendelete végrehajtójává nevezte valaki, utóda, Haynald püspök, mostani kalocsai bibornok-érsek fölismervén, mily munkaerő rejlk benne, magánál tartotta, titkárává, majd irodája igazgatójává s 1857-ben kanonokká nevezte ki, később pedig Rómába magával vivén, pápai praelatusi rangot eszközölt ki számára. Mindaddig, mig ő eminencziája Erdély püspöke volt, magas és szép tevékenységében Lönhárdt volt jobb keze és munkatársa. 1864- ben Haynald elbúcsúzván, Lönhárdt is odahagyta a püspöki irodát, részint, hogy hosszú időre terjedt munkáságát kipihenendő, részint pedig, mivel Kedves István apát-plébános halála után a kolozsvári katholikusok intelligentiája óhajtotta plébánosnak. Mint kolozsvári plébános 1864 től— 1875-ig nagy buzgósággal és tapintattal töltötte be hivatalos állását. A nagy templom belsőjének megújítása, az uj nagy oltár, a szentpéteri templom 8 aggűáz újból építése az ő idejében történt. 1875-ben a fehérvári káptalanban a nagypréposti stallum megürülvén, Ö Felsége ezen szép állásba elmozditotta. Azóta Fogarassy Mihály erdélyi püspök helynöke, az egyházi bíróság elnöke, a theologiai lyceum igazgatója s ezen elhivatásában az erdélyi egyházmegye kiváló oszlopa. 1878-ban ő felsége által scardonai czimz. püspöknek kineveztetvén, a felső ház tagja lett, most pedig az elgyengült püspöknek segédévé (auxiliarius) neveztetvén ki, husvét után fogja Kalocsán Haynald Lajos bibornok-érsek ur ő eminenciája fölszentelni, miután már az esküt elmúlt hó 28 án ő felsége előtt le is tette. az Ezen legfelsőbb intézkedés által az érd. egyh. megye, mely öreg főpásztorának betegeskedését nagyon fájlalja, nem csekély mérvben vigasztaltatott meg, oly férfiú kezébe látván letéve a megye igazgatását, ki az itteni viszonyokat posan ismeri, buzgó főpap s úgy a papság, ahiit :