Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1881-04-20 / 88. szám

A „KRLET“ előfizetési dija; Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ................................................4 . Egy hóra helyben......................................1 írt 50 kt. Egyes szám­ára 6 kr. U­egjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő nap­ok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. 88. szám nem adatnak vieex/a. JS^HájLáJd 1 POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhau) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasso 10 Rud. Mosse Publicistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szerda, április 20 VÉGRE VALAHÁRA: EGY IGAZ SZÓ! (T.) Az emberek felett őrködő vég­zet csak nem hagyja el a becsületes tö­rekvést, s előbb-utóbb megjutalmazza a szorgalmat és fáradságot, ha egyébbel nem is, az elismeréssel megkoronázza mindenesetre. Hogy miért történt a fúzió, az tudják olvasóink. Történt ugyanis azért, hogy ha lehetséges Magyarorszá­got a pénzügyi bukástól megmentse, mert a­mint G­h­i­c­z­y­t a pénzügyminiszer­­ségre meghívták, az öreg úr megvizsgálta az állapotot, aztán visszaadta a kulcso­kat, még pedig azon országot rémitő sza­vak kiséretében , hogy itt segiteni nem lehet! Ekkor jött aztán haza Tisza Kál­mán Nagyváradról, már t­­i, hol a bihari pontok megszületvén, a kormányzástól száműzetésben folytatták életöket. Tisza azonban engedett a hazahívásnak, félre­tette egyéni következetességét s a haza­mentés reményében keze közé vette a kormányt. Hullt rá az átok, mint Sodom­a és Gom­ora égő tűzoltóje, a húsos fa­­ okaktól elszorított volt kormánypárt egy része is neki esett, belenyomták a küzdelem hul­lámaiba üstökig, felkavarták a népsze­rűtlenség iszapját, lett a küzdelem ten­geréből mocsár, s T­i­s­z­a egyszerre csak eltűnt a népszerűség felszínéről, küzdel­meik közepett megragadták a rágalmak­nak , gyanitásoknak víz alatt kúszó fo­­lyondárai, s lehúzták, hogy elmerüljön... Ekkor erkölcsi halottnak hirdették és kongatták felette a halálharangot. De íme! egyszerre csak feltűnik is­mét ! Neki esik a rágalom, a gyanúsítás, a hamis vádaskodás, és elmerül ismét! Ámde küzd csüggedhetetlen erővel, küzd­­ lankadhatatlan erél­lyel, küzd szívósan, mint embertől telik. Valahányszor elme­rül: ujjongnak és tapsolnak ellenségei; valahányszor felmerül: lelkes éljennel fogadják barátai! Hanem ime csoda történik! Éljen ez neki az ellenség is! De hát mi történik? Bel- és külföld, magyar és német, or­szág-világ a partra fut: Éljen Tisza Kálmán! Íme ott küzd, nézzetek oda, ismét a habok felett küzd! Felemelt kezében magasan tart valamit, annak éljenez min­den ember. De hát mi az ? Az a vezény­­fonál, melyet fúzió előtt a kormány el­vesztett és Tisza azért kötötte a fúziót, hogy ezen vezényfonalat felkeresse. Ten­gerre szállt, tengerfenékre merült. Segít­ség helyett tiporták, biztatás helyett ré­­­­t mitették, útmutatás helyett félrevezették ,­­ és a vezényfonalat mégis fel­kutatta, felhozta a tengerfe­nekéről! Akarva nem akarva ezt ismeri be ma az ellenzék, oly tényt, mely tagad­hatatlan. Persze, a­mint Tisza a kor­mányra lépett s az ország pénzügyileg sülyedésnek indult hajóját a megmentés reményével igyekezett vezényelni, hát két párt ijedt meg egyszerre. Az egyik párt, mely a pénzügyi zavart okozta, s attól tartott, hogy Tisza eredményeket tud felmutatni; a másik párt, mely ismét attól félt, hogy az esetben, ha Tisza csakugyan eredményeket tud felmutatni, hát a szélsőbaloldali alap meginog. Nem engedtek tehát időt neki. Még csak figyelembe sem vették, hogy mily kétségbeesett körülmények között lépett kormányra, még alig volt kezdő, mikor már tízszer annyit követeltek tőle, mint a mennyit elődei felmutatni képesek vol­tak ; a követelések oly terhével rakták meg az állam szekerét, melynek tova­mozdí­tása elég lett volna tízszer oly állam­­erőnek, mint a mienk, s h­a nem bírta, ütötték; ha a követeléseket alább szállí totta, ütötték; ha a tovább mozoghatás tekintetéből segélyért folyamodott, ütöt­ték ; mert a roppant küzdelmek közt ily rövid idő alatt eredményeket nem volt képes felmutatni, ütötték ; s mert mindaz a teher, melyet az előbbi évek a nem­zet vállaira raktak, hogy megmozduljon, mindenféle hazafias kísérletek dac­ára nem sikerült, sőt azonfelül háborúk és elemi csapások is a rágalmazók mellé szegődtek, tehát mindezt egyakaratúlag a Tisza Kálmán bűnéül rótták fel. An­­­nyira el volt a közvélemény szédítve, hogy csak a közvetlen közelben élő is­merősök és jó barátok támogatták e ne­mes lélek törekvését, kit ellenségei úgy­szólván a küzdelmek áradatába akart el­fojtani. Ámde nem sikerült, az ernyedetlen hangyaszorgalom habár csak rettentő las­san mozdulhatott is előre az iszonyú te­herrel, következetesen várta maga előtt az utat, a míg ellenségei a jóakaratot is megtagadták tőle s azt hirdették, hogy hazáját tönkre teszi, az országot elpusz­títja, préda gazdálkodást folytat s a n­em­zetet oly hínárba vezeti, a melyből kilá­balni többé lehetetlenség, hát egyszerre csak eláll lélekzetük, és meg kell pi­henni rágalmazási utjokban. Egyszerre csak azt kell irniok: oly vidéket ér, mely a forgásban részt vesz és alatta tovaforog, tehát az ottani szemlélőt, mint keletről jövő érintené, ha nem érezné egyúttal annak északi és délfelé való mozgását és így északkeleti délnyugot felé irányzott haladását, vagyis eltérését a nap, illetőleg nyugat felé. E szerint a lég­részecske útja jobbra to­látott az óraműtő járásának irá­nyában. Az egyenlítő lég részecskéje ellenben 5400 mértföld nyugatkeleti sebességgel bír naponta azaz 463 métert tesz másodperczenkint és ezen irányt észak felé irányzott útjában megtartani igyekszik. De a például Bécsben levő észlelő, ha keletnek van fordulva, ez áramlat lökését hátulról érzi, tehát a délről eredő mozgás a nyugatról elősie­­lővel combinálva délnyugati, tehát szintén jobbra e­l­h­a­j i i­t­o­tt lesz. Ezen jobbfelöli eltérítés a mi féltekénk minden szelénél, érvé­nyesül, csak ügyelnünk kell arra, hogy az esetleg házak, vagy hegycsoportok által változ­tatott szélirányt eredetinek ne tartsuk. Kérdés már most hogy az a szél, mely a maximumtól a minimum felé halad, ezen elhajlítás daczára is elér­heti -és kitölthetie a minimumot, vagy pe­dig oldalt mellette lesz kénytelen elinni? A magasabb nyomás pontjairól a levegő oda lesz hajtva, hol a barométer lejebb áll és olyanforma légáram támad, mely a fújtató moz­gatása által előidézetthez lesz hasonló. Más pél­dával élve: légáramot kelthetünk, ha szivünk, azaz ha a száj és tüdőkben levő levegőt ezen szervek kitágításával megritkítjuk, úgy, hogy a külső sürü levegő utánra tódulhat. A minimáknak ezen szívója hogy nincs többé elpusztult Magyaror­szág, nincs többé hanyatlás, nincs többé rész gondolkodás. A mérsékelt ellenzék sajtója ugyan­is a konverszió ügyéről szólva a többi közt következőket írja: „A mostani nem­zedék is sok áldozatot hoz az anyagi haladás terén (Tehát nem hanyat­lás már) a jövő generáczióért. (Tehát van már olyan Magyarország is , a­mely lesz!) Meglehet, hogy a jövő nem­zedék tőlünk már generácziótól mentes vasúti hálózatot kap. (Tehát nem prédálunk már, hanem szer­zünk), melynek tarifáit kön­­­nyen le is szállíthatják. (Mely­nek következtében az olcsó közlekedés és szállítás óriási lendületet fog adni: gazdászatnak, iparnak, kereskedelemnek,­ stb. stb. Szóval a „Pesti Napló“ 102 ik számában közölt vezérczikk semmi más, mint a fékezhetetlen lelkiismeret kitörése és vezeklés mindazon bűnökért, melyeket pártja elkövetett és még elkövetendő ré­szén. Mert a mely kormány az 1875 iki pénzügyi rémület után oly helyzetet ké­pes teremteni, mint a­milyet a „Pesti Napló“ beismer : az a kormány nem ar­ra érdemes, hogy mint a 75 iki állapo­tok megteremtői, mint az „Ifjabb Fro­­mont és idősb Riezler“ czimű­ színdarabban, a Riezlerné szerepét játszák vele szemben, hanem arra, a­mit Riezler mondott nejének, mikor annak karját megragadva, a bántalmazott F­ro­mon­t n­é elé vezette. Térdepelj le előtte! Igen is ! És meg fogjuk látni, hogy mit be­szél majd ezután a mérsékelt ellenzék sajtója, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ez a szivárvány tartós jó időt még nem jelez, hanem annyi igaz, hogy azok előtt, kik ezen beismerését gondolkodva olvasták, azt egy jó perczben irt vallomásnak fogják venni, me­lyet a mérsékeltek sa­jtója a közönség Ítélő­széke előtt tett, mig ha ismét ezek ellenkezőjét beszéli, egyszerűen azt mond­ja rá a közvélemény ; úgy látszik meg­bánta már a beismerést, mert újra tagad mindent.... Hanem azért minden tiszta lélek és tiszta ész azt fogja hinni: — a­mit beismerésekor mondott. A­mi a szélsőbalt illeti, a mérsékel­tek sajtója annak is megadta az impul­zust. Az „Egyetértés“ ezeket írja a kon­­verszióról: „A művelet, ha sikerül, pedig útjá­ban egyelőre semmi se áll, sok irány­ban jelentékeny, sőt roppant horderejű fása az, mely a jobbra elhajlitott szelet a maximumból min­dig és új­ból vonzza, úgy, hogy daczára a folytonos jobb térítésnek, a minimum végre is magához szívja. Igaz, hogy ezáltal eredetileg egyenes útja nagyon meggörbül, a­midőn a kihajlás a minimum felé van fordítva. A meleg különben nemcsak a levegő meg­­lazulását idézi elő, hanem mint további mun­kát a víz elpárologtatását is kell, hogy vé­gezze. Térképeink mutatják, hogy a legnagyobb bővülés éveiben a földfelület legnagyobb része vízből áll. A felszálló vízgőz itt a levegővel ke­veredik, mely annál többet vehet fel, és tarthat meg abból még­pedig reánk nézve láthatatlanul, minél nagyobb a lég hőmérséke. Magyarázatra talál tehát, hogy a déli szél miért hoz ren­desen magas hőfokot a barome­ter mély állása mellett és egyszer­­smind oly nedvessé­gtartalmat, mely a szélnek nyugatra fordulásával valószínűleg esőt ad. Az északi és keleti szelek több­nyire a barométer emelkedését és a hőmérő esését feltételezik, miután rendesen sűrű, hideg levegőt hoznak a nagy északkeleti tartománycsoport kiterjedt maximumából. E sze­lek nedvességtartalma csekély, mert e vízsze­­gény vidéken az elpárolgásnak magában véve is csekély forrása van; másrészt pedig a hideg levegő csak kevés vízpárát tartalmazhat oldott állapotban. Csakis, ha légnyomás, léghő­­mérsék és légnedvesség egyaránt tudva van, csak akkor vonhatunk a bekövetkezhető időre némi követ­keztetést, — egy eszköz csak egy ténye­következményeket von maga után. Az a 2,2 milliónyi arany forint évi megtakarí­tás, melyet kitevetlenül, egyenesen érünk el, már maga nagy pénzügyi eredmény. Az évi defic­itnek, a­mint ezt a kormány számítja, ez már 10 százlél­ja. Hasonló nagyfontosságú körülmény az, hogy ezentúl újabban évről évre kötendő állam­adósságaink nem az uzsorás adósságok, hanem a nyugati nagy nemzeteknél ho­nos bizalmi, megtisztelő államadósságok természetével fognak bírni, a minthogy kétségtelen, hogy a konverszió ténye, tekintve az összeg nagyságát, a kamat mérsékeltségét, a vállalkozó pénzerök te­kintélyét s a kölcsönző világpublikum bi­zalmát , államhitel tekinteté­ben Magyarországot egy csa­pással a nyugati államok ma­gas színvonalára emelt­e.“ Alább pedig ezeket írja : „Ez lehetővé teszi pár év múlva egyéb államadósságaink rendezésének kez­deményezését is.“ Hogy azonban szélsőbaliságához hű maradjon, czikkét azon szembeszökő el­lentmondással zárja be , hogy azért nem bízik a nemzet jövőjébe. Na persze, mert ha ennyi beismerés után még azt is be­ismerné, hogy a nemzet jövője a 67-iki alapon is lehetséges, akkor a szélsőbali küzdelemnek nagyon természetesen, hogy semmi értelme se lenne. „Magyarország egy csapással a nyu­gati államok magas színvonalára emelke­dik.“ —„Ez lehetővé teszi pár év múlva egyéb államadósságaink rendezésének kez­deményezését is.“ — hanem azért az or­szág jövőjébe nem bízik. Adósságunkat törleszthetjük, adónkat leszállíthatjuk, né­pünk boldog lehet, hanem azért az „Egyetértés“ az ország jövőjébe nem bízik. Ezen összevissza való beszédről lát­szik, hogy mennyire meg van akadva, s hogy mily kínjába került ezen tény be­ismerése, ámde a „mérsékeltek“ után ő se tehetett egyebet. Nem adunk azonban sok időt neki, midőn ezeket írja: „Hiá­ba minden konverszió és jelentéktelen művelet, Magyarország meg van ölve.“ Jelezte ugyanis, hogy a német kereske­delmi szerződésnél előre látható, hogy Tisza engedni fog és hogy mi húzzuk a rövidebbet. Ha tehát érzékem nem csal, ezt az alkalmat fogják felhasználni,— és pedig legyen az a szerződés bár mint megkötve, — hogy a konverszió által párt­­taktikájukon ejtett csorbát helyreüssék. Nem ismerném őket, ha nem így lenne. Szilágy megye közönségének tavaszi közgyűlése a folyó évi népszámlálás azon megdöbbentő eredménye indokából, hogy ezen megyének lakossága 1870-től 1880-ig 194,685-ről 170,622-re apadt, vagyis a népesség­csökkenés 24,058 lélekszámot tesz, az alispán indítványá­ra, ki ezen nagymérvű és elszomorító népesség­csökkenés okainak kellő méltatását tárgyazó IV- ed évi jelentésében erősen hangsúlyozta, elhatároz­ta, hogy az összes minisztériumhoz minden irányban kimerítő, indokolt feliratot fog intézni, melyben azt fel fogja kérni, ezen sok tekintet­ben visszaesett s geographiai fekvésénél is ked­vezőtlen viszonyok közt létező megye érdekei­nek különös méltatására s azoknak állami gon­dozásban való részesítésére. Biztosan megválasztják B­a­r­t­h­a Mik­lóst Tekében képviselőnek — ezt írja az „Er­délyi Értesítő.“ — A tekeiek — mondja a ne­vezett lap — felléptették képviselőjelöltjüknek Bartha Miklóst, s a­mi meglepő, a többnyire szász ajkú városbani megválasztását egy odavaló egyén előttünk biztosnak jelezte.“ Tud­valevőleg Teke város nem választ magának képviselőt , Így, ha az „Erdélyi Értesítő“ tudomása a megválasztás biztonságáról is csak annyiban számba vehető, mint tudása, a város választóképes állapotáról — úgy Bartha Miklós­nak ugyancsak csekélyke kilátásai lehetnek a szász atyafiak között is. Gr. Andrássy Gyula­ról mint biz­tosat írja egy bécsi lap, hogy a trónörökös la­kodalma után átveszi ismét az ügyek vezetését. Haymerle báró — úgymond — eddig csak úgy szerepelt, mint az Andrássy féle politika folyta­tója, sőt jobban mondva, mint Andrássy helyet­tesítője. Eddig ez mi nehézséggel sem járt, mert békések voltak az állapotok, de most koczkán forognak az állam érdekei keleten. Egyrészt a török görög kérdés még mindig nem akar vég­leg tisztulni, másrészt pedig a tuniszi ügy is oly bonyolulatot készül venni, mely beláthatatlan ki­látással lehet Törökország jövőjére. Ilyen körül­mények között Ausztria-Magyarországnak szük­sége van Andrássy ügyességére és tapasztala­taira, nehogy érdekei valamiben is koczkáztatva legyenek. Csodabogár sok mindenféle repked, így tavasz idején, a levegőben, de olyan külön­leges példány aligha sütkérezett valaha a verő­­fényen, mint a­milyent az „Erdélyi É­­­le­si­t­ő“-b­e­n látunk repkedni. A nevezett lap a maros­vásárhelyi ügyvédi kamara választmá­nyi üléséről referálván, így ír: „Lázár Á­d­á­m elnök indítványozza , hogy a kama­ra működését mindaddig függessze föl, míg az ügyvédek tekintélye, jogköre és megél­hetése az ordts gyökeres átalakításával törvény-A gyakorlati feladat tehát abban áll, ily minimum közeledését jelezni s egy­szersmind megállapitani, hogy vele szemben mi­nő maximák állanak ; továbbá az is világos lesz, hogy a minimum különböző oldalain, valamint ettől különböző távolságban különféle időjárási jellegek is fognak uralkodni. Mindezeknek kifejtése csak az által vált lehetővé, hogy a mint már fentebb említettük, a legtöbb mivelt államban egyidejű észleletek tör­ténnek, melyeket egymással közölni szoktak. Az újabbkori meteorológia tehát részben a valószínűleg beálló időjárás meg­állapításával foglalkozik, a­minek első kezdetét az u. n. vihar jóslatokban (Sturmwarnungen) ismerjük fel; ehez később más jelenségek jelzése is járult azon arányban, a mint a kiindulási alap is mindinkább széle­sebbé, biztosabbá vált, mert mig azelőtt az egy helyen tett észleletekből legfeljebb ugyanazon helynek időjárására lehetett hiányosan következ­tetni, addig most, egy központi helyen a többfelől érkező adatok alapján a különféle vidékek valószínű idő­­járását is lehet jelezni. Az elősoroltaknak és más idevágó ténye­zőknek megítélése, még­pedig oly gyors meg­ítélése, a minő szükséges arra, hogy azon, va­lamely bizonyos helyre vagy vidékre megállapí­tott jóslat idejekorán oda tudatható legyen — mindez a meteorológiai kutatás eddigi eredm­é­­nyeinek teljes ismeretét feltételezi, a­mi azon egyéneknél, kik evvel foglalkoznak még a huza­mos időn át szerzett routine és tapasztalat által is tetemes támogatásra talál. á. KELET TÁRCZÁJA. AI íHiléSIuái ÜAIBAH ÉS mmv. Irta : Gamauf Vilmos. (Folytatás:) U­gy az északi, mint a déli áram tehát e­l­­térést szenvedett, mely ha az uralkodó szélnek hatat­­ordítunk, jobboldali lesz. A légnyomás minimumát most a bal kissé előre e­m­e­li, a m­a­x­i­mum­o­t a jobb kissé hátrairányozott kéz­ mutatja. Ezen egyszerű törvényt Buys Bal­let fedezte fel és ez képezi a modern meteoro­lógia alapját. A föld forgásánál éj és nap váltakozása a nyűgöt­rel kelet felé fordulástól függ. Ezen fordulatnál minden pont először ké •­letről nyeri sugárzását, hogy aztán nyugaton is­mét elveszítse, tehát minden pont, bizonyos utat fut meg, melynek nagysága igen kü­lönböző, legnagyobb az egyenlítőn, kereskedő a sarkak felé, míg itt teljesen meg nem szűnik. A föld ezen forgás­iban a levegő már nehézségénél fogva is részt veszen. Az egyenlítői öv egy légrészecskéje naponta 5400 mértföldet fut be (ennyi itt a föld kerüléke,) miglen például Bécsben ezen ut már csak 3600 mértföldet tesz stb. Kisérjünk el már most egy ilyen légré­­szecskét dél felé való utaztában! Eredetileg min­den impulzus nélkül a keletre való mozgásra, közvetlenül czéljához kiván jutni, de csakhamar tőt képviselhet megbizhatóan és azért egymagá­ra időjóslásra nem is szolgálhat. A valószinü időjárásról indo­­k­o­l­t­a­b­b í­t­é 1­e­t­e­t c­s­a­k­i­s a minimák és max­imák fekvésének pontos is­­meretéből lehet meríteni, ebből kö­vetkeztethetünk a beálló szélirányra, szélerőre és ha a szelek nedvességtartalmát ismerjük, a csa­padék kisebb nagyobb valószínűségére. E feladat azonban nem könnyű, m­e­r­t a minimák vándorolnak és ezeknek irá­­nya vagy sebessége ma csak tapasztalati ada­tok alapján határozható meg, mert a tudományos indokolás még eddig csak megközelítőleg és esetről esetre sikerült. A minimum mozgása ugyan aránylag sza­bályszerű is lehet, mint azt az egyenlítői mini­mumnak évszakonkénti előhaladása és elmaradá­sa mutatja, a­melyre itt részletesebben nem tér­hetünk ki. De a látszólagos szabálytalanság na­gyon gyakori­ oka a depressiókban rejlik, me­­lyek szintén itt fejlődnek, de el nem enyésznek és tovább mozognak, mit a minimum kitöltésére siető szereknek különböző nedvességtartalma idéz elő. Ha például a nyirkos meleg déli sze­let az északi oldalon szívja be a légforgó, ak­kor e szélnek gőzei sűrűsítések által itt, tehát az északi oldalon új melegforrást nyújtanak. A lég­ritkulás a felemelkedő áramot siettetni fogja, miglen a száraz sűrü északi szél a minimum ál­tal délről felvéve, ezen részt egyszerűen ki­töl­ti. Hogy ekkor a légforgónak lassanként­ tova mozgása fog beállani és pedig az adott feltéte­lek mellett északi irányban, azt nem is szük­séges tovább fejtegetni. A tova mozgás feltételei azonban módosulhatnak a levegő víztartalma, vagy a depressió nagysága szerint, mely a sze­lek útját kisebb-nagyobb mértékben elhajlitja.) (Folyt. köv.)

Next